Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-18 / 46. szám
sok szerencsétlenségek , mellyek gőzhajók által okoztatak, a lordmayort és az aldermeneket, a hajói gyorsaság maximumának meghatározására bírták, a ki azt túlhaladja, pénzbírságnak veti magát alá. — Rouet Lucien, a párisi Polytechnicum növendéke, jelenleg Konstantinápolyban a „Moniteur Ottoman“ szerkesztője, a Salata-Sérail iskolába mathematical s physical tudományok professorává neveztetett ki. Bugeaud marschal csak 4000 ember segítséget kért a kormánytól, mellyek immár útban vannak. Beszélik, hogy a 8ik számú könnyű lovasság is rendelkezése alá fog adatni. — Mindenfelé csak a tengerészet körüli mozgalmakról hallhatni. Az öntőgyárak igazgatói legújabban parancsot vevének nagyszámú ágyúgolyók öntésére, a ministériumban pedig egy lajstroma készül azoknak, kik a tengerészetnél előléptetést és alkalmazást fognak nyerni. — A franczia academia aug. 30 án tartá nagygyűlését. — Villemain minister a jutalmak iránt ten előadást: a nagy jutalom ez évben egy Voltaire fölött tartandó emlékbeszédr_a koszorúzott beszédet Ancelot ur olvasá föl, mellyre Seribe ur azt megdicsérd, fölbontatván ezután a jeligés levelbe , kitűnt hogy a beszéd szerzője, Harel ur — a jutalom 4000 frank. — Athalin general, Lajos Fülöp segéde, Londonba küldetett a király magánlevelével. — Ha hinni lehet az araboknak az „Akkbar d’ Alger“ czimü lap szerint Bugeaud marsal épen nem nagyitá az islyi ütközetben elestek számát, minthogy az idézett lap a holtak számát 3000re teszi. Annyi igaz, mond a Presse, hogy még másnap telve volt a harertér rothadni indult testekkel, amiért is a marsal kénszerülve jön 4 mértfölddel előre menni, nehogy a 45 foknyi meleg miatt veszélyes kigőzölgés valami ragályt idézzen elő. Harcz előtt a francziák semmiben sem szenvedenek fogyatkozást, táboruk egy olajfa erdő árnyaiban terült el. KÍHIFOIÍDIMPLÓI TV. Britannia. „A fölső ház a dublini Queensbench ítéletét O’Connell és társai ellen he lyeselte.“ Ezt olvassuk az augs. alig. 251. számában aug. 2ról. Ugyan e napról a frankfurti főpostahivatali lap (248.) így ír: „A bírák O’Connell és társai ügyében véleményüket kimondották; a fölsőház mint fölebbviteli törvényszék hallá, az egészre nézve, de nem föltétlenül, oda nyilatkoznak , hogy a dublini Queensbench törvényszék törvényszerűleg ítélt. A lordok háza most valószínűleg holnap fog a fölebbviteli s törlesztési kérelem fölött ítélni.“ Aug.sról: „A lordok háza, mint az ország fő törvényszéke,a dublini Queensbench törvényszék ítéletét O’Connell és társai ügyében, eltörlesztette. (The House of Lords has reversed the decision of the Court of Queens-Beach in Ireland) Ezen határozat következménye, hogy O’ Connell és társai tüszint szabad lábra állítatnak. LAPVIZSGI. Budapesti Híradó. (40 i. sz.) „Válasz a P. Hírlap 3-3 ik számában tett azon kérdésre : ,,Legyen e vukovár-fiumei vasút?“ fő czikk. — Politicában — kivált practicai kérdéseknél, a hol minden mozdulatnak a hidegen fontoló ész józan számitásán kell alapulni, semmi sem vezet inkább tévutakra , s nem compromittálhat annyira, mintha illy practicai tárgyakat kedvencz eszméinkké választjuk, bizonyos előszeretetet táplálunk kebelünkben irántuk, s érzelmeinket a lelkesedés legfőbb fokáig csigázva a phantasia rózsás szárnyain szórjuk elmélkedéseinket a kevésbbé fontoló nép közé, mert a phantasia rózsáit lálat, mozgás, alvás, ruházat, valamint a gyermekkori játékok. Az értelmi nevelésre nézve külön czikkekben adja elő, az értelmi nevelés szükséges átalános szabályai után, a belérték, a figyelem, a szemlélő s a beszélő tehetség, a képzelő erő, az emlékezet, értelem, ítélő erő s az ész művelésének kellékeit és szabályait, e szakaszt az értelmi erők összhangzólagos művelése szükségének megmutatásával fejezvén be. Az érzelmi nevelésre nézve, fontosságának és átalános mibenlétének előadása után , folytatja jeles értekezését a szerző a testi, értelmi, erkölcsi, vallási s szépizlési érzelmek művelése felől. Az erkölcsi s vallási nevelést illetőleg pedig , miután az e tárgyra vonatkozó átalános elveket előadva , a lelkismeret, az erkölcsiségre vezető készség, az engedelmesség, figyelem, rendtartás, hiedelem, tisztaság, szemérem, nyiltszivüség, szolgálati készség, jogosság, becsületérzés, a vallási hit, remény és szeretet fölébresztése, teszik értekezése tárgyait, mind ezen jó tulajdonok beoltásának , kifejtésének a növendék lelkében módjait és szükségét előadván , s egyszersmind a velők ellenkező rész hajlamokkal és azok kiirtása szereivel megismertetvén. S e része a derék munkának ollyan, mellynek lapjait nem egyedül a tanítónak és nevelőnek, hanem mindenkinek , ki önmagát ismerni, önmagában a jót fejleszteni s a netán meglevő rész hajlamok csiráit elfojtani kötelességéül ismeri, bízvást mint élvezetes és egyszersmind hasznos olvasmányt merünk ajánlani. Az átalános oktatástanban három fő szakaszban az oktatás alapszabályai, a tanitási előadás tárgyalása s a tananyag,megválasztása adatnak elő ; végre a ,Tanmodiban ennek alkatrészei tárgyaltatnak, mindenik főszakasz, e tárgy bőségéhez képest apróbb czikkelyekre s fejezetekre leven osztva, bőven meríti ki az értekezés czéljául tűzött tárgyakat, csak hamar elhervasztja a tapasztalás dere, s a nemzet, melly olly boldogító mámorban ringattatott annak illatától, mi hamar hátrahagyott töviseitől vérzik. — 111. minden józan számítás nélküli — lelkesedés volt az, melly a vukovár-fiumei vasút ügyét először is megpendítve, buzgó pártolása alá vette — a nemzet nagyobb része, hitt a nagyszerű phrasisokba pólyáit gyakorlatilag törpe eszméknek, s gyermekként — tiszta aranynak vélte a csillogó tantust. — Részünkről már csak in abstracto véve is mint többször nyilatkoztatánk — sok előbb teendőket láttunk hazánkban a vukovár-fiumei vasútnál, még mielőtt annak ki vagy ki nem vihetősége, jövedelmező — vagy nem jövedelmezősége fölött a viták megkezdettek volna , a mi szempontunk egészen más, kevésbbé kalmári volt. — És ime most itt fekszik előttünk egy értekezés, szerzője bárki legyen is, annyi munkájából látható, hogy értelmes, és józanul kombináló, s csak nem kézzel foghatólag számokkal mutatja meg, miszerint a vukovár-fiumei vasút, annyit teljességgel nem jövedelmezhet, hogy föntartásán kívül, még kamatozhassék is, sőt ha a nemzet roppant évenkénti áldozatokkal fölkívánná is azt tartani , sőt föntartaná , a vizi olcsóbb szállithatás mellett könnyen megtörténhető, hogy a vukovár-sziszeki pályaszeletnek az ott fölállítandott személyzetre nézve valóságos sinecurává kellene lenni, s fű fogná boritni. És ezen állítást számok, a legjózanabb combinatio támogatják. De ha mindentől elállva, szerzőnek csak azon egy észrevételét vesszük is fontolóra, miszerint ezen tervezett vasúton, leginkább, sőt egyedül a gabonaneműek tengertúli kivitele a főczikk és főczél; mennyire bizonytalan, mennyire változó ennek szállíthatási mennyisége; mennyire föltételezik itt a kivitelt, a külföldön bő termés, s a belföldi szűk termés; úgy annyira, hogy jöhetnek évek, midőn épen semmi sem szállittathatik ki; s ez — kivált ha fontolóra vesszük a Fiumén keresztüli behozatal csekélységét — milly hasztalan és milly roppant költségeket csikarna ki a nemzet, úgy is üres zsebéből, csak azért, hogy Fiume, s talán egy válalkozó társulat boldoguljon. — Már ezen egy tétel elég lehet a fagypontig lehűsítni a magasztos lelkesedést, s a jövedelmezőség fölötti nagyszerű ábrándokat, kivált ha még eket vesszük , a szerző által idézett híres amerikai mérnök Ghega Károly úrnak, a lóerőre szánt vasutakra tett azon észrevételét, miszerint nagy emelkedéseknél — márpedig a vukovár — fiumei vasút, emelkedése meghaladná a legmagasb amerikai vasútnak emelkedéseit is — a vaspályáknak semmi vagy csak alig számbavehető elsőbbsége van a rendes kőutak fölött, míg a költség aránylag sokkal csekélyebb az utóbbiaknál. Illy körülmények között, nem nemzet elleni bűn, nem készakart öncsalás, és megrontás lenne, ha nem tekintve semmit, a számok és józan combinatio kézzel fogható intéseire, a vukovár-fiumei roppant költségű vasutat — mellynek még kivihetősége is problematicus — akár saját költségen, akár társaság által építendőt, s a nemzet által garantirozandót, — a nemzet nyakába vetni? — A dolog lélekismeretes, s valójában az illetőknek , mind ész , mind lélekbeli tehetségüket számba veszi, — szükséges tehát, hogy levetkőzve az ügy iránti előszeretetet, a határozatnál egyedül a hideg ész működjék. — Nem azt akarjuk azonban ezzel mondani, mintha semmi közlekedési könnyítéssé történjék Fiuméig; valóban nem. — Fiume egyedüli tengerpartunk, s bár ha nagy reményekre nem jogosíthat is, annyi mindaz által bizonyos, hogy nemzetgazdasági tekintetből az egy kincsünk, s igen is érezzük szükségét, olly oda vezető közlekedési eszköznek, melly a jelennél czélszerübb és kényelmesebb legyen. De mindaddig, mig —a magyar közmondás szerint — a lyukat kis ujunkal bedughatjuk,soha se tapasszuk azt be egész tenyerünkkel azaz, mindaddig, mig a czélnak szintén megfelelő olcsóbb eszközök ajánlkoznak, soha se válasszuk a legdrágábbikat , mert semmi sem compromittálja jobban valamint egyesnek, úgy nemzetnek is érett és józanul számító észtehetségét, mint a hasztalan költség orosz gazdálkodás! Fogadjuk el azért is, akár a Budapesti Híradó vezérének, ismeretes ajánlatát, akár más szakértőnek de a kinek nemzeti jólétünk, és nem önhaszna fekszik szivén olcsóbb és czélszerübb tervét; csak az Istenért ne a kézzel foghatólag czéltalannak bebizonyított — vukovár— fiumei vasutat!— (42 — 43.sz.) „Anyagi érdekek IV.“ igen jeles főczikk A. 15—től, mellyben a csatornák hasznosságát a Bánát és Bácska kifejlődésének történeti előadásával Griselini F. után kézzel foghatólag mutatja meg. S valóban, ha nem olly hiteles adatokra épülne előadása csaknem varázslatnak vélné az ember, miszerint a legegészségtelenebb undok posványságot , néhány év alatt egypár csatorna, hogyan , változtatható hazánk egyik legkiesebb, legtermékenyebb , s legdúsabb vidékévé. Csatornákat fitymálok okulhattak a jeles sorokon! Olivér, S*esti uklaj). (386. sz.) A P. N. szerkesztője jelen szám főczikkében, mellynek, — mint rendesen szerk. ur czikkeinek — czime nincs, — a mi közbevetőleg legyen mondva azon körülménynek tulajdonítható, mivel maga sem bízik, hogy zavart előadási modora bizonyos kijelölt czimnek megfelelhessen, a mi ismét részéről igen dicsérendő tactica — a kegyelem jogvédőjeként lép föl, az alsótáblai többség ellenében; szükségesnek véli pedig ezt már csak azon okból is, mivel Benthamon kivül (ki szintén a kegyelem jog ellen nyilatkozik , s mellynek nyilatkozatára az alsótáblai többség hivatkozott) még az is oka a többség kegyelem jogelleni nyilatkozatának, hogy a fontolva haladók,csak félszeg okoskodásokkal harczoltak a többség véleménye ellenében : „mert hiszem tudva lévő dolog, hogy mindenben minek lenni annyi, mint a fontolva haladás motiójával birni.“*) Szerk. ar tehát, hogy az alsótáblai többség véleményét megváltoztathassa , két fő főokot hoz föl, mint a kegyelemjog föntartása mellett harczolót. Az első abban áll, hogy azon status, melly a kegyelemjogról lemond, lemond e tekintetben szuverenitásáról, mellynek a kegyelem szükséges kifolyása. E fő főokot mi is igen helyesnek ismerjük, s ebben tökéletesen egyetértünk szerk. úrral. Nem érthetünk azonban egyet a másik fő-főokra nézve, és pedig azon egyszerű okból, mivel teljességgel nem érthetjük, hogy mit akart az által kifejezni szerk. úr. Azt mondja ugyanis: „A másik fő-főok, annak megismerésében áll, hogy a jog, fő mi ugyan a státuséletben , de mégis nem a legfőbb, legalább nem az egyetlen legfőbb. Az az , hogy világosabban szóljunk, a jog minden egyébnek föláldozásával, még nem élteti a státust, nem vétethetik egymaga és kizárólagosan sinórmértékül.“ Mi tehát az a mi sinórmértékül vétethetik ? — *) Ezen állításnál nagy tévedésbe esett szerk. ur, s bizonyosan elfeledte, hogy nem a fontolva haladók, énnek hanem ő és pártja a ,, juste milieu “-ok, kikről már Lafayette 1831ben febr. 20 án a követkamarában azt mondá : ,, A közép útrendszerének nincs meghatározott értelme, mert ha valaki ezt mondja 2szer 4,8 más pedig azt vitatja 2szer 4=10, ki választaná itt középútul azt, hogy 2szer 410? Két ellenkező elvek egyesíteni akarása nem más mint felség.“ Olivér. 197 A kiállítás minden tekintetben kielégítő, s a nevelés és oktatástan a tudományos ismeretek olly szakasza levén, mellyre minden övéi sorsát és boldog jövendőjét szivén viselő családatyának , tanítónak és nevelőnek egy átalában mindenkor szüksége van, nem késünk e munkát mint nyereséget irodalmunkra nézve tekinteni s köz figyelembe ajánlani. agy. Apróságok. Pomaré királynő. Pomaré királynét így írja le a Morning Herald : A királyné külsőleg igen kellemes alaku nő,színe kevéssé sötét s olajzöld,szeme fekete s kifejezésteljes, haja tökéletesen fekete. Termete közép nagyságú, kevéssé kövér, s rajta bizonyos magasztosság leng, melly királynéra emlékezteti. Nagyobb ünnepélyek alkalmával a királynő fehér szövetből visel fejeket, melly fölül lapos, mint más nőké is Taitiban, csakhogy szalagokkal van elárasztva , mellyekből három magas struter toll hajlong hátra. Puhája hason kelméjű , színe azonban viola. — A királyné férje Pomaré-Tane neveit visel, s részt is vesz a kormányzásban. A férj huszonegy éves a nő harmincz. Pomaré-Tane vig ficzkó és siet élni — neje házában azonban csak szolga; házassága előtt is az udvarnál lakott, s visel is egy pár sebhelyet, mellyet rajta a királyné részkedvében hagyott. Dicséretére legyen azonban mondva, hogy az idegenek befolyásának soha sem engedett, a francziákat úgy gyűlölte mint az angolokat, s csak kénytelenségből kellett az előbbiek előtt meghajolnia, valamint az utóbbiaknak segélyéhez is csak a végperezben folyamodott, s e késedelemből származék a család s ország szerencsétlensége. Egyet azonban megnyert újabb helyzete által, hogy t. i. nem szolgája nejének, s beszélik is angolok, miszerint nem feledve az egykori szelid nevelési rendszert, nejének kamatostul ad vissza minden ütleget, melly alkalommal az angol hajóslegénység tisztelettel félre vonul ugyan , de jó izűen kaczag mellette. — Dicséretre méltó kivétel. Mialatt panaszok hallatnak mindenfelől a halálos ítéletek véghezvitelénél összeseregleni szokott tunya kiváncsiak, kiváltképen nők és gyermekek , száma növekedése végett, Savoyenben Khona folyó partján fekvő Thomon kisvároskából a következőket írják: „E napokban ment véghez itt egy gyermekgyilkos kivégeztetése. Nem emlékeznek szerencsére, hogy ezen csendes és békés városka valaha illy látványnak tanúja lett volna, lehetlen leírni a félelmet és undort, mellyet a kivégeztetési előkészületek a lakosságban okoztak. Senki sem akará a hóhérnak a szükséges tárgyakat müvéhez átengedni. A kalmárok vonakodtak fát, vasat és kötelet az akasztófa fölállításához adni s csak a hatóság nyilvános parancsának engedének. De ők a megkivántató dolgokat nem akarák pénzért adni, hanem ingyen. Egy kalmárnő, kinél a kötelet vették, szemeit behunván fölkiálta: „Vegyetek, amit akartok, de se vissza ne hozzatok valamit belőle, se meg ne fizessetek érte!“ Egy ács sem érte ezen gyászos alkat összeállításához , kényszerítve a hatóság által szerszámaikat kölcsönözni , az ácsok valamennyi baltáikat fűrészüket saj, átnyújták, csak hogy ki ne tudassák, mellyik közőlük használtatott és érintetett a hóhér keze által, ez kényszerítve lévén legényei segítségével az akasztófát és lajtorját elkészíteni. Az elitélt gyalog akajta a ki végzőhelyhez menni; szerencséjére a megkivántató kocsi s lovak tulajdonosának, ki kocsiját bizonyára elégetendi s lovát átszurandja vala. A gyilkos kivégeztetésénél, ki egyébkint: a legkároztatóbb körülmények közt vitte véghez, csak a megkivántató ítélőszéki hivatalnokok és lelkész volt jelen, senki a nevezett városkából meg nem jelent.