Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1844-02-14 / 13. szám

békülésre, ne­ vessék azt meg az érdemes követ urak, fogadják olly b­e kebellel, minő szívesség­gel mi nyújtjuk. Arra, hogy az érdemes követ urak, s illetőleg Horvátország nem fognák a nap­lót hitelesnek ismerni — szónok csak azt jegyzi meg- hogy igen sajnálná, ha valaki szerénytelen volna azt tenni egy nemzet­köz ténye ellen, s hogy ez lenne egy azon megfoghatlanok közé sorolandó, mellyek a mostani viszonyokban an­nyira föltűntek. A Szónok tehát ünnepélyesen ki­jelenti, miszerint ő teljesen hiszi, és vallja, hogy a KK. és VR. sem fogják soha ellenszegüléssel akadályozni Horvátország érdemes követeit attól, hogy észrevételeiket visszahatólag tegyék, s ré­gibb utasításukat kifejtsék, úgy mindazon­által, hogy az ma, vagy a nyilvánítás napján , s nem egyébkor iktattassék naplóba. Erre királyi sze­mélynek ő exóra emelt szót, méltányolva az imén­ti szónok őszinte nyilatkozatát, s fölszólítva a horvátországi követeket az ajánlat elfogadására, s egyszersmind kimondatott a határozat, melly szerint a horvátországi követek nyilatkozatai csak mint máig, s nem visszahatólag iktatandók napló­ba. Egy megyei követ mellőzve a horvátországi követek igényleteit, csak azt jegyzi meg a hor­vátországi követnek ellenvetőleg, miszerint a kér­désesnek vélt három megye, nem az ő, a hor­vátországi követ állítása szerint 1751 ben nyertek voksot a magyar országgyűlésen, sem a magyar törvényhozásnak nem csak akkor jutott eszébe a három megye visszakapcsolása, mert az 1751 diki törvény azt mondja: ,,Comitatus autem­isti: Verőcze, Pozsega, et Szerém­ in Diaeta jure, et voto postliminii gaudeant,“—mellyből kitűnik — mond a szónok, miszerint az említett megyék már egyébkor is föl voltak ruházva ezen joggal, s ekkor a törököktől­ visszafoglalásuk szülte az idé­zett törvényalkotását. Szónok egyébiránt még több adatokkal is szolgáland e tárgynak érdemleges vitatásakor. Ezután ismét a horvátországi követ emelt szót fejtegetve, miként legkevésbé sem szándékolta gyanusítni a KK. és Hitet azzal, mit az imént szólott követ állított, hogy tudniillik tárn­okaik előadásában korlátoztatnának. Hódolva egyébiránt a KK. és SzR. határozaté vált kívána­­tának, december 5dikén tartott beszédének tartal­mát röviden csak következőkben fejti ki. Óvást tett tudniillik sör a határozat, 2or a fölirás, 3or a magyar nyelvet illetőleg kelt törvényjavaslat, és ser a pozsegai élelmezési mentesség ellen. Mel­lyek után olvastatott másod üzenete a KK. és KR nek a fő­­ívhez a kerületi napló kinyomatását il­letőleg, melly után két megyei követ egymást föl­váltva — a kerületi napló kinyomatását tárgyazó utasítását nyilvánító, mire hangos „mindnyájan“ hangzott, s az izenet határozata alakult. Továbbá olvastatott izenete a KK. és ültnek a fő ívűhez, némelly meg nem hivott mágnásoknak leendő meg­­hivatását czérze, melly szinte határozatá válván, végre olvastatott az igazolási választmánynak hi­vatalos jelentése, melly szerint Verőcze, Békés megyék és szabad királyi Késmárk városának újó­lag küldött követei naplóba igtatandók, és szenete­k ültnek a fő Hűhez, melly mellett a sz . kir. városok rendezését, s szavazati jogát tárgyazó tör­vényjavaslat által küldendő, melly után a szabad királyi városok követei egymást fölváltva emeltek szót a kir. városok rendezését, vagy szavazati jo­gát illető általános nézeteket s utasításokat fejte­getve, kik közül ..........városa követe­lkkép nyilatkozott. Midőn a sz. k. városok helyhatósági belszer­­kezetéről, és országgyűlési aránylagos szavazat jogáról javaslati törvényezikkely mai ünnepélyes tanácskozás alá kerül, bátor vagyok küldőim ezi­­ránti általános nézeteit s kivánatit, utasításomnak világos tartalma szerint röviden előadni : küldőim legnagyobb áldásnak, mellyel honi alkotmányunk gondviselése szabad k. városokat megadományozott , kétségtelenül a törvényhozásbani részvétet, és az országgyűlési szavazatot tartják , azért sajnosan ta­pasztalták, miképen újabb időkben a sz. k. váro­sok törvényhozásbani befolyása majdnem megsem­­misítetvén, országgyűlési voksuk illő számba nem vétetik, ámbár, mind a honi köztörvények, mind pedig a régibb országgyűlési gyakorlat a városok jogai mellett küzdenek. De küldőim e törvényelleni helyzetnek okát elfogultság nélkül kutatván, átlát­ták , hogy a városok elmellőzése koránsem a polgá­ri elem kisszerűségéből, avagy alkotmányunk szel­leméből, hanem inkább onnan következik , mert sz. kir. városok sem országgyűlési képviseltetési,­ sem hatósági életben azon politikai s erkölcsi súlyt, melly a­mint az erők viszonyos hatása természe­tében fekszik , csupán nyomatékot szerezhet, és fön­­tarthat, ki nem fejtettek. Átlátták , hogy az alkot­mányos életben a közdolgokbani befolyhatás legin­kább a közszellem magasztos érzelmei, s tényei mértéke szerint csírázik, mellyekkel a haza boldogsá­gát fölkaroljuk; ezen közszellem azonban nem egyedül nemesi kedély számlázottja, de tágabb körben több­nyire polg. intézmények fejleménye, és hogy épen ezen közszellem hi­ánya az, melly a városokban minden­ben, de ezelőtt semmi iránt inkább, mint az orszá­­gyülésről szavazatra nézve nem mutatkozott. Ha ez ekkép nem lett volna , ha a városi követek vá­lasztása nem zártkörök , hanem az iparűző és ke­reskedési polgárság meggyőződéséből s akaratjá­ból származik , s ezek sziveikben valódi részvétet gerjeszt; soha még csak meg sem kísértethetett volna a városi követek olly gúnyos elmellőzése , és ez a kormány által annyi ideig el nem nézetik. Át­látták végtére küldőim, hogy most fönálló városok rendszerében sok lényeges hi­ány létezik: a polgá­rok és lakosok politikai semmisége, a választott község zárt, maga magát kiegészítő köre, a tanács elkülönözöttsége, az innen származó elkülönözött érdekek, és kölcsönös súrlódások, mellyek a bizo­dalmát, és ennélfogva a közszellemet a városi pol­gárságban sokszor halomra döntik, majd minden­­denkor erősen megrendítik ; azon gyámsághoz köze­litő , s közdolgok folytatását sokszor bonyolító füg­gés , mellyben a városok gazdasági ügyeikben a k. kincstártól örvény nélkül tartatnak. Küldőim ezen tes­­pedő, méltatlan, és korszerűtlen magok helyzetével megismerkedvén, de mindinkább a kifejlődő korszel­lemtől áthatva, mármost azok sorában állanak,kik mindenekelőtt az eddigi városok belszerkezetén javí­tani kívánnak; azért czélszerűnek tartják, minden to­vábbi puszta követelésekkel s daczczal felhagyni, és csak a városok elrendezését minden kitelhető mó­don követelni és sürgetni, e helyen, hol jöven­dőnk sorsa egyedül határoztatik , s mellynek hatá­rozataiból a haza jóléte , a fölső trón szilárdítása s átalakulásunk minden reménye csupán valósulhat. Illy nézetek, illy érzelmeknél fogva küldőimnek lehetetlen volt el nem fogadniok a két. válaszúnk által kidolgozott törv.czikkelyt, mint ollyat, melly mindazon alapeszméket magában foglalja, mellye­­ket küldőim is lelni kívántak a városok belszerke­­zetében ; mint ollyat, melly a városi polgárokat, kik a tanács és zárt körű , úgynevezett választott köz­ség tagjain kívül, eddigelé semminemű alkotmányos jogokat nem gyakoroltak, valóságban alkotmányos polgárokká teszi, polgárokká, kik az alkotmányos jogokkal bírjanak, és azokat tevőleges befolyással gyakorolják; mint ollyat, melly az elkülönözött osz­tályokat egy testté forrasztja, és a megyei alkotmá­­nyos szerkezethez assimilálja; egy szóval mint ol­lyat, mellynek életbeléptetésétől, gondos ápoltatá­­sától is további kifejlődésétől az egész hazánkra csak jót, üdvöst és hasznost várhatnak. Én tehát küldőim legforróbb kívánságához ké­pest őszintén óhajtom, hogy itt szőnyegen lévő t.­­czikkely közpártoltatást nyerjen, és minél hama­rább törvénybe iktattassék. Egyébiránt főn tartom né­­melly pontokra, küldőim részéről tett észrevételeket maga idején előhozni, és azokat a t. kir. és vádek méltó figyelmébe ajánlani. Egy közölök a kir. városi követek által ké­szített városi rendezetet kívánta ülésbe hozni, s tanácskozási tárgyul tüzelni, másik nem csak el­lenkezőleg nyilatkozott, sőt azon munka elleni óvását jelenté, mivel miként mondó azt az 1813 diki országgyűlési—­kir. városi követek munkála­tának mondani legkevésbé sem lehet, miután ab­ban, sem az óvást nyilvánító, sem több városi kö­vetek, kik pedig ez országgyűlésen jelen vannak, részt nem vettek. Ugyan ezen követ utasitása kö­vetkeztében a kerületileg tárgyalt városi rendele­tet terjedelmileg pártolja, nem lévén barátja a zárt testületeknek, mellyek a városok jóllétét — miként mondó— annyira m­eggyengiték. Némelly városi kö­vetek pedig e tárgyban, mint kizárólag őket ille­tőben szavazatot igényeltek, mások küldőik ré­széről nyilvánítók , miszerint a rendezést megelő­zőleg a kir. városoknak szavazatot adatai nem csak nem kivánnak, sőt szerfölött veszélyesnek vélik, hason mellett s ellen rövid nyilatkozatok után — az ülés eloszlott. XCIIIdik országos ülés a fő Hűnél február ódik én,­­a turopolyai panasz tárgyalásának be­végzése. Öt napig tartó folytonos, és terjedelmes nyilatkozatok által annyira kimerítvék a szőnyegen levő tárgynak mind a két oldala mellett harczoló tárnokok, hogy a mai, d e tárgyat illetőleg még először nyilatkozó szónokok szerint — újat felhozni lehetlen, mi szempontból kiindulva több szónokok nyilatkozó­nak,véleményeiket a szavazat­adás rövid korlátjai kö­zé szorítva,s a tárgy oldalait legkevésbé sem fejte­getve , egyedül horvátországi bán ő excja kezdé kissé hosszasan, s tartalomdúsan fejtegetni, mi­szerint felséges fejedelmünk kegyeiből elfoglalván hivatalát, mit sem mulaszta el kipuhatolni a hor­vátországi körülményeket, hogy meg tudván a dolgok akkori állását édes kötelességének eleget te­hessen. Mellőzi ő excra fejtegetésébe ereszkedni azon kérdésnek: „ha a turopolyai nemesség bir-e a tartományi gyűlésekben szavazati joggal, mellyre tiszta s elhatározott véleményt adni ő excra ta­pasztalata szerint—igen nagy föladat lenne,— csak azt nyilvánítja, miszerint a kérdéses tartomá­nyi gyűlést, másoknak részt jósló szavaira; de egyszersmind olly tiszta, és érdekesség nélküli szándékkal halasztó el; minővel az igazság ki­­szolgáltása iránt mindenkor viseltetett. Nem bizo­nyos érdekből, vagy mellékes nézetekből szolgál­tam, s szolgálom hazámat s fejedelmemet — igy szól ő excra, — nem voltam — úgymond — nem vagyok, és soha nem leszek párt embere; vala­mint szenvedély sem ösztönöz tényekre ; mert ak­kor az igazság embere lenni megszűnném; de tet­tem— folytató — azon tiszta lelki meggyőződésből, hogy tettem elkövetését a szűz és szeplőtelen igaz­ság igényli, s tettem úgy — mondó ő excja — mellynek ellenkezője a szenvedélyek szolgájává kicsinyített volna, s csak az sújtja bensőmet vég­ző ő excja,—hogy hazám javára tett törekvésem sokaktól félre értetett. Egy gr. az utóbbi napon beszédére tett ellen­vetéseket czáfolólag felelé az észrevételt tevő szó­noknak , ki a Mátyás király diplomáit feszegető , — miszerint ezeket illetőleg véleményünk mindig külön­bözni fog, mert a tisztelt czáfoló gr. ur a diplomák­ból következéseket húz más szabadalmakra, szóló e mélt, pedig a diplomákat mindig csak betűszerin­ti tartalmukban veszi tekintetben. A hasonlatosság­ra, melly a turopolyaiak, a hajdú városok, és jász-kún-kerületek lakói között a czáfoló gróf ur ál­tal felállittatott, megfelelve van már — úgymond a szóló gróf; — de csodálkozom — úgymond hogy a vn. gr. noha bár megczáfolása három napig ké­szült, mégis a rövid csak három argumentumból álló beszédemnek 3dik argumentumáról elfelejtke­zett , tudniillik arról, hogy a turopolyaiak az offi­­ciosus 1826-i az országgyűlés színe elébe terjesz­tetett, és az országgyűlés által pártolt sérelminkben ön­maguk vallják és elismerik, hogy ők a horvát­országi tartományos gyűlésben csak követjük által jelennek meg , — más ember ezt prókátori fogás­nak nevezné, de — úgymond szónok ő nmaga — csak a czáfoló magos ur emlékezeti gyengeségének tulajdonítom. — Mivel már talpon állok — foly­tató szóló — engedjék meg a magos feún, hogy én is viszont a recensensekről ítéletemet kimondjam. A recensensek — úgymond — három cathegoriara osztatnak el. Az első cathegoriaban állanak azok kik tudomány s jeles munkák által magukat kitün­tették, ezeknek bírálatai nagy tisztelettel fogadtatnak,­­ és megczáfolásaikból tanulni lehet. Vannak ezek il­lán recensensek , kik mindent rászalnak, a mit az­­ ellenfél ir. Vannak, kik a munkát, mellyről ítéletet hoz­nak, kezükben sem fogják,és soha nem fogták, hanem csak azt ismétlik, mit más recensioban olvastak. — Én nem akarom mondani—szála beszélő gr., — hogy czá­­folómi mellyik cathegoriába tartozik ; de azt az egész világ tudja, hogy az elsőbe nem. — Elvégre még némelly rövid — egyik, vagy másik indítványt pár­toló nyilatkozatok után, — nádor ő főhgsége indít­ványát gr. Z__E. végzésül mondó, melly szerint Co­y általános fölirásban megkérendő ő Fölsége, hogy a horvátországi viszonyokat kegyesen elinté­zendő, mind a két nemzetet megnyugtatni kegyes­kedjék , — melly után az ülés eloszlott. — 100 —

Next