Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)
1840-09-19 / 76. szám
303 Francziszország, Paris, sept. Oka nyugalommal vonult el, s remény vala, s hogy 7kén hasonlókép minden csendben leend. De fájdalom, ellenkezőleg történt. St. Antoine Faubourgjában gondszülő csoport ,sutások alakultak. Több helyen torlaszokat állítottak. Közlárma támadt Paris különféle negyedében, s a’ nemzetőrség nagy szám- mal csatlódik a’vonalkatonaság, és hatóságőrökhez. E’ pillanatban, midőn ezt írjuk , halljuk, miszerint a’ csoportulatok megtámadtatása, mellyek ellenállni bátorkodtak, megtörtént. A’ zendület legelső hírénél a' fegyvermüsok boltjaikat bezárák és sok zárak követék példájokat. Az omnibusok, mellyek Faubourg St Antoine felé mentek, csakhamar ismét visszafordultak. Legújabban halljuk, hogy a’ csoportok szélednek és a’ nyugtalanságok végekhoz közelitnek. Paris, sept. 6. A’ hangulat itt meglehetősen nyugalmas; csupán minden gőzös, melly Levanteból érkezik, véget vethet a’ közbéke fentartása iránti birodalomnak, mióta az európai diplomába olly megfoghatatlan könnyelműséggel barbárok kezébe vesé a’ világ sorsát. A’ nemzetek hitetlensége egy alaptalan háború iránt olly körülmények közepén, mellyekben a’ valószínűség mellette épen olly nagy és általános mint az ellenes vélemény, egyedül azt bizonyitja, hogy a' nemzetek műveltebbek mint kormányaik, mellyek a' hagományokhoz szítnak, és a’ nemzeti gyülölség ’s katonai dicsvág) barbar ösztöneit s indító okait, felébreszteni iparkodnak. A’ munkások gyülekezései épen olly jók mint ezelőtt voltak; nagy lármát ütöttek de semmi ijedelmet, minthogy politikai eszmék nem lappangtak megettek. A’ munkásoknak nem volt legkisebb okuk is panaszkodásra; jobban fizettetnek ők itt, mint bárhol az egész Európában,’s nem vettetvék alá a’ fordulatoknak , mellyeket mindannyi gyárok szenvedni kénytelenek , mellyek kivitelbeli művekkel foglalkoznak,’s azért minden rázkódást együttéreznek, mellyel valamelly tartomány termesztményei vagy emésztésre nézve szenved. A’ felkelés a’ munkások kevésbé értelmes részéről az értelmesebbek ellen intéztetett és semmi eredményhez nem vezethetett. Nem is találták szükségesnek a’ nemzetőrséget használni ellene. Először a’ lyoni nyugtalanságokhoz hasonliták a’ mostani idevalókat, de ok nélkül: a’ lyoni munkás nélkülözést szenved szükségiben , mihelyt Amerika vagy Angliában pénzfordulat uralkodik ; de a’ párisi csak a’ fővárosnak ’s tartományoknak dolgozik; versenybefolyástól nem fél,’s azokért mindig az élelmek árának arányához képest fizettethetik. Bizonyos, miszerint nem a’ szükség ösztönző őket illy zavargásokra. A’ mesterek utóbbi években elkerülhetetlennek találták inkább a’ dolog ’s munkához képest fizetni, mint napidijokonkint, ’s e’miatt háborg az ügyetlenebb és renyhébb osztály. A’ conseil de prudhommes felállítása, mi általánosan óhajtatik, megsemmitné ez elégültlenség legkisebb okát is. Paris, sept. 7. A’ tegnapi nap nyugalom ’s csendben folyt le. Városon kívül képződtek néhány csoportulások munkásokból, főkép Ivry lapályon, hol a’ helybeli nemzetőrség könnyen eloszlatá őket. A’ dolgozók nagy része ma este azon nézetet nyilvánító, hogy holnap ismét folytatandja munkáját. — Szó volt tegnap egy jegyzékről, mellyet az angol követ a’ franczia kormányhoz intézett vala. Ma pedig azt rebesgetik, miképen azon jegyzék épen nem felelt meg a’ várakozásnak, mert nem egyéb mint a’ hatalmak nézeteinek némi felvilágosítása, ’s bizonyossátétel, hogy ők minden Francziaországot leárazó gondolattól távol voltak, ’s most újra felszólítják a’ franczia kormányt, miszerint a’ szerződés tett dolgaihoz csatlakozzék. (Journal des Debats). — A’ legújabban érkezett sürgönyi tudósítások valamennyi hírlapot foglalatoskodtatnak. Majdnem egyhangúlag vélik , hogy a’ béke vagy háborukérdés feloldása igen közel áll, és hogy illy körülmények között Francziaország politikája már többé nem lehet titkos. „Az angolok, szól a’Journal des Debats, kezdték az ellenséges viszálkodást, mielőtt még a’ londoni szerződés által megengedett szünidő, mellyet M. Alinak kijelöltek, lefolyt volna , mielőtt a’ szerződés belbehagyatott! A’ Commodore által egyprusi hatóságokhoz intézett felszólítás Beyrut átadatása iránt, é s azon lázasztó hangú jelentések, miket ez a’ partmelléken hinte, nem egyéb a’ legegyenesb ellenségeskedésnél. Mi következései voltak Commodore ebbeli lépteinek? Valljon ontatott-e már vér? a’ hivatalos tudósítások hallgatnak ezek felől; azonban épen nem valószínűtlen, miszerint az angol hajók és kiküldöttek, kiknek feladatuk volt fegyvereket osztogatni és lázadáshozi felszólításokat tenni, puskalövésekkel fogadtattak. Egyébiránt nem hisszük , hogy Napier erőszakos kisértményt intézett volna Bejrut ellen. Mi joggal szólithata fel az angol Commodore aug. 14én az egyptusi hatóságokat hogy Syriából takarodjanak, midőn a’ londoni szerződés csak sokán kötölteték M. Alival? Ki adhat a parancsot ama tisztnek a jelen szerződésre , mellé kelet nyugalmát ’s békéjét minden időkre biztosítandó vala, olly negédesen megsérteni, mielőtt az végbe vitetnék. A’ másik tudósítás jelenti, miképen M. Ali tovább is megmarad állandóul vonatkozásában. Következőleg az első szünet határnak már vége, és a’ hatalmak rendeletei folytában M. Ali már egészen elvesztő Syriához igényeit. Ha ezen hírek valóban igaz kútfőből eredtek, ha az események olly erőszakos módon sietnek teljesedésökhez, akkor Francziaország politikája többé ministerium titka nem lehet. Ezt minden bizonnyal a'ministerium is átlátja. Neki is érdekében fekszik nem saját felelősége terhével munkálni olly események jelenlétében, mellyek az európai közönséges háború kérdése feloldása körül forgattak. A’ ministeriumnak joga van ez esetben a’ kamrákat összelőni. Mig a’ kívánt következés reményének csak egy sugara is csillogott, a’ kelet kérdése mindaddig nem vala elegendőkép érett, hogy a’ szószékre vitessék. De ha a’ tanácskozás által elérendő siker minden nézete már eltűnt, akkor a’ kamrák kötelessége határozni a’ kérdés felett. Paris, sep. 7. A’syriai és egyptusi tudósítások nagy benyomást okoztak a cabinetre. Mint Thiers ur vélő, a ’ juh 15. szerződés nem vala helybehagyandó, ’s e’ gondolat következtében végbe sem illetendő. Ellenrendszabályok ugyan részünkről nem fognak előállni, de féltik, nehogy a’partmellék ostromzár alá helyzése okot adjon M.Ali fiának a’ török főváros ellen nyomulni sergével. — Épen most hallhatni, miszerint Kastille téren egy keztyűmási gyülekezet ’s a’ katonaság között heves összeütközésre került a’ dolog. Bizonyosan akarják tudni, miképen az angol követ Parisban, Granville ur kormányától egy világos értelmű jegyzéket kapott volna a’juh löki szerződést tárgyazólag, mit már közlött is a’ franczia kormánnyal. Ezen az angol kormány szabad eltökéltéből következett lépés mindenesetre kedvezőbb állapotba helyzendené a’ vitás kérdést. Nem tudjuk ugyan, milly hallgatagságot kell követni a’ ministeriumnak illy nagy fontosságú eseményekben, mindazáltal biztosan reméljük, hogy a’ ministerium nem késendik a’ közönséget minél előbb tudósitni Francziaország valódi helyzetéről Europa ellenében. — Alexandrából jelentik miképen az alkirály Yalevski ur Alexandriába érkezte után tüszint parancsot küldött fiának Ibrahimnak Tauruson átcsapni ’s Konstantinápoly felé nyomulni. Csak ismételt sürgető kérelmei után Yalevski urnak, megnyugvék benne a’ basa parancsolatát visszavenni egy ellenrendelmény következtében. (Journal de Debats), Paris, sept. 8. A’ boulevardok, külvárosok ’s nagyobb piaczok tegnap egy ostromállapotban levő városéhoz hasonlítanak; már korán reggel tömve voltak az utezák néppel, dolgozók s aszszonyokkal, kik keresztbe öltött karokkal várák a’ zendülést, s nyugtalanul látszanak egymást kérdeni: még se jön? — Azonban minden csendesen elmúlt, ’s most vége levén a’fenyegető ünnephétfőnek, mellyen a’ párisiak közönségesen munkaszünetet tartanak , állandó békét remélhetni. Ki okozá tulajdonkép ezen felhevülést? Bizonyosan senki nem mondatja meg. Sokan folyvást azt hiszik, hogy a’ bonapartisták keverék kártyájukat. A nagy sereg ősz maradványai olly édesen átengedik magokat a’ csalódásnak, miszerint legforróbb kivonataik még egyszer létesülendnek. És valóban, nem él e’ még most is sokaknak a’ császár, a’ diadalkoszorúsan ’s győzhetetlenül országába visszatérendő ? Mély ’s vallásos komolysággal mondá tegnap, a’ st. Antoine külvárosban, egy nemzetőri gránátos , ki Napóleonnal Elba szigetén volt: „látja Ön, hogy a’ császár nem halt meg, én mindig hittem ezt; sz. Ilona szigetéről elszalaszták, Konstantinápolyba ment ’s onnan Egyptusba. Mehemed-Ali basa nem más, mint a' császár, ’s a’ bizonyosság ? Ki adhatna olly feleleteket a’ nagy hatalmak felszólítására más, mint a’ császár? Coates Robert ur, Boulogneban tulajdonosa azon vendéglőnek, mellybe Lajos Fülöp szállt, egy levelet intézett Globehoz , miben a’ franczia király annyira megforgatott nyilatkozatát erősiti. Ő a’ a’ felséget üdvözölvén mondá: „sokáig éljen a’ francziák királya! sokáig éljen Anglia királynéja, és az angliávali béke tartós legyen!“ Lajos Fülöp angolul felelé: „köszönöm önnek, uram! üdv a’ királyné ’s angoloknak, üdv a’francziáknak ! békét élvezzetek.“ Egy hobartovai hírlap apr. 26káról Sidneyből jelenti: Valparaisoban hir szárnyala, hogy a’ brit hadihajók, mellyek azon vizeken találkoznak , amerikai és franczia hajósegedelem mellett tüstint a’ chili-perui kikötő osztromzárához fognak, ha az angoloktól a’ chilaiaknak perui háború alkalmával kölcsönzött pénzösszeget a’ chilai kormány mindjárt le nem fizeti. — Jamaikából a’ tudósítások juh végéig terjednek. A’ kormányzót, Sir Charles Metcalf urat folyvást igen kedvelik a’ lakosok. Egy négy hónapi aszály legtöbb keletindiai szigetek vetésiben nagy kárt okozott annyira, hogy északamerikai szárazföldről kénytelenek hozatni élelmiszereket. Törökország*, Konstantinápoly, aug. 26. M.Asi válasza Bilaat bei előterjesztésire úgy ütött ki, mint a’ közvárakozás állitá elő, és mire a’ porta is kész vala, t. i. tagadólag. Jelen birtokából semmit sem engedend, nyilvánító az alkirály; ő helyzetében bízik és jogában, mit Mahmud sultan igéretiből következtet; ez azon körülmény, mire nem figyelmeztek valahányszor őt lázadó czimmel nevezni nem átalkodtak. — A’ porta, Poroszország és Austriához kérelmet intézett, miszerint bizonyos számu mérnökök küldetnének mindkét országból a’ dardanellák erősítésére szükséges munkák igazgatását vezérlendők. Austria résziről, ki sem kétkedik, hogy e’kérelem helybe fog hagyatni. A’poroszok boldogult királya a’ porta e’ rendű utolsó folyamodását visszautasító.