Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-08-04 / 89. szám

régi szokáshoz, és módhoz ragaszkodó némelly mesterségek romlásuk nélkül már tavab­on sem állhatnak, és igy a czéhek eltörlése b­a­­jok nézve is valódi jótétemény Sonant­ni fog; illyenek a posztó-nyirók (Tuchsche­­rer), tűcsinálók, kalaposok, szerszám-és szeg­kovácsok, s több más m­esterségek­; mert rit­­ka kézi mesterség az, melly már most gyá­rak által nem üzettetnék, és mivel kevés költ­séggel, rövid idő alatt gyárakban sokat, és talán jobbat készítenek, s készítményeiket a gyárosok olcsóbban adhatják, a czéhbeli ki­sebb kézművesek a gyárbeliekkel a concur­­rentiát többé sehogy sem állhatják ki. Tagadhatlanul van joga a törvényhozó testnek a czéhek megtartásába, elrendezésé­be, vagy fölbontásába ereszkedni, a mint t.i. politicai tekintetből azoknak czélszerűségéről, vagy ártalmas voltáról van meggyőződve,mert csak a nemzet, melly a törvényhozáshoz tett­leges befolyással járul. ítélheti azt leginkább meg, mi neki káros, vagy hasznos. Egyedül ott lehet jólétre, szorgalomra, a mesterségek nagyobb, és nagyobb kimive­­lésére számolni, hol azoknak űzésében, s gya­korlásában a lehető legterjedelmesebb szabad­ság uralkodik, mert hol megszorításokkal, a czéhek elbizottságával, s önkényével küz­­ködni kell, ott gyakran a legalkalmatosabb egyének magukra, mesterségükre , és nem­zetükre nézve el vannak veszve; — sem ter­mészet adományai, sem pénz, és tőzsérek által nem juthat egy nemzet azon boldogságra, mellyre lételénél fogva hivatva van , hanem egyedül kézművek, és mesterségek által; e­­zeknek szabad gyakorlása nélkül tesped az emberi szorgalom, azt elnyomja az önzés és egyedáruság, s a kereskedés —minden nem­zeti boldogságnak fő rugója — lábra nem kaphat, vagy már leélte napjait. Hajdan a czéhek maguk szabták meg az általuk fölhasználandó anyagoknak legcseké­lyebb árát, az azokból készített kézműveknek pedig elbizottságukban nagy árt határoztak, mellyen alól büntetés alatt nem volt szabad senkinek eladni kézművét; ez most is még fönáll, s ez adta későbben a kenyér, hús , és némelly más első rendű tárgyak limitatiójá­­nak szomorú eredetét, mellynek czélirány­­talanságáról mindazonáltal naponkint jobban, és jobban győződünk meg. De nem csak a czéhbeli mesterek ostorát érezte a nemzeti jólét, hanem még a mester­legények is összecsoportozásaik, s összeeskü­véseik által sokszor zavarták, és zavarják a köz­csendet és bátorságot; ennek példáit ol­vassuk az újságokban, sőt annak szemta­núi is voltunk. — Az illy mesterlegények a közbátorság fölött őrködő hatalomnak sok­szor komoly aggodalmat szültek , kik a factio embereinek könnyen szolgálnak eszközül, mivel a változásban sorsuk javulását remény­ük , és minden szebb jövendőnek előtükrö­­zése csábitó erővel bir e szerencsétleneknél; — az illy békétlenkedők nem dolgoznak, kö­vetkezőleg éheznek, s nehezen képzelhető na­gyobb előmozdítója a revolutióknak az éhező sokaság szenvedélyeinél! »« Voltak esetek , a midőn a mesterlegények magukat arra kö­telezték, hogy ő vagy ama városba, vagy or­szágba dolgozni nem mennek, és jaj volt an­nak, ki ennek ellenére cselekedni merész lett, igy büntettek ők egész városokat, egész nem­zeteket, sokszor előfordultak illy esetek a né­met országgyűléseken, s ezeknek orvoslásá­ra kemény eszközök forditottak. (Vége következik: Vidéki levelezések. Tornából. )Múlt június 13-án tartott közgyűlésünkben legelőször is a­ választmányilag tárgyaltatott kir. előadások olvastattak föl, és mint mindenütt, itt is közörömet okozának;jó ki­rályunk atyai indulatának igen szép és vigasztaló bizonyítványai azok; F­elismerték ezt e megye ővel, de mivel ezen előadások ő Fölsége nem­­zetboldogító kötelességének eredményei, nem ir­tunk köszönő föliratot, mert a Rédek többsége úgy gondolkozik, hogy az csak kegyelem által igényeltethetik.­­— Ezután a katona - élelmezési és szállásolási munkálat került szőnyegre, s ke­­vés ideig tartó vitatkozás után az országos választ­mány által kifeledett azon észrevétellel, hogy a katonák elrendezésében, a törvényhozó testü­let figyelme főleg a belbátorságra legyen irányoz­va , bevégezteték.­­ Most a büntető és javító rendszer fölötti orsz. választmányi munkálat vé­­teték elő, s azon megjegyzéssel, hogy az esküdt­székek a mienkhez hasonló vagy nagyobb me­gyékben sem találtattak létesithetőknek s hogy e büntető törvények a katonaságra is — kivévén a szoros értelemben vett katonai szolgálatban elköve­tett csínokat — kiterjesztessenek, félre tétetett.­­ Július 3. közgyűlésünkben a büntető törvény­­könyvnek bűntettekről szóló része jött tárgyalás alá; itt legelőször is nem helyeseltük a bűnösök s bűn­tettek többsége esetére javaslati kedvezést, mert azt véljük, hogy az a roszat nem hogy gátolná, de kihágásra szolgálhat alkalmul ; a fölbujtó csak úgy büntetessék, ha meghatározott bűnre bujtogatott; fölségsértés esetében az elévülés csak egy év legyen; a meg nem engedett nemi közös­­ködés esetében, nem csak a férfi, hanem a nő is büntetessék; a becsületsértést pénzbeli bünte­tés mellett, fogságra is érdemesnek tartjuk. To­vábbá pénzhamisítási bűnben kapott egyén bün­tetésdíja ne a királyi kincstárba, hanem az orsz. pénztárba fizettessék. A gyújtogatás bűnében kapa­­tott egyén, ha a tűz elfojtatnék is, ne a büntetéssel, hanem szinte mint bár­melly szántszándékos gyújtogató, kinek gonosz tette tökélyes eredmé­nyű , egész büntetéssel illettessék. A fölségsér­­tést eláruló vagy föladó ne büntettessék. A hűt­lenségre nézve a külön vélemény pártoltatik , azon hozzáadással, hogy a törvény elleni javas­­lást elfogadó tisztviselőt megbüntetni elmulasztott hatóság is büntettessék. Megbízóikat elhagyó s az elhagyást tudtukra adni elmulasztó ügyvédek mint esküszegők fenyitessenek. A megyék rend­őrségi szabályaikat ne tartozzanak a nu­­htartó tanács elébe terjeszteni, s ez csak a törvényelle­nieket törölhesse el. — Most a vallás dolga került szőnyegre, melly itt is , mint mindenütt nagy in­gerültséget okozott, s az ellenkező vélemények súrlódásai nagy zajt okoztak; a választmányban lévő nehány kath. pap véleménye, miszerint e tárgyba legjobb lenne bele sem avatkozni, a vi­lágiak nagy része által rászaltatott s heves vita után elnökileg kimondatott, hogy bele kell abba avatkozni s minekutána a dolog országgyűlésen is nagy szerepet játszik, követeinknek azon u­­tasitás adassék, hogy azon iparkodjanak, hogy a múlt országgyűlésen tett vallásbeli kérelmek­hez , a mostani országgyűlésen készültek közöl az újak hozzá adattassanak , s hogy mindenkép iparkodjanak kivinni, hogy törvény alkottassék , melly a vallási súrlódásoknak valahára véget vessen, a lélekismeret szabadságát visszasze­rezze , és a naponkint terjeszkedő vallási sem­legességnek véget vessen ; legyen vallásegyen­­lőség s minden embernek joga olly keresztény val­lást követni, mellynek tanjait legczélszerűbbeknek hiszi lelke nyugodalma s boldogsága eszközlé­sére , s ez által vélik Tolna megye őrei a val­lási semlegességet leginkább kiküszöbölhetőnek. — Biz uraim, tudja az ég, de ez nehezen úgy van ; aligha nem volna czélra vezetőbb a jó ne­velés, jó példa; a nagy vallásszabadságú Fran­­cziaország talán tükörül szolgálhat; —egyébiránt boldogabb volt e hon mig a vallási vitákat kö­rünkbe nem fúrta a fészkelődés daemona. dalából. (Nyílt levél.) — T. Szer­kesztőség ! — A Nemzeti Újság 71ik számában ellenem illy fölirásu czikk olvastatik : Válasz Forintosházi Forintos György tábla­­biró urnak, mellynek közre bocsátásáért a t. szerkesztőségnek ezennel hazafius hálámat teszem, bizodalmasan kérvén , méltóztassék jövendőben is minden , személyemet, és elvemet tárgyazó czikket, bármelly gúnnyal, megvetéssel, gyanúsítással legyen is alkotva , késlelhetetlen közölni, — ez által csak a közjó nyer, mert megvallom személyemet sokkal kevessebbnek ér­zem, mint hogy azt, mélyen tisztelt megyém biz­tosabb jövendőjéért, a méltatlanság , gúny, ala­cson ármánykodás méregteljes nyilainak kitenni vonakodnám, tudván, hogy ez által alkalom nyujtatik kinek kinek Zala belkormányába ítélet­tel tekinteni, s azoknak miket a Nemzeti Újság 54dik számában kimondottam czáfolhatatlan igaz­ságukról meggyőződni. Ne is vélje a t. szer­kesztőség, hogy nevemmel lapjai megmocskol­­tatnak, mert fejlendő körülményeink tanusitand­­óak , hogy a nevemmel öszvekötött elv Zalamegye hasonlíthatatlan többségének elve. — A méltá­nyosság tekintetéből kérem a t.­szerkesztőséget, hogy ide zárt czikkemnek, mint méltatlanul meg­­támadott fél védelmének , ha úgy tetszik e jelen levelemmel együtt hasábjain minél előbb helyet adni szíveskedjék , — senkit gúnyolni nemi szán­­dékom, de az igazat kimondani, most és jöven­dőben szoros eltökélésem. — Ki egyébiránt tel­jes tisztelettel vagyok a tek. szerkesztőségnek Kis Görbőn julius 47. 1843. alázatos szolgája Forintos György. Felelet a válaszra. — Ha a Nemzeti Újság 54ik számában kibocsátott nyilatkozatomra ugyan­ezen újság 71 dik számában adott válasz írója tudni akarná, hogy a zalai nemesség adó barátja soha sem volt; az előbbi országgyűlésekre adott utasítások pedig, minthogy az adó tárgyalása meg­hívó levelekben ki nem mondatott, meg nem je­lentével befolyása nélkül készültek , még­is, ha a czikk írója tudni akarná, hogy már a múlt év végső hónapjaiban nagy tekintetben és hivatalban álló egyedek a különben sem adózó nemesek kö­zött meggyőződésükből származott elhatározottság­gal összefogott kezekkel az adó mélyebb teme­tésén dolgoztak, véleményüket tartózkodás nél­kül harsogtatva, tekintetük, tiszti hivataluk, nép­szerűségük használatával is minden nemest még erősebb nem adózóvá tenni törekedtek; A­hogy a,,nem adózunk“ jelszó a megye központján Zala­egerszegen pendült meg először, és leghatályo­sabban, honnét mintegy focusból lövellettek az eddig élvezett szabadság fölvilágosító sugárai , oszlottak szét a kapacitásó s a dolgot annyira érlelt auctoritások,­­ hogy a jelen év első hó­­napjában járásonkint minden köznemes tisztvise­lője érzetétől lelkesítve mulatságokban úgy mint házi körökben a ,,nem adózunk“ nótát dalolta; — ha a czikk írója kimondani merné, hogy még az év­­negyedes törvényszéket követő gyűlés alatt több tisztviselőket erővel kellett adó alá hajtani , kik még csak előbb becsületszavukkal mondták, soha adózni nem fognak , bizonyára nem gúnyolna en­gem —, ki hazám színe előtt megyém köznemes­sége által tanusithatólagkeblem tisztaságával mon­dom lépést sem tettem izgatás végett — hanem szilárdul nyílt kebellel a dörgő egyedárusok elle­nére is megvallaná, hogy Zalában nehányok ki­vételével az intelligentiának úgy mint a közne­mességnek meggyőződése volt nem adózni, és sajnálkozó kebellel tekintene az intelligentia nevét magukon bitorló azon egyénekre , kik mást tud­tak érezni, mást kimondani. Ugyanis a köznemesség fölbőszítése után eljött az úr színe változása napja, s az intelli­gentia az egyedárusoktól megriasztva színre adó­zóvá tétetett; de ezen intelligentiának lelki örömére már senkinek sem állott hatalmában a köznemes­séget adó alá venni; mert ez a maga helyén ki­mondandó meggyőződését sem pénzért sem tekin­tetért áruba nem bocsátotta, habár előbbi uraitól elhagyatott is, hogy ne mondjam az urakat mint elvben állhatatlanokat ön maga hagyta el. Ekkor történt hogy a köznemesség engem mint elvrokont békés lakomban fölkeresett, s naponkint 20 — 30 a megye külön részeiből nem hivatva, nem is ven­­dégeltetve nálam megjelenvén, kért, hogy elvem­ben szilárdul megmaradván, midőn a közgyűlésen azt kimondom, szavaimba őket is foglaljam. — Ez olly tény uraim! mit azon communitások, mel­­lyek követeikkel megtiszteltek, s azon 500 ne­mes legalább ki nálam megfordult tanúsít, kiknek ösztönözése okozta, hogy az általok széthordozott s a hírlapokban ellenem gúnnyal közlött írásom­ban elvemet mindenekkel tudattam. — Ezekből megtudhatja a válasz írója is, hogy mások vol­tak az izgatok, kiket most szerényen elhallgatok, de ha kívántatik név szerint elszámlálhatok, — én pedig csupán tolmácsa voltam a rokonkeblű köz­nemességnek, s csak véleményét jelentettem ki — 404 —

Next