Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-06-01 / 44. szám
kát, a benne nyilvánított erkölcsi szándék tekintetéből dicséretre méltónak véli, ellenben ugyanazt a süker díjára, vagyis a kitűzött pálya jutalomra elegendőnek nem tartja, elsőt azért, mert a pályázó hazafias érzelmeinek emphaticus kifejezései, s azon sorok, mellyekben a nemzet embereinek, a közteherviselés körül forgó irányát hibásnak nyilvánítja, arra mutatnak, hogy a pályázó tollát buzgó szándék vezette, s nézetének szavai a meggyőződés szavai — az utóbbit pedig következő okokból, — úgymint: 1) Mivel a cáfolatra kitűzött czikk (Pesti Hírlap 319. sz.) nem egyedül adómentesség elleni philippicát tárgyaz, hanem egyszersmind elmondatik benne, hogy a nemesség egyeteme önmagában a haza fölemeléséhez sem nagyszerű jelemmel, sem elegendő akarattal s tehetséggel nem birk e czikk cáfolatához tehát az adómentesség okszerű védelme, mi körül a pályázó czáfolata kizárólag forog, nem elég, és pedig annyival inkább, mivel 2) Pályadíj (lásd Nemzeti Újság f. é. 9-dik szám.) világosan az „igazolásban“ rejlő minden elvek s állítások minden oldalú czáfolatáért van határozva; — a pályázó czáfolat pedig egyedül az adómentesség ostromát ostromolja — végre 3) A fölhívott „Igazolás“ czikkre nézve ezen egy ágú czáfolat béltartalmát tekintve, ugyan abban bíráló nézete szerint kellő helyesség nem található , miután az „Igazolás“ ellenében kitűzött czáfolati föladat főleg abban sarkallik, hogy az igazolásban foglalt, democratai irányú elméleti inkább a gyakorlati életből meritett aristocratai elvalapok nyomán czáfoltassanak meg — azonban azon elvek és nézetek, mellyeket a pályázó czáfolatában fejteget , csak névben s nem lényegben különböznek az „Igazolás“ szellemi irányától, ugyanis a pályázó cáfolatában foglalt azon javaslat, hogy az alkotmánynak tágítandó sánczai között a nemesség száma 10—14 millióra szaporittassék, ellenben a parasztság száma 4—5,000,000-ra olvasztassék nem egyéb , mint az „Igazolási“ elvek barátinak azon kivánata, hogy a nemzet keblében 10 — 14 millió szabad polgár létezzék, s polgári jogoktól megfosztva, vétkeit vagy képesség hiánya miatt csak mintegy 4—5 ezer legyen —• már párhuzamot állítva, 9 pályázónak ezen nemesség szaporító terve , s azon irány között, mellyet tartalmaz a czáfolt czikk, kitűnik, hogy mindkettőben az active passiv polgár képességi elvei rejlenek, s ugyan ezen elvek a czáfolónál olly tágas alapokra állitvák, hogy a rajtuk épülő polgári szerkezet többé nem aristokratai (kisebb számú jelesek) kormányforma lenne, hanem a democratai alkotmányok (számszerinti többség) typusává válnék. Vélemények. III. A Nemzeti Újságban a P. II. 319. számábani „Igazolás“ czimü czikk megczáfolójának — kitett 10 arany jutalom elnyerésére beküldött „A magyar alkotmány szelleme“ czimü „Date locum sacra ferenti“ mottóval ellátott munkáról. A fölőbb nevezett munka nemcsak hogy cáfolja az „Igazolás“ czimü P. Hírlapi czikkben foglaltakat, sőt néma részben — mint például a nemes , és parasztok közötti kiengesztelésre vonatkozólag — még támogatja az ott állítottakat miután a jutalom a megczáfolónak van díjul kitűzve, magától következik, hogy a jutalomra nem érdemes. Az előterjesztett bírálatok tanúsítják, hogy „A magyar alkotmány szelleme“ czímű pályamunka a kitűző föltételnek a P. H. Igazolás czáfolatára nézve a feladatnak meg nem felel, miről, miután az értekezés különben is sajtó alá kerülend, az olvasó közönség bővebben meggyőzethetik, annál fogva a kéziratot szerzője rendelkezésére bízza a szerkesztő. Vidéki levelezések. Baranyából. Folyó hó 20kán megjelent alispánunk több ezer adózó és dolgozóval a Dráva mellett, hozzáfogandó egy régóta tervezett új átmetszéshez. De Verőcze ezrei is talpon és parton valónak erőszakkal akadályozandók a czélba vett munkát. Baranya abban bízott, hogy az ő Fölsége aláírásával erősített parancsnak fog engedni Verőcze, de látván a nagy erőt, embereit ismét haza küldé. — Ugyan mi lesz még hazánkból , ha megyéink némellyei nem csak a fölsőbb helyek , de még ő fölsége parancsainak sem engedelmeskednek. Azonban hajdan is úgy volt ez nálunk — de meg is adtuk az árát.*) Részünkről csak azt sajnáljuk szívből, hogy szegény adózóink nem először rendeltetnek ki közelről és távolról a Drávához, és innét visszautasíttatnak , anélkül hogy egy kapavágást tettek volna. Ugyan mikor szűnik meg már egyszer honunkban az olly kevés hasznú és tömérdek közmunka, és pedig ingyen — quantum vis, vagy quantum satis ? Nincs Európában ország, mellyben ez igy volna; de kell jönni egy jobb kornak. Adja Isten , hogy minél előbb ! Sárosból. Máj. hó 20án első alispánunk elnöklete alatt tartott évnegyedes közgyűlésünkre érkezett országgyűlési követeink jelentése következtében keletkezett következő határozatokat vélek érdekeseknek a t. közönség elébe terjeszteni. 1) A vallás tárgyában érkezett k. királyi leiratot megyénk őei nem pártolják, s követeinket az 1790. 26. t.czikk megtartására utasiták. 2) A sz. kir. városok rendezését még az országgyűlésen befejezettnek óhajtván a főRB. javaslata következő csekély módosítással fogadtatott el. a) a birtok értéke és jövedelme Vadára szállitassék; le. b) Minden kézműves, ki maga kezére dolgozik, bár rendes könyvet nem vezet, polgár lehessen. c) Követeket, mint képviselőket a képviselő polgárság válasszon. d) A menetekre csak rendőri tekintetben terjedjen ki a városoknak hatósága, e) A városoknak főfelügyelőjök legyen. 3) Bihar megye levele a zsidók emancipatiója ügyében nem pártoltatott, úgy hasonlóul Csanádé sem az istállózást javasló. 4) A követek szállásbérét illetőleg a törvénynek visszaható erőt megyénkre. tulajdonítani nem kívánnak , egyébiránt az országgyűlési szállásokat tekintve jövőre nézve mindazon haszonban kívánják részesíteni a házbirtokosokat, mellyekben orsz.gyűlésen kívül részesülnek. Lakhelyül a követ uraknak. 4 szoba határoztatok. 5) A cseléd rendszert érdeklő javaslat csaknem minden módosítás nélkül elfogadtatott. — Megyénk fölső vidékén máj. 21 kén a fölhő szakadás szülte dühöngő zápor egy mezővárost és két falut csaknem semmivé tett, s a rohanó hullámokban több ember lelt halált, számát azonban e szerencsétleneknek még eddig tudni nem lehet. Szeremből. Május 80. F. K. Gdikan tartott közgyűlésünkből következő érdekesebb tárgyakat van szerencsém közleni : országgyűlési követeink jelentése fölolvastatván, először is a minden évben tartandó országgyűlést illetőleg megyénkre, az alsó táblai tervet igen csekély módosítással pártolni elhatározók, határozatukat illető követeinknek megküldendők. A vallás tárgyában érkezett kegy. k. leiratot azon módosítással pártoljuk , hogy a vegyes házasságokból született gyermekek az apják hitvallását kövessék , egyébiránt hatalmukba álljon a szülőknek e tekintetben saját belátásuk és lelkiismeretek szerint egymás között szabadon egyezkedni; ezen szabadságukat önkényükön kívül semmi más hatalom nem korlátolhatván. Sokan üdvöst várnak e határozattól,mi azonban részünkről nem látunk egyebet benne , mint a házasfelek közötti súrlódásoknak , s ebből következő vallástalanságnak lélek és szív gyötrő erkölcstelen eredményeit. Kívánjuk , hogy csalódjunk vélekedésünkben , kívánjuk pedig annál is inkább mert ha— a mitől rettegünk — véleményünk csakugyan teljesedésbe jó ; mielőtt a polgárisodásnak jótékony fölsőbb képeit élvezhetnők, a vallástalanság által megroncsolt erény s elfajult jellem szilárdság életölő mérgességjétől fogunk körttetni, melly mint mérges pók hálója a legyeket,úgy fogja megfojtani nemzeti szebb törekvéseinket. A közhaza boldgságát anyagi oldalról előmozdítható czélszerű eszközök előmozdításával sem feledkeztek meg megyénkltel s eekintetban a köztiszteletet fedhetlen érdemei által már rég kivívott jeles gróf Széchenyi István telekdijas tervét fogadtuk el; ezt látván legczélszerűbbnek, mit e nemben hazánk közboldogságára nézve jelen körülményeinkben tehetünk. A tervhez azonban bővebben hozzá szólani, azon időre halasztottuk, midőn majd az országos választmány — melly a haza szükséges pótlására segédforrások kijelölésével van megbízva — munkálatát az orsz.gyűlésnek bemutatja, s annak eredménye előttünk is tudva lesz. Egyéb érdekesebb tárgyat, melly zöld asztalunkon megfordult volna, nem adhatok, különben is tudom miszerint a hosszas megyei közléseknek országgyűlés alatt, sem a szerkesztőség, sem az olvasók nem nagy barátjai. Vasból Szombathelyen évnegyedes közgyűlésünk májustól 12ig főispáni kormányzó ur 16ig első alispán úr elnöklete alatt folyt. Ámbár kevés volt az érbe vágó tárgy , és semmi máskor fönforogni szokott előkészület nem mutatkozott, mégis számosan gyülekeztek össze a megye közdolgait figyelemmel kísérő KK. és RR. közöl. Elnöki beköszöntés után első napon semmi nevezetes. Másnap hosszabb vitatkozás tárgyává lön az adóbeszedésnek rendszeresítése , mire alkalmul szolgált egy tiz forintos álbankjegy, mellyet főadószedőnktől a sopronyi tartományi biztosság is elfogadott volt, de a kir. főadói pénztár visszautasitott. Fő kérdéssé vált már másod ízben: ki szenvedje e kárt? adószedőnk-e? v. adózóink? Újólag kimondatott, hogy hazánk papírpénzt nem ismer (szép elmélet!!! de vajmi ellenkező a gyakorlat!!!) s azért annak hamisításában a kárt nem is szenvedi, ha tehát olly csínnal készített hamis bankjegyek jőnek forgásba , mellyeket még ügyértő is alig bir különzeni, viselje a kárt a bankjegy kiadója; vagy ha ezt nem teszi, adja a községnek tudtára, miről lehet csalhatatlanul megkülönböztetni a hamis bankjegyet az őszinttől ?? (ez aligha megtörténhető) mert legyőzhetetlen tudatlansága miatt valakit ártatlanul károsítani igazságtalanság (igaz, de igy e bajon aligha segíthetni) határozatta jön tehát, hogy e földhez e tárgyban újólag felírunk. Hogy pedig ezentúl adószedőink pontosabban megvizsgálhassák a bejövő pénzt: minden hónapban hat napot tűztünk ki az adó beszedésére, minden harmadik hónapban pedig két annyit. Másnap a nemesi fizetésekre nézve a régi kulcs helyett az e végre kinevezett választmány újat javaslott , melly két napi pontonkinti tárgyalás után fölötte sok rostálgatás közt ideiglen, míg megyénk minden birtoka egy földkönyvben könnyen meglátható leszen, elfogadtatott, ki itt a különféle nézeteket hallotta; lehetetlen volt föl nem sóhajtania: telekkönyv ! telekkönyv ! te olly sokszor elkerülhetetlen szükséges lény, mikor fogsz hazánk javára létre jönni? — Délutáni órákban az országos utasítást javasló választmány működött, és beadván negyed napra munkálatát ezekben: a) a telekdijra nézve, melly minden oldalról meghányatott, elvben az mondatott ki, hogy vasmegye az ország közköltségeihez közerővel járulni kész. b) A vallás tárgyában érkezett kegy. kir. intézvény három óráig tartó vitályra adott alkalmat. Részünkről valóban legohajtlatóbbnak látszott azon bölcs törvényhozói tapintattal előterjesztett indítványa tisztelt főispáni helytartó urunknak, hogy minden surlódás, viszály , és baj további elhárítása tekintetéből, és azon mindennapi (ámbár nem alapos) ellenvetésnek megelőzése végett, hogy a törvény egy még napfényt nem látott lényről nem rendelkezhetik (ok pedig hányszor rendelkezett és fog rendelkezni!!) „azért egyezkedjenek maguk közt saját vallásukra nézve házasság előtt a házasuló felek és ha őket egymáshoz igazán erős vonzalom köti, ha csakugyan egy testben, egy lélekké is akarnak örökre lenni, az egymásért élők, úgy valamely-yik más hitű féljegyese kedvéért lépjen által ennek hitére,“ Így tudniillik a haza javára megszűnnének a vegyes házasságok, és minden részről a hidegvérű legveszedelmesebb keresztények helyett legalább melegebb vérű polgárok, és nem semmihitü vének növekednének, holott a szabad Róma balhite mellett is utálta a hideg atheismust. De ezen üdvös indítvány parányi viszhangra talált, és az egész ügykérdés két pont körül pergett: házasság előtt legyen-e az egyezkedés a gyermeknevelésre nézve, vagy házasság után? gr. Sz.........megindítására a házasság előtti szerződés nem csak a kath. papság, hanem több széplelkü világi kath. férfiak által is minden tulnér, sértés , vagy gúny *) Még Mohácsról sem tudunk tanulságot venni. Pedig ha valaha, most kellene egyé olvadnunk. Sze rk. 348