Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-12-03 / 97. szám

álaljában nem akartak az uradalom által kijelölt becsületes egyéneknek elismertekből bírót választani, mivelhogy állításuk szerint a bíróságra gyengék,engedékenyek volnának, sem az általa ideiglenesen megerősített volt bírót elöljárójuknak el nem fogadák , hanem minden kijelölés nélkül önmaguk választanak bírót, az elfogatni szándékoltatott legnagyobb szájbőst i pedig közpártolás alá véven elfogatni nem engedek s végezetül hozzájok nem szító jegyzőjükön kiadónak. Ez esemény alkalmul szolgált egy ismeretes szónok azon indítványára, hogy mivel köznépünk egyetlen egy jogát t. i. a bírói választást sem gyakorolhatja illőleg , mert kénytelen az uradalom által kijelöltekből, nem pedig szive sugalata szerint választani, és így törvényesen engedett szabad választása merő anomália, ugyanazért újabb törvény által az uradalmak képviselőit, nemkülönben (szörnyű ugrás!) a főispánokat is köteleztetni óhajtaná olly egyének kijelölésére, kik közbizalommal bírnak, s a hivatal viselhetésére alkalmasak. Indítványa rövid vita után elfogadtatott. Nem hallgathatok el egy, vitatkozás közt hallott elménet különböztetést: Egy úr kötelességnek mondó a főispánt' kijelölési jogot, mivelhogy kényszeríteni is lehet őt reá; márpedig joggyakorlatra kilsem késztethetni (?) ámde ekkint nem sok jogaink maradnának ! — Tudva van a nagy közönség előtt, miként Tolna megyében keletkezett az idén az első gyárvédegylet , mellynek tagjai — számszerűit 139 — lekötelezők magukat honunkban gyártott posztószövetek vételére s övéik általi viseltetésére is, hogy igy a nemzeti ipar jobban ébresztessék , az eddig hazánkban alig lézengő gyárak emelkedjenek, szaporodjanak. A ezé mondhatni szent. Ugyanis minden alakról hallható a panasz, hogy nincs pénzünk, de vizsgáljuk , mi ennek az oka ? bizonyára nem más, mint hogy fölösleg, inkáb képzelt mint valódi szükségeink fedezésére évről évre több pénzt juttatunk a nyerészkedő külföldnek , míg saját termesztményeinket, nyersanyagainkat kereskedés hiányában úgyszólván féláron eladogatjuk , a belőlök gyártott külföldi kelméket pedig jó drágán megfizetjük, következőleg mindig kevesbet veszünk be, mintsem kiadunk, így szükségkép minkinkáb pénzetlenedünk, míg utóbb majd egészen elszegényedünk. Engedelem e rövid eltérésért. A tagadhatlanul szép irányú egylet elnöke első alispánunk, ki a reménylett sükert maga is hazafiailag óhajja, s vete a téRnek jelenteni, hogy a legközelebbi szegzárdi vásáron megjelent, s ígéretük szerint többé el nem is maradó kőszegi posztó-gyár megbízott kezelői ajánlatot tenek, hogy a megyei szolgáknak kivontató jó minéműségű honi posztót készek az eddigi árnál olcsóbban szállítani. Ajánlatuk azonnal el van fogadva, a főadószedő megbizatván velők 3 évre szerződni. — Eliszonyodva értettük a mű. helytartótanács leiratából, hogy adózóink tartozása , melly néhány év előtt alig volt egy pár ezer forint, már szinte 90.000 prófíra rúg; miért is derék jegyzőnk felszólalására megnyitatott a több évek előtti tapasztalás bizonyította üdvös végzés, hogy t. i. a járásbeli főszolgabíró urak ne terheltessenek személyesen illő kéméletet a tartozásban maradt adót beszedni, nem pedig elnémítható panduraikra bízni; e körülménynek tulajdonitatván főleg a nagy hiány, noha bizony a közelebbi mostoha esztendők tán leginkáb okozhatok; mert miből fizesse a szegény per adóját, ha nincs miből pénzelhetnie? vagy ha van is, mint például az idén Isten kegyelméből többecske bora, de ennek adóját még 15 váltógarason sem vesztegetheti el, vevő nem létében. — Mivel épen adóról van szó, megjegyzem, hogy a szegzárdi és földvári úrbéri telkeken lakó s ugyanezért az 1832/6 országgyűlés következtében adózó nemesek folyamodást nyújtottak a közgyűlésre, hogy mivel az idézett országgyűlési követeknek úgy is azon utasítás volt adva, hogy az úrbéri telkeket bíró nemességre rovandó adó az összes nemességre osztassék föl, nehogy e többnyire szegényebb sorsuak aránytalanul legyenek terhelve, ez oknál fogva mondom folyamodtak nagylelkű birtokos nemes társaikhoz, segédkezeiket kérvén a mondott teher könnyebb viselésére, egy örök időkre alapítandó tőke által, mellynek kamatja felérjen az általuk évenkint fizetendő adóval; kecsegteté őket azon édes remény, hogy kérelmök viszhangra s részvétre találand, azonban még most csak választmányi véleményzésre utaltatott. A kebelbéli mészárosok is szokásuk szerint folyamodtak a húsár fölemelése végett, de most az egyszer megjárták. Ugyanis, hihetőleg elhízván magukat szokott diadalaikban, elfelejték vagy tán szándékosan mellőzök lármás hőseiket, s igy az eddig 11 kros rosz hús le is szállitatott 9 krra, melly most bizonyára még roszabb leend már csak azért is , hogy valósuljon ama közmonda :,,Olcsó húsnak hig a leve.“ (Vége köv.) Erdélyből (E 01 ut. a 104. országos ülésnek nov. 17.) Fölolvastatott Szabel Menyhértnek , érdemei elősorolásával, nemességre ajánltatása iránt jelentés. A KK. és RR. a biztosságnak ezen véleményét, a folyamodónak kérése mellé zárt oklevelei megvizsgálása után , helyesnek találván, az abban fölhozott érdembeli inditó okok tekintetéből meghatározták: miként Szábel Menyhért iges urunknak ajánltassék czimeres nemesi tőlevél nyerhetése végett, egyszersmind pedig végeztetett, hogy itélőmester úu. az alázatos fölirat és azt kísérő tudósítás terveit készítsék el. — Bönebb a 420ik szám alatt elment küldöttség visszajővén jelenti, hogy a k. főkormányszék atyafiságos köszöntése mellett azt szente, hogy az átküldött irományokat meg fogja vizsgálni, s netalán lehető észrevételeit minél hamarább a KK. és RRel közlendi. (E J ő I e ges). Novemb. 23-án mrsz. ülés tartatván szőnyegre került a rendszeres bizottmányok tárgyában leküldött k. k. leirat. Az igen igen egybehangzó vitatkozások eredménye e végzés . A RRk országosan ellátott tárgynak maguk is csak azt tartják , mellyre nézve ő Ege is saját értelmét már kifejezte. A középponti rendszeres bizottmány elnöklete iránt úgy látják, hogy ő Ege járul a RRk nézetéhez s igy a maguk szerkezésükhöz ragaszkodnak. De a mi az úrbéri munkálat előleges fölvétele körül a leküldött törvényczikkben mondatik, az ezen k. k. leiratban még bővebben magyaráztatik ; ebben a lilik meg nem nyughatnak, hanem aggodalmaik eloszlatására azon clausulában : ,,hogy a rendszeres bizottmány az úrbéri munkálatot separate ab omui alio objecto, sat. ezen szó objeco helyett operato szó tétessék a törvényczikkbe. Egyébiránt jelentessék ki a föliratban, hogy ez által a Rít. semmi elvet előlegesen kimondani nem akarnak, de egyszersmind attól is óvakodnak, hogy a jövő országgyűlésnek olly korlátokat szabjanak elibe, mellyek által az hivatása betöltésében megkötve érezze magát. Egyébiránt, hogy akik maguk részükről bebizonyítsák , hogy a szegény adózó nép sorsáról mindenek fölött gondoskodni kivánnak, úrbéri előleges szemelvényeket dolgoztak ki még ezen az országgyűlésen s föl fogják küldeni. (Legujabb). Nov. 24-én kormányzó a malga az országos ülésben megjelenvén két k. leiratot olvastatott föl. Egyikben a tisztújításról fölküldött törvényczikk érkezett le lényeges módosításokkal. A főjegyzői és pénztárnoki hivatalokat kiveszi a rendesen választás alá jövő hivatalok sorából, és fölsőbb megerősítés alá tartozóknak jelöli ki. Továbbá a vallási viszonyokra nézve is némi változást tesz. A három évi választást, három egyén fölküldését, s a helyettesítés iránti javaslatot elfogadja. — Másik k. leirat az országgyűlés végét 1843. jan. 7-ére jelöli ki. E. H. 37 «ovid közlések. — (Gömörböl. Rozsnyó, nov. 29kén. E szabadalmas püspöki város törzsökös lakói nyelvükre nézve majd nem kirekesztőleg magyarok ugyan, de mivel fekvésére nézve a fölsőbb tót vidékekkel határos, gyakorta tót ajkú vándorlóktól látogattatik; innen nem csodálhatni, hogy keblében imitt amott, kivált a fölső parlagi részen egy kis bábel-nyelvkeverék vehető észre. Ehez járul még, hogy régtől fogva e városnak hegyei számos aknákkal telvek; mivel pedig ekkoráig született magyar a föld gyomrában bujkálni idegenkedők , azok növelésére tót származású bányászok alkalmaztattak —• innen magyarázható az itt települt tótságnak szemlátomást! növekedése. Hanem ütött már annak is végső órája s rendről rendre nemzeti nyelvűinkhez simulnak. Szép példát adának erre az itteni megneveztem bányászok. Keresztényi buzgalomtól inditatva szokták ők évenkint sz. Kelemen napját ünnepélyesen megülni, melly alkalommal mindeddig tót beszéd tartalék, azonban főtiszt, primóczi Sz Miklóssy Lajos kan is plébánosult. Vass Elek bányamester által értesítve lévén, hogy az ájtatoskodó bányászok a honi nyelvben már elég jártasok, hogy a vallásosság nemzetiséggel párosuljon ez idén magyar beszéd tartatását rendelé, mi folyó hüszkén a helybeli kies kálvárián mozsarak durrogása közt meg is történt E változás haladásra mutat, melly annál meglepőbb, s dicséretre méltóbb, hogy I. Thurm Ferencz tót segédpap, nyelvét, mellyet eddig használt, megtagadva s korát nem kimélve magyarul szónoklott. Szolgáljon e példás lelkesedés mások ébresztésére ! — o. Szabolcsból. N. Kalló, nov. 22. Hármas esetről akarom értesíteni a tisztelt olvasó közönséget, mellyek borzasztóságukra egyik a másikat túlhaladják; és e hármas történet tükörben előállítja, hogy mennyire indult erkölcstelenségnek népünk, mi neveletlen s hozzá a XIX. században még babonás is. Egyszerűen kívánom a történeteket előadni, mert illy sötét képeknél a lélek nem szeret sokáig mulatni, hanem inkáb mély bánatba merül el —Az első fákon történt, hol 13— úr, birtokos, szobájában kandallójánál — ölében tartva egy árva gyermeket melegedett, s alig teszi le térdeiről azt, midőn puskalövés hallik s —őt három golyó lelketlenül sujtá a padlóra. A tettes nem tudatik, sem oka ez irtózatos boszúnak, melly emberáldozattal meg nem elégedve szinte Burnák ugyanazon perezben labát is fölgyujta. Ehhez hasonló eset Szabolcsban már történt Naky uron, ki midőn koczogást hallván az ablakon kinézett volna, agyonlövetett. — A másik esetnek — melly népünk neveléséből egy szomorú vonást mutat elő—Biri helység volt színhelye. A történet ez: Egy oláh menyecske férje s ipája kegyetlenkedéseit, kiktől lelke mélyéig szomorittatott, elpanaszolá ugyanazon helységben lévő korcsmárosnénak , ki a szenvedőn segíteni kívánván azon tanácscsal látta el , hogy egy békát előbb jól megáztatva főzzön meg és azt ipája s férjének adja be , azonnal minden fölötte levő hatalmuk elvesi s igy a kegyetlenségektől is megmenekül. A menyecske hallgatott a bölcs tanácsra s ten mikint parancsold a korcsmárosné ; de midőn áztatta volna gondosan takargatva egy nagy tálban a békát, gyanút gerjesztett maga iránt ipájában, ki utánna is látott, hogy meglesse mi van a tálban, midőn nagy bámulatára a mocsárok undorító polgárát szemlélé meg. Sok faggatások után kivallá a menyecske miért teve ezt, hogy t. i. hatalmukat, mellyet fölötte gyakoriénak, ebből beadván nekik étel közben , megsemmisítse. de bezzeg most járta még meg, mert még jobban vereték mint azelőtt. — Úgy gondolom az illetők figyelmét el nem kerüli e botránkoztató tudatlanság, s állásuknál fogva igyekezendnek a buta népet a kuruzsolók tündéres hatalmáról fölvilágosítani , nehogy tudatlanságuk áldozatául essenek. A magyar mindig hegyin kezdi a dolgot, nemhogy a tövinél állitván erős alapot munkája maradandóságáról gondoskodnék. Mennyire babonás s neveletlenségében nyers nép lakja e hazát, azok tudják főleg, kik Marmaros, Ung s Beregh többnyire oláh s