Nemzeti Ujság, 1843. január-június (38. évfolyam, 2-69. szám)

1843-01-14 / 4. szám

NEMZETI ÚJSÁG. Harmincznyolczadik év. 4. szám. Pest, Boldogasszonyhavta i4kén 1844. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Miultsár István táblabiró, feladta Úzvegye. XARBISCH. filaxai napló. Kinev.: Korunk ügyei (Népvélemény, közvélemény. Folyt.) Vodianer urnák bankja I. Vidéki lev. Szathmárból (m. közgyűlés vége : uj megyeház, illyr-ügy, egy nemes hatós eszközökkel állt ellen a hatalomkarrali végrehajtásnak), Nógrádból (m. közgy.: az ősiség eltöröltetik, egy tbiró beszéde e tárgyban), Ugocsából (fenyitószék: rablók pőre; m. közgy. fölsőbb parancs a tiszai malmok kiszedésére, megyei lev), Posegából (m. közgy.: illyrügy), Gömörből (Rozsnyó városi tisztujitás), Erdélyből (országgyűlés: a szászok követelései, pörök folyhatása országgy. alatt; előleges: muzeum, orsz. terem, szinház). Rövid közi. (rablás és segedelem). fiülf. napló. Austria. Szerb-Franczia-Spanyol-Poroszország. Schweicz, China. Rövid közi. Franczia-Angol-Olasz-Poroszország. Egyptom. Sajtó-őr. Tanítás módja. Lapvizsga. Jelenkor, Világ, Pesti Hírlap, Múlt és Jelen , Erdélyi Híradó , Prot. Egyh. isk. lap, (Pár szó Slaubner urnak). Társalgási terem. 1842. Hiv.jelentések a vakok intézete, nemz. színháztól. — Hirdető: HAZAI SVILPLÓ. kinevezések. a cs. s ap. kir. Fge Frenrelsz Mihály és Keszlerffy János m. királyi udvari kamr. fogalmazókat titoknokká . Graff Károly teraesi kir. kamr. ügyvédet pedig valóságos kir. ügyigazgatósági ügyvéddé méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Mórunk ügyei. (Népvélemény, közvélemény, Folyt.) Nem épen rosszul mondja Wieland egyik politikai munkájában ,,dass es blosse Täuschung sey, wenn wir etwas, das ihr Daseyn zu begründen scheint, bey einem* Volke wahr zun ehmen glauben; mert lássuk, mit föltételez a bár csak —mint mondánk—■ fölületességen alapuló vélemény, vagy inkább véleménykedhetés ? Minden véleménnyel bizonyos ítélet olvad egygyé, — minden ítélet pedig, hogy pontos, hogy nyomatékos lehessen, hogy ne késztessék nélkülözni ama tiszteletet, mellyet különben az ítélet igazságszerűsége szükségkép következtet, mellőzhetlen kellékéül teszi —• a) a szó alatti tárgynak hű ismeretét; — b) annak a kellő okok, és más vele rokonuk tárgyak iránti viszonyainak szemléletét; •— c) miután ítélet forog fen, a léleknek mint ítélő bírónak minden előítélet, vagy balhiedelemtőli teljesen ment, elfogultlan szabadságát; — d) szenvedélytelen nyugalmat, mert csak ez következtethet komoly elméletet a tárgy fölött; végre —. e) minden személyes érdekeknek, mellyek az értelem színét elhomályosítani és obiectiv igazság helyébe subjectiv nézeteket foghatnának állítani, megtagadását, vagy legalább, a mennyire lehet, eltávolítását. Csak ezen, különben olly ritkán együtt föltalálható tulajdonoknak egyitetni, s mintegy általánosan központositatni kellene, hogy a közhang igazság hangjának, és mint illyen, vezércsillagnak tartathassák; azonban ki fogja állíthatni, hogy fájdalom nem épen az ellenkező talál helyt; ki fogja állíthatni, hogy az emberek tömege rendszerint képes egyithetni magában mind e tulajdonokat , mellyek a valóban fontos ítélettételre szükségkép kívántainak ? Egyes ember közönséges foglalatosságai és napi munkálódásai sphaeráján kívül, — vajha csak ezeket is!— kevés tárgyat ismer, és ismerhet teljesen és alaposan; még kevésbbé élesült és eléggé gyakorlott értelmisége bizonyos, napi foglalkozásai körétől idegen tárgy felől összefüggőig és terjedelmesen eszmélni. Ezernemű okok igázzák ítéletét, mielőtt az teljesen eszmélve vagy épen kimondva lett volna. Kedély viharok vagy szenvedélyek hullámoztatják lelke békés tengerét, holott csak tökéletes nyugalmi lét fogná lehetővé engedni meglátását annak, mi a fenékben hever; — és végre, mert olly igen gyarlók vagyunk mi emberek , hogy gyarlóságunknak vége nincs, legtöbbjeinknél egyre csak személyes érdek szül tett következményt olly arányban pedig, hogy legtöbbször, ebből egyedül, előre kitalálhatni a teendő ítéletet. — Van azonban eset, mellyben a tömegtől előbb várhatni pontos , teljes nyomadékú ítéletet; — s ez eset, midőn a teendő ítélet tárgya egészen egyszerűbb vagy kevesebb elemből van összealkotva; és tisztán erkölcsi természetű ; igy p. o. ha olly cselekvés fordul elő, melly csupán a magányos élet viszonyai körébe tartozik, és e kérdés, valljon a cselekvés jó-és vagy része lesz eldöntendő ; igenis ekkor a nyilvános közhangnak lehet és kell is sajátítni érdeket. De ekkor is csak és egyedül a cselekvés törvényszerűsége körül foglalkozhatok az ítélet. A körülmények, mellyek igazolását vagy fölmentését tárgyazzák, rendszerint egészen ismeretlenek az ítélkező előtt; — még kevésbé ismeri, és ismerheti az indító okokat, mellyek a cselekvőt cselekvésre határozók. E titkon működő ösztönök gyakran a legélénkebb figyelmet, magánál a cselekvőnél is, kikerülik, ha saját szivét nem veti szigorú vizsgálat alá. Innen kell következtetni, hogy a közhang, melly valamelly cselekvés jogszerűsége fölött nem ritkán biztos, igazságos ítéletet mond, csak igen igen ritkán ítélhet igazságosan a cselekvő személy erkölcsisége felől. — innen magyarázható még az is, hogy becsületes nemes polgártársaikat valamint meg nem vető úgy le nem néző férfiak, tudva érzelmeik szeplőtlenségét, mit sem gondolnak az őket méltatlanul vádoló vagy ítélő véleményekkel. Innen következteti egy valaki is, hogy „mivel a vélemény—szerinte — az ember keblének földi istene, azért közönségesen szenvedelmes indulatokra gerjed, mellyek aztán az igazság szolgáltatásában nem ritkán mostohák. Innen van — úgymond továbbá —, hogy alig tudunk a históriában vádlót nevezni, ki maga is nem örvendett volna, ha a közönséges gonosz tettről vádlott ártatlanságát bebizonyítja, mert alig hihetünk olly canibali szivet, melly valakit gyilkosságról vádolhatni örvend, é s ez oka, hogy a vétségek üldözésébe igen gyakran indulat s szenvedelem keveredik.“ Megtörténik ez maguknál az egyszerű tárgyaknál, mellyeknél ugyan mindenki saját öntudatában találja teendő ítélete mérlegét és rendszerét; mennyivel gyakoribb tehát ez eset, ha a hozandó ítélet alá tartozó tárgy nagy, összebonyolított, vagy igen általános, vagy cselekvések és fogalmaknak egész tömegét foglalja magában; már ez az embertömeg ítélete alá nem tartozhatok, mert ezt minden elem lehetlenné teszi. Ha illy esetekben sphaerajukat túlhaladni merészük, ekkor mindig bizonyos hibát követnek el. Illynemű tárgyaknál mindennemű véleménykedéstől tartózkodnak kellene, mert véleményük csak felületes, igaztalan, légből kölcsönzött lehet, és mint illy, kevés figyelmet érdemel. És ha némelly esetekben a közvélemény másként lenne is szerkesztve, egyre nem csekély eldöntést igénylő főkérdés maradand: mint kell kezdeni bizonyos meghatározott elvek szerint a valódi közvéleményt a vele ellentétben állótól, lehető bizonyossággal, megkülönböztetni? lehető-e ez? és minő álláspont kívántatik az egyes hangok látása s megszámitására? mert látszassák bár külszín-és lármájára nézve még egyszer oll hatalmasnak is valamelly vélemény, egyre létezendnek mégis attól különböző egyedi vélemények, több vagy kevesebb jelentőségű fontossággal birandók; mellyik térpont, s melly időpercz leend kiszemelendő a jól intézett számítás sommázására, hogy valamikép a lármázok véleménye a fővárosban magával a fővárossal, ez az országgal és ez az öszveggel föl ne cseréltessék.— Meddig emberek emberek maradnak, az emberi társulatnak egyik része egyre ocsmányolandja azt, mit a másik dicsér, legyen az valóban dicséret vagy kárhoztatást érdemlő. Egyik osztály illja azt mit a másik átkoz, sőt ugyanazon egy egyén is nem ritkán két különzött időperczben kétféle, egymással ellenkező ítéletét nyilvánítja az egy ugyanazon tárgy fölött.— Kitetszik ezekből, vajmi nehéz sajátíthatni véleményt; kitetszik leginkább az, hogy a néptömegnek véleménye majd nem is létezhető; a népnek, melly gondolkozni nem tud, melly mintegy vallásos ámulattal csüng azok szaván, kiket hatalmasainak , főnökeinek tud, tud a nélkül, hogy tudná hódolata és engedelmessége valódi okát. Igenis az mi népvéleménynek mondatik, véleménye v.inkább kivánata legtöbbször azoknak, azon kis számú egyénkéknek, kiknek érdekükben áll a népet nézeteik eszközeivé tenni és kik e czélból minden lehetőt elkövetnek a bennük létező szikrát általános lánggá gyulasztani. És ki foghatná tagadni, hogy valának esetek, mellyekben sikerült is ollykor egy egész nemzetet fanatizálni, de ha százezer kar emelkedik is ekkor egyszerre, ez korán sem azért történt, mert a százezernek mindenik egyéne ugyanazon egy véleményt élteté keblében , korán sem azért, mert reményei valósulandónak sugallák a kort, melly után buzgó imádsá g epedend százezrek ajkán, de azért, mert mindenik mintegy ugyanazon taszítás, ugyanazon jelek által gerjesztetik mozgékonyságra, mert igyön csak valósítható a néphősök zsarnokoskodhatása, igy elérhető a kor, mellyben átok, és bűnbánat zeng a megcsalt százezrek ajkán. —És a férfiak , kik gyönyörködtető öncsalódásukban hitetik el magukkal, hogy ők legyenek egyedüli elárasztói a földi bölcsesség világának, és csak az ő génnek hevítheti át a világegyetemet. —de férfiak mondám a népnek végtelen nagyobb része által, melly között élnek, alig, vagy még csak neveikről sem ismertetnek, és annál kevesebb, épen semmi befolyással sincsenek ennek véleményére. Századokon át írhatott volna egy Voltaire, egy Rousseau, Montesquieu, Malley bármit és mennyit, a nép mitsem tudandott műveikből, mit sem jelölök, de hű egyre maradandóit és anyáinak véleményeihez. Üssön csak ki egy lázadás, hágjon föl a különben szétrombolt szoba asztalára egy nadrágtalan falm —mint a Selyemárusban — s dörgő hangjával szónokoljon csak az összecsődült néptömeghez, tíz percz alatt e különben nadrágtalan falm többet eszközlend, mint a világ századon át élő legélesb elméjű, és szónokló illuminátorjai, javítói, és utópiák gyártói in compagnie valamennyien, mert ötszáz magához hasonló frigy társat gerjesztvén mozgásra, ezek ép olly rövid idő alatt más ötezer czimborátva-