Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-07-02 / 53. szám

atasodik félév. ft*est, »*. Jakab h­ava Skan­t§4^. S3. NEMZETI I .IS UJ. f jjfécurrfuvic zÁeée(/vÁ eu.J Megjelenik, minden szerdiin ég szombaton, fél évi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. borítékkal 3 ft. 36 kr., postán 4 ft. ismeretlen keréktől bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkeztöségnek czimeztetendők. HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. AI.AI'I'I'i Hu­liT­ÁR istvási t­íblabikó, kiadja ÖZVEGTK. Előfizetés a „Nemzeti Újság“ és „Hasznos Mulatságokra “ Teljes tisztelettel bátorkodunk t. ez. olvasóinkat figyelmeztetni, hogy a jelen félévben július 1—tól az előfi­zetési föltételek az eddigiek maradnak. Helyben házhoz hordással, boriték nélkül 3 f 12 kr­ — borítékkal 3 f. 36 kr. Postán 4 f. Külföldre egyedül a bécsi cs. fő-postahivatalnál rendelhezni. Ismeretlen kézteri leveleket bérmentesen, vagy biztos alkalommal kérünk. Lapjainkat illető leveleket tiszt levelezőink szíveskedjenek a Szer­kesztőségnek czimezni. A Nemzeti Újság és Hasznos Mulatságok szerkezt­ősége Zöldvért utcza 483. sz. alatt. TARTALOM : Hazai napló: Korunk ügyei,é­­nekiskola , ikerv. hirn., Pozsonyból (megtérés) Esztergom és Szepes megyei közgyűlések , Csa­náditól (első alispán leköszönt), Nyitrából( ve­gyes közlemények.) Rövid közi. (váczi förgeteg, érsekujvari uj gymnasium ) külföldi napló.) Spa­nyol- Franczia- Angol- Poroszország- Belgium, Németalföld. Sehoveicz. Törökország. Köv. k. Hird HAN AI RAPLÓ. Korunk figyel. ( Egyház és állodalom). Korunk legfontos éb a polgári élet gyökét megrázó kérdése az egyház és ál- rodalom állása egymás irányában; e kérdés a múlt századokban harczvihar általi el­döntésre volt bízva, napjainkban a kölni zavargásoktól kezdve, megjárta Würtember­­get, hol heves vita tárgya jön, most a fran­­czia egyetemeket foglalatoskodtatva, hazánk­ban is a túlzólag átalakító párt által szőnyegre hozatott, és habár nem vérpatakkal, de lei­kig ható gúny­ny­ilakkal tartatik megfejthe­­tendőnek, midőn a komolya tanácskozások bé­kés teremében , a tizenkilen­czedik század fenhangon magasztalt műv­eltségének megczá­­­folására, a sötétebb kor rémalakai, mellyek­­től a szendébb kebel borzad, minek zsákba­­varratás, vizbedobás, dörgik keresztül csarno­kainkat , eleven tanúi a szenvedély és indu­lat hevítette keblek háborgásának , melly­ a valót a szintül, az igazat a helytelentől meg­különböztetni nem engedi. Nekik igaz mit kedvelnek és helytelen a mit gyűlölnek, ha­bár a polgárok legszentebb érzelmei tépetnek, az erkölcsiség lánczai megsértetnek, a haza nyugalma megrázatik is általuk. ■— Irgalom istene! egy nemzet, sőt több, az egész em­beriség legszentebb érdekei tűzetnek pellen­gérre, midőn azt akarják a nyugalmas keblek­ből kirabolni, mit szónoklatuk teljes erejé­vel nem képesek fölkelteni s fenntartani, a vallás hiedelmét Félre itt uraim az indula­tokkal; ezek nem tűrik a philosophiát, az indulatok vitái, melly­ek bűnöst büntelent elragadnak, tűz, melly­ mindent megemészt — pedig a mindenségijeit nincs nyomorúbb mint a vallástalan ember. Legyen tehát kinek kinek maga hite szerint, és ne akarjuk társainkra azt rátukmálni, mit ön nézeteink szerint tar­tunk igaznak, ha ők azt nem tekintik, nem tekinthetik meggyőződésüknél fogva annak. A tárgy­ak megvitatására, csöndes magába szált kebel, tárgy­at komoly­an fölfogni képes ,elme kívántatik, ha az ügy ne szenvedjen általa. Az egy­ház és airodalom közötti viszony fejtegetésére, mint a túlzók messze kinéző ter­vezeteik állapítására, a keresve keresett első s­otránykő,a vegy­es házasság vala, melly fölött súrlódások keletkeztek, e tárgytól azon­ban, már minthogy fölötte tény­leges, és fölü­letességgel , melly­nek jeleit adták , el nem dönthető, lassan lassan takaródót fúrnak a vezetők , és a kérdést tágasabb térre vit­ték át, t. i. a papi jószágok elkobzására, de még ezt sem elégelte vágy­uk , szélesebb kör vagy is inkáb a kör egész terjedelme kellett, s e nem kevesebb mint egy független magyar egyháznak alkotása, talán az angolnak, melly maga magában izekre szakadozott, példájá ra, s e gondolatot nagynak, és talán a kor­mány­ozás bölcsesség kövének szeretik tartani. A kath. egy­ház ezen hamar berzenkedést hoz­zá illő türelemmel nézte, mindaddig m­ig hí­veinek java nem kívánta, m­ig legszentebbje nem illettetek legszentetlenebb kezektől, t­i. a hitczikkek , és kétségtelen függetlensége, melly alkotmányunkkal egy­korú törvényeken alapszik. Igen is e kérdések azon tetőre vi­tettek a túlzó párt által, mellyen nemcsak az egyházi rendnek, hanem a híveknek teljes érdekeit illetik és éber figyelmét követelik. Mi eltérvén a theologiai szemlélkedésektől,mit a szak­embereire bízunk, ez életbevágó kér­déseket jogtani tekintetből fontolgatjuk. A­z egy­háznak fogalmánál fogva fölföladatai közé tartozik a legtisztább erkölcsiség alapí­tása; az állodalom ezen erkölcsiség segélyével a leglehetőbb jóllétre iparkodik a polgárokat vezetni. Mivel pedig e czélok egy­mással sem­mi ellentétben nincsenek, sőt józan összeil­­letéssel egymásra jótékonyan hatnak , azért ugyan azon egyedek, mind egy­nek mind a másiknak lehetnek tagjai s valóban is azok.­­ Minthogy pedig az ember ingatag, kell bizonyos magasb eredetű alaptörvényeknek lenni, melly­ek erkölcsiségének irányt adja­nak és támpontot nyújtsanak, és ezek a tény­leges, nem kényszerint változtatható hitezíte­kék. Az állodalom czéljaihoz vezető legalkal­­matobb eszközöket pedig a tapasztalat okos­kodásaiból meríthetni, melly kezelésnél, mint­hogy semmi tényleges alap nincs, tömérdek változásokat, új rendszereket, chameleoni chimaerákat látunk föl föltünedezni, s elele­nyészni. Valamint ez utóbbinál szükséges a szüntelen működő kormány­zó, kitől az egésznek intéztetése függ, ugy, amott elkerül­­hetlenül megkivántatik az őr, ki az ere­deti tanok fölött virasszon, és ezen őr az egy­háznak eredetileg meghatározott feje, ere­detileg mondjuk, mert az egyházat nem szer­ződések, egyezkedések, hanem örökös változ­­hatlan tanok állapiták , melly­ek teljes mine­­műségét kijelölték. A mi az éghez vezet, an­nak mennyből kell erednie. — Ezekből ki­tetszik, hogy a két intézet egymás mellett fölálhat, sőt fölállania s pedig egymásba forr­va kell, a nélkül, hogy egyike a másiknak külön kijegyzett körébe vágna. Az az: az any­agi ember az állodalomé , a lelki pedig az egy­házé lehet Valamint teh­át az álloda­lom, mint állodalom saját körében, jogszerű­­leg rendelkezhetik arról, mi hatása alá vette­tett, úgy az egy­ház mint egy­ház függetlenül intézkedhetik eredeti alap törvény­ei szerint az emberiség legszentebb kincséről, mit ez közegy­etértéssel kezeibe tetőn, a lelki ember­ről. Független szabadság illeti tehát mind a két hatalmat a maga körében, s valamint az egy­ház túlhágna jogszerű határain , ha az ál­lodalom törvényeit és ügyeit nézetei szerint akarná módosítani, úgy bizony­osan megszegi hatása körét a polgárzat, sőt önkény­űvé vá­lik, ha az egy­házi tényleges törvényeket olly romlékonyaknak és ingatagoknak tekinti, hogy­ ezeknek koronkénti javítgatás, módo­sítás, eltörlés vagy újak hozatala szükséges­nek tartatik, a­mire gyakran tett ugyan az újítási viszketeg kísérleteket, de mindig sü­­keretlenül sőt viszonyos kötelességnek tart­juk e két intézet részéről az egy­másnak nyúj­tandó utalmat, a­nélkül hogy egymást jogaik­­ban csorbítanák. S valóban kicsöpögteti inkáb a polgársarjadék szivébe a haza szeretetet mint az egyház, tehát nem kivánhatja-e mél­tányosan az egy­ház is, hogy tekintély­e s joga ellenes ármánykodása ellen az állodalom által megőriztessék ! E két intézetre magának az embernek, az eszes állatnak, természete leg­világosabban utasít, mikép a lélek és test köl­csönös hatásban van egymással, úgy áll az egy­ház és az állodalom, s miként sem a lélek sem a test minden viszonyos hatás daczára, harmónia fölbomlás nélkül nem önkényked­­hetnek egymás fölött; szinte illú viszonyban áll egymáshoz az egyház és állodalom. E kettő tehát nem vághat egymásnak megyéjébe , kü­lönben absurdumok és túlságos dolgok szár­mazhatnak belőle. —■ A franczia zendülés lá­zongó föllengzésében, nemcsak új polgári tör­vényeket alkotott, hanem az oltárokra is új isteneket állított, valódi gúnyait a józan em­beriségnek, és az elfajult elme rút prototypjeit, mitől egy­edül ezen új vallás alkotói nem undo­rodtak el, és nem undorodott el ezen új vallás avatottja a testvér vérbe gázolni, vérbetűkkel bejegyzett tanulság marad ez az emberiség tör­ténetében,bizony­itó,hogy egy­ hatóságnak a má­sika körébe bevágni,a föld és mennyei dolgokat választó határokat szerte rombolni, ezrek és ezrek vérével lemosandó bűnsúly­t szül. — Mivel pedig a túlzók is a hatalom szükségét akaratjuk ellen is elismerik, ennél fogva fegy­vereiket közvetlenül nem a hatalom de feje ellen intézik, elfeledve hogy a franczia zen­dülés, a legújabb kor Saturnusa, melly saját magzatait megemésztő , visszatért az örökös, természetszerű ösvényre, s a szerte gyilkolt polgárok hantjai fölött kijózanodva mámorá­ból, megismerő, hogy test fő nélkül nem le-

Next