Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-17 / 45. szám

sára vonatkozó nézeteiket a FORRkel közölni szíves­­kedjenek. Ez indítvány egyhangú elfogadása után tovább olvastatott a szőnyegen levő tárgy. A 12dik fejezet szerint a kerületi börtönök bútorzati költsége a kincs­tárt, a személyzet fizetése pedig az országos pénztárt illetné — a hatósági börtönök költségei személy és rang különbség nélkül viselendő­k. Ezen fejezetre egy gróf fölszólitandóknak inditványzá a KK. és RRet, misze­rint a kerületi börtönök egész költségeinek a kincstár által leendő viselésében annyival inkább megegyezni szíveskedjenek, mert az országos pénztár tétele mind eddig kétes homályban dereng , egyszersmind a ható­sági börtönök költségeinek személy külömbség nélküli viselését elfogadni indítványozza, és indítványának mind két része ellenmondás nélkül elfogadtatott. — A 117. Ill­. §t illetőleg egy gróf fölszólitandóknak javasolja a KK. és RKet hogy a kerületi börtönök — mellyek költ­ségei úgyis a kincstárt nyomnák — igazgatóinak ő fel­sége által leendő kinevezésében megegyezni szívesked­jenek , a 151, 152. § rendeletét pedig, melly szerint a hatósági börtönök igazgatói választandók — elfogad­ni indítványozza, s nézete általános viszhangra ta­lált. — Továbbá hogy a 4 kerületi börtönbe a hon min­den részeiről juthassanak­ próba tekintetéből foglyok fölszólittatni határoztalak a KK. és RR., hogy olly osz­tályzatot javasoljanak, melly kifejtse azon arányt is, mellyben különféle törvényhatóságokból a rabok a ke­rületi börtönökbe viendők.­­ Egy grófnak egyhangúlag elfogadott rövid indítványa szerint arra is fölszólitan­­dók a KK. és RR, hogy a hatósági börtönök költségei­nek fedezésére kulcsot készítsenek. Végre a KK. és RBnek azon kivánata is elfogadtatott, hogy e tárgy a büntető törvénykönyv többi részeitől elkülönözve ter­jesztessék föl ő felségéhez, és e végből már már a föli­­rási javaslat vétetett tárgyalás alá, midőn egy gróf szót emelt kifejtve, miként a főrendi tábla mind eddig azon szokáshoz hű volt, hogy a fölirási javaslatot csak tö­kéletes egyesüléskor tárgyaló , és ha — úgymond — nem sok is a két tábla közti különbség, de e szokás megtartása annyival czélszerűbb, miután költség kive­tése kulcsa a fölirásban is megemlitendő, mellyre néz­ve azonban még egyesség nincs. E nézet pártoltatván a fölirási javaslat tárgyalása elhalasztatott. Ezután tárgyalás alá került 2-dik üzenete a KK. és RRnek a megyei választások, és tanácskozó közgyű­lések szabályozása tárgyában, mellynek fölolvasásával egy főbb hivatalnok emelt szót fölöslegesnek látván fej­tegetését annak , miként a KR. és RR. ebbeli javasla­tában nem annyira a főispáni jogok megszorítása, mint ép­pen megsemmisítése rejlik, mit azonban a m. FőRR. múlt­kori határozatuk szerint szükségesnek nem látván, a főis­páni jogok megszorítását, ha annak szüksége forogna föl a megyék rendezésére kívánták halasztani, kijelentve , miként a fO­RR. a praeventiv intézkedéseknek szüksé­gét e baj orvoslásánál fölforogni nem vélik.­­ A fő­ispáni jogok legfőbbike a kijelölés, azonban ő excja szerint kijelölés nélküli választásokban is mutatkoztak a kihágásoknak kétségbe nem vonható jelei, melly ta­núsítja miként a főispáni jogok korlátozása itt felesle­ges, azért indítványozza­­ miszerint a m. fő­ RR. előb­bi nézeteikre hivatkozva szólítsák föl a KR. és RRet hogy a törvényjavaslat 39dik­átől kezdve előadott ren­deletekre vonatkozó nézeteiket a m.­fö­rkkel közölni szí­veskedjenek. — Nem örömest szólok föl e tárgyban mond egy bá­ró főispán, nehogy azon közmondással: „Cicero pro domo sua“ vádoltassam, azonban a mennyiben ném­el­lyeket észrevétel nélkül nem hagyhatok annyival inkább bátorkodom szót emelni, miután nekem a megyével, mel­­lyel kormányozni szerencsés vagyok nagyon kevés ba­jom volt, és igy a feljebb is kitett mondat rám alig al­kalmazható. — Én — úgymond — m­lgos fo­RR. a KR. és RR. e javaslatát az előttem fölszólalt mlgos gróffal nem csak hibásnak , sőt arra különösen számítottnak tar­tom, hogy e munkálat törvénynyé ne testesüljön, hogy egy szóval semmi sikere ne legyen; pedig ha van sebe honunknak, mit senki sem tagadhat, ez azon egyetlen a maga nagyságában, mellyet orvoslás nélkül hagyni csak kis időre is szerfölött veszélyes, és mert a veszély melly e bajból szerte áradozik mind az oppositiot, mind a conservative­ egyiránt sújtja, összevetett vállakkal kellene azt orvosolnunk. Én részemről — mond ő mga —­tárnok ő excjának indítványában megnyugszom azon hozzáadással, miként a t. RK. és RRnek küldendő üze­­netben világosan kifejeztessék, hogy a m. f.­RR. olly törvényjavaslatot, melly a főispáni jogokat nem meg­semmisíti, hanem a körülményekhez képest szabadosan körülírja nem csak nem pártolnak, sőt óhajtnak. To­vábbá Ő méltósága, hogy a főrendi tábla azon kelle­metlen vád alól, mellyel a KK. és RR. izenetében érin­tetik fölmentessék az izenetben hivatkozást kiván az el­ső izenetre, mellynek sűrü sorokkal tömött első két ha­sábja a törvényjavaslat első 39dik­­aira vonatkozó fő­rendi nézetet foglaljaj magában , mellyből a KK. és RR­nek azon vádja, mintha a fo­RR. e §o kat nem is tár­gyalták volna önként megszűnik. Ezután a jobb oldalról egymást fölváltva több szó­nokok keltek föl szavaikat részint egyszerű szavazásra mellyel a KK. és RRet ápolák, részint rövid nyilatko­zatban álliták, miként a fo­RB. az említett 39 §-at nem tárgyalók, s ez állításuk, igazolására az időt kívánnák visszaidézni, mellyben e törvényjavaslat először sző­nyegre került. Egy szinte jobb oldali gróf különösnek látja, hogy a főispánok a statusok jogainak kellő korlá­tozását olly hőn ölelik, míg önjogaiknak szükséges megszorítását alkotmányszerűnek nem látva az azt czél­­zó javaslatot, mintegy születésük előtt eltemetik. A dolog érdemére a múltkor kim­ondom nézeteimet — így szól a kés püspök­­ méltósága kijelentve, mi­ként én a főispáni jogok korlátozását nem kívánom, mert azokat tisztelem, de szükségesnek sem látom. A törvényjavaslat pedig midőn az egész főispáni jogokat azon kötelességben öszpontosítja, hogy a conferentia végzéseit teljesítse, a főispáni jogokat nem korlátozza, hanem teljesen megsemmisíti. Ha szükségesnek látnám a főispáni jogok korlátozását, azt nem jelenleg per ex­­cerpta, hanem midőn a megyék rendezése érdemileg tárgyalandó, vélném czélszerűen eszközlendőnek, mert véleményem szerint — csak roszat szülhetne egyiket ren­dezni másikat nem, kötelességeket adni, jogokat elvenni, melly indokokból járnok ő excjával, és a 1-i főispán ő magával szavazok. Ezután egy főbb hivatalnok emelt szót — egy gróf­nak, ki a 1-i főispánt következetlenséggel vádolá azt fe­lelő, mikint valakit következetlenséggel vádolni magá­ban nem nagy bűn, mert ,,hanc veniam damns, potit musque vicissim,“ de különben a parliamentális gya­korlattal sem ellenkezik, hanem a nyilatkozatokat el­ferdíteni ez az előbbenivel merőben ellenkezik, s kelle­metlenségeket szül. Azon állítás—mond ő excra — hogy a kérdéses 39. §. nem tárgyaltatok alaptalan, mert sen­ki sem tagadhatja, mikint azon §§. némellyike elvet­tetett, ném­ellyike a megyék rendezésére halasztatott, melly alkalommal— ő excja is barátja leend a főispáni jogok szabatos meghatározásának, de azt, hogy a fej elvágassék, ha a lábak bár mennyire szaporítassanak is, csak veszélyesnek hiszi. Javasoljanak a KK. és RR. — mond ő excja — a megyei coordinatióban, és arra holnap is hajlandó vagyok, de jelenleg a tárnok ő exc­jának és a 1-i főispánnak indítványát legczélszerűbbnek látom. — E nyilatkozat után nádor ő fensége a több­ség pártolta első indítványt határozatul kimondá. Ezután hirdettetett 2dik izenete a KK. és RRnek a katonai élelmezés és szállásolás tárgyában kelt k. k. leiratra — 2dik izenete a KK. és RRknek—a harmin­­czadnak az org.gyűlésén leendő meghatározása iránt, és 2dik izenete a KK. és RRknek a szabad községek ren­dezése tárgyában melly után az ülés eloszlott. CCLXXXI. ker. ülés sept. 11 én. Elnökök kik előbb. Jegyzők: Palóczy ? Szentkirályi, Ghiczy. Tárgy: hitelesítések, vegyes házasságok, görög nem egyesültek iránti főrendi­eik válaszizenetek. Palóczy olvassa a verif. választmány abbeli jelen­tését, hogy Szabolcsmegye Bónis Sámuel táirája helyé­be Bay Ferencz­lső aljegyzőjét választó követének. Ghiczy olvassa a vámrendszer iránti 2ik, élelme­zési 3dik , Szentkirályi a szabad községek rendezése iránti 2ik üzeneteket, melly­ek hitelesittetnek. A vegyes házasságok tárgyában átküldött­eik fő­rendi válaszizenetre kerülvén a tanácskozás, B ... és­kö­vete a nem catholicus de más törvényesen bevett vallás lelkészei előtt kötött vagy kötendő házasságokra nézve ez utóbbiakat illetőleg a határidőnek csak a­ gyűlés vég­napjaiban leendő kitűzését, valamint az ekép kötött há­zasságoknak az illető esketési egyházi könyvekbe le­endő beiratását is a FO­RR. kivonata szerint elfogadan­­dónak tartja. Azonban nem helyesli az egyszerű catho­licus kitételt, mellyet római catholicus kitétel­lel kíván fölcseréltetni, miután azt hiszi, hogy ő is ca­tholicus, habár protestáns is, de nem romai catholicus, és nem is a catholicus. Erre válaszol a nv ... . i káptalan jeles követe meg­jegyezvén, mikép az előtte szólónak ezen kivonata nem törvényes , miután ezen szőnyegen lévő vegyes házas­sági kérdés vonatkozik az 1790/0. 26. t.czikk 151k­k ra, hol a catholicus nevezet alatt nem a protestánsok értetnek , s igy áll ez számos törvényczikkekben is. Bizonyos hirlapok kezdik ugyan a catholicus ne­vezetet a protestánsokra nézve is használni , — noha ez minden históriával, diplomaticával, theologiával el­lenkezik, — mindaddig, azonban míg a protestánsok magukat catholicusoknak nem mondják, nem írják, a római szónak hozzátétele fölösleges már csak azért is, mivel így a görög catholicusokra nézve is különös nevezetet kellene oda iktatni. Ezzel ............követe meg nem elégszik, hanem azt kezdi mutogatni, hogy a catholicus kitétel nem egyebet fejezvén ki mint közönséges, a protestán­sok szinte ezen közönséges keresztény egyháznak tag­jai, mi onnan is kitetszik, hogy a protestánsok symbo­­luma a közönséges egyháznak megemlítését szinte ma­gában foglalja. A protestánsok nem akarnak ugyan catholicusoknak neveztetni, azonban ezen nevezet alól kirekesztetni sem kivánnak. Az először szólt követ a törvénynek azon kitételét idézi, hogy a magyar korona is a fölséges ausztriai ház romai catholicus utódainak adatott át, és sz. István de­­cretumában is csak a catholica vallásról van szó. Mire a v....i káptalan követe megjegyzi, mikép sz. István decretumaiban azon catholica vallásról s egy­házról van szó, melly püspökökkel bír. Mindezek mellett a többség kivonata nyomán a catho­licus lelkész kitétel ek­be a romai szó odatételék, vagy bár ki más : — nem szeretem az ok nélküli áll­it­ást, mert puszta szavakkal a nap alatt minden tagadható ; az­ért előadom kifogásom egyszerű okait: a) mert ez a be­szédet, mellynek tiszta csermelyként kell folynia, roha­nóvá vagy darabossá teheti, minden esetben folyamát csökkenti b) mert a kezdő szavak intonatiója, a tüdőt erőlteti, minek természetes következése a végszavak halk érthetetlen vagy éjjen el harapott ejtése, minél a szónoklat terén nagyobb és sértőbb hiba alig lehet. ( 3) Abban pedig már átalában meg nem t­udnék egyezni, hogy az ifjúság a munka végén küzdött bár­mennyire remek verseket szavalja, mert verseket jól szavalni, még az érettebb és gyakorlott szónoknak is nem csekély föladat, a tapasztalatlan ifjúságot ez könnyen zene vagy is éneklő szavalatra szoktatná, p pedig a rosz szokástól jobbra által menni, vajmi nehéz! egyébiránt a könyvecske használ­ható s ajánlható. Nyitra Zerdahelyi Lőrincz, Hy Mínusz, költemény Kölcsey Ferencztől. Koszoruzott zenéjét irta, s a lelkes költő rokonkeblü ba­rátjának, tekintetes Deák Ferencz, urnak mély tisz­telettel ajánlja F­r­k­e I F­er­e­n­cz. Pesten, W­agne­r József tulajdona. 8 lap. Ara 30 kr. 1­. j­. Derék mesterünk jelen szerzeményét ismeri a buda­pesti közönség, melly azt azon idősül fogva, hogy elő­ször a színpadon előadatott, mindenütt, a hol hallható, nem csak köztetszéssel, de valódi lelkesedéssel fogalta, s épen ez az, minélfogva nem késünk azt szerencsésen költött, népénekül üdvözölni, melly — valamint egykor szövege, az elhunyt lelkes költő versezete — hallót és hallót egyiránt elragadtatásra fog buzdítani , merre csak a magyar szó érthető s a magyarok lelkes zenéje tetszés­ben részesül.­­ ezért mind a kiadó mind a szerző annál­­fogva is méltányló dicséretet érdemelnek, hogy a köz­­kedvesség­i szerzeményt a nagy közönséggel nyomtatás­ban megismertetni siettek. Az előttünk fekvő kiadásban a magasztos hymnusz egész dalkarra van adva, zongora, orgona —vagy phys­­harmonica— kísérettel , melly azonban több a puszta kí­séretnél, mennyiben az egész éneket előadja, és pedig olly hangtömött accordokban , hogy azt ének hang nél­kül is teljes szépségében megérthetően játszhatni; sőt a mennyiben e népéneket már minden kezdő katatámján sze­­retnék látni, kívánatos lett volna, ha a szerző a szűk terjedelmű kisebb kezekre is tekintettel van ez akkordok­nál, mellyek ollykor egész a tizedhangig kiterjednek ; e részben azonban kezdő zongoráját,szóknál a betanító mes­ter segíthet a dolgon, más különben az ének nem kezdők, hanem az összes magyar zenész világ számára lévén írva. — Az egész ének (Es-dur, négy ületű­­akt, Andante Re­ligiose)­áll huszonhét taktból, mellyek négy elseje beve­zetésül, négy utolsója — a bevezetéssel egészen egyező — befejezésül szolgál, a többi 19 magának az éneknek lé­vén szentelve, melly fölfohászkodó halk hangokon (pp.) kezdődik s fokonkinti hangerősü­léssel folyvást növekszik, még végre a teljes erejű fortissimoig fellelkesül, s igy végződik megragadó, megrázó hatalmas hangokon. Az egész rövid mű szintolly magyar és nemzeti a milly val­lásos emelkedet­tségű­ egyszersmind. És ez okból , midőn a derék szerzeményt rövid sza­vakban ismertetjük, czélunk nem csak az, hogy az­ ének és zene barátait annak megszerzésére buzdítsuk, hanem hogy meleg szavakkal hívjuk föl egyszersmind mind azokat , kiknek a vallásos zenét ápolni, nemesbízni szép tisztjük hozza magával , Magyarhon buzgó lelkészeit és egyház-papjait, ne mulasszák el e hymnuszt megszeret­tetni , s félretétetvén kántoraikkal múlt avultságai közül előszedett énekeket, azok helyébe e magasztos hymnuszt emeltetni, melly bizonyosan mindig megteendi buzdító s lélek magasztositó hatását a magyar népre. göw. Political lizingészet. Magyar jellem. A kölni lap tárczájában e czím alatt „Daguerreotypen aus Ungarn*5 a következőket olvassuk: „Fő jellemvonala a Magyarnak mindent a végénél kezdeni fölépítik a háztetőt, mielőtt alapjai illetőleg építve lennének, így juryt szeretnének, de millió parasztjaik szakmány-munka alatt sínlenek; s mikép lehet ott a nép szavának, melly a szent jogot hirdetni segítse, nyom­atékot tulajdonítni, hol a nép sat. Nálok az anyagi jóllét minden elemei hi­ányzanak és javító töm­löczökért lel­kendeznek! Nem képesek egy magasabb k­irak­ót ki korlá­tolt körükön túlhatott, fölmutatni (?!) s négyet politikai lappal bírnak, mellyek franczia alakban jelennek meg! Előhaladásuk visszafelé haladó zsidóiráshoz hasonlít. Ők a siikerülés örömét anticipálják, mint egy drámai költöncz ki gyakran a zárjelenetet írja le, mielőtt műve tervét le­írta volna.“ — Ebben van némi túlzás, de igen igen sok igazság, értsék a kiknek kedvükért fordítók. Q. R. I­emzeti színház. Sej­t. 1. .Tisztújítás4 vígj. 4 flv. Nagy Ignác/.tól.— Sept. 2. ,Othello, vagy a ve­­lenczei szerecsen,4 szomorú opera 3 fölv. zenéje Rossi­n­i­­tól. — Sej­t. 3. kilenczedszer .Országgyűlési szállás4 vígj. 4. folv. 4 V­a­c­h­o­t, 1 in­r­é­tői; K­o­m­lossy Ida k. a. mint­ vendég Emilia szerepében.— Sept. 4. — Sept. 5 .Gri­­seldis, drámai költemény 5 fölv., irta Hanm­ Fridrik, ford. Fáncsy Lajos, ám. t. t. költs.; Komlóssy Ida k. a. mint vendég Griseldis szerepében.—Sept. 6. Kar­ 192

Next