Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-21 / 48. szám

TARTALO51. fiatal napló. Korunk ügyei. (Egyház és ellenei). (Folyt.) — Országgy.­­296. orsz. ülés a KKnál: izenete a KKnal­ a váltótörvényben tervezett javítások illetőleg módosítások iránt. 285. kér. ülés : hitelesítések és izene­­tek. 297. orsz. ülés a KKnál: váltótörvényi módosítás folytatólagos tárgyalása.) Vid. lev. Csongráditól. (évne­­gyedes közgyűlés — turmezei levél — országgy. végét tudtál adó k. k. leirat — a n. m. m. kir. helyt.tanács 3 rend­beli intézményei.) Körösből. (Közgy. az alakítandó Hor­váth helyt.tanács kérdése sat.) Zemplinből. (Közgy. Butt­­ler Sándor gr. honfiusitása — a katonaság élelmezése s szállásolása — tarmezei levél­­* Kliegl betűszedő­­s osz­tógépe. Bel- és külföldi telegraph. Külföd­­di napló. Spanyol-, Angol-, Franczia-, Svédország. Sweicz. Egyiptom. K­ApVizBgn. Budapesti Híradó. Élet, Irodalom és művészet. Reguli. — Könyv­ismertetés. Esti tárcza. Tóth Lőrincztől. — Magyar tit­kok. Nagy Ignácztól. A kaukazi háború.— Orosz hadláb. Hirdető. HAZAI SIAPLÓ. Mórunk ügyei. (Egyház, és ellenei.) III. (Folyt ) Árpádi fivérből származó többi királyaink egy­ház körüli ápoló gondoskodását, inkább jótékony ada­kozásaikat magába foglaló oklevelekbő­l, mint nyilvá­nos törvények rendeleteibő­l ismerjük, minek oka abban rejlik, mivel ezen korszülte országos törvényeink a jog, és renddúló viszontagságok által feledékenység homá­lyába merültek. Egyébiránt kitűnő nyomát találják az egyházi javak, és hatóság tiszteletének Illik István ki­rály alatt Bánffy Lukács esztergomi érsek korában, Esztergomban 1169dik évben tartatott országos zsinat határozatinak csonka maradványaiból, mellyekből vilá­gosan kitetszik , hogy az egyháziak, jogaik körét nem­csak ismerték, és annak minéműségeit, hanem azokat sükeres foganattal védeni is tudták, mert midőn István némelly kegyenczei álnok sugallatából az egyház ja­vait , és ezekkel járó méltóságokat némelly világiakra átruházni nem átallotta, a papság ezen jog- és törvény­­sértés ellen illy hangon szólalt föl: ,,Nem tartozik az apostoli király hatalmához az egyháznagyok székeit, és az egyházi rend szentesitett intézeteit megváltoztat­ni, fölforgatni, letiportatván a szent törvények, két­ségtelenül megtörténendik , hogy az egyházi javak áru­ba bocsátatandanak, ez által neveltetik a köznép kedve a rablásra, s lassaban minden engedelmesség a lelké­szek iránt kihaland ; minden keresztény kincs , melly­­ből eddig a közjóra annyi haszon háramlott, a nagyok fényűzésére , kicsapongására, s fösvénységére szána­­tik; ezen förgeteg továbbá a vallást is hajótöréssel fe­nyegeti , melly felé a keresztény ügyet mind a bel­­mind a külforrongások űzik.“ Melly lelkes előterjesz­tés által a király az egyház jogait sértő tények, és rendeletek helytelenségéről meggyőződvén, az egyházat javai, és jogai sérthetlenségéről ünnepélyes oklevéllel kellőleg biztosító. (Lásd Péterfy Gönc. Ecclesiae Rom. Cath. I. rész. 63. lap.) Az őtt országos nyomor, melly hazánkat Kun László féktelen uralkodása alatt nyomasztá, iszonyú súlyával az egyházra is kiterjedt, és még a mostani nemzedék előtt is sokkal ismeretesb, hogysem részletes rajzolat­ját nyújtani szükségesnek tartanak. Ugyan ezen fejde­lem azonban mind azon sérelmes bántalmakat, mellye­­ket a könnyelmű király ingatag akaratával visszaélő udvaron ezek gonoszlelküsége az egyház erkölcsi, és jogszerű állapotának okozott a jobb érzés perezében többször visszavoná, mit leginkább az általa 1280. év­ről kiadott királyi emléklevél tanúsit, mellyben a rom. cath. hit, és egyház önállása jogszerí­leg biztosíttatik. A vegyes uralkodó házak föllépésével veszélyes hullámoktól hányatott a magyar egyháznak három szá­zados hajója, mellyet saját kormányjogaitól, s függet­lenségétől bármelly pártviharból eredő viszontagságok sem valának képesek megfosztani. Robert Károly szi­lárd jelleme békés kikötőbe vezette ezt, s törvényszerű jogait, s birtoklóit javait fejdelmi hatalmával megóvá, és föntartá. Ugyanis mindazon egyházi buzgó rendeleteket, mellyek a sirba szállott árpádház uralkodóinak korszaká­ban létesültek, visszatükrözi azon két zsinat, melly Robert Károly alatt a magyar cath. egyház főtagjai által tartatott. Az első Posonyban 1309 ik évben gyülekezett öszve,s vég­zéseinek egyik főpontja ,,de non offendendis praelatis“ a papi rendet méltóképen illető tiszteletről szól; a másik pedig ,,de non occupandis, et occupatis restituendis bo­nis ecclesiasticis“ az egyházi birtok elleni merénylete­ket komolyan tilalmazza. Végre ugyan ezen zsinat Vili. czikke ,,ne aliquis fidelis, alicui infideli matrimonialiter jungatur“ a hívek, és hittől elszakadtak között a ve­gyes házasságot tilalmazza. Miből kitűnik, hogy a ve­gyes házasságok már Robert Károly idejében vitatásra szolgáltattak alkalmat az akkor támadó, és harapódzó ify tanok, s felekezetek miatt, és azon kor férfiainál mély belátást tanúsít, midőn szigorú szavakkal látjuk fölidéz­ve azon ártalmakat, mellyek az illy szövetségből kö­zönségesen származni szoktak, s ime itt az országos zsinatban központosult egyházi hatalom, a házasság ügyében a hit szolgáinak komoly rendelkezését magas hangon nyilvánítja, s még is sem törvényeinkben, sem történeti lapjainkban nem találunk olly adatot, melly azt tan­ítaná, hogy a világi kar egyetemesen, annál kevésbbé részletesen fölszólalt, és ellenmondott volna, vagy ellenmondásra, megintésre, kikelésre, vagy fe­nyítésre, magát, mint polgári kormányzat, vagy ha­tóság följogosítva hitte volna, hokit pedig kételkedhe­­tik valaki arról, hogy az akkori felekezetek jogaikat nem ismerték ? s bárm­illy jogvédő módok használására az újonnan keletkező tanok heves terjesztői, habár képzelt jogaiknak védelmére nem izgattattak volna? Korunk szelídebb szelleme nem használja azon fegy­BWtSiVOnSiiCATe«» vereket, mellyek azon időben megrázták a lelkeket, és még is most a törvényes jogaik, s hittani érdekeik mellett fölszólalók ellen olly gúnyos, s a türelem lel­kével meg nem férhető kifakadások dörögnek, mellyek­nek nyomára a műveletlen időkor szakaszában, jólle­het akkoron a nyers kebelben fölzaklatott szenvedélyek kitörő zajlása bizonyosan nagyobb vala — nem talál­hatni. Mind­ezekre nézve mi némelly megyék közelévi gyűléseiből bizonyítványokkal szolgálhatnék; mind azon által átengedjük azokat korunk jövendő historiograph­­jának, s általa az utóvilág pártatlan ítéletének. Egyébiránt azon vallásos felekezetek, mellyek e korban támadtak, s mellyeknek hintegetett elveik , s tetteikből kitűnő veszedelmes irányuk mind a cath. egy­házat, mind pedig a világi kormányokat aggodalomba ejté, s ehez képest ezen új tanok elfojtásához mind­két hatalmat együtti törekvésre ébreszti, főleg a Cathari­a Valdensi, és Getrobusi secták valának, vagy is a mint azon időben általánosan neveztettek, az Albigi hit­­szakadók, kikhez járult az úgynevezett „fratrum et sororum liberi Spiritus“ szövetsége, kiknek elve vala sem isteni, sem emberi törvényt kötelező erejűnek el nem ismerni, hanem a fő valónak, törvény nélkül, fék­telen állapotban szolgálni, s ugyan ezek közöl későb­ben fegyveres hitujitók is Reformatores per gladium tá­madtak. Ezen, s ezekhez hasonló többféle tévtanok terjedésének meggátlására tétetett a házasságok kötése körül azon egyházi intézkedés , melly szerint az egy­ház hívei, s a tévedező új tanok szitei között a há­zasságra lépés megtiltaték. Mind­ezen hitujító felekezeteken kívül, tudniillik az egyháznak szellemi örök alapjai, vagyis sarkalatos hitczikkeit áltanokkal, s álnok fondorlattal ostromlák; kincs, és vagyonrabló ellenei is támadtak, kik párt­dühöktől elvakítva, s prédavágytól elragadtatva, az egyház javainak erőszakos elrablását, s tűzzel vassal pusztítását maguknak czélúl tűzték, s fékezhetlen szi­laj lelkűk, s barbár dühök csakugyan több díszes egy­házat, s egyháziakhoz tartozó javakat rommá dúlt, s hamuvá égetett. E vad csorda főnöke Trencséni Máté, a fölső részek bősz lázítója vala, s az egyház ellen véghez vitt pusztító merényletek szomorú emléke a ma­gyar egyházi rend által 1313ik évben Budán tartatott zsinatban kelt panaszlevél soraiban olvasható. Ezen erőszakos sérvek orvoslására az igazság­szerető feje­delem Temesvárott ISISban kiadott királyi rendelvénye által minden fölső s alsó hatóságoknak szigorúan meg­­hagyá, hogy a nevezett pártütő, s rablást űző társai által az egyháztól elrablott mindennemű javakat, és jo­gokat visszaszolgáltassák , s a pusztító erőszak­tétel­lel okozott károkat megtérítessék. Ezen felül a buzgó lelkű fejedelem keresztényi jámbor szelleme a cath. val­lástan tiszta épsége fölött apostoli buzgósággal őrködött, mikép azt a hitvédő egyházfiak pártolására, s az or-Azoknak kedvéért, kiket a finn-magyar nyelvügy érdekel megjegyzem még , hogy finn születésű tudós Castrén urat is csak mostanában kü­ldé a pétervári acadé­mia utazásra, hogy felső Szibériát bejárván­y a samojéd és osztyák népfajokról ethnographico lingvisticai ismerte­téseket adjon. Sjögren készíté el számára az utazási és nyomozási tervet, ő ajánlá az ifjú tudóst az academia párt­fogásába, ki már 1839 irt a finn-lapp­est hon nyelvekbeni ejtegetések hasonlatosságáról, 1841, s 42ben beutazta Lapponiát académiai költségen, s most már Libériát tűz­te ki czélul magának , melly útjára három ezer rubelt ezüstben szánt az academia melly summát Sjögren há­rom évi ott tartózkodására elegendőnek vélt. Káilay: Üli tárcza. Tóth Lőrincztől. Hat füzetben. Első füzet: Déli Németföldön. Pesten. Nyomtatta Län­derer és Heckenast. 1844. Sadrét. 142 lap. Előfize­tési ár, mind a hat füzetre 4 p. forint. Ezen első füzet bolti ára: 1 p. fz. ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Reguli. A pétervári académia folyó évi bu­lletinjének 20dik szám­a közli utazónk levelét Baer académiai taghoz,Wsevo­­bodo Blagodatskoból irtat, (Januar 12. 1844.) mellynek tartalma elég érdekes a magyar nyelveni közzétételre is, mivel az egy részről a magyar academ­iához irt leveléhez kellő pótlékul szolgál, más részről reménylen­ hagy ben­nünket a Klaproth, Bask, Arndt s más tudósok által meg­kezdett finn-magyar nyelvbeli vizsgálatok s nyomozások általa teljes befejezését láthatni. A levél így szól: „A vogul nyelvben meglehetős elementet tettem, s­­ kezdek már valamit vogolul is beszélni: annak a magyar nyelvvel olly nagy rokonsága van, hogy ez alapon most már megkezdhetni a magyar nyelv elemezését tárgyazó tudományos vizsgálatot, de más részről az egész finn nyelv törzsekére nézve is fontos leend a vogul nyelv. Szótári czélra már 2600 szót gyűjtöttem , grammatikai tekintet­ben is a beszéd egyes részeire sokat összegyüjtök. Ta­­nitóm Badhijiár nagy dicséretet érdemel, mert reggeltől fogva estig mellettem ül, s bizodalma olly nagy hozzám, hogy felekezetének mythologiáját, vallási szertartásait is őszinte közté, mellyek előttem többé nem titkok. Valóban ő igen ügyes ember is e czélra, mert ő nem csak a nép énekessé, hanem egyszersmind pap is a lóáldo­zatoknál, mellyeket évenkint még most is véghez visznek. E két tulajdonságánál fogva gazdag forrást nyitott föl előttem tudományos kizsákmányolásokra. Mintegy 20 ívnyire irtam­ le már énekeiket, imádságokat, dalijaikat, mellyek a nép szellemi életének megítélésére nagy érde­­kű­ek, minthogy olly beszédmódok is találtatnak azokban, mellyek köztök jelenleg többé nincsenek is divatban, úgy hogy Baditsiár maga is csak hosszas tanakodás után ma­gyarázhatja meg azokat. A vogulok költeményeit hős , medvékről­ és lyrai versezetekre oszthatni föl, mikhez negyedik osztályúi a hymnusokat imádságaikat köthetni. A első nemű költemény­ben a hősök, a asruházatuak, vas és drót ingeket, sisako­kat és lándzsákat viselnek, a medvékről ünnepek alkal­mával énekelnek, mellyek három napig tartnak valahány­szor medvét ejtettek el. Hat illyeneket irtam­ le, mellyek közöl kettő egy ívnél hosszabb. A het­edik énekhez is van reményem hogy azt Loswában megkaphatom, mert taní­­tóm azt nem tudja. Ezekből az első ének a világ, ember s barmok teremtetéséről szól, mellyet a medve születése fejez be. (Tehát a teremtés Klimax-ja a voguloknál más menetel, mint egyéb népeknél.) A második éneknek thémája a medve eskü, (?) a medvét egy nő tem­té le, s az eskü teljesedve van. A harmadik énekben egy medvevadász dicsértetik nyúla­­zási ügyességéért, minélfogva az üres légbe fölröpített nyilat leesése alatt három más nyílveszszővel átlyukasz­tó, ki is életében 99 medvét szerencsésen megölt, s a szá­zadiktól szét szaggattatok. Szokásaikban s erkölcseikben szembetű­nőleg hason­lónak a vogulok egy felől a lappokhoz, másfelől a csere­miszekhez és votjákokhoz, mellyeknek összeillesztésé­ből a finn népfaj műveltségi állapotjának tökélyes rajzát készíthetni.44 Eddig utazónk! hozza őt az Isten hozzánk békével vissza, hogy fáradalm­as kutatásainak szellemi gyümöl­cseit minél elébb élvezhessük. Harminczkilenczedik ■■ Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ITJSÁG. Alapító KULTSÁ­I ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. 48. sz. Szombat. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­talnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszinti a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. A Nemzeti Újság jövő évnegyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 ír. p. p. helyben 2 fr. 30 kr. elfogadtatik. September hó 21én 1844. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. A szerző, ki költői műveiről ismeretes az olvasó kö­zönség elött, ezen utazását Ger­­ve István társaságá­ban lévő, kinek ,Nyugat­ czímű munkája jelent meg ez utazás gyümölcséül, melly a keresztül utazott országokat inkább politicai nemzetgazdasági szempontokból veszi fi­gyelme tárgyául, míg az előttünk fekvő inkább a látottak leírásával, kecsegtető s kellemes modorban, foglalkozik, mi közé ollykor költőibb emelkedésű elmélkedések, olly­­kor egy egy jellemző néprege is van tűzve, főczélja lé­vén azonban a szerzőnek, kedvet ébreszteni fiatal ha­zánkfiaiban az utazásra, őket némi hasznosra s szépre fi­gyelmeztetni, s kezeikbe használható vezérkönyvet nyúj.

Next