Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-04-27 / 66. szám

TARTALOM. I Magyarország és Erdély. Jótékony adakozások. __ Ki név. —• Halál. — Tudomány és irodalom. (Gesell des europ. Staatensystems folyt).— Törvény­­hatósági tudósítások. Gömörből (közgy. tisztujit­ási előkészületek , — alispánságrai méltánylat, — önmeg­adóztatás sat.) Honnból (Legújabb lisztujitás részletei.) — Bud­a­p­e­s­ti újdonságok. — Vidéki hire­k. Lapszemle. Jelenkor. Külföld. Spanyol- Francziaország. N.Britannia. Svejcz. Görögország. Északamerikai egyesült státusok. Mexico. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. MAGYARORSZÁGI és ERDÉLY. Jótékony adakozások jegyzéke az in­­séggel küzdő árvamegyei szegénység számára: a mezőkövesdi egyházkerület 9 ft. 36 kr. pp. Jótékony adakozások jegyzéke az Ín­séggel küzdő szepesmegyei szegénység számára: a mezőkövesdi egyházkerület 4 ft. 48 kr. pp. 0 cs. ap. kir. felsége tekintetbe vévén a nyugalom­ba helyezett H­ersieh Ferencz m. kir. helytartósági tanácsnoknak sok évi hű és jó szolgálatit, szabálysze­rű nyugpénzét kegyességből évenkinti ötszáz forintnyi pótlékkal nevelni legkegyelm. méltóztatott. O cs. ap. kir. felsége O s­e go­v­i­c­h Metelli varasd­­megyei főjegyzőt a magy. kir. udv. cancellaria tisztib. udv. titoknokává méltóztatott legkegy. kinevezni. O cs. ap.kir.felsége hajnácskeői gróf Vécsey Ká­rolyt József félg­ huszárezredbeli kapitányt, cs. k. ka­marássá méltóztatott legkegyelm. kinevezni. Kantzler Mihály soborsini k. ellenőrködő sómá­­zsamester f. há­mán meghalározott. TUDOMÁNY S IRODALOM. Geschichte des europäischen Staatensystems. Aus dem Gesichtspuncte der Staatswissenschaften bearb. von Fridrich Bülau, ordent. Professor der prakt. Philosophie an der Univers. Leipzig. I. Thl. bis zum westphälischen und pyrenäischen Frieden. 1837. XVI. u. 518. S.; II. Thl. bis zu dem Ausbruche der französ. Revolution. 1838. VIII. u. 485. S.; III. Thl. bis auf die neuesten Zeiten. 1839. VI. u. 613 S. Leipzig bei Gö­schen. (Folytatás.) Szerző kétségeskedett, váljon azon nagy krisist, melly az európai státusrendszerre következett, a má­sodik időszak vége felé vagy a harmadik kezdeténél tárgyalja-e? helyes oknál fogva ez utóbbira határozá el magát, több összefüggést és alaposságot látván ebben, bár az eseményeknek egész a második párizsi békéig több hasonlóságuk van a második, mint a har­madik időszak történeteivel. A krisis és átmenet időit „Korviszonya felírás alatt magában adja elő , még is az első szakaszhoz számítja, melly a franczia forradalom kitörését a második párizsi békéig rajzolja s három fejezetre osztatik, mellynek elsője, 1 —117 1., a nyilvános forradalmat s az ellene intézett nyilvános harczot tárgyalja a báseli békekötésekig; a második, 118 — 240 1., a forradalmi hódításokat a lünevillei és amiensi békekötésekig, s végül a harmadik, 241 — 569 1., három alszakaszban a franczia császárság ko­­rát, névszerint az eseményeket a tilsiti békéig, az 1812. évi háborúig s a sulyegyen helyreállítását ter­jeszti elő. Második szakaszban szerző az átmeneti idő­ket rajzolja 570 — 613­­. Szerző bizonyos lázadás beállásának szerfelett kedvező korviszony eszméit ezelőtt már nyolcz évvel közlötte encyclopaediájában; azokat most egyes ada­lékokkal , toldalékokkal gazdagítja, tökélyesíti s va­lódikig philosophiai világnézet által tünteti ki, milly hatalmasan mozdíták elő a tizennyolczadik század ese­ményei a hatalom súlyegyenének felállítását Európá­ban ; mikép idéztetett elő a crisis a státusvilág viszo­nyaiban, főkép­p legközelebb a státusélet­ek belsejé­­beni hatalmas változás által, ez pedig nem maga okoz­ta a változásokat külsőben; miként lépett elő Orosz­ország a nagyállodalmak közt legfényesebben s leg­­eredménydúsabban s miként Poroszország a népek hálás tiszteletében még szilárdabbul megalapitá igényeit; mikép mozdilatost s ültetett el Ausztria nagy erőivel előbbi állásából s régi czéljaitól; mikép mutatkozék Anglia, mellyről átalánosan hivék, hogy sülyedésben van, tömérdek pénze által legtekintélyesbnek, bár a keményen gyűlölt kormány, a ministerek örök válto­zása, s pártosságok miatt, mellyek az országot dulák, s a tompa háborgások, alattomos zúgolódások s elé­­gü­letlenség miatt, kivált az ir nép részéről, veszélyeknek volt kitéve. Szerző nézete szerint egy hatalmasság sem volt, melly valamint magának s rendeltetésének ura, úgy tiszta, szükséges czélokra utasittatva, ezeket felfogva, biztosan emelkedhetett volna a többi hatalmasság kö­zött s mindenütt mutatkozának körülmények, mellyekről előre jóslani lehete, hogy igy nem állhatnak meg, s még is senki sem tudá, honnan fog előtörni a válto­­záshozó vihar, milly természetű s indulatu leend, s hova fog hajtani. Ref. feltétlenül nem osztaná e nézetet, mert szerző fejtegetéseinek tanulmányából megértette s hiszi, hogy Anglia és Poroszország meglehetős vi­gyázatossággal s nyugalommal haladának kitűzött czél­­juk felé s a súlyegyen fentartására legtöbbet tettek. Jól tudja ugyan, hogy azon időpontig, hol az ifjú, alig huszonhárom éves P­­ 11 a kormány gyeplőjét megfogá, Anglia dicsősége elhomályosittatott már s befolyása az európai állodalmi rendszerre csaknem megsemmisitetett, hogy dicstelen békét kötött, egy egész hemisphaerat elvesztett, hitelét megsemmisité és adósságait semmi haszon fejében megkettőzé, s hogy átalában az egész világ közeli bukását Illvé s némelly hatalmasság már készületet ten ezen örökségnek, va­lamint a tengeren való főuralomnak átvételére. Vis­szatérése azonban a státushitel igazi elveihez olly ha­talmassá , erőssé, gazdaggá s vállalkozó szelleművé téve azt, hogy Napoleon legnagyobb ellensége min­den erő megfeszítésének, szerencséjének s lángeszé­nek daczára is belső zavargásaival s a következett húszéves harcz retteneteivel mintegy játszhaték, s az 1783 — 1793 közt eső időközi történetének büszke­ségévé tette. Az erre megkívántató eszközök tehát ön­magában valának; Poroszország nem kevésbbé ragyo­gó fényben lép elő a számoláson és felvilágosuláson alapuló díszlése, virágzása által. Minthogy a különféle körülményeket s jelensé­geket a franczia forradalom nagy világtörténetének okai gyanánt adák elő, szerző tehát előszámlálja a legfontosbakat s végül megjegyzi, hogy azoknak, kik egyes oknak tulajdonítják e nagyszerű eseményt, tel­jességgel nincs igazuk, mivel a népek élete nagyon különös szerkezetű organismus, s a legkülönfélébb moz­galmak, indokok gyakorolják arra befolyásukat. Nem bocsátkozva mélyebben egyes nézetek vizsgálatába, ref. megjegyzi, hogy a fő okok a kormány hibáiban s annak tönkre jutottaiban fészkeltek ; mint szerző ma­ga is elismeri, bár hozzá­teszi, hogy Francziaország későbben minden zúgolódás nélkül viselt még egészen más terheket is, mihez ref. csak azt bátorkodik mel­lékelni , hogy ez egészen más körülmények, viszo­nyok közt s a hitelhez való visszatérés következtében történheték meg Napóleon törekvéseinek s fáradozásá­nak hozzájárultával, s meg is történt, mert ő nagyon jól értett ahhoz, mikép kell nagy adókat behajtani a nép terheltetése nélkül s rendkívüli esetekre kincseket hal­mozni. Szerző kétségtelenül találtabban rajzolja a forra­dalomra okot nyújtott viszonyokat, mint az eddigelé tör­tént. Neck­er fáradozásai — s érdemeinek tárgyalá­sánál azonban az igazgatót, a kormányzót nem különbözteti meg a financzférfitól; pedig ez mint kor­mányzó, nagy érdemeket szerzett magának, *) mint financzférfi azonban nagy ócsárlásnak vettetett alá, mit itt bővebben nem fejtegetünk. A nemzeti gyűlés, az alkotógyűlés, a convent, a terrorismus s a rémí­­tési időközbeni harcz, a legfontosabb momentumokat ter­jesztik elő a báseli békekötésekig. Ezek körül forog­nak szerző fejtegetései, mellyeknek inkább a nép hal­latlan helyzetére, a javadalmak árszabálya által a fal­vakra árasztott végromlásra s a műipar és földműve­lés maradványának megrontására kellene kiterjeszked­­niök. Ezen események sokkal nagyszerűebbek s ter­jedelmesbek, hogysem a rövid ismertetésben azoknál tovább időznénk, minthogy ref. czélja abban öszpontosul, hogy a szerző eszmemenetét híven előterjessze, s fő­gondolatira figyeltesse az olvasót. Szerző az azon fogalmakban cselekvő, működő személyek s dolgok jellemeit is festi, mellyek tárgya­lásául szolgálnak s azok mint ezek irányaikból azon ese­mények menetelét következteti, mellyek a köztársasá­got lassankinti elismerésre vezeték s bensőjében a sa­játképi forradalom állapotát végrehajták. A báseli bé­kekötések már nyilvános harezra mutatának, még pedig földbirtokok( nem elvek miatti harezra **') s megtanitha­­ták a hatalmasságokat, mellyek Francziaországot közösen kihivák, hogy a kardot nem kellett volna hüvelybe dugni újra, mig a dolognak vége nem szakasztatott; a rövidlátás, önzés azonban nem engede meg ezt s későbben megbánás volt az eredménye. (Vége, köv.) TÖRVÉ­NY­HATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK, (■öiiiörhöl. Pelsőcz april 12-én. Közgyűlé­sünk folyó hó­ckán véve kezdetét, mellybe a véle­ménykülönbségből származott külön irányú s nézetű pártérdekek nyers demonstrátori feles számú képvise­lőit a tisztujitás hatalmasan kamatozó s azért egész a rajongásig melegen ápolt érdekvágya seregelteté. A gyülésterem tömve volt. A pártérdekek eszmelánczolatin feszült figyelem honolt, majd szolgailag, majd negéde­sen megrohaná a kölcsönös eszmecsere eredménydús érvényeit. Két tárgy feszíté­s izgatá leginkább a már eszélyes volt- e ezt tenni a franczia királyság részé­ről, mellynek Necker ministere volt — s tehát hasznának vagy korának legkiváltkép szivén kelle feküdnie. — Mi erre nézve olly véleményben vagyunk, hogy az amerikai háború volt a franczia királyság­nak s J6dik Laj­osnak sírja; mert­ az amerikai há­ború adott alkalmat felállitni, commentálni s szó­noklatok által és az irodalom utján a kedélyek in­gerlésivel kiaknázni azon theoriákat s elveket, mel­lyek közvetlenül a forradalmat, szülték. XVI. Lajos ezen háborúnak ellene volt — de mindemellett is szo­kása szerint beleegyezett jobb meggyőződésének ellenére is — és a maga idejében az óceánontúli expeditióból visszatért hadsereg fejezte még csak be a káros lépést az által, hogy a forradalmi elvek s­zér a katonaság hűségét is megrontották. — Továbbá: megbocsáthatlan politikai bűne volt Neckernek, hogy a híres „Comp­­e rendu44 munkáját olly igen kri­­tikus időszakban nem átallotta közrebocsátani.—En­nél még nagyobb bűne volt Neckernek, hogy a gene­rális státusokat Parisba — vagy,­mi még roszabb volt: Versaillesbe engedte összehivatni, hogy az uralkodás minden erélyes és szilárd előreszámított, terv nélkül volt — és a generalis státusok működéseit nemcsak hogy nem vezette, de azoknak irányt sem bírt ad­ni. — Igen terhes bűne volt ismét az is, hogy a generalis státusok megnyitásakor, Necker részt nem vett, és e végett a királynak atyai intései, és a nemzetnek ajánlott nagyszerű concessioi füstbe mentek. — Legterhesb hibája volt azonban Nec­kernek — a harmadik státusi szavazatkétszerez­­tetés, mellyről már egyszer lapjainkban említést is tettünk , és mellyről Göncz — Joungh s Burke azt mondák, hogy nem Robespierre, nem Egalité ölte meg XVI. Lajost, hanem Necker, az e­sik státusi szavazat kétszeresítésével. Szerk. **) Ez ismét igen hibás állítás. A báseli békekötésnél — melly egészen a franczia köztársaság túlnyomó befolyása alatt történt — a határkérdések egészen alsó rendű és mellékesek voltak, s éppen szerző ál­lításával ellenkezőleg az elv elismerése vitte a fö­­szerepet. E békekötés által Porosz és Spanyolország elszakadtak a coalitiótól, s elismerték a köztársa­ságot s igy szentesítették a revolutio elvét, melly elismerés által az, igen sokat nyert tekintélyében, s szilárdult politikai erejében. Szerk. *) Itt az mondatik, hogy Necker, mint státusember volt nagy s mint financziarius hibákat tett. —Mi ezen mi­­nisternek főleg politikai talentumát ítéljük a közön­ségességből ki nem emelkedettnek, sőt egyenesen hibásnak és terhes következésünek. Tudva van, hogy Necker az északamerikai háborúba nevezetes és dicsőséges részt vett. Azonban a kérdés az: váljon Harminczkilenczedik év.m Vasárnap április 27. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a' szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűk­kel öt ezüst kr. számittatik. C6. szám 1845. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben boritékkal 6 forint, boriték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben.

Next