Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)
1843-05-26 / 49. szám
akarom vizsgálni miért, miért nem, d e tárgyról semmit sem szólottak. . Ezen vasút létesülésének akadályai négyfélék: a bécs-győri vasút; a gänsendorfi szárnyvonal hiányzása; a kétség: valljon a vasút be forja-e hozni a tőkepénz kamatjai ; a vám Magyarország és az ausztriai ház többi birodalmai közt. Nézzük rendre ezen nehézségeket. A bécs-győri vasút terve már egészen megszűnt, és így az ellenvetés is elenyészett, hogy a centrális vasút párhuzamos vonal leendene a bécs győrivel. A gänsendorfi szárnyvonal épen a bécsgyőri vasút végett nem jöhetett létre , de a bécs-győri vasút már eltemetve lévén, ez akadály is megszűnt. E szárnyvonal fölállítását már most semmi sem gátolhatja. Amint a német újságok hírlik, az említett gänsendorfi szárnyvonalon a munkálatok már már elkezdendők és így ezen akadály megszűnt. A harmadik akadály a kétség: valljon befogja-e hozni a tőkepénz kamatját E kétkedés minden vasútnál előfordul. És így minden vasutak létrehozását akadályoztathatná. Ez akadály elhárítására minden vasútnál csak kettő a lehetőség: az országnak vagy a vasutat önköltségén kell építeni, vagy a vasutat építő társulatot biztosítani, hogy a kamatok az ország által pótlandók, ha a vasút jövedelméből ki nem kerülnének. Ezen két mód közöl kell egyet választani A társaság, melly e vonalt létre hozni akarja, már lön áll. És igy legjobb volna a példát követni, mellyet az ausztriai kormány eljárása a velencze-mailandi vasútnál adott, t. i. az országnak azt kellene mondani, hogy a vonal készítésére ügyelni fog, s ha kész leend, annak használtatását a társaságnak két esztendőre általengedi, és ezután ha a társaság a vasutat az országnak általengedni akarja, ez vagy négy percentumi kamatot básisul vevén veendi által azt, vagy a négy percentumi kamat hiányát évenkint kipótolandja. A negyedik akadály a vámban fekszik, melly Magyarország, és az austriai birodalom többi tartományai közt létezik. Ez akadék elhárítása a legfontosabb kérdések közé tartozik, mellyek az ország ügyelmet megkívánják. Mióta vámok állanak, Magyarország ezeket mindig a magyar kereskedés felvirágzása legnagyobb akadályai közé számította; eltörlésük mindig forrón és sürgetve óhajtatott, de soha sem volt arra alkalom, hogy eltörültethettek volna. Most erre idő is, alkalom is van. Az austriai birodalom kereskedési helyeztetése most olyan, hogy vagy a német vámszövetséghez csatlakoznia, vagy a Magyarország közti vámok eltörlésén kell munkálódnia. És így most a vámok eltörlésében az austriai birodalom és Magyarország materiális érdekei együtt járnak, egy czél áll fen mind a két részről, és igy teljes bizodalommal sikert lehet várni ha a két fél szerződésre lépend. Milly alapon alakuland e szerződés ? az ki fog sülni ha az országgyűlés választmányt nevez, melly az austriai kormánnyal traktátusra léphet, azon kötelességgel , hogy eljárásáról a második országgyűlésre jelentést nyújtson be. Ha a kérdéses vámok eltöröltetnék az austriai monarchia és Magyarország most szunyadozó óriási erejét, óriási módon ki fogja fejteni, az anyagi érdekek összeforrasztása az austriai monarchia tartományait egy uj gyémánt- lánczczal fogja összekötni, a néminémei tartózkodás, melly fájdalom eddig ezen tartományok között létezett, meg fog szűnni, a pragmatikai sanctio nem csak morális erőn, de materiális jó volton is fog alapulni. És e szent czél elérésétől semmi áldozat elrettenthető nem lehet. A vám eltörlése ellen csak két fő ellenvetés támad. Az első , hogy ezáltal gyárak létrehozása Magyarországban nehezíttetik, a másik,hogy a nemzetiség veszélyeztetve leszen. Nézzük a két ellenvetést közelebbről. Magyarország helyeztetése olyan, hogy nagy kereskedésre csak két módon számolhat. Az országnak vagy valami külnemzettel kell kereskedési szövetségre lépni, vagy a vámokat eltörleni. Az első természet elleni lépés , mert akár tessék, akár nem , mi az austriai birodalommal politikus föloldhatlan házasságban élünk , és így sokkal természetesebb mind azt elkövetni, mi a politikus házasságot mind a két részre anyagilag is boldogítóvá tehesse, mintsem ezt elhanyagolván , a két fél nyerességét két különböző uton keresni. Valljon hogy állana az austriai birodalom ha német tartományai a német vámszövetséghez csatlakoznának, Magyarország pedig az angolokkal kereskedési szövetségbe bocsátkoznék ? Nemde ezen természetelleni állás által az öszszeköttetés gyöngíttetnék? Nemde Magyarország olly nemzettel állana kereskedési szövetségben, mellynek túlnyomó súlyától a többi tartományok a német vámszöveteghezi léptük által minden módon óvakodnak ? Nemde ez által az anyagi érdekek divergentiája az összeköttetést gyöngítené, rozsda gyanánt emésztené ? Mi ki sem akarjuk mondani, e helyheztetés minő roppant veszedelemnek tenné ki az összeköttetést , mellynek föntartásán, erősítésén minden hű magyarnak munkálni kell. Hát ha az austriai monarchia olly hadba egyesednék, mellyben ellensége épen azon nemzet volna, mellyel Magyarország kereskedési szövetségre lépett? Mi ezt borzasztókép festeni nem akarjuk, tökéletesen híven hogy minden hű magyar, ki gróf Széchenyi István szeszélyes mondása szerint a dolgokat nem csupán vármegyei ablakon keresztül tekinti, illes, valami külföldi nemzettel kötendő kereskedési szövetséget a pragmatika sanctiót veszedelmeztető szörnyetegnek nézni, és e kép utálni fogja. De a gyárak ? Mi azt gondoljuk, nyíltan valljuk, hogy mi készebbek volnánk lemondani a reményről, hogy Magyarországban gyárak valaha létre jöhessenek mintsem olly eljárást tanácstam , melly az austriai monarchia mostani első rangú állását, a tartományok összefüggését megrázhatná , alááshatná. De azoknak megnyittatására, kik a gyárakban minden földi boldogságot, és a gyárukon túl semmit sem látnak, azoknak mondom megnyugtatására legyen mondva, hogy a vámok eltöröltetése a gyárak létrehozását Magyarországban nem csak nem veszedelmezteti, hanem elősegíti. Nézzük Németországot. Midőn ott a vámszövetség alakult, minden kétségen kívül a gyárak nem álltak Németországnak külön tartományaiban egyenlő kifejlődésben, egy tartományban nagyobb, másban kisebb tökéletességben állottak, voltak talán tartományok, mellyekben semmi gyár nem létezett; de azért ezen egyes tartományok nem vonakodtak a vámszövetségbe lépni, nem rebesgették azt, jaj! nem lesz gyárunk, de tökéletesen meg voltak győződve, hogy gyárak mindenütt jövendenek létre mihelyt a belkereskedés vámoktól megmenekszik, az angol gyárak túlnyomósága elfojtatik. És e meggyőződésük practice meg nem czáfoltatott. A német vámszövetség már több év óta létezik, de semmi oldalról nem hallatszott panasz, hogy a gyöngébb gyárak szenvednek, sőt ott keletkeztek gyárak hol eddig nem létezhettek. Ugyanis, ha a vám eltöröltetik , miért nem léteznének Magyarországban gyárak ? Hiszen hogy nálunk a gyárak gyéren állanak, épen a vámban fekszik. Ha más akadály nincs, a gyár ott jön létre, hol az mi a gyárra szükséges legbővebben terem, legolcsóbban kapható, és ez csakugyan Magyarország. Vagy talán az fogja a magyar gyárakat emelni, ha az angolokkal kereskedési szövetségbe lépünk? Bizonyára nem ; az angol gyárak Magyarországnak gyárait sokkal erősebben gátolandják mint az austriai gyárak. Németország az angol gyáraktól menekedni, ön gyárait csak a vámszövetség által tudta virágoztatni, és mi épen az ellenkezőt akarnék kivívni? Mi, kik a kereskedésre nézve sem annyi elméleti tudománnyal, sem annyi gyakorlati tapintattal nem bírunk mint a németek. De a nemzetiség veszélyeztetik ha a vám eltöröltetik! Ez nem igaz, a P. Hírlap maga , ki csakugyan mindenben mi a nemzetiséget illeti igen csiklandós, ez ellenvetést csak a németországi vámegyesülethezi csatlakozás ellen hozta föl, egyenesen óvta magát, hogy ezt az austriai vámok eltörlése ellen használandó oknak nem nézi. És ezt bölcsen mondá. Az austriai tisztán német tartományok, és Cseh- és Olaszország közt vámok nem állanak, de az olaszok nemzetiségük veszélyeztetéséről nem panaszkodnak, a cseh nemzetiség nőttön nő, a nemzetiség föntartása sorompóktól nem függ. Én szégyenleném magamat csak álmodni is, hogy a magyar nemzetiség sorsa egy sorompótól függ. Azon nemzetiség, mellynek létezése sorompóhoz van kötve, ollyan lábon áll, hogy elvesznie kell akár fönálljon a sorompó, akár nem. A magyar nemzetiség föntartása azon törvények megtartásán alapszik, mellyek e végett hozattak, és azon túlságok elkerülésében, mellyek által az ország nem magyar ajkú lakosai ingerültségbe hozattathatnak. Ezen, akaratunk ellen is hosszabra terjedett értekezés sommája tehát ez. Mindenek előtt a vámok Magyarország és Austria közt eltöröltetését országgyűlésileg kieszközleni, a társaságot, mellyé a Dunabaloldali vasutat létrehozandja biztosítani kell, hogy a tőkepénznek, mellyet e czélra fordítand, kamatját meg fogja kapni. — Ha e mellett az országnak még annyi pénzbeli ereje marad , hogy a fiumei vasútra is jó pénztömeget fordíthat, pártolás, gyámolás alá vegye a sziszek-károlyvári vasutat.De ha választani kell a Dunabaloldali és a fiumei vasút között, akkor a Dunabaloldali vasutat ápolni , és a fiumeit szerencsésebb időkre halasztani üdvösebb. Minden egyéb okokat elmellőzvén csak azért is, mert a fiumei vasút elszigetelő, az ausztriai monarchiát gyöngítő, a Dunabaloldali vasút pedig a materiális érdekeket összeforrasztó, az ausztriai monarchiát erősítő lépés Gróf Mailáth János. 332 Vidéki levelezések. F.Rubin, máj. 1. Mai napra (űzetvén ki országgyűlési követválasztásunk, e megyében szokatlan pártok gyülekezőnek be székvárosunkba; — a leendő első követnek több országgyűlésen át e hivatásában hűségesen eljárt első alispán s kir. tanácsos Zmeskal Móricz közmegegyezés szerint megválasztandónak reméltetek; ellenben a második követségre egyik rész Abaff y Aristides t.bírót, a másik Imrecsányi főszolgabírót jelölé ki: a többséget tisztán kivenni nem tudó főispánhelyettesünk szavazást rendelvén, a számra minden esetre hatalmasabb Abaffypárt bősz haragjában a szavazást fölöslegesnek kiáltozá, s mindent mit talált, asztalokat, székeket rombolva életveszély fenyegetésseli erőszakkal késztető elnökeinket a részéres többség kimondására, hasztalan ügyekezett a főispáni helyettes a kellő rend visszaállítására, s elnökileg kitűzött szavazás valósítására — végre kénytelen volt elhagyni a tanácskozási teremet. Ekkor rátörettek az ajtók, s igy késztettetett a többség akaratának végzéskinti kimondására; mit azonban csak ünnepélyes óvás közben tön ; s a dühöngő csoport mind addig nem fékező kitöréseit, mig a követeknek másnap leendő felesketése, s az úgy nevezett credentionalis levelek kiadatásáról elnökileg nem biztosíttatott. Másnap a jegyzőkönyvnek minden ellenzés nélküli hitelesítése után a tegnapi választás törvényellenisége fölött mindkét részről hosszasabb viták támadván, a szólók többsége ezt ő Felségének följelentetni kívánta; ellenben az Abaffy párt jelen volt vezérei félték kivívott kegyeltjük követségét, csakhamar siettek a fölső-kubini mintegy 100 főből álló nemességet fölbősziteni, kik is dorongokkal ellátva siettek fnntartani tegnapi diadalainkat. — most következett a Roger által megé