Nemzeti Ujság, 1840. július-december (35. évfolyam, 53-104. szám)

1840-09-19 / 76. szám

(Hannincze Wilik év.) September 19-kén. 7(. szsinl. Hasznos mulatságokban felvétetnek mindennemű tudós értekezések,a’népnevelési, alapítványi, müvészeti, mesterségi , literaturai, és más mulatva oktatói körből. A* nemhivatalos leveleknek smmt nh .1 küldetése kéretik. 1940. 2dik félév. Minden szerdán óh szem but oh c£y egy ív nemzeti megtiszteltetések , kinevezések , hazai ’s külföldi politikai tudósítások gyorsan közöltetnek lapjainkban. l'Vjévi Ára noalán IwkitéfcfcHl 1 pengő forint. pest NEMZETI I JS III. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapitá M*it It mii' István táblabíró, hinti ja özvegye. Szerkeszti I)r lágy I* i I ♦ táblaliró. 'I'ÁRTALOM. Magyarországi kinevezés és halírozat, budai nőegyesület künt ürülő érzete, neszbudai hangászegyesület jövő gyűlése, acsai tanulók próbatételén fenséges nádorunk példás megjelenése, vácziak egyházi ünnepe Mária nevenapján, kassai lövészintézet megnyitása, Ugocsa és Thuróczmegyékben az uj törvények kihirdetése, adakozások Mátyás király emlékére, bosnyákhoni zendület, bécsi hírek, spanyol ministerium új alakulása, angol admirált rendelmény, párisi zendülés, franezia munkások panaszai, angol követ jegyzéke a’ szerződés iránt, Y'oates Robert levele, M.-Ali válasza Ilifaat bey előterjesztéseire, M.-Ali Alsó-Egyptusbani utazása,és háborúra készülete , görög ügyek békés álapota, boroszlói magos vendégek, berlini hírek, bendermelletti orosz táborozás, német- és svédországi adatok. « ■ r ■ ■■■■■ -■ ~ ,..." ‘ Magyarország’. A’ rm. magyar kir. utiv. kamara kiadóhivatalának írnoka, Pocskay József, f. e. sept. 11., — ’s a’ ménesi kamarai ispán, Pavianovics Antal f. e. aug. 9kén meghalálozott.. lbudai jótékony nőegyesület. Elözvegyült Erdődy Ersébet gr.no, könyörülő érzetétől vezéreltetve a süllők intézetét ezer ezüst forinttal ajándékozó meg a’ végett, miszerint ezen adománya alapítvány gyanánt tekintessék, kamatján pedig időről időre egy elhagyatott nyavalyó ápoltassák. Ehez képest ő amaga az alapszabályok értelmében az alapítók sorába lép, közélnek iktattaték, alapitója nevéről a’ beteg-ágy neveztetik , ágya felett neve ragyog, és az utókornak hálaemlékül’s méltó buzdításul általszállltatik ezer áldásitól kísértetve azon nyomorékoknak, kik jótékonysága gyümölcseiből enyhét nyerhetnek. Budán sept. 18kán 1840. Kütkey Henrik, egyesületi titoknok. A’ pestbudai hangászegyesület f. év alig. 30ki közgyűlésében t. Dolezsálek Antal alelnök ur elöülése alatt, mindenek előtt mos tolnai Festetics Leo gr. ur Oaga további három esztendőre is közkivánságra egyesületi elnökké választatván, küldöttség neveztetett ki, melly ő magának az egyesület azon alázatos kérelmét, hogy az elnökséget tovább is elvállalni méltóztassék , előterjessze. — Ezután felolvastattak a’ hangászegyesületi módosított és egyszersmind ez intézet tagjai számára alapítandó nyugpénzintézeti szabályok,melylyek helybenhagyatván, a’nmgu m. kir. helytartótanácshoz kegyes megerősítés végett felterjesztetni rendjeltettek. Költ Pesten 1840. sept. 15én. Mátray Gábor, egyesületi titoknok. Ácsa (Fejér vgye) sept. 10. Szép és sziveinkben Örökemlékü nap viradott ránk, midőn öcs. kir. fensége, József, hazánk mélyen tisztelt nádora, és legkegyesb földesurunk, áthatva azon sz. igazság erejétül, minélfogva csak nevelés teszi az embert emberré; hogy a’ jó, igaz ’s hasznosra törekvő ösztönöket a‘ serdülő gyermekségben annál sikeresebben felélessze, legnagyobb örömünkre iskolánkat magas személyével szerencsésiteni méltóztatott. Megható látvány volt szemlélni ő fenségét nagyszerű gondjai közepett ez egyszerű szerény helyen,’s szívemelő, milly lelki örömet’s gyönyört élvezett ő a’ gyermekek feleleteiben ’s bámulatot gerjesztő azon türelem, mellyel őket több óráig, minden tanulmányból ’s különösen a’ vallási tárgyból, mellybül mindnyája felelt, hallgatá. A’ gyermekek meglepő készséggel ’s Hiedelemmel feleltek, úgy hogy egy szelidebb nevelésű városi iskolát varázslának elő. Bár a’helység sokkal nagyobb része német, a’ gyermekek még is kitűnő előmenetelt tettek hazai nyelvünkben. A’köszöntések is, magas vendégünk különös tetszésére, magyar nyelven szavaltalak el, ’s a’szivömledezésnek őszinte kifejezése, az ártatlan gyermeki hang kíséretében olly érzékenyitő volt, hogy ő cs. kir. fenségének valamint a’ tisztes jelenlevőségnek is örömkönnyei valának szemlélhetők. Az egész próbatét ő cs. kir. fensége nagy megelégedésével juta véghez. Adja is a’ kegyes ég, hogy ő cs. kir. fens, illyes tettek érzetében, forrón szeretett hazánk javára még igen igen sok örömteljes napokat éljen ! Vácz, őszelő 15. Tegnapelőtt édes hazánk égi pártfogónéjának lélekható bucsunapjai ülők meg, kinek nyolcz század előtt dicsőűlt sz. királyunk kegyelmébe sutalmába ajánlá országunkat.A’ számtalan falukról egybecsődült fárdalatok hymnus zengeményei elragadó, szentebb érzelmeket költenek fel a’ szendergő kereszténykeblekben is, és siettetek a város alatti téren fekvő gyönyörű’s Mária tiszteletére szentelt Hétkápolnába, ott szivük bálavirágait az istenasszony dicsőítésére szeplőtlen koszorúba füzendők. Édesen rázkódtatólag tévé a’keresztény lélek legparányibb részeibe azon közhymnus szülte sz élvezet, mellyet bucsimap előtti éjen késő éjfélig az istenszeretet lángoló érzelmivel a’kápolna körül letelepedett jövevények zengedeztek, minden hang, mintegy földalatti boldog sir lakóinak messzünnen közelgő ariája megtöretlen öszhangzásban hallatszék a’ tiszta éji légen át a’ városba,’s lángérzelmeket gyújtogatott a’ fásulatlan keblekben. Mert valóban nem lehet szivinditóbb jelenet, mint hallani egy istenes dalt, a’ természet csillagos templomában egy bárgyú, alsó néposztály ajkairól lézengőt melly a’földi élet homályaiból az üdvözület magas világosságai felé emelkedik fél, itt pirulva zavarodik össze a’kába földi bölcsesség, emésztő kínokban csendesedik le a’ földiek álnyugalma, mert valódilag csak tiszta indulatok áldozata adhat nyugalmat a'hit szent árnyában. Másnap 13án a’székesegyházból főtiszt. Schimpl József, kisprépost’s felsővárosi népész vezeté teljes egyházi szolgálat mellett a'járdalatot a’ kápolnába, hol azonnal három nyelven hirdetek a’ több ezerekre menő hallgatóknak az isten igéjét; magyarul: atiszt. Papp József, vácz-kis-hartyáni népész; németül: főtiszt. Schimpl József; ’s tótól : főtiszt. Gabrielii Tamás, mácsai népész, VácZmegye Nestora. Mind a’hárman az ünnepély nagyszerűségéhez illő jeles szónoklattal szavalának , főleg a’ magyar szónok ur jól választott themája mellett — hogy a’ földön senki sem lehet egészen boldog — igen szép szónoki tehetséget fejtett ki. A’ szerencse ölében élők egyiránt, mint kik a’ lét inségivel naponnan küzdelemre szállnak, édes megindulással varák be a’ derék beszéd végét, mellyben az utóbbiaknak a’túlvilági élet ürömsugarával szárita fel megilletődések könyviit. Ezek után főtiszt. Schimpler egész szertartással szent mise áldozatot mutatott be az urnak, mellynek végeztével a’ székesegyházbani visszamenet után délutáni egy órakor a’reggeli isteni tisztelet véget éré. — Áldás után a’ czéllövészi egyesület háza fogadó el jóval megnagyitott’s a’csinos ízléshez alkalmazottabb csarnokában az élv vadászokat. — Városunk kevés napok jelöltával uj ’s egy a’ nagyszerűség sorában álló díszt nyerend. Ugyanis: kegyelmes atyánk, gr. Nádasdy P. Ferencz püspök ő maga szüntelen felettünk virasztó atyai szeretetének ujabb drága zálogát véste szivünkbe, midőn több hetek előtt a’ főtéren álló székesegyház csinosítását’s külfalainak egészen újra leendő sárgárai festését méltóztatott megrendelni. A’csinosítás végrehajtásán azóta szakadatlanul foglalkoznak, ő maga is naponnan megtekinteni méltóztatik a’ dolgozók munkálatát. E’ főtemplom külpompája kétségkívül hasonlithatlan díszt sugározik szét városunkba, melly dicsőséggel emelve fel homlokzatát lélekébresztőbb látományt alig lehet képzelni.—Hétkápolnai templomunkban is uj két oldaloltár-képeket állitand fel, mely- 1ek a’ minta szerint ítélve, mély hatást árasztandó szemléjekkel önkénytelenűl is sz. érzelmekre ragadandják a’ szendergő lelkeket. Az ég áldássugárai ragyogják körül az anyaszentegyház érdem koszorús bajnokát! — Ma, esti nyolezkor, eddigelé nálunk gyéren tapasztalt fergetegnek valánk tanúi. Ugyanis, minekutána déli órákban szinte égetett a’ nap, egy óra után borúk kezdék elfátyolozni fénytányérját, ’s félháromtól estig majd permetezett, majd meg sűrűbb és sebesb rohamban hullott az eső. Nyolcz után ádázva rontott elő az orkán, süvöltő szárnyain szakadva zúgott alá a’ zápor ’s az egymást érő villámok, mellyek az egész látkört lángba borultnak mutaták, az Ítélet szörnyű napját idézék lelkünk elébe.xV romboló zivatar, mintegy másfélnegyedig tartott, szőlőkaróinkat kitördelte, több helyeken mesgyéinket mosta el, az alsóbb részekben szőlőfürtöket beiszapolta, ’s a’ rothadást, mellyet az egypár nap előtti több eső okozott, elősegélendi; — különben a’ szőlő félérett, ’s még középtermést várunk. — Gabonánk jobbadán már csűrbe takarítva; tengerink szépen áll, — a’ termés középszerű. Kassa, sept. 112. F.hó 1., 2. és 3án a’ helybeli lövészintézetben előre hirdetett szabadlövészet mind a’ három napján számos vendégek jelentek meg és utósó nap estve, midőn az első dijt nyerő lövész, mint ez évi lövészkirály zászlóval zene mellett a részvényesek által tömegnép követésében haza kisértetett, egy még eddig városunkban soha nem látott élénk, valódi népjelenetnek tanujt valánk azon óhajtással, vajha ezen minden tekintetbe nemes mulatságot szerző intézet örökké füntartassék, mennél több tagokkal gyarapitassék és mint honunkban létező egészbn minden részbe a kor szelleméhez alkalmazva nem bátra, mint itt szokás, de előre haladjon. Nemzeti szép nyelvünkön elmondott nehány köszöntések örömriadó „éljenek“kel fogadtattak, több német ajknak magyarul feleltek és nevezetesen egy szomolnoki kamrai tiszt úr nyíltan azt kijelentette, hogy miután nyelvünkben még nem igen járatos, inkább hallgatott, mintsem idegen nyelven szólalt volna meg. Ez valóban a’ lövészintézet tagjainak szép például szolgálhat, mi reméljük , hahogy ez idén nem is, de esztendőre bizonyosan itt is minden magyar nyelven fog menni, hisz országunk nagyjai is már példával előre mennek, legközelebb (a nemzeti újság lapokban olvastuk) szeretve tisztelt fenséges nádorunk nagy reményű fija, István, a’mi kedves főligünk 1838-i vizáradáskor Budapest védangyala a’ pesti lövészintézetben létekor a’német és latán üdvözlésre magyarul felelni és magas nevét a’ vendégkönyvbe magyarul beírni kegyeskedett; ne engedjék hogy valamikép hasonló összeütközésbe jöhessenek országunk egy vagy más nagyjának intézetük lehető látogatásakor! Ezen, István félig, őfenségének nevét örökre halhatatlanító tettéről minden igaz magyar hálahódolattal szól. — A’lő-