Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-21 / 76. szám
ez által mi jó eszközölleték? Ki utazik, tudja, a postalovak milly drágák és roszak , concurentia hiányában olcsóbbak lesznek é? és mindenki kénytelen leend egy monopóliumot űző nyerges-ujfalusi sváb zsarolásának hódolni, holott főbb városainkban az előfogatok tételei ,azoknak minden föltétel nélkül, minden utazó számára adása , csak könnyítené a közlekedést. De az előfogaiok az adózó gazdaságának nem csekély kárával gyakran hetekig időztek a városban , fogják sokan mondani igaz, de valljon ezen segíteni nincs más mód, mint a 2-ik szélsőség t. i. azokat eltörölni, s ez által a közlekedést nehezíteni ? Pedig ezen intézet többnyire földműveseink adólerovására nyílt forrásvolt. Emeltessék föl inkáb az állomási bér 1 ftról 2 p. sz., a várakoztató utas pótlást fizessen, és hisszük, adózóink az előfogatozásnak nyomasztó oldalát nem, hanem csak hasznát érezendik. Szólva azon módokról, mik a nemzet jólétét eszközölve a hitelt is előidéznék, sietünk föladatunknak megfelelendő!« az ősiségről határozottabban szólam. —Tekintsünk a múltra, legyünk következetesek ; — midőn aristocratáink külföldről kezdtek házasodni, nem méltó bosszúval kiáltott-e föl minden magyar : Isten! milly atyjai, milly oszlopai fognak válni e házasságból a hazának ? — és most midőn látjuk, hogy az ősi javak minden föltétel nélküli elidegenítése az aristocratiák legroszszabbikái, a pénz-aristocratiát idézendi elő, méltán kiálthat föl bánatában a nemzet: A sasok fészkében vérszopó vámpyrokra találunk! — Mi ha irigyeljük is Albion műipari állapotát, de nem kívánjuk soha, hogy honunkban embertársunk géppé aljasitassék.Nem kívánjuk, hogy mint Albion végtelen gazdagságú lordjainak minden filléren felebarátunk könnye száradjon. Nem kívánjuk , hogy míg hazánkfiainak egy része minden kérelmekben úszik, addig azok között, kik ezeket szerzették , az éhenhalál gazdag aratást tartson. (Folytatása következik ) Tolnából, Szegszárd, sept. 5. (Vége.) Ugyanekkor Bezerédj István ur a még nem egészen biztosított „tolnai selyem egyletet”4 kívánta közgyűlésiig ajánlhatni a főbíró urak különös figyelmébe, hogy í. i. az adózók javára leginkáb keletkezett egylet még sok el nem kelt részvényeiből bár egyet, kettőt lelkes rábeszéléssel vétetnének meg minden községgel, úgyszinte a szederfák számos ültetésére is buzdítanák őket, miután ezt mondhatni nagy haszon jutalmazná idővel. — Más alkalommal majd körülményeiben fogok e selyem-egyletről szólani, ha untató vele nem leszek, addig is csak azt jegyzem meg, hogy ez egylet mellett olly igen buzgó Bezerédj István igazgató elnök úr, nyilatkozata szerint, hazánk több nagyait megkérő segédkezek nyújtására, de, mint monda, egyedül csak prímás ő herczegségétől volt szerencsés választ nyerhetni, ki 50 részvényt elvállalni kegyeskedett. — A zsidó ravaszságnak is uj példáját hallottuk gyűlésünkön. Legyen szabad a tényt egészen elbeszélnem. T. J. pécsi püspök uradalmi tisztének 4.000 v. forintokra lévén szüksége, megkeresett e végett egy bonyhádi gazdag zsidót, ki igen is késznek ajánlá magát a kölcsönözésre, csak rövid várakozást kívánt. Néhány nap múlva el is jőve személyesen a pénzrohajtóhoz az aláírandó nyugtató vázlatával, vagyis—mint monda— conceptusával, s köré a tisztet. Írná ezt alá s pecsételné is meg, hogy társai előtt nagyobb hitele legyen, kinek adandja a kölcsönözendő pénzt. A tiszt épen el lévén foglalva, de különben is mi ravaszságot sem sejtvén a becsületes jelleműnek ismert zsidó követelésében, rövid gondolkozás után annak unszolásaira aláirás megpecsételő minden tanújelenléte nélkül az elébe terjesztett irományt. A zsidó ezzel eltávozott, azon ígérettel, hogy másnap a pénzt utóló fillérig meghozandja. De két nap is elmúlik és a zsidó nem jön. Fölkereső tehát az i. harmadnapra, de legnagyobb megdöbbenésére válaszul nyeri: „So geht das Geschaeft in der Welt.44 A zsidót, i. könnyen bedéit, mert a törvényes bizonyság által meghitelesitett nyugtató, hogy jelenlétükben történt az aláírás, már bétáblázva is van Eszék városánál, úgymint, mellynek kebelében T. J. úrnak fekvő birtoka van. — Méltó panaszra szót emelt tehát a megcsalatott T. kikelvén leginkább hitelesítő törvényes bizonyság ellen , minek következtében választmány jön kinevezve a panasz megvizsgálására; majd meglátjuk milly sükerrel fog működni. — Több panaszok is emelkedtek tisztviselőink s gyakornok ifjaink ellen; ez utóbbiak tette, elég nem szép s mondhatni garázda volt, nem hinnék hogy magukat minden erőködések mellett is szépíthetnék, mert alaptalan állításaikat csak ugyan el nem hisszük B. I. az adószedő már több gyűlési eleg hosszas vitatkozások után, ügyészi kereset alá vétetni rendeltetett. — A külmegyei levelek közöl érdekes tárgyúak voltak e következők. Bács megye megküldé tisztviselőinek névsorát, lakhelyüket s járásukat, egyenkint nevezvén a hatóságuk alá tartozó helységeket, melly igen is czélszerű intézkedés megyénk hasonló topographiai leírásával viszonoztatni fog. Ugyan Bács megye tudósita bennünket, hogy a báttai s szerem ívei kettős révet (melly olly sok utast már megkoszonta, kivéve béketűréséböl; mert többnyire órányi, néha félnapi várakozás, nem ritkán veszélyes éjszakázás után a szabad ég a alt, még egy viskó sem lévén a szigetben, mehetett által végre nagy ügygyel bajjal e keserves réveken) eltöröltetni s inkáb Báttaszék s Szent-István irányába áttétetni óhajtja úgymint hol csak egy Dunán lenne az átjárás, megküldvén egyszersmind a tervezett új átjárás tér rajzát is, mellyen látók hogy elég hosszú töltést kell majd a Dunáig csináltatnunk, csak hogy ennek nagyobb részét, hajói hallottuk, Bács megye vállalandó el; ennek szemtanúi megvizsgálására s elintézésére részünkről is választmányt kért kiküldetni, melly első alispánunk elnöklete alatt számos tagokból ki is neveztetett.— Baranya megküldé uj térképét, melly köszönettel fogadtatott; vele első alispánunk felszólalására a levéltárunkban már több illy beporosult térképek székesházunk casinoi teremében föl fognak függesztedi. — Hont megküldé 10 évi rabstatistikáját, mi is viszont nékik megküldendjük. — Hont s Arad leveleit , hogy az előfogatokat eltörlötték, tudomásul vettük, valamint Somogyét is, melly tudósita, hogy ismét visszaállná ezeket 20 p. krt. jelölvén ki egy lóra. Nálunk az előfogatok még csak szóba sem hozattak. — Szerélytől már ismételve kéri megyénk egy keblében tartózkodó ispány szembesítését, most válaszul nyertük, hogy ő ezt az illető földesur kára miatt nem teheti Sicolne?! még egyszer fogjuk fölszólítani. — A fiuméi kapitányság, a város kebelébe vezetendő vaspályára még az országgyűlés előtt kegyesen kijelölendő előleges költségek miatt ő Felségéhez terjesztett alázatos folyamodása pártoltatását kéri tőlünk, mit meg is nyert.— Gróf Haller Ferencz önméltósága az uj horvátországi bán tőlünk is szívből s nem puszta szokásból fog üdvözölted»— Jövő közgyűlésünk őszutó 21 kén leend —g —y Veszprémből, September 12-kén. Örömre olvadott bánatunk — árva egyházunk levetette a gyászt, mert főpásztorát méltóságos vásonkeői gróf Zichy Domokost fölséges urunk és királyunktól kinevezett püspökét a folyó hó 8-án keblébe fogadni való szerencsés. Nem hirdette Veszprém nagy papjának jövetelét fény és pompa; igénytelenül, tele apostoli lélekkel , lepte meg az estvéli órákban, megyéjének székvárosát. Sept. 10-én élte városunk ünnepélyes alakot, hirdetői Veszprém szerencséjét, örömét. Egymást érték résztvevő vendégeink, részesülendők azon nap örömében, mellyet az úr készite nekünk. Legelőször üdvözlők m. b. Barkóczy László fejérvári s Stankovics János győri püspököket. Ezeket válták föl Cziráky Antal gr. ő exiai fia János, a Zichy fényes grófi család számos tagja,Károlyi György gr. Békésmegye főisp., Eszterházy Károly gr. tolnai főisp., Örményi Ferencz koronaőr, Marich Dávid győrmegyei főisp., Eszterházy Pál gr., Festetics Antal kamarás. A mennyi név, annyi csillaga hazánknak, érdemektől és a haza szolgálatában tündöklő. A káptalanokból következőknek küldöttségei tisztelkedtek: az esztergomi, fejérvári, győri, s rozsnyói; ezután Fejér, Veszprém és Somogy megyéknek nem különben Székes-Fejérvár és Veszprém városának követei; mindezekhez járultak a vidéki s megyebeli apátok és prépostok, a megyebeli nagy számú papsággal. Ugyan az nap délután a megyei papságot főtiszt. Kü 1tey János káptalani helyettes és a prépost vezeté kézcsókolásra. Ezen ünnepélynél magas remények fogamzottak keblünkben, mert főpásztorunk fogadásának módja kezes jön magas lelkéről, mellyel mind fiait, mind nyáját boldogitandja. Agyúdörgés és harangzúgás hirdeté a beigtatás napját, mellynek diszét az eső zavarta ugyan, de annál fénylőbben tündöklött szivünk örömének napja , mert mindnyájan föndobogó kebellel éreztük, hogy nem vagyunk többé árvák, és ezen eső is áldás jóslata vala, mert miért rég imádkozánk, megadá az ég szomjas földünknek. A mint a nagy pap anyatemplomunkba lépett, a karzaton megharsant az üdvözlő antiphona: „Ecce Sac erdős M agnus b. Főt.nprépostunk tartá a szertartásos imádságokat, f. t. Szalay Imre kanonok úr olvasá föl a k. kir. kinevezést, és pápai megerősítést, mikre a legélénkebb örömélyenek következtek. Most a megyei papság érzelmeinek hű fejtegetője lön ékes nyelvű nagyprépostunk, azt a hódolati kézcsók és főpásztorunk meleg buzgó s szellemdús beszéde a megyei papsághoz váltá föl; ezután híveihez magasztos beszédet szónokolt ő mga , s végre bemutatá az egek urának a szeplőtlen áldozatot.Az isteni szolgálat után délben 400 személy ült a jeles háziúr asztalánál, mellynél az áldomás-irások valamint több rendbeli versezetek nem hiányzottak. Alkonyattal városunk kivilágittatott, és sok helyen talpraesett fölirás vala olvasható , mind ezeket kegyes főpásztorunk megszemlélő, sőt az izraeliták imaházában is számos fényes vendégeivel megjelent. Zirczről. Aug. 22-én különös öröm-ünnepe vola Zircznek. Szerencsy István kir. személynök önméltósága egéssége helyreállítására a füredi fürdőt szerencsés következménnyel használván, főtiszt. V 11 a x Ferdinand zircz-pilis-pásztói apát ur szives meghívásának engedve , vele Ruszék Jósef kanonok és Bresztyenszky Béla tihanyi apát úr kíséretében aug. 22-két megelőző estvén Zirczen körörömre megjelent. Vacsora után ő exját az ebédlőbeli kiléptekor versekkel díszített világitmány lepte meg a hosszú folyosó végén, hol, éljen kiáltások közt a nagy vendég kegyes családjával a ragyogó kivilágításhoz közeledvén, következők valónak olvashatók : Szerencsy a Honé , Szerencse a mienk ! Béke lakunknak Csöndes ölében , Üdv neked Honnunk Drága Fia! Tartsd meg Isten a hazának, S a Királynak Szerencsyt Neveld vele dicsőség! Teljesítsd reményeit! Ennek megtekintése után a nagy vendég családjával s a vendégekkel szobájába vonulván énekkel zongora kíséretében mulattatott, mig őt az idő nyugalomra nem szóltá. Másnap reggel a szép angol kert s regényes tájék megszemlélése után több úri vendégek és a ns megye rendei által tisztelkedésre kiküldött küldöttség megérkezvén , ez ő exja által nyájas leereszkedéssel fogadtatott. Délben gazdag lakoma volt, 305.