Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-21 / 15. szám

a közoktatási felügyeletet a városban létező minden nép­ elemi, és kereskedői iskolákra nézve a városra bizza — szót emelt egy káptalani követ, röviden fejtegetve , mikint az iskolák és népnevelési felügye­letet az egyháztól elvenni sem czélszerít, sem le­hető, hivatkozva Franczhon példájára , hol a nem­zetnek hason ténye reactiót szült, s a nemzet és egy­ház állította elkülönzött iskolákból az első megvet­tetett , a második örömmel méltányoltatván , gyako­roltatott , annyira , hogy a nemzet elismeri , misze­rint az egyházat a közoktatástól elzárni legkevésbbé sem üdvös, és az egyh­ázzali kibékülésre hathatós lépéseket tett. De nemcsak a külföld példája igazolja szónok állítását, honi történeteinkből is menthetők adatok, tanúsítók, mikint a magyar nemzet is elis­merte , miszerint a népnevelés csak az egyház ál­tal eszközöltetik czélszeríűleg, ezt tanúsítják az ado­mányozások, az alapítványok , mellyekkel a papság szent hivatásának okszerűbben megfelelhető nemcsak az uralkodó fejedelmektől, de magányosoktól is aján­dékoztatok. A vallás — folytató szónok — alapja a népnevelésnek , s ezt a vallás szolgáinak kell a nép keblébe csepegtetni, ezen épülnek a tudomá­nyok , mellyek terjesztése az egyháznak annyira sajátja, hogy attól megfosztani nem is lehet. Igaz, folytató a szónok , hogy a KK. és RU. a 2S4ik -ban a nevelési felügyeletet egy választmányra bizzák , melly állni fog : egy tanácsbeliből, képviselőkből,egy jegyzőből, s igaz hogy itt az egyház megérintve nincs; ámde előrebocsátottak szerint a pap sem ta­nácsbeli , sem képviselő nem lehetvén a népnevelé­si felügyeletből egészen kizáratik; — figyelmeztetem — úgymond szónok — az. KK. és RRet, miszerint e nyolcz százados jogot ne ragadják ki azon kezek­ből, mellyek azt a legnagyobb viharok közepette is önmegtagadásukkal, és saját érdekük mellőzésével dicsőségesen ápolták. — Mire egy megyei követ fe­lelt a népnevelés jelen állását feszegetve , s puhatol­va a hibákat, mellyek a köznevelési rendszer­ben olly gyakoriak, s mindazokat a papság ha­nyagságának tulajdonítva, mondja, miszerint e tekintetben a papság nem felelt meg a benne helyzett bizodalomnak; mert ámbár a népnevelést e­­lőmozditható minden anyagi közegeket használt, s az iskolák felállításában dicséretesen működött; de szellemileg az iskolákra fordítandó figyelmet telje­sen mellőzte , és semmit sem tett olly kevéssé, mint hasznos polgárt képezni igyekezni; igaz — úgy­mond szónok — hogy a vallás fogalmát egészen meg­­gyökeresítette a népben , de mi a népnek anyagi s szellemi jóllétét annyira föltételezi, a világi tudomá­nyokat a népnek meg nem adta. Szónok legkevésbé sem szándékozik vallása felekezetét a római catho­­licusok fölé emelni; de hite szerint még sem vá­­landik szerénytelenségére kijelenteni, miszerint protes­táns hitsorsosai a katholikusokkal egyarányu nevelés­ben valónak mind­addig, míg a népnevelés nem ragadtatott ugyan egészen ki a papság kezé­ből , de a világiak kezébe is adatott. Most meri ál­lítani szónok, miszerint vallása felekezetén levők közöl 100 közöl alig találkozik kettő, ki írni és olvasni nem tudna, mig a római katholikusoknál e­­gészen megfordítva áll. És a papság által olly di­cséretesen folytatott népnevelésnek mi sükere van a nemzetre nézve — úgymond —, a legutósó falvak is bírnak — úgymond — iskolákkal, és mégis illy kö­zönséges városokban is írást és olvasást nem tudó­kat találni! Egyébiránt ne gondolja a főtisztelendő clerus — mond szónok — hogy a nevelésből e­­gészen kizáratni terveztetnék , mert az tagadhatlan , miszerint a nevelés alapja a vallás; „minden jónak kezdete az úr félelme“ — mond a szónok, s eb­ben egyetért az előtte szóló főtisztelendő úrral, — hanem ne bánják a fő­tisztelendő urak is , ha mi, mint kiket gyermekeink miképeni nevelése leginkább érdekel: gyermekeinket nem épen a vallásra, ha­nem ennek ismeretségén fölül olly tanulmányokra is kívánjuk oktattatni, mellyek az életben mellőzhetlen szükségnek, mint a kereskedés, földmivelés, s ha ilyen tudományokban-­ neveltetési fö­l­ügy­elé­st nem a clerusra bizánk , onnan legkevésbé sem követke­zik , hogy a vallási neveltetést továbbra is másra, mint a clerusra biznók , valamint a KK. és UK. is— a szőnyegen levő szerkezet által nem ollyan isko­lák föl figyeléséből akarják kizárni a derűst, melly­­ben való fölügyelet nálok mellőzhetlenül megtartan­dó, hanem ollyanokéból, minőket a város a mester­ségek, kereskedés, s több illy nemű élettudományok terjesztésére szükségeseket álltalul. Pár szónok emelt még szót e tárgyat illetőleg az iméntiek mondatait viszhangozva , miglen a többség hangos „maradjon“­­nal a vitát megszűnteté. — Tovább olvsatatott folyta­tólagosan egészen a 323ik §ig, s több ajánlott mó­dosítások figyelembe nem vétetvén a fölolvasott §§. változatlanul hagyattak, ez utóbbinál azonban egy megyei követ a tárnoki, és személynöki székek el­­törölését, s a kir. városi perek fölebbviteli fóru­mául a királyi, és hétszemélyes táblát indítványoz­za megalapítani, s indítványa viszhangra talált, mert több megyei, s városi követek hangoztaták a tett indítvány létesítését, — egy másik megyei követ pedig a királyi táblát úgy kívánta elintézendőnek, hogy abba a városokból különbség nélkül neveztes­senek az imént tett indítvány következtében szüksé­ges egyének. Elnök­i excja ez ujonan megpendített eszmét illetőleg, nézeteit nyilvánító — mint mondá — önszemélyét legkevésbé sem érdeklőleg állíthat­ja , miszerint a tárnoki, és személynöki székekhez a fejedelem mindenkor magukat igazság­szeretetben s törvénybeni jártasságban kitüntető személyeket szokván elnökül nevezni — az igazság gyors kiszol­gáltatása talán sehol sem eszközöltetik olly pontos­sággal, mint az említett ítélőszékeknél, sőt elnök ő excra saját tapasztalatából állíthatja, miszerint az ér­dekek sehol sem működnek olly kevéssé, mint épen e fórumoknál. Egyébiránt ha többség az indítványt pár­­tolandja, nem tesz ő exta ellenvetéseket, annyit mindazáltal szükségesnek vél kijelenteni, miszerint az indítvány életbe léptetése a királyi táblának el­rendezését , s illetőleg szaporítását mélhatlanul szük­ségessé teszi, mert jelenleg is csak két tagban mű­ködve képes a királyi tábla a fölhívott pereket vizs­gálni, ez intézkedés által pedig a királyi táblára fölebbviendő pereknek egy tág csatornája nyilandik meg. Ugyan e végből javasolja elnök­i excja, hogy ez indítvány elvileg elfogadtatván , annak részletes tárgyalását, s illetőleg elintézését akkorra halasz­­szák, mikor a kir. táblának, már most mellőzhet­len­ü­l szükséges tágítása szőnyegre kerülőül. Egy­szersmind fölszólítja a szólani kívánókat, miszerint e tárgyat illetőleg csak szavazat­adáshoz szívesked­jenek előadásaikat szorítani. — Azonban egy városi követ öntapasztalásából merítőleg kezdé fejtegetni a tárnoki, és személynöki székek czéltalanságát; mert — úgymond — tettleg tudja , miszerint ezen itélő­szé­kek nemcsak az illető városok tömérdek költsé­gét szaporítják, de az igazság kiszolgáltatását is szerfölött késedelm­eztetik. — Szónok­, miként mon­dó, többször volt szerencsés a tárnoki itélőszéknél működhetni, s tudja, miként egyszer a többi közt 70 fölebbvitt s megvizsgálandó perből 20at vég­zenek el, az 50 per pedig következő évre halasz­­tatott, azt nem is említi szónok, mennyi költségé­be került városának , s illetőleg minden városnak , a pereknek illynemű vizsgálata , annyit mindazáltal nem mellőzhet — miszerint e két széknek rendszere az osztozó igazsággal ellenkezik; mert a tárnoki széktől, hová az illető város küld közbirákat — még van fölebbvitel a hétszemélyes táblára, — a személynökitől pedig, — hová nem az illető város hanem az elnök választ közbirákat — fölebbvitel nincs, holott véleménye szerint — ennek inkább megfordítva kellett vala állnia. Egyébiránt világos utasítása következtében az imént előterjesztett indít­ványt pártolja. Hason véleményben nyilatkoztak több megyei, s néhány városi követek röviden fejtegetve, s inkább csak szavazat adásra szoritva utasítások­ból, vagy nézeteikből eredeti nyilvánításaikat, — voltak azonban némelly szónokok, kik az indítványt nem pártolva, a tárnoki s személynöki szék meg­tartására szavaztak. Mig elnök ő excja az indítvány mellett a többséget kimondó. — Melly után a Zág­ráb városi követ latin nyelven kezde szót emelni, mire a KK. és HU. közöl többen közbekiáltának — a szólót magyar nyelv használatára utalók, mások elnök ő excellensát szól­ják föl a szólónak elnöki­­leg rendre utnása iránt, mire elnök ő excellentiája a szólót fölszólító, miszerint a régi szokás szerint ma­gyar nyelven tegye előadását,s a Szónok híven engedel­meskedve az elnöki fölszólításnak törve bár,de magya­rul jelenté ki, miszerint városára nézve appellatorium fórummá a banális táblát kiváltja ; rövid előadását har­sány „éljen!“ követé. Ezután szót emelt a horvát­országi követ a Zágráb városi követ előadását pár­tolóing, s mintegy nem helyeslését nyilvánító az előtte szólónak magyar előadásán , s a magyar nyelv tárgyában kelt k. leiratot akként fejtegetve, misze­rint a „partes adnexae“tszó alatt Z. városa is értet­vén, annak követe is följogosított a latán felszóla­lásra. Erre egy megyei követ emelt szót azon kér­dést intézve Horvátország követéhez: ha valljon az érdemes követ Horvátországot képviseli-e, vagy Z. vá­­rosát? vagy, hogy föl van-e jogosítva Horvátország követe Z........városa követének utasítást adni, — elégedjék meg — úgymond szónok — az érde­mes követ ar azzal, hogy kivívhatta magának a la­tán nyelv használatát s szűnjék meg hasonlólag agi­­tálni a magyar országgyűlésen, ellenkezőleg szónok mindent képes elkövetni nemcsak elnémitására, de eltávolítására is. Mire elnök­e excja átlátva a he­vességet, melly még több szónokok arczain ült, a szent béke olajágát tartva kezében lépett föl, s emelt szót mondva, miszerint, csak az okozta az eszme­­súrlódást hogy a fölszólamlott követek mindegyike egymásnak ellenvéleményben magyarázta a k. kir. leiratot, mert egyik a partes adnexae-be a­z....i követet is érti, a másik nem, kérőleg figyelmezte­tő egyébiránt a BRet, miszerint e vitától elállni szíveskedjenek. — Ezután egy megyei követ az imént említett indítvány következtében, meghatározni ja­vasló a számot, mellyel a kir. városok polgárai a kir. főtörvényszékekhez nevezendők, — másik pe­dig a 9Sik -nál világosan kimondatni kiváná a pol­gároknak minden hivatalok iránti képességét, rövid lévén azonban az idő, ez inditványoknak érdemle­ges vitatása jövő ülésre halasztatván — az ülés el­oszlott. Cl­dik országos ülés, a KK. és RRnél, fe­b­r. lóén. Folytatólagos vitatása a sz. kir. városok rendezésének. A tegnapi napon tett első indítvány, vagy is , melly szerint a tárnoki, és személynöki itélőszékek eltörlendők, s a köztörvény szerint meg­határozott fölebb­viteli esetekben, a sz. kir. váro­si perek a királyi, s onnan a hétszemélyes táblára fölhivandókat elfogadtatván — a második indítvány vétetett vitatás alá, mellyet illetőleg három részre oszlottak a vélemények , első : melly szerint az in­dítvány életbe léptetése szorgalmaztatok, vagy is melly szerint szám szerint 8 tag nevezendő a kir. főtörvényszékekhez a sz. kir. városok kebeléből ,­­— a másik vélemény elvben egyező, az első­től abban különbözött hogy a kinevezendő tagok számát világosan meghatározni felesleges­nek állitá,— s ezen indítványhoz egy megyei követ csak azon általánossággal nyilatkozik járulni, ha nemcsak a sz. kir városok polgáraira, de álta­lában a hon minden egyéb polgáraira kiterjesztetik a hivatal -­képesség, s ezt nemcsak utasítása, de lelki meggyőződése következtében is nyilvánítja, s ez esetben minél több tagot kér számszerűit megha­tározni a kir. főtörvényszékekhez nevezésre. A har­madik nézet, melly ez indítványt illetőleg kifejtetett, a számot jelenleg sem meghatározni, — sem meg nem határozni kívánó , hanem a fölötti intézkedést akkorra kiváná halasztani, mikor a kir. tábla ren­dezése tárgyaltatik. Nem is lehet — igy szól egy megyei követ — jelenleg a számát meghatározni a­­zon egyéneknek, a mellyek a sz. kir. városok ke­beléből a kir. főtörvényszékhez nevezendők; mert szerinte azt csak akkor lehet teljes czélszerűséggel meghatározni, ha eleve elintéztetnek azon kérdések : valljon a bűnt. perekben fog-e eljárni a k. tábla s az ő­­siség, v. az úgynevezett jogperek, miképen lesznek el­­intézendők ? szónok ezen kérdésekből véli következ­­hetőnek czélszer­űleg elintézni a kinevezendő egyének számát, mit szerinte addig meghatározni nem is le­hetne. Szónok szerint legczélszerűbb lesz jelenleg csak az elvet kimondani, s a részletességeket ak­korra halasztani, mikor e tárgyban alőHU. is köz­­lendik ez elvet illetőleg nézeteiket. Úgy véli ezen szempontból módosítandónak a 323dik út : „A f­ö­­lebbvitel­i törvény által határozott esetekben, a kir. városok törvényszékeitől: a királyi , s illető­leg báni, s ezektől a hétszemélyes táblára törté­nik, s ezen fő törvényszékekhez ülnökük, szüle­tésre való tekintet nélkül a királyi városokból is fognak neveztetni.“ S ez értelemben a szerkezet megállapitatvan, a kir. főtörvényszékekhez neve­zendő egyének száma akkorra halasztatott, mikor a királyi tábla elrendezése érdemileg tárgyalandó.­­ Ezután olvastatott a kir. városok által korlát­lanul kivetendő adóról intézkedő §, mellyre elnök ő excja röviden kifejtett nézeteit következendőkben öszpontositá. Ha úgy értik a KK. és UH. — úgy­ 116

Next