Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-04-27 / 66. szám
TARTALOM. I Magyarország és Erdély. Jótékony adakozások. __ Ki név. —• Halál. — Tudomány és irodalom. (Gesell des europ. Staatensystems folyt).— Törvényhatósági tudósítások. Gömörből (közgy. tisztujitási előkészületek , — alispánságrai méltánylat, — önmegadóztatás sat.) Honnból (Legújabb lisztujitás részletei.) — Budapesti újdonságok. — Vidéki hirek. Lapszemle. Jelenkor. Külföld. Spanyol- Francziaország. N.Britannia. Svejcz. Görögország. Északamerikai egyesült státusok. Mexico. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. MAGYARORSZÁGI és ERDÉLY. Jótékony adakozások jegyzéke az inséggel küzdő árvamegyei szegénység számára: a mezőkövesdi egyházkerület 9 ft. 36 kr. pp. Jótékony adakozások jegyzéke az Ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára: a mezőkövesdi egyházkerület 4 ft. 48 kr. pp. 0 cs. ap. kir. felsége tekintetbe vévén a nyugalomba helyezett Hersieh Ferencz m. kir. helytartósági tanácsnoknak sok évi hű és jó szolgálatit, szabályszerű nyugpénzét kegyességből évenkinti ötszáz forintnyi pótlékkal nevelni legkegyelm. méltóztatott. O cs. ap. kir. felsége O se govich Metelli varasdmegyei főjegyzőt a magy. kir. udv. cancellaria tisztib. udv. titoknokává méltóztatott legkegy. kinevezni. O cs. ap.kir.felsége hajnácskeői gróf Vécsey Károlyt József félg huszárezredbeli kapitányt, cs. k. kamarássá méltóztatott legkegyelm. kinevezni. Kantzler Mihály soborsini k. ellenőrködő sómázsamester f. hámán meghalározott. TUDOMÁNY S IRODALOM. Geschichte des europäischen Staatensystems. Aus dem Gesichtspuncte der Staatswissenschaften bearb. von Fridrich Bülau, ordent. Professor der prakt. Philosophie an der Univers. Leipzig. I. Thl. bis zum westphälischen und pyrenäischen Frieden. 1837. XVI. u. 518. S.; II. Thl. bis zu dem Ausbruche der französ. Revolution. 1838. VIII. u. 485. S.; III. Thl. bis auf die neuesten Zeiten. 1839. VI. u. 613 S. Leipzig bei Göschen. (Folytatás.) Szerző kétségeskedett, váljon azon nagy krisist, melly az európai státusrendszerre következett, a második időszak vége felé vagy a harmadik kezdeténél tárgyalja-e? helyes oknál fogva ez utóbbira határozá el magát, több összefüggést és alaposságot látván ebben, bár az eseményeknek egész a második párizsi békéig több hasonlóságuk van a második, mint a harmadik időszak történeteivel. A krisis és átmenet időit „Korviszonya felírás alatt magában adja elő , még is az első szakaszhoz számítja, melly a franczia forradalom kitörését a második párizsi békéig rajzolja s három fejezetre osztatik, mellynek elsője, 1 —117 1., a nyilvános forradalmat s az ellene intézett nyilvános harczot tárgyalja a báseli békekötésekig; a második, 118 — 240 1., a forradalmi hódításokat a lünevillei és amiensi békekötésekig, s végül a harmadik, 241 — 569 1., három alszakaszban a franczia császárság korát, névszerint az eseményeket a tilsiti békéig, az 1812. évi háborúig s a sulyegyen helyreállítását terjeszti elő. Második szakaszban szerző az átmeneti időket rajzolja 570 — 613. Szerző bizonyos lázadás beállásának szerfelett kedvező korviszony eszméit ezelőtt már nyolcz évvel közlötte encyclopaediájában; azokat most egyes adalékokkal , toldalékokkal gazdagítja, tökélyesíti s valódikig philosophiai világnézet által tünteti ki, milly hatalmasan mozdíták elő a tizennyolczadik század eseményei a hatalom súlyegyenének felállítását Európában ; mikép idéztetett elő a crisis a státusvilág viszonyaiban, főképp legközelebb a státuséletek belsejébeni hatalmas változás által, ez pedig nem maga okozta a változásokat külsőben; miként lépett elő Oroszország a nagyállodalmak közt legfényesebben s legeredménydúsabban s miként Poroszország a népek hálás tiszteletében még szilárdabbul megalapitá igényeit; mikép mozdilatost s ültetett el Ausztria nagy erőivel előbbi állásából s régi czéljaitól; mikép mutatkozék Anglia, mellyről átalánosan hivék, hogy sülyedésben van, tömérdek pénze által legtekintélyesbnek, bár a keményen gyűlölt kormány, a ministerek örök változása, s pártosságok miatt, mellyek az országot dulák, s a tompa háborgások, alattomos zúgolódások s elégületlenség miatt, kivált az ir nép részéről, veszélyeknek volt kitéve. Szerző nézete szerint egy hatalmasság sem volt, melly valamint magának s rendeltetésének ura, úgy tiszta, szükséges czélokra utasittatva, ezeket felfogva, biztosan emelkedhetett volna a többi hatalmasság között s mindenütt mutatkozának körülmények, mellyekről előre jóslani lehete, hogy igy nem állhatnak meg, s még is senki sem tudá, honnan fog előtörni a változáshozó vihar, milly természetű s indulatu leend, s hova fog hajtani. Ref. feltétlenül nem osztaná e nézetet, mert szerző fejtegetéseinek tanulmányából megértette s hiszi, hogy Anglia és Poroszország meglehetős vigyázatossággal s nyugalommal haladának kitűzött czéljuk felé s a súlyegyen fentartására legtöbbet tettek. Jól tudja ugyan, hogy azon időpontig, hol az ifjú, alig huszonhárom éves P 11 a kormány gyeplőjét megfogá, Anglia dicsősége elhomályosittatott már s befolyása az európai állodalmi rendszerre csaknem megsemmisitetett, hogy dicstelen békét kötött, egy egész hemisphaerat elvesztett, hitelét megsemmisité és adósságait semmi haszon fejében megkettőzé, s hogy átalában az egész világ közeli bukását Illvé s némelly hatalmasság már készületet ten ezen örökségnek, valamint a tengeren való főuralomnak átvételére. Visszatérése azonban a státushitel igazi elveihez olly hatalmassá , erőssé, gazdaggá s vállalkozó szelleművé téve azt, hogy Napoleon legnagyobb ellensége minden erő megfeszítésének, szerencséjének s lángeszének daczára is belső zavargásaival s a következett húszéves harcz retteneteivel mintegy játszhaték, s az 1783 — 1793 közt eső időközi történetének büszkeségévé tette. Az erre megkívántató eszközök tehát önmagában valának; Poroszország nem kevésbbé ragyogó fényben lép elő a számoláson és felvilágosuláson alapuló díszlése, virágzása által. Minthogy a különféle körülményeket s jelenségeket a franczia forradalom nagy világtörténetének okai gyanánt adák elő, szerző tehát előszámlálja a legfontosbakat s végül megjegyzi, hogy azoknak, kik egyes oknak tulajdonítják e nagyszerű eseményt, teljességgel nincs igazuk, mivel a népek élete nagyon különös szerkezetű organismus, s a legkülönfélébb mozgalmak, indokok gyakorolják arra befolyásukat. Nem bocsátkozva mélyebben egyes nézetek vizsgálatába, ref. megjegyzi, hogy a fő okok a kormány hibáiban s annak tönkre jutottaiban fészkeltek ; mint szerző maga is elismeri, bár hozzáteszi, hogy Francziaország későbben minden zúgolódás nélkül viselt még egészen más terheket is, mihez ref. csak azt bátorkodik mellékelni , hogy ez egészen más körülmények, viszonyok közt s a hitelhez való visszatérés következtében történheték meg Napóleon törekvéseinek s fáradozásának hozzájárultával, s meg is történt, mert ő nagyon jól értett ahhoz, mikép kell nagy adókat behajtani a nép terheltetése nélkül s rendkívüli esetekre kincseket halmozni. Szerző kétségtelenül találtabban rajzolja a forradalomra okot nyújtott viszonyokat, mint az eddigelé történt. Necker fáradozásai — s érdemeinek tárgyalásánál azonban az igazgatót, a kormányzót nem különbözteti meg a financzférfitól; pedig ez mint kormányzó, nagy érdemeket szerzett magának, *) mint financzférfi azonban nagy ócsárlásnak vettetett alá, mit itt bővebben nem fejtegetünk. A nemzeti gyűlés, az alkotógyűlés, a convent, a terrorismus s a rémítési időközbeni harcz, a legfontosabb momentumokat terjesztik elő a báseli békekötésekig. Ezek körül forognak szerző fejtegetései, mellyeknek inkább a nép hallatlan helyzetére, a javadalmak árszabálya által a falvakra árasztott végromlásra s a műipar és földművelés maradványának megrontására kellene kiterjeszkedniök. Ezen események sokkal nagyszerűebbek s terjedelmesbek, hogysem a rövid ismertetésben azoknál tovább időznénk, minthogy ref. czélja abban öszpontosul, hogy a szerző eszmemenetét híven előterjessze, s főgondolatira figyeltesse az olvasót. Szerző az azon fogalmakban cselekvő, működő személyek s dolgok jellemeit is festi, mellyek tárgyalásául szolgálnak s azok mint ezek irányaikból azon események menetelét következteti, mellyek a köztársaságot lassankinti elismerésre vezeték s bensőjében a sajátképi forradalom állapotát végrehajták. A báseli békekötések már nyilvános harezra mutatának, még pedig földbirtokok( nem elvek miatti harezra **') s megtanithaták a hatalmasságokat, mellyek Francziaországot közösen kihivák, hogy a kardot nem kellett volna hüvelybe dugni újra, mig a dolognak vége nem szakasztatott; a rövidlátás, önzés azonban nem engede meg ezt s későbben megbánás volt az eredménye. (Vége, köv.) TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK, (■öiiiörhöl. Pelsőcz april 12-én. Közgyűlésünk folyó hóckán véve kezdetét, mellybe a véleménykülönbségből származott külön irányú s nézetű pártérdekek nyers demonstrátori feles számú képviselőit a tisztujitás hatalmasan kamatozó s azért egész a rajongásig melegen ápolt érdekvágya seregelteté. A gyülésterem tömve volt. A pártérdekek eszmelánczolatin feszült figyelem honolt, majd szolgailag, majd negédesen megrohaná a kölcsönös eszmecsere eredménydús érvényeit. Két tárgy feszítés izgatá leginkább a már eszélyes volt- e ezt tenni a franczia királyság részéről, mellynek Necker ministere volt — s tehát hasznának vagy korának legkiváltkép szivén kelle feküdnie. — Mi erre nézve olly véleményben vagyunk, hogy az amerikai háború volt a franczia királyságnak s J6dik Lajosnak sírja; mert az amerikai háború adott alkalmat felállitni, commentálni s szónoklatok által és az irodalom utján a kedélyek ingerlésivel kiaknázni azon theoriákat s elveket, mellyek közvetlenül a forradalmat, szülték. XVI. Lajos ezen háborúnak ellene volt — de mindemellett is szokása szerint beleegyezett jobb meggyőződésének ellenére is — és a maga idejében az óceánontúli expeditióból visszatért hadsereg fejezte még csak be a káros lépést az által, hogy a forradalmi elvek szér a katonaság hűségét is megrontották. — Továbbá: megbocsáthatlan politikai bűne volt Neckernek, hogy a híres „Compe rendu44 munkáját olly igen kritikus időszakban nem átallotta közrebocsátani.—Ennél még nagyobb bűne volt Neckernek, hogy a generális státusokat Parisba — vagy,mi még roszabb volt: Versaillesbe engedte összehivatni, hogy az uralkodás minden erélyes és szilárd előreszámított, terv nélkül volt — és a generalis státusok működéseit nemcsak hogy nem vezette, de azoknak irányt sem bírt adni. — Igen terhes bűne volt ismét az is, hogy a generalis státusok megnyitásakor, Necker részt nem vett, és e végett a királynak atyai intései, és a nemzetnek ajánlott nagyszerű concessioi füstbe mentek. — Legterhesb hibája volt azonban Neckernek — a harmadik státusi szavazatkétszereztetés, mellyről már egyszer lapjainkban említést is tettünk , és mellyről Göncz — Joungh s Burke azt mondák, hogy nem Robespierre, nem Egalité ölte meg XVI. Lajost, hanem Necker, az esik státusi szavazat kétszeresítésével. Szerk. **) Ez ismét igen hibás állítás. A báseli békekötésnél — melly egészen a franczia köztársaság túlnyomó befolyása alatt történt — a határkérdések egészen alsó rendű és mellékesek voltak, s éppen szerző állításával ellenkezőleg az elv elismerése vitte a föszerepet. E békekötés által Porosz és Spanyolország elszakadtak a coalitiótól, s elismerték a köztársaságot s igy szentesítették a revolutio elvét, melly elismerés által az, igen sokat nyert tekintélyében, s szilárdult politikai erejében. Szerk. *) Itt az mondatik, hogy Necker, mint státusember volt nagy s mint financziarius hibákat tett. —Mi ezen ministernek főleg politikai talentumát ítéljük a közönségességből ki nem emelkedettnek, sőt egyenesen hibásnak és terhes következésünek. Tudva van, hogy Necker az északamerikai háborúba nevezetes és dicsőséges részt vett. Azonban a kérdés az: váljon Harminczkilenczedik év.m Vasárnap április 27. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a' szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. C6. szám 1845. Megjelenik minden kedden , csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Előfizetési díj félévre postán és helyben boritékkal 6 forint, boriték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben.