Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-21 / 48. szám
TARTALO51. fiatal napló. Korunk ügyei. (Egyház és ellenei). (Folyt.) — Országgy.296. orsz. ülés a KKnál: izenete a KKnal a váltótörvényben tervezett javítások illetőleg módosítások iránt. 285. kér. ülés : hitelesítések és izenetek. 297. orsz. ülés a KKnál: váltótörvényi módosítás folytatólagos tárgyalása.) Vid. lev. Csongráditól. (évnegyedes közgyűlés — turmezei levél — országgy. végét tudtál adó k. k. leirat — a n. m. m. kir. helyt.tanács 3 rendbeli intézményei.) Körösből. (Közgy. az alakítandó Horváth helyt.tanács kérdése sat.) Zemplinből. (Közgy. Buttler Sándor gr. honfiusitása — a katonaság élelmezése s szállásolása — tarmezei levél* Kliegl betűszedős osztógépe. Bel- és külföldi telegraph. Külföddi napló. Spanyol-, Angol-, Franczia-, Svédország. Sweicz. Egyiptom. KApVizBgn. Budapesti Híradó. Élet, Irodalom és művészet. Reguli. — Könyvismertetés. Esti tárcza. Tóth Lőrincztől. — Magyar titkok. Nagy Ignácztól. A kaukazi háború.— Orosz hadláb. Hirdető. HAZAI SIAPLÓ. Mórunk ügyei. (Egyház, és ellenei.) III. (Folyt ) Árpádi fivérből származó többi királyaink egyház körüli ápoló gondoskodását, inkább jótékony adakozásaikat magába foglaló oklevelekből, mint nyilvános törvények rendeleteiből ismerjük, minek oka abban rejlik, mivel ezen korszülte országos törvényeink a jog, és renddúló viszontagságok által feledékenység homályába merültek. Egyébiránt kitűnő nyomát találják az egyházi javak, és hatóság tiszteletének Illik István király alatt Bánffy Lukács esztergomi érsek korában, Esztergomban 1169dik évben tartatott országos zsinat határozatinak csonka maradványaiból, mellyekből világosan kitetszik , hogy az egyháziak, jogaik körét nemcsak ismerték, és annak minéműségeit, hanem azokat sükeres foganattal védeni is tudták, mert midőn István némelly kegyenczei álnok sugallatából az egyház javait , és ezekkel járó méltóságokat némelly világiakra átruházni nem átallotta, a papság ezen jog- és törvénysértés ellen illy hangon szólalt föl: ,,Nem tartozik az apostoli király hatalmához az egyháznagyok székeit, és az egyházi rend szentesitett intézeteit megváltoztatni, fölforgatni, letiportatván a szent törvények, kétségtelenül megtörténendik , hogy az egyházi javak áruba bocsátatandanak, ez által neveltetik a köznép kedve a rablásra, s lassaban minden engedelmesség a lelkészek iránt kihaland ; minden keresztény kincs , mellyből eddig a közjóra annyi haszon háramlott, a nagyok fényűzésére , kicsapongására, s fösvénységére szánatik; ezen förgeteg továbbá a vallást is hajótöréssel fenyegeti , melly felé a keresztény ügyet mind a belmind a külforrongások űzik.“ Melly lelkes előterjesztés által a király az egyház jogait sértő tények, és rendeletek helytelenségéről meggyőződvén, az egyházat javai, és jogai sérthetlenségéről ünnepélyes oklevéllel kellőleg biztosító. (Lásd Péterfy Gönc. Ecclesiae Rom. Cath. I. rész. 63. lap.) Az őtt országos nyomor, melly hazánkat Kun László féktelen uralkodása alatt nyomasztá, iszonyú súlyával az egyházra is kiterjedt, és még a mostani nemzedék előtt is sokkal ismeretesb, hogysem részletes rajzolatját nyújtani szükségesnek tartanak. Ugyan ezen fejdelem azonban mind azon sérelmes bántalmakat, mellyeket a könnyelmű király ingatag akaratával visszaélő udvaron ezek gonoszlelküsége az egyház erkölcsi, és jogszerű állapotának okozott a jobb érzés perezében többször visszavoná, mit leginkább az általa 1280. évről kiadott királyi emléklevél tanúsit, mellyben a rom. cath. hit, és egyház önállása jogszeríleg biztosíttatik. A vegyes uralkodó házak föllépésével veszélyes hullámoktól hányatott a magyar egyháznak három százados hajója, mellyet saját kormányjogaitól, s függetlenségétől bármelly pártviharból eredő viszontagságok sem valának képesek megfosztani. Robert Károly szilárd jelleme békés kikötőbe vezette ezt, s törvényszerű jogait, s birtoklóit javait fejdelmi hatalmával megóvá, és föntartá. Ugyanis mindazon egyházi buzgó rendeleteket, mellyek a sirba szállott árpádház uralkodóinak korszakában létesültek, visszatükrözi azon két zsinat, melly Robert Károly alatt a magyar cath. egyház főtagjai által tartatott. Az első Posonyban 1309 ik évben gyülekezett öszve,s végzéseinek egyik főpontja ,,de non offendendis praelatis“ a papi rendet méltóképen illető tiszteletről szól; a másik pedig ,,de non occupandis, et occupatis restituendis bonis ecclesiasticis“ az egyházi birtok elleni merényleteket komolyan tilalmazza. Végre ugyan ezen zsinat Vili. czikke ,,ne aliquis fidelis, alicui infideli matrimonialiter jungatur“ a hívek, és hittől elszakadtak között a vegyes házasságot tilalmazza. Miből kitűnik, hogy a vegyes házasságok már Robert Károly idejében vitatásra szolgáltattak alkalmat az akkor támadó, és harapódzó ify tanok, s felekezetek miatt, és azon kor férfiainál mély belátást tanúsít, midőn szigorú szavakkal látjuk fölidézve azon ártalmakat, mellyek az illy szövetségből közönségesen származni szoktak, s ime itt az országos zsinatban központosult egyházi hatalom, a házasság ügyében a hit szolgáinak komoly rendelkezését magas hangon nyilvánítja, s még is sem törvényeinkben, sem történeti lapjainkban nem találunk olly adatot, melly azt tanítaná, hogy a világi kar egyetemesen, annál kevésbbé részletesen fölszólalt, és ellenmondott volna, vagy ellenmondásra, megintésre, kikelésre, vagy fenyítésre, magát, mint polgári kormányzat, vagy hatóság följogosítva hitte volna, hokit pedig kételkedhetik valaki arról, hogy az akkori felekezetek jogaikat nem ismerték ? s bármilly jogvédő módok használására az újonnan keletkező tanok heves terjesztői, habár képzelt jogaiknak védelmére nem izgattattak volna? Korunk szelídebb szelleme nem használja azon fegyBWtSiVOnSiiCATe«» vereket, mellyek azon időben megrázták a lelkeket, és még is most a törvényes jogaik, s hittani érdekeik mellett fölszólalók ellen olly gúnyos, s a türelem lelkével meg nem férhető kifakadások dörögnek, mellyeknek nyomára a műveletlen időkor szakaszában, jóllehet akkoron a nyers kebelben fölzaklatott szenvedélyek kitörő zajlása bizonyosan nagyobb vala — nem találhatni. Mindezekre nézve mi némelly megyék közelévi gyűléseiből bizonyítványokkal szolgálhatnék; mind azon által átengedjük azokat korunk jövendő historiographjának, s általa az utóvilág pártatlan ítéletének. Egyébiránt azon vallásos felekezetek, mellyek e korban támadtak, s mellyeknek hintegetett elveik , s tetteikből kitűnő veszedelmes irányuk mind a cath. egyházat, mind pedig a világi kormányokat aggodalomba ejté, s ehez képest ezen új tanok elfojtásához mindkét hatalmat együtti törekvésre ébreszti, főleg a Catharia Valdensi, és Getrobusi secták valának, vagy is a mint azon időben általánosan neveztettek, az Albigi hitszakadók, kikhez járult az úgynevezett „fratrum et sororum liberi Spiritus“ szövetsége, kiknek elve vala sem isteni, sem emberi törvényt kötelező erejűnek el nem ismerni, hanem a fő valónak, törvény nélkül, féktelen állapotban szolgálni, s ugyan ezek közöl későbben fegyveres hitujitók is Reformatores per gladium támadtak. Ezen, s ezekhez hasonló többféle tévtanok terjedésének meggátlására tétetett a házasságok kötése körül azon egyházi intézkedés , melly szerint az egyház hívei, s a tévedező új tanok szitei között a házasságra lépés megtiltaték. Mindezen hitujító felekezeteken kívül, tudniillik az egyháznak szellemi örök alapjai, vagyis sarkalatos hitczikkeit áltanokkal, s álnok fondorlattal ostromlák; kincs, és vagyonrabló ellenei is támadtak, kik pártdühöktől elvakítva, s prédavágytól elragadtatva, az egyház javainak erőszakos elrablását, s tűzzel vassal pusztítását maguknak czélúl tűzték, s fékezhetlen szilaj lelkűk, s barbár dühök csakugyan több díszes egyházat, s egyháziakhoz tartozó javakat rommá dúlt, s hamuvá égetett. E vad csorda főnöke Trencséni Máté, a fölső részek bősz lázítója vala, s az egyház ellen véghez vitt pusztító merényletek szomorú emléke a magyar egyházi rend által 1313ik évben Budán tartatott zsinatban kelt panaszlevél soraiban olvasható. Ezen erőszakos sérvek orvoslására az igazságszerető fejedelem Temesvárott ISISban kiadott királyi rendelvénye által minden fölső s alsó hatóságoknak szigorúan meghagyá, hogy a nevezett pártütő, s rablást űző társai által az egyháztól elrablott mindennemű javakat, és jogokat visszaszolgáltassák , s a pusztító erőszaktétellel okozott károkat megtérítessék. Ezen felül a buzgó lelkű fejedelem keresztényi jámbor szelleme a cath. vallástan tiszta épsége fölött apostoli buzgósággal őrködött, mikép azt a hitvédő egyházfiak pártolására, s az or-Azoknak kedvéért, kiket a finn-magyar nyelvügy érdekel megjegyzem még , hogy finn születésű tudós Castrén urat is csak mostanában küldé a pétervári académia utazásra, hogy felső Szibériát bejárvány a samojéd és osztyák népfajokról ethnographico lingvisticai ismertetéseket adjon. Sjögren készíté el számára az utazási és nyomozási tervet, ő ajánlá az ifjú tudóst az academia pártfogásába, ki már 1839 irt a finn-lappest hon nyelvekbeni ejtegetések hasonlatosságáról, 1841, s 42ben beutazta Lapponiát académiai költségen, s most már Libériát tűzte ki czélul magának , melly útjára három ezer rubelt ezüstben szánt az academia melly summát Sjögren három évi ott tartózkodására elegendőnek vélt. Káilay: Üli tárcza. Tóth Lőrincztől. Hat füzetben. Első füzet: Déli Németföldön. Pesten. Nyomtatta Länderer és Heckenast. 1844. Sadrét. 142 lap. Előfizetési ár, mind a hat füzetre 4 p. forint. Ezen első füzet bolti ára: 1 p. fz. ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Reguli. A pétervári académia folyó évi bulletinjének 20dik száma közli utazónk levelét Baer académiai taghoz,Wsevobodo Blagodatskoból irtat, (Januar 12. 1844.) mellynek tartalma elég érdekes a magyar nyelveni közzétételre is, mivel az egy részről a magyar academiához irt leveléhez kellő pótlékul szolgál, más részről reménylen hagy bennünket a Klaproth, Bask, Arndt s más tudósok által megkezdett finn-magyar nyelvbeli vizsgálatok s nyomozások általa teljes befejezését láthatni. A levél így szól: „A vogul nyelvben meglehetős elementet tettem, s kezdek már valamit vogolul is beszélni: annak a magyar nyelvvel olly nagy rokonsága van, hogy ez alapon most már megkezdhetni a magyar nyelv elemezését tárgyazó tudományos vizsgálatot, de más részről az egész finn nyelv törzsekére nézve is fontos leend a vogul nyelv. Szótári czélra már 2600 szót gyűjtöttem , grammatikai tekintetben is a beszéd egyes részeire sokat összegyüjtök. Tanitóm Badhijiár nagy dicséretet érdemel, mert reggeltől fogva estig mellettem ül, s bizodalma olly nagy hozzám, hogy felekezetének mythologiáját, vallási szertartásait is őszinte közté, mellyek előttem többé nem titkok. Valóban ő igen ügyes ember is e czélra, mert ő nem csak a nép énekessé, hanem egyszersmind pap is a lóáldozatoknál, mellyeket évenkint még most is véghez visznek. E két tulajdonságánál fogva gazdag forrást nyitott föl előttem tudományos kizsákmányolásokra. Mintegy 20 ívnyire irtam le már énekeiket, imádságokat, dalijaikat, mellyek a nép szellemi életének megítélésére nagy érdekűek, minthogy olly beszédmódok is találtatnak azokban, mellyek köztök jelenleg többé nincsenek is divatban, úgy hogy Baditsiár maga is csak hosszas tanakodás után magyarázhatja meg azokat. A vogulok költeményeit hős , medvékről és lyrai versezetekre oszthatni föl, mikhez negyedik osztályúi a hymnusokat imádságaikat köthetni. A első nemű költeményben a hősök, a asruházatuak, vas és drót ingeket, sisakokat és lándzsákat viselnek, a medvékről ünnepek alkalmával énekelnek, mellyek három napig tartnak valahányszor medvét ejtettek el. Hat illyeneket irtam le, mellyek közöl kettő egy ívnél hosszabb. A hetedik énekhez is van reményem hogy azt Loswában megkaphatom, mert tanítóm azt nem tudja. Ezekből az első ének a világ, ember s barmok teremtetéséről szól, mellyet a medve születése fejez be. (Tehát a teremtés Klimax-ja a voguloknál más menetel, mint egyéb népeknél.) A második éneknek thémája a medve eskü, (?) a medvét egy nő temté le, s az eskü teljesedve van. A harmadik énekben egy medvevadász dicsértetik nyúlazási ügyességéért, minélfogva az üres légbe fölröpített nyilat leesése alatt három más nyílveszszővel átlyukasztó, ki is életében 99 medvét szerencsésen megölt, s a századiktól szét szaggattatok. Szokásaikban s erkölcseikben szembetűnőleg hasonlónak a vogulok egy felől a lappokhoz, másfelől a cseremiszekhez és votjákokhoz, mellyeknek összeillesztéséből a finn népfaj műveltségi állapotjának tökélyes rajzát készíthetni.44 Eddig utazónk! hozza őt az Isten hozzánk békével vissza, hogy fáradalmas kutatásainak szellemi gyümölcseit minél elébb élvezhessük. Harminczkilenczedik ■■ Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ITJSÁG. Alapító KULTSÁI ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. 48. sz. Szombat. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszinti a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. A Nemzeti Újság jövő évnegyedi folyamára az előfizetés minden cs. kir. postahivatalnál 3 ír. p. p. helyben 2 fr. 30 kr. elfogadtatik. September hó 21én 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. A szerző, ki költői műveiről ismeretes az olvasó közönség elött, ezen utazását Gerve István társaságában lévő, kinek ,Nyugat czímű munkája jelent meg ez utazás gyümölcséül, melly a keresztül utazott országokat inkább politicai nemzetgazdasági szempontokból veszi figyelme tárgyául, míg az előttünk fekvő inkább a látottak leírásával, kecsegtető s kellemes modorban, foglalkozik, mi közé ollykor költőibb emelkedésű elmélkedések, ollykor egy egy jellemző néprege is van tűzve, főczélja lévén azonban a szerzőnek, kedvet ébreszteni fiatal hazánkfiaiban az utazásra, őket némi hasznosra s szépre figyelmeztetni, s kezeikbe használható vezérkönyvet nyúj.