Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-07-02 / 1. szám

azonban megtanulják, hogy: irodalmunk néhány baráti összeál­lottak, s szabad füzetekben bírálatokat bocsátanak közre, tudományos és szépirodalmi munkákról, komoly, de­rült és o­lykor csípős hangon is, a mint azt a tárgy s az iró érdeme,Lessing ismeretes skálája szerint, (1. a .Kri­tikai lapok­ mottóját) megkívánják. Szabad kriticát a mun­katársak csak névtelenség mellett vélnek lehetségesnek, s azért — úgy mondanak—ne ütközzék meg a közönség a bírálók névtelenségén, s az írók a­helyett, hogy az areo­­pagi munkatársak neveit kutatnák, inkább foglalkozzanak a mondottakkal. Szükség esetében fölvilágosító anticriti­­cákkal is szolgálhatnak a munkatársak, de eleve kikötvén, hogy a megsértett hiúság kifakadásait és az asszonyos in­gerlékenység panaszait, hallgatással mellőzhessék. A jövő füzetek megjelenése — az előszó szerint — egészen a tisz­telt közönség részvététől, vagy részvétlenségétől, és a dol­gozók kedvétől vagy lustaságától fü­ggend. És mi szívből üdvözlünk téged, irodalmi areopag! őszinte örömmel üdvözlünk az irodalom nevében, melly­­nek semmire nagyobb szüksége nincs, mint tudományos és szakértő férfiak tollából eredő bírálatokra; s ha az illy tollat igazságosság, férfias őszinteség s egyedül az iroda­lom javának szemmel tartása vezérli, munkálkodását ko­runkban irodalmunkra nézve a legnagyobb nyereségnek mondhatjuk.Légy üidvöz tehát irodalmi areopag i­s valamint hiszszíik, hogy a közönség részvétlensége nem fogja gyá­­molíalanul hagyni munkásságfokat, óhajtjuk egyszersmind hogy dolgozótársaid kedve folyvást csüggedetlenségben maradjon­­ . . . Nincs ugyan gyakoribb tünemény, mint­ részre hajlással vádolhatva látni a bírálót irók által, kik­nek munkáit igazságosan sújtja; meglehet, neked is ta­lálkoznod kellenc illy kifakadásokkal. De korunkban na­gyobb már az öntudat a közönségnél, sem hogy vak lárma és zajongás által hagyná magát el kábít­tatni, bám­elly rész­ről jöjjön az, és a fejlettebb journalismus résen áll, hogy a tévedést vagy ál tanítást, azonnal helyreigazítsa, visz­­szatorolja. Az írók, a méltán sújtottak, jajgathatnak bát­ran,­ bátran mondhatja ki ítéleteit az areopag, ha tévútra tántorogna; a fejlettebb közvélemény egyik részén úgy, mint másikon diadalt küzd ki az érdemesnek , s győzni fog, a­hol erő van és igazság .... Az előttünk fekvő első füzetben öt talpraesett bírá­latot találunk; az első együtt fogja fel Wildner Ignácz „Ein S laupf binderniss des Fortschrittes in Ungarn 44 czímű röpiratát, és Fényes Elek erre írt feleletet, s férfias részrehajlatlansággal, tárgyavatottsággal, értelmes combi­nál­iával szolgáltat ki igazságot mindkettőnek, vagy igazítja helyre tévedéseiket. Különösen ajánlhatjuk ez értekező bírálatot figyelmébe mindazoknak, kik W­­ I­s­­n­er említett röpiratában annak idején annyi tévedést vagy épen rosz akaratot véltek látni hazánk iránt----Második czikkül tíz sor nyűgjei és hat sor beszéd áll Sz­eremley Gábor „Az új philosophia szellemvilági helyzetében44 czímű mun­kája fölött. Miután az areopag „Csalánok44 czím alatt sa­ját rovattal bír a csípős epigra.....tok számára, (hasonlóan a ,Kritikai lapok 4báni ,,Pályalombok44hoz), véleményünk szerint a tulajdonképi kritikai czikkek sorából mindent, ami csak gúny, és se nem tanít, se nem világosít, a Csalánok közé szeretnénk átültetve látni. — Ismertetésül adatik továbbá Bene Ferenc­, orvostudor „Tetszhalál, megetetés és egyéb rögtöni életveszélyekről, mentő­szere­ikkel együtt 44 czímű munkájának, s méltányló dicsérettel említvén a biráló orvosainkat, hogy munkáikkal, mióta senyvedő szendergésünkből föléledtünk, többnyire a ma­gyar irodalmat gazdagítják, érdemleg megróván kbr. egye­temünkben a jog­osztályzat férfiait, kik minden egyéb tan­karok t. tanítói közt, egyedül semmit nem tesznek a sza­­kokbeli tudományok nemzeti nyelven­ kidolgozására, egye­dül nem adnak semmi életjelt.—­Átmegy aztán a munka foglalatára, mellyet a sűrűn használt műszók és műkité­telek által okozott népszerűtlenséget kivéve, a leggyakorl­­­at­iabbak közé soroz és közhasznúságát mondja legkitűnőbb oldalának. — Negyedik czikkül egy mulatságos czikket ka­lmük, csípdező gúnynyal teljest. A hang, mellyen biráló az iró felől beszél, mutatja, hogy ennek Lessing scalája szerint igen alant fokon kell állnia. A bírálat alatt levő munka,tulajdonkép munkák. ..Petrichevich 1 Horváth Lázár munkái:44 s a kilenc­, kötetből csak egy vétetik a ,cris­icai korbácsa alá, mellyben van: „Álmok, dráma 4 fel­vonásban.44 S azok szerint, miket biráló ez úgynevezett drámából idézget és részletesen bonczol, a munkának va­lóban rendkívül silánynak kell lenni. Tudjuk, hogy e szer­ző igen bőkezű szók lenni saját munkáiból, idézetekben, tanúja ennek a ,Honderű, mellyben ol­y felette gyakran van a szerkesztő munkáira hivatkozás; s a jókedvű bíráló megtevé e barátságot a szerző iránt, ő is hagy bőven idézget drámájából furcsánál furcsább helyeket, s mi meg nem 2 500,000 nemes közöl alig szavazott kétharmada, s ezek közöl megint csak kétharmadnak voksával kül­dettek föl ide a megyei képviselők, s mi csekély szám ez a 10­ millió megyei lakokhoz képest? a képvise­let tehát nálunk most még csak indirekt és erkölcsi, és e tekintetben mi is nem 10 vagy 20 egyént képvi­selünk, hanem a státus legszentebb érdekét, mindazo­kat, kik állapotunkhoz tartoznak, kik minket a val­lás ügyvivőinek , erkölcsiség védőinek , nevelés okta­tás sáfárjainak elismernek. De h­a fölteszem is, hogy a státustan ez újabb időkben nálunk is újabb eszmé­ket hozott divatba , követelésünk még ezek irányában sem képtelen, s itt a t. kör. Rendek engedelmével az újabb constitutiok statistikáját fogom röviden fölhozni, melly __Szászhonban a meiszeni Hochstift, budhsini cath.kápta­lan, wierseni társas káptalan, lipcsei egyetem, lipcsei su­­perintendens az első kamarában vannak. Hannoverában a loccumi és szentmihályi evangelicus apátok, a neu­­waldi monostor előjárója a kath. püspök s még egy meghívott evangelicus pap az első : három Stift követe, a hildesheimi káptalan követe , göttingai egyetem, és két evangelicum consistorium követei a második kamrában ülnek, Bavaria példája közelebb áll hozzánk, hogy sem ezt elmellőznünk lehetne, itt az első kamrá­ban két érsek egy püspök, a másodikban 11 catholi­­cus és 5 evangelicus papi követ ül. Würtenbergában a rothenburgi püspök, a káptalan követe , s a megyéből a legidősb decán részt vesz a törvényhozásban. Baden! nagyherczegs­égben az első kamrában az érsek , a má­sodikban a káptalani tag foglalnak helyet, mellettek egy protestáns pap, két, egyetemi követ. Hessen! nagy­herczegségben a mainzi püspök, egy más praelatus, az egyetem cancellárja szinte törvényhozók , s igy van ez : Kurhessenben, Braunschweigban, s Dánia kapcsolt részeiben, igy Nassauban ; mindenütt az újabb consti­tute szerint (mellyek legidősbbike 1819. fogva) a pap­­ságnak befolyás engedtetett a törvényhozásba , noha az előszámlált országokban a képviseleti rendszer ki­sebb nagyobb mértékben el van fogadva. Nem áll te­hát kivonatunk ellenébe a képviseleti rendszer ideája sem, mellyet ránk alkalmazni még most, midőn ho­nunkban a státusrendszer főn ál, a legnagyobb igaz­ságtalanság és valóban merő önkény volna. T. kerületi Rendek ! Ha a tekintetes Rendek fö­lülről igazságot kívánnak, szolgáltassanak aláfelé is igazságot. Itt nem az a kérdés: adjanak e helyt és vok­­sot az egyházi Rendnek, részeltessék e­zt a törvény­­hozásban , hanem az , hogy igazságos­ és jogszerű-e őket annak gyakorlatában tovább is akadályoztatni, mit a SOOdos constitutio nekik megadott. Az igaz, a tekin­tetes KK. és RRek elmondhatják magukról, mit NIV. Lajos mondott: ,L’ etat c’ este moi, de váljon ezen mo­­nopolisálásából a hatalomnak, lehet-e a hazára üdvös eredményeket várni? de az illyen önkény rendszerén nincs biztos alapra fektetve a hon boldogsága. A tör­vényhozásnak nem kell és nem lehet szeme elől elté­veszteni a törvényszerűséget és históriát, különben botlásai fölszámíthatlanok. 1789 ben a forradalom e botlást tette . Thierry azt mondja azon országgyűlésről, melly magát assemblée constituante-nak nevezte: ,,Elle demanda tout á la raison , rien­t l’ histoire az min­denben az észtől kért tanácsot , a históriát semmibe sem vette. Egy veterán követ tudja ugyan, hogy az 1608. l.t.cz.ben említés van a káptalanok szavazatáról is, de isten tudja, u­gymond, miilyen szavazat lehetett az, hi­szen ott megemlíttetnek a városok is, az absentium ab­­legati is sat, és még sincs szavazatuk. De ha állana is az, hogy ott egyenkénti szavazat adatik az akkor létező káptalanoknak , de nem adatott azoknak , mellyek az­után keletkeztek, miilyenek a rozsnyai, szathmári, kas­sai sat. káptalanok, mert hiszen ekként könnyű volna az egri , váradi, váczi tetemes káptalani javakból na­ponkint új káptalanokat alkotni; véleménye szerint a káptalanok az alsó táblánál nem mint képviselők, hanem csak mint jószág birtokosok ülnek , valamint ült a je­zsuiták főnöke is, mig a rend el nem töröltetett, s ja­vai el nem vétettek. Sem az angol, sem franczia alsó házban pap nem ül, majd ha az o.gyűlés rendezése föl­vétetik , szóba jövendnek a káptalanok is , melly szó azonban nem arról lesz, hogy szavazatuk szaporíttassék­­e? hanem várjon a törvényhozási teremben megmarad­janak-e ? Erre a f................i káptalani követ válaszol . Jelenleg is úgymond a tek. KK. és RR. nemes bé­ketűrésével visszaélni nem akarok, de miután az előt­tem szálló B­o­d megyének érdemteljes követe e jelen tárgynak, s itteni állásunknak törvényes oldalát meg­­pendité; s másoktól is azt hallom, hogy itt semmi törvény­sértésnek helye nincs. Illy ellenvetések közt mindenek előtt szükségesnek tartom e tárgynak tör­vényes szempontbóli bővebb fölfogását, mellyhez én röviden, s egész tisztelettel szólani fogok. — Tek. KK. és RR azon ügy, melly mellett fölállani, s sza­vamat emelni tartozom, nem egyedül magamé, s kül­dő káptalanomé, hanem a mennyire világos törvénye­inknél fogva, a káptalanok, s apátok ezen tek. rendi táblának kiegészitő részét teszik , annyiban ezen ügy egyszersmind magáé nyolcz százados polgári alkot­mányunké ; s illy értelemben vélem ide is alkalmaz­­hatónak az 1828. 3dik t.czikknek ama nevezetes sza­vait, hogy a király, és az ország boldogsága, a tör­vényeknek épségén, s pontos megtartásán alapul, — és ha vagy a király , vagy az ország rendeinek jo­gai valamiben megcsonkittatnak , a törvények és az országnak századok által alapított törvényes szerke­zete — aláásatik. Ezeket előre bocsátván , a káp­talanok, s apátok törvényes szavazataiknak e tek­ rendi táblánál megszoritása, valamint a sz. kir. városoké — leginkább 1825től fogva, véve eredetét, midőn a négy kerület egybe olvadván, a szavazás melly annak e­­lőtte, csak a legritkább esetekben fordult elő, most majd nem minden nehezebb kérdések eldöntésében szo­kássá vált ; — ekkor történt, hogy valamint a váro­sok, úgy a káptalanok is,­­ észrevétlenségből-e vagy inkább a szavazás megrövidítése miatt-e? nem külön, mint a megyék, hanem csak összesen szólittattak föl, és igy csak egy curiatum votumra szólittattak , melly törvény elleni gyakorlat ellen mind a két státus kép­viselői az utolsó országgyűléseken reclamatioval élni kénytelenek voltak.­S miután a tek. kir. és RR. a sz. kir. városokat ezen szenvedőleges állásukból mos­tan kiemelni méltóztattak, önkényt következik, hogy nekünk is ezen kedvező alkalmat kellet megragadnunk, ha csak polgári kötelességeink , s alkotmányos joga­ink iránt egészen érzéketlen emberekké nem akar­tunk válni. Tek, Krik és Redek ! a súly, melly re­ánk e tekintetben majd húsz évtől fogva nehezkedik, már olly nyomasztó, olly leverő, hogy annak további elviselésére majd nem elégtelenek vagyunk. Itt a kí­vánt idő, mellyben a tek. Kir. és RRdek az ország mindennemű bajainak, sérelmeinek gyógyításával fog­­lalkoznak , méltóztassanak egy­úttal orvosló kezeiket, legális nemes gondolkozásukat s igazságszeretetüket azon selejtő gyakorlat megszüntetésére is mielőbb ki­terjeszteni, mert ezen mostani gyakorlat több fönálló törvényeinkkel igen is homlok­egyenest összeütközik, s ezeket sérti. Mindenek előtt: a) Ide tartoznak mind azon régi törvények, mel­lyek a bécsi, s linzi békekötés előtt törvénykönyvünk­ben feltaláltatnak, jelesen szent István, szent László, s egyéb koronás fejedelmeink decretumaiban , mel­lyek világosan azt erősitik , hogy alkotmányunk kez­detétől fogva a törvényhozásban nemcsak a világi nagyok, nemesek, hanem az egyházi nagyok is, praelatusok, apátok, prépostok, és káptalanok részt­vettek ; azonban ezen régibb törvényes adatokat itten az idő rövidsége miatt elmellőzvén, egyedül csak azt érintem meg, hogy valamint az 1553: 15 törvény czikk bizonyitása szerint, az akkori káptalanok az országos küldöttségben (melly a reformált decretum megvizsgá­lása végett rendeltettett) úgy századokon keresztül e­­gész a mai napig illy országos választmányok tagjaivá kiszoktak neveztetni, s azokban eldöntő szavazattal bírni; e mellett figyelmet érdemel még itt a II. rész 49dik czime, mellyben a praelatusok neve alatt nem­csak az érsek s püspök urak, hanem egyszersmind apátok s minden világi szerzetes prépostok is értőd­nek. b) A bécsi s linzi békekötésekre annál nagyobb örömmel hivatkozom itt, minél inkább bizonyítja a min­dennapi tapasztalás, hogy evangelikus atyánkfiai nem­csak vallási, hanem polgári tekintetben is szabadsá­gaik védelmekor ezen békekötésekre, mint a törvényes jogaik legfőbb palládiumára, s legerősb támaszára szok­tak hivatkozni , sőt meg kell vallani, hogy a tek.KK. és KR. is e két békekötésre ezen országgyűlésen is mint egész kiterjedésben fönálló törvényekre hivat­koztak, azért ezen bilaterális békeszerződések nem­csak a római catholicusok, hanem a helvetiai, s á­­gostai vallást követők által is egész kiterjedésében most is megtartandók. Nézzük meg tehát, micsoda vé­delmet találhat ezekben a catholikus clerus szavazási jogaira nézve ! Igen is a bécsi békekötés első­rban az határoztatik, hogy a római catholicusok clerusa, templomaik, gyülekezeteik (ecclesiae) sértetlenek és sza­badok maradjanak. Egész tisztelettel kérdem itt a tek. KK. és Ricket! mikép maradhatott volna meg a római katholikusok clerusa sértetlen és szabad? ha a.gyűlési szavazatától, ősi legszebb alkotmányos jogától meg­­fosztatott volna? De nem fosztatott meg, mert ezen békekötés aik­­ban azt is rendeli, hogy a prépostsá­­gok s apátságok maradjanak meg maguk statusában s alapítványában.—Hogy ezen rendelet által az o.gyűlési jog is értődik, kitetszik az 1608ki kor. ut.lecz.6dik­ából, melly az infulatus, s kiváltságos prépostokat s apáto­kat az ország rendei, s karai közé foglalván azt ren­deli , hogy ezeknek is az ország rendei közt szava­zatuk legyen, a bécsi rendeletek szerint, (juxta con­­stitutiones viennenses) Ekép a catholicus clerusnak a békekötésben is polgári szabadsága, sértetlensége , s a.gyűlési szavazata biztosittatik. A linzi békekötés (melly az 1647: 5dik törvény­ben beczikkelyeztetett) 8dik pontja, a már említett 1608-i kor. ut. lső t.czikket egész kiterjedésében meg­­erősiti azt határozván, hogy ő fölsége a legközelebbi v.gyűlést akép tartatni méltóztassék, hogy arra minda­zok, kik az országgyűlésre az 1608 kor. ut. lső t. czikk szerint meghivatni szoktak , ott biztosan megje­lenhessenek és munkálódhassanak,a régi időtől szokott e­­­gyülési szabadsággal; vagy mint az eredeti deák szerke­zet ezt még velősebben fejezi ki: Eandem autem Generalem Regni Diaetam,ut Sua Sacrissima Caesarea et Regia Majes­­tas ita celebrami facere dignabitur, ut omnibus ad Diaetam

Next