Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-06-01 / 44. szám

kát, a benne nyilvánított erkölcsi szándék tekinte­téből dicséretre méltónak véli, ellenben ugyanazt a süker díjára, vagy­is a kitűzött pálya jutalom­ra elegendőnek nem tartja, elsőt azért, mert a pá­lyázó hazafias érzelmeinek emphaticus kifejezései, s azon sorok, mellyekben a nemzet embereinek, a köz­teher­viselés körül forgó irányát hibásnak nyilvánítja, arra mutatnak, hogy a pályázó tol­­lát buzgó szándék vezette, s nézetének szavai a meggyőződés szavai — az utóbbit pedig követke­ző okokból, — úgymint: 1) Mivel a c­áfolatra kitűzött czikk (Pesti Hírlap 319. sz.) nem egyedül adómentesség elle­ni philippicát tárgyaz, hanem egyszersmind elmon­­datik benne, hogy a nemesség egyeteme önmagá­ban a haza fölemeléséhez sem nagyszerű jelemmel, sem elegendő akarattal s tehetséggel nem bir­k e czikk c­áfolatához tehát az adómentesség ok­szerű védelme, mi körül a pályázó czáfolata ki­zárólag forog, nem elég, és pedig annyival in­kább, mivel 2) Pályadíj (lásd Nemzeti Újság f. é. 9-dik szám.) világosan az „igazolásban“ rejlő minden elvek s állítások minden oldalú czáfolatáért van ha­tározva; — a pályázó czáfolat pedig egyedül az adómentesség ostromát ostromolja — végre 3) A fölhívott „Igazolás“ czikkre nézve ezen egy ágú czáfolat béltartalmát tekintve, ugyan abban bíráló nézete szerint kellő helyesség nem találha­tó , miután az „Igazolás“ ellenében kitűzött czá­­folati föladat főleg abban sarkallik, hogy az iga­zolásban foglalt, democratai irányú elméleti inkább a gyakorlati életből meritett aristocratai elvalapok nyomán czáfoltassanak meg — azonban azon el­vek és nézetek, mellyeket a pályázó czáfolatában fejteget , csak névben s nem lényegben különböz­nek az „Igazolás“ szellemi irányától, ugyanis a pályázó c­áfolatában foglalt azon javaslat, hogy az alkotmánynak tágítandó sánczai között a nemes­ség száma 10—14 millióra szaporittassék, ellen­ben a parasztság száma 4—5,000,000-ra olvasztas­­sék nem egyéb , mint az „Igazolási“ elvek bará­tinak azon kivánata, hogy a nemzet keblében 10 — 14 millió szabad polgár létezzék, s polgári jo­goktól megfosztva, vétkeit vagy képesség hi­ánya miatt csak mintegy 4—5 ezer legyen —• már pár­huzamot állítva, 9 pályázónak ezen nemesség sza­porító terve , s azon irány között, mellyet tartal­maz a czáfolt czikk, kitűnik, hogy mind­kettőben az activ­e passiv polgár képességi elvei rejlenek, s ugyan ezen elvek a czáfolónál olly tágas ala­pokra állitvák, hogy a rajtuk épülő polgári szerke­zet többé nem aristokratai (kisebb számú jelesek) kormány­forma lenne, hanem a democratai alkotmá­­nyok (számszerinti többség) typusává válnék. Vélemények. III. A Nemzeti Újság­ban a P. II. 319. számábani „Igazolás“ czimü czikk megczáfolójának — kitett 10 arany jutalom elnyerésére beküldött „A magyar alkotmány szelleme“ czimü „Date locum sacra fe­re­nti“ mottóval ellátott munkáról. A fölőbb nevezett munka nemcsak hogy c­áfolja az „Igazolá­s“ czimü P. Hírlapi czikkben fog­laltakat, sőt néma részben — mint például a ne­mes , és parasztok közötti kiengesztelésre vonat­kozólag — még támogatja az ott állítottakat mi­után a jutalom a megczáfolónak van díjul kitűz­ve, magától következik, hogy a jutalomra nem érdemes. Az előterjesztett bírálatok tanúsítják, hogy „A magyar alkotmány szelleme“ czímű pályamun­ka a kitűző föltételnek a P. H. Igazolás czáfola­­tára nézve a feladatnak meg nem felel, miről, miután az értekezés különben is sajtó alá kerü­­lend, az olvasó közönség bővebben meggyőzethe­­tik, annál fogva a kéziratot szerzője rendelkezé­sére bízza a szerkesztő. Vidéki levelezések. Baranyából. Folyó hó 20kán megjelent alispánunk több ezer adózó­ és dolgozóval a Drá­va mellett, hozzáfogandó egy rég­óta tervezett új átmetszéshez. De Verőcze ezrei is talpon és par­ton valónak erőszakkal akadályozandók a czélba vett munkát. Baranya abban bízott, hogy az ő Föl­­sége aláírásával erősített parancsnak fog engedni Verőcze, de látván a nagy erőt, embereit ismét haza küldé. — Ugyan mi lesz még hazánk­ból , ha megyéink némellyei nem csak a fölsőbb helyek , de még ő fölsége parancsainak sem en­gedelmeskednek. Azonban hajdan is úgy volt ez nálunk — de meg is adtuk az árát.*) Részünkről csak azt sajnáljuk szívből, hogy szegény adózóink nem először rendeltetnek ki közelről és távolról a Drá­vához, és innét visszautasíttatnak , a­nélkül hogy egy kapavágást tettek volna. Ugyan mikor szűnik meg már egyszer honunkban az olly kevés hasznú és tömérdek közmunka, és pedig ingyen — quan­tum vis, vagy quantum satis ? Nincs Európában ország, mellyben ez igy volna; de kell jönni egy jobb kornak. Adja Isten , hogy minél előbb ! Sárosból. Máj. hó 20án első alispánunk elnöklete alatt tartott évnegyedes közgyűlésünkre érkezett országgyűlési követeink jelentése követ­keztében keletkezett következő határozatokat vé­lek érdekeseknek a t. közönség elébe terjeszteni. 1) A vallás tárgyában érkezett k. királyi­ leiratot megyénk ő­ei nem pártolják, s követeinket az 1790­. 26. t.czikk megtartására utasiták. 2) A sz. kir. városok rendezését még az országgyűlé­sen befejezettnek óhajtván a főRB. javaslata kö­vetkező csekély módosítással fogadtatott el. a) a birtok értéke és jövedelme Vadára szállitassék; le. b) Minden kézműves, ki maga kezére dolgozik, bár rendes könyvet nem vezet, polgár lehessen. c) Követeket, mint képviselőket a képviselő pol­gárság válasszon. d) A menetekre csak rendőri tekintetben terjedjen ki a városoknak hatósága, e) A városoknak főfelügyelőjök legyen. 3) Bihar megye levele a zsidók emancipatiója ügyében nem pártoltatott, úgy hasonlóul Csanádé sem az istál­lózást javasló. 4) A követek szállásbérét illetőleg a törvénynek visszaható erőt megyénk­re. tulaj­­donítani nem kívánnak , egyébiránt az országgyű­lési szállásokat tekintve jövőre nézve mindazon haszonban kívánják részesíteni a házbirtokosokat, mellyekben orsz.gyűlésen kívül részesülnek. Lak­helyül a követ uraknak. 4 szoba határoztatok. 5) A cseléd rendszert érdeklő javaslat csak­nem min­den módosítás nélkül elfogadtatott. — Megyénk fölső vidékén máj. 21 kén a fölhő szakadás szülte dühöngő zápor egy mezővárost és két falut csak­nem semmivé tett, s a rohanó hullámokban több ember lelt halált, számát azonban e szeren­csétleneknek még eddig tudni nem lehet. Szeremből. Május 80. F. K. Gdikan tar­tott közgyűlésünkből következő érdekesebb tárgya­kat van szerencsém közleni : országgyűlési köve­teink jelentése fölolvastatván, először is a minden évben tartandó országgyűlést illetőleg megyénk­re, az alsó táblai tervet igen csekély módosítással pár­tolni elhatározók, határozatukat illető követeinknek megküldendők. A vallás tárgyában érkezett kegy. k. leiratot azon módosítással pártoljuk , hogy a vegyes házasságokból született gyermekek az apják hitval­lását kövessék , egyébiránt hatalmukba álljon a szü­lőknek e tekintetben saját belátásuk és lelkiisme­­retek szerint egymás között szabadon egyezkedni; ezen szabadságukat önkényükön kívül semmi más ha­talom nem korlátolhatván. Sokan üdvöst várnak e határozattól,mi azonban részünkről nem látunk egyebet benne , mint a házasfelek közötti súrlódásoknak , s ebből következő vallástalanságnak lélek és szív gyöt­rő erkölcstelen eredményeit. Kívánjuk , hogy csa­lódjunk vélekedésünkben , kívánjuk pedig annál is inkább mert ha— a mitől rettegünk — véleményünk csakugyan teljesedésbe jó ; mielőtt a polgárisodás­­nak jótékony fölsőbb képeit élvezhetnők, a vallás­­talanság által megroncsolt erény s elfajult jellem szi­lárdság életölő mérges­ségjétől fogunk körttetni, melly mint mérges pók hálója a legyeket,úgy fogja megfojtani nemzeti szebb törekvéseinket. A közhaza boldgsá­­gát anyagi oldalról előmozdítható czélszerű eszkö­zök előmozdításával sem feledkeztek meg megyénk­­ltel s e­­ekintetban a köztiszteletet fedhetlen érde­mei által már rég kivívott jeles gróf Széchenyi Ist­ván telekdijas tervét fogadtuk el; ezt látván legczél­­szerűbbnek, mit e nemben hazánk közboldogságá­ra nézve jelen körülményeinkben tehetünk. A terv­hez azonban bővebben hozzá szólani, azon időre halasztottuk, midőn majd az országos választmány — melly a haza szükséges pótlására segédforrások kijelölésével van megbízva — munkálatát az orsz.­gyűlésnek bemutatja, s annak eredménye előttünk is tudva lesz. Egyéb érdekesebb tárgyat, melly zöld asztalunkon megfordult volna, nem adhatok, külön­ben is tudom miszerint a hosszas megyei közlések­nek országgyűlés alatt, sem a szerkesztőség, sem az olvasók nem nagy barátjai. Vasból Szombathelyen évnegyedes közgyűlésünk május­­tól 12ig fői­spáni kor­mányzó ur 16ig első alispán úr elnökle­te alatt folyt. Ámbár kevés volt az érbe vá­gó tárgy , és semmi máskor fönforogni szokott előkészület nem mutatkozott, mégis számosan gyü­lekeztek össze a megye közdolgait figyelemmel kí­sérő KK. és RR. közöl. Elnöki beköszöntés után el­ső napon semmi nevezetes. Másnap hosszabb vitat­kozás tárgyává lön az adóbeszedésnek rendszeresíté­se , mire alkalmul szolgált egy tiz forintos álbank­jegy, mellyet főadószedőnktől a sopronyi tartományi biztosság is elfogadott volt, de a kir. főadói pénz­tár visszautasitott. Fő kérdéssé vált már másod íz­ben: ki szenvedje e kárt? adószedőnk-e? v. adózó­ink? Újólag kimondatott, hogy hazánk papírpénzt nem ismer (szép elmélet!!! de vajmi ellenkező a gya­korlat!!!) s azért annak hamisításában a kárt nem is szenvedi, ha tehát olly csínnal készített hamis bank­jegyek jőnek forgásba , mellyeket még ügyértő is a­­lig bir különzeni, viselje a kárt a bankjegy kiadó­ja; vagy ha ezt nem teszi, adja a községnek tud­tára, miről lehet csalhatatlanul megkülönböztetni a hamis bankjegyet az őszinttől ?? (ez aligha megtör­ténhető) mert legyőzhetetlen tudatlansága miatt va­lakit ártatlanul károsítani igazságtalanság (igaz, de igy e bajon aligha segíthetni) határozatta jön tehát, hogy e földhez e tárgyban újólag felírunk. Hogy pedig ezentúl adószedőink pontosabban megvizsgálhassák a bejövő pénzt: minden hónapban hat napot tűztünk ki az adó beszedésére, minden harmadik hónapban pedig két annyit. Másnap a nemesi fizetésekre nézve a régi kulcs helyett az e végre kinevezett választmány újat javas­lot­t , melly két napi pontonkinti tárgyalás után fölöt­te sok rostálgatás közt ideiglen, míg megyénk min­den birtoka egy földkönyvben könnyen meglátható leszen, elfogadtatott, ki itt a különféle nézeteket hallotta; lehetetlen volt föl nem sóhajtania: telek­könyv ! telekkönyv ! te olly sokszor elkerülhetetlen szükséges lény, mikor fogsz hazánk javára létre jönni? — Délutáni órákban az országos utasítást javasló választmány működött, és beadván negyed napra munkálatát ezekben: a) a telekdijra nézve, melly minden oldalról meghányatott, elvben az mon­datott ki, hogy vasmegye az ország közköltségei­hez közerővel járulni kész. b) A vallás tárgyában érkezett kegy. kir. intézvény három óráig tartó vi­tá­lyr­a adott alkalmat. Részünkről valóban legohajt­­latóbbnak látszott azon bölcs törvényhozói tapintat­tal előterjesztett indítványa tisztelt főispáni helytartó urunknak, hogy minden surlódás, viszály , és baj to­vábbi elhárítása tekintetéből, és azon mindennapi (ám­bár nem alapos) ellenvetésnek megelőzése végett, hogy a törvény egy még napfényt nem­ látott lény­ről nem rendelkezhetik (ok pedig hányszor rendel­kezett és fog rendelkezni!!) „azért egyezked­jenek maguk közt saját vallásukra nézve házasság e­l­ő­tt a házasuló felek és ha őket egy­máshoz igazán erős von­­zalom k­ö­t­i, h­a csakugyan e­g­y t­e­s­t­b­e­n, egy lélekké is akarnak örökre lenni, az egymásért élők, úgy va­l­ame­l­y-­­­y­i­k m­á­s h­i­tű félj­egyese kedvéért lé­p­­j­e­n által ennek h­i­t­é­r­e,“ Így tudniillik a haza javára megszűnnének a vegyes házas­ságok, és minden részről a hidegvérű legve­szedelmesebb keresztények helyett legalább mele­gebb vérű polgárok, és nem semm­ihitü vének nö­vekednének, hol­ott a szabad Róma balhite mellett is utálta a hideg atheismust.­­ De ezen üdvös indít­vány parányi viszhangra talált, és az egész ügy­­kérdés két pont körül pergett: házasság előtt legyen-e az egyezkedés a gyermeknevelésre nézve, vagy h­á­z­ass­á­g után? gr. Sz.........meg­indítására a házasság előtti szerződés nem csak a kath. papság, hanem több széplelkü világi kath.­­ férfiak által is minden tulnér, sértés , vagy gúny *) Még Mohácsról sem tudunk tanulságot venni. Pe­dig ha valaha, most kellene egyé olvadnunk. S­z­e r­k. 348

Next