Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-09-19 / 115. szám
ügyében kiadott. Ezen szabályok abban központosának, hogy azon esetre , ha vegyes vallású hitesek valamennyi magzataiknak kath. hitbeni neveltetésüket nem biztosítják, az illy házasságoknál a kath. lelkipásztorok csupán szenvedőlegi részt (passive Assistent) vegyenek. Miután pedig ez a polgári törvénykönyvben foglalt rendeletekkel nem ellenkezik, akarom, hogy ezen pápai utasitás tetszvénnyel elláttassék, és az illető püspöknek átküldessék. Grátz aug. 24. 1841. Ferdinand ink.“ Hasonló tartalmú legfölsőbb kéziratot bocsáta Felséges urunk 1841. October 1 -én a magyar kir. udv. főcancellariához azon brevetre adandó kir. tetszvény iránt, melly honi főpapjainkhoz intézve volt, eme hozzáadással : ,,miszerint a lelkipásztoroknál kellő rendelet tétessék, nehogy az úgynevezett szenvedőlegi jelenlétükkor , valamelly illetlenség követtessék el.“ Ezen egy példából is világos, miszerint a javaslati büntető törvény rendelete magát ő Fölségét érdekli, mindazon esetekben, mellyekben a pápai brevéket kir. tetszvénnyel egyenesen ő maga láttatja el. ( 2) A második tekintet, melly ezen törvényjavaslat foganatba vételének lehetlenségét nyilván hirdeti, magában a kiszabott büntetés nemében fekszik, t. i. a „hivatalvesztésben.* Hogy ezen büntetést az egyházi főnökökre , bármelly néven nevezendő papi egyénekre polgári ítélet által jogszerüleg kimondani nem lehet, fölösleges lenne terjedelmesebben fejtegetni , minthogy föl kell tennem, mikép a t. KK. és RR. előtt bölcsen tudva leszen, miszerint az egyházi hivatal valamint eredetét és hatóságát nem a polgári közhatalomtól véve, úgy ezen hatalom által el sem is vétethetik. — Igaz , hogy p. o. a püspökségre ő Fölsége szokott kinevezni, de ezen kinevezés a kinevezettnek egyházi hatalmat és jurisdictiot nem ad , — a kinevezés tisztán kijelölése az egyházi egyénnek a püspökségre, melly kijelölés egyházi tekintetben csak akkor érvényes, midőn az egyh. főhatalom által megerősítetett. Következéskép még azon szomorú esetben is, ha valamelly főpap hivatalával összekötött javadalmaitól a polgári közhatalom által megfosztatnék, hivatalának folytatásában nem akadályoztathatnék. Erre világos példát nyújt a t. KK. és RR. által is, e tárgynak kerületi vitatásakor fölhozott b. Andrássy Ant. rozsnyói püspök esete, e püsp. t. i. egy bizonyos házasságot, melly egy kathol. és a polgári jelesen Nógrád megyei törvényszék által örökre elválasztott protestáns fél között köttetni szándékoltatok, az anyaszentegyház elveinél fogva ellemnezvén, miután a szándékolt házasság még is létre jött, az illy házasokat 1794. évben költ körlevél által botrányos ágyasoknak nyilatkoztatván , s őket az egyházi törvények értelmében a szentségekben' részvéttől eltiltatván, ezen eltiltás végre Gömör megye által és a legfölsőbb helyen is egyházbeli kizárás (excommunicatio) gyanánt tekintetvén , a püspök körlevelének visszahúzására fejdelmileg szólitaték föl. Ezen fölszólitásra adott válaszában e nevezetes, és megjegyzésre méltó szavakat intézte fejdelméhez a püspök : ,,Testis mihi est Deus, cui servio et ante cujus Tribunal aliquando stabimit ei nihis mihi in votis post Deum esse magis, quam ut Mattis vestrae non jussui sed vel nutibus raspondeam; facturus itaque certissime eram quidquid in hac causa etiam a me exigebatur, si per Deum licuisset, sed quod secundum Deum et salva conscientia idius, qua in Mattem vestram feror fidei, pietatis , et subjectioni facere non possum , potitique , minus certe facere possum, poteroque cujuscunque tempor alis detrimenti incommodique declinandi gratia.“ A felszólítás ekkor sikert nem nyervén elhatároztatok a legfölsőbb helyen, miszerint a püspököt körlevelének visszahúzására javadalmainak zár alá vételével kell kötelezni. Igyekezett ugyan a m. udvari cancellária e felettébb sújtó büntetésnek eltávolítását eszközleni, a többi között következendőkép írván föl a fejedelemhez : „Quem admodum evangelicae confessioni addictissam lege subventum est — ne ad actus conscientiae suae adversantes stringantur ; — neque Episcopi Rosnaviensis conscientiae vis inferenda est, praesertim cum non sit absoluta necessitas ad procurandum effectum I. Resolutionis Regiae, ut ipsemet idem Episcopus Circulares revocet, sed alia ratione possit eadem b. Resolutio in effectum deducit . — ő Fölsége azonban előbbi rendelésétől el nem állván azt 1796. december 14-én kelt újabb leirata által eszközlésbe vétetni végképelhatárzá, és a püspök vevén a legfölsőbb intézvényt 1797. február 19kén a szent Ferencziek kolostorába átköltözött, s megyéjét onnét holta napjáig, — melly 1799. november 12kén történt — kormányozta. Nem hallgathatom el még az ország nádorához intézett levelének következendő s különösen megjegyzendő sorait: ,,Annus jam tertius labitur , quod ad sequestrationem hanc bonorum , atque ad quodlibet pro hac causa patiendum plenissimo de Domini mei adjutatio confidens animo sim proisus comparatus, hoc enim veritati catholicae debeo , ut non dopendo, tantum agendoque , sed patiendo etiam testimonium illi perhibeam.“ Mindezeknél fogva tisztelettel és bizodalommal kérem a t. KK. és BRket , hogy e törvényjavaslat ellen előadott észrevételeimet figyelemre, s komoly megfontolásra méltatni , és e törvényjavaslatot büntető könyvünkből tökéletesen kihagyni méltóztassanak. — Mindezek , miként már fölebb érintünk, sikeretlenül elhangzván — a gyűlés eloszlott. XXXIX. Országos ülés sept. 6. A sept. 6ki 39ik országos ülésben egy gróf azon indítványt teve, mint mondá az érdem és kor tekintetéből, hogy mivel néha V2 sőt 3* óráig is kénytelen az érdemes s bármilly nagykorú egyén állam, mig a szólási sor reá kerül, a szólók rende egy fekete táblára irassék fel. Mit egy más gróf az elnök, más a felvigyázók által kívánt feljegyeztetni. Mire az elnök: határozzanak a FORR, e tárgyban magok között valamit, s azonnal conferentiát tartana. Az itélőmester a KK. üzenetének a vallásbeli átmeneteit érdeklő pontját s illető törvényjavaslati szakaszt elolvasván : Ha az átmenetei — igy kezdé egy grófbeszédét, — mindig a meggyőződés következménye volna, úgy részéről a korlátlan átmeneteit pártolná ; úgy de a tapasztalás igazolja azt, hogy ez gyakran vallásának nem ismeréséből s igy tudatlanságból, gyakran más mellékes érdekekből, vagy fölhevülésből szokott történni; s ha ennek orvoslására a törvényhozás semmi intézkedéssel fel nem lép , a vallástalanság legszomorúbb példái fognak az életben föltünedezni. A főhatalom szoros kötelessége a vallásosságot a népben fentartani, ápolni, s ha mást nem tenne is ezen czélra , mint gátat vetve a vallástalanságnak, már jóformán megfelelt kötelességének. Ezen czél elérésére az átmenettel szükségkép olly ünnepélyességeket kell öszvekötni, mellyek a tudatlanra kellő benyomással legyenek , s etet lépése fontosságára figyelmeztessék, egyszersmind pedig a rosz példákat eltávoztassák. — Kettő az, mire nézve a FF.RR. nézetei a KR. és RR.éitól különböznek. Az egyik az , hogy a FF.RR. hosszabb időt óhajtottak az egésznek bevégzésére , a másik, hogy a FF.RR. a Fölség engedelmét és nem csupán tudomását egy szükséges föltétel gyanánt kívánták, s főkép ezen 2dik pont volt oka az egyezés eddigi nem sikerülésének ; mint magyarázták a FF.RR. az e tárgyra vonatkozó törvényeket , mint a KK. azt nem vitatja , csak a jövőre nézve bátor egy indítvánnyal föllépni. E tárgyra vonatkozó elveinek egyike az, hogy ha a törvény e részben kellőleg rendelkezik , a végrehajtó hatalomnak csak az arrai fölügyelés adassék meg, ha valljon a törvényszabta eljárás és formák megtartottak-e, vagy nem; A második része indítványának az, hogy az átmenetei bizonyos ünnepélyességekkel legyen öszvekötve, melly a tudatlan tömegre elegendő benyomással legyen, azonban a lelkiismeret szabadságát se sértse. Nem kívánja tehát, hogy ő felsége az áttérni kívánónak meggyőződését vizsgálja, mivel ez úgy is fehetlen, hanem csak azt, hogy őrködjék a végrehajtó hatalom a törvények e részbeni pontos teljesítése felett. Mi ha elfogadtatik , nagy része azon ellenvetéseknek, mellyek eddig a két tábla egyezését gátolák, elenyészik. Szükségesnek látja az ünnepélyességeket tekintve azt, hogy az áttérni kívánónak elég idő hagyassék lépése fontosságát fölfogni, és hogy az egész minél kevesebb nyilvánossággal és idővesztéssel történjék. Már tehát a KK. és KR. javaslatát már csak azért sem lehet elfogadni, hogy e szerint minden áttérési eset a közgyűlésre lévén viendő, ennek ottani vitatása az áttérőre igen nyomasztó hatással lenne , és a közgyűlések vallásbeli viták színpadjává változnának , mit pedig szorgosan kerülnünk kell. Ezen felül a KK. javaslata épen azt rekeszti ki egészen a dologból, kit az áttérőn kívül legközelebbről érdekel is t. i. a lelkészt. Indítványom — folytatá a gróf, — ennél sokkal egyszerűbb : t. i. az áttérni kívánó ebbeli szándékát akár az illető hatóság elnökének, akár a hatóságnak , melly elnökét erről azonnal tudósítsa , bejelenteni tartozik. Mire a hatóság elnöke a kérdéses egyénnek lelkészét fölszóllitja, hogy azt átmeneti szándékáról hallgassa ki, egyszersmind ezen szándékának megfontolására határidőt szab, melly ezen kihallgatástól számítandó legalább 15 napból, legfölebb 4 hétből álljon. Az illető lelkész az áttérni kívánót két helybeli elöljáró jelenlétében szándékáról megkérdezi, annak megfontolására meginti, az erre szabott határidőre figyelmezteti, és ezen kihallgatásról azon két elöljáró által aláírt bizonyítványt ad. A határidőnek eltelte után az átmenni akaró a törvényhatóság elnöke , és illető tiszttársa , vagy ezek hátráltattatván, az elnök által helyettesített két világi tanú előtt újra kihallgattatik , s ha szándéka mellett megmarad, az egész eljárásról szóló jegyzőkönyv az első kihallgatástóli bizonyítvánnyal együtt ő felségének vagy az általa kijelölt kormányszéknek fölterjesztetik. Ő felsége egyedül az ünnepélyes formák meg van nem tartása felett fog határozatot hozni, melly a fölterjesztés napjától számítandó hat hét alatt leszen kiadandó. — Az érintett határozat leérkezte után , ha ez hat hét alatt el nem érkeznék , e nélkül is a hatóság elnöke tiszttársával, vagy helyettesei a szabad átmenetről szóló bizonyítványt azonnal kiadni, tagadó határozat esetében pedig a formában elkövetett hibának a föntebbi szabályok szerinti pótlását halasztás nélkül eszközölni tartoznak. Miután az átmenetet, folytatá tovább a gróf, a cath. vallás elveivel ellenkezik, s erre nézve ez ezen tekintetben bizonyos korlátoló rendelkezést kiván, azonban, bár a viszonyosság elve mást kivánna, mivel a protestáns vallásbeliek eddig szabadon térhettek át a cath. vallásra, mivel azt nekik vallásuk megengedi, ezen rendelkezés a protestánsnak más hitre leendő áttérése esetében ne tartassék meg, hanem eddigi teljes szabadságuk nekik meghagyatván, egyedül a kath. vallásbeliekre nézve állapitassék meg. Különben is a vallásbeli viszonyosság, ha félre nem értetik , abban áll, hogy mindenki vallása dogmáit szabadon követhesse, s ezek következtében senki akaratja elleni tettre ne kényszerítessék. Azt mindenki kétségtelenül érzi, — így szólt egy báró, — hogy jelen kérdés egyike a legfontosabbaknak, s ennek megoldása próbaköve lesz annak , mennyire ismeri el a törvényhozás a vallásbeli viszonyosságot és lélekismereti szabadságot. Ezen tárgy végeldöntést követel, s csak az a kérdés, ha a törvény szelíd utján akarjuk-e eldönteni azt, vagy pedig olly időre hagyjuk, mellyben az azt önkényt kivívja magának. A békekötések az átmeneteit szabadon hagyták, mit több rendbeli históriai adatok bebizonyítanak. 1796ki országgyűlésből kiküldött választm., miután az átmenet különbféle módok által majd lehetlenné volt téve, javaslatot nyújtott be ennek orvoslására. Leopold királyunk erre nézve a hathéti oktatást javasolta leírásában , melly után a lelkész az arróli bizonyítványt azonnal kiadni tartozzék, nem is más okból kiváná a fölség az illy eseteket följelentetni, hogy az áttérőnek meggyőződését, indokait vizsgálja, hanem hogy a történhető visszaéléseket eltávoztassa, mert a meggyőződésről csak az isten és tulajdonosa ítélhetnek. De ezen fölterjesztés később oda magyaráztatok félre, hogy ő fölsége engedelme e tárgyban múlhatlanul szükséges. A múlt országgyűlésen a főrendi tábla fölszólita a KK. és RRket, hogy javaljanak valamelly módot, melly ezen ingerültséget okozó kérdést elintézze , és most az üzenetben ezt teljesítik. A KK. és RR. az átmeneteit őfelsége engedelmétől felfüggeszteni teljes- 601