Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-07 / 11. szám
törvényhatósági utait soha vagy igen gyéren juthatna föl,az országgyűlésire utoljára is sérelemtárrá alakulna által, mitől nem azért ijednénk meg, mivel az ügyek szaporodván többet kellene dolgozni , mint jelenleg; hanem azért, mivel olly tárgyak árasztván el az országgyűlését, mellyek rendelkezése alá nem tartoznak, ez által a haza sürgetős ügyei fölötte szenvednének, sőt maga az alkotmány is veszélyeztetnék. Mindezeknél fogva a turopolyai ügyet, a sérelemnek előbb kifejtett természeténél fogva, sérelemnek nem tarthatván, — a KK. és RR. által fölhozott okok pedig, a m. fő RK. által fölhozottak ellenében döntök nem lévén , továbbá is oda vélném a Kirat fölszólitandóknak, hogy jelen ügyet a maga rendes útjára visszautalni méltóztassanak. Midőn azonban a fontorgó turopolyai ügy iránt a nmlgy FőRR. kimondott elveihez híven , nézeteimet előadom, lehetlen elfojtanom azon nőttön nőtt aggodalmat, mellyel a Horvátország kebelében a közelebb lefolyt két év alatt inkább növekedett, mint csillapult szomorú események bennem, és — miként hinni akarom okod van — ám. FeliR-ben is előidéztenek. — Ennek következésében hite alakult bennem azon vélemény, hogy nekünk, kiknél a teendők legfőbbbike, az alkotmányos szabadság szilárdításában áll, a megbomlott rendnek helyreállítására semmi törvényes eszközt kísérletlenül hagynunk nem szabad, ezen szent és a törvényhozói állás méltóságával tökéletesen egybehangzó tökéletesség mély érzetében azt hiszem, hogy midőn a szabadság érdekében egyhangúlag szót emelünk, úgy kell emelnünk azt, hogy tiszta legyen az a felekezetességnek legkissebb szellemétől is, nehogy a szent ügy, melly mindnyájunké , párt kérdése alljasuljon. Nyilatkoztassuk tehát ki a KK. és RRnek, miszerint mi azon szabadságot veszélyeztető kihágásoknak, mellyek Horvátország kebelében a megyei teremekből, már magukba a sociális viszonyokba is által harapództak, határozott ellenei vagyunk, — és szólítsuk föl a t*KK. és RRet, hogy a turopolyai ügynek egyoldalú tárgyalásából kibontakozva, fognának a nmlgy főRRel abban kezet, miszerint ő Fölsége egy alázatos fölirásban megkeressesék , hogy a Horvátországban naponta aggodalmasabb színben mutatkozó kicsapongásokat atyai gondoskodására méltatva , a törvényes igazság kiszolgáltatását, felséges hatalmával eszközölni, s a közcsend helyreállításával mind horvát rokonunkat, mind magát az anyaországot, minél előbb megnyugtatni méltóztassék. Egy gróf főispán kezdé fejtegetni, miszerint a horvátországi körülmények változván a véleményeknek is változni kell. A két tábla közti közeledést tartván a törvényhozás legszebb feladatának az előbbi indítványt nem pártolja, mert hiedelme szerint az a fönforgó körülményeket kellőleg kielégíteni nem fogná, jelenleg pedig mindenesetre a kibékülés, s a régi szent és boldogitó viszony hatályos közegeit megragadandók, s ollyatén szükség intézkedni , hogy a kapocs, melly e két nemzetet testvéri viszonyban tartva szentén boldogitá, kezdett, vagy csak vélt szakadásából kijavítva újra összeedzessék , s e kényes tárgy a törvényhozás színe elől elvégre száműzetvén a kedélyeket többé ne ingerelje, melly szempontokból kiindulva javaslatot tesz szónok ő excja az elsőtől annyiban különbözőt, hogy a fölterjesztés mellett a csatolványok is fölküldetvén, Fölséges urunk alázatosan megkeressék, mi szerint a fönforgó körülmények között atyailag, s biróilag föllépve czélszerüen intézkedni méltóztassék , s igy nemcsak a két tábla közti közeledés, s a szent egyetértés eszközöltetik; de a mi kedélyek higgadtságát főleg előmozdítandó mind a két nemzetet megnyugtatandja. Két ok forgott lön a míg. főVll. előtt — igy szól egy báró — midőn a KK. és Ültnek e tárgyat illetőleg kelt izenetüket visszaküldők, egyik az, hogy e tárgy az országgyűléshez nem tartozik, — másik hogy a tények be nem bizonyitvák, s igy a sérelemalaptalan. — Szónok az első okot nem helyeselve állítja, miszerint ez ügynek a KK. és RR. által tervezett eldöntése, épen, és egyedül csak a törvényhozáshoz tartozhatik; mert — úgymond — a túrmezői eset, vagy úgy tekinthető, mint petilio , vagy mint verificationális kérdés, de — szerinte — mind a két esetben csak, és egyedül a törvényhozás köréhez tartozik. — Szónok a petitionális jogot minden alkotmányos nemzetnek annyira természetes jogai közé sorolja, melly szerint a nemzet annak gyakorlatában nem lett volna is , attól meg nem fosztható, és igy a magyarnak is, mint alkotmányos nemzetnek a petitio jog szinte természetes joga, miszerint azt jogszerűleg gyakorolhatja, s azt gyakorolta is, gyakorlott tehát olly jogot, melly szerint bizonyos ügyeit, némelly körülményekben a törvényhozás körébe szokta. Mint verificationális kérdés, melly az alkotmányos nemzetnek szinte sajátja , tagadhatlan miszerint csak a törvényhozás köréhez tartozik , mellyre a képviseleti tábla számos példákat mutathat, mellyekre vonatkozólag két kérdést támaszt szónok, első : az olly követ, ki valamelly törvényhatóság által a törvényes formák megegyezésével küldetett a törvényhatóság törvényes képviselőjének, mellynek megbízó levelét fölmutatja. Adik 11a valamelly törvényhatóság nem küld követeket mennyire képviseltetik? — Egyesét töltő el a hont 1832- ben, melly az országgyűlését is elfoglalta, két hatóság Heves, és Torna megye ugyanazon egy követet választék , smelly esemény természetes, hogy elintézést kívánt, s ezen esetben nem szinte az országgyűlés intézkedett-és nem a törvényhozás határozta-e, miszerint azon egyén csak Torna, és Heves megyét is képviselje? — mellyből világos — úgymond a szónok — miszerint a verificationális kérdés eldöntése a törvényhozás föladata, hová — szerinte a turopolyai ügy eldöntése is kizárólag tartozik. — Itt valaki velem ellenvéleményt azt vetheti ellen, hiszem itt is lehetnek törvényesformák hiányával választott, és így állításom szerint törvénytelen képviselők , s kérdik, miért nem ereszkedünk annak eldöntésébe is? — Ezeknek azt felelem— mond szól, hogy a magyar törvényhatóságok , és Horvátország közt e tekintetben legkevesebb hasonlatosság sincs , mert a magyar törvényhatóságokat, képviselőket választók összejöhetnek tetszésük szerint, s a választást korlát nélkül megújíthatják, de Horvátországban a választók csak a fejedelemtől kitűzött határnapon, s egyébként nem gyakorolhatják ebbeli jogukat, s a törvénytelen választást ön tetszésük szerint meg nem javithatják. — A második ok — igy folytatá —melly miatt a KK. és RR. izenete első esetben visszaküldetett az volt, hogy: a fölirás s illetőleg izenet olly tényeken és követeléseken alapszik, mellyek bebizonyítva nincsenek. — Az első tény — úgymond — hogy az eloszlatott gyűlés 21 óra alatt tartatott — a második tény , hogy némellyek jelen nem léttében , s mintegy többeket kizárva történt a választás, s ezek olly tények — úgymond — mellyeket tagadni senki nem fog, s nem foghat. Igaz, hogy az összejövetelre 24 óra volt adva, s a turópolyaiak mintegy félórányira távol Zágrábtól, tehát bejöhettek volna, de — kérdi a szónok — csak idő hiánya lehet akadályoka annak, ha valaki meg nem jelenik ? Fölidézem — úgymond — zágrábi püspök ő excjának—a naplóba található azon szavait: „nem válnék szégyenemre ha agyamban villant volna azon eszme, melly szerint a gyűlés eloszlatott, és 24 óra alatt megtartatott ; mert a — turopolyaiak nagy veszély nélkül meg nem jelenhetének. — Illy körülmények közepette micsoda, ha túrmezei nemesség meg nem jelenhete , habár a város kapuinál kezdetnek is lakása, különben is huszonnégy óra egy illy nagyszerű tény elkövetésére nem törvényes határidő. Itt— úgymond — méltán lehetne kérdezni: ha 24 óra törvényes volt-e ? mire igennel is lehet felelni. — Továbbá nézzük meg — úgymond — van-e a túrmezői nemességnek individuális voksa? Szónok még a horvát pacta conventákat nem látta, sem a horvát municipiumok öszvegét nem olvasta csak 1805- ből ismét egy municipiumot, melly a latin nyelv használatát megengedi. Azonban tapasztalása szerint — szónok— hiszi, miszerint a turopolyai nemesek igen is bírnak individuális voksal, s ezen hiedelmét következők erősítik !sőt Ossegovics seginai püspök azt mondja egy nyilatkozatában : „minden horvát nemcsak meg nem jelent, de még egyes kijelentésekkel is hozájárultak s a 1.“ — 2or Az 1836: 14 szerint kiküldött választmánynak authenticus munkájában mondatik, hogy a slavonita megyék coordinariot kértek; mert a túrmezei nemesek által leszavazhatnak ; de a munka elején mondatik , hogy ők semmi újat nem akarnak, tisztán az usust, s a törvényt fogják követni. — Végre, mi szónokot ezen véleményében leginkább erősiti, a horvátországi bán ő excjának bánásmódja, mellyel elismerő, miszerint a turopolyai nemesség individuális voksal bir; mert ha csak publicum volt, mért oszlatott el a gyűlés, hiszem a publicum miatt a gyűlés nem oszlatik; de a szerénytelen publicum kiparancsoltatik az ülésből, azon pontban tehát, mond a szónok — midőn a gyűlés szétoszlatott, a turopolyai nemesek joga elismertetett. — Egyébiránt — mond a szóló — a KK. és RR. nem akarnak itt hatáskörükből kilépni, mert bíróként nem lépnek föl, és a horvát követek törvénytelenségét egy szóval sem mondják , csak tartományi gyűlést kérnek , mellyen a horvátok önmaguk igazitsák el ügyeiket, hogy megszűnjenek azon körülmények, mellyeket tudva nem lehet nyugodt keblü senki, kinek a monarchia jövője, a civilisationak sine qua non-ja. Szónok nem vádol senkit; mert nem hiszi, miként azon nemzet, melly a mamagyarral egy ősöket tisztel, melly a magyarral testvérileg egyesülve vérét adta az alkotmányért, melly alatt mindkettő békén él, — hogy azon nemzet, melly a szeretet kapcsával századokig összekötve volt, egymásnak ellenévé válhatnék, és ha szavak emelkednek is — úgymond — a Száva partjain, mellyek vészt krákognak, nem a dicső horvát nemzetnek, nem a magyar testvérének szavai azok, hanem fractiosus minoritásnak kicsapongási. — Azt mondják némelly ellenvéleménynek — igy folytatja a szóló — miszerint a horvátországi eseményeket az elnyomás szülő, s reactionak nevezik. A horvátok — úgymond a szónok — minden magyarhoni hivatalt viselhetnek, s honunkban mindazon jótéteményekben részesülhetnek, mikben mi magyarok, horvátatyánkfiai előtt honunk mindenkor zárva áll. Magyar honban földeket bírhatnak , de fájdalom ! 4 millió magyar nem teheti csak lábát Horvátországba, nem lenem lehet tehát reactionak nevezni; mert szabadságuk, s jogaik irányában kiterjedőbbek, mint önmagunkéi. — Elvégre szónok a KK. és RR. izenetét s fölirási javaslatát egész terjedelmében pártolja. Ezután nádor ő fönsége következőleg emelt szót: „Az előttem szólott igen érdemes tagjával ezen táblának, egészen egy értelemben vagyok az iránt, hogy szükséges ezen fontos tárgyban elmellőzni mindazokat, mellyek azt még jobban összebonyolítják, és súlyosítják. Nem akarok azokra szólani, miket az előttem szólott, a dolog velejére mondott; de épen azon okból, mivel tárgyalásaink egész nyilvánossággal történnek , és mindazok, mellyek itt előadatnak, a naplóban szorul szóra följegyzendők,molly tárgyak jönnek elő,mellyek részint egyesek, részint az jogait érdeklik ; az országgyűlés elnökének országaa — azokat hallgatással elmellőzni nem lehet, miszerint ha valami ezen jogok praejudiciumára volna azokat érintetlenül ne hagyja. Ezen elvből kiindulva — szoritom magamat azon kérdésre , mellyett az előttem szólott felhozott, t. i. a verificationalis kérdésre. Az előttem szólott ugyanis azon thesist védelmezi előterjesztésében, hogy a verificationális kérdésa magga egész kiterjedésében az országgyűlésre tartozik ; úgy vélem az előttem szólónak állítása illy kiterjedésében nem áll, mert ha ezen verificationális kérdésre nézve az országgyűlésnek olly befolyás adatnék, fölötte, megszoktatna a megyék, és egyáltalában a törvényhatóságok autonómiája. Az eddig létező szokás azt mutatja, miszerint ha valaki törvényes credentionálissal az országgyűlésre jött, azt az illető elnöknek bemutatta, többé arról, hogy valljon törvényesen volt-e választva vagy nem, kérdés nem volt, és ha e részben észrevétel volt, azt maguk a törvényhatóságok tették meg, mert az eddigi szokás szerint föltették , hogy a többség a törvény szerint határozott, és a kissebbség határozatát a választásoknál, a többség ellenében , tekintetbe venni nem lehet, — ez nálunk törvényes elv, aminek következtében az, ki a többség által választatik, akár ez, akár azon rész által, mi a törvényhatóságoknál nem gyéren történik, hogy egyszer egyik, máskor másik rész győzedelmeskedik , s°az ilyen többség által választott egyén megbízólevéllel ellátva , az országgyűlésen megjelenik, és azt az elnökségnek előmutatta, eddig azt, mindig azon törvényhatóság törvényes követének tekintették, és ez mostani helyzetünkben is így történik, ámbár azokat, mik másik táblánál történnek, máskép, mint az általküldeni szokott követség útján, hivatalosan meg nem tudjuk, de mégis azokat, miket szemeinkkel megtörténteknek látunk, nem léte 8.