Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-09-19 / 76. szám

303 F­ran­cziszország, Paris, sept. Oka nyugalommal vonult el, s remény vala, s hogy 7kén h­asonlókép minden csendben leend. De fájdalom, el­lenkezőleg történt. St. Antoine Faubourgjában gondszülő csoport ,­sutások alakultak. Több helyen torlaszokat állítottak. Közlárma­­ támadt Paris különféle negyedében, s a’ nemzetőrség nagy szám-­­ mal csatlódik a’vonalkatonaság, és hatóságőrökhez. E’ pillanat­ban, midőn ezt írjuk , halljuk, miszerint a’ csoportulatok megtá­­­­madtatása, mellyek ellenállni bátorkodtak, megtörtént. A’ zendület legelső hírénél a' fegyvermüsok boltjaikat bezárák és sok zárak követék példájokat. Az omnibusok, mellyek Faubourg St Antoi­ne felé mentek, csakhamar ismét visszafordultak. Legújabban hall­juk, hogy a’ csoportok szélednek és a’ nyugtalanságok végekhoz közelitnek. Paris, sept. 6. A’ hangulat itt meglehetősen nyugalmas; csupán minden gőzös, melly Levanteból érkezik, véget vethet a’ közbéke fentartása iránti birodalomnak, mióta az európai diplo­mába olly megfoghatatlan könnyelműséggel barbárok kezébe vesé a’ v­ilág sorsát. A’ nemzetek hitetlensége egy alaptalan háború iránt olly körülmények közepén, mellyekben a’ valószínűség mellette épen olly nagy és általános mint az ellenes vélemény, egyedül azt bizony­itja, hogy a' nemzetek műveltebbek mint kormányaik, mel­lyek a'­ hag­­omány­okhoz szítnak, és a’ nemzeti gyülölség ’s kato­nai dicsvág) barbar ösztöneit s indító okait, felébreszteni ipar­kodnak. A’ munkások gyülekezései épen olly jók mint ezelőtt voltak; nagy lármát ütöttek de semmi ijedelmet, minthogy poli­tikai eszmék nem lappangtak megettek. A’ munkásoknak nem volt legkisebb okuk is panaszkodásra; jobban fizettetnek ők itt, mint bárhol az egész Európában,’s nem vettetvék alá a’ fordulatok­nak , melly­eket mindannyi gyárok szenvedni kénytelenek , mel­lyek kivitelbeli művekkel foglalkoznak,’s azért minden rázkódást együttéreznek, mellyel valam­elly tartomány termesztményei vagy emésztésre nézve szenved. A’ felkelés a’ munkások kevésbé ér­telmes részéről az értelmesebbek ellen intéztetett és semmi ered­­mény­hez nem vezethetett. Nem is találták szükségesnek a’ nem­zetőrséget használni ellene. Először a’ lyoni nyugtalanságokhoz hasonliták a’ mostani idevalókat, de ok nélkül: a’ lyoni munkás nélkülözést szenved szükségiben , mihelyt Amerika vagy Angliá­ban pénzfordulat uralkodik ; de a’ párisi csak a’ fővárosnak ’s tartományoknak dolgozik; verseny­befolyástól nem fél,’s azokért mindig az élelmek árának arányához képest fizettethetik. Bizonyos, miszerint nem a’ szükség ösztönző őket illy zavargásokra. A’ mes­terek utóbbi években elkerülhetetlennek találták inkább a’ dolog ’s munkához képest fizetni, mint napidijokonkint, ’s e’miatt há­­borg az ügyetlenebb és renyhébb osztály. A’ conseil de prudhom­­mes felállítása, mi általánosan óhajtatik, megsemmitné ez elégült­­lenség legkisebb okát is. Paris, sept. 7. A’ tegnapi nap nyugalom ’s csendben folyt le. Városon kívül képződtek néhány csoportulások munkásokból, fő­kép Ivry lapályon, hol a’ helybeli nemzetőrség könnyen eloszlatá őket. A’ dolgozók nagy része ma este azon nézetet nyilvánító, hogy holnap ismét folytatandja munkáját. — Szó volt teg­nap egy jegy­zékről, mellyet az angol követ a’ franczia kormány­hoz intézett vala. Ma pedig azt rebesgetik, miképen azon jegyzék épen nem felelt meg a’ várakozásnak, mert nem egyéb mint a’ hatalmak nézeteinek némi felvilágosítása, ’s bizonyossátétel, hogy ők minden Francziaországot leárazó gondolattól távol voltak, ’s most újra felszólítják a’ franczia kormányt, miszerint a’ szerződés tett dolgaihoz csatlakozzék. (Journal des Debats). — A’ legújab­ban érkezett sürgönyi tudósítások valamennyi hírlapot foglalatos­­kodtatnak. Majdnem egyhangúlag vélik , hogy a’ béke vagy há­­borukérdés feloldása igen közel áll, és hogy illy körülmények között Francziaország politikája már többé nem lehet titkos. „Az angolok, szól a’Journal des Debats, kezdték az ellenséges viszálko­­dást, mielőtt még a’ londoni szerződés által megengedett szünidő, mellyet M. Alinak kijelöltek, lefolyt volna , mielőtt a’ szerződés bel­­behagyatott! A’ Commodore által egyprusi hatóságok­hoz intézett felszólítás Beyrut átadatása iránt, é s azon lázasztó hangú jelentések, miket ez a’ partmelléken hinte, nem egyéb a’ legegyenesb ellenségeskedésnél. Mi köv­etkezései v­oltak Commo­dore ebbeli lépteinek? Valljon ontatott-e már vér? a’ hivatalos tudósítások hallgatnak ezek felől; azonban épen nem valószínűt­len, miszerint az angol hajók és kiküldöttek, kiknek feladatuk volt fegyvereket osztogatni és lázadáshozi felszólításokat tenni, puskalövésekkel fogadtattak. Egyébiránt nem hisszük , hogy Na­pier erőszakos kisértményt intézett volna Bejrut ellen. Mi joggal szólithata fel az angol Commodore aug. 14én az egyptusi hatósá­gokat hogy Syriából takarodjanak, midőn a’ londoni szerződés csak sokán kötölteték M. Alival? Ki adhat a parancsot ama tiszt­nek a jelen szerződésre , mellé kelet nyugalmát ’s békéjét minden időkre biztosítandó vala, olly negédesen megsérteni, mielőtt az v­égbe v­itetnék. A’ másik tudósítás jelenti, miképen M. Ali tovább is megmarad állandóul vonatkozásában. Köv­etkezőleg az első szü­net határnak már vége, és a’ hatalmak rendeletei folytában M. Ali már egészen elvesztő Syriához igényeit. Ha ezen hírek valóban igaz kútfőből eredtek, ha az események olly erőszakos módon si­etnek teljesedésökhez, akkor Francziaország politikája többé mi­nisterium titka nem lehet. Ezt minden bizonnyal a'ministerium is átlátja. Neki is érdekében fekszik nem saját felelősége terhével munkálni olly események jelenlétében, melly­ek az európai közön­séges háború kérdése feloldása körül forgattak. A’ ministeriumnak joga van ez esetben a’ kamrákat összelőni. Mig a’ kívánt köv­et­kezés reményének csak egy sugara is csillogott, a’ kelet kérdése mindaddig nem vala elegendőkép érett, hogy a’ szószékre vites­sék. De ha a’ tanácskozás által elérendő siker minden nézete már eltűnt, akkor a’ kamrák kötelessége határozni a’ kérdés felett. Paris, sep. 7. A’syriai és egyptusi tudósítások nagy be­nyomást okoztak a cabinetre. Mint Thiers ur vélő, a ’ juh 15. szerződés nem vala hely­behagyandó, ’s e’ gondolat köv­etkeztében végbe sem­­ illetendő. Ellenrendszabályok ugyan részünkről nem fognak előállni, de féltik, nehogy a’partmellék ostromzár alá helyzése okot adjon M.­Ali fiának a’ török főváros ellen nyomulni sergével. — Épen most hallhatni, miszerint Kastille téren egy kez­­tyűmási gyülekezet ’s a’ katonaság között heves összeütközésre került a’ dolog. Bizonyosan akarják tudni, miképen az angol követ Parisban, Granville ur kormányától egy világos értelmű jegyzéket kapott volna a’juh löki szerződést tárgyazólag, mit már közlött is a’ franczia kormánnyal. Ezen az angol kormány szabad eltökéltéből következett lépés mindenesetre kedvezőbb állapotba helyzendené a’ vitás kérdést. Nem tudjuk ugyan, milly hallgatagságot kell kö­vetni a’ ministeriumnak illy nagy fontosságú eseményekben, mind­­azáltal biztosan reméljük, hogy a’ ministerium nem késendik a’ közönséget minél előbb tudósitni Francziaország valódi helyzetér­­ől Europa ellenében. — Alexandrából jelentik miképen az alki­­rály Yalevski ur Alexandriába érkezte után tüszint parancsot kül­dött fiának Ibrahimnak Tauruson átcsapni ’s Konstantinápoly fe­lé nyomulni. Csak ismételt sürgető kérelmei után Yalevski urnak, megnyugvék benne a’ basa parancsolatát v­isszav­enni egy ellen­­rendelmény következtében. (Journal de Debats), Paris, sept. 8. A’ boulevardok, külvárosok ’s nagyobb piaczok tegnap egy ostromállapotban levő városéhoz hasonlítanak; már korán reggel tömve voltak az utezák néppel, dolgozók s asz­­szony­okkal, kik keresztbe öltött karokkal várák a’ zendülést, s nyugtalanul látszanak egymást kérdeni: még se jön? — Azonban minden csendesen elmúlt, ’s most vége levén a’fenyegető ünnep­hétfőnek, mellyen a’ párisiak közönségesen munkaszünetet tarta­nak , állandó békét remélhetni. Ki okozá tulajdonkép ezen felhe­­v­ülést? Bizonyosan senki nem mondatja meg. Sokan folyvást azt hiszik, hogy a’ bonapartisták keverék kártyájukat. A nagy se­reg ősz maradványai olly édesen átengedik magokat a’ csalódás­nak, miszerint legforróbb kivonataik még egyszer létesü­lendnek. És valóban, nem él e’ még most is sokaknak a’ császár, a’ diadal­­koszorúsan ’s győzhetetlenül országába visszatérendő ? Mély ’s vallásos komolysággal mondá tegnap, a’ st. Antoine külvárosban, egy nemzetőri gránátos , ki Napóleonnal Elba szigetén volt: „lát­ja Ön, hogy a’ császár nem halt meg, én mindig hittem ezt; sz. Ilona szigetéről elszalaszták, Konstantinápoly­ba ment ’s onnan Egyptusba. Mehemed-Ali basa nem más, mint a' császár, ’s a’ bizonyosság ? Ki adhatna olly feleleteket a’ nagy hatalmak felszó­lítására más, mint a’ császár? Coates Robert ur, Boulogneban tulajdonosa azon vendéglőnek, melly­be Lajos Fülöp szállt, egy levelet intézett Globehoz , miben a’ franczia király annyira megforgatott nyilatkozatát erősiti. Ő a’ a’ felséget üdvözölvén mondá: „sokáig éljen a’ francziák királya! sokáig éljen Anglia király­néja, és az angliávali béke tartós legyen!“ Lajos Fülöp angolul felelé: „köszönöm önnek, uram! üdv a’ ki­rályné ’s angoloknak, üdv a’francziáknak ! békét élvezzetek.“ Egy hobartovai hírlap apr. 26káról Sidneyből jelenti: Val­­paraisoban hir szárnyala, hogy a’ brit hadihajók, mellyek azon v­izeken találkoznak , amerikai és franczia hajósegedelem mellett tüstint a’ chili-perui kikötő osztromzárához fognak, ha az ango­loktól a’ chilaiaknak perui háború alkalmával kölcsönzött pénz­összeget a’ chilai kormány mindjárt le nem fizeti. — Jamaikából a’ tudósítások juh végéig terjednek. A’ kormányzót, Sir Charles Metcalf urat folyvást igen kedvelik a’ lakosok. Egy négy hónapi aszály legtöbb keletindiai szigetek v­etésiben nagy kárt okozott an­nyira, hogy északamerikai szárazföldről kénytelenek hozatni élel­miszereket. Törökország*, Konstantinápoly, aug. 26. M.­Asi válasza Bilaat bei előterjesztésire úgy ütött ki, mint a’ közvárakozás állitá elő, és mire a’ porta is kész vala, t. i. tagadólag. Jelen birtokából sem­mit sem engedend, nyilvánító az alkirály; ő helyzetében bízik és jogában, mit Mahmud sultan igéretiből következtet; ez azon körülmény, mire nem figyelmeztek valahányszor őt lázadó czimmel nevezni nem átalkodtak. — A’ porta, Poroszország és Austriához kérelmet intézett, miszerint bizonyos számu mérnökök küldetné­nek mindkét országból a’ dardanellák erősítésére szükséges mun­kák igazgatását vezérlendők. Austria résziről, ki sem kétkedik, hogy e’kérelem helybe fog hagyatni. A’poroszok boldogult királya a’ porta e’ rendű utolsó folyamodását visszautasító.

Next