Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)

1842-09-21 / 76. szám

ez által mi jó eszközölleték? Ki utazik, tudja, a posta­lovak milly drágák és roszak , con­­cu­­ren­tia hi­ányában olcsóbbak lesznek é? és mindenki kénytelen leend egy monopóliumot űző nyerges-ujfalusi sváb zsarolásának hódolni, holott főbb városainkban az előfogatok tétele­i ,azoknak minden föltétel nélkül, minden uta­zó­ számára adása , csak könnyítené a közle­kedést. De az elő­fogai­ok az adózó gazdasá­gának nem csekély kárával gyakran hetekig időztek a városban , fogják sokan mondani igaz, de valljon ezen segíteni nincs más mód, mint a 2-ik szélsőség t. i. azokat eltörölni, s ez által a közlekedést nehezíteni ? Pedig ezen intézet többnyire földműveseink adóle­rovására nyílt forrás­­volt. Emeltessék föl in­­káb az állomási bér 1 ftról 2 p. sz., a várakoz­tató utas pótlást fizessen, és hisszük, adó­zóink az előfogatozásnak nyomasztó oldalát nem, hanem csak hasznát érezendik. Szólva azon módokról, mik a nemzet jó­létét eszközölve a hitelt is előidéznék, sietünk föladatunknak megfelelendő!« az ősiségről ha­tározottabban szólam­. —Tekintsünk a múltra, legyünk következetesek ; — midőn aristocra­­táink külföldről kezdtek házasodni, nem mél­tó bosszúval kiáltott-e föl minden magyar : Is­ten! milly atyjai, milly oszlopai fognak válni e házasságból a hazának ? — és most midőn látjuk, hogy az ősi javak minden föltétel nélküli elidegenítése az aristocratiák legrosz­­szabbikái, a pénz-aristocratiát idézendi elő, méltán kiálthat föl bánatában a nemzet: A sasok fészkében vérszopó vámpyrokra talá­lunk! — Mi ha irigyeljük is Albion műipari állapotát, de nem kívánjuk soha, hogy ho­nunkban ember­társunk géppé aljasitassék.Nem kívánjuk, hogy mint Albion végtelen gazdag­ságú lordjainak minden filléren felebarátunk könnye száradjon. Nem kívánjuk , hogy m­íg hazánkfiainak egy része minden kérelmekben úszik, addig azok között, kik ezeket szerzet­ték , az éhenhalál gazdag aratást tartson. (Folytatása következik ) Tolnából, Szegsz­árd, sept. 5. (Vége.) Ugyan­ekkor Bezerédj István ur a még nem egészen biztosított „tolnai selyem egyletet”4 kívánta közgyűlésiig ajánlhatni a főbíró urak különös figyelmébe, hogy í. i. az adózók javára leginkáb keletkezett egylet még sok el nem kelt részvényeiből bár egyet, kettőt lelkes rábeszéléssel vétetnének meg minden községgel, úgyszinte a szederfák szá­­mos­ ültetésére is buzdítanák őket, miután ezt mondhatni nagy haszon jutalmazná idővel. — Más alkalommal majd körülményeiben fo­gok e selyem-egyletről szólani, ha untató vele nem leszek, addig is csak azt jegyzem meg, hogy ez egylet mellett olly igen buzgó Bezerédj István igazgató elnök úr, nyilat­kozata szerint, hazánk több nagyait megkérő segédkezek nyújtására, de, mint monda, egye­dül csak prímás ő herczegségétől volt szeren­csés választ nyerhetni, ki 50 részvényt el­vállalni kegyeskedett. — A zsidó ravaszság­nak is uj példáját hallottuk gyűlésünkön. Le­gyen szabad a tényt egészen elbeszélnem. T. J. pécsi püspök uradalmi tisztének 4.000 v. forintokra lévén szüksége, megkeresett e vé­gett egy bonyhádi gazdag zsidót, ki igen is késznek ajánlá magát a kölcsönözésre, csak rövid várakozást kívánt. Néhány nap múlva el is jőve személyesen a pénzrohajtóhoz az aláí­randó nyugtató vázlatával, vagy­is—mint mon­da— conceptusával, s köré a tisztet. Írná ezt alá s pecsételné is meg, hogy társai előtt nagyobb hitele legyen, kinek adandja a köl­csönözendő pénzt. A tiszt épen el lévén fog­lalva, de különben is mi ravaszságot sem sejt­vén a becsületes jelleműnek ismert zsidó kö­vetelésében, rövid gondolkozás után annak un­szolásaira aláirá­s megpecsételő minden tanú­­jelenléte nélkül az elébe terjesztett irományt. A zsidó ezzel eltávozott, azon ígérettel, hogy másnap a pénzt utóló fillérig meghozandja. De két nap is elmúlik és a zsidó nem jön. Fölke­reső tehát az i. harmadnapra, de legnagyobb megdöbbenésére válaszul nyeri: „So geht das Gesch­aeft in der Welt.44 A zsidót, i. könnyen bedéit, mert a törvényes bizonyság által meg­­hitelesitett nyugtató, hogy jelenlétükben tör­tént az aláírás, már bétáblázva is van Eszék városánál, úgymint, mellynek kebelében T. J. úrnak fekvő birtoka van. — Méltó panaszra szót emelt tehát a megcsalatott T. kikelvén leginkáb­b hitelesítő törvényes bizonyság el­len , minek következtében választmány jön ki­nevezve a panasz megvizsgálására; majd meg­látjuk milly sükerrel fog működni. — Több pa­naszok is emelkedtek tisztviselőink s gyakor­nok ifjaink ellen; ez utóbbiak tette, elég nem szép s mondhatni garázda volt, nem hinnék hogy magukat minden erőködések mellett is szépíthetnék, mert alaptalan állításaikat csak ugyan el nem hisszük B. I. az adószedő már több gyűlési eleg hosszas vitatkozások után, ügyészi kereset alá vétetni rendeltetett. — A külmegyei levelek közöl érdekes­ tárgyúak voltak e következők. Bács megye megküldé tisztviselőinek névsorát, lakhelyüket s járá­sukat, egyenkint nevezvén a hatóságuk alá tartozó helységeket, melly igen is czélszerű intézkedés megyénk hasonló topographiai leí­rásával viszonoztatni fog. Ugyan Bács me­gye tudósita bennünket, hogy a báttai s sze­rem í­vei kettős révet (m­elly olly sok utast már megkoszonta, kivéve béketűréséböl; mert több­nyire órányi, néha félnapi várakozás, nem ritkán veszélyes éjszakázás után a szabad ég a alt­, még egy viskó sem lévén a szigetben, mehetett által végre nagy ügygyel bajjal e keserves réveken) eltöröltetni s inkáb Bát­­taszék s Szent-István irányába áttétetni óhajtja úgymint hol csak egy Dunán lenne az átjárás, megküldvén egyszersmind a tervezett új átjá­rás tér rajzát is, mellyen látók hogy elég hosszú töltést kell majd a Dunáig csináltatnunk, csak hogy ennek nagyobb részét, hajói hallottuk, Bács megye vállalandó el; ennek szemtanúi megvizsgálására s elintézésére részünkről is vá­lasztmányt kért kiküldetni, melly első alispá­nunk elnöklete alatt számos­ tagokból ki is ne­veztetett.— Baranya megküldé uj térképét, melly köszönettel fogadtatott; vele első alis­pánunk felszólalására a levéltárunkban már több illy beporosult térképek székesházunk casinoi teremében föl fognak függesztedi. — Hont megküldé 10 évi rabstatistikáját, mi is viszont nékik megküldendjük. — Hont s Arad leve­leit , hogy az előfogatokat eltörlötték, tudo­másul vettük, valamint Somogyét is, melly tudósita, hogy ismét visszaálln­á ezeket 20 p. krt. jelölvén ki egy lóra. Nálunk az előfo­­gatok még csak szóba sem hozattak. — Sze­­rélytől már ismételve kéri megyénk egy keblében tartózkodó ispány szembesítését, most válaszul nyertük, hogy ő ezt az illető földes­ur kára miatt nem teheti Sicol­­ne?! még egyszer fogjuk fölszólítani. — A fiuméi kapitányság, a város kebelébe vezetendő vaspályára még az országgyűlés előtt kegye­sen kijelölendő előleges költségek miatt ő Felségéhez terjesztett alázatos folyamodása pártoltatását kéri tőlünk, mit meg is nyert.— Gróf Haller Ferencz ö­nméltósága az uj horvátországi bán tőlünk is szívből s nem pusz­ta szokásból fog üdvözölted»­— Jövő közgyű­lésünk őszutó 21 kén leend —g —y Veszprémből, September 12-kén. Örömre olvadott bánatunk — árva egyházunk levetette a gyászt, mert fő­pásztorát méltósá­­gos vásonkeői gróf Zichy Domokost fölséges urunk és királyunktól kinevezett püspökét a fo­lyó hó 8-án keblébe fogadni való szerencsés. Nem hirdette Veszprém nagy papjának jövetelét fény és pompa; igénytelenül, tele apostoli lé­lekkel , lepte meg az­ estvéli órákban, megyéjé­nek székvárosát. Sept. 10-én élte városunk ün­nepélyes alakot, hirdetői Veszprém szerencséjét, örömét. Egymást érték résztvevő vendégeink, részesülendők azon nap örömében, mellyet az úr készite nekünk. Legelőször üdvözlők m. b. Barkóczy László fejérvári s S­t­a­n­k­o­v­i­c­s János győri püspököket. Ezeket válták föl C­z­i­­ráky Antal gr. ő exiai fia János, a Zichy fényes grófi család számos tagja,K­á­r­o­l­y­i György gr. Békésmegye főisp., Eszterházy Károly gr. tolnai főisp., Örményi Ferencz koronaőr, M­a­­rich Dávid győrmegyei főisp., Eszterházy Pál gr., Fes­t­e­ti­cs Antal kamarás. A mennyi név, annyi csillaga hazánknak, érdemektől és a haza szolgálatában tündöklő. A káptalanok­ból következőknek küldöttségei tisztelkedtek: az esztergomi, fej­érvári, győri, s rozsnyói; ezután Fejér, Veszprém és Somogy megyéknek nem különben Székes-Fej­érvár és Veszprém városának követei; mind­ezekhez járultak a vidéki s me­gyebeli apátok és prépostok, a megyebeli nagy számú papsággal. Ugyan az nap délután a me­gyei papságot főtiszt. K­ü 1t­e­y János káptalani helyettes és a prépost vezeté kézcsókolásra. Ezen ünnepélynél magas remények fogamzottak keb­lünkben, mert főpásztorunk fogadásának módja kezes jön magas lelkéről, mellyel mind fiait, mind nyáját boldogitandja. Agyúdörgés és ha­rangzúgás hirdeté a beigtatás napját, mellynek diszét az eső zavarta ugyan, de annál fénylőbben tündöklött szivünk örömének napja , mert mind­nyájan föndobogó kebellel éreztük, hogy nem vagyunk többé árvák, és ezen eső is áldás jós­lata vala, mert miért rég imádkozánk, megadá az ég szomjas földünknek. A mint a nagy pap anyatemplomunkba lépett, a karzaton meghar­sant az üdvözlő antiphona: „Ecce Sac erdős M a­g­n­us b. Főt.­nprépostunk tartá a szertartásos imádságokat, f. t. S­z­a­l­a­y Imre kanonok úr olvasá föl a k. kir. kinevezést, és pápai megerő­sítést, mikre a legélénkebb örömélyenek követ­keztek. Most a megyei papság érzelmeinek hű fejtegetője lön ékes nyelvű nagyprépostunk, azt a hódolati kézcsók és főpásztorunk meleg buzgó s szellemdús beszéde a megyei papsághoz váltá föl; ezután híveihez magasztos beszédet szónokolt ő mga , s végre bemutatá az egek urá­nak a szeplőtlen áldozatot.­Az isteni szolgálat után délben 400 személy ült a jeles háziúr asz­talánál, mellynél az áldomás-irások valamint több rendbeli versezetek nem hiányzottak. Alkonyat­­tal városunk kivilágittatott, és sok helyen talp­raesett fölirás vala olvasható , mind ezeket ke­gyes főpásztorunk megszemlélő, sőt az izraeliták imaházában is számos fényes vendégeivel meg­jelent. Zirczről. Aug. 22-én különös öröm-ün­nepe vola Zircznek. Szeren­csy István kir. személynök ö­nméltósága egéssége helyreállítá­sára a füredi fürdőt szerencsés következménnyel használván, főtiszt. V­­ 11 a x Ferdinand zircz-pi­­lis-pásztói apát ur szives meghívásának engedve , vele Ruszék Jósef kanonok és B­r­e­s­z­tyenszky Béla tihanyi apát úr kíséretében aug. 22-két megelőző estvén Zirczen körörömre megjelent. Vacsora után ő exját az ebédlőbeli kiléptekor versekkel díszített világitmány lepte meg a hosszú folyosó végén, hol, éljen­ kiáltások közt a nagy vendég kegyes családjával a ragyo­gó kivilágításhoz közeledvén, következők való­nak olvashatók : Szerencsy a Honé , Szerencse a mienk ! Béke lakunknak Csöndes ölében , Üdv neked Honnunk Drága Fia! Tartsd meg Isten a hazának, S a Királynak Szerencsyt Neveld vele dicsőség!­­ Teljesítsd reményeit! Ennek megtekintése után a nagy vendég csa­ládjával s a vendégekkel szobájába vonulván énekkel zongora kíséretében mulattatott, mig őt az idő nyugalomra nem szól­tá. Másnap reg­gel a szép angol kert s regényes tájék meg­szemlélése után több úri vendégek és a ns me­gye rendei által tisztelkedésre kiküldött küldött­ség megérkezvén , ez ő exja által nyájas leeresz­kedéssel fogadtatott. Délben gazdag lakoma volt, 305.

Next