Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-10-20 / 133. szám
00. SS, mivel ez vallásos elveikkel ellenkeznék, alaposan követeljük mi is, hogy elhagyhassuk azon szertartásokat a házasság-kötésnél, mellyeket elhagyni tulajdon elveink megkívánják. _ De tovább. — A polgári hatalom csak azt követelheti az egyháztól a házasságra nézve, hogy mind azok végeztessenek, mik a házasságnak érvényességére megkívántatnak; azt pedig a nem lényeges szertartások elhagyása mellett is megteszi; mert a tridentumi zsinat szerint a házasságnak érvényességére csak a plébánosnak , és 2 —3 tanúnak jelenléte kívántatik, hogy ezek előtt a házasulandók egymásnak házasságot ígérjenek, fogadjanak; nem szükséges pedig, hogy a plébános beszéljen, imádkozzék fölötte, templomba menjen, egyházilag fölütök szertartást végezzen, a házassághoz hozzájárulását kijelentse — mindezek a házasság érvényességére nem szükségesek, mint azt az úgynevezett Congregatio Conc. Trid. Interpr. ezen szavakkal meghatározta: non potest prohibere episcopus, qua matrimonia domi celebrent — nec est opus ut in ipsa materiali Ecclesia, vei ejus limine celebrentur — non pertinet ad substantiam matrimonii, ut parochus aliqua verba proferat, dammodo sit praesens, et intelligat consensum a contradentibus prolatum — valet matrimonium etiamsi dissentiat et contradicat. Minekutána tehát az egyháziak nem csak azt teszik meg, mi a házasság érvényességére megkivántatik, de ki is hirdetik a jegyeseket — meg is kérdezik: akarnak-e házasságra lépni? — ki is jelentik a jelenlévőknek, hogy házasságuk érvényes , és föloldhatlan , be is írják az anyakönyvbe — többet ennél tőlök követelni vallásos elveik sérelme nélkül nem lehet. De nem is lehet világos következetlenség sőt ellenmondás nélkül a 26. t. czifek eme szavaiban: coram parochis catholicis ineunda erunt egyházi szertartást — áldást érteni; mert azon esetre egy részről a 3. §. világosan tiltaná akármelly ürügy alatt a protestánsokat arra kényszeríteni, hogy sz. misén, processiókon, vagy egyéb vallásukkal ellenkező szertartásokon jelen legyenek— másrészről pedig a 15. §ban parancsolná, hogy a katholikussal házasulandó protestáns köteles magát a kath. szertartásoknak alávetni, gyűrűjét megszenteltetni, kezét stálával összeköttetni, a rituale szerint maga fölött az imádságokat elmondatni, ujjait a feszületre tévén esküdni; ez világos ellenmondás, mit egy orsz. gyűlésnek bölcsességéről föltenni nem lehet. — Hát ha valóban egy prot. vőlegény vagy menyasszony csakugyan e szertartásokat maga fölött nem engedné végeztetni, nem engedné gyűrűjét szentelt vizzel meghinteni, kezét stolával összekötni s a t. ki volna akkor 600 ft. büntetendő?! pedig ezt minden protestáns rész a törvénynek világos szava szerint megteheti. Ezekből következik, hogy a 26. t. czikk nem rendelkezhetett , de nem is rendelkezett a vegy. házasságok összeadásánál az egyházi szertartásokról, azokra tehát az egyháziakat kötelezni nem lehet, s ha elhagyják, törvénysértőknek nem mondathatnak. De az áldás megtagadása, a szertartásoknak elhagyása akadályoztatja a vegy. házasságokat, quibus impedimenta quocunque sub praetextu ponere cansum esto, tehát az egyháziak csakugyan törvénysértők. — Erre ez a felelet: a törvény ezen szavakkal él: impedimenta ponere, vagy is nem szabad ollyakat tettleg cselekedni, mi miatt a vegy. házasság össze nem állhatna ; de a szertartást elhagyó plébános tettleg mit sem cselekszik , hanem csak elhagyja azokat, mellyeket, a házasságnak érvényessége mellett, illy körülményekben vallása elvei tenni tiltanak , megtévén még is mindent, mik a házasság érvényességére megkivántatnak. — Nem de sok vegy. házasság azért maradt el, mert a vőlegény reversalist adni vonakodott, vagy azért mert a szülők nem engedték gyermekeiknek vegy.házasságot kötni ? s jött-e valakinek eszébe azért a vőlegényt, a szülőket törvénysértésről vádolni, vagy épen büntetni? De az 50 évi szokást hagyták el a püspökök — mondatik tovább. Igen is elhagyták , de csak akkor, minekutána az 1836. orsz. gyűlésen a t. kir. a 150 éves reversalisoknak szokását elkezdették hagyni, és az 1840. orsz.gyűlés ezen 150 évi szokást jövendőre egészen elhagyhatónak kimondotta. Bizonyosan legalább 150 évig a polgári hatóságok a reversalisokat nem ellenzették, azokat védették , foganatba vették; de minekutána ezen 150 évi szokás ellenére a reversalisokat ellenzeni, ostromolni, erőnélkülieknek hirdetni kezdették , kényszerittetett az egyházi rend példájukat követni, az általok kinyesett utat követve, az 50 éves szokást félbe szakítani; hagyták volna meg csak a t. RR. a reversalisoknak legalább 150 éves szokását, az egyházi rendnek sem lett volna oka , a fiatalabb 50 éves szokástól elállani; szentül illik ide ezen mondás: qui est causa causae, est causa causati. Tovább menve az üzenetben — el kellene az egyházi embernek önmagától iszonyodnia, ha azoknak csak egy kis része igaz volna, mik a következendő kérában mondatnak . A főpapok körleveleikben a vegyházasságot bűnnek, botránynak tartják, hangyamint kárhoztatják, a bűnnek bélyegét nyomják a polgári törvény rendeletére illyenekből áll a következendő két §. — Ha tízszer olvassa is valaki pásztori leveleinket , ezeket ott föl nem találja; de nem is lehet ezeket igazságos következetességgel ezekből kihúzni ; mert azokban a vegy. házasságokra nézve a bűn, a kárhozat nem is emlittetik , s csak az mondatik: a vegy. házasságok az egyházi törvények által tiltatnak. — Igen is van bűne a kath. félnek , ha minden gyermekeit kath. nem neveli, de azért maga a házasság nem bűn , hanem szentség; ahogy Judás az ur testet magához vette, vétkezett, kárhozatra méltót tett, de a szentség szent maradt; a protest, atyafiak is hiszik, hogy ki az ur vacsorájához méltatlanul járul, kárhozatot vesz magának, de azért az ur vacsorája szentség marad. Midőn tehát szentségről van szó , meg kell különböztetni a szentséget az ahoz járulóktól — szentség mindig szentség marad , ha ahoz bűnösök is merészlenek járulni. Félnek a t. RR. a vegy. házasságban élő kath. nők lelki nyugodalmoknak megzavarásától. — De nincs ok félni, s hogy a t. RR. szavaival élek, bízni kell a vegy.házasságban élőknek vallások iránti tiszteletében. Pásztori leveleink igen igen sokkal többeknek szolgálnak lelki nyugodalmakra, mint nyugtalanitásokra, mert ama sokkal több kath. nők , kik gyermekeik kath. nevelésüket biztosították , örülnek szivükben , hogy jó harczot harczoltak, hitüket megtartották, midőn ellenben a sokkal kevesebb számú kath. nők vallás elleni cselekedeteiken vajha — vajha szomorkodnának. Hogy a polgári társaságban köteles mindenki a polgári törvényeket tisztelni, ez szent igazság; el is követ a magyar clerus mindeneket , hogy a törvényeket megtartsa, s megtartásukat eszközölje;hivatkozván itt azokra, miket a maai főispán a fönséges nádor, félszázados elnökünknek , a múlt orsz.gyűlésem nyilatkozatából előadott . A clerus azon kötelességének, mellyel üdvözítőnk szent elvei szerint lelkismeretének, és hitének tartozott, mindenkor eleget tett; de más részről a fejedelem, és a haza iránti kötelességéről is, a mint ezt a história mutatja, soha meg nem feledkezett; és igy kötelességemnek tartom a magyar clerust védelmezni — az 1840-i Főrendi napló 113. lap.) még annál inkább, mert fájdalommal naponként látja, mennyire csökken a törvények tekintete, milly gyakran tétetnek félre a fölsőbb rendeletek, milly gyakran azok sem teljesitik a végzést, kik hozták. Lépjen le — mondatott — az olly pap hivataláról , ki lelkismerete meggyőződésével nem tudja megyeztetni vallása elveinek sérelmét. Legyen úgy — lépjen le, ha lehet , mert nem is mindig, vagy minden egyházinak szabad ; de helyette csak megint a kath. elvnek őrje, védője fog föllépni. Hogy törvény fölötti állást igényelnénk magunknak — Isten mentsen ; de mentsen is az Isten , hogy a szentek szentében most kívülünk rendelkezni engedjünk, csak addig mig az egyház függetlenül vallása körében működhetik, jótékony a vallás az emberiségre; ezt fejezik ki arany betűkre méltó törvényünk eme szavai: confuso sacerdotio, alios quoque status confundi oportet. Ezen jogát II századokon keresztül az egyház a leghatalmasabbak ellen is védette — Constantinus császárnak is ezt felelvén : Neque nobis episcopis fus est Imperium tenere, neque tu Imperator thimiamatum et sacrorum habes potestatem. asiusad Constan. apud Euseb. De legsúlyosabbak mik e §. végén olvashatók: Ha a cath. papság lelkismeretének és dogmáinak ürügye alatt megszegi a törvényeket , és e törvénytelen cselekvését a legszigorúbb módok által nem gátolja Fölséged, a közbéke a vallásos felekezetek közt nincs többé. — A fájdalomtól áthatva, ezekre egy protestáns tudós írónak (Molnár Endre) szavait hozom elő: Nincs nagyobb képtelenség, mint valakit erkölcsi törekvéséért, és hivatalábani tiszta eljárásáért büntetni, kárhoztatni, gyalázattal illetni. Azonban nem azért nincs , és nem lehet tökéletes vallásos béke a hitfelekezetek közt , mert a kath. papság a polgári törvényeket szegi; hanem ott van annak tulajdonképen mindig sarjadozó gyökere, hogy a cath. elvek mindig azon egyek, változatlanok, a protestáns elvek pedig a perfectibilitás princípiuma szerint időről időre változhatnak, változnak is; mert innen foly, hogy midőn mi cath, mindig azon egy ponton állunk , a protestáns atyafiak minden 20 — 30ik évben más és más elvet vévén föl, mi reánk nézve is vallásos viszonyaik változnak, s igy új vallásos kérdések, súrlódások támadnak, minek mi nem vagyunk oka. — Ha mind a két felekezetnél változhatlanok volnának az elvek , a súrlódásokat csak egyszer kellett volna kiegyengetni , kisimítani , és állandó béke volna. — Lássunk erre egy rövid példát: számtalan adatokból világos , hogy a kath. egyház a vegy.ház. mindig tiltotta, — ezen cath. elvet a reformatiónak szerzői is magokévá tették , a katholikusokkali házasságokat kárhoztatván ; ha a protestánsok olly hívek maradtak volna elveikhez mint a cath., nem lett volna szükség a vegyesházasságokra nézve pásztori levelekre, pápai brevekre’s kir. placetumokra ; azt pedig, hogy ők megváltoztatván elveiket, mi is változtassuk, tőlünk követelni, igazságtalanság. — És azért fájdalmas valóban csak azért, mivel sok százados hitelveinkhez szorosan ragaszkodunk — és az újításnak lelkét egyházunkba bocsátani nem akarjuk, annyi nyomattatást szenvedni. De visszahúzom panaszló szavaimat, mert írva vagyon: si me persecutisant et vos persequintur! Nincs tehát pásztori leveleinkben s egész eljárásunkban törvénysértés -------és mivel a pápai breveben egyedül a mi eljárásunknak jóváhagyása foglaltatnék, az is csak a maga egyházi körében rendelkezik, ebben sem lehet törvénysértés — és mivel végtére ad Jura majestatica fölségi jogokhoz számíttatnék az, hogy a Fölség a pápai bullákat, breveket placetummal elláthassa , ebben sem találhatni törvénysértést, és azért ezekre nézve a t.RRnek visszaszendőnek vélném, hogy ezekben a mos FORR. törvénysértést nem látnak. Mi pedig a javallott fölírást illeti, nem ellenzem e dolgot a végett fölséges urunknak fölterjeszteni, hogy az egyházi rendnek ostromlásával összekötött vallásos kérdések, súrlódások megszüntessenek. Végtére, hogy előadásommal a mgos FORRek ne legyek unalmára, a többi részletes pontokra a nagy nyitrai főispán indítványát pártolom. ezt Vidéki levelezések. Veszprémből, oct. 17. Tisztujitásunk lefolyt. Eredményéről s körülményeiről adott szavam szerint rögtön, de az idő rövidsége miatt csak röviden tudósítom e lapok tisztelt olvasóit. A megyei nemesség roppant számmal, de amennyire csak kívánni lehet, jó rendben érkezett székvárosunkba , itt több helyeken készített tanyáit elfoglalva derekasan hozzálátott az étkezés és poharazáshoz. Egyébiránt, mivel csak azt szeretem írni , mit hitelesen, és csalhatlanul igazán tudok , mellőzni kénytelenítetem az éjszakai események leírását, de nem hagyhatom ki soraimból mint igazságbarát azon szomorú tényt, hogy viradóra egy közel hatvan éves ősz fej jön halálra zúzva. Mért, és kik által? nem tudom, gyanakodni pedig nem szeretek. Annyi igaz , hogy nem pártszellem tűzte ki a halál lobogóját, mert a nemes-