Nemzeti Ujság, 1843. július-december (38. évfolyam, 70-172. szám)

1843-10-10 / 127. szám

TARTALOM. Hazai napló, o­r­s­z. g­y­ü­l­é­s. (LXV. lxvi. LXVII. ker. ülések: a kir. városok. MV. orsz. ülés: az unitáriusok vallásügye. A csanádi püspök beszéde a vegyes házasságok iránt.) Vidéki lev. Krassó­­ból(közgy., követi tud­), Baranyából (közgy. és vegy. közlések ) Külföldi napló. Spanyol-, Franczia-, Olasz­ország. Laillisigil. Jelenkor. Társalgási terem­. Ikerv. him. Jel. a magyar g. egylet. HAZAI Mástói Országgyűlés. LXV. Ker. ülés, September 30 án. (Elnökök stb. kik előbb.) — Tárgy a királyi városok rendezése. Szentkirályi mint jegyző a 3-dik, 4-dik és 5dik §§-nak általa készitett újabb szerkezetét ol­vassa föl, mellyek elfogadtatnak. Azon kérdést illetőleg, mi tartozzék még és mennyiben a kir. város hatósága alá , egy me­gyei követ a következő indítvánnyal lép föl: A város rendőri hatósága terjesztessék ki a megye házának terrénumára is, azonban a me­gyei tisztviselők és megyei szolgák által itt elkö­vetett rendőri kihágások fölött ne a város ítéljen, hanem folyamodjék a megyéhez ezeknek orvos­lása végett,­­ mivel lehet, hogy a megyei tiszt­viselő által elkövetett rendőri kihágás épen hiva­talával­ visszaélést és criminalitást is foglal ma­gában ; az ezek által elkövetett bűntettek pedig természetesen nem fognak tartozni a város ható­sága alá. Azonban ha más valaki követ el a me­gyeházánál ill. tettet, ez már a város hatósága alá tartozzék.­­ A katonai laktanyákat illetőleg , miután a büntető törvénykönyv tárgyalása alkal­mával a katonák is polgári hatóságok alá vettet­ni határoztatak, ezekre nézve semmi nehézség fen nem forog, hanem itt mind a terrénum mind a személyek a város hatósága alá fognak tartozni.­­ A magánbirtokokra nézve azt tart­ja, hogy ezek vagy curiálisok, vagy külön határt képeznek; — a curiális birtokok , mellyek a vá­rosban vannak, néha tisztán intravillanumok, néha extravillanumokkal is ellátvák ; a külön határt ké­­pezők pedig azok, mellyek a város határa által körülvéve inclaválva vannak; — már az illy in­­clavált magán nemesi birtok tartozzék ezután is minden tekintetben a megye hatósága alá. — Azon­ban a curiákat a mi illeti: eddig, ha ezeken va­laki, kivévén a curia birtokosát, valamit elkö­vetett , e fölött a város ítélt; ez tehát ezután is így legyen , az az legyen a városnak a curiák fölött territoriális hatósága , — de terjesztessék ki a város hatósága ezutánra a curiák birtokosai­ra is. — Az úrbéri telkeknek, mellyek a város határában netalán lennének, vagy földesura a vá­ros, vagy nem, -r­ ha földesura, akkor az úrbéri viszonyokra nézve a városi hatóság alatt leend­­nek, rendőri és bűntetti tekintetben a megye alatt; ha nem földesura, akkor mint eddig , a megye hatósága alá tartozandnak. Ezen indítványhoz pontonként kívánván a KK. szólni, először a megyeházat illető pont jött vitatkozás alá. Fölhozatak az indítvány ellen, miszerint kü­lönös okoskodás az, hogy százezreket rendőri te­kintetben reá merünk bízni a megyére, és his­szük, hogy ez fen tudja a rendet annyiak kö­zött tartani, de a megyének tulajdon házát ar­ra bízni nem merjük , mintha ez mindenütt akar­ná vagy tudná , és csak ön házánál nem tudná vagy nem akarná a rendet biztosítani. Ezen in­dítvány a százados kiváltságokat ott dönti meg, hol azt megdönteni sem ok, sem szükség, sem a status czélja áldozatként nem követeli. — Méltán tarthatni itt attól , hogy a hatóságok közti súrló­dások, mellyek mind a közönségre , mind egye­sekre mindig károsan szoknak hatni, ez által elő­idéztetnek, hiszen még az sem tudatik , hogy fognak a városi bíróságok választatni, milly be­folyással leendnek ebbe a nemesek, holott pedig ezeket előbb tudni igenis tanácsos lenne, és csak azután lenne jobb rendelkezni arról, valljon a városi bíróságoknak adassék-e valami hatóság a nemesség fölött, valljon a nemesség hajlandó legyen-e százados kiváltságait e tekintetben föl­áldozni ; ezeket itt olly könnyen megdönteni idő­előtti ; az illy eljárás eredménye könnyen az le­het, hogy még azok is, kik eddig a városok ren­dezésének barátjai voltak, elfordulnak attól, s az ellenkezőre inkább fognak hajolni, s igy ezen munkálat kedvessé épen nem létetvén a megyék előtt, könnyen eredmény­­­fosztottan maradhat. Ennyit még a városok sem kívántak nyilatkoza­tukban. Mire az indítványozó követ azt jegyzé meg, ha ennyit sem mond ki a törvényhozás, akkor tart, nehogy még a polgárság is, melly elrendez­­tetését még eddig óhajtja, annak ellene fordul­jon, s igy az ügy jövőre teljesen veszélyeztes­sék. A büntetőkönyv a nemes bűntettest, bármilly rangú legyen is az, a hely hatósága által, hol a bűn elkövetteték, rendeli elítéltetni; miért be­csüljük többre a lelketlen köveket, az épületet a személyeknél ? hiszen igy az országházat is ki kell venni a városi hatóság alól. — A nemesi kiváltságot sérteni szándékában nem volt, mert indítványát nem látja a nemesi kiváltságok ledön­tésének ; azonban a szabadság úgy sem a kivált­ságokban áll, mert ezek csak egy fractióját az or­szágnak boldogítják, ezt is csak önképzelete sze­rint, nem pedig valódilag boldogítják, az igazi szabadság ott létez , hol a honpolgárok nagyobb része képessé tétetik a szabadság és boldogság élvezhetésére, s minden olly kiváltságot, melly ezen szabadságnak ellentáll, megszüntetni kíván, s ezt sürgetni utasítása szoros kötelességévé teszi. Ha ezen kérdéseknek a városok javára netalán leendő eldöntése a megyékben kellemetlen benyo­mást okozna, ezek legfölebb is ellenkező utasí­tást adhatnak, s többet nem tehetnek. Egy más megyei követnek az indítvány még mind kevés, mert ő még többet kíván, azonban mit, arról hallgat, csak azt kérdi, hogy kik szá­zadja, mióta constitutionk megállapitatott, és ki az, ki e hazát nagynak, boldognak mondhatná? és miért nem nagy, nem boldog ? mert institu­­tiói hibásak. S kérdi, ha lehet-e alkotmányunk jelen állásában valakit túlbuzgósággal vádolni? bizonyára nem lehet; tegyük le már valahára, mon­­dá a követ, az aristocraticus kérget, melly kö­rül evedz, és legyen jelszavunk nekünk is, vala­mint Európának az egyesülés, mellynek elérését ha tetemes áldozatokkal is eszközleni kötelességünk. Ezen két nyilatkozatra felelt egy más megyei követ, s az indítványozó követet a curiákra néz­ve pártolja ugyan , de csak arra kívánja fi­gyelmeztetni, hogy az utasítás megváltoztatása nem valami csekélység, hiszen minden követ­nek szoros kötelessége utasítása értelmében szól­ni, szavazni. Az előtte szóló követ beszédére pe­­dig azt jegyzi meg, hogy ha itt valami egészen új társaság alakításáról lenne szó, és előtte csak egy tabula rasa lenne , melly akárminő alakot föl­­ölthetne, úgy a követ theóriása talán valósítható lenne; de miután egy már századok alatt alakult nemzet reformja forog kérdésben, akkor nemcsak arra kell nézni, hogy akarnánk mi, hanem hogy egyeztethető meg a jelen és jövő a múlttal és lé­tezővel. Nem is osztja a szólónak azon állítását, hogy túlbuzgók nem lehetnek, sőt azt mondja, hogy igenis vannak, és ezek a társas élet békés kifejtésének ha nem ellenségei is , de legalább ártalmára vannak épen úgy , mint az egy hely­ben tespedni akarók, mert gyakran egy roszul használt tűz koc­káztatta el a máskint megnyer­hetett ütközetet. Illy túlbuzgónak tartja azon városi követet, ki a sept. 27. ker­­ülésben azt óhajta,hogy egyenlőség legyen mindnyájunk jelszava, múlja­nak el a municipalitások, és akkor nem KK. és LIR. fognak többé e helyen ülni, hanem nem­zeti képviselők, stb. A curiákat a város hatósá­ga alá vetni nem ellenzi, de a megye házát nem akarja. Még több követek nyíltan kijelenték, hogy a megye házát a város alá adni semmi tekintet­ben nem kívánják. Azon kérdésre, hogy a megyeháza alá vett­­tessék-e néma tekintetben a városi hatóságnak, vagy semmi tekintetben,­­ a szavazatok több­sége az határozó, hogy semmiben. A 2dik kérdést pedig, ha a curiák csak ren­dőri tekintetben vettessenek-e a városi hatóság alá, vagy mindenben mind a birtokosokra , mind más személyekre és terrénumokra nézve, a sza­vazatok többsége az utóbbi értelemben dönté el. LIV-dik Országos ülés a fő­-RR-nél, September 30-kán. — Olvastatott a KR. és RR. izenete és törvényjavaslata az unitáriusok ügyé­ben a fő-RRhez , mellyel illetőleg eleve két rész­re oszlottak a vélemények később a tanácskozá­sok folyama alatt eggyé olvadók. Az első szó­nok szerint a részeknek leendő visszacsatolása szükségképen feltételezi az ott létező vallások jo­gosítását. Egy püspök azonban tágasabb kiterje­dését látja az üzenetnek az unitáriusok méltó igényeinél; s nem lehetvén az izenet ellenében nyilatkozni, miután az elvileg még a múlt orsz.­gyűlésen szinte közakarattal elfogadtatott,­­ csak azon kérdést látja fönforgani, ha valljon most, vagy a részeknek minél előbb leendő visszakap­csolása után jelentessék-e ki törvényben az uni­táriusoknak törvényszerű vallásos bevétele ? — véleménye szerint elhalasztandó a visszakapcso­lás utánra, s miként egy mágnás is fejtegető, nem leend czélszerű a részek visszakapcsolását gátló nehézségeket elkülönözve taglalgatni, annyival inkább , mert miként a jelen országgyűlés tanú­sítja, minden nehézségek együttvéve tárgyaltat­nak ,­­ azért véleménye szerint az illető nehéz­ségek egyszerre föloldandók. Egy főispán szerint, minden religio fölvéte­lénél a statusnak kettőre kell különösen tekinteni: sör Nincs-e a beveendő vallásban ollyasmi, a mi a katholika vallással ellenkezik? — bor a beveendő vallás szertartásai, vagy elvei, nem ellenkeznek-e a status czéljával? — minthogy pedig az unitaria vallás a visszakapcsolandó ré­szekben , s Erdélyországban már darab idő óta létezvén, ott polgári jogokkal is bírt és bir, azért véleménye szerint, sem a kath hitelveivel, sem szertartásaira nézve a status czéljával nem ellen­kezik; ellenkeznék véleménye szerint azon val­lás , melly az egy istenséget, vagy a lélek hal­hatatlanságát el nem ismerné, vagy szertartásaira nézve ha a státus czéljaival ellenkező valamelly botrányokat gyakorolna, milly vallásokat vélemé­nye szerint törvényszerüleg polgári jogokkal föl­­ruházni nem is lehet. Egy mágnás imént az üzenetben tárgyazott jo­gosítás halasztására adott szavazatát visszavonó­­lag annak azonnali törvénybe leendő igtatására sza­vazván minden egyéb e tárgyat illető kétségekben fölvilágositását jelenti, azon egyet kivéve , hogy a­ z UJSA.Gr Harmineznyolczadik év. 127. szám. Pest, Mind-szent hava 1 Okén 1843. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOKBÓL. Alapító Mink­xtír István táblabiró, f­iadja Ösvegye.

Next