Nemzeti Ujság, 1842. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1842-09-17 / 75. szám
HAZAI NAPLÓ. Kinevezések. O cs. s ap. kir . ö s é g e pannonahegyi Sz. Márton- Benedekrendi föapáttá Kimért Mihály ugyanazon rendbeli áldozópapot méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni.— Sok örömet, sok sükert, számos éveket ő méltóságának a szép, de gond környezte pályára. Szerzetének csüggedni nem tudó állhatatossága tanúsítja, mennyi remények helyheztetvék ő méltósága jeles tulajdoniban, a haza pedig, melly ismét egy átalakulás részei közt küzd szebb jövendőjéért, bizalommal számol a hármas hegy munkás lakosira, hogy hívek maradandnak erdődeik példájához, kik és átalakulásunk idejében verejtékük és vérükkel öntözték Pannónia földét, hogy a műveltséget és polgárosodást gyümölcsöző magvai a kereszténységnek abban gyökeret verjenek. Neveik már első lapjain láthatók nemzeti kifejlődésünknek és folytonos munkásságuk érdemeik emlékezetét a feledékenység homályából tisztán megtartó. Ő cs. s ap. kir. Felsége Jurenák András magurkai ideiglenes rétegmestert az urvölgyi rétegmesteri megürült hivatalra méltóztatott legkegyelmesebben áthelyezni. Az esztergomi érsek s Magyarország prímása ő herczegsége Nádasdy Leop. grófot, Komárommegye örökös főispánját, a nm. hétszemélyű tábla ülnökét ns. Vajka-szék nádorává méltóztatott kegyelmesen kinevezni. A nm. magyar kir. ud. kamara az ujhutai erdészi megürült hivatalra Schreiner Mihály diósgyőri al-erdészt alkalmazó. Megtiszteltetés. Őcs.s ap.kir. Fölsége Schreiber Ignácz resiczai (bánsági) hámor- és fegyverkovácsmestert sok- évi hű szolgálata tekintetéből a kis ezüst polgári érdempénzzel méltóztatott legkegyelmesebben földiszíteni. Halálozatoké Fái Fáy Ferencz, a debreczeni kerületi váltótörvényszék elnöke, zempléni jószágában meghalt. Benne a haza lelkes polgárt, igazságos bírót és az emberiség meleg barátját vesztette. Zankó József, lubodinai kamr. orvos aug. 21-dikén kimúlt. Korunk ügyei. (Jövőnk. Vége.) Kimondottuk a nyugpénzintézet szükségét. Hogy illy intézet, tettleg létesülvén, alap nélkül főn nem állhat, senki sem kétli. Miilyennek kellene azonban lenni az alapnak, hogy ama szent czél, améltán nyugalmazandóknak tudniillik örökös, vagyis végéletnapjaikig tartandó vigasztalása, minél hamarabb, bizonyosabban, másoknak minél kisebb terhelésével, és mindig szilárdan állandó minél nagyobb biztossággal érezhessék el, ha t.i. az alapot valamelly anyagi, vagy csak élelmi tőke, vagy örökös és kielégítő pénzkezesség képezze-e? — ez már a czél minőségéből, a kor körülményeiből, okos tapasztalatból leend meghatárzandó. Mi meglévén, az állítandó intézet, vagy e végre alakulandó valamelly egylet, társulat rendszer theorija könnyen kidolgozható. — Hogy valamelly testületnek, mint halhatlannak, élelmi tőkéje, vagy örökös pénzgarantiája sokkal bizonyosb és biztosabb alapot adand, mint akármilly nagy összegű akármilly kezekbe adandó anyagi pénztőke,— föltéve, hogy e pénzbiztosításra magát az egész testület lekötelezze; — sőt hogy valóban biztos , semmi háború, semmi devalvatio, vagy időviszontagságok által meg nem rendíthető, mindig elegendő alapot, egyedül, valamelly társulat részéről teendő illy örökös pénzbiztosítás állíthat elő, a következőkből kiviláglik : 1) Ha közszabály szerint a társulat minden egyes tagja körülményeihez képest jövedelméből adandó bizonyos mennyiségre, mellyet azonban a társulat határoz meg, magát lekötelezi ;igy a tőke maga a társulat, kamat pedig az összeg, melly minden egyes tag adományából alakul; a tőke e szerint soha el nem veszhet, a kamatot pedig soha biróilag keresni nem kell. Ellenben adassák ki akármilly nagy összeg tőke, állítólag, biztos helyre: annak biztossága csak föltételezett maradand mindaddig , mig valamelly közelisis meg nem dönti. És ha hasonló (mindig lehetséges) esetekben vagy nem, v. kevésbé pontosan fizettetnének a kamatok , nemcsak a társulat fosztatnék meg kitűzött czéljától, de, ami legfájdalmasb lenne, annak elélemedett tagjai, ifjúságukban a közczélra szorgalmasan adózók, aggságukban a kellő vigasztalást kényszerülnének nélkülözni. Hogy e szorgoskodás nem alaptalan, korunk több, mind világi mind egyházi körbeni nyugpénzintézeteinek állapota tanusítja. Ha tehát saját s utódaink sorsát hasonveszélynek kitenni nem akarjuk, nem e síkos hanem más biztos útra kell lépnünk, nem anyagi tőkét hanem társulati közszabályt alakitnunk, mellynek értelmében minden egyes tag az érintett czélra adózzék. 2) Ellenkezik a józan oeconomia fogalmával idegen, következőleg bizonytalan, kezekbe adni a tőkét, hogy kamatozzék akkor, midőn az saját, következőleg biztos, kezünkben lévén, ugyanazon kamatot hozhatja. Már pedig akármelly tőkének, a nyugalmazottak ellátására szánatottnak, úgy sem lenne más rendeltetése, mint hogy kamatjaiból az elaggott tagok tettleg elláttassanak; e czél pedig sokkal könnyebben és biztosabban érezhetik el, ha idegen és bizonytalan kezekbe letett valamelly tőkétől járandó kamatok helyett, egy társulat maga magának tartja meg a quasitőkét — vagy világosabban, tőkét ne alkosson — és kamatokat, vagy akármi néven nelvezendő fizetést a nyugalmazottaknak maga adjon. Bizonyára, ha e nyugdíj csak valamelly egyes személy vagy család bőkezűségéből eredne, jövőre máskép nem biztosíttathatnék, mint harmadik kézbe letett elegendő zálog által ; máskép áll azonban a dolog egész társulattal, mert egy társulat meg nem hal, és ha alkothat tőkét, hogyan nem fizethetne az alkotandó tőke helyett csupán kamatokat, ha tehet többet, hogy nem tehetne kevesebbet? — Ám a dolog példában még világosabban! Ha bizonyos testületnek valamelly tagja nyugalmazandó lenne, és a testület ennek ellátására bizonyos érdíjt biztosítni kívánván, e czélra egy tőkét, például 30 — 40.000 ftból állót alkotna és ezt egy harmadik kézbe letenné azon föltét alatt, hogy kamatját nyugdíj gyanánt a testület nyugalmazott tagja húzza, kérdés, ha nem, czélszerűebben cselekednék-e a testület, ha önmagát mintegy élő tőkének tekintve azon keveset, minek a fölhozott hypothesisben harmadik — tehát mindig bizonytalan kéz által — kellene fizettetni, kamatkép maga a testület fizetné; anyagi tőkét pedig melly más akármelly kézben mindig veszélynek van kitéve, nem is alkotna? Kétséges. Sőt egyedül ez és nem más módon biztosíthatja a testület jövőre mind magát mind nyugalmazott tagját. Mert hova akkor, ha az idegen kezekre bízott anyagi tőke, akár egészben akár részben elvesz? nem fosztatik-e meg igy a nyugalmi tag nyugdijától? nem kényszerülend e a testület ismét uj tőkét alkotni? miket mind eltávolithat, ha a fölhozott hypothesisben a nyugdijt magából és maga által biztositandja. 3) E legegyszerűbb elv szerint a kitűzött czél, a méltán nyugalmazandók vigasztalása t. i. azonnal elérhető; nem is kívántatik 10—20 vagy még több év , mellyek bizonnyal szükségesek , sőt tán elegendők sem lennének, ha olly nagy összegű tőke volna alkotandó, hogy járandó kamatjából a nyugalmazottak kellőleg elláttathassanak. Attól sem tarthatni, hogy illy módon a fizető egyedek tán nagyon terheltetnének , mert ez elv szerint egyedül a méltán nyugalmazandó és nem henyélést kereső egyedeknek adatik jog testületi nyugdíjhoz, — illy egyedek pedig igen kevesen szoktak lenni. De ha azok száma némellykor egygyel kettővel nagyobbulna is, ez incommodumot egy más sokkal nagyobb haszon elenyésztené, ugyanis: 4) Történhetik, sőt szükségkép történnie kell , hogy gyakran huzamosbb ideig nincs méltán nyugalmazandó. Minthogy tehát ez időszak lefolyta alatt nyugdíjt senki sem húz , a testület fölszabadul a fizetéstehertől mindaddig , míg keblében méltán nyugalmazandó tag nem találkozik. Ellenben ha a nyugalmazott egyedek valamelly kiadott tőke kamatjából lennének ellátandók, ha senki sem találkoznék is méltán nyugalmazandó, a testületnek mégis addig kellene fizetni, mig a tőke kivántatott összegre meg nem gyűlne.—Mondhatná tán ki: és azért kell alkotni tőkét, hogy Síkon 18 4. 7,5. ÚJSÁG. Megjelenik minden szerdán és szombaton, fél évi ára helyben kihordással 3 ft. 12 kr. borítékkal 3 ft. 36 kr., postán 4 ft. ismeretlen ker.ektöl bérmentesítetni kérjük a leveleket, a lapokat illető levelek a szerkesztőségnek czimeztetendők. szám* Második félév. Pest, Szent Mihály havasiai/illETI HAZAI S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. ALAKTÁ HillSÁY ISTVÁN TABLlfIllÓ, RUMJA ÖZVEGYE. (/6%Oa?nu/ncz/ie/el'Á ev.) Számos jelenkezük megkeresése következetben figyelmeztetjük a t. ez. olvasó közönséget, miszerint a közelgő évnegyedre (oct. 1-től) lapjainkra előfizetést nyitunk imez áron: Postán 2 fr., helyijén borítékkal 1 fr. 48 kr., boríték nélkül 1 fr. 36 kr. p. p. Az előfizetés iránti rendeléseket jókor megtétetni kérjük, hogy mi is kellőleg szintézkedhessünk. | TARTAI KOR: Hazai napló. Kinevezések. megtiszt.,J*, Korunk ügyei, jelentés a nemz. színház igazgatása iránt, Tolnából, Győrből (megyei közgyűlések); Erdélyből (Országgyűlés); igazolás; hirlapbuvár. K .f. napló. Spanyol- Franczia- Angolországok. Rövid közi. Hird.