Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-18 / 46. szám

sok szerencsétlenségek , mellyek gőzhajók által okoz­tatak, a lordmayort és az aldermeneket, a hajói gyorsa­ság maximumának meghatározására bírták, a ki azt túl­haladja, pénzbírságnak veti magát alá. — Rouet Lucien, a párisi Polytechnicum növendéke, jelenleg Konstanti­nápolyban a „Moniteur Ottoman“ szerkesztője, a Sa­­lata-Sérail iskolába mathematical s physical tudományok professorává neveztetett ki. Bugeaud marschal csak 4000 ember segítséget kért a kormánytól, mellyek im­már útban vannak. Beszélik, hogy a 8ik számú könnyű lovasság is rendelkezése alá fog adatni. — Minden­felé csak a tengerészet körüli mozgalmakról hallhatni. Az öntőgyárak igazgatói legújabban parancsot vevének nagyszámú ágyú­golyók öntésére, a ministériumban pe­dig egy lajstroma készül azoknak, kik a tengerészet­nél előléptetést és alkalmazást fognak nyerni. — A fran­­czia academia aug. 30 án tartá nagygyűlését. — Ville­­main minister a jutalmak iránt ten előadást: a nagy ju­talom ez évben egy Voltaire fölött tartandó emlékbeszéd­r_a koszorúzott beszédet Ancelot ur olvasá föl, mellyre Seribe ur azt megdicsérd, fölbontatván ezután a jeligés levelbe , kitűnt hogy a beszéd szerzője, Harel ur — a jutalom 4000 frank. — Athalin general, Lajos Fü­­löp segéde, Londonba küldetett a király magán­leve­lével. — Ha hinni lehet az araboknak az „Akkbar d’ Alger“ czimü lap szerint Bugeaud marsal épen nem nagyitá az islyi ütközetben elestek számát, minthogy az idézett lap a holtak számát 3000re teszi. Annyi igaz, mond a Presse, hogy még másnap telve volt a harertér rothadni indult testekkel, a­miért is a marsal kénsze­­rülve jön 4 mértfölddel előre menni, nehogy a 45 fok­nyi meleg miatt veszélyes kigőzölgés valami ragályt idézzen elő. Harcz előtt a francziák semmiben sem szen­­vedenek fogyatkozást, táboruk egy olajfa erdő árnyai­ban terült el. KÍHIFOIÍDI­MPLÓI TV. Britannia. „A fölső ház a dublini Queensbench ítéletét O’Connell és társai ellen h­e l­y­e­s­­­e­lt­e.“ Ezt olvassuk az augs. alig. 251. számában aug. 2ról. Ugyan e napról a frankfurti főpostahivatali lap (248.) így ír: „A bírák O’Connell és társai ügyében véleményüket kimondották; a fölső­ház mint fölebbviteli törvényszék hallá, az egészre néz­ve, de nem föltétlenül, oda nyilatkoznak , hogy a du­blini Queensbench törvényszék törvényszerűleg ítélt. A lordok háza most valószínűleg holnap fog a fölebbvi­teli s törlesztési kérelem fölött ítélni.“ Aug.­sról: „A lordok háza, mint az ország fő törvény­széke,a dublini Queensbench törvényszék ítéletét O’Connell és társai ügyében, el­törlesztette. (The House of Lords has reversed the decision of the Court of Queens-Beach in Ireland) Ezen határozat következménye, hogy O’ Connell és társai tüszint szabad lábra ál­lítatnak. LAPVIZSGI. Budapesti Híradó. (40 i. sz.) „Válasz a P. Hírlap 3-3 ik számában tett azon kér­désre : ,,L­egy­en e vukovár-fiumei vasút?“ fő czikk. — Politicában — kivált practicai kérdéseknél, a hol minden mozdulatnak a hidegen fontoló ész jó­zan számitásán kell alapulni, semmi sem vezet inkább tévutakra , s nem compromittálhat annyira, mintha illy practicai tárgyakat kedvencz eszméinkké választjuk, bi­zonyos előszeretetet táplálunk kebelünkben irántuk, s érzelmeinket a lelkesedés legfőbb fokáig csigázva a phantasia rózsás szárnyain szórjuk elmélkedéseinket a kevésbbé fontoló nép közé, mert a phantasia rózsáit lálat, mozgás, alvás, ruházat, valamint a gyermekkori já­­tékok.­ Az értelmi nevelésre nézve külön czikkekben adja elő, az értelmi nevelés szüksége­s átalános sza­bályai után, a belérték, a figyelem, a szemlélő s a beszélő tehetség, a képzelő erő, az emlékezet, érte­lem, ítélő erő s az ész művelésének kellékeit és sza­bályait, e szakaszt az értelmi erők összhangzólagos mű­velése szükségének megmutatásával fejezvén be. Az ér­zelmi nevelésre nézve, fontosságának és átalános miben­létének előadása után , folytatja jeles értekezését a szer­ző a testi, értelmi, erkölcsi, vallási s szépizlési érzelmek művelése felől. Az erkölcsi s vallási nevelést illetőleg pe­dig , miután az e tárgyra vonatkozó átaláno­s elveket elő­adva , a lelkismeret, az erkölcsiségre vezető készség, az engedelmesség, figyelem, rendtartás, hiedelem, tiszta­ság, szemérem, nyiltszivüség, szolgálati készség, jo­gosság, becsületérzés, a vallási hit, remény és szeretet fölébresztése, teszik értekezése tárgyait, mind ezen jó tulajdonok beoltásának , kifejtésének a növendék lelké­ben módjait és szükségét előadván , s egyszersmind a ve­lők ellenkező rész hajlamokkal és azok kiirtása szereivel megismertetvén. S e része a derék munkának ollyan, melly­nek lapjait nem egyedül a tanítónak és nevelőnek, hanem mindenkinek , ki önmagát ismerni, önmagában a jót fej­leszteni s a netán meglevő rész hajlamok csiráit elfojtani kötelességéül ismeri, bízvást mint élvezetes és egyszer­smind hasznos olvasmányt merünk ajánlani.­­ Az átalános oktatástanban három fő­ szakaszban az oktatás alapszabá­lyai, a tanitási előadás tárgyalása s a tananyag,megválasztása adatnak elő ; végre a ,Tanmodiban ennek alkatrészei tár­gyaltatnak, mindenik főszakasz, e tárgy bőségéhez képest apróbb czikkelyekre s fejezetekre leven osztva, bőven meríti ki az értekezés czéljául tűzött tárgyakat, csak hamar elhervasztja a tapasztalás dere, s a nem­zet, melly olly boldogító mámorban ringattatott annak illatától, mi hamar hátrahagyott töviseitől vérzik. — 111. minden józan számítás nélküli — lelkesedés volt az, melly a vukovár-fiumei vasút ügyét először is meg­pendítve, buzgó pártolása alá vette — a nemzet nagyobb része, hitt a nagyszerű phrasisokba pólyáit gyakorla­tilag törpe eszméknek, s gyermekként — tiszta arany­nak vélte a csillogó tantust. — Részünkről már csak in abstracto véve is mint többször nyilatkoztatánk — sok előbb teendőket láttunk hazánkban a vukovár-fiu­mei vasútnál, még mi­előtt annak ki vagy ki nem vi­­hetősége, jövedelmező — vagy nem jövedelmezősége fölött a viták megkezdettek volna , a mi szempontunk egészen más, kevésbbé kalmári volt. — És ime most itt fekszik előttünk egy értekezés, szerzője bár­ki le­gyen is, annyi munkájából látható, hogy értelmes, és józanul kombináló, s csak nem kézzel foghatólag szá­mokkal mutatja meg, miszerint a vukovár-fiumei vas­út, annyit teljességgel nem jövedelmezhet, hogy fön­­tartásán kívül, még kamatozhassék is, sőt ha a nem­zet roppant évenkénti áldozatokkal fölkívánná is azt tar­tani , s­őt föntartaná , a vizi olcsóbb szállithatás mel­lett könnyen megtörténhető, hogy a vukovár-sziszeki pályaszeletnek az ott fölállítandott személyzetre nézve valóságos sinecurává kellene lenni, s fű fogná boritni. És ezen állítást számok, a legjózanabb combinatio támogatják. De ha mindentől elállva, szerzőnek csak azon egy ész­revételét vesszük is fontolóra, miszerint ezen tervezett vasúton, leginkább, sőt egyedül a gabona­neműek ten­gertúli kivitele a főczikk és főczél; mennyire bizony­talan, mennyire változó ennek szállíthatási mennyisége; mennyire föltételezik itt a kivitelt, a külföldön bő ter­més, s a belföldi szűk termés; úgy annyira, hogy jöhetnek évek, midőn épen semmi sem szállittathatik ki; s ez — kivált ha fontolóra vesszük a Fiumén ke­resztüli behozatal csekélységét — milly hasztalan és milly roppant költségeket csikarna ki a nemzet, úgy is üres zsebéből, csak azért, hogy Fiume, s talán egy válalkozó társulat boldoguljon. — Már ezen egy tétel elég lehet a fagypontig lehűsítni a magasztos lelkese­dést, s a jövedelmezőség fölötti nagyszerű ábrándokat, kivált ha még ek­et vesszük , a szerző által idézett hí­res amerikai mérnök Ghega Károly úrnak, a lóerőre szánt vasutakra tett azon észrevételét, miszerint nagy emelkedéseknél — már­pedig a vukovár — fiumei vasút, emelkedése meghaladná a legmagasb amerikai vasútnak emelkedéseit is — a vaspályáknak semmi vagy csak alig számbavehető elsőbbsége van a rendes kőutak fölött, míg a költség aránylag sokkal csekélyebb az utóbbi­aknál. Illy körülmények között, nem nemzet elleni bűn, nem készakart öncsalás, és megrontás lenne­­, ha nem tekintve semmit, a számok és józan combinatio kézzel fogható intéseire, a vukovár-fiumei roppant költségű vas­utat — mellynek még kivihetősége is problematicus — akár saját költségen, akár társaság által építendőt, s a nemzet által garantirozandót, — a nemzet nyakába vetni? — A dolog lélekismeretes, s valójában az ille­tőknek , mind ész , mind lélekbeli tehetségüket szám­ba veszi, — szükséges tehát, hogy levetkőzve az ügy iránti előszeretetet, a határozatnál egyedül a hideg ész működjék. — Nem azt akarjuk azonban ezzel mondani, mintha semmi közlekedési könnyítéssé történjék Fiuméig; valóban nem. — Fiume egyedüli tenger­partunk, s bár ha nagy reményekre nem jogosíthat is, annyi mindaz által bizonyos, hogy nemzetgazdasági tekintetből az egy kincsünk, s igen is érezzük szükségét, olly oda veze­tő közlekedési eszköznek, melly a jelennél czélszerübb és kényelmesebb legyen. De mindaddig, mig —a ma­gyar közmondás szerint — a lyukat kis ujunkal be­dughatjuk,soha se tapasszuk azt be egész tenyerünkkel azaz, mindaddig, mig a czélnak szintén megfelelő ol­csóbb eszközök ajánlkoznak, soha se válasszuk a leg­drágábbikat , mert semmi sem compromittálja jobban va­lamint egyesnek, úgy nemzetnek is érett és józanul szá­mító észtehetségét, mint a hasztalan költség orosz gaz­dálkodás! Fogadjuk el azért is, akár a Budapesti Hír­adó vezérének, ismeretes ajánlatát, akár más szakér­tőnek de a kinek nemzeti jólétünk, és nem önhaszna fekszik szivén olcsóbb és czélszerübb tervét; csak az Istenért ne a kézzel foghatólag czéltalannak bebizonyított — vukovár— fiumei vasutat!— (42 — 43.sz.) „Anya­gi érdekek IV.“ igen jeles főczikk A. 15—től, melly­­ben a csatornák hasznosságát a Bánát és Bácska kifejlődésének történeti előadásával Griselini F. után kézzel foghatólag mutatja meg. S valóban, ha nem olly hiteles adatokra épülne előadása csaknem varázslatnak vélné az ember, miszerint a legegészségtelenebb undok posványságot , néhány év alatt egypár csatorna, ho­gyan , változtatható hazánk egyik legkiesebb, legter­mékenyebb , s legdúsabb vidékévé. Csatornákat fity­málok okulhattak a jeles sorokon! Olivér, S*esti u­k­laj). (386. sz.) A P. N­. szerkesz­tője jelen szám főczikkében, mellynek, — mint rende­sen szerk. ur czikkeinek — czime nincs, — a mi köz­­bevetőleg legyen mondva azon körülménynek tulajdo­nítható, mivel maga sem bízik, hogy zavart előadási modora bizonyos kijelölt czimnek megfelelhessen, a mi ismét részéről igen dicsérendő tactica — a kegyelem jog­­védőjeként lép föl, az alsótáblai többség ellenében; szükségesnek véli pedig ezt már csak azon okból is, mivel Benthamon kivül (ki szintén a kegyelem jog ellen nyilatkozik , s mellynek nyilatkozatára az alsó­táblai többség hivatkozott) még az is oka a többség kegyelem jogelleni nyilatkozatának, hogy a fontolva hala­dók,csak félszeg okoskodásokkal harczoltak a többség vé­leménye ellenében : „mert hiszem tudva lévő dolog, hogy mindenben minek lenni annyi, mint a fontolva haladás m­otiójával birni.“*) Szerk. ar tehát, hogy az alsótáblai többség véleményét megváltoztathassa , két fő­ főokot hoz föl, mint a kegyelem­jog föntartása mellett har­­czolót. Az első abban áll, hogy azon status, melly a kegyelemjogról lemond, lemond e tekintetben szuvere­­nitásáról, mellynek a kegyelem szükséges kifolyása. E fő­ főokot mi is igen helyesnek ismerjük, s ebben töké­letesen egyetértünk szerk. úrral. Nem érthetünk azon­ban egyet a másik fő-főokra nézve, és pedig azon egyszerű okból, mivel teljességgel nem érthetjük, hogy mit akart az által kifejezni szerk. úr. Azt mond­ja ugyan­is: „A másik fő-főok, annak megismerésé­ben áll, hogy a jog, fő mi ugyan a státuséletben , de még­is nem a legfőbb, legalább nem az egyetlen leg­főbb. Az az , hogy világosabban szóljunk, a jog min­den egyébnek föláldozásával, még nem élteti a státust, nem vétethetik egymaga és kizárólagosan sinórmérté­­kül.“ Mi tehát az a mi sinórmértékül vétethetik ? — *) Ezen állításnál nagy tévedésbe esett szerk. ur, s bizo­nyosan elfeledte, hogy nem a fontolva haladók, énnek hanem ő és pártja a ,, juste milieu “-ok, kikről már Lafayette 1831ben febr. 20 án a követkamará­ban azt m­ondá : ,, A közép útrendszerének nincs meghatározott értelme, mert ha va­laki ezt mondja 2szer 4,8 m­á­s p­e­d­i­g azt vitatja 2szer 4=10, ki választaná itt kö­­z­é­p­ú­t­u­l azt, hogy 2szer 4­1­0? Két ellen­kező elvek egyesíteni akarása nem más mint felség.“ Olivér. 197 A kiállítás minden tekintetben kielégítő, s a nevelés és oktatástan a tudományos ismeretek olly szakasza levén, mellyre minden övéi sorsát és boldog jövendőjét szivén viselő családatyának , tanítónak és nevelőnek egy átalá­­ban mindenkor szüksége van, nem késünk e munkát mint nyereséget irodalmunkra nézve tekinteni s köz figyelem­be ajánlani. agy. Apróságok. Pom­aré királynő. Pomaré király­nét így írja le a Morning Herald : A királyné külsőleg igen kellemes alaku­ nő,színe kevéssé sötét s olajzöld,szeme feke­te s kifejezésteljes, haja tökéletesen fekete. Termete közép nagyságú, kevéssé kövér, s rajta bizonyos magasztosság leng, melly királynéra emlékezteti. Nagyobb ünnepélyek alkalmával a királynő fehér szövetből visel fejeket, melly fölül lapos, mint más nőké is Taitiban, csakhogy szala­gokkal van elárasztva , mellyekből három magas struter toll hajlong hátra. Puhája hason kelméjű , színe azonban viola. — A királyné férje Pomaré-Tane neveit visel, s részt is vesz a kormányzásban. A férj huszonegy éves a nő har­­mincz. Pomaré-Tane vig ficzkó és siet élni — neje házá­ban azonban csak szolga; házassága előtt is az udvarnál lakott, s visel is egy pár sebhelyet, mellyet rajta a ki­rályné részkedvében hagyott. Dicséretére legyen azonban mondva, hogy az idegenek befolyásának soha sem enge­dett, a francziákat úgy gyűlölte mint az angolokat, s csak kénytelenségből kellett az előbbiek előtt meghajolnia, va­lamint az utóbbiaknak segélyéhez is csak a végperezben folyamodott, s e késedelemből származék a család s or­szág szerencsétlensége. Egyet azonban megnyert újabb helyzete által, hogy t. i. nem szolgája nejének, s beszé­lik is angolok, miszerint nem feledve az egykori szelid nevelési rendszert, nejének kamatostul ad vissza minden ütleget, melly alkalommal az angol hajóslegénység tisz­telettel félre vonul ugyan , de jó izűen kaczag mellette. — Dicséretre méltó kivétel. Mialatt panaszok hallatnak mindenfelől a halálos ítéletek véghezvitelénél összeseregleni szokott tunya kiváncsiak, kiváltképen nők és gyermekek , száma növekedése végett, Savoyen­­ben K­hona folyó partján fekvő Thomon kisvároskából a következőket írják: „E napokban ment véghez itt egy gyermekgyilkos kivégeztetése. Nem emlékeznek szeren­csére, hogy ezen csendes és békés városka valaha illy látványnak tanúja lett volna, lehetlen leírni a félelmet és undort, mellyet a kivégeztetési előkészületek a lakosság­ban okoztak. Senki sem akará a hóhérnak a szükséges tárgyakat müvéhez át­engedni. A kalmárok vonakodtak fát, vasat és kötelet az akasztófa fölállításához adni s csak a hatóság nyilvános parancsának engedének. De ők a megkivántató dolgokat nem akarák pénzért adni, ha­nem ingyen. Egy kalmárnő, kinél a kötelet vették, sze­meit behunván föl­kiálta: „Vegyetek, amit akartok, de se vissza ne hozzatok valamit belőle, se meg ne fizesse­tek érte!“ Egy ács sem érte ezen gyászos alkat össze­állításához , kényszerítve a hatóság által szerszámaikat kölcsönözni , az ácsok valamennyi baltáikat fűrészüket saj, átnyújták, csak hogy ki ne tudassák, mellyik közőlük használtatott és érintetett a hóhér keze által, ez kénysze­rítve lévén legényei segítségével az akasztófát és lajtorját elkészíteni. Az elitélt gyalog akajta a ki végzőhelyhez menni; szerencséjére a megkivántató kocsi s lovak tulaj­­donosának, ki kocsiját bizonyára elégetendi s lovát át­­szurandja vala. A gyilkos kivégeztetésénél, ki egyébkint: a legkároztatóbb körülmények közt vitte véghez, csak a megkivántató ítélőszéki hivatalnokok és lelkész volt je­len, senki a nevezett városkából meg nem jelent.

Next