Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-03-28 / 49. szám

s csak olly munkák leven még hátra, mellyek — a véletlent kihagyva a játékból — majd­nem napra előre kiszámíthatók, örömmel várhatjuk, hogy h­á­­rom év múlva nem lesz többé okunk tavasz közeledtével a hajóhíd berakatása után sóhajtoz­nunk. — Meg kell ezúttal említenünk, miszerint azon jég­török, mellyeket a lánczhíd beállásával Budapest felett alkalmazandóknak mondunk, egészen szükség­telennek tartatnak, mennyiben a gránit hidoszlopok elég erővel birondanak a jeget megtörni, amiben czél­­szerű­ alakjuk által is segíttetni fognak. Új és új egyesületekről értesülünk naponkint, így legközelebb egy „magyar történettudományi egylet“ jött létre, melly védszárnyaival a két testvérhonra ki fog terjeszkedni két fő osztályzatban. Beszélnek egy „Sáry egyletéről mellynek czélja kedvelt tánczosnénknak Párisban to­vábbi kiképeztetése volna, részvények utján. Kívánunk ennek is jó sükert és kedvesebb csengésű elnevezést. A jámbor satyra kedvelői még különbféle más egyle­tekről értesítenek ; illyenek ,szónoklati egylet­, melly tagjaiul fogad minden ollyanokat, kik egyesületekbe csupán szív- és lábinditó szónoklatuk gyakorolhatása végett szoknak lépni, ,egyleti egylet", mellynek czél­ja mindennemű egyletek számára olly egyéneket ké­pezni, kik azok kitűzött szép czéljainak igaz hazafi­­sággal megfeleljenek, s alacsony pártérdekekből a leg­­üdvösbet is megdönteni ne iparkodjanak, ,részvény be­fizetési egylet", melly oda iparkodnék, hogy minden tagja befizesse aláirt részvényét; ezen egylet ellen azon­ban számos vidéki casinokból csoportosan szándék agi­tátorokat küldeni, kik teljes erejükből ellene dolgoz­zanak, nehogy az életbe léptetni óhajtott kártékony elv csakugyan elhatalmazzon, a mi megfizethetet­len kár volna­ ,indítvány elleni egylet,mellynek czél­ja annak elérése, hogy kebelében minél kevesebb sze­rencsétlen indítvány tétessék s minél rövidebb tanács­kozások tartassanak, ellenben annál tántorodhatlanabb eréllyel álljon ki a cselekvés mezejére; van sok egy­let hazánkban, mellynek szívesen ajánlanánk ez utóbb nevezettnek tagjává lennie.­­• Weisz B. és társa helybeli nagykereskedők jövő tavasztól kezdve saját házukban (nagyhid utcza) iparműcsarnokot nyitand­­nak meg, hol a hazai készítményeket mérsékelt száz­­díj mellett veendik kezelésük alá. — Fővárosunkban — mond­a ,Honderű­ — a tisztítási rendszer dicsé­retes változásnak néz eléje. Ez új rend szerint utcza­­tisztogatásra jövendőben nem fognak rabok használtat­ni ; a vállalkozó köteles leeni a főutczákat mindennap, a mellékesbeket minden másod- és harmadnap pontosan sepertetni, valamint a sarat és szemetet gyorsan elta­­karittatni... Valóban ideje! Htm­FÖK­D* Francziaorsziig. Paris, mart. 11. Egy szomorú esemény, mellyben a kedélyeknek Francziaor­­sz­ágban uralgó izgalma tükrö­zik, ma reggel az egész párisi sajtót rémülésbe hozó. Ismert dolog, milly csípős­séggel támadta meg naponkint a „Globe“ Guizotnak közvetlen orgánuma, a Mal­é grófnak hódoló „Presse“ lapot. A két conservativ lap közt folytatott polémia he­vessége, a lapigazgatók elleni személyességekbe tért­ át. Beau­vall­on a „G­lobe“ ideiglenes igazgatója s egyszers­mind szerkesztője, minden alkalmat használt t­­uj ai­rier­t gorombán sértegetni s öt párbajra ingerelni. Még emlékezünk, hogy két évvel ez­előtt a „Globe“ egy más szerkesztője Granier d­­e Gassagnac, azon párbaj által, mellyel Lacrosse ellenzéki követtel vívott, nagy érdemet látszék szerezni az oct. 29-i cabinet előtt. Kenu­­­vallon az előbbinek sógora, s ama szerencsétlen barátok egyike, kik illy alkalommal mindig találkoznak, Dujar­­ri­ernék tegnap azon hirt hozá, mikint Beauvallon több tanúk előtt ezeket mondá: „Dujarrier képe ne­kem sehogy sem tetszik s mindenkit felhatalmazok, ezt neki ismételni.“ Dujarrier ezt kihíváskép vette s teg­nap estre mindkét tanúját B­e­a­u­v­al­l­o­nhoz kiddé. Az összejövetel ma reggel 10 órára a boulognei erdőcské­­ben határoztatok s Beauvallon kívánságára piszto­lyok választattak. Dujarrier főbe találtatott, s azonnal halva maradt. Mindkét tanúja Boyne a „Con­­stitutionne”, feuilletonistája és Bertrand gróf kocsi­jában a holttestet lakására vivék, hol a Notre-Dame de Loret­te lelkésze azonnal megjelent és a szokásos imádságokat bevégezte. D­ujar­r­i­er haláláról a hír nagy figyelmet gerjesztett a kamrákban. A „La Presse“ igaz­gatójának halálát kevés szavakkal tudatja, a párviadal okát játékbani csekély vitának tulajdonítják, a párvia­dal előtti estvét Dujarrier Dumas Sándornál töltöt­te; épen nem lehet­ rajta észrevenni, hogy más­nap olly életveszélyeztető dolog vár reá; pedig első párbaja vala; egy barátnőjének reggeli órában halála napján a következő sorokat irá : „Tegnap — mint igérem — meg nem jelenhettem önnél; most mindjárt párbajt vívni me­gyek; tán jobb lett volna ha ön előtt eltitkolom, mivel csak nyugtalanságot okozok; két óra múlva mindennek vége; azután önhöz jövök — tehát legyen meg------•“ Segédek a párbajnál a következők voltak: Dujarrier részén; Boyne­s Bertrand; Beauvallon részén pedig: Granier d­­e Cassagn­a­c és So­lar. Ez­­t a párbajban részt vet­t egyének Belgiumba menekült­ek, hogy a királyi ügyvéd elfogatási parancsától megsza­baduljanak. I­­u­j­a­r­r­i­e­r zsebében egy iratot végrende­leti végrehajtójához czimzettett találtak , az a követke­ző szavakkal kezdődik: „Azon pillanatban, midőn ké­szülőben vagyok , a legképtelenebb s leghaszontalanabb okért párbajt h­­­ívni, önre bízom végakaratomat.“ Ezu­tán következik a hagyományok sorozata, közöttük a Palais­­­oyal szinházi 18 részvény, mellyeket egy a Porte­s. Martin szinháználi színésznőnek hagyott. Col­mar, mart. 11). Az olly sokszor említett , s olly nagy figyelmet­ gerjesztett Bletty perébeni ta­nácskozások C­­olbert elnök előhilése alatt s az itte­ni itélőtörvényszék három kir. tanácsosai jelenlétében megkezdettek. A vád két királyi ügyvéd által vitetik. A vádlottak a terembe­ léptükkor — mint várni lehe­tett— a legnagyobb figyelmet gerjesztették. A múlt évi septemberi utasó tanácskozások óta keveset vál­toztak, csak hogy a fővádlott sokkal soványabb. Ma­gatartása még mindig­ biztosságot árul el, öltözete választott s fényes. Testvére, egykor királyi ügyvéd Montbelliardban, a védő ügyvédek mellett ült, ez előtt számos journalisták ülnek, köztük a „Gazette des Tribunal!v“ „Droit“ s több lapok stenographjai. A váddal megbízott Devaur kir. ügyvéd mindjárt a tanács­kozások elején kinyilatkoztató, miszerint a per állása múlt September óta keveset­ változott, „s a bíróságnak húsz hónapi vizsgálat után a legtartósabb buzgalom, szá­mos bel-és külföldi hatóságokkal-­ levelezés daczára sem sikerült a szerencsét­len áldozat nevét kifürkészni.“ A megölt feje a vádlottaknak előmutattatott. A vádlóta­nuk száma 130, minden egyes tanukkali szembesítés alkalmával mindent szilárdan tagadtak. Midőn a fővád­lottnak a kendők, mellyekben az összedarabolt test­da­rabok takarva voltak , előmutattattak , mellyek Bletty családnevének első betűjével jelölve valónak, azt vála­szoló az elnöknek, hogy hány száz meg száz egyén van, ki­­hasonló névbetűt visel, s ennélfogva ha az itélőszék következetes akar lenni, akkor mindnyájokat be kel­lene záratni. A vádlók azon megjegyzésére, hogy 1843 ki janu­­kán több tanult vallomása szerint egy feketében öltözött idegen hölgy, arany láncczal nyakában s feke­te fátyollal befedve Bletry háza után tudakozódott, mi­re házába belépett s hogy azóta semmi nyomára nem találtak, azt felelég­én senkit sem akadályozhatok la­kásom után kérdezősködni: én semmi fekete hölgyet sem láttam, „negyvenkilenc­et“ jelöltek ki a vizsgálat al­kalmával, s egy sem ismertetett meg. Egy nő,ki ugyanazon időben Bletry házában bérben lakott, azt állító, hogy est­e 8—9 óra közt tompa sikoltást hallott, hasonlót egy haldokló hörgéséhez, nemkülönben egy nehéz test dob­banását. A vaspályánál hivataloskodók Bletry szolgá­lójában— ki szinte a vádlott padon ül—akar­nak ráis­merni azon nőre, ki a tádát, mellyben a test rejtve vala, elkü­ldetés végett átadta. A vádlottak mindent tagadnak. Nevezetes, hogy több tanúk, a meggyilkolt fejét, mi már több mint 21 hónap óta a testtől elválasztatott s egészen rothadásba átment, azon ismeretlen hölgy fejének is­merők el, ki Bletry lakása után kérdezősködött. Azon láda, mellyben a meggyilkolt test találtatott, főtárgya a tanácskozásoknak, mivel számos tanuk vannak, kik azt a bevádlott Lallemand tulajdonának állítják, sőt a mi több, egy apácza is, kinél a vétkes nő oktatást s neve­lést nyert, bizonyságot tesz, miszerint az említett láda a vádlott nő sajátja. Mély benyomást okozott Bretty Fis­­s­o­n nevű barátjának azon vallomása,a­ki eddig a tanács­kozásokban meg nem jelent — miszerint ő a fővádlott be­­fogatása után egy csomó kulcsot és 200 frankot hozott a vádlott házából. A vádlott állítása szerint ezen öszveg — melly aranyra váltva vala — a vádlott Lallemand, megtakarított pénzének mondatott, s azon kérdésre, hon­nan vette az aranyt, több váltókat nevezet Mühlhausen­­ben, kik közöl azonban egyik sem emlékszik, hogy ná­­luk akár Bletry akár Lallemand valaha aranyokat váltott volna. F­is­s­o­n azonban Bletry jelleméről a kép nyilatkozott, miszerint ő Bletryt illy borzasztó merény elkövetésére képtelennek tartja. Jelentékeny továbbá egy rendőrhadnagy vallomása, ki a vádlott befogatásá­­val megbízva vala. Tudniillik 1843dik év juri. 22 én azon tudósit­ás érkezett, hogy a kir. ügyvéd Mü­hlhausenben van, s kihirdető, hogy a gyilkos felfedeztetett. A Bletry házánál végbement vizsgálat alkalmával „egy csomó kul­csot találtak, melly egy tükrön függe. (­ azt hivő, hogy ezt is le kell foglalni, azonban a kir. ügyvéd által meg­­akadályoztatott. Bletry, Lallemand, a szolga s a há­zi szolgáló befogattak. A töm­löczben engedőimért fo­lyamodtak frissítőket bevitethetni, mi meg is engedte­tett; azonban a porkoláb egy iszákos, jó egyetértésben volt a vádlottakkal, ital nagy mennyiségben vitetett be, úgy hogy a tömlöczben kicsapongások is történtek. Tit­kos magányosság helyett, mint a törvény rendelő, a foglyok egész éjét együtt tölték. Ezen esemény felett jegyzőkönyv vitetett s a porkoláb letétetett. Nehány nappal később midőn a hadnagy ismét Bletry házába lőve , a csomó kulcsot ugyan a tükrön függve találta, de a kulcsok nem ugyan­azok voltak. Nagyon súlyos körülmény továbbá a Bletry házában levő szolgálóra, hogy a Dornack állomási vaspálya hivatalnok a szolgá­lóban ugyan azon személyt véli megismerni, ki a ládát átadó; ellenben egy más —igaz, kevéssé gyanús tanú —­­azt állítja, hogy a kérdésben levő ládát ő adá át a hi­vatalnoknak; ő neki az egy ismeretlen nő által, ki őt egész az állomásig kisérte, vitel végett adatott át, mi­ért is 50 centi vitelbért kapott. A fegersheimi állo­máson levő felvigyázó állítása szerint (hol a láda, mivel senkitől sem követeltetett, állva, maradt) 1­43ik évi jun. 9. és idén délután 3 óra felé egy embert látott az állo­más körül sompolyogni, kiben később a vádlott B­­­e­­t­ryre ismert , de ezen állítás egy valdieni (60 óra Fe­­gersheimhez) tanú valomása szerint, egészen érvényte­lenné válik, mivel ez azt állítja, hogy Bletry jun. 7től 12ig szakadatlanul Valdieuben tartózkodott. A tanuk kihallgatása hónap­­ fog bevégződni. Ezen per érdeke mindinkább növekszik, mennél inkább a gyanúsító okok beltartósságukra a két­értelmű vallomások által veszí­tenek, a vádlottak pedig maguk nyugalmukban állhata­­tosak, s csodálandó csendet mutatnak. TV-Hunts fu­mmn* A felsőháznak mart.­ldén tartott ülésében Lansdowne marquis (előbbi whig tanácselnök), Brougham és Campbell lordok teljes megegyezésüket a ministeri zsidóbill mellett nyil­vánítók. Brougham lord különösen a londoni zsidó­község mellett forró dicsbeszédet tarja. „Én — úgymond — ez alkalmat el nem mulaszthatom anélkül, hogy job­bágytársaink e tiszteletre méltó osztályának, igazság-, emberszerető s adakozó viseletét meg ne említsem, mit mindenből midőn segedelemre van szükség, a szűköl­ködnie vallásának tekintete nélkül, ha keresztény-e vagy zsidó , eléggé tanúsítanak. Erszényük nyitva áll, kezük készen adni s munkálni. S igy mindannyiszor szé­­gyenlem magam, midőn meggondolom, hogyan viszo­nozzák ezt a keresztények, t. i. mint polgártársukat a korona leyális alattvalóit illető minden jogokból ki­zárják.“ (Halljuk! Halljuk!) Brougham reménye és Campbell lord még nyíltabban kimondó, hogy e je­len bilt a zsidókat illető igazság szakonkénti visszafize­téséül tekintethetik. Nevezetesen kárhoztatá a tudós lord e bili korlátozását, miszerint az izraelita lehet ugyan alderman (tanácsnok) de lordmayor (polgármester) Lon­donban sohase. Ezen O'Connell féle „szakonkénti fize­tés“ szó felett a londoni püspök és C­aleb­ ester lord a ház tory oldalán nagyon megijedtek s kinyilat­­koztaták, hogyha a'jelen bilit el is fogadnák, de meg­egyezésükkel az soha meg nem történne, hogy az or­szágos parl­amentbe vagy a fejdelemnő tanácsába meg­hivassanak. A bili ezután másodszor felolvastatott. Az alsóháznak ugyan­ez nap tartott ülése B­u­l­­ler Károly javaslatával foglalkozott: a jövedelmi adó­nak kevesbbé kutató és egyenetlen alakot tulajdoní­tani. N­­o­w­i­c­k lord, Hawes, S­e­r K. Peel, G­o­al­burn, S­h­i­e­r és Cobden, nem különben Russel­lord a tanácskozásokban részt vettek, azonban az olly sokszor meghányt tárgy ez által semmit sem nyert. B­u­ff­ler javaslata 240 szóval 112 ellen elvettetett. Howiek és Russel whig lordok mintái előtt, az adó­ elve, mint el nem fogadtató ellen, nyilatkoztak, mindazon­által még­is a javaslat ellen szavaztak, mivel ők ezen díj, és a hi­ány pótlására megkívántat, más vámok sorozata között semmi különbséget nem láttak. Ellenben Sir I­n­g­­­­­s fetory Bull­er whiggel szavazott. Szinte Miles javas­lata is, az ez adóra kötelezetteket hivatkozási joggal megajándékozni, 196 szóval 92 ellen félrevettetett. Több más javaslatok későbbi időre halasztattak. London, mart. 12. Bizonyosnak állítják —monda „Court Journal“— miszerint királynő őfelsége Anglia grófságainak valamennyi lordnagyjait sorban szándéko­zik meglátogatni. Azt is beszélik, hogy e körutazás nem csupán Angliára fog szorítkozni.—Victoria királynő mart. 9. „Christ­ Hospital“ czimű tanintézetet látogatá­sával megtisztelte. Ő felsége az isteni tiszteleten s a mint­egy 900ra menő nevendék ebédén jelen volt. Ezen in­tézet, mellyet VI. Edvárd alapított, Newgate-xíton fek­szik; kék köntösű iskolának is nevezik, mivel a ne­­vendékek hosszú kék kaputot fejér érczgombokkal és derékon övet, sárga nadrágot, s idomtalan topánt visel­nek és fedetlen fővel járnak. Az évenkinti kiadások ezen iskolára 30—40,000 font sterlingre mennek. Bemenet­kor a királynő a lordmayor és a londoni testület által fogadtatott, az orgonán pedig „God save the Queen“!­ játszották. Ezután az összes tanulóság a 1oodik zsol­tár első verseit éneklé, mellynek szövegét két tanu­ló letérdelve ő felségének s Albert herczegnek átnyúj­ta. Következtek most felolvasások az evangéliumból és több imádságok sat. Mig a tanulók ebédeltek, a magas uraságok kiséretükkel fel s alá sétáltak. Ő felső meg­lehetős egészségesen de halványan nézett ki. Öltözete a „M. Herald“ szerint zöld bársony kalap, fekete selyem „polka köpeny“ s sötétszínű kaschmirschawl. Fenséges férje kék kaputot a térdszalag rend csillagával és kék nadrágot viselt.—Mart. 12-én délután a st.jamesi pa­lotában a második reggeli tisztelgés vola, mellyre ismét számosan jelentek meg. A tisztelgés után a királynő a bogácsrend (skót) vitézek gyűlését tartotta. Montrose James herczeg a meghalt Cathcart gróf díszjeleivel ruháztatott fel. Előtte való napon a buckingham­i palo­tában „udvari kör“ vala, melly alkalommal az eddigi török követ Ali Effendi búcsú udvarlást tőn, és a magas porta újonnan kinevezett követe Sálim Effendi bizományiratait átnyujtá. Mindketten Aberdeen gróf által mutattattak be ő felségének. — Több lapokban azon hir terjed, miszerint Albert herczegre gyilkolási me­rény terveztetett. Tudniillik mart. Ildikón délután egy órakor, midőn a herczeg a Green-Parkben az úgyneve­zett alkotmányi halomra lépett, innen a Hyde-Parkbe menendő, ő kir. felsége elébe egy sötétszürke ménen ülő férfi lovagja, ki, mintha kitért volna, a gyalogös­vény mellett haladt, alig ment el a herczeg mellett, azon­nal hallani lehetett, „mint egy szélpuskának gyenge csattanását.“ Midőn visszanéztek, gyorsan elvágtatni lá­tok az id­egent .Néhány kísérőt ajégnek üldözők a lovast, de hijában. A rendőrség fürkészetei siker nélkül maradtak. „O fels.— mint beszélik—nyugodtan a Hyde­ Park-be tovább lovagolt, mintha semmi sem történt volna.“ „S 195

Next