Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-17 / 45. szám
sára vonatkozó nézeteiket a FORRkel közölni szíveskedjenek. Ez indítvány egyhangú elfogadása után tovább olvastatott a szőnyegen levő tárgy. A 12dik fejezet szerint a kerületi börtönök bútorzati költsége a kincstárt, a személyzet fizetése pedig az országos pénztárt illetné — a hatósági börtönök költségei személy és rang különbség nélkül viselendők. Ezen fejezetre egy gróf fölszólitandóknak inditványzá a KK. és RRet, miszerint a kerületi börtönök egész költségeinek a kincstár által leendő viselésében annyival inkább megegyezni szíveskedjenek, mert az országos pénztár tétele mind eddig kétes homályban dereng , egyszersmind a hatósági börtönök költségeinek személy külömbség nélküli viselését elfogadni indítványozza, és indítványának mind két része ellenmondás nélkül elfogadtatott. — A 117. Ill. §t illetőleg egy gróf fölszólitandóknak javasolja a KK. és RKet hogy a kerületi börtönök — mellyek költségei úgyis a kincstárt nyomnák — igazgatóinak ő felsége által leendő kinevezésében megegyezni szíveskedjenek , a 151, 152. § rendeletét pedig, melly szerint a hatósági börtönök igazgatói választandók — elfogadni indítványozza, s nézete általános viszhangra talált. — Továbbá hogy a 4 kerületi börtönbe a hon minden részeiről juthassanak próba tekintetéből foglyok fölszólittatni határoztalak a KK. és RR., hogy olly osztályzatot javasoljanak, melly kifejtse azon arányt is, mellyben különféle törvényhatóságokból a rabok a kerületi börtönökbe viendők. Egy grófnak egyhangúlag elfogadott rövid indítványa szerint arra is fölszólitandók a KK. és RR, hogy a hatósági börtönök költségeinek fedezésére kulcsot készítsenek. Végre a KK. és RBnek azon kivánata is elfogadtatott, hogy e tárgy a büntető törvénykönyv többi részeitől elkülönözve terjesztessék föl ő felségéhez, és e végből már már a fölirási javaslat vétetett tárgyalás alá, midőn egy gróf szót emelt kifejtve, miként a főrendi tábla mind eddig azon szokáshoz hű volt, hogy a fölirási javaslatot csak tökéletes egyesüléskor tárgyaló , és ha — úgymond — nem sok is a két tábla közti különbség, de e szokás megtartása annyival czélszerűbb, miután költség kivetése kulcsa a fölirásban is megemlitendő, mellyre nézve azonban még egyesség nincs. E nézet pártoltatván a fölirási javaslat tárgyalása elhalasztatott. Ezután tárgyalás alá került 2-dik üzenete a KK. és RRnek a megyei választások, és tanácskozó közgyűlések szabályozása tárgyában, mellynek fölolvasásával egy főbb hivatalnok emelt szót fölöslegesnek látván fejtegetését annak , miként a KR. és RR. ebbeli javaslatában nem annyira a főispáni jogok megszorítása, mint éppen megsemmisítése rejlik, mit azonban a m. FőRR. múltkori határozatuk szerint szükségesnek nem látván, a főispáni jogok megszorítását, ha annak szüksége forogna föl a megyék rendezésére kívánták halasztani, kijelentve , miként a fORR. a praeventiv intézkedéseknek szükségét e baj orvoslásánál fölforogni nem vélik. A főispáni jogok legfőbbike a kijelölés, azonban ő excja szerint kijelölés nélküli választásokban is mutatkoztak a kihágásoknak kétségbe nem vonható jelei, melly tanúsítja miként a főispáni jogok korlátozása itt felesleges, azért indítványozza miszerint a m. fő RR. előbbi nézeteikre hivatkozva szólítsák föl a KR. és RRet hogy a törvényjavaslat 39dikátől kezdve előadott rendeletekre vonatkozó nézeteiket a m.förkkel közölni szíveskedjenek. — Nem örömest szólok föl e tárgyban mond egy báró főispán, nehogy azon közmondással: „Cicero pro domo sua“ vádoltassam, azonban a mennyiben némellyeket észrevétel nélkül nem hagyhatok annyival inkább bátorkodom szót emelni, miután nekem a megyével, mellyel kormányozni szerencsés vagyok nagyon kevés bajom volt, és igy a feljebb is kitett mondat rám alig alkalmazható. — Én — úgymond — mlgos foRR. a KR. és RR. e javaslatát az előttem fölszólalt mlgos gróffal nem csak hibásnak , sőt arra különösen számítottnak tartom, hogy e munkálat törvénynyé ne testesüljön, hogy egy szóval semmi sikere ne legyen; pedig ha van sebe honunknak, mit senki sem tagadhat, ez azon egyetlen a maga nagyságában, mellyet orvoslás nélkül hagyni csak kis időre is szerfölött veszélyes, és mert a veszély melly e bajból szerte áradozik mind az oppositiot, mind a conservative egyiránt sújtja, összevetett vállakkal kellene azt orvosolnunk. Én részemről — mond ő mga —tárnok ő excjának indítványában megnyugszom azon hozzáadással, miként a t. RK. és RRnek küldendő üzenetben világosan kifejeztessék, hogy a m. f.RR. olly törvényjavaslatot, melly a főispáni jogokat nem megsemmisíti, hanem a körülményekhez képest szabadosan körülírja nem csak nem pártolnak, sőt óhajtnak. Továbbá Ő méltósága, hogy a főrendi tábla azon kellemetlen vád alól, mellyel a KK. és RR. izenetében érintetik fölmentessék az izenetben hivatkozást kiván az első izenetre, mellynek sűrü sorokkal tömött első két hasábja a törvényjavaslat első 39dikaira vonatkozó főrendi nézetet foglaljaj magában , mellyből a KK. és RRnek azon vádja, mintha a foRR. e §o kat nem is tárgyalták volna önként megszűnik. Ezután a jobb oldalról egymást fölváltva több szónokok keltek föl szavaikat részint egyszerű szavazásra mellyel a KK. és RRet ápolák, részint rövid nyilatkozatban álliták, miként a foRB. az említett 39 §-at nem tárgyalók, s ez állításuk, igazolására az időt kívánnák visszaidézni, mellyben e törvényjavaslat először szőnyegre került. Egy szinte jobb oldali gróf különösnek látja, hogy a főispánok a statusok jogainak kellő korlátozását olly hőn ölelik, míg önjogaiknak szükséges megszorítását alkotmányszerűnek nem látva az azt czélzó javaslatot, mintegy születésük előtt eltemetik. A dolog érdemére a múltkor kimondom nézeteimet — így szól a kés püspök méltósága kijelentve, miként én a főispáni jogok korlátozását nem kívánom, mert azokat tisztelem, de szükségesnek sem látom. A törvényjavaslat pedig midőn az egész főispáni jogokat azon kötelességben öszpontosítja, hogy a conferentia végzéseit teljesítse, a főispáni jogokat nem korlátozza, hanem teljesen megsemmisíti. Ha szükségesnek látnám a főispáni jogok korlátozását, azt nem jelenleg per excerpta, hanem midőn a megyék rendezése érdemileg tárgyalandó, vélném czélszerűen eszközlendőnek, mert véleményem szerint — csak roszat szülhetne egyiket rendezni másikat nem, kötelességeket adni, jogokat elvenni, melly indokokból járnok ő excjával, és a 1-i főispán ő magával szavazok. Ezután egy főbb hivatalnok emelt szót — egy grófnak, ki a 1-i főispánt következetlenséggel vádolá azt felelő, mikint valakit következetlenséggel vádolni magában nem nagy bűn, mert ,,hanc veniam damns, potit musque vicissim,“ de különben a parliamentális gyakorlattal sem ellenkezik, hanem a nyilatkozatokat elferdíteni ez az előbbenivel merőben ellenkezik, s kellemetlenségeket szül. Azon állítás—mond ő excra — hogy a kérdéses 39. §. nem tárgyaltatok alaptalan, mert senki sem tagadhatja, mikint azon §§. némellyike elvettetett, némellyike a megyék rendezésére halasztatott, melly alkalommal— ő excja is barátja leend a főispáni jogok szabatos meghatározásának, de azt, hogy a fej elvágassék, ha a lábak bár mennyire szaporítassanak is, csak veszélyesnek hiszi. Javasoljanak a KK. és RR. — mond ő excja — a megyei coordinatióban, és arra holnap is hajlandó vagyok, de jelenleg a tárnok ő excjának és a 1-i főispánnak indítványát legczélszerűbbnek látom. — E nyilatkozat után nádor ő fensége a többség pártolta első indítványt határozatul kimondá. Ezután hirdettetett 2dik izenete a KK. és RRnek a katonai élelmezés és szállásolás tárgyában kelt k. k. leiratra — 2dik izenete a KK. és RRknek—a harminczadnak az org.gyűlésén leendő meghatározása iránt, és 2dik izenete a KK. és RRknek a szabad községek rendezése tárgyában melly után az ülés eloszlott. CCLXXXI. ker. ülés sept. 11 én. Elnökök kik előbb. Jegyzők: Palóczy ? Szentkirályi, Ghiczy. Tárgy: hitelesítések, vegyes házasságok, görög nem egyesültek iránti főrendieik válaszizenetek. Palóczy olvassa a verif. választmány abbeli jelentését, hogy Szabolcsmegye Bónis Sámuel táirája helyébe Bay Ferenczlső aljegyzőjét választó követének. Ghiczy olvassa a vámrendszer iránti 2ik, élelmezési 3dik , Szentkirályi a szabad községek rendezése iránti 2ik üzeneteket, mellyek hitelesittetnek. A vegyes házasságok tárgyában átküldötteik főrendi válaszizenetre kerülvén a tanácskozás, B ... éskövete a nem catholicus de más törvényesen bevett vallás lelkészei előtt kötött vagy kötendő házasságokra nézve ez utóbbiakat illetőleg a határidőnek csak a gyűlés végnapjaiban leendő kitűzését, valamint az ekép kötött házasságoknak az illető esketési egyházi könyvekbe leendő beiratását is a FORR. kivonata szerint elfogadandónak tartja. Azonban nem helyesli az egyszerű catholicus kitételt, mellyet római catholicus kitétellel kíván fölcseréltetni, miután azt hiszi, hogy ő is catholicus, habár protestáns is, de nem romai catholicus, és nem is a catholicus. Erre válaszol a nv ... . i káptalan jeles követe megjegyezvén, mikép az előtte szólónak ezen kivonata nem törvényes , miután ezen szőnyegen lévő vegyes házassági kérdés vonatkozik az 1790/0. 26. t.czikk 151kk ra, hol a catholicus nevezet alatt nem a protestánsok értetnek , s igy áll ez számos törvényczikkekben is. Bizonyos hirlapok kezdik ugyan a catholicus nevezetet a protestánsokra nézve is használni , — noha ez minden históriával, diplomaticával, theologiával ellenkezik, — mindaddig, azonban míg a protestánsok magukat catholicusoknak nem mondják, nem írják, a római szónak hozzátétele fölösleges már csak azért is, mivel így a görög catholicusokra nézve is különös nevezetet kellene oda iktatni. Ezzel ............követe meg nem elégszik, hanem azt kezdi mutogatni, hogy a catholicus kitétel nem egyebet fejezvén ki mint közönséges, a protestánsok szinte ezen közönséges keresztény egyháznak tagjai, mi onnan is kitetszik, hogy a protestánsok symboluma a közönséges egyháznak megemlítését szinte magában foglalja. A protestánsok nem akarnak ugyan catholicusoknak neveztetni, azonban ezen nevezet alól kirekesztetni sem kivánnak. Az először szólt követ a törvénynek azon kitételét idézi, hogy a magyar korona is a fölséges ausztriai ház romai catholicus utódainak adatott át, és sz. István decretumában is csak a catholica vallásról van szó. Mire a v....i káptalan követe megjegyzi, mikép sz. István decretumaiban azon catholica vallásról s egyházról van szó, melly püspökökkel bír. Mindezek mellett a többség kivonata nyomán a catholicus lelkész kitétel ekbe a romai szó odatételék, vagy bár ki más : — nem szeretem az ok nélküli állitást, mert puszta szavakkal a nap alatt minden tagadható ; azért előadom kifogásom egyszerű okait: a) mert ez a beszédet, mellynek tiszta csermelyként kell folynia, rohanóvá vagy darabossá teheti, minden esetben folyamát csökkenti b) mert a kezdő szavak intonatiója, a tüdőt erőlteti, minek természetes következése a végszavak halk érthetetlen vagy éjjen el harapott ejtése, minél a szónoklat terén nagyobb és sértőbb hiba alig lehet. ( 3) Abban pedig már átalában meg nem tudnék egyezni, hogy az ifjúság a munka végén küzdött bármennyire remek verseket szavalja, mert verseket jól szavalni, még az érettebb és gyakorlott szónoknak is nem csekély föladat, a tapasztalatlan ifjúságot ez könnyen zene vagy is éneklő szavalatra szoktatná, p pedig a rosz szokástól jobbra által menni, vajmi nehéz! egyébiránt a könyvecske használható s ajánlható. Nyitra Zerdahelyi Lőrincz, Hy Mínusz, költemény Kölcsey Ferencztől. Koszoruzott zenéjét irta, s a lelkes költő rokonkeblü barátjának, tekintetes Deák Ferencz, urnak mély tisztelettel ajánlja Frke I Ferencz. Pesten, Wagner József tulajdona. 8 lap. Ara 30 kr. 1. j. Derék mesterünk jelen szerzeményét ismeri a budapesti közönség, melly azt azon idősül fogva, hogy először a színpadon előadatott, mindenütt, a hol hallható, nem csak köztetszéssel, de valódi lelkesedéssel fogalta, s épen ez az, minélfogva nem késünk azt szerencsésen költött, népénekül üdvözölni, melly — valamint egykor szövege, az elhunyt lelkes költő versezete — hallót és hallót egyiránt elragadtatásra fog buzdítani , merre csak a magyar szó érthető s a magyarok lelkes zenéje tetszésben részesül. ezért mind a kiadó mind a szerző annálfogva is méltányló dicséretet érdemelnek, hogy a közkedvességi szerzeményt a nagy közönséggel nyomtatásban megismertetni siettek. Az előttünk fekvő kiadásban a magasztos hymnusz egész dalkarra van adva, zongora, orgona —vagy physharmonica— kísérettel , melly azonban több a puszta kíséretnél, mennyiben az egész éneket előadja, és pedig olly hangtömött accordokban , hogy azt ének hang nélkül is teljes szépségében megérthetően játszhatni; sőt a mennyiben e népéneket már minden kezdő katatámján szeretnék látni, kívánatos lett volna, ha a szerző a szűk terjedelmű kisebb kezekre is tekintettel van ez akkordoknál, mellyek ollykor egész a tizedhangig kiterjednek ; e részben azonban kezdő zongoráját,szóknál a betanító mester segíthet a dolgon, más különben az ének nem kezdők, hanem az összes magyar zenész világ számára lévén írva. — Az egész ének (Es-dur, négy ületűakt, Andante Religiose)áll huszonhét taktból, mellyek négy elseje bevezetésül, négy utolsója — a bevezetéssel egészen egyező — befejezésül szolgál, a többi 19 magának az éneknek lévén szentelve, melly fölfohászkodó halk hangokon (pp.) kezdődik s fokonkinti hangerősüléssel folyvást növekszik, még végre a teljes erejű fortissimoig fellelkesül, s igy végződik megragadó, megrázó hatalmas hangokon. Az egész rövid mű szintolly magyar és nemzeti a milly vallásos emelkedettségű egyszersmind. És ez okból , midőn a derék szerzeményt rövid szavakban ismertetjük, czélunk nem csak az, hogy az ének és zene barátait annak megszerzésére buzdítsuk, hanem hogy meleg szavakkal hívjuk föl egyszersmind mind azokat , kiknek a vallásos zenét ápolni, nemesbízni szép tisztjük hozza magával , Magyarhon buzgó lelkészeit és egyház-papjait, ne mulasszák el e hymnuszt megszerettetni , s félretétetvén kántoraikkal múlt avultságai közül előszedett énekeket, azok helyébe e magasztos hymnuszt emeltetni, melly bizonyosan mindig megteendi buzdító s lélek magasztositó hatását a magyar népre. göw. Political lizingészet. Magyar jellem. A kölni lap tárczájában e czím alatt „Daguerreotypen aus Ungarn*5 a következőket olvassuk: „Fő jellemvonala a Magyarnak mindent a végénél kezdeni fölépítik a háztetőt, mielőtt alapjai illetőleg építve lennének, így juryt szeretnének, de millió parasztjaik szakmány-munka alatt sínlenek; s mikép lehet ott a nép szavának, melly a szent jogot hirdetni segítse, nyomatékot tulajdonítni, hol a nép sat. Nálok az anyagi jóllét minden elemei hiányzanak és javító tömlöczökért lelkendeznek! Nem képesek egy magasabb kirakót ki korlátolt körükön túlhatott, fölmutatni (?!) s négyet politikai lappal bírnak, mellyek franczia alakban jelennek meg! Előhaladásuk visszafelé haladó zsidóiráshoz hasonlít. Ők a siikerülés örömét anticipálják, mint egy drámai költöncz ki gyakran a zárjelenetet írja le, mielőtt műve tervét leírta volna.“ — Ebben van némi túlzás, de igen igen sok igazság, értsék a kiknek kedvükért fordítók. Q. R. Iemzeti színház. Sejt. 1. .Tisztújítás4 vígj. 4 flv. Nagy Ignác/.tól.— Sept. 2. ,Othello, vagy a velenczei szerecsen,4 szomorú opera 3 fölv. zenéje Rossinitól. — Sejt. 3. kilenczedszer .Országgyűlési szállás4 vígj. 4. folv. 4 Vachot, 1 inrétői; Komlossy Ida k. a. mint vendég Emilia szerepében.— Sept. 4. — Sept. 5 .Griseldis, drámai költemény 5 fölv., irta Hanm Fridrik, ford. Fáncsy Lajos, ám. t. t. költs.; Komlóssy Ida k. a. mint vendég Griseldis szerepében.—Sept. 6. Kar 192