Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-07 / 22. szám

trasionis naevos, graves accidant, hujusque in nexu Dominis Statibus et 00. pro candore Regii animi Sui ultra aperte declarari benigne praecepisse, quod nisi conditiones , quibus reluitio naturalium praestationum militiae in regno dislocatae suppeditandarum in benignis Decretis docto­rae Januarii et 30ae Aprilis 1840 editis, per disertum alligata unit , debite expensae, signanter vero, provisiones adminiculo quarum omnimoda aequi­­tas in repartitione onerum contribuentibus ad casum ex­tiam praestabiliendae reluitionis inhaesurorum obtineri et obventiones altissimi aerarii regii ad omni in parte ple­num realemque securitatem collocari possint, rite deli­­beratae, et sic congrua ad finem hunc media per Dl­. Status et 00. proposita, ac positiva subin lege sanctia fuerunt, et alleviamen, quod contribuentibus adferri in­­tenditur, effectu cariturum, et summa omnis, amplissi­­ma licet haec diferetur, illusoria et ad scopum asse­­quendum inefficax futura sit; quum tam­en alterata Sua Majestas Sacratissima Dominos Status et 00. in cohae­­rentia etiam demissae Eorundem ddo­llae Aprilis 1840 praeteritis e Regni Comitiis factae remonstrationis, de­­bitam hiorum intuitu provisionem viituros, et quae ea­­tents e re­fuerint altissimo Suo trutinio promte submis­­suros benigne considat. Eandem praeattactis benigno­­rum doto­nae Januarii et 30ae Aprilis 1840. Decretorum conditionibus porroquoque presse insistendo abeo, ut cir­ca paratam etiam pro renata toties memoratorum praesta­tionum redemtionem, indicata per Dominos Status et Ordi­­nes via projectum quodpiam elaboretur, praevio sensu ali­­enam haud esse. — Hunc itaque in finem Dominos : Nico­­­laum Comitem Széchen de Temerin I. ord. S. Stephani R. A. Commendatorem, actualem intimum Status Consiliari­um, Thesaurarium Regium et Camerae R. H. A. Praesidem ac Comitatus Posegani Supremum Comitem; Sigismundum Poszavecz , ejusdem Camerae R. H. A. Consiliarium; Ignatium L. B. Lederer II. ord. Coronae ferreae­­­mae classis, militaris item Theresiani Equitem, act. intimum Status Consiliarium, Equitatus Generalem ac supremum per Regnum Hungariae armorum Praefectum, et Leo­­poldum Equitem a Rouseau Caes. Reg. Colonellum, cle­­menter delegatos, ac ut ii semet explendae provinciae linic mox accingant, benigne dispositum haberi, Suam Majestatem Sacratissimam Dominis SS. et 00. eo addi­­to significandum benigne praecepisse, ut resultatum in­­eundi hoc de negotio tractatus cum cunctis iis, quae ad salutarem faciendae eatents legalis provisionis scopum inomisse requim­ praeatactum est, quo prius substernant. — In reliquo summerata Sua Majestas Caesareo-Regia Apostolica­lisdem Dominis Statibus et Ordinibus Regni gratia Sua Caesareo-Regia clementissime ac jugiter propensa manet. Per Sacram Caesaream et Regiam­ Apostolicam Majestatem Viennae 1­a­mensis Augusti 1844. Ladislaus Szögyenyi m. p. A forradalmi „Propaganda.41 . Mint egyenlittetik ki csak hosszas háborúk és ezekből ere­­deti „befejezett tények44 által a nemzetek jogának és békekötéseknek minden sérelme , él még ez az idősb nemzedék emlékezetében, melly hadak közt nevekedvén föl, annak zordonságát és áldozatit ön szemeivel látá, de a fiatalabb nemzedéknek is becsülni kellene a belbé­­ke áldásait, minthogy szemlélheté azon sok sikeretlen, úgy nevezett, javítási törekvéseket, mellyek a külbé­­ke hasznait bel nyugtalanság , aggályok , pártok , s kí­sérletek által levonták és fő indítóikat részerint ama harcz­ban, mellyet a józanabb többség a rend helyre állításá­ért vívott, áldozatul esni kényteleniték , részerint mint „utópia 44 embereit s politikai kuruzslokat számüzék.— Hogy a szabály és czél nélküli mozgalmak, hogy az „izgatás44 mint most ezt nevezni szeretik, magában jó legyen: csak azok állíthatják, kiknek ez hasznot hajt, azon kis szám t. i. melly, mint az oltárnak szolgáló pap az oltár után él, épen úgy eme zavarok által keresi ke­nyerét, és a népek meg a rajoskodók rovásá­ra játsza a vi­l­á­g bol­do­g­i­tó és nemzeteket kormányzó szerepét. Ezen kisebbség, mellyről tüstént lehullana a vértanú és tetszszentségi álarcz, mellyben magát mint csupán politikai üldözések tárgya a világ előtt burkolja, mihelyt neve rangja, viszony, s tettei lelkiismeretes pontossággal kihirdetnének ezen kisebbség, melly Európának, jogosnak elismert, s tettleg fönálló, politikai elemi helyébe az ön sugalla,fi­atal Német- Franczia- Spanyol- Olasz- s Angolor­szágot kivánja tenni. — Ezen kisebbség mind azt kö­veteli a maga titkos politikai fondorkodásainak elő­mozdítására, a­mi a nyilván­os köztársaságban és hatalmaknál, korunk boldogtalan tanja, törekvése, de leginkább az ő saját rendszerük következtében , os­tromolta­tik: t. i. az engedelmességet, az élet s va­gyon föláldozását, a törvényes eljárást, mellyet ő tit­kosan gyakorol s mellyben a halálos büntetés az en­­gedettlen s árulók ellen nagy szerepet játszik.­­ Az idegen tartományok törvényeinek oltalma alatt, mellye­­ket ők nem menedék, hanem politikai szabad kikötő és műhely gyanánt tekintenek, e ki b­u­­­do­s­o­tt­a­k mint politikai párt, mint képviselői, sőt mint kormányzói az elhagyatott honnak lépnek föl; nyíltan és önállólag ha­­tájoknak fölzenditésével foglalatoskodnak és biztos ké­nyelemmel esküsznek össze olly kormány ellen, melly őket el nem ismeri, de melly elismertetik az őket befo­gadott tartománytól s mellyel ez békében és barátságos viszonyokban él s tőle békét s barátságot igényel! — Ezen kibujdosottak más keresetet nem tudnak. Az ide­genek előtt ártalanságukat, s üldöztetésüket emlegetik, hogy rokonszenvük s jó szivektöl segedelmet nyerje­nek, honn pedig a félénkeket rémekkel töltik el ssart­­pénzt csikarnak ki tőlük, mellyet a kibujdosottak, a „propaganda 44 tábornokkara kezel s kényelmesen költ el, a tapasztalatlan ifjuságot végre nagyszerű tet­tek és soha meg nem érkezendő pénz­t fegyvere­sek ígéretével csábitják el. A fiatalságra bizatik a soká for­ralt s­alatomban meghányt, de mégis gondolatlan és besz­merész zendületeknek megkísérlése,ennek tanácsoltatik, ennek engedtetik át, hogy a csempészek , az éhes alnép, a börtönök tisztes lakosinak élén kezdje meg a világjavitás, népboldogitás , s honszabaditás, s újra születés nagy munkáját, mellynek valódi főnökei, ve­zetői s kormányzói majd jókor, azaz biztos időben, megjelenendnek, azonban pedig, magokat eszélyes tá­volságban tartván, őket sárban hagyni készek, hogy fiatal éltüket vagy a büntető igazság, vagy kiábrándult nép koszos keze közt végezzék , vagy legalább min­den jobb jövendőt vesztve a „kibujdosottak“-hoz rab­szolga lánczokkal csatoltassanak. — Európában sok évektől koronkint e színjáték mutatkozik. Minden ta­vaszon megújul a hit, hogy bizonyos tartomány, több­nyire Olaszország a„Propaganda”” által boldogittatni fog, a fönálló rend, a mostani kormányok, a pápával, egy­házzal egyetemben el fognak törültetni és egy olasz­­ország álland föl, mellynek feje, tagjai törvényei fe­löl a felekezeti sok osztály közt még eddig fegy­ver, azaz perszünet van, és mély hallgatás uralkodik. A felekezet főnökei tanácskoznak, ügynökeik idegen s hamis úti levelek oltalma alatt barangolnak fölgyújt­­ják a fiatalokat, sarczolják az öregeket , mert a ki­bujdosottak nagy szövetsége zászlót emel és bizonyos titokban tartott pont felé megindul! Nem sorscsapástól váratik, hogy majd a népeket meg fogja nyerni a ka­landoroknak és elidegenitendi a kormányoktól. A félig titkos, félig nyílt fenyegetődzés s jóslatok lázas feszült­séget idéznek elő és a hiedelem közös részen: „illyes­mi politicai bonyolodás s háború nélkül el nem végződ­hetik44 ; de azonban az aratás megérkezik és terjed mindenfelé a hir: „előre nem látható események miatt a végrehajtás el ha­l­a s­z t a t o t­t”. Ez többször is tör­ténvén a község eltompul, többé nem hisz és keve­sebbet fizet, hanem a számos erőteljes kibujdosott, kik eddig Spanyolországban a polgári háború kenye­rét ették , de a nyugtalanságokra reá unt néptől ott többé nem töretnek, uj elemeket nyújt. Mazzini, az olasz forradalomnak üzére tehát, egy újat rendez s pa­rancsot ad, hogy a calabriai zendületet a római se­gítse, Algier, Korsika, Korfu és Máltából Olaszor­szágba hadseregek szállítassanak , a várak elfoglal­tassanak, Spanyol és Lengyel guerilla főnökök lopód­­zanak be Olaszországba, hozzák tűzbe a félszigetet, űzzék el a pápát és az ez által behívott ostriai fegy­veresek ellen a franczia seregek lépjenek föl!44 — E titokban készült nagy terv megbukott először mert a kezdethez szükséges pénz Londonból csak igértetett, de el nem küldetett, tehát meg sem érkezhetett, má­sodszor mert a bolognai megbízott társainak C­o­­sensá­nál történt szerencsétlensége miatt, megfélem­­lett, harmadszor és fő kép mert a titok leple alatt olly rettenetesnek mutatkozó rémalakra az udva­rok és népek között nyíltan vitt szóváltásnak fénysu­­gára esett és annak tökéletes semmiségét ki­­tünteté. Fölhevült fők és politikai kalandorok hiú agy­réme a gondolat, hogy Európának politikai és békekö­téseken alapult alakját kormányok bűntársasága és a kormányok közt fönálló és a nemzetek jogán még a barátságos viszonyokon nyugvó gyakorlatok és szo­kások vétkes elhanyagolása nélkül föl le­hessen forgatni, ha pedig a fejedelmek, kormányzók és népek ismeretes bölcsesége és békeszeretete mellett is némi előre nem látható balesemények miatt ez megtör­ténnék , úgy Európa jövendőjét nem a felekezetek si­vatag lelke, sem a titkos társulatok gyönge kezei, ha­nem a fejdelmektől meghatalmazott nyilvános és tiszte­letben álló fegyveres rend és ennek vezérei döntenék el. Az utópisták, a szószékek, a sajtó fontoskodási pedig a komoly s valódi harczban elnémulnának. De minthogy e nagyszerű látvány s gyógyszer csak a köz­boldogság s a rendet meg nyilvánosságot szerető több­ség kárával történhetik ; azokat kívánni, tőlök jelenben félni nincs okunk. A kibujdosottak tehetlensége és sem­miségét pedig a calabriai merény legújabban is kitünteté. Ők ugyan a népek békéjével ismét játszottak és néhány elcsábított fiatalnak vérét ismét koczkára tették csak hogy az együgyüek adót számokra tovább is fizess­senek de vér adót az atyák az anyák könnyei terhelik. — Galterert és Schlözert követők követőinek, tehát az ed­digi Statistikusi­ok legnagyobb részének példájára a pol­­gárzat lényegét, vagy is az álrodalom alkotó és mozgató műszerét, országlat- és kormányzatra osztá, s e fölosztás fonalán munkája előbbi részében az országlat alakját ele­meit és részeit, vagy­is a nemzeti alkotványt ismerteté, munkája ezen részében áttér a kormányzatra , s ugyan­abban, miként az elősorolt szakaszok czímei mutatják , fi­gyelmével a kormányzási tárgyak minden ágaira kiterjed­ni látszatik , m­indazáltal, mi figyelmes egybevetés mel­lett úgy tapasztaljuk , hogy a szerző nem csak némelly kisebb érdekű, egyébiránt a kormányzást tárgyazó ro­vatokhoz tartozó tárgyakat hagyott érintés nélkül, mit azonban egyenként elősorolni, avagy pedig lényeges hi­ányul fölróni, érdemesnek azért nem véljük, mivel cse­kélyebb apróságok kimaradása az ország­ismertetés ala­pos előterjesztésében lényeges hiányt nem okoz , s mi­vel annyiféle elemekből, s olly számtalan adatokból álló munkát, mint a Statistikabeliek — készíteni a nélkül, hogy az iró figyelmét egyik vagy másik csekélyebb tárgy, dolog és adat, el ne kerülné, az emberi elene, értelem és emlékezet határait tekintve , hiedelmünk szerint is le­­hetlen ,— egészen elmellőzé hazánk kül viszonyait — az tudniillik idegen nemzetekhez, nem pedig az ausztriai örökös tartományokhoz, mellyekkel lévő vám s egyéb politikai viszonyaink hazánknak inkább bel-mint kül ál­lását illetik, kellőleg leírni ( holott a napi jelenetek s több oldalról feltünedező politikai conjuncturák, aggasz­tóig oda mutatnak, hogy jelen időben nemzetünk jöven­dő sorsára nézve komolyabb következés rejlik a kül­dol­gok állásában, mint bel­viszonyaink bármelly fordulatá­tól várható — már pedig mindazon viszonyokat előtün­tetni , mellyekből az ország nagyszerű eseményei fejle­deznek, s mellyeknek kimenete az álrodalom jövendő sorsa fölött, eldöntőig határoz, múlhatatlanul a Statis­­tika körébe tartozik, különben olly tükörré , mellyből a leírandó ország helyzete tehát mutatkozó előmenetének, avagy várható bajainak okai s körülményei valódilag ki­­sugárzanának, nem leend. (Folyt. köv.) Ikervárost h­irnök. Igen szeretnők, ha hirnökünk egyedül kellemes tudósításokkal tehetné udvarlását tisz­telt olvasóinknak, de fájlalom! a hírlapírónak hűnek kell lenni, s az események mikép előfordulnak a szerint kell adnia, s azért a hírlap egy tarka életkép, változatos jegy­zőkönyv, hol erény és bűn igen gyakran tőszomszédok. Keblünket valóban nem marczongolja vallás­gyűlölség, és kivárnók, hogy mit előadandunk ne kellene előadni, annyival inkább , mivel olly népkörből vétetett tudósítá­sunk , mellynek jobbjai, jeleslejei egyiránt fenyittetnek, zaklathatnak a méltatlanok, a szenynyesek és alávalók mi­att. A Józsefvárosban egy zsidó mesterember lakván, meg­ülte ugyan saját innepeit, de a keresztényekét nem, mi miatt a lakosok között botrány támadt, és a házmesternő­nek meghagyák, intené meg az izraelitát, szűnnék meg vasárnap dolgozni, e nő eljárt kötelességében, de a ki rá nem hallgatott, az a megintett volt, s bosszút forralt keb­lében, s midőn a nő vasárnap ismét figyelmeztette, ezt úgy arczúl csapta, hogy összerogyott, s nem tekintve, hogy vá­randós anya, nemcsak 18 éves fiát hívta a zsidó segélyül az asszony ellen, hanem még egy más, nála dolgozó zsidó legényt is, s gyalázatos vallás­ elleni kifakadások között agyba főbe verték, ütötték, s aléltan vérbe fagyva hagyták, m­ig idegen segedelem érkezvén szobájába hurczoltatott, hol más­napra terhétől szabadulva, az orvosok állítása szerint a halált el nem kerülendi. A zsidó pedig mind­eddig szaba­don jár. Az illy egyén nem tartozik néphez, nem nemzet­hez, hanem nem emberek közé, s illyenek mindenhol ta­lálkoznak.— Kívánatos lenne, hogy azon kereskedő urak, kik fölirásaikat bár­milly érdekből magyarosítni óhajtják, szándékukat, legalább értelmes és jó magyarokkal közöl­jék, akkor elkerü­ltetnének némelly botránykozásig meg­lepő másolások, mellyek a magyarokat hazájuk szívében nyelvtudatlansággal vádolják, mint p. o. a serviták terén egy dohánykereskedő szipákokat árul; a váczi után nem vasalna Kovats s egy fogadóba nem szólnának ven­dékek. Bizony csehül vagyunk mi magyarok nyelvünkkel. — Emlékeztetjük tiszt, olvasói­kat azon ünnepélyekre, mellyeknek ha kedvük tartjáé kir,lapban tanúi lehetnek e városban, idén Széchenyi gőzös bocsáttatandik a Du­na síkjára. Első gőzös, melly élő magyarnak, ki honunk­ban a gőzhajózás alapítója is nevét viselendi. 15én­­gos Majthényi Antal centuriai fölszentelt püspök mint Prímás c­égének képviselője a város­ligeti téren a polg. katonaság zászlóját fogja felszentelni, szabad legyen azon szerény kérdést tennünk, miért nem történik e nagyszerű és ritka ünnepély a Rákos mezején ? Pest polgárai magyarosodni indulnak, a Rákos pedig sok magyar eseteket regélhetne az unokáknak, mint nevezetes tettek tisztes tanúja. Hall­juk, hogy hazánk minden városából, hol polg. katonaság létezik követek érkezendnek, ez igen szép és buzdító. Forr­junk egy egésszé valahára, hiszen mindnyájan e szép ha­zának, e jó anyának fiai vagyunk. Eibenschütz izraelita nőintézetben a próbatér f. h.­jén tartatott, dicséretesen és a számos hallgatók nagy megelégedésére. Kitüntető em­lítést érdemel itt a ház leánya, ki segéd nevelőnő, vala­mint az is, hogy itt a magyar nyelv nincs elhanyagolva, sőt buzgón taníttatik. Csak előre­­ előre­ és nem marad el a méltánylat, nem a buzdítás. Előre hát izraelita honosunk. 97 emléki levelezések. Verőczéből. A zágrábi politikai német lap pót­lékul közli Verőcze megyének májusban tartott köz­­gyűléséhez a következőket: hogy Verőcze megye nem kíván Magyarországtól elszakadni, sőt összekapcsol­­tatásukat, municipális jogaikat , és a tartomány diplo­­matikai nevezetét mindenkorra föntartani óhajtja ; a­mi pedig egy horvát helytartótanács fölállítását illeti, ezt azon oknál fogva nem pártolhatják a BR; mivel ez Magyarországtóli elválásukat föltételezné, azonban mél­­tányosnak hiszik, hogy, minekutána a diplomatikai nyelv ezen országban a diák , a magyar helytartótanácsnál egy

Next