Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-04-20 / 32. szám

Wissenschaft lehrerjében mondja: „Prediger und Schullehrer sind nichts anders als Erzie­hungsbeamte —• (de még valami más is) — dem Prediger muss entweder die Sitten-Aufsicht o­­der der Jugend-Unterricht noch mit übertragen werden.“ Hasonlóul nyilatkozik Haller (Res­taur. d. Staatswis­s B.) és mások. Nálunk pe­dig a clerus annál nagyobb joggal szólalhat föl minél bizonyosabb miszerint az alkotmány által kezdettől fogva nemzet nevelőjének rendeltet­vén, csaknem kizárólag ő maga alapitá az isko­lákat, mellyeknek vezérletéből tehát az örök igazság törvényei szerint ki nem závarhatik ha­csak nem mondjuk hogy ő képtelen arra, mi an­nyi mint rágalom. De tekintsük practice a dolgot: megfosz­­tatható-e a magyar clerus e jogától? el ne fe­lejtsük, hogy honunk vallásfelekezetekre van osztva; már, hogy foghatnám én azt meg, hogy azok, kik az ő vallásuk érdekében dolgozandnak, a kath. oktatást úgy intézzék, hogy az katho­­likus legyen­? credat judaeus. Ne higyjék uraim, hogy az ő befolyásuk csak a profan tárgyakra terjesztetendik ki, a vallásra nem ; ez ámítás; hiába iparkodandik a pap a szabott órákban a vallás Szavait a gyermek szivébe csepegtetni, ha az egész oktatás nem azon szellemű; mit a val­lás tanító legnagyobb buzgósága mellett építend, azt az ellenkező oktatási rendszer porrá teendi; ha a földleírásban bizonyos országok bizonyos színekkel festetendnek, ha a történetben bi­zonyos résznek, mint a fölvilágosodás, népbol­­dogitás sat. buzgó előmozdítójának Örökké töm­­jéneztetik, mig egy más osztály ellenkezőről vádoltatik s neki minden mi valaha nem jól történt, tulajdonittatik, —pedig, hogy az mosta­nában is úgy van, arról tapasztalati tudomásunk vagyon­a mit remélhet a kath. clerus híveitől? bizodalmát? e távol tőle! a magyar kath. cle­­rusnak tehát minden olly befolyást akadályoz­tatni kötelessége, és a hon tartozik a kath. cle­­rusnak e szent jogot meghagyni, különben sza­badságainak lényegét sértené. Ha a protestánsok iskoláikat minden kath. befolyástól menten kí­vánják tartani, mert ezek az ő tulajdonuk *) a kath. clerus az ő részére hasonlót követelhet, mert a mostani iskolák csaknem egészen az ő és a magyar királyok tulajdona. Igen ezen kö­vetelés mind a természeti, mind a közjog sze­rint igazságos, mit Haller (R. der St. Wissen­schaft 5. B.) jelesen fejtett meg többi közt mond­ván, hogy az egyháznak törekednie kell iskoláit megtartani „damit sie nicht einer fremden ge­gen die Religion selbst feindlichen Secte *— (ez Haller kifejezése) —' überliefert werden, die mit ihrem Geschrei nach Verbesserung der Land­schulen nichts verbessert sondern im Gegen­­theil alles verschlimmert, und nur allein zur Absicht hat sich der Landschulen zu bemächti­gen , das Christenthum in denselben zuuntergra­ben , irreligiöse Lehrer anzustellen.“ a) Nem gondolnám ugyan, hogy honfiainknak illy szán­dékuk volna, tőlök csak jót és nemest remé­lek, de épen azért tiszteljék a kath. clerus jo­gát, mert ezen clerus legjobban tudja hívei és­­ egyháza szükségét és legjobban ismeri vesze­delmeit. Altenstein a porosz minister nem ré­gen szólt s szavai örökre hangzandnak a kath. clerus füleiben: „Lasst uns nur die Schulen! I die Pracht eures Gottesdienstes , eure aussere hierarchische Einrichtung, eure Bischöfe Und 1 Capitel lassen wir euch gern, wir werden sie l­ehren und schützen , sie, dienen uns in diesem : Augenblicke sogar noch sehr gut als Deckman­tel unsere Anordnungen zu hindern wir erhalten durch sie die Ruhe der Katholiken. Ist aber erst das Wesentliche das Katholische in den Herzen des Volks erlöscht, sind die alten Traditionen durchschnitten, dann fällt ja die Hierarchie von selbst, und wird als alter Plunder in den Rehricht geworfen um zertreten zu werden , oder höchstens unter die übrigen Staatsbeamten einrangirt.­“ (Hist. Pol. Blätter. 6. B. 2 IT. p. 90.) Ezekután mikép engedheti a clerus az iskoláit igazgatásábóli kizáratását, és a kath. hívek milly bizodalomal várhatnak jó eredményt illy előz­mények, illy nyilatkozatok után ? Igaz, mondják, hogy a választmányi terv a neveléstől kívánja mindenek előtt, hogy „val­lásos és erkölcsös legyen“, s igy a kath. val­lás is benne van foglalva. Hisz a franczia ok­tatási törvény is homlokán hordja: „Il enseig­­nement sera moral et religieux!“ S lehet-e en­nél nagyobb satyra? Az aumoniersnek ki van szabva órája, mellyen túl befolyása nincs, igy van hogy az ifjak erkölcsiségére és vallásossá­gára csaknem minden működése lehetetlen, a többi oktatás pedig ollyan hogy a szülők vissza­borzadnak tőle. Tekintsünk egyes adatokat: Globe­lS42ki pct. hónapban igy ír: „Sok kath. szülő fájdalmasan érzi midőn látja , hogy gyer­meke, olly tanítók kezében van, kik a vallásban járatlanok, s ha igen, legalább szerencsétlenül elpártoltak tőle. Leverő dolog, ha a szülő csü­törtökön 10 éves gyermekét a kosztházból el­hozatja s kérdi mit tanult? és akkor hallja, hogy Ádám, Noé, Mózes sat. csak mesebeli lények, sat. Maga a National 1842 ben a neve­lést irtózatosnak s immorálisnak nevező. De nem csak a vallás, hanem más tekintetben hiányos a franczia oktatás, az pedig épen azért, mivel a papság működése megszűnt, az egész oktatás pedig egy országosan meghatározott testület által igazgattatok,nem máskép, mint egy gép, miről egy német író ezen eszes, de való észrevételt tett: „Es hat für eine gouverne­­mentale Pedanterie gegolten, wenn der Bischof Styrum von Speyer ein Fach seines Schreib­tisches herauszog um genau angeben zu können, welcher Soldat in bestimmter Stunde an einem bezeichneten Thor eines Städtchens seines welt­lichen Gebietes Schildwache steht, wie aber soll es bezeichnet werden, wenn der Grosmeis­ter der franz. Universität die Uhr .herausziehen ud sagen kann: „in diesem augenblick wird dieser Vers dieser Ode des Horatius in dem Collegium zu Bordeaux in demjenigen zu Rouen ed­. erklärt.“ Ilenunkbeli egyik utazó szinte azon tapasztalást téve: „nagy hiány van itt a nevelésben, kezdet és rég egymást éri, ki ol­vasni megtanult, egyenesen , közbeeső, ösz­­szekötő igazító ismeretek nélkül népjog s or­szágtudomány­nyal foglalkozik, miből az elve­ket kiválogatja teszés szerint nem ítélet után.“ És mind­ez csak onnan származik; mert a neve­lés, oktatás egy olly testületre kizárólagosan bí­zatott, mellynek arra nézve hivatása nincsen, és minthogy az egyház kizárva lévén, az ország mindenre fölügyelni nem is bir. Sőt még anyagi tekintetben is nyomorult az iskolák állása; mert a legújabb vizsgálat után kitetszett, hogy 38, 135 helység csak 24,148 iskolával bír, és a 2,401,178 tanulóból, 5 évtől 12ig télen 1,327, 206, nyáron pedig csak 681,005 jár iskolába, ennek következtében a kormány segitni kívánt az ügyön s mi történik ? most is csak 25,000 is­kola vagyon, de ez is többnyire üres ; legfeltű­nőbb pedig az , hogy a kormányi iskolák el­hagyatnak míg az egyházi magán iskolák alig képesek a tanulóknak elegendő helyt nyújtani. Ez történendik majd honunkban is. De mi­vel most annyira szokás kárhoztatni iskoláink állását s a hiányt az egyháznak tulajdonítani, megkísértjük a hiányok vizsgálatát s abból majd az óvó szerek is kitünendnek. 2. K. Miért nem jelennek meg a® egy­háziak a megyei gyűléseden ? E kér­dést a N. U. i. e. 20. számában Nagy Sándor olly jelesen és körülményesen kifejté, hogy ahhoz csak keveset lehet még adni. Ő a magyar megyékről szó­lott , hol az egyháziak is többnyire tiszta magyarok; de vannak tót nyelvű megyék is, mellyekben az egyháziak közöl igen kevesen értik , s még keve­sebben beszélik tisztán a m. nyelvet, *) megjelenésük oka tehát többnyire a nyelv —­ melly már most minden vámügyes tanácskozásokban kizárólag ma­gyar — hiányában fenekült. Így van ez kevés ki­vétellel Nyitra, Zólyom, Árva, Liptó, Táró ez sat. megyékben. De a haladó korszellem , és a püspök urak a nemzet közéhajtását, törvényét, őrszemmel kisérve, e hiányon annál inkább segítenének, mi­nél inkább átlátva , a diplomatikai nyelv szükséges tudását kétségtelen , hogy az egyháziak egy rész­ben ez által gyakorolhatják szép jogukat. Gyöké­ben kell azonban e bajon segíteni, és a nemzeti nyelv tanítását már az elemi iskolákban megkezdeni, gymnasiumokban folytatni , tökélesiteni, de a semi­­náriumokban is meg kell végre — ezen a­ milly sok helyen idegen növényt — honosítani, s igy nem fog megtörténni, hogy a deák elvégezve a gym­­nasium­ot, elvégezve a bölcsészeti tanulmányokat , megfutva , mint kispap a sem­inariumokban a hittu­dományi négy éves pályát nem csaknem tanult meg magyarul, de ha mit tudott is, ott felejtette el. Ha a magyar nyelv a tanulmányokban mindenütt be­­hozatik, meg fog szűnni ama pártoskodás is, melly még fájdalom mai napig is elszigetelve , fölingerül­­ve folytonos vitákban tartja a különféle nemzetiség fölött, küzdve egymással a különelem, simulás nélkül az illy nemű intézetek növendékei közt szüntelen megszaggatva már zsenge korában a kölcsönös sze­retet , és bizalom kapcsait , mely nemzetségi harcz­­ban al­g gyakran egy idegen ajkú, — elfogult föllépése olly kártékony hatású, melly a magyar növendéket anya­nyelvétől ijeszti vissza, az idegen nyelvűek pedig annak gyűlöletével lép­nek ki jövendő pályájokra nem sokára tapasztalan­­dók , megkövesü­lt elfogultságokkal milly gátat ve­tettek szerencséjüknek. Eszközleni kell tehát, hogy ha hamarabb még nem tanult, legalább seminariumi pályáján tanulhasson meg, tökéletesen magyarul a növendék — ennek jól tudása által — meg fog szűnni bennük , mint a tapasztalás bizonyítja — a magyar nyelv iránti idegenkedés is. A többi—me­gyei tanácskozásokhoz szükséges — kellékeket a fon czimzett értekező ur helyesen elősorolá. Azon okok közöl, mellyek miatt nem jelennek meg me­gyei gyűléseken a magyar ajkú egyháziak is, ismé­telnünk kell azon szenvedélyes kifakadásokat, al­jas, bankos modorú mocskolódásokat, mellyekkel az egyháziakat a miveltnek kiáltott 1­9. század csúf­jára minden. Hiedelemi ok nélkül büntelen megtá­madni általános és éljent arató divattá lett, miktől a szelíd indulata s szerény egyháziak visszaretten­vén ,­ örömest elvonják magokat a gyülésektől, fő­kép mióta a korteskedések szerepelnek , és gyak­ran a lelki pásztorok, s általán az egyházi rend, sőt vallásos szertartások is a törvény és Hiedelem daczára saját híveik előtt gorombasággal illettetnek, s azon tekintélyük mellyel rigájuk előtt birniok kell, veszélyeztetik. Komárom vmegyében nagy elszánt­ságnak , és a szent ügyért s igazságért feláldozás­­nak tartatik , ha egy kath. pap a gyűlésen szólásra határozza magát. Illy elszántságba kerül ez Pesten is , ha vallásos ügyben kell fölszólalni. Azért so­kan Istenre , mint a hit védőjére, a törvényre, és az apostoli fejedelem igazság szeretetére hagyván ügyük kifejtését , némellyek pedig a hit és egy­ház majd két ezredes zivatarain mosolyogva át­tekintvén, a ,,me persecuti sunt, et vo­s persequen­­turu és a „nec portae inferiu-ben bizakodván elvon­ják magokat a gyűlésektől. De honnan származik, vagy honnan kap tüzet e féktelen modor — igen az annyira kürtöll vélemény, és szólás szabadság­nak ezen öldöklő zsarnoka? a ki még nem tudja, olvassa a hirlapokat a vallás tárgyában. De hisz minden kornak meg van a maga ko­ra. Barsban, mióta a vegyes házasságok korsza­kában az egyháziak fölzaklattatnak, mindig szép számmal vesznek részt a köztanácskozásokban. *) Azonban tisztelet böcsület, de igazság is, itt nem annyira a prot. atyafiak, egyet kivéve, hanem né­hány kath. vitte az ostromló szerepet, a vallási egyházat, és annak szolgáit a világos törvény sé­relmével legaljabb gúnyokkal illetve , és nevetség !’!) Majd megt­anulják. S­z­e r­k. f­!*) Örvendünk és köszönetet mondunk. Csak az a jó polgár, ki fillérkéjével ül közjó előmozdításához járul. Szer­k. f #) Sőt különben is. Egy pár év előtt egy városban prot. kértek tanítóik, fizetése jobbítására a városi pénz­tárból évenkint 500 pft,az akkor­ t. városbirája ré­szükről viszonyosságot kért,mondvánthogy miután a kath. tanítók,mert a városi pénztárból fizettetnek, prot. befolyással is választatnak , v­álasztassanak tehát az ő tanítóik is kath. befolyással; de ők azt nem engedék , mert „titkaikba senkinek sem sza­bad avatkozni.“ — a) Mit mondanak e nyilatkozatára Hallernek bizo­nyos urak ? g*crk. 253

Next