Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-23 / 66. szám

mészetes menetele , mert az országgyűlési hírlap a leg­kényesebb tárgyakról szólván a szivekhez , mellyek illyenkor i­gy is folytonos buzgásban vannak, az or­szággyűlésen kívül a csendesebb időkben, midőn a gon­dolkozás higgadtabb, azon szabadságnak meg kellene szűnni; mi épen megfordított eljárást foglalna magában. A hírlapok az országgyűlési tudósításokat bőven köztik, a naplók egész terjedelemben adják azokat, s legfölebb is arról adhatnának a Kb. javaslatot, mikép lehetne a naplót jutányosabbá s gyorsabban megjelenővé tenni, melly javaslatot, ha az czélszerű teend, nem ellenze­ném, de a sajtószabadságot a legfölsőbb fokozaton a legutósó stádiumon az országgyűlési szabad újságon kez­deni helyesnek nem találhatván, a KK. fölszólítatni kí­vánnám, miszerint tett ígéretek szerint az egész sajtó­kérdést tanácskozás alá vévén a szabad újság eszméjét is ide foglalják. A szónoknak illy fontos okokkal támogatott előadá­sát nagy helyeslés követé ugyan, azonban a jobb oldal azon meg nem nyugodván, ismét megkezdé a nagy s egy napba kerülő harczot az országgyűlési szabad újság mellett. Egy jobb oldalon ülő gróf eltérve elvbarátitól ki­fejté , mikép 1­840 ben időelőttinek tartá a szabad saj­tót , de azóta változtak a körülmények és pedig olly nem helyeselhető irányban, hogy az aristocratia ellen min­dent szabad írni, mellette vagy épen nem, v. csak tetemes nehézségekkel,mi sem az igazsággal sem a méltányosság­gal meg nem fér.Szónok a sajtó mostani állását igen illeg­­álisnak és veszélyesnek találja mind a nemzetre,melly elva­­kittatik, mind a kormányra nézve; ez igy nem maradhat, vagy ha igy marad, a szomorú következmények elma­radni nem fognak. A sajtó irányában a mostani különös eljárásnak oka abban rejlik, hogy a végrehajtó ha­talomnak a nemzethez bizodalma nem lévén, bizonyos népszerű embereket gondolt használhatni czéljai kivite­lére, mi sikerült-e vagy nem, arról szónok nem akar szólani, hanem csak annyit mond, hogy a legutó idők nem egyebek , mint verseny a demagógusok és absolu­­tisták között, mi miatt olly törvények keletkeznek, mel­lyek nem a nemzet által vitettek keresztül, s igy állan­dó jövőre nem is számolhatnak. Francziaországban a Bourbonok az aristocratiát sárba huzák le s a­kik rendet emelék föl; szónok kívánja, hogy hasonlók korunk­ban ne történjenek ; eddig a kormány az aristocratia védője volt, most azonban, úgy látszik, megváltoztak a körülmények és irányzatok, mi ha valóban igy van, ám sok szerencsét hozzá a kormánynak. Egy jobboldali gróf azt látja, és pedig ez hiedel­me szerint nagy szerencsétlenség, hogy a főtábla némelly kérdéseket csupa fontosságból elmellőz, s máshová tar­tozónak lenni állít, azaz végkép elhalaszt. így tesz a szabad újsággal is, midőn azt a sajtó kérdésére rele­­gálja. Szónok csudálkozik azon, hogy a fontolva ha­ladók a sajtószabadságot nem a szabad hírlapokon akar­ják kezdeni, holott az országgyűlési szabad újságnak épen legelső lépésnek kellene lenni a sajtószabadságra, ugyanis a követel utasításból szólván, ezek nyomán kell készülni a törvényeknek is, következőleg mind azt, hogy a követek utasításaiktól nem tértek-e el, mind azt, hogy milly nézetekből megy ki többsége a megyék­nek, s igy milly utasításokat kelljen adni a követeknek, a küldők egyenesen az országgyűlési szabad újságból tudhatnák ki. Igaz ugyan, hogy most az országgyűlési történtek közöltetnek a hírlapokban, de milly félszegen! a censura csak azt engedi kiadatni, a mi neki tetszik, a beszédek többször elcsonkittatnak, elferdittetnek, melly eljárással valóságos falsum követtetik el a nemzet irányában. Ezen állást tűrni nem lehet, hanem tovább kell menni, mivel hátralépni már lehetlen, azaz a tudósításokat eltiltani többé nem lehetvén, a beszédek­nek szabad közlését kell szükségkép fölállítani s igy a szabad országgyűlési újságot megengedni, mit szónok a KK. nézetei szerint pártol is. Válaszol erre egy baloldali fiatal gróf: ha jelen állása a sajtónak tűrhető-e vagy tűrhetlen, annak meg­ítélésére szónok visszatekint a múlt időkre, és ha látja, mikép ez előtti országgyűlések alatt a történtek s mon­dottak közlése megengedve nem vala, holott most 5 politikai lap tesz kimerítő, ámbár nem egyforma szel­lemben jelentést az ország minden részeinek az ország­gyűlési eseményekről, úgy hogy még a távollévő is min­den történtek tudomására juthat, — akkor szónok az idő­szaki sajtó jelen állását tovább nem tűrhetőnek épen nem találja. Gr. T­h­y, folytatja szónok, az előadásokat a censura által egyenesen a kormány érdekében mond­ja elferditetteknek és a sajtót félszegnek, gr. Z. Ö. pe­dig épen azon panaszkodik, hogy demagóg elvek bát­ran közöltethetnek; ellenben aristocraticusok vagy épen nem vagy csak ügygyes bajjal; ezen két ellen­kező panasz ugyanegy oldalról inkább a sajtó és censura részrehajlatlanságát bizonyítják, mint azt, miről gr. T. folyvást panaszkodik. Azt, hogy jelen kérdésnek a sajtó kérdésére utasítása csak elvetése annak merő formaság miatt, lehet ugyan mondani, mert hiszen az, ki mit mond­jon, mindenkinek egyéni fölfogásától függ, de azt csak tagadni nem lehet, hogy nem az országgyűlési szabad újságon szokás kezdeni a sajtó­szabadságot, mert ez an­nyit tenne , mint egy roppant ugrással a legfölső fo­kozatról indulni el, minek mind a dolog természete, mind külföld példái ellenmondanak. Az, hogy a liberá­lis beszédek elcsonkítva adatnak elő, szinte csak mon­dani lehet, avagy ha a hírlapok különböző szelleműek, nem tűnik-e ki ezen szellem a megyei gyűlésekről a köz­léseken is? Arra,mit némellyek föloznak, hogy az or­szággyűlési szabad újság a közvéleménynek irányt adjon, vagy minden lapnak egyformán szabadnak kellene lenni, vagy egynek ; mindkét esetben , ha csak a beszédek szóról szóra nem közöltetnek a lapokban (mit tenni már csak a hírlapokkal össze nem férhető terjedelem s hal­maz miatt sem lehet), szükségkép kivonatotokét­ azok­ból késziteni, ezen kivonat pedig mindig a készitő s tudósitó egyéni nézeteinek , s elveinek befolyása alatt fog készülni. Szónok tehát ezekkel felelni kívánván gr. T. észrevételére az... helyettes indítványára sza­vaz. Az ezután szóló jobboldali gróf nem helyesli azt, hogy e tárgy csak 8 hónap múlva vétetett tanácskozás alá, mit ugyan ő nem az elnöknek de a tábla többsé­gének tulajdonit. Ezután szónok kikel a censura ellen, hogy t. i. csak a conservatív beszédek adatnak egészen, a liberálisok elcsonkitatnak a censura által, és annyira, hogy gyakran értelemnélküliekké válnak. Szónok job­ban szeretné, ha semmi országgyűlési közlemények meg nem engedtetnének, mint hogy azok félszegen adassa­nak. Az illy tudósításokból a megyék nem tudhatják ki tulajdonkép, mi történt az országgyűlésen. A naplók pedig 2 — 3 hónap múlva jelennek meg. Azon észrevételre, hogy a tárgyak fölvétele elha­­lasztatik , ö fönsége megjegyzi, mikép ezt ő mindig a többség beleegyeztével szokta tenni, noha a tárgyak föl­vétele egyenesen jogai közé tartozik , és néha megtör­ténik, hogy azt, mit bevégeztetni a haza java követeli, előbb fölvéteti, mint egyebet. Erre egy gróf azt mondja , mikép a parlamentáris renddel öszve nem fér, hogy az elnöktől függjön a tár­gyak fölvétele, és nem a többségtől, mit kimondani nem átáll minden tisztelete mellett is ő fönsége iránt, és re­méli, mikép­p főherczegsége ezt tőle rész néven ven­ni nem fogja. Egyébként az, hogy gr. T. és gr. Z. el­lenkező panaszokat emeltek , föl nem hozathatik, mert ebből csak az látszik, hogy gr. Z. egyéni véleménye ** **** ^........étől különbözik, és hogy mindkettő vélemé­nyét szabadon kimondá. Erre ő fensége megjegyzi, hogy ő a szónoknak szokása szerint mérsékelt észrevételét rész néven nem veszi, hanem figyelmezteti a szónokot, mikép­p az egész országgyűlésnek elnöke lévén, arra is kell ügyelnie, mit kívánnának a Kb. előbb bevégez­­tetni, és így azon rendet, mellyel a tárgyak átjönnek, meg nem tarthatja. Egyébként a tárgyak mikénti fölvé­tele elnöki jogaihoz tartozik, mit tőle csak ellenkező törvény vehet el. E­gy baloldali gróf practicus oldalról vévén föl a kérdést, azt mondja,­­ hogy a lapok vagy egész terjedelemben fognák közölni az országgyűlési törté­neteket mint a napló, vagy kivonatban; az első ki nem vihető , mert ekkor a lapok olly halmazzá válnának, hogy egynek alig volna 10 előfizetője; költségei pedig roppantak; a sik esetben pedig valamint eddig, úgy ez­után is mindenkor a tudósítást szerkesztő szellemében fognak készülni a kivonatok, és így ha az egyoldalú­ság akként értetik, hogy minden lap bizonyos színben szellemben közli tudósításait, úgy ezen vád éri minden lapot, érni fogná az országgyűlési szabad újságot is. Ha a lap­tudósító bizonyos helyeken némi reticentiával él, ez ellen kifogás nem tétezhetik, miután ezzel minden lap él önelvével egyezőleg, valamint ezt a tapasztalás tanúsítja, és ezen reticentiát fallummal fölcserélni nem lehet. Ám tétessenek rendelkezések, hogy a napló 3 nap múlva az ülés után megjelenhessen, vagy hogy részle­­tenkint kapható legyen, de hogy a lapok naplóként min­dent magukban foglaljanak, az teljes lehetetlenség, a kivonat pedig, mindig a készítő elveit fogja homlokán viselni. Ő fensége figyelmezteté a szólókat, hogy az idő drága , szóljanak rövidebben, mert semmit elhallgatni nem akarni nem fér meg a parlamentáris szokással. — Egyébkint ha a FORR. illy hosszan vitatkoznak és gyakran fölszólalnak, ne csudálkozzanak , ha a néha sok ívekre menő ülés csak hónapok múlva jelenhet meg. Szóltak még a k....i és gy..i püspök ő ml­­gaik, megjegyezvén az első szónok ő mlga, hogy a megyéknek nem a hitelesség nélküli hírlapokból, de más hiteles követi jelentésekből s egyéb segédkútfőkből kell meríteniük az országgyűlésen történtekről a tudo­másukat. A gy .. i püspök ő mlga pedig megjegyzi, mi­kép nem volt egy nemzet is, melly a sajtószabadságot legfölül a parlamenti szabad újságon kezdette volna. Egy jobboldali gróf (Z. D.) köszönetet mond gr. B............L....nak, hogy ez róla azon dicséretet mon­dá, mikint ő véleményét szabadon kimondja; ezt ten­ni, úgymond szónok, szokásom volt mindig. Volt idő, folytatá a szónok, midőn azon ember tartatott függet­lennek, ki a kormány ellen minden lehető alkalommal fölszólalt, és ez némi lovagiasságnak tekintetett, azon­ban megváltoztak a körülmények, és most minden em­ber fölhíva érzi magát a nélkül is gyönge kormány el­len föllépni, többnyire azon okból, hogy egykét él­jent kaphasson; itt akaratom ellen is a haldokló orosz­lányról­ mese jut eszembe, és azt hiszem, mikép a gyenge ellen föllépni csak gyávaságból lehet. Azonban nem így van ez a törvényhozási pályán; itt, hol az ifjú óriás, melly lepisszegi az embert, mindig jelen van, föllépni a Kb. ellen igen bajos és kellemetlen, lordhoz : „A német gyárosok nem kimélték a költségeket, hogy ügyöknek a német sajtót megnyerjék, s List úr e gyárosok szolgálatában és zsoldjában ír.44 Magától értő­dik , hogy az angol státusférfinak ez ellen semmi kifogá­sa, mert hiszen ő nem német filiszteus mérlegével jár el a dolog körül. Az angol tudja, mert „ingyen csak a ha­lál!44 Lipcsében azonban találkoztak emberek, kik a ne­vezett férfinak ezt bűnül akarák róni, s kik aztán olly ellenfélnek, ki őket lenyomá, szerte morzsolá s meg­semmisítő, hatalmas védokai után nem tudtak egyébkint segítni magukon , mint gyanúsításokkal és igaztalansá­­gokkal. (Folyt. köv). Hazai mű­­ipari jelenet. Az ,­­ngar­ szerint Szabó József budai műasztalos remekül egy szekrényt készite, melly a maga nemében remekműnek mondat­hat­ik­. Az egész mahagóni fából áll, de olly művészi s je­les beékezett munkával, hogy bizonyára Magyarország szebbet e nemben nem mutathat. Belseje korintusi oszlo­pokkal díszített portalo­kat képez, különféle fanemekkel és gyöngyházzal olly művészileg kirakva, hogy a rajz mint legfinomabb festés tűnik elő, s e mellett az egészen a legnagyobb pontosság és csinosság ömlik el. A szekrény több mint negyven osztálylyal bír és ezek közt 22 elrej­tett s titkos rekesz vagyon. Midőn Clark ar ezen szek­rényt megszemlélte 500 p.forintot ajánlott érte, de a de­rék mester óhajtaná, hogy műve hazájában maradna s a legközel­i iparműkiállitáskor közszemléletre teendi. Stelnszell színház. Szombaton opt. 26-án Fán­esi Lajos rendező javára bérletszünéssel először fog adat­ni: „Éljen az egyenlőség!44 eredeti vígjáték 4 fölv. irott báró L­ö­­­v­ö­s József­­nak imént ajándékozottakhoz. Telekessy István által az ő kéziratában ki nem jelölt egyéb tizedet is csaflott. Vilmos. (Guillermus, Villermus, auf Vilhelmus) 1379- től 1385ig. Az oklevelekben többnyire Fráter Guillermus név alatt fordul elő, hihetőleg jeléül, hogy előbb valamelly szerzetes rend avatottja volt. Jelen volt, midőn Mária ki­rályné Budán jun. 22. 1382. megkoronáztatott. A győri éneklő-kanonok vaszari tizedét megerősítette. Bedrichinai Ján­os, e néven első, kiről mint győri püspökről 1387en kezdve 1416ig emlékeznek az oklevelek E főpapra 1389 ben István nádor és Miklós tárnokkal együtt bízatott az ausztriai követekkeli egyezkedés, miszerint amaz indok megszüntetésére működnének, melly ürügyül szolgált Zsigmond király s Albert osztriai herczeg és alattvalóik közti czivakodásokra, versenységekre. Kanisa János esztergomi érsekkel s egyéb zászlós nagyokkal 1411. szinte közhíréül küldetett a­­ szepesi gyülekezetre a len­gyelek által bitorlott országrészek miatti pör elitélése végett, minek azonban Iglóban aláirt ideigleni békekötés­nél egyéb eredménye sem főn. Említetik még ama kölcsön­­kötés­ szerződ­ésében is, miszerint Zsigmond király, hogy Dalmátország visszaszerzése végett a velenczeiekkel hábo­rút űzhessen, a lublói várat, Podolint, és a szepesi 13 vá­rost I­­ászló lengyel királynak százötvenötezer négyszáz aranyba elzálogosítja. Sinnt Fridrik. 11a valamelly elmed­ős és kitűnő férfi idejét és nyu­galmát fontos ügynek föláldozza, és ha egész életét szen­teli rá, hogy valamelly elvet érvényessé t­egyen, mellynek keresztülvitelét előtte a nemzeti jólét akarja kivánni, ak­kor semmi sincs természetesebb, mint az, hogy kiknek használ és a kik érdekeit legközelebb előmozdítja, neki illető megismeréssel adózzanak. De még többet kell ten­­niök: kötelességük, őt az élet apró gondjain túlsegíteni, hogy igy amaz, illyésektől háborítatlanul, egészen oda áldozhassa magát a nagy ügynek; gyámolitniuk kell őt ez anyagi világban pénzzel , fáradságaiért egyenértékű kin­cset adniuk. Ez különösen mindig szilárdul fönállott a gyakorlati Angliában, mellytől kétségkül sok jót tanul­hatunk. Midőn Fox a cabinettől búcsúzni volt kénytelen, politikai barátai kétszer huszonnégy óra alatt százezer font sterlingből álló roppant összeget írtak alá. A gabnatörvény elleni szövetség azoknak, kik nézeteit szóval vagy írásban terjesztik s azok mellett működnek, tetemes évpénzeket fizet, s ezen senki sem botránkozik meg. Az irhoniak évi jövedelmet adnak O’ C­o­n­n­e­l­ljeknek, mellyhez a leg­szegényebb is járul adományával. Hiszen az forog­jon , hogy őt függetlenné s gondtalanná tegyék , miszerint egé­szen honának szentelhesse magát. Ha ezért őt a ,Times 4 .,vastag koldusának gúnyolja, de más lapok, egyetértve a közvéleménynyel, elismerék, miszerint az irhoniak he­lyesen cselekesznek , azon férfiért, ki érdekeiket olly ha­talmasan képviseli , az évi jövedelmet összeszedni, s mi­szerint ki azt elfogadja , ám azért ,,gentleman“ marad. Német­honban, hol a nyilvános élet hiánya mellett a politikai filiszteusok száma még igen tetemes , e jámbor férfiak illyés dolgokat egészen rendén találnak francziák­­nál és angoloknál; otthon azonban, ha valaki illy év­i jö­vedelmet elfogadna, ha vele megkinnltatnék, a legna­gyobb szemrehányást csinálnák belőle. Más példákat nem említve, hozzuk föl csak List Fridrik tudor esetét — okulásul minszámunkra. A­­brit sürgönyöki czínűi irat­ban a stuttgart­i vámgyű­­lés felöl azt írja YV­estmorel­a­n­d gróf A­b­e­rdee­n

Next