Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-10-20 / 133. szám

00. SS, mivel ez vallásos elveikkel ellenkez­nék, alaposan követeljük mi is, hogy elhagy­hassuk azon szertartásokat a házasság-kötésnél, mellyeket elhagyni tulajdon elveink megkívánják. _ De tovább. — A polgári hatalom csak azt követelheti az egyháztól a házasságra nézve, hogy mind azok végeztessenek, mik a házas­ságnak érvényességére megkívántatnak; azt pedig a nem lényeges szertartások elhagyása mel­lett is megteszi; mert a tridentumi zsinat sze­rint a házasságnak érvényességére csak a plé­bánosnak , és 2 —­3 tanúnak jelenléte kívántatik, hogy ezek előtt a házasulandók egymásnak há­zasságot ígérjenek, fogadjanak; nem szükséges pedig, hogy a plébános beszéljen, imádkozzék fö­lötte, templomba menjen, egyházilag fölüt­­ök szer­tartást végezzen, a házassághoz hozzájárulását kijelentse — mind­ezek a házasság érvényessé­gére nem szükségesek, mint azt az úgynevezett Congregatio Conc. Trid. Interpr. ezen sza­vakkal meghatározta: non potest prohibere epi­­scopus, qua matrimonia domi celebrent — nec est opus ut in ipsa materiali Ecclesia, vei ejus limine celebrentur — non pertinet ad substantiam matrimonii, ut parochus aliqua verba prof­er­at, dammodo sit praesens, et in­­telligat consensum a contradentibus prolatum — valet matrimonium etiamsi dissentiat et contradicat. Minekutána tehát az egyháziak nem csak azt teszik meg, mi a házasság érvényes­ségére megkivántatik, de ki is hirdetik a jegye­seket — meg is kérdezik: akarnak-e házasságra lépni? — ki is jelentik a jelenlévőknek, hogy házasságuk érvényes , és föloldhatlan , be is ír­ják az anyakönyvbe — többet ennél tőlök köve­telni vallásos elveik sérelme nélkül nem lehet. De nem is lehet világos következetlenség sőt ellenmondás nélkül a 26. t. czifek eme sza­vaiban: coram parochis catholicis ineunda erunt egyházi szertartást — áldást érteni; mert azon esetre egy részről a 3. §. világosan tiltaná akármelly ürügy alatt a protestánsokat arra kény­szeríteni, hogy sz. misén, processiókon, vagy egyéb vallásukkal ellenkező szertartásokon jelen legyenek— másrészről pedig a 15. §ban paran­csolná, hogy a katholikussal házasulandó protes­táns köteles magát a kath. szertartásoknak alá­vetni, gyűrűjét megszenteltetni, kezét stálával összeköttetni, a rituale szerint maga fölött az imádságokat elmondatni, ujjait a feszületre tévén esküdni; ez világos ellenmondás, mit egy orsz. gyűlésnek bölcsességéről föltenni nem lehet. — Hát ha valóban egy prot. vőlegény vagy meny­asszony csakugyan e szertartásokat maga fölött nem engedné végeztetni, nem engedné gyűrűjét szentelt vizzel meghinteni, kezét stolával össze­kötni s a t. ki volna akkor 600 ft. büntetendő?! pedig ezt minden protestáns rész a törvénynek vi­lágos szava szerint megteheti.­­ Ezekből követ­kezik, hogy a 26. t. czikk nem rendelkezhetett , de nem is rendelkezett a vegy. házasságok össze­adásánál az egyházi szertartásokról, azokra te­hát az egyháziakat kötelezni nem lehet, s ha elhagyják, törvénysértőknek nem mondathatnak. De az áldás megtagadása, a szertartások­nak elhagyása akadályoztatja a vegy. házassá­gokat, quibus impedimenta quocunque sub prae­­textu ponere cansum esto, tehát az egyháziak csakugyan törvénysértők. — Erre ez a felelet: a törvény ezen szavakkal él: impedimenta po­nere, vagy is nem szabad ollyakat tettleg csele­kedni, mi miatt a vegy. házasság össze nem áll­hatna ; de a szertartást elhagyó plébános tettleg mit sem cselekszik , hanem csak elhagyja azo­kat, mellyeket, a házasságnak érvényessége mel­lett, illy körülményekben vallása elvei tenni tiltanak , megtévén még is mindent, mik a házas­ság érvényességére megkivántatnak. — Nem de sok vegy. házasság azért maradt el, mert a vőle­gény reversalist adni vonakodott, vagy azért mert a szülők nem engedték gyermekeiknek vegy.­há­zasságot kötni ? s jött-e valakinek eszébe azért a vőlegényt, a szülőket törvénysértésről vádolni, vagy épen büntetni? De az 50 évi szokást hagyták el a püs­pökök — mondatik tovább. Igen is elhagyták , de csak akkor, minekutána az 1836. orsz. gyűlésen a t. kir. a 150 éves reversalisoknak szokását elkezdették hagyni, és az 1840. orsz.gyűlés ezen 150 évi szokást jövendőre egészen elhagyható­nak kimondotta. Bizonyosan legalább 150 évig a polgári hatóságok a reversalisokat nem ellen­­zették, azokat védették , foganatba vették; de minekutána ezen 150 évi szokás ellenére a rever­salisokat ellenzeni, ostromolni, erőnélkülieknek hirdetni kezdették , kényszerittetett az egyházi rend példájukat követni, az általok kinyesett utat követve, az 50 éves szokást félbe szakítani; hagy­ták volna meg csak a t. RR. a reversalisoknak legalább 150 éves szokását, az egyházi rend­nek sem lett volna oka , a fiatalabb 50 éves szo­kástól elállani; szentül illik ide ezen mondás: qui est causa causae, est causa causati. Tovább menve az üzenetben — el kellene az egyházi embernek önmagától iszonyodnia, ha azok­nak csak egy kis része igaz volna, mik a kö­vetkezendő kér­ában mondatnak . A főpapok kör­leveleikben a vegy­­há­zassá­got bűnnek, bot­ránynak tartják, han­gyamint kárhoztatják, a bűnnek bélyegét nyomják a polgári törvény rendeletére illyenekből áll a következendő két §. — Ha tízszer olvassa is valaki pásztori levelein­ket , ezeket ott föl nem találja; de nem is lehet ezeket igazságos következetességgel ezekből ki­húzni ; mert azokban a vegy. házasságokra nézve a bűn, a kárhozat nem is emlittetik , s csak az mondatik: a vegy. házasságok az egyházi törvények által tiltatnak. — Igen is van bűne a kath. félnek , ha minden gyermekeit kath. nem neveli, de azért maga a házasság nem bűn , ha­nem szentség; a­hogy Judás az ur testet magá­hoz vette, vétkezett, kárhozatra méltót tett, de a szentség szent maradt; a protest, atyafiak is hiszik, hogy ki az ur vacsorájához méltatlanul járul, kárhozatot vesz magának, de azért az ur vacsorája szentség marad. Midőn tehát szent­ségről van szó , meg kell különböztetni a szent­séget az ahoz járulóktól — szentség mindig szent­ség marad , ha ahoz bűnösök is merészlenek já­rulni. Félnek a t. RR. a vegy. házasságban élő kath. nők lelki nyugodalmoknak megzavarásától. — De nincs ok félni, s hogy a t. RR. szavaival élek, bízni kell a vegy.­házasságban élőknek vallások iránti tiszteletében. Pásztori leveleink igen igen sokkal többeknek szolgálnak lelki nyu­­godalmakra, mint nyugtalanitásokra, mert ama sokkal több kath. nők , kik gyermekeik kath. ne­velésüket biztosították , örülnek szivükben , hogy jó harczot harczoltak, hitüket megtartották, midőn ellenben a sokkal kevesebb számú kath. nők vallás elleni cselekedeteiken vajha — vajha szomorkodnának. Hogy a polgári társaságban köteles mindenki a polgári törvényeket tisztelni, ez szent igazság; el is követ a magyar clerus mindeneket , hogy a törvényeket megtartsa, s megtartásukat eszkö­zölje;­­hivatkozván itt azokra, miket a m­a­a­i főis­pán a fönséges nádor, félszázados elnökünknek , a múlt orsz.­gyűlésem nyilatkozatából előadott . A clerus azon kötelességének, mellyel üdvö­zítőnk szent elvei szerint lelkismeretének, és hitének tartozott, mindenkor eleget tett; de más részről a fejedelem, és a haza iránti kö­telességéről is, a mint ezt a história mutatja, soha meg nem feledkezett; és igy kötelessé­gemnek tartom a magyar clerust védelmezni — az 1840-i Főrendi napló 113. lap.) még an­nál inkább, mert fájdalommal naponként látja, mennyire csökken a törvények tekintete, milly gyakran tétetnek félre a fölsőbb rendeletek, milly gyakran azok sem teljesitik a végzést, kik hozták. Lépjen le — mondatott — az olly pap hivatalá­ról , ki lelkismerete meggyőződésével nem tudja megyeztetni vallása elveinek sérelmét. Legyen úgy — lépjen le, ha lehet , mert nem is mindig, vagy minden egyházinak szabad ; de helyette csak megint a kath. elvnek őrje, védője fog föllépni. Hogy törvény fölötti állást igényelnénk magunknak — Isten mentsen ; de mentsen is az Isten , hogy a szentek szentében most kívülünk rendelkezni engedjünk, csak addig mig az egy­ház függetlenül vallása körében működhetik, jó­tékony a vallás az emberiségre; ezt fejezik ki arany betűkre méltó törvényünk eme szavai: confuso sacerdotio, alios quoque status con­fundi oportet. Ezen jogát II századokon keresz­tül az egyház a leghatalmasabbak ellen is védette — Constantinus császárnak is ezt felelvén : Ne­­que nobis episcopis fus est Imperium tenere, neque tu Imperator thimiamatum et sacrorum habes potestatem. asiusad Constan. apud Euseb. De legsúlyosabbak mik e §. végén olvasha­tók: Ha a cath. papság lelkismeretének és dogmáinak ürügye alatt megszegi a törvénye­ket , és e törvénytelen cselekvését a legszigo­rúbb módok által nem gátolja Fölséged, a közbéke a vallásos felekezetek közt nincs többé. — A fájdalomtól áthatva, ezekre egy pro­testáns tudós írónak (Molnár Endre) szavait ho­zom elő: Nincs nagyobb képtelenség, mint va­lakit erkölcsi törekvéséért, és hivatalábani tisz­ta eljárásáért büntetni, kárhoztatni, gyalá­zattal illetni. Azonban nem azért nincs , és nem lehet tökéletes vallásos béke a hitfelekezetek közt , mert a kath. papság a polgári törvénye­ket szegi; hanem ott van annak tulajdonképen mindig sarjadozó gyökere, hogy a cath. elvek min­dig azon egyek, változatlanok, a protestáns el­vek pedig a perfectibilitás princípiuma szerint időről időre változhatnak, változnak is; mert innen foly, hogy midőn mi cath, mindig azon egy ponton állunk , a protestáns atyafiak minden 20 — 30ik évben más és más elvet vévén föl, mi reánk nézve is vallásos viszonyaik változnak, s igy új vallásos kérdések, súrlódások támadnak, minek mi nem vagyunk oka. — Ha mind a két felekezetnél változhatlanok volnának az elvek , a súrlódásokat csak egyszer kellett volna kie­gyengetni , kisimítani , és állandó béke volna. — Lássunk erre egy rövid példát: számtalan ada­tokból világos , hogy a kath. egyház a vegy.­ház. mindig tiltotta, — ezen cath. elvet a refor­­matiónak szerzői is magokévá tették , a katholi­­kusokkali házasságokat kárhoztatván ; ha a pro­testánsok olly hívek maradtak volna elveikhez mint a cath., nem lett volna szükség a vegyesházasságok­ra nézve pásztori levelekre, pápai brevekre’s kir. placetumokra ; azt pedig, hogy ők megváltoztatván elveiket, mi is változtassuk, tőlünk követelni, igazságtalanság. — És azért fájdalmas valóban csak azért, mivel sok százados hitelveinkhez szo­rosan ragaszkodunk — és az újításnak lelkét egyházunkba bocsátani nem akarjuk, annyi nyo­mattatást szenvedni. De visszahúzom panaszló sza­vaimat, mert írva vagyon: si me persecutisant et vos persequintur! Nincs tehát pásztori le­veleinkben s egész eljárásunkban törvénysértés -------és mivel a pápai breveben egyedül a mi eljárásunknak jóváhagyása foglaltatnék, az is csak a maga egyházi körében rendelkezik, ebben sem lehet törvénysértés — és mivel végtére ad Jura majestatica fölségi jogokhoz számíttatnék az, hogy a Fölség a pápai bullákat, breveket placetummal elláthassa , ebben sem­ találhatni törvénysértést, és azért ezekre nézve a t.­RRnek visszaszendőnek vélném, hogy ezekben a m­os FORR. törvénysértést nem látnak.­­ Mi pedig a javallott fölírást illeti, nem ellenzem e dolgot a végett fölséges urunknak fölterjeszteni, hogy az egyházi rendnek ostromlásával összekötött val­lásos kérdések, súrlódások megszüntessenek. Végtére, hogy előadásommal a mgos FORRek ne legyek unalmára, a többi részletes pontokra a nagy nyitrai főispán indítványát pártolom. ezt Vidéki levelezések. Veszprémből, oct. 17. Tisztujitásunk lefolyt. Eredményéről s körülményeiről adott sza­vam szerint rögtön, de az idő rövidsége miatt csak röviden tudósítom e lapok tisztelt olvasóit. A megyei nemesség roppant számmal, de a­men­nyire csak kívánni lehet, jó rendben érkezett szék­városunkba , itt több helyeken készített tanyáit el­foglalva derekasan hozzálátott az étkezés és po­harazáshoz. Egyébiránt, mivel csak azt szeretem ír­ni , mit hitelesen, és csalhatlanul igazán tudok , mellőzni kénytelenítetem az éjszakai események leírását, de nem hagyhatom ki soraimból mint igazságbarát azon szomorú tényt, hogy viradóra egy közel hatvan éves ősz fej jön halálra zúzva. Mért, és kik által? nem tudom, gyanakodni pe­dig nem szeretek. Annyi igaz , hogy nem párt­szellem tűzte ki a halál lobogóját, mert a nemes-

Next