Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-03-30 / 50. szám

tálnak, de kárt okoznak annak, ki a vetést aratni akarja.“ A virágos nyelv a szolgaság nyelve — mond ismét a ti emberetek Voltaire — melly vagy bilincset készít, vagy bilincs alatt nyög; míg a szabadság nyelve egyszerű s nyomatékos, a nagylelkűségé pedig mesterkéletlen. Ezen hosszas előadásából csak némellyeket látunk szükségesnek — nem ugyan megcáfolni, mert ez felesleges volna —hanem csak egyedül útba igazítani. — Hallánk ugyanis a többek között azt mondani: „Ezen emberek — t. i. a kormány — rendet akarnak behozni? valóban rend lenne az; rend—igen is —hasonló a sirkerti csendhez“ — hallánk továbbá előhordani — mennyi igaztalanság követtetett már el e szónak örve alatt „rend.“ Lengyelországra történt itt hivatkozás. De az átalános világtörténetnek vaskövetkezetességü logicájával hasonlott meg a szónok! — Skarcsinszky a 17i. század közepéről említi, hogy — az elv, mellyet a Lengyelek hazájukban s szivükben meghonosítottak, e szavakban fejeztetik ki: „Malo turbulentam libertatem, quam quietum ser vitium.“ Így a szegény lengyelek öntudatlanul — szünetlen ápolva kebelükbe a turbulenta libertás! — a békés szolgaságot maguk készíték, s nem a rend, de a béke igazságos érdekének lettek szükséges áldozativá.— „Nec servitutem, nec libertatem poti possunt; hanere quae media est, nec spernere medice, nec habere sei unt“ mond Tacitus. — Ez engesztette el a lengyelek nemzetiségét, és ez volt a világ minden szabad nemzetei enyésztének egy s ugyanazon oka. — A rend eszméje tehát itt, egészen tévesztett irányban s alakban hordatott fel. Egy szónok a szőnyegen levő kinevezési kérdést a gravamenek feneketlen tengertükrére akarja hurczolni. — A combinatio elég nyomorult férezelés volt ugyan már magában is arra, hogy gravamenteljék ki belőle; tudjuk azonban, miszerint már ennél üresebb s vizenyősebb panaszok is elég jók voltak a gravamenek gyártóinak, hogy országos sérelem készítessék belőlök. De váljon mikor látjátok már át, hogy itt az idő, mellyben túl kellene adni végtére is a gravamenek és postulatumok azon képtelen tömegén, melly egyedül a statushatalmak egymás elleni elkeseredését okozza?!— — Nagyítsátok csak az azonkívül is elég súlyos kézségeket; gyengítsétek csak a népnek a korona s kormány iránti bizalmát s vonzódását; — s lássátok azután — a kormányé vagy az aristocratai alkotmány lesz az illy eljárás áldozata! — A kormány és nagy monarchia cabinetje főnökének irányában nyílt lelkű, bizalmat mutató s kívánó egyenességgel fellépni; ezen bizalommal azt tisztelni s megkínálni,—megkínálni átalán fogva a végrehajtó hatalmat, melly az egy korona alatt élő népek közötti kérdések igazságos és méltányos eldöntésénél, mint közvetítő kapocs áll fenn; ez a mi feladatunk: máskint nincs üdv, nincs való előhaladás a hazára!... Valóban igen nagy ideje, hogy szeme közé nézzünk a constitutionalis állások miségének, — és ha ezt komolyan tesszük, váljon szabad-e megijednünk attól, ha látjuk, hogy a kormány a hivatalok kiosztása, és a cumulatio megszüntetése által adhaerentiát igyekszik nyerni magának, — hiszem ez a legtermészetesebb alkotmányos szabad működés, mit ha tőle megtagadunk, annyi, mintha alkotmányos állását nullificálnánk, s fonalát metszenénk az alkotmányos kormányozhatásnak. Hagyjuk el valahára azon vészes és alacsony mesterségeket, mint mi ilyenek azon káros és illegalis irányú insimiatiok, mellyek a szónokok által — a haza első magistratusai s capacitasihoz intéztettek.—Itt a kormány jelen intézvényeinek elleneiül állíttatnak fel azon higgadt, okos, érdemes és lelkes hazafiak, kik eddig főispáni hivatalt viselve, arról a kormány által felállított cumulatiois incompatibilitási elvnek következtében lemondottak. — Valóban szerencse e hazára, hogy az illy pártcsini fondorkodások szétporladnak az okosság, hivség és hazafiság szikláin. — Mondatott még egy szónok által — miszerint „az eddig olly díszes főispáni hivatal, kenyérkereső hivatallá aljasittatik“ — Ugyan mellyik hivatal az — ha kérdenünk szabad — melly nem adja meg a hivatalnoknak kenyerét?— és ha illy hivatal létezik, akkor ez bizonnyára hasonló szorgalommal s lélekismerettel fog kezeltetni, mellyel a megyehivatalok kezeltetnek; azaz: a hivatalnok eleget fog tenni ha akar, és ha nem akar, nem fog eleget tenni — hiszem ő csak becsületből szolgál — s igy hivatala nem ad kenyeret! A becsület egy szép s magasztos tulajdon, de a hivatal serény s buzgó kezelésére egymagában véve, főleg mi előttünk, egy bebizonyult haszontalan s illusorius qualificatio; mert ugyanazon becsület, már azt is megkívánja előlegesen, miszerint a hivatalnok csak azt végezze, mi belátása szerint üdvös és czélszerü; azt pedig, mi az ő belátása szerint nem üdvös, nem czélszerü hagyja abban. — De ekép minden hivatalnok bizonyos consultatorius, sőt határozó hatóság; a felsőbbségi parancsok pedig “___________Nézzétek mit mondanak legközelebb a franczia kamarák az olly hivatalhoz, melly meg nem adja hivatalnokának kenyerét! Végül egy különös eseményt kell még megemlítenünk — azon átalában bámulandó tünemények között, mellyek ez érdeklett gyűlésen felmerültek a politicai élet és a parlamentáris küzdelmek homokén; — a democratai ellenzék t. i, melly ezen politikai élvéért él és hal, az aristocratiát pedig lelkéből s minden erejéből utálja — most mintegy az aristocratia hiedékenységére építi tacticáját, s annyira gyáva s kiskorúnak tartja azt, miszerint könnyűnek véli vele elhitetni, mintha az— az az: a democrata párt— óvná s pajzsolná őtet, a kormány jogbontó hajlama ellen; — szóval: —oda akarta a dolgokat irányozni,miszerint az aristocratia igaznak higyi,hogy a kormány a kérdés alatt lévő főispáni intézkedés által, egyenesen az aristocratia megdöntésére igyekszik; — és ki hinné, hogy már csak mi is találkoztunk nem egy olly stabilitási conservativ párthoz tartozó egyénnel, ki igen hajlandó volt, a kormány jelen intézkedését, az aristocratia ellen irányzottnak tekinteni!.. Ezen csintogásnak nem kell commentár. Ugyan lehetséges-e, hogy valaki hihessen halálos ellenének, midőn az, álarctot öltött magára?! Lehetséges e, hogy valaki csak egy pillanatig is kétkedhessék, hogy a kormány az aristocratiának csak ön saját érdekébeni védője pajzsolója?! úgy véljük, efelett csak egy parányi politikai combinatio után is kétkedni teljesen lehetlen. Záradékul azonban még örömmel kell felidéznünk , miszerint maga az ellenzék ismerte itt el az elvet, hogy az aristocratiával valóban állni s dűlni kell alkotmányunknak!... I pesti budget. Hazánk fővárosának Pestnek budget-jéből, vagyis az 1844/51k katonai évre tervezett városi jövedelmek s kiadások számításából következő adatokat közleni érdekesnek véljük, úgymint: a városházi pénztárának tervezett összes bevétele részen 386.265 ft 47 kr., ebből a kiadások következőleg számítvák: maradvány (restantia), mellyel leginkább lejárt fizetések , szólásbérek, megváltások, árjegyzékek, elengedések (relaxata) múlt évi laktanya építés, világítás, kövezés sat. költségei fedezendők 25,637 ft 19 kr. Állandó kiadások 187,296 ft 44 kr., történhető kiadások 173,331 ft — kr. Kiadások összege 386,265 ft 47 kr.— A városi hadi pénztárnak a felszámitási terv szerinti bevétele pedig tészen 329,941 ft 261 'No kr., mellyhez képpest a kiadások ekép számitvák: katonai pénztár követelése 1843. évre 18,262 ft 272%o kr; — katonai adó 1844/cik évre 80 porta után 55,079 ft 5 kr; — toborzási járulék 1844 t sre (Werbungs-Beitrag) 960 ft23 kr; — katonai szálásokra 1843 sik évre 7,978 ft; — uj járandóság 1844/sik évre 31,816 ft; — átkelő katonaságra 1844. évről maradvány 465 ft 3 kr; — átkelő katonaságra 1843. évre utalványozott és még utalványozandó 2,055 ft; — átkelő katonaságra uj járandóság 1844/6. évre két évi középarány szerint 2,192 ft 30 kr; — főtartománybiztos hátralévő fizetése 47 ft 47 kr; — uj illetősége 1844/u ik évre 95 ft 34 kr; — különféle árjegyzéki maradványok 266 ft 37 kr; — uj tartozás 3,087 ft; — kaszárnya építési költség előbbi kivetés szerint 14,000 ft; — adóbeli elengedések 1843Nik évre 13,432 ft 45 kr; — az 1844Aik évi 217,841 ft 536/— kinyi adónak 5°/a 10,892 ft 2 kr; — házi pénztármaradvány 1843/L évrőli gábák (Gaben) fejében 58,969 ft 452/- kr; — 1844/...ki átalános gábák (Pauschale-Gaben) 109,617 ft 27 kr; tehát ezen kiadások összege 329,941 ft 267/ kr. E szerint Pest városának 1844/sik évre tervezett összes budget-je rúg 716,207 ft 137/- kra. Ezen , a város részéről, csak néhány példányban nyomatott költségvetési táblás könyvből kijegyzett kivonatokat azon megjegyzéssel közöljük, hogy ugyanazt a közönség számára több példányban kinyomatni nézetünk szerint már csak annálfogva is czélszerű lenne, hogy abból a teherviselők, a bevételek s kiadások közötti mérleget, s a tetemes közköltségek szükségét tapasztalván, azok viselése iránt a belmeggyőződés több készséget szülne. X. tükrénii vros Ági tudósitások. Hlaritutroskúl. Sziget, marlius 12kén. Folyó hódikén kezdetett közgyűlésünkben elnök másod alispánunk, a gyűlést megnyitó rövid beszéde után, a nm. helyt, tanácsnak több rendbeli leveleit olvastatván fel, szőnyegre hozatá a tisztelt hatóságnak azon levelét, mellyben ő felsége, a megyénk zavarait s háborságait lecsendesitendő, s e végett körünkben időzött kir. biztos Inkey I.onsága előterjesztése következtében, megyénk némelly tisztviselőit hivatalukbani hanyag eljárásukért feddé meg. És történtek nyilatkozatok a vádlottak részéről, majd védelmi, majd önigazló modorban, mellyekből kiviláglani szerénykedők azon boldogító öntudat, hogy hivatalos eljárásukban ha nem is jártak el kívánt serénységgel, de tettek mégis annyit, mennyit csak tehettek. Ezek után felszólalt tábla— biráink nestora, fájlalva azt, hogy a kir. biztos megyénket illy érvénybe sülyeszté; kérte elnök alispánunkat, nevezzen ki választmányt, melly azon kérdést, mit kelljék jelen helyzetünkben tenni, megvitatván , véleményét még e gyűlés folyama alatt közölje. Másnapi gyűlésünkben e választmány oda nyilatkozott, hogy a megye egy e tárgyra vonatkozó legalázatosb repraesentatiot — mellynek rövid kivonatát alább adandóm — terjesszen ő fels.elébe. A sz.birói kar, nehány esküdtek, és megyénk rendes alügyvédei, a nm. helyt. tanácsnak Inkey kir. biztos uz ő msga előterjesztésére tett megrovása következtében hivatalukról előbb szóval, azután írásban leköszöntek, melly tettükre azon okból feljogosítva érzék magukat, mivel hivataloskodásuk, a törvény szabta három évet már túlhaladta. Nehogy azonban leköszönésük által a magistratusban rendetlenség, vagy az igazság kiszolgáltatásában hátramaradás történjék: eddigi hivatalukban f. é. május hó első napjáig, üzetésekről végkép lemondva, megmaradni, magukat elhatározták. Történtek e tárgyra vonatkozólag több érdekes felszólítások, mellyek reá bírni igyekeztek a lemondókat arra, miszerint vennék vissza leköszönésüket, és várják be a tisztujitás tárgyában már ő felsebbe terjesztett feliratra érkező legfensőbb választ; de a BR. legérzékenyebb kéréseik sem vonhatták vissza az említett tisztviselőket „ezen“ mint mondák „általuk higgadt kebelhatározta lépéstől.“ — Történtek ingerültséget okozó szóváltások is, mellyeknek azon okból, mivel nem mindnyájan, hanem csak kizárólag a fent nevezett tiszti kar tagjai írták magukat alá a leköszönő ívnek, — s igy azon színt, mintha e megye többi tiszti egyénei a nm. helyt, tanács elősorolt megrovásait azzal nem egyformán éreznék, ölté magára — csak nem természetesen eredni kelletett, és mellyek megyénkben ismét pártokat szültek; vagy ha nem, hihetőleg a meghasonlás magvát jövőre elvetették. Végre az határoztatok, hogy mennyiben a lemondó tisztikar tagjai a RR. többszöri kérelmes erélyes felszólításukra sem hajlottak arra, hogy leköszönésüket visszavonják, az ő fels, azon megjegyzéssel terjesztessék elő, hogy ez a RR. megegyezése ellen, egyedül a nevezett egyének elhatárzott kívánatéra történt légyen. Továbbá ő fels. kéret tessék meg, hogy megyénkben tisztujitást rendelni mielőbb kegyeskedjék. Erre felolvastastatott a gyűlés első napján kinevezett választmányi vélemény pontjaira alapított repraesentatio, mellyben e felső legmélyebb alázatossággal kéretik meg, hogy figyelembe vévén azokat, mik a választmányi eljárásokból és az ahoz csatolt mellékletekből kiviláglanak, kegyeskedjék Inkey Imre ő nsgát biztosi székétől felmenteni, s e tisztet főispánunk ő exja tisztelt személyére ruházni. Főpénztárnok Asztalos Péter s általa megvizsgált megyénk fiók pénztárnokai számadásaik felolvastatván , mind a legrendesb állapotban találtattak, s azért mindnyájan, főleg pedig főpénztárnokunk közösen kitörő r éljenzéssel jutalmaztattak. Árva megye rendeinek siralmas helyzeteket panasztó s megyénket is rokonérzetű segedelemre felkérő levele, mondhatlan közönyösséggel fogadtatott, igazán mondom, alig hallgattatott. Elnök alispánunk késznek nyilatkozott ugyan valakit kinevezni, kire a segedelmet beszedői tiszt ruháztatnék, s többeket nevezett is ki, de egy sem akará e terhet felvállalni; s igy az árvaiak honi éhnyomora mig honszerte közös részvétben részesült, Mármaros kopájában, visszhangra nem talált. l£u@l»*l»esti iíjdonságok. Végre valahára csakugyan kezd hitünk éledni, hogy elmuland a tél, mellytől számos magyar ember — nem ugyan hidegségben, de kitartási állhatatosságban — követendő példát vehetne magának. E napokban érkeztek meg a biztos hírek, miszerint felsőbb vidékekről a Duna jege mind eltakarodott. — Némelly helybeli lapok rendkívüli örömmel jelenték, hogy ez évben a hídbérlő eltökélte magában a budapesti közönséget ollyas valamivel lepni meg, mellyet mindenek közt legritkábban rá- 198