Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-23 / 66. szám
mészetes menetele , mert az országgyűlési hírlap a legkényesebb tárgyakról szólván a szivekhez , mellyek illyenkor igy is folytonos buzgásban vannak, az országgyűlésen kívül a csendesebb időkben, midőn a gondolkozás higgadtabb, azon szabadságnak meg kellene szűnni; mi épen megfordított eljárást foglalna magában. A hírlapok az országgyűlési tudósításokat bőven köztik, a naplók egész terjedelemben adják azokat, s legfölebb is arról adhatnának a Kb. javaslatot, mikép lehetne a naplót jutányosabbá s gyorsabban megjelenővé tenni, melly javaslatot, ha az czélszerű teend, nem ellenzeném, de a sajtószabadságot a legfölsőbb fokozaton a legutósó stádiumon az országgyűlési szabad újságon kezdeni helyesnek nem találhatván, a KK. fölszólítatni kívánnám, miszerint tett ígéretek szerint az egész sajtókérdést tanácskozás alá vévén a szabad újság eszméjét is ide foglalják. A szónoknak illy fontos okokkal támogatott előadását nagy helyeslés követé ugyan, azonban a jobb oldal azon meg nem nyugodván, ismét megkezdé a nagy s egy napba kerülő harczot az országgyűlési szabad újság mellett. Egy jobb oldalon ülő gróf eltérve elvbarátitól kifejté , mikép 1840 ben időelőttinek tartá a szabad sajtót , de azóta változtak a körülmények és pedig olly nem helyeselhető irányban, hogy az aristocratia ellen mindent szabad írni, mellette vagy épen nem, v. csak tetemes nehézségekkel,mi sem az igazsággal sem a méltányossággal meg nem fér.Szónok a sajtó mostani állását igen illegálisnak és veszélyesnek találja mind a nemzetre,melly elvakittatik, mind a kormányra nézve; ez igy nem maradhat, vagy ha igy marad, a szomorú következmények elmaradni nem fognak. A sajtó irányában a mostani különös eljárásnak oka abban rejlik, hogy a végrehajtó hatalomnak a nemzethez bizodalma nem lévén, bizonyos népszerű embereket gondolt használhatni czéljai kivitelére, mi sikerült-e vagy nem, arról szónok nem akar szólani, hanem csak annyit mond, hogy a legutó idők nem egyebek , mint verseny a demagógusok és absolutisták között, mi miatt olly törvények keletkeznek, mellyek nem a nemzet által vitettek keresztül, s igy állandó jövőre nem is számolhatnak. Francziaországban a Bourbonok az aristocratiát sárba huzák le s akik rendet emelék föl; szónok kívánja, hogy hasonlók korunkban ne történjenek ; eddig a kormány az aristocratia védője volt, most azonban, úgy látszik, megváltoztak a körülmények és irányzatok, mi ha valóban igy van, ám sok szerencsét hozzá a kormánynak. Egy jobboldali gróf azt látja, és pedig ez hiedelme szerint nagy szerencsétlenség, hogy a főtábla némelly kérdéseket csupa fontosságból elmellőz, s máshová tartozónak lenni állít, azaz végkép elhalaszt. így tesz a szabad újsággal is, midőn azt a sajtó kérdésére relegálja. Szónok csudálkozik azon, hogy a fontolva haladók a sajtószabadságot nem a szabad hírlapokon akarják kezdeni, holott az országgyűlési szabad újságnak épen legelső lépésnek kellene lenni a sajtószabadságra, ugyanis a követel utasításból szólván, ezek nyomán kell készülni a törvényeknek is, következőleg mind azt, hogy a követek utasításaiktól nem tértek-e el, mind azt, hogy milly nézetekből megy ki többsége a megyéknek, s igy milly utasításokat kelljen adni a követeknek, a küldők egyenesen az országgyűlési szabad újságból tudhatnák ki. Igaz ugyan, hogy most az országgyűlési történtek közöltetnek a hírlapokban, de milly félszegen! a censura csak azt engedi kiadatni, a mi neki tetszik, a beszédek többször elcsonkittatnak, elferdittetnek, melly eljárással valóságos falsum követtetik el a nemzet irányában. Ezen állást tűrni nem lehet, hanem tovább kell menni, mivel hátralépni már lehetlen, azaz a tudósításokat eltiltani többé nem lehetvén, a beszédeknek szabad közlését kell szükségkép fölállítani s igy a szabad országgyűlési újságot megengedni, mit szónok a KK. nézetei szerint pártol is. Válaszol erre egy baloldali fiatal gróf: ha jelen állása a sajtónak tűrhető-e vagy tűrhetlen, annak megítélésére szónok visszatekint a múlt időkre, és ha látja, mikép ez előtti országgyűlések alatt a történtek s mondottak közlése megengedve nem vala, holott most 5 politikai lap tesz kimerítő, ámbár nem egyforma szellemben jelentést az ország minden részeinek az országgyűlési eseményekről, úgy hogy még a távollévő is minden történtek tudomására juthat, — akkor szónok az időszaki sajtó jelen állását tovább nem tűrhetőnek épen nem találja. Gr. Thy, folytatja szónok, az előadásokat a censura által egyenesen a kormány érdekében mondja elferditetteknek és a sajtót félszegnek, gr. Z. Ö. pedig épen azon panaszkodik, hogy demagóg elvek bátran közöltethetnek; ellenben aristocraticusok vagy épen nem vagy csak ügygyes bajjal; ezen két ellenkező panasz ugyanegy oldalról inkább a sajtó és censura részrehajlatlanságát bizonyítják, mint azt, miről gr. T. folyvást panaszkodik. Azt, hogy jelen kérdésnek a sajtó kérdésére utasítása csak elvetése annak merő formaság miatt, lehet ugyan mondani, mert hiszen az, ki mit mondjon, mindenkinek egyéni fölfogásától függ, de azt csak tagadni nem lehet, hogy nem az országgyűlési szabad újságon szokás kezdeni a sajtószabadságot, mert ez annyit tenne , mint egy roppant ugrással a legfölső fokozatról indulni el, minek mind a dolog természete, mind külföld példái ellenmondanak. Az, hogy a liberális beszédek elcsonkítva adatnak elő, szinte csak mondani lehet, avagy ha a hírlapok különböző szelleműek, nem tűnik-e ki ezen szellem a megyei gyűlésekről a közléseken is? Arra,mit némellyek föloznak, hogy az országgyűlési szabad újság a közvéleménynek irányt adjon, vagy minden lapnak egyformán szabadnak kellene lenni, vagy egynek ; mindkét esetben , ha csak a beszédek szóról szóra nem közöltetnek a lapokban (mit tenni már csak a hírlapokkal össze nem férhető terjedelem s halmaz miatt sem lehet), szükségkép kivonatotokét azokból késziteni, ezen kivonat pedig mindig a készitő s tudósitó egyéni nézeteinek , s elveinek befolyása alatt fog készülni. Szónok tehát ezekkel felelni kívánván gr. T. észrevételére az... helyettes indítványára szavaz. Az ezután szóló jobboldali gróf nem helyesli azt, hogy e tárgy csak 8 hónap múlva vétetett tanácskozás alá, mit ugyan ő nem az elnöknek de a tábla többségének tulajdonit. Ezután szónok kikel a censura ellen, hogy t. i. csak a conservatív beszédek adatnak egészen, a liberálisok elcsonkitatnak a censura által, és annyira, hogy gyakran értelemnélküliekké válnak. Szónok jobban szeretné, ha semmi országgyűlési közlemények meg nem engedtetnének, mint hogy azok félszegen adassanak. Az illy tudósításokból a megyék nem tudhatják ki tulajdonkép, mi történt az országgyűlésen. A naplók pedig 2 — 3 hónap múlva jelennek meg. Azon észrevételre, hogy a tárgyak fölvétele elhalasztatik , ö fönsége megjegyzi, mikép ezt ő mindig a többség beleegyeztével szokta tenni, noha a tárgyak fölvétele egyenesen jogai közé tartozik , és néha megtörténik, hogy azt, mit bevégeztetni a haza java követeli, előbb fölvéteti, mint egyebet. Erre egy gróf azt mondja , mikép a parlamentáris renddel öszve nem fér, hogy az elnöktől függjön a tárgyak fölvétele, és nem a többségtől, mit kimondani nem átáll minden tisztelete mellett is ő fönsége iránt, és reméli, miképp főherczegsége ezt tőle rész néven venni nem fogja. Egyébként az, hogy gr. T. és gr. Z. ellenkező panaszokat emeltek , föl nem hozathatik, mert ebből csak az látszik, hogy gr. Z. egyéni véleménye ** **** ^........étől különbözik, és hogy mindkettő véleményét szabadon kimondá. Erre ő fensége megjegyzi, hogy ő a szónoknak szokása szerint mérsékelt észrevételét rész néven nem veszi, hanem figyelmezteti a szónokot, miképp az egész országgyűlésnek elnöke lévén, arra is kell ügyelnie, mit kívánnának a Kb. előbb bevégeztetni, és így azon rendet, mellyel a tárgyak átjönnek, meg nem tarthatja. Egyébként a tárgyak mikénti fölvétele elnöki jogaihoz tartozik, mit tőle csak ellenkező törvény vehet el. Egy baloldali gróf practicus oldalról vévén föl a kérdést, azt mondja, hogy a lapok vagy egész terjedelemben fognák közölni az országgyűlési történeteket mint a napló, vagy kivonatban; az első ki nem vihető , mert ekkor a lapok olly halmazzá válnának, hogy egynek alig volna 10 előfizetője; költségei pedig roppantak; a sik esetben pedig valamint eddig, úgy ezután is mindenkor a tudósítást szerkesztő szellemében fognak készülni a kivonatok, és így ha az egyoldalúság akként értetik, hogy minden lap bizonyos színben szellemben közli tudósításait, úgy ezen vád éri minden lapot, érni fogná az országgyűlési szabad újságot is. Ha a laptudósító bizonyos helyeken némi reticentiával él, ez ellen kifogás nem tétezhetik, miután ezzel minden lap él önelvével egyezőleg, valamint ezt a tapasztalás tanúsítja, és ezen reticentiát fallummal fölcserélni nem lehet. Ám tétessenek rendelkezések, hogy a napló 3 nap múlva az ülés után megjelenhessen, vagy hogy részletenkint kapható legyen, de hogy a lapok naplóként mindent magukban foglaljanak, az teljes lehetetlenség, a kivonat pedig, mindig a készítő elveit fogja homlokán viselni. Ő fensége figyelmezteté a szólókat, hogy az idő drága , szóljanak rövidebben, mert semmit elhallgatni nem akarni nem fér meg a parlamentáris szokással. — Egyébkint ha a FORR. illy hosszan vitatkoznak és gyakran fölszólalnak, ne csudálkozzanak , ha a néha sok ívekre menő ülés csak hónapok múlva jelenhet meg. Szóltak még a k....i és gy..i püspök ő mlgaik, megjegyezvén az első szónok ő mlga, hogy a megyéknek nem a hitelesség nélküli hírlapokból, de más hiteles követi jelentésekből s egyéb segédkútfőkből kell meríteniük az országgyűlésen történtekről a tudomásukat. A gy .. i püspök ő mlga pedig megjegyzi, mikép nem volt egy nemzet is, melly a sajtószabadságot legfölül a parlamenti szabad újságon kezdette volna. Egy jobboldali gróf (Z. D.) köszönetet mond gr. B............L....nak, hogy ez róla azon dicséretet mondá, mikint ő véleményét szabadon kimondja; ezt tenni, úgymond szónok, szokásom volt mindig. Volt idő, folytatá a szónok, midőn azon ember tartatott függetlennek, ki a kormány ellen minden lehető alkalommal fölszólalt, és ez némi lovagiasságnak tekintetett, azonban megváltoztak a körülmények, és most minden ember fölhíva érzi magát a nélkül is gyönge kormány ellen föllépni, többnyire azon okból, hogy egykét éljent kaphasson; itt akaratom ellen is a haldokló oroszlányról mese jut eszembe, és azt hiszem, mikép a gyenge ellen föllépni csak gyávaságból lehet. Azonban nem így van ez a törvényhozási pályán; itt, hol az ifjú óriás, melly lepisszegi az embert, mindig jelen van, föllépni a Kb. ellen igen bajos és kellemetlen, lordhoz : „A német gyárosok nem kimélték a költségeket, hogy ügyöknek a német sajtót megnyerjék, s List úr e gyárosok szolgálatában és zsoldjában ír.44 Magától értődik , hogy az angol státusférfinak ez ellen semmi kifogása, mert hiszen ő nem német filiszteus mérlegével jár el a dolog körül. Az angol tudja, mert „ingyen csak a halál!44 Lipcsében azonban találkoztak emberek, kik a nevezett férfinak ezt bűnül akarák róni, s kik aztán olly ellenfélnek, ki őket lenyomá, szerte morzsolá s megsemmisítő, hatalmas védokai után nem tudtak egyébkint segítni magukon , mint gyanúsításokkal és igaztalanságokkal. (Folyt. köv). Hazai műipari jelenet. Az ,ngar szerint Szabó József budai műasztalos remekül egy szekrényt készite, melly a maga nemében remekműnek mondathatik. Az egész mahagóni fából áll, de olly művészi s jeles beékezett munkával, hogy bizonyára Magyarország szebbet e nemben nem mutathat. Belseje korintusi oszlopokkal díszített portalokat képez, különféle fanemekkel és gyöngyházzal olly művészileg kirakva, hogy a rajz mint legfinomabb festés tűnik elő, s e mellett az egészen a legnagyobb pontosság és csinosság ömlik el. A szekrény több mint negyven osztálylyal bír és ezek közt 22 elrejtett s titkos rekesz vagyon. Midőn Clark ar ezen szekrényt megszemlélte 500 p.forintot ajánlott érte, de a derék mester óhajtaná, hogy műve hazájában maradna s a legközeli iparműkiállitáskor közszemléletre teendi. Stelnszell színház. Szombaton opt. 26-án Fánesi Lajos rendező javára bérletszünéssel először fog adatni: „Éljen az egyenlőség!44 eredeti vígjáték 4 fölv. irott báró Lövös Józsefnak imént ajándékozottakhoz. Telekessy István által az ő kéziratában ki nem jelölt egyéb tizedet is csaflott. Vilmos. (Guillermus, Villermus, auf Vilhelmus) 1379- től 1385ig. Az oklevelekben többnyire Fráter Guillermus név alatt fordul elő, hihetőleg jeléül, hogy előbb valamelly szerzetes rend avatottja volt. Jelen volt, midőn Mária királyné Budán jun. 22. 1382. megkoronáztatott. A győri éneklő-kanonok vaszari tizedét megerősítette. Bedrichinai János, e néven első, kiről mint győri püspökről 1387en kezdve 1416ig emlékeznek az oklevelek E főpapra 1389 ben István nádor és Miklós tárnokkal együtt bízatott az ausztriai követekkeli egyezkedés, miszerint amaz indok megszüntetésére működnének, melly ürügyül szolgált Zsigmond király s Albert osztriai herczeg és alattvalóik közti czivakodásokra, versenységekre. Kanisa János esztergomi érsekkel s egyéb zászlós nagyokkal 1411. szinte közhíréül küldetett a szepesi gyülekezetre a lengyelek által bitorlott országrészek miatti pör elitélése végett, minek azonban Iglóban aláirt ideigleni békekötésnél egyéb eredménye sem főn. Említetik még ama kölcsönkötés szerződésében is, miszerint Zsigmond király, hogy Dalmátország visszaszerzése végett a velenczeiekkel háborút űzhessen, a lublói várat, Podolint, és a szepesi 13 várost Iászló lengyel királynak százötvenötezer négyszáz aranyba elzálogosítja. Sinnt Fridrik. 11a valamelly elmedős és kitűnő férfi idejét és nyugalmát fontos ügynek föláldozza, és ha egész életét szenteli rá, hogy valamelly elvet érvényessé tegyen, mellynek keresztülvitelét előtte a nemzeti jólét akarja kivánni, akkor semmi sincs természetesebb, mint az, hogy kiknek használ és a kik érdekeit legközelebb előmozdítja, neki illető megismeréssel adózzanak. De még többet kell tenniök: kötelességük, őt az élet apró gondjain túlsegíteni, hogy igy amaz, illyésektől háborítatlanul, egészen oda áldozhassa magát a nagy ügynek; gyámolitniuk kell őt ez anyagi világban pénzzel , fáradságaiért egyenértékű kincset adniuk. Ez különösen mindig szilárdul fönállott a gyakorlati Angliában, mellytől kétségkül sok jót tanulhatunk. Midőn Fox a cabinettől búcsúzni volt kénytelen, politikai barátai kétszer huszonnégy óra alatt százezer font sterlingből álló roppant összeget írtak alá. A gabnatörvény elleni szövetség azoknak, kik nézeteit szóval vagy írásban terjesztik s azok mellett működnek, tetemes évpénzeket fizet, s ezen senki sem botránkozik meg. Az irhoniak évi jövedelmet adnak O’ Connelljeknek, mellyhez a legszegényebb is járul adományával. Hiszen az forogjon , hogy őt függetlenné s gondtalanná tegyék , miszerint egészen honának szentelhesse magát. Ha ezért őt a ,Times 4 .,vastag koldusának gúnyolja, de más lapok, egyetértve a közvéleménynyel, elismerék, miszerint az irhoniak helyesen cselekesznek , azon férfiért, ki érdekeiket olly hatalmasan képviseli , az évi jövedelmet összeszedni, s miszerint ki azt elfogadja , ám azért ,,gentleman“ marad. Némethonban, hol a nyilvános élet hiánya mellett a politikai filiszteusok száma még igen tetemes , e jámbor férfiak illyés dolgokat egészen rendén találnak francziáknál és angoloknál; otthon azonban, ha valaki illy évi jövedelmet elfogadna, ha vele megkinnltatnék, a legnagyobb szemrehányást csinálnák belőle. Más példákat nem említve, hozzuk föl csak List Fridrik tudor esetét — okulásul minszámunkra. Abrit sürgönyöki czínűi iratban a stuttgarti vámgyűlés felöl azt írja YVestmoreland gróf Aberdeen