Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-09-19 / 76. szám

(Hannincze Wilik év.) September 19-kén. 7(­. szsin­l. Hasznos m­u­latságokban felvétetnek mindennemű tudós értekezések,a’nép­nevelési, alapítványi, mü­­vész­eti, mester­ségi , lite­­raturai, és más mulatva oktatói körből. A* nemh­ivatalos levelek­­nek sm­mt n­h .1 küldetése kéretik. 1940. 2dik félév. Minden szerdán óh sze­m but oh c£y egy ív nemzeti megtisztel­tetések , kinevezések , hazai ’s külföldi poli­­tikai tudósítások gyor­san közöltetnek lap­jainkban. l'Vjévi Ára n­oalán­ IwkitéfcfcHl 1 pengő forint. pest NEMZETI I JS III. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá M*it It mii' István táblabíró, hinti ja özvegye. Szerkeszti I)r lágy I* i I ♦ táblal­ir­ó. 'I'ÁRTALOM. Magyarországi kinevezés és hal­írozat, budai nőegyesület künt ürülő érzete, neszbudai hangászegyesület jövő gyűlése, acsai tanulók próbatételén fenséges nádo­runk példás megjelenése, vácziak egyházi ünnepe Mária nevenapján, kassai lövész­­intézet megnyitása, Ugocsa és Thuróczm­egyékben az uj törvények kihirdetése, ada­kozások Mátyás király emlékére, bosnyákhoni zendület, bécsi hírek, spanyol mi­­nisterium új alakulása, angol admirált rendelmény, párisi zendülés, franezia mun­kások panaszai, angol követ jegyzéke a’ szerződés iránt, Y'oates Robert levele, M.-Ali válasza Ilifaat bey előterjesztéseire, M.-Ali Alsó-Egyptusbani utazása,­és háborúra készülete , görög ügyek békés álapota, boroszlói magos vendégek, berlini hírek, bendermelletti orosz táborozás, német- és svédországi adatok. «­ ■ r ■ ■■■■■ -■ ~ ,..." ‘­­ M­agyarország’. A’ rm. magyar kir. utiv. kamara kiadóhivatalának írnoka, Pocskay József, f. e. sept. 11., — ’s a’ ménesi kamarai ispán, Pavianovics Antal f. e. aug. 9kén megh­alálozott.. lbu­dai jótékony nőegyesület. Elözvegyült Erdődy Ersébet gr.no, köny­örülő érzetétől vezéreltetve a­ süllők intézetét ezer ezüst forinttal ajándékozó meg a’ végett, miszerint ezen adománya alapítvány gya­nánt tekintessék, kamatján pedig időről időre egy elhagyatott nya­­valyó ápoltassák. Ehez képest ő amaga az alapszabályok értelmében az alapítók sorába lép, közélnek iktattaték, alapitója nevéről a’ beteg-ágy neveztetik , ágya felett neve ragyog, és az utókornak hálaemlékül’s méltó buzdításul általszállltatik ezer áldásitól kísér­tetve azon nyomorékoknak, kik jótékonysága gyümölcseiből eny­hét nyerhetnek. Budán sept. 18kán 1840. Kütke­y H­enrik, egyesületi titoknok. A’ pestbudai hangászegyesület f. év alig. 30ki közgyűlésében t. Dolezsálek Antal alelnök ur elöülése alatt, mindenek előtt m­os tolnai Festetics Leo gr. ur O­aga további három esztendőre is köz­­kivánságra egyesületi elnökké választatván, küldöttség neveztetett ki, melly ő magának az egyesület azon alázatos kérelmét, hogy az elnökséget tovább is elvállalni méltóztassék , előterjessze. — Ez­után felolvastattak a’ hangászegy­esületi módosított és egyszersmind ez intézet tagjai számára alapítandó ny­ugpénzintézeti szabályok,mely­­lyek helybenhagyatván, a’nmgu m­. kir. hely­tartótanácshoz kegyes megerősítés végett felterjesztetni rendjeltettek. Költ Pesten 1840. sept. 15én. Mátray Gábor, egyesületi titoknok. Ácsa (Fejér vgye) sept. 10. Szép és sziveinkben Örökemlékü nap viradott ránk, midőn öcs. kir. fensége, József, hazánk mé­lyen tisztelt nádora, és legkegyesb földesurunk, áthatva azon sz. igazság erejétü­l, minélfogva csak nevelés teszi az embert emberré; hogy a’ jó, igaz ’s hasznosra törekvő ösztönöket a‘ serdülő gyer­mekségben annál sikeresebben felélessze, legnagyobb örömünkre iskolánkat magas személyével szerencsésiteni méltóztatott. Megható látvány volt szemlélni ő fenségét nagyszerű gondjai közepett ez egy­szerű szerény helyen,’s szívemelő, milly lelki örömet’s gyönyört élvezett ő a’ gyermekek feleleteiben ’s bámulatot gerjesztő azon türelem, mellyel őket több óráig, minden tanulmány­ból ’s különö­sen a’ vallási tárgyból, melly­bül mindnyája felelt, hallgatá. A’ gyer­mekek meglepő készséggel ’s Hiedelemmel feleltek, úgy hogy egy szelidebb nevelésű városi iskolát varázslának elő. Bár a’helység sok­kal nagyobb része német, a’ gyermekek még is kitűnő előmenetelt tettek hazai nyelvünkben. A’köszöntések is, magas vendégünk kü­lönös tetszésére, magyar nyelven szavaltalak el, ’s a’szivömlede­­zésnek őszinte kifejezése, az ártatlan gyermeki hang kíséretében olly érzékenyitő volt, hogy ő cs. kir. fenségének valamint a’ tisztes je­­lenlevőségnek is örömkönnyei valának szemlélhetők. Az egész pró­batét ő cs. kir. fensége nagy megelégedésével juta véghez. Adja is a’ kegyes ég, hogy ő cs. kir. fens, illy­es tettek érzetében, forrón szeretett hazánk javára még igen igen sok örömteljes napokat éljen ! Vácz, őszelő 15. Tegnapelőtt édes hazánk égi pártfogónéjá­­nak lélekható bucsunapjai ülők meg, kinek nyolcz század előtt di­­csőű­lt sz. királyunk kegyelmébe s­utalmába ajánlá országunkat.A’ számtalan falukról egybecsődült fárdalatok hymnus­ zengeményei el­ragadó, szentebb érzelmeket költenek fel a’ szendergő keresztény­­keblekben is, és siettetek a város alatti téren fekvő gyönyörű’s Mária tiszteletére szentelt Hétkápolnába, ott szivük bálavirágait az istenasszony dicsőítésére szeplőtlen koszorúba füzendők. Édesen ráz­­kódtatólag tévé a’keresztény lélek legparányibb részeibe azon köz­­hymnus­ szülte sz­ élv­ezet, melly­et bucsimap előtti éjen késő éjfé­lig az istenszeretet lángoló érzelmivel a’kápolna körül letelepedett jövevények zengedeztek, minden hang, mintegy földalatti boldog sir lakóinak m­esszünnen közelgő ariája megtöretlen öszhangzásban hallatszék a’ tiszta éji légen át a’ v­árosba,’s lángérzelmeket gyúj­togatott a’ fásulatlan keblekben. Mert valóban nem lehet szivinditóbb jelenet, mint hallani egy istenes dalt, a’ természet csillagos tem­plomában egy bárgyú, alsó néposztály ajkairól lézengőt melly a’földi élet homályaiból az üdvözület magas világosságai felé emelkedik fél, itt pirulva zavarodik össze a’kába földi bölcsesség, emésztő kínok­ban csendesedik le a’ földiek álnyu­galma, mert valódilag csak tiszta indulatok áldozata adhat nyugalmat a'hit szent árnyában. Másnap 13án a’székesegyházból főtiszt. Schimpl József, kisprépost’s felső­városi népész vezeté teljes egy­házi szolgálat mellett a'járdalatot a’ kápolnába, hol azonnal három nyelven hirdetek a’ több ezerekre menő hallgatóknak az isten igéjét; magyarul: atiszt. Papp József, vácz-kis-hartyáni népész; németül: főtiszt. Schimpl József; ’s tó­tól : főtiszt. Gabrielii Tamás, mácsai népész, VácZmegye Nestora. Mind a’hárman az ünnepély nagy­szerűségéhez illő jeles szónoklat­tal szavalának , főleg a’ magyar szónok ur jól választott themája mellett — hogy a’ földön senki sem lehet egészen boldog —­ igen szép szónoki tehetséget fejtett ki. A’ szerencse ölében élők egy­­iránt, mint kik a’ lét inségivel naponnan küzdelemre szállnak, édes megindulással v­arák be a’ derék beszéd végét, melly­ben az utób­biaknak a’túlvilági élet ürömsugarával szárita fel megilletődések kö­­nyviit. Ezek után főtiszt. Schimpl­er egész szertartással szent mise áldozatot mutatott be az urnak, mellynek végeztév­el a’ székesegy­­házbani visszamenet után délutáni egy órakor a’reggeli isteni tisz­telet véget éré. — Áldás után a’ czéllövészi egyesület háza fogadó el jóval megnagyitott’s a’csinos ízléshez alkalmazottabb csarnoká­ban az élv vadászokat. — Városunk kevés napok jelöl­­tával uj ’s egy a’ nagyszerűség sorában álló díszt nyerend. Ugyanis: kegyel­mes atyánk, gr. Nádasdy P. Ferencz püspök ő maga szüntelen fe­lettünk virasztó atyai szeretetének ujabb drága zálogát véste szivünk­be, midőn több hetek előtt a’ főtéren álló székesegyház csinosítá­sát’s külfalainak egészen újra leendő sárgárai festését méltóztatott megrendelni. A’csinosítás végrehajtásán azóta szakadatlanul foglal­koznak, ő maga is naponnan megtekinteni méltóztatik a’ dolgozók munkálatát. E’ főtemplom külpompája kétségkívül hasonlithatlan díszt sugározik szét városunkba, melly dicsőséggel emelve fel hom­lokzatát lélekébresztőbb látományt alig lehet képzelni.—Hétkápol­­nai templomunkban is uj két oldaloltár-képeket állitand fel, mely- 1­­ek a’ minta szerint ítélve, mély hatást árasztandó szemléjekkel önkénytelenűl is sz. érzelmekre ragadandják a’ szendergő lelkeket. Az ég áldássugárai ragyogják körül az anyaszentegyház érdem ko­szorús bajnokát! — Ma, esti nyolezkor, eddigelé nálunk gyéren tapasztalt fergetegnek valánk tanúi. Ugyanis, minekutána déli órák­ban szinte égetett a’ nap, egy óra után borúk kezdék elfátyolozni fénytányérját, ’s félháromtól estig majd permetezett, majd meg sű­rűbb és sebesb rohamban hullott az eső. Nyolcz után ádázva ron­tott elő az orkán, süvöltő szárnyain szakadva zúgott alá a’ zápor ’s az egymást érő villámok, mellyek az egész látkört lángba bo­rultnak mutaták, az Ítélet szörnyű napját idézék lelkünk elébe.xV romboló zivatar, mintegy másfélnegyedig tartott, szőlőkaróinkat kitördelte, több helyeken mesgyéinket mosta el, az alsóbb részek­ben­ szőlőfürtöket beiszapolta, ’s a’ rothadást, mellyet az egypár nap előtti több eső okozott, elősegélendi; — különben a’ szőlő fél­érett, ’s még középtermést várunk. — Gabonánk jobbadán már csűrbe takarítva; tengerink szépen áll, — a’ termés középszerű. Kassa, sept. 112. F.hó 1., 2. és 3án a’ helybeli lövészintézetben előre hirdetett szabadlövészet mind a’ három napján számos ven­dégek jelentek meg és utósó nap estve, midőn az első dijt nyerő lövész, mint ez évi lövészkirály zászlóval zene mellett a­ részvé­nyesek által tömegnép követésében haza kisértetett, egy még ed­dig városunkban soha nem látott élénk, valódi népjelenetnek ta­­nujt valánk azon óhajtással, vajha ezen minden tekintetbe nemes mulatságot szerző intézet örökké füntartassék, mennél több tagok­kal gyarapitassék és mint honunkban létező egészb­n minden részbe a­ kor szelleméhez alkalmazva nem bátra, mint itt szokás, de előre haladjon. Nemzeti szép nyelvünkön elmondott nehány köszöntések örömriadó „éljenek“kel fogadtattak, több német ajknak magyarul feleltek és nevezetesen egy szomolnoki kamrai tiszt úr nyíltan azt kijelentette, hogy miután nyelvünkben még nem igen járatos, in­kább hallgatott, mintsem idegen nyelven szólalt volna meg. Ez va­lóban a’ lövészintézet tagjainak szép például szolgálhat, mi remél­jük , hahogy ez idén nem is, de esztendőre bizonyosan itt is min­den magyar nyelven fog menni, hisz országunk nagyjai is már pél­dával előre mennek, legközelebb (a­ nemzeti újság lapokban olv­as­tuk) szeretv­e tisztelt fenséges nádorunk nagy reményű fija, Istv­án, a’mi kedves főligünk 1838-i vizáradáskor Budapest védangyala a’ pesti lövészintézetben létekor a’német és latán üdv­özlésre magya­rul felelni és magas nevét a’ vendégkönyvbe magyarul beírni ke­gyeskedett; ne engedjék hogy valamikép hasonló összeütközésbe jö­hessenek országunk egy vagy más nagyjának intézetük lehető láto­gatásakor! Ezen, István félig, őfenségének nevét örökre halha­­tatlanító tettéről minden igaz magyar hálahódolattal szól. — A’lő-

Next