Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-07 / 11. szám

törvényhatósági utait soha vagy igen gyéren jut­hatna föl,az országgyűlésire utoljára is sérelemtár­rá alakulna által, m­itő­l nem azért ijednénk meg, mivel az ügyek szaporodván többet kellene dolgoz­ni , mint jelenleg; h­anem­ azért, mivel olly tárgyak árasztván el az országgyűlését, mellyek rendel­kezése alá nem tartoznak, ez által a haza sürge­­tős ügyei fölötte szenvednének, sőt maga az al­kotmány is veszélyeztetnék. Mindezeknél fogva a turopolyai ügyet, a sé­relemnek előbb kifejtett természeténél fogva, sére­lemnek nem tarthatván, — a KK. és RR. által föl­hozott okok pedig, a m. fő RK. által fölhozottak ellenében döntök nem lévén , továbbá is oda vél­ném a Kirat fölszólitandóknak, hogy jelen ügyet a maga rendes útjára vissza­utalni méltóztassanak. Midőn azonban a fontorgó turopolyai ügy iránt a nmlgy FőRR. kimondott elveihez híven , néze­teimet előadom, lehetlen elfojtanom azon nőttön nőtt aggodalmat, mellyel a Horvátország kebelében a közelebb lefolyt két év alatt inkább növekedett, mint csillapult szomorú események bennem, és — miként hinni akarom okod van — ám. Fe­liR-ben is előidéztenek. — Ennek következésében hite alakult bennem azon vélemény, hogy nekünk, kiknél a te­endők legfőbbbike, az alkotmányos szabadság szilár­dításában áll, a megbomlott rendnek helyreállításá­ra semmi törvényes eszközt kísérletlenül hagynunk nem szabad, ezen szent és a törvényhozói állás mél­tóságával tökéletesen egybehangzó tökéletesség mély érzetében azt hiszem, hogy midőn a szabadság ér­dekében egyhangúlag szót emelünk, úgy kell emel­nünk azt, hogy tiszta legyen az a felekezetességnek legkissebb szellemétől is, nehogy a szent ügy, melly mindnyájunké , párt kérdése alljasuljon. Nyilatkoztassuk tehát ki a KK. és RRnek, mi­szerint mi azon szabadságot veszélyeztető kihágá­soknak, mellyek Horvátország kebelében a megyei teremekből, már magukba a sociális viszonyokba is által harapództak, határozott ellenei vagyunk, — és szólítsuk föl a t*­KK. és RRet, hogy a tu­ropolyai ügynek egyoldalú tárgyalásából kibonta­kozva, fognának a nmlgy főRRel abban kezet, misze­rint ő Fölsége egy alázatos fölirásban megkeresse­­sék , hogy a Horvátországban naponta aggodalma­sabb színben mutatkozó kicsapongásokat atyai gon­doskodására méltatva , a törvényes igazság kiszol­gáltatását, felséges hatalmával eszközölni, s a köz­csend helyreállításával mind horvát rokonunkat, mind magát az anyaországot, minél előbb megnyugtatni méltóztassék. Egy gróf főispán kezdé fejtegetni, miszerint a horvátországi körülmények változván a vélemények­nek is változni kell.­­ A két tábla közti közele­dést tartván a törvényhozás legszebb feladatának az előbbi indítványt nem pártolja, mert hiedelme sze­rint az a fönforgó körülményeket kellőleg kielégí­teni nem fogná, jelenleg pedig mindenesetre a ki­békülés, s a régi szent és boldogitó viszony hatá­lyos közegeit megragadandók, s ollyatén szükség intézkedni , hogy a kapocs, m­elly e két nemzetet testvéri viszonyban tartva szentén boldogitá, kez­dett, vagy csak vélt szakadásából kijavítva újra ös­­szeedzessék , s e kényes tárgy a törvényhozás szí­ne elől elvégre száműzetvén a kedélyeket többé ne ingerelje, melly szempontokból kiindulva javaslatot tesz szónok ő excja az elsőtől annyiban különbözőt, hogy a fölterjesztés mellett a csatolványok is föl­küldetvén, Fölséges urunk alázatosan megkeressék, mi szerint a fönforgó körülmények között atyai­­lag, s biróilag föllépve czélszerüen intézkedni mél­tóztassék , s igy nemcsak a két tábla közti köze­ledés, s a szent egyetértés eszközöltetik; de a mi kedélyek higgadtságát főleg előmozdítandó mind a két nemzetet megnyugtatandja. Két ok forgott lön a míg. főVll. előtt — igy szól egy báró — midőn a KK. és Ültnek e tárgyat illetőleg kelt izenetüket visszaküldők, egyik az, hogy e tárgy az országgyűléshez nem tartozik, — másik hogy a tények be nem bizonyitvák, s igy a sérelem­alaptalan. — Szónok az első okot nem helyeselve állítja, miszerint ez ügynek a KK. és RR. által tervezett eldöntése, épen, és egyedül csak a tör­vényhozáshoz tartozhatik; mert — úgymond — a túrmezői eset, vagy úgy tekinthető, mint petilio , vagy mint verificationális kérdés, de — szerinte — mind a két esetben csak, és egyedül a törvény­hozás köréhez tartozik. — Szónok a petitionális jogot minden alkotmányos nemzetnek annyira ter­mészetes jogai közé sorolja, melly szerint a nem­zet annak gyakorlatában nem lett volna is , attól meg nem fosztható, és igy a magy­arnak is, mint alkotmányos nemzetnek a petitio jog szinte természetes joga, misze­rint azt jogszerűleg gyakorolhatja, s azt gyakorolta is, gyakorlott tehát olly jogot, melly szerint bizonyos ügyeit, némelly körülményekben a törvényhozás kö­rébe szok­ta. Mint verificationális kérdés, melly az alkotmányos nemzetnek szinte sajátja , tagadhatlan miszerint csak a törvényhozás köréhez tartozik , mellyre a képviseleti tábla számos példákat mutat­hat, mellyekre vonatkozólag két kérdést támaszt szó­nok, első : az olly követ, ki valamelly törvényha­tóság által a törvényes formák megegyezésével kül­detett a törvényhatóság törvényes képviselőjének, mellynek megbízó levelét fölmutatja. Adik 11a va­lamelly törvényhatóság nem küld követeket mennyi­re képviseltetik? — Egyesét töltő el a hont 1832- ben, melly az országgyűlését is elfoglalta, két ha­tóság Heves, és Torna megye ugyanazon egy kö­vetet választék , smelly esemény természetes, hogy elintézést kívánt, s ezen esetben nem szinte az or­szággyűlés intézkedett-é­­s nem a törvényhozás ha­­tározta-e, miszerint azon egyén csak Torna, és Heves megyét is képviselje? — mellyből világos — úgymond a szónok — miszerint a verificatio­nális kérdés eldöntése a törvényhozás föladata, ho­vá — szerinte a turopolyai ügy eldöntése is kizá­rólag tartozik. — Itt valaki velem ellenvéleményt azt vetheti ellen, hiszem itt is lehetnek törvényes­­formák hiányával választott, és így állításom sze­rint törvénytelen képviselők , s kérdik, miért nem ereszkedünk annak eldöntésébe is? — Ezeknek azt felelem— mond szól, hogy a magyar törvény­­hatóságok , és Horvátország közt e tekintetben leg­kevesebb hasonlatosság sincs , mert a magyar tör­vényhatóságokat, képviselőket választók összejöhet­nek tetszésük szerint, s a választást korlát nélkül meg­újíthatják, de Horvátországban a választók csak a fejedelemtől kitűzött határnapon, s egyébkén­t nem gyakorolhatják ebbeli jogukat, s a törvényte­len választást ön tetszésük szerint meg nem javit­­hatják. — A második ok — igy folytatá —melly miatt a KK. és RR. izenete első esetben vissza­küldetett az volt, hogy: a fölirás s illetőleg izenet olly tényeken és követeléseken alapszik, mellyek bebizonyítva nincsenek. — Az első tény — úgy­mond — hogy az eloszlatott gyűlés 2­1 óra alatt tartatott — a második tény , hogy némellyek je­len nem léttében , s mintegy többeket kizárva tör­tént a választás, s ezek olly tények — úgymond — mellyeket tagadni senki nem fog, s nem fog­hat. Igaz, hogy az összejövetelre 24 óra volt ad­va, s a turópolyaiak mintegy félórányira távol Zágrábtól, tehát bejöhettek volna, de — kérdi a szónok —­ csak idő hiánya lehet akadályoka an­nak, ha valaki meg nem jelenik ? Fölidézem — úgy­mond — zágrábi püspök ő excjának—a naplóba található azon szavait: „nem válnék szégyenemre ha agyamban villant volna azon eszme, melly sze­rint a gyűlés eloszlatott, és 24 óra alatt megtar­tatott ; mert a — turopolyaiak nagy veszély nél­kül meg nem jelenhetének. — Illy körülmények közepette mi­csoda, ha túrmezei nemesség meg nem jelenhete , habár a város kapuinál kezdetnek is lakása, különben is huszonnégy óra egy illy nagyszerű tény elkövetésére nem törvényes határidő. Itt— úgymond — méltán lehetne kérdezni: ha 24 óra törvényes volt-e ? mire igennel is lehet felelni. — Továbbá nézzük meg — úgymond — van-e a túr­mezői nemességnek individuális voksa? Szónok még a horvát pacta conventákat nem látta, sem a h­or­vát municipiumok öszvegét nem olvasta csak 1805- ből ismét egy municipiumot, melly a latin nyelv használatát megengedi. Azonban tapasztalása szerint — szónok— hiszi, miszerint a turopolyai nemesek igen is bírnak individuális voksal, s ezen hiedelmét következők erősítik !sőt Ossegovics seginai püs­pök azt mondja egy nyilatkozatában : „minden hor­vát nemcsak meg nem jelent, de még egyes kije­lentésekkel is hozájárultak s a 1.“ — 2or Az 1836: 1­4 szerint kiküldött választmánynak authenticus mun­kájában mondatik, hogy a slavonita megyék coordi­­nariot kértek; mert a túrmezei nemesek által lesza­vazhatnak ; de a munka elején mondatik , hogy ők semmi újat nem akarnak, tisztán az usust, s a tör­vényt fogják követni. — Végre, mi szónokot ezen véleményében leginkább erősiti, a horvátországi bán ő excjának bánásmódja, mellyel elismerő, mi­szerint a turopolyai nemesség individuális voksal bir; mert ha csak publicum volt, mért oszlatott el a gyű­lés, hiszem a publicum miatt a gyűlés nem oszlatik; de a szerénytelen publicum kiparancsoltatik az ülés­ből, azon pontban tehát, mond a szónok — midőn a gyűlés szétoszlatott, a turopolyai nemesek joga el­­ismertetett. — Egyébiránt — mond a szóló — a KK. és RR. nem akarnak itt hatáskörükből kilépni, mert bíróként nem lépnek föl, és a horvát követek tör­vénytelenségét egy szóval sem mondják , csak tar­tományi gyűlést kérnek , mellyen a horvátok ön­maguk igazitsák el ügyeiket, hogy megszűnjenek azon körülmények, mellyeket tudva nem lehet nyu­godt keblü senki, kinek a monarchia jövője, a civili­­sationak sine qua non-ja. Szónok nem vádol senkit; mert nem hiszi, miként azon nemzet, melly a ma­magyarral egy ősöket tisztel, melly a magyarral testvérileg egyesülve vérét adta az alkotmányért, melly alatt mindkettő békén él, — hogy azon nem­zet, melly a szeretet kapcsával századokig össze­kötve volt, egymásnak ellenévé válhatnék, és ha szavak emelkednek is — úgymond —­ a Száva part­jain, mellyek vészt krákognak, nem a dicső horvát nemzetnek, nem a magyar testvérének szavai azok, hanem fractiosus minoritásnak kicsapongási. — Azt mondják némelly ellenvéleménynek — igy folytatja a szóló — miszerint a horvátországi eseményeket az elnyomás szülő, s reactionak nevezik. A horvátok — úgymond a szónok — minden magyarhoni hiva­talt viselhetnek, s honunkban mindazon jótétemé­nyekben részesülhetnek, mikben mi magyarok, hor­­vátatyánkfiai előtt honunk mindenkor zárva áll. Ma­gyar honban földeket bírhatnak , de fájdalom ! 4 millió magyar nem teheti csak lábát Horvátországba, nem le­nem lehet tehát reactionak nevezni; mert szabadsá­guk, s jogaik irányában kiterjedőbbek, mint önma­gunkéi. — Elvégre szónok a KK. és RR. izenetét s fölirási javaslatát egész terjedelmében pártolja. Ezután nádor ő fönsége következőleg emelt szót: „Az előttem szólott igen érdemes tagjával ezen táb­lának, egészen egy értelemben vagyok az iránt, hogy szükséges ezen fontos tárgyban elmellőzni mindazokat, mellyek azt még jobban összebonyolít­­ják, és súlyosítják. Nem akarok azokra szólani, miket az előttem szólott, a dolog velejére mondott; de épen azon okból, mivel tárgyalásaink egész nyil­vánossággal történnek , és mindazok, mellyek itt előa­datnak, a naplóban szorul szóra följegyzendők,m­olly tárgyak jönnek elő,mellyek részint egyesek, részint az jogait érdeklik ; az országgyűlés elnökének ország­a­a — azokat hallgatással elmellőzni nem lehet, miszerint ha valami ezen jogok praejudiciumára volna azokat érintetlenül ne hagyja. Ezen elvből kiindulva — szoritom magamat azon kérdésre , mellyett az előttem szólott felhozott, t. i. a verificationalis kérdésre. Az előttem szólott ugyanis azon thesist védelmezi előterjesztésében, hogy a verificationális kérdés­­a magga egész kiterjedésében az országgyűlésre tarto­zik ; úgy vélem az előttem szólónak állítása illy ki­terjedésében nem áll, mert ha ezen verificationális kérdésre nézve az országgyűlésnek olly befolyás adatnék, fölötte, megszok­tatna a megyék, és egy­általában a törvényhatóságok autonómiája.­­ Az eddig létező szokás azt mutatja, miszerint ha vala­ki törvényes credentionálissal az országgyűlésre jött, azt az illető elnöknek bemutatta, többé arról, hogy valljon törvényesen volt-e választva vagy nem, kér­­dés nem volt, és ha e részben észrevétel volt, azt maguk a törvényhatóságok tették meg, mert az ed­digi szokás szerint föltették , hogy a többség a tör­vény szerint határozott, és a kissebbség határoza­tát a választásoknál, a többség ellenében , tekintet­be venni nem lehet, — ez nálunk törvényes elv, a­minek következtében az, ki a többség által vá­lasztatik, akár ez, akár azon rész által, mi a tör­vényhatóságoknál nem gyéren történik, hogy egyszer egyik, máskor másik rész győzedelmeskedik , s°az ilyen többség által választott egyén megbízó­levéllel ellátva , az országgyűlésen megjelenik, és azt az elnökségnek előmutatta, eddig azt, min­­dig­ azon törvényhatóság törvényes követének tekin­tették, és ez mostani helyzetünkben is így történik, ámbár azokat, mik másik táblánál történnek, más­kép, mint az általküldeni szokott követség útján, hivatalosan meg nem tudjuk, de mégis azokat, mi­ket szemeinkkel megtörténteknek látunk, nem léte­ 8.

Next