Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)
1843-08-04 / 89. szám
régi szokáshoz, és módhoz ragaszkodó némelly mesterségek romlásuk nélkül már tavabon sem állhatnak, és igy a czéhek eltörlése bajok nézve is valódi jótétemény Sonantni fog; illyenek a posztó-nyirók (Tuchscherer), tűcsinálók, kalaposok, szerszám-és szegkovácsok, s több más mesterségek; mert ritka kézi mesterség az, melly már most gyárak által nem üzettetnék, és mivel kevés költséggel, rövid idő alatt gyárakban sokat, és talán jobbat készítenek, s készítményeiket a gyárosok olcsóbban adhatják, a czéhbeli kisebb kézművesek a gyárbeliekkel a concurrentiát többé sehogy sem állhatják ki. Tagadhatlanul van joga a törvényhozó testnek a czéhek megtartásába, elrendezésébe, vagy fölbontásába ereszkedni, a mint t.i. politicai tekintetből azoknak czélszerűségéről, vagy ártalmas voltáról van meggyőződve,mert csak a nemzet, melly a törvényhozáshoz tettleges befolyással járul. ítélheti azt leginkább meg, mi neki káros, vagy hasznos. Egyedül ott lehet jólétre, szorgalomra, a mesterségek nagyobb, és nagyobb kimivelésére számolni, hol azoknak űzésében, s gyakorlásában a lehető legterjedelmesebb szabadság uralkodik, mert hol megszorításokkal, a czéhek elbizottságával, s önkényével küzködni kell, ott gyakran a legalkalmatosabb egyének magukra, mesterségükre , és nemzetükre nézve el vannak veszve; — sem természet adományai, sem pénz, és tőzsérek által nem juthat egy nemzet azon boldogságra, mellyre lételénél fogva hivatva van , hanem egyedül kézművek, és mesterségek által; ezeknek szabad gyakorlása nélkül tesped az emberi szorgalom, azt elnyomja az önzés és egyedáruság, s a kereskedés —minden nemzeti boldogságnak fő rugója — lábra nem kaphat, vagy már leélte napjait. Hajdan a czéhek maguk szabták meg az általuk fölhasználandó anyagoknak legcsekélyebb árát, az azokból készített kézműveknek pedig elbizottságukban nagy árt határoztak, mellyen alól büntetés alatt nem volt szabad senkinek eladni kézművét; ez most is még fönáll, s ez adta későbben a kenyér, hús , és némelly más első rendű tárgyak limitatiójának szomorú eredetét, mellynek czéliránytalanságáról mindazonáltal naponkint jobban, és jobban győződünk meg. De nem csak a czéhbeli mesterek ostorát érezte a nemzeti jólét, hanem még a mesterlegények is összecsoportozásaik, s összeesküvéseik által sokszor zavarták, és zavarják a közcsendet és bátorságot; ennek példáit olvassuk az újságokban, sőt annak szemtanúi is voltunk. — Az illy mesterlegények a közbátorság fölött őrködő hatalomnak sokszor komoly aggodalmat szültek , kik a factio embereinek könnyen szolgálnak eszközül, mivel a változásban sorsuk javulását reményük , és minden szebb jövendőnek előtükrözése csábitó erővel bir e szerencsétleneknél; — az illy békétlenkedők nem dolgoznak, következőleg éheznek, s nehezen képzelhető nagyobb előmozdítója a revolutióknak az éhező sokaság szenvedélyeinél! »« Voltak esetek , a midőn a mesterlegények magukat arra kötelezték, hogy ő vagy ama városba, vagy országba dolgozni nem mennek, és jaj volt annak, ki ennek ellenére cselekedni merész lett, igy büntettek ők egész városokat, egész nemzeteket, sokszor előfordultak illy esetek a német országgyűléseken, s ezeknek orvoslására kemény eszközök forditottak. (Vége következik: Vidéki levelezések. Tornából. )Múlt június 13-án tartott közgyűlésünkben legelőször is a választmányilag tárgyaltatott kir. előadások olvastattak föl, és mint mindenütt, itt is közörömet okozának;jó királyunk atyai indulatának igen szép és vigasztaló bizonyítványai azok; Felismerték ezt e megye ővel, de mivel ezen előadások ő Fölsége nemzetboldogító kötelességének eredményei, nem irtunk köszönő föliratot, mert a Rédek többsége úgy gondolkozik, hogy az csak kegyelem által igényeltethetik.— Ezután a katona - élelmezési és szállásolási munkálat került szőnyegre, s kevés ideig tartó vitatkozás után az országos választmány által kifeledett azon észrevétellel, hogy a katonák elrendezésében, a törvényhozó testület figyelme főleg a belbátorságra legyen irányozva , bevégezteték. Most a büntető és javító rendszer fölötti orsz. választmányi munkálat véteték elő, s azon megjegyzéssel, hogy az esküdtszékek a mienkhez hasonló vagy nagyobb megyékben sem találtattak létesithetőknek s hogy e büntető törvények a katonaságra is — kivévén a szoros értelemben vett katonai szolgálatban elkövetett csínokat — kiterjesztessenek, félre tétetett. Július 3. közgyűlésünkben a büntető törvénykönyvnek bűntettekről szóló része jött tárgyalás alá; itt legelőször is nem helyeseltük a bűnösök s bűntettek többsége esetére javaslati kedvezést, mert azt véljük, hogy az a roszat nem hogy gátolná, de kihágásra szolgálhat alkalmul ; a fölbujtó csak úgy büntetessék, ha meghatározott bűnre bujtogatott; fölségsértés esetében az elévülés csak egy év legyen; a meg nem engedett nemi közösködés esetében, nem csak a férfi, hanem a nő is büntetessék; a becsületsértést pénzbeli büntetés mellett, fogságra is érdemesnek tartjuk. Továbbá pénzhamisítási bűnben kapott egyén büntetésdíja ne a királyi kincstárba, hanem az orsz. pénztárba fizettessék. A gyújtogatás bűnében kapatott egyén, ha a tűz elfojtatnék is, ne a büntetéssel, hanem szinte mint bármelly szántszándékos gyújtogató, kinek gonosz tette tökélyes eredményű , egész büntetéssel illettessék. A fölségsértést eláruló vagy föladó ne büntettessék. A hűtlenségre nézve a külön vélemény pártoltatik , azon hozzáadással, hogy a törvény elleni javaslást elfogadó tisztviselőt megbüntetni elmulasztott hatóság is büntettessék. Megbízóikat elhagyó s az elhagyást tudtukra adni elmulasztó ügyvédek mint esküszegők fenyitessenek. A megyék rendőrségi szabályaikat ne tartozzanak a nuhtartó tanács elébe terjeszteni, s ez csak a törvényellenieket törölhesse el. — Most a vallás dolga került szőnyegre, melly itt is , mint mindenütt nagy ingerültséget okozott, s az ellenkező vélemények súrlódásai nagy zajt okoztak; a választmányban lévő nehány kath. pap véleménye, miszerint e tárgyba legjobb lenne bele sem avatkozni, a világiak nagy része által rászaltatott s heves vita után elnökileg kimondatott, hogy bele kell abba avatkozni s minekutána a dolog országgyűlésen is nagy szerepet játszik, követeinknek azon utasitás adassék, hogy azon iparkodjanak, hogy a múlt országgyűlésen tett vallásbeli kérelmekhez , a mostani országgyűlésen készültek közöl az újak hozzá adattassanak , s hogy mindenkép iparkodjanak kivinni, hogy törvény alkottassék , melly a vallási súrlódásoknak valahára véget vessen, a lélekismeret szabadságát visszaszerezze , és a naponkint terjeszkedő vallási semlegességnek véget vessen ; legyen vallásegyenlőség s minden embernek joga olly keresztény vallást követni, mellynek tanjait legczélszerűbbeknek hiszi lelke nyugodalma s boldogsága eszközlésére , s ez által vélik Tolna megye őrei a vallási semlegességet leginkább kiküszöbölhetőnek. — Biz uraim, tudja az ég, de ez nehezen úgy van ; aligha nem volna czélra vezetőbb a jó nevelés, jó példa; a nagy vallásszabadságú Francziaország talán tükörül szolgálhat; —egyébiránt boldogabb volt e hon mig a vallási vitákat körünkbe nem fúrta a fészkelődés daemona. dalából. (Nyílt levél.) — T. Szerkesztőség ! — A Nemzeti Újság 71ik számában ellenem illy fölirásu czikk olvastatik : Válasz Forintosházi Forintos György táblabiró urnak, mellynek közre bocsátásáért a t. szerkesztőségnek ezennel hazafius hálámat teszem, bizodalmasan kérvén , méltóztassék jövendőben is minden , személyemet, és elvemet tárgyazó czikket, bármelly gúnnyal, megvetéssel, gyanúsítással legyen is alkotva , késlelhetetlen közölni, — ez által csak a közjó nyer, mert megvallom személyemet sokkal kevessebbnek érzem, mint hogy azt, mélyen tisztelt megyém biztosabb jövendőjéért, a méltatlanság , gúny, alacson ármánykodás méregteljes nyilainak kitenni vonakodnám, tudván, hogy ez által alkalom nyujtatik kinek kinek Zala belkormányába ítélettel tekinteni, s azoknak miket a Nemzeti Újság 54dik számában kimondottam czáfolhatatlan igazságukról meggyőződni. Ne is vélje a t. szerkesztőség, hogy nevemmel lapjai megmocskoltatnak, mert fejlendő körülményeink tanusitandóak , hogy a nevemmel öszvekötött elv Zalamegye hasonlíthatatlan többségének elve. — A méltányosság tekintetéből kérem a t.szerkesztőséget, hogy ide zárt czikkemnek, mint méltatlanul megtámadott fél védelmének , ha úgy tetszik e jelen levelemmel együtt hasábjain minél előbb helyet adni szíveskedjék , — senkit gúnyolni nemi szándékom, de az igazat kimondani, most és jövendőben szoros eltökélésem. — Ki egyébiránt teljes tisztelettel vagyok a tek. szerkesztőségnek Kis Görbőn julius 47. 1843. alázatos szolgája Forintos György. Felelet a válaszra. — Ha a Nemzeti Újság 54ik számában kibocsátott nyilatkozatomra ugyanezen újság 71 dik számában adott válasz írója tudni akarná, hogy a zalai nemesség adó barátja soha sem volt; az előbbi országgyűlésekre adott utasítások pedig, minthogy az adó tárgyalása meghívó levelekben ki nem mondatott, meg nem jelentével befolyása nélkül készültek , mégis, ha a czikk írója tudni akarná, hogy már a múlt év végső hónapjaiban nagy tekintetben és hivatalban álló egyedek a különben sem adózó nemesek között meggyőződésükből származott elhatározottsággal összefogott kezekkel az adó mélyebb temetésén dolgoztak, véleményüket tartózkodás nélkül harsogtatva, tekintetük, tiszti hivataluk, népszerűségük használatával is minden nemest még erősebb nem adózóvá tenni törekedtek; Ahogy a,,nem adózunk“ jelszó a megye központján Zalaegerszegen pendült meg először, és leghatályosabban, honnét mintegy focusból lövellettek az eddig élvezett szabadság fölvilágosító sugárai , oszlottak szét a kapacitásó s a dolgot annyira érlelt auctoritások, hogy a jelen év első hónapjában járásonkint minden köznemes tisztviselője érzetétől lelkesítve mulatságokban úgy mint házi körökben a ,,nem adózunk“ nótát dalolta; — ha a czikk írója kimondani merné, hogy még az évnegyedes törvényszéket követő gyűlés alatt több tisztviselőket erővel kellett adó alá hajtani , kik még csak előbb becsületszavukkal mondták, soha adózni nem fognak , bizonyára nem gúnyolna engem —, ki hazám színe előtt megyém köznemessége által tanusithatólagkeblem tisztaságával mondom lépést sem tettem izgatás végett — hanem szilárdul nyílt kebellel a dörgő egyedárusok ellenére is megvallaná, hogy Zalában nehányok kivételével az intelligentiának úgy mint a köznemességnek meggyőződése volt nem adózni, és sajnálkozó kebellel tekintene az intelligentia nevét magukon bitorló azon egyénekre , kik mást tudtak érezni, mást kimondani. Ugyanis a köznemesség fölbőszítése után eljött az úr színe változása napja, s az intelligentia az egyedárusoktól megriasztva színre adózóvá tétetett; de ezen intelligentiának lelki örömére már senkinek sem állott hatalmában a köznemességet adó alá venni; mert ez a maga helyén kimondandó meggyőződését sem pénzért sem tekintetért áruba nem bocsátotta, habár előbbi uraitól elhagyatott is, hogy ne mondjam az urakat mint elvben állhatatlanokat ön maga hagyta el. Ekkor történt hogy a köznemesség engem mint elvrokont békés lakomban fölkeresett, s naponkint 20 — 30 a megye külön részeiből nem hivatva, nem is vendégeltetve nálam megjelenvén, kért, hogy elvemben szilárdul megmaradván, midőn a közgyűlésen azt kimondom, szavaimba őket is foglaljam. — Ez olly tény uraim! mit azon communitások, mellyek követeikkel megtiszteltek, s azon 500 nemes legalább ki nálam megfordult tanúsít, kiknek ösztönözése okozta, hogy az általok széthordozott s a hírlapokban ellenem gúnnyal közlött írásomban elvemet mindenekkel tudattam. — Ezekből megtudhatja a válasz írója is, hogy mások voltak az izgatok, kiket most szerényen elhallgatok, de ha kívántatik név szerint elszámlálhatok, — én pedig csupán tolmácsa voltam a rokonkeblű köznemességnek, s csak véleményét jelentettem ki — 404 —