Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-02 / 19. szám

tehát oka az összes nemesség legyaláztatásának,hanem a hirlapisták azon kártékony tacticája, miszerint azt hiszik: annál bizonyosabban, s annál hamarább lehet a fönálló ren­det teljesen fölforgatni, minél inkább sükerü­l a létező intéz­­ményeket, s az azokat föntartó tényező erőket lepiszkolni, — népszerűtlenné tenni, — ezért kell az alkotmányt,ezért az aristocratiai intézményeket, ezért a clerust gyanu­­sítni, ezért az összes nemességet legyalázni, depopula­­risálni, — úgy hogy most a „Partis Imae Tit.­bus“ „Vérrel szerzett szabadság“ hajdan kedvelt nemzeti ki­ejtések gunyképen használtatnak-----így sikerült a hir­lapistáknak a legmagasabobb fogalmakat is elferdíteni, h úgy van uraim ! s ha a tölebbiekre további bizonyí­tást kívántok, fölhozom egy hirlapista főnöknek a.gyű­lési beszéd­e kivonatát, mellyet a Pesti Hirlap 307ik sz. alatt kiki olvashat; igy szóll ő : „miután az aristo­­cratiát (azaz : az összes nemességet) nem látták ele­gendőnek arra, hogy az alkotmányt (mellynek t. i. föl­forgatására dolgoztak) a dolgok mostani kifejtésében föntarthassa, s helyébe (tehát helyébe, és nem mellé­je segítségül) népelemet akarunk állítani, erre pedig szükséges volt a régi aristocratiai elemet meggyöngí­­teni, most azon helyzetben vagyunk , hogy az aristo­­cratia elporzott. (Még hála Istennek nem, mert a fekvő birtok, mint föntartó elem befolyását ennyire elgyen­gíteni még nem sikerülhete). Kell-e több bizonyítás ezen az ország szine előtt tartott, és a hirlapisták részéről semmi észrevétellel nem kísért — beszéd tartalmánál ? Értsük meg hát egyszer uraim! hová megy a hirlapis­ták czélzása! — Figyelmezzünk továbbá szerk. urnak azon vakmerő kijelentésére, mikép­p legalább olly lel­kesedést óhajtana Magyarországban miilyent p.o. a slor­­vátok tanúsítanak hónukban. — Tehát nem elélégedtetek meg azon mintegy 136 áldozattal, kik müködéstök ideje alatt, s legtöbbnyire ennek következtében, — béke idejében ezelőtt hallatlan például, —elvérzettek? ez nek­tek semmi! — t. i. ollyan zágrábi féle lelkesedést kí­vántok , mellytől a polgári háború csak egy lépésnyire van! — Mikép továbbá — szerinte—átalakulásunknál nem az a föladat: létező elemeket működtetni, azaz: a fek­vő birtokról, s az ezt képviselő nemességről tudomást venni, s ennek is a maga szükséges befolyását meg­adni , hanem uj elemeket teremteni, — mellyekkel az­után kedve szerint rendelkezhessék! — mikép végre ő jövendőre olly lelkesedés teremtésit tartja hivatásá­nak , melly a körülményekkel nem alkuszik, s hatását főkép az országban alakítandó különbféle tásulatokban akarja által tenni. — Ezen czélzások mindegyike ko­moly megfontolást igényel!! — (Következnek az­­Iga­zolási czikkre tett észrevételek.*) Csi­k­i Emanuel. Országgyűlés. CLXXXIV. orsz. ülés jul. 29 én a FORRnél. Mielőtt a kitűzött tárgy taglalás alá vétetnék , amlgy gróf Batthyány Imre kir főlovászmes­­ter ő excja, mint a megyei kihágások tárgyában mű­ködött főrendi bizottmány elnöke, a bizottmány eljárá­sáról tudósítását beadja, mellyet Zarka fölolvasván h­i­­telesittetett izenete a FőRRnek a sérelmek első osztályát illetőleg, melly után: — szőnyegre emeltetett a közép­ponti vasút ügyében át küldött izenete és fölirási javas­lata a KK. és RRnek, mellyet a m. FőRR. egyhangúlag elfogadtak , s egy főbbhivatalnoknak azon észrevételé­vel : — hogy a felirásban több helyen található ezen mondásból ,,többi örökös tartományok“ e szó „örökös“ hagyatassék ki, mert ő fölségének Magyarország is épen olly örökös tartománya, mint bár mellyik — ő cs. kir. fő­ige az illető Ítélő mesternek elnökileg meg­*) Kérjük tisztelettel minél előbbi bekü­ldetésüket. Szerk. hagyá , miszerint a m. FőRRnek e tárgyhoz­ hozzájá­­rultakat minél előbb kijelentse, fölszólítván egyszer­smind a tekintetes KK. és RRet hogy e tárgyat illető törvényjavaslatod a m. FőRRkel közleni minél előbb szí­veskedjenek. — Erre egy gróf nyilvánító, miként, mig az illető küldöttség munkálatát be nem adandja, addig törvényjavaslatot készíteni nem lehet. Nádor ő fensége erre válaszoló, miként a törvényjavaslat csak theória lévén átalánosságban lehet javaslatot tenni­­— a prac­­ticus oldalát illetőleg pedig, vagy­is hova, merre, és milly föltételek mellett vezethetők a fiók­vonalak, az országos választmány adand javaslatot. Nádor ő fölségé­nek e nyilatkozatát , s nézetét az egyhangú helyeslés határozata alakító. — Ezután tárgyaltatott a sérelmek Il­dik osztálya. A 11. pont alatt foglalt sérelme Temes megyének, — melly a kebelében tanyázott katonaság kihágásainak nem elé­g szigorú megfenyitéséből támadt — közméltánylattal fogadtatván, az arra kelt fölirási javaslat is elfogadtatott. — Egy gróf ugyan, az ítélet taglalását mellőzni, s ezen általános kiejtés helyett „katonaság“ — e szókat „katonai egyének“ inditvány­­ra alkalmazni. Az indítvány első része el nem fogadta­tott , mert miként egy főispán­­helyettes kifejté az íté­let szülte a sérelmet, és igy annak taglalása szüksé­ges. — A második részt azonban többen pártolók, melly mégis némellyek megnyugtatására egy grófnak azon javaslatával módosíttatott, hogy alkalmaztassanak kel­lőleg e szavak : „illető katonai egyének, illető katonai hatóság“ — ez egyhangúlag elfogadtatott. Valamint egy grófnak azon indítványa is elfogadtatott , melly szerint megkérendő ő felsége, hogy a katonai kihágá­sok korlátozására irányzott, s az utóbbi 6.gyűlésről fölterjesztett törvényjavaslatra kir. kegy. válaszát kiad­ni méltóztassék­ — Végre nádor ő fölsége a sérelmek tárgyalását az idő rövidsége miatt félbe szakasztván, még fölolvastatott hirdetés végett a jelenleg által hozott mó­dosítása a KK. és RRnek a sérelmek Hldik osztályát illetőleg. — Ezután válasza a FőRRnek a föntebb is érintett középponti vasút tárgyában, melly után a ta­nácskozás folytatása jövő ülésre halasztatván — a gyű­lés eloszlott. Idótlék a julius 2T-i CLXXII. országos üléshez. A v.............i kápt. követ nyilatkozata. Az 1608.­lső 4ik §a a káptalanokról azt állítja : „Fraepositus unacum capitulo unam et conjunctam vocem habeat“ a 6ik §. pedig a javadalmas apátokról prépostokról rendeli : „ii quocpie sub nomine statuum et ordinum comprehensi, vocem suam inter regnicolas juxta constitutiones Vien­­nenses habeant.“ — Minthogy pedig ezek sem újabb törvény által idáig el nem töröltettek, sem harminczkét évet haladó bár­miféle gyakorlat vagy újítással még csak meg sem gyengittettek, nagyon szeretem hinni, mikép a clerűs szavazata itten ma is egyenként számít­­tatik , mert különben kénytelen lennék magát ezen alsó táblát, a csak most fölhívott világos törvény tiszteletlen­ségének, sőt erőszakos­ megsértésének bűnével terhelni; szóval kényteleníttetve érezném magamat a harmadik rend ellen mindazon keserű panaszokra fakadni , mellyeket már ma a törvények meg nem tartása miatt hallunk a kormány és helytartótanács ellenében . — akarom te­hát hinni, mikép a harmadik rend a törvényszegési rész példa adástól tartózkodva , a clerust egyenkénti szava­zatától meg nem fosztja, s e hiedelemben hathatósan erősít engem az elnök ő Hiúságának azon ismételt nyi­latkozata, hogy a clerust valamint idáig mindenkor, úgy ezentúl is törvényes jogaiban föntartani fogja, ki­től ennek folytában el is várom , sőt követelem, hogy ezentúl minden adandó alkalommal a clerus szavaza­tát egyenkint számítsa­ — Ha mindazáltal én, hitem­ben csalatva volnék s igaz volna (mi ugy is van) hogy a clerus a kir. városok érdemes követeivel egy hajóban evez: ez esetben egyedül a­z............i és b.............i előadások fonalán csekély véleményemet a követke­zőkben terjesztem elő: Mondó Z.........érd. követe ,,a megyék követei képviselik itt a clerust is, de talán ő ezt maga sem hiszi, mások pedig bizonyosan nem, — mert lehető­­, hogy p. o. ő mint buzgó evangelicus , legyen catholicus érdekeknek , s a magyar clerus tör­vényadta jogainak védője? — ha a vármegyék tisztelt küldöttei egyszersmind a magyar catholica egyház kö­vetei, hát miért nem mozdítják elő annak igazságos panaszait ? — miért nem védik annak veszélyben forgó jussait ? miért támadnak szinte ellenség módjára prin­cipálisaik ellen? — miért törekednek küldőiket, meg­­bizóikat, jószágaiktól, a.gyűlési (voksoktól) szavaza­tuktól megfosztani? — a küldöttek, a küldők ellen il­­lyéseket nem követhetnek el; — azért győződjék meg az érd.követ úr, mikép soha senkivel azt elhitetni nem fog­ja hogy itt a clerust a vármegyék követei repraesentál­­ják. — Tovább: emlité a már sokszor hallottat: mél­tatlan a clerus a diaetai szavazatra, mert a vegyes házasságok s áldás megtagadása ügyében magát a sta­tus fölé emelte. — Azonban épen a kérdéses eljárás­sal czófolá meg a magyar clerus elleneinek azon elő­ítéletét , hogy ő csak eszköz , s kellőkép nem függet­len ; igen is kivivá függetlenségét, s tettleg bebizo­­nyitá, mikép hit dolgaiban semmi emberi tekintély el nem mozdíthatja elveitől; és e függetlenség a legszebb qualificatio a követségre. Még­is fölhozó : mikép még az o.gyűlés coordinatiojakor sem remélhet a clerus ked­vező eredményt, mivel akkor bizonyosan figyelembe vétetnek eme elvek , hogy tudni illik a clerus ellensé­ge minden üdvös reformnak , — a diaetalis állás pa­pi hivatalával össze nem fér, — érdeke a statusétól egészen különböző, s ezek nézetéből kizáratik a te­remből. — A most érintett alaptalan állítások más alkalommal bőven vissza­torolva lévén, ez­úttal csak azon bizodalmas reményemet nyilvánítom, hogy a di­­aetának bár­mikori elrendezése alkalmával inkább eme tekintetek fognak méltányoltatni: jelesen — a­­hogy a státustudományi főelv az, mikép a törvényhozói körben mindig szükség van olly testületre, melly­ által a morali a vallás védelme különösen védve legyen ; mert a pol­gári törvény csak úgy lehet üdvös hatású, ha igazsá­gon és morálon emelkedik; d e szent tisztét pedig a tör­vényhozói karnak leglelkiesmeretesebben a papi rend tölt­heti be. b) szinte státustudományi elv az is , mikép a tör­vényhozó test csak úgy tökéletes, ha ott minden érdek képviselve van, ugy de a religionak, egyháznak, papság­nak is megvannak a maga követelései, érdekei, s azok czélszerüleg csak a clerus által képviseltethetnek. De a e­ statustan az is hogy kiktől polgári kötelességet, teher­viselést kívánunk, azokat polgári jogokban ré­szeltessük , ugy de a papságtól is megkivántatik a hon szeretete, védelme s közterhek viselése. Ide járul d) a ma­gyar constitutionak főelve : „semmit rólunk , nélkü­lünk“ — és igy a religioról s egyházról, ezek szol­gái nélkül semmi üdvöst bár­mi törvényhozás nem vé­gezhet. — illy elvekből indulva majdnem minden régi és újabb t.hozásnak részesei mindenütt az egyháziak, és hol forradalom útján a hivatástól elzáratott a papság, ott a tiszta erkölcsök hanyatlásnak indultak, s a vallás bonyo­­lódásba jött. Angliában nagy a vallásosság, mert az ini­­tiativával is bíró fölső házban püspökök ülnek, Fran­­cziaországban árként terjed az erkölcstelenség, mert a kamarákban nem őrködik papság a népnevelés, morál ispáni méltóságot; hiteles oklevelek tanúsítják, hogy azon hivatalok, mellyeket a bíborban született író (Con­stantin porphirogeneta) a magyar vezérek idejében Ghi­­las és Kharkas-nak nevez, nem egyebek valának, mint a károkról ítélő Kárkán (kártételek a harczos nemzet szi­laj fiai között mindennapiak valának) és ennek ítéletét megvizsgáló felső bíróság, melly gyűlésnek neveztetett. Jóllehet pedig kezdetben a nádor is főleg az okozott ká­rokról ítélt, m­indazáltal ezen főhivatal eredetét tulajdonkép onnan vette, mivel már a hajdankorban ismert azon jogelv­nél fogva, senki ugyanazon ügyben biró és peres fél nem lehet,a fejdelmek olly perekben, mellyek az általuk birt jószágokra nézve keletkeztek, önmagok bíráskodni nem akarván, ezen ügyek elítélésére helyettes bírót (Palatínus) neveztek, s minthogy a fejdelmi háznak az ország minden részeiben elterjedő birtokai valának, s ennélfogva mind­ezekben a birói eljárásokat egy személy nem győzte volna, Robert Károly koráig egyszerre két, három, sőt négy ná­dor is neveztetett, kik a hatóságuk alá tartozó megyé­ket, és részeket bejárván, az ügyek elítélésére, a várak és városok falain kívül nyilvános törvényszéket tartottak, mikép azt a perek fölvételénél mai napig gyakorlatban lévő kikiáltás (proclamata) most is jelképezi.—Minthogy pe­dig az idő változatos folyama, valamint­­ a physicai, úgy az erkölcsi és értelmi világban is, tehát a polgári társulat kö­rében szinte, melly anyagi és eszményi tárgy egyszersmind egészen uj lényeket ritkán sőt bízvást mondhatni soha nem hoz elő, hanem csak a meglevőket idomítja majd kisebbé, majd nagyobbá,J­ekép a bárkáni (nádori) hivatalban is, az unjoni ház trónra lépésével a nemzeti eszme, a római birodalomban hivatazott, hasonnemü s rokon természetű hivatalok eszméjével összeolvasztatott,s ugyan abban mind­azon nagyszerű jogok és hivatal-hatalom, mellyekkel törvé­nyeink a nádorispáni hivatalt felruházzák, s mellyeket a szerző pontosan előszámlál, időjártával központosulván, mostani alakjára változók. (Folyt. köv.) licin­y.dhi színház. (Vége.) E cselekvénynyel egy lépést bonyolul és fejlődik ki a másik: Földesi urnak második neje van, Celesztina, s első nejétől egy leánya Mari. Ezen Mari halálosan — mint szokták mondani — szerelmes a sáspataki ispányba Szán­taiba. Marinak illető atyai s anyai örökségébe szintelly nagy mértékben szerelmes mostohája, ki ezen szerelmes­­ség következtében a leányt mindenkép üldözőbe veszi, s atyjával megvettetni, megutáltatni, kitagadtatni iparkodik. Áskálódik tehát ellene atyja előtt mindenkép,annyira, hogy Mari, midőn magát engesztelhetlen mostohája s elámitott, atyja által Kridához látja kényszeríttetni, másrészről kita­gadtat­ással fenyegettetvén, inkább választja bőséges szerel­mében ez utolsót, s atyját, odahagyva, Szántai karjain eskü­­­vésre, innen az ispáni lakba távozik. Földesi azonban egyi­ke azon szerencsétleneknek, kiket Krida bukása minde­nüktől megfosztott, s e bukás után keserűen és szokatlan munkával kénytelen keresni kenyerét. Itt fordul házi ál­lása is; a csalárd nő, ki gazdaságában hízelgő volt, most keserítésekkel tetőzi életét és dölyfüs szemrehányásokkal, s végre annyira megy, hogy a férfi házat kerítőnő társa­ságában kezdi oda hagyogatni, ez asszonynál I­’Orby mar­­quisval tartván öszszejöveteleket. lily összejövetel alkal­mával egykor rajta üt a férj a három jó madáron.... a szemtelen nő szeretője karjain odahagyja az elszegényült férjet, Földesi pedig bújában a várost odahagyni elhatá­rozván, egy hű cseléde által falusi lakba vezettetik. — S mit tett eközben Mari, a kitagadott leány? Titokban kül­dözött pénzsegedelmet nyomorgó atyja segedelmére. — A falusi lak, hová Földesi vezettetik, nem más, mint Szán­tai lakása, hová — ez mára mellőzhetlen fogásokhoz tar­tozik— épen akkor érkezik az atyja, midőn az elmondott első cselekvény kifejtése történik. Atya, leány és vő közt teljes lesz a kibékülés. Ráadásul, ha tán volna, ki az eddigi cselekvény hal­mazzal meg nem elégszik, még egy episod van beszőve Celesztina szobaleánya s Földesi szolgája közt, mellynek kifej­tése házasság. •­ Mint mondák, a közönség nem nagy kedvezéssel ítélt a darabról. Ezen nép­színművek pedig épen azon catego­­riába tartoznak, mellyben a költemények fölött egyedül a közönség ítélete határoz. Ezzel nem azt akarjuk mondani, mintha az illy, úgynevezett népszínműveket a (tisztelet, becsület) nagy közönség itélői képességén fölül álló köl­­tőiséggel írni nem lehetne; de miután azon derék íróink által, kik eddig és legújabban színpadunk számára dolgoz­tak, s ezért­ — körülményeinkben — ismét nem mondha­tunk egyebet e derék íróknak, kik színházunk üres tévéit betelepít­ni buzgólkodnak, mint elismerő köszönetét! egye­dül a közönség tetszése­s színházba csődítése látszik cze­­lul kit­űzve lenni, igen természetes, hogy innen kell várniok a fölemelő vagy lesújtó ítéletet is.— Kevés tehát az, mit illy nemű darabokrak kimondva lévén egyszer a közönség ítélete, a bíráló elmondhat, s legyen szabad — ismét kö­rülményeinket vévén tekint­et­be — , keveset is inkább azok felőli szóval, mik a darabban nincsenek, mint a mik ben­ne vannak, megkezdeni. Ma van a népszínműveknek a színházba csődítésnél magasabb czélja,­­s ezt csak mégis föl kell tennünk a nem leglelkesebbről is. I hogy a pénztár-ostromlásnál valami 78

Next