Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-14 / 13. szám
békülésre, ne vessék azt meg az érdemes követ urak, fogadják olly be kebellel, minő szívességgel mi nyújtjuk. Arra, hogy az érdemes követ urak, s illetőleg Horvátország nem fognák a naplót hitelesnek ismerni — szónok csak azt jegyzi meg- hogy igen sajnálná, ha valaki szerénytelen volna azt tenni egy nemzetköz ténye ellen, s hogy ez lenne egy azon megfoghatlanok közé sorolandó, mellyek a mostani viszonyokban annyira föltűntek. A Szónok tehát ünnepélyesen kijelenti, miszerint ő teljesen hiszi, és vallja, hogy a KK. és VR. sem fogják soha ellenszegüléssel akadályozni Horvátország érdemes követeit attól, hogy észrevételeiket visszahatólag tegyék, s régibb utasításukat kifejtsék, úgy mindazonáltal, hogy az ma, vagy a nyilvánítás napján , s nem egyébkor iktattassék naplóba. Erre királyi személynek ő exóra emelt szót, méltányolva az iménti szónok őszinte nyilatkozatát, s fölszólítva a horvátországi követeket az ajánlat elfogadására, s egyszersmind kimondatott a határozat, melly szerint a horvátországi követek nyilatkozatai csak mint máig, s nem visszahatólag iktatandók naplóba. Egy megyei követ mellőzve a horvátországi követek igényleteit, csak azt jegyzi meg a horvátországi követnek ellenvetőleg, miszerint a kérdésesnek vélt három megye, nem az ő, a horvátországi követ állítása szerint 1751 ben nyertek voksot a magyar országgyűlésen, sem a magyar törvényhozásnak nem csak akkor jutott eszébe a három megye visszakapcsolása, mert az 1751 diki törvény azt mondja: ,,Comitatus autemisti: Verőcze, Pozsega, et Szerém in Diaeta jure, et voto postliminii gaudeant,“—mellyből kitűnik — mond a szónok, miszerint az említett megyék már egyébkor is föl voltak ruházva ezen joggal, s ekkor a törököktől visszafoglalásuk szülte az idézett törvényalkotását. Szónok egyébiránt még több adatokkal is szolgáland e tárgynak érdemleges vitatásakor. Ezután ismét a horvátországi követ emelt szót fejtegetve, miként legkevésbé sem szándékolta gyanusítni a KK. és Hitet azzal, mit az imént szólott követ állított, hogy tudniillik tárnokaik előadásában korlátoztatnának. Hódolva egyébiránt a KK. és SzR. határozaté vált kívánatának, december 5dikén tartott beszédének tartalmát röviden csak következőkben fejti ki. Óvást tett tudniillik sör a határozat, 2or a fölirás, 3or a magyar nyelvet illetőleg kelt törvényjavaslat, és ser a pozsegai élelmezési mentesség ellen. Mellyek után olvastatott másod üzenete a KK. és KR nek a főívhez a kerületi napló kinyomatását illetőleg, melly után két megyei követ egymást fölváltva — a kerületi napló kinyomatását tárgyazó utasítását nyilvánító, mire hangos „mindnyájan“ hangzott, s az izenet határozata alakult. Továbbá olvastatott izenete a KK. és ültnek a fő ívűhez, némelly meg nem hivott mágnásoknak leendő meghivatását czérze, melly szinte határozatá válván, végre olvastatott az igazolási választmánynak hivatalos jelentése, melly szerint Verőcze, Békés megyék és szabad királyi Késmárk városának újólag küldött követei naplóba igtatandók, és szenetek ültnek a fő Hűhez, melly mellett a sz . kir. városok rendezését, s szavazati jogát tárgyazó törvényjavaslat által küldendő, melly után a szabad királyi városok követei egymást fölváltva emeltek szót a kir. városok rendezését, vagy szavazati jogát illető általános nézeteket s utasításokat fejtegetve, kik közül ..........városa követelkkép nyilatkozott. Midőn a sz. k. városok helyhatósági belszerkezetéről, és országgyűlési aránylagos szavazat jogáról javaslati törvényezikkely mai ünnepélyes tanácskozás alá kerül, bátor vagyok küldőim eziránti általános nézeteit s kivánatit, utasításomnak világos tartalma szerint röviden előadni : küldőim legnagyobb áldásnak, mellyel honi alkotmányunk gondviselése szabad k. városokat megadományozott , kétségtelenül a törvényhozásbani részvétet, és az országgyűlési szavazatot tartják , azért sajnosan tapasztalták, miképen újabb időkben a sz. k. városok törvényhozásbani befolyása majdnem megsemmisítetvén, országgyűlési voksuk illő számba nem vétetik, ámbár, mind a honi köztörvények, mind pedig a régibb országgyűlési gyakorlat a városok jogai mellett küzdenek. De küldőim e törvényelleni helyzetnek okát elfogultság nélkül kutatván, átlátták , hogy a városok elmellőzése koránsem a polgári elem kisszerűségéből, avagy alkotmányunk szelleméből, hanem inkább onnan következik , mert sz. kir. városok sem országgyűlési képviseltetési, sem hatósági életben azon politikai s erkölcsi súlyt, melly amint az erők viszonyos hatása természetében fekszik , csupán nyomatékot szerezhet, és föntarthat, ki nem fejtettek. Átlátták , hogy az alkotmányos életben a közdolgokbani befolyhatás leginkább a közszellem magasztos érzelmei, s tényei mértéke szerint csírázik, mellyekkel a haza boldogságát fölkaroljuk; ezen közszellem azonban nem egyedül nemesi kedély számlázottja, de tágabb körben többnyire polg. intézmények fejleménye, és hogy épen ezen közszellem hiánya az, melly a városokban mindenben, de ezelőtt semmi iránt inkább, mint az országyülésről szavazatra nézve nem mutatkozott. Ha ez ekkép nem lett volna , ha a városi követek választása nem zártkörök , hanem az iparűző és kereskedési polgárság meggyőződéséből s akaratjából származik , s ezek sziveikben valódi részvétet gerjeszt; soha még csak meg sem kísértethetett volna a városi követek olly gúnyos elmellőzése , és ez a kormány által annyi ideig el nem nézetik. Átlátták végtére küldőim, hogy most fönálló városok rendszerében sok lényeges hiány létezik: a polgárok és lakosok politikai semmisége, a választott község zárt, maga magát kiegészítő köre, a tanács elkülönözöttsége, az innen származó elkülönözött érdekek, és kölcsönös súrlódások, mellyek a bizodalmát, és ennélfogva a közszellemet a városi polgárságban sokszor halomra döntik, majd mindendenkor erősen megrendítik ; azon gyámsághoz közelitő , s közdolgok folytatását sokszor bonyolító függés , mellyben a városok gazdasági ügyeikben a k. kincstártól örvény nélkül tartatnak. Küldőim ezen tespedő, méltatlan, és korszerűtlen magok helyzetével megismerkedvén, de mindinkább a kifejlődő korszellemtől áthatva, mármost azok sorában állanak,kik mindenekelőtt az eddigi városok belszerkezetén javítani kívánnak; azért czélszerűnek tartják, minden további puszta követelésekkel s daczczal felhagyni, és csak a városok elrendezését minden kitelhető módon követelni és sürgetni, e helyen, hol jövendőnk sorsa egyedül határoztatik , s mellynek határozataiból a haza jóléte , a fölső trón szilárdítása s átalakulásunk minden reménye csupán valósulhat. Illy nézetek, illy érzelmeknél fogva küldőimnek lehetetlen volt el nem fogadniok a két. válaszúnk által kidolgozott törv.czikkelyt, mint ollyat, melly mindazon alapeszméket magában foglalja, mellyeket küldőim is lelni kívántak a városok belszerkezetében ; mint ollyat, melly a városi polgárokat, kik a tanács és zárt körű , úgynevezett választott község tagjain kívül, eddigelé semminemű alkotmányos jogokat nem gyakoroltak, valóságban alkotmányos polgárokká teszi, polgárokká, kik az alkotmányos jogokkal bírjanak, és azokat tevőleges befolyással gyakorolják; mint ollyat, melly az elkülönözött osztályokat egy testté forrasztja, és a megyei alkotmányos szerkezethez assimilálja; egy szóval mint ollyat, mellynek életbeléptetésétől, gondos ápoltatásától is további kifejlődésétől az egész hazánkra csak jót, üdvöst és hasznost várhatnak. Én tehát küldőim legforróbb kívánságához képest őszintén óhajtom, hogy itt szőnyegen lévő t.czikkely közpártoltatást nyerjen, és minél hamarább törvénybe iktattassék. Egyébiránt főn tartom némelly pontokra, küldőim részéről tett észrevételeket maga idején előhozni, és azokat a t. kir. és vádek méltó figyelmébe ajánlani. Egy közölök a kir. városi követek által készített városi rendezetet kívánta ülésbe hozni, s tanácskozási tárgyul tüzelni, másik nem csak ellenkezőleg nyilatkozott, sőt azon munka elleni óvását jelenté, mivel miként mondó azt az 1813 diki országgyűlési—kir. városi követek munkálatának mondani legkevésbé sem lehet, miután abban, sem az óvást nyilvánító, sem több városi követek, kik pedig ez országgyűlésen jelen vannak, részt nem vettek. Ugyan ezen követ utasitása következtében a kerületileg tárgyalt városi rendeletet terjedelmileg pártolja, nem lévén barátja a zárt testületeknek, mellyek a városok jóllétét — miként mondó— annyira meggyengiték. Némelly városi követek pedig e tárgyban, mint kizárólag őket illetőben szavazatot igényeltek, mások küldőik részéről nyilvánítók , miszerint a rendezést megelőzőleg a kir. városoknak szavazatot adatai nem csak nem kivánnak, sőt szerfölött veszélyesnek vélik, hason mellett s ellen rövid nyilatkozatok után — az ülés eloszlott. XCIIIdik országos ülés a fő Hűnél február ódik én,a turopolyai panasz tárgyalásának bevégzése. Öt napig tartó folytonos, és terjedelmes nyilatkozatok által annyira kimerítvék a szőnyegen levő tárgynak mind a két oldala mellett harczoló tárnokok, hogy a mai, d e tárgyat illetőleg még először nyilatkozó szónokok szerint — újat felhozni lehetlen, mi szempontból kiindulva több szónokok nyilatkozónak,véleményeiket a szavazatadás rövid korlátjai közé szorítva,s a tárgy oldalait legkevésbé sem fejtegetve , egyedül horvátországi bán ő excja kezdé kissé hosszasan, s tartalomdúsan fejtegetni, miszerint felséges fejedelmünk kegyeiből elfoglalván hivatalát, mit sem mulaszta el kipuhatolni a horvátországi körülményeket, hogy meg tudván a dolgok akkori állását édes kötelességének eleget tehessen. Mellőzi ő excra fejtegetésébe ereszkedni azon kérdésnek: „ha a turopolyai nemesség bir-e a tartományi gyűlésekben szavazati joggal, mellyre tiszta s elhatározott véleményt adni ő excra tapasztalata szerint—igen nagy föladat lenne,— csak azt nyilvánítja, miszerint a kérdéses tartományi gyűlést, másoknak részt jósló szavaira; de egyszersmind olly tiszta, és érdekesség nélküli szándékkal halasztó el; minővel az igazság kiszolgáltása iránt mindenkor viseltetett. Nem bizonyos érdekből, vagy mellékes nézetekből szolgáltam, s szolgálom hazámat s fejedelmemet — igy szól ő excra, — nem voltam — úgymond — nem vagyok, és soha nem leszek párt embere; valamint szenvedély sem ösztönöz tényekre ; mert akkor az igazság embere lenni megszűnném; de tettem— folytató — azon tiszta lelki meggyőződésből, hogy tettem elkövetését a szűz és szeplőtelen igazság igényli, s tettem úgy — mondó ő excja — mellynek ellenkezője a szenvedélyek szolgájává kicsinyített volna, s csak az sújtja bensőmet végző ő excja,—hogy hazám javára tett törekvésem sokaktól félre értetett. Egy gr. az utóbbi napon beszédére tett ellenvetéseket czáfolólag felelé az észrevételt tevő szónoknak , ki a Mátyás király diplomáit feszegető , — miszerint ezeket illetőleg véleményünk mindig különbözni fog, mert a tisztelt czáfoló gr. ur a diplomákból következéseket húz más szabadalmakra, szóló e mélt, pedig a diplomákat mindig csak betűszerinti tartalmukban veszi tekintetben. A hasonlatosságra, melly a turopolyaiak, a hajdú városok, és jász-kún-kerületek lakói között a czáfoló gróf ur által felállittatott, megfelelve van már — úgymond a szóló gróf; — de csodálkozom — úgymond hogy a vn. gr. noha bár megczáfolása három napig készült, mégis a rövid csak három argumentumból álló beszédemnek 3dik argumentumáról elfelejtkezett , tudniillik arról, hogy a turopolyaiak az officiosus 1826-i az országgyűlés színe elébe terjesztetett, és az országgyűlés által pártolt sérelminkben önmaguk vallják és elismerik, hogy ők a horvátországi tartományos gyűlésben csak követjük által jelennek meg , — más ember ezt prókátori fogásnak nevezné, de — úgymond szónok ő nmaga — csak a czáfoló magos ur emlékezeti gyengeségének tulajdonítom. — Mivel már talpon állok — folytató szóló — engedjék meg a magos feún, hogy én is viszont a recensensekről ítéletemet kimondjam. A recensensek — úgymond — három cathegoriara osztatnak el. Az első cathegoriaban állanak azok kik tudomány s jeles munkák által magukat kitüntették, ezeknek bírálatai nagy tisztelettel fogadtatnak, és megczáfolásaikból tanulni lehet. Vannak ezek illán recensensek , kik mindent rászalnak, a mit az ellenfél ir. Vannak, kik a munkát, mellyről ítéletet hoznak, kezükben sem fogják,és soha nem fogták, hanem csak azt ismétlik, mit más recensioban olvastak. — Én nem akarom mondani—szála beszélő gr., — hogy czáfolómi mellyik cathegoriába tartozik ; de azt az egész világ tudja, hogy az elsőbe nem. — Elvégre még némelly rövid — egyik, vagy másik indítványt pártoló nyilatkozatok után, — nádor ő főhgsége indítványát gr. Z__E. végzésül mondó, melly szerint Coy általános fölirásban megkérendő ő Fölsége, hogy a horvátországi viszonyokat kegyesen elintézendő, mind a két nemzetet megnyugtatni kegyeskedjék , — melly után az ülés eloszlott. — 100 —