Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-05-30 / 84. szám
eső vidékek vannak legsűrűbben népesítve, és hogy a gyáriparost tőkeberuházásra bíró körülmények között, az illy vidéki sűrűbb népesség ismét csak egy factort képez, úgy már nem fogunk ezen statistikai adatnak kelletinél nagyobb fontosságot tulajdonítani. És hogy is tulajdoníthatnánk, mikor a mindennapi élet tanúsítja, hogy a mezei ipar, a statistika szerint épen nem ritka népességű vidékeken is igen gyakran vagy nélkülözi a szükséges kezeket, vagy igen drágán kénytelen megfizetni! Kérdezzük meg csak például répa-, burgonyatermesztőinket sat., és elég illynemü panaszt fogunk hallani. Jól tudjuk azonban, hogy az efélék nem sokat nyomnak némi újólag feltámadt iparapostolok szemeiben. Nekik csak igen kis rokonszenvök van minden olly ipar iránt, melly a mezei gazdasággal van kapcsolatban, és valamint némelly lóbohócznak a ló, ha nem telivér, nem is ló; úgy nekik az ipar, ha nem gyapotipar, nem is ipar, a gyár nem is gyár, ha nem gyapotfonó. Távol vagyunk ugyan attól, hogy tisztelt barátunkat, ki az eféle léhaságokon sokkal felül áll, akarnék illy iránnyal vádolni, de azért nem mulaszthattuk el azon ferde irányra, mellyet az eszmék venni kezdenek, figyelmeztetni. Erre annyival inkább felhivatva éreztük magunkat,mert noha teljességgel nem tartozunk azon elavult és az élet által megczáfolt theoria bajnokihoz, melly azt tartja, hogy a civilisatio bizonyos stádiumok szerint haladván, ezek elsejét a marhatenyésztés, másikát a földművelés képezik, s ezt követi aztán a kézműi és végre gyáripar, miből azon eredményt akarják némellyek aztán levonni, hogy honunk még csak a másodikhoz jutott el, és így a két utóbbira nézve vagy semmit, vagy igen keveset kell tenni— mert noha,mint mondok,ezen theóriát és a belőle levont következtetést teljességgel magunkénak nem valljuk, de azt hisszük és valljuk, hogy valamint már maga a kézmű- és gyáripar kifejlése tényleg bizonyos fokozatok szerint halad előre, úgy valahányszor ezeknek kifejtéséről van szó, ezen fokozatokra minden esetre szükség lenne tekintettel. Ha tehát a gyáripar kifejtéséről van szó, nem szabad soha kifelejteni a számításból mindazon iparágakat, mellyek tulajdon mezei gazdaságunk terményei feldolgozásával foglalkozhatnának, és a mellyeknek minél inkábbi elterjesztése okszerűbb és előbbvalónak tartandó, ha akár csekély gyáripari élelmességünkre, akár számos egyéb hiányunkra , és feldolgozható nyersanyagbeli bőségünkre figyelmezünk, mint sok más, mi ma a kedvencz eszmék sorába tartozik. Számos czélszerű műmalom és olajgyár, például az alföldön, búzánk és repcénk feldolgozására, hogy lisztet és olajat küldhessünk ki repcze és búza helyett, a fuvarbért pedig megkímélhessük, s a gyártási nyereséget mintsebünkbe tehessük, igen reánk illenék. És kérdjük, az ottani csekély népesség, a belőle következő, és mind a termesztési, mind a gyárlétesítési és feldolgozási összes viszonyokra kiható magas munkabér, az ilyen iparágak meghonosulásának egyik akadályául nem tekintendők ? Vagy talán ezek nem is gyárak, mert nem gyapjút és pamutot fonnak, szőnek? H1a tehát például a trencsini sűrű népesség kedvez a gyapjúgyár-iparnak, az alföldi csekély népesség ismét az olaj-és lisztipar felvergődésére hat, több más okokkal együtt kártékonyan, és így a roszul elosztott népesség csakugyan egyik akadálya a nemzeti ipar diszlésének, mert ez nem csupán fonás és szövés körül forog. Szomorú dolog, hogy az illyen kézzelfogható igazságokat még bizonyítgatni is kell, és pedig még olly férfiak irányában is, mint tisztelt Ellenünk!“ (Folyt. köv.) Igazítás* Múlt szám. főczikk. 2dik hasáb alulról felfelé 34diksor: ,,d’ Herois s Courton“ helyett olv.: „d’ H e rb o is s C ourt on.“ TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Árvából. Folyó évi május 8-án szeretve tisztelt ujdon kinevezett magos főispáni helyettesünknek beigtatási ünnepélyét ültük. Külsőleg millynemü ünnepélyességgel vitetik véghez illy nemzeti ünnepély, ki ki tudja, ki hírlapokat forgat kezeiben; de viszont, hogy millynemü lelkesedés szelleme lenge körül az illy ünnepélyeken jelenlevőket, azt mindenki nem tudja. S épen e szempontból kiindulva, hogy megyénk e jelentékeny napjának jellemét visszatükrözzem , sietve ragadok tollat, annak vázlatát hű szinezetű főbb vonásaiban napfényre deríteni. — Midőn szeretve tisztelt főkormányzónk Bécsből szerencsésen visszaérkezett, mély tiszteletünk s szeretetünk eldelelet máshol nem találhatott, mint főispáni helytartónk társalgása körében, s ez okból egy díszes küldöttség kormányzónk üdvözletére kineveztetvén, sietve tolmácssá irántai hálavonzalmunkat s forró szeretetünket. S valóban öröms tisztelet érzetétől dagadozott kebleink annyira mozgásba jöttek, hogy azt sem tudák, kit válasszanak szónokul; s csakhamar két párt alakulván, egyik a papság részéről n.t. alsó-kubinyi népészt, valóban érdemes aggastyánt óhajtá, mig a másik Párniczky Károly első aljegyzőtakaró; végre azonban szavazatiján csakugyann. t. Rukovánszky Károly urnak jutott ezen tisztes hivatás, mit ő szívesen el is fogada. — Május 7én, minthogy már főispáni helyettesünk ő magának Alsó-Kubinbai ünnepélyes bevezettetése következett, az esős idő daczára is egy nevezetes küldöttség díszes bandérium kíséretében egészen Lestinre—főkormányzónk lakelyére—ment az árvai uradalmi igazgató lelkes szónoklata mellett. Azalatt pedig Alsó-Kubiny utczája a rajongó s folyvást tolongó mindennemű s rangú néptől szinte hemzsegett, nem volt, ki nem érzett volna keblen átrezgeni édes érzelmeket, mindenki szemeiből öröm, vágy s kíváncsiság szikrázott, mig taraczkok durrogása s a bandérium kapitányának sebes elővágtatása, s ünnepélyes zene harsogása várva várt főispáni helyettesünk jövetelét értésünkre nem adá; végre elérkezvén a megyeháza előtti térre, a jelenvolt sokaságtól sokáig harsogó éljen s tapsözön között a méltányos tisztelet minden kitelhető jeleivel fogadtatott, s este a díszes festményekkel ékített megyeházas az egész város kivilágittatott. Az árvaiak, mint tudósittatám, Tajnay volt hajdani főispáni helyettes beigtatása idejétől óta, illy nagyszerű ünnepélynek még tanúi nem valának. — Ezen ünnepély nagyobbszerüsitésében kitűnő részt vettek Israel fiai is , kik a megyeháza előtt két pompásan kivilágított gúlát felállitattak. Csak az kár, — s ezt tartozó kötelességemnek is merem nyíltan kimondani , hogy rajtuk a felírások német nyelven valának. Szerintem ez bűn, s alig hiszem, hogy nemzeti nyelvünk elhanyagolásával polgárisodhatásuk eszméjének eleget tennének , mert ki idegen elemet terjeszt még akkor is, midőn kézzelfoghatólag tapasztalhatja, hogy az által reményeinek hiusultát csak sietteti, nem érdemes a pártfogásra, melly egyesek véleményeiben nyilatkozik. — Végre az epedve várt beigtatási nap beköszönt; reggel hét óra tájban az evangélikus templomban méltóságos főispáni helytartónk jelenlétében tartatott szertartások végeztével,a római katholikus egyházban, szinte főkormányzónk s a KK. és RR. jelenlétében, főtisztelendő Zahora János tdbli kanonok s rosenbergi népész által a szent Lélek hívása mellett mulattatott fel Istennek a vér nélküli áldozat. — Ezután a megye teremébe érkezve, legelőbbis a díszes nő és hölgykoszoru tűnt szemembe , melly a számukra készített helyet elfoglalva, részt ven megyei ünnepélyünkön, mivel eddigelé Árvában a nők közgyülésekeni feljelenése vajmi szokatlan dolog volt!.. Felolvastatván a k. kir. intézvény az összegyűlt t. KK. és RR. előtt, azonnal egy küldöttség által, a felnevezett főtisztelendő ur szónoklata mellett, főkormányzói széke elfoglalására meghivatott, s szűnni nem akaró éljen harsogása között nemzeti díszruhában főkormányzói székét elfoglalva, az esküt létéve, s lelkes szavakba öntött szónoklata végeztével, melly tapsözön s harsány éljenzések által többször félbeszakasztatott, ősi szokás szerinti főszolgabíró által kormányzói székében felemeltetett. Szónoklatában ő maga kifejté: mikép áldva felséges fejedelmünk kegyelmét, melly neki ezen elnöki széket ajándékozá, legszentebb kötelességének ismerendi e kormányzói székéről felséges fejdelmünknek a hazával közös érdekeiben czélszerűen működni, s csak erről a helyről véli szeretett megyéje javát legbiztosabban előmozdíthatni ; s kikéré a KK. és RR. olly számtalanszor tanúsított bizodalmukat továbbra is, mert jó és czélszerű közigazgatásnak, szerint csak a szeretet és viszont bizodalom lehet biztos alapja ; s ezen hitében erősíti azon igen kedvező körülmény, hogy olly KK. és RRet van szerencséje tisztelni, kiket bölcs belátás, igazságszeretet, s az alkotmány sánczai közti a haza javát szemelő haladás diszesit; olly tisztikart ismer, melly a közjó előmozdításán vetélkedve működik, a hozott határzatoknak pontos és hátramaradás nélküli végrehajtását szent kötelességének tartja, s minden eljárása szeplőtelen; s eszerint hiszi, hogy valamint eddig , úgy aztán is tisztelni fogjuk felséges fejedelmünk törvényes rendeletit, haladni fogunk a nagy mezőn, mellyel felséges fejedelmünk kegyelme a haza mind szellemi, mind anyagi kifejlődésére nyitott, szeretni fogjuk hazánkat tisztán s valódi értelemben, hogy igy bebizonyítsuk, miszerint fejedelmét s alkotmányos hazáját egyiránt hőn szerető Árvának korcsosultlan fiai vagyunk. Továbbá hevültebb hangulattal buzditólag inte, mikép távol legyen tőlünk minden pártoskodás, melly csak ritkán szül üdvös eredményeket, távol az emberi méltóságot törpitő lélekvásárlás, melly sok megyékben annyira szétharapózott káros következményeivel! — segítsünk közakarattal azon alkotmányos állásunkat lealacsonyító bajon , bizonyítsuk be , hogy ezen pusztító kórt gyökeresen kiirtani csak rajtunk áll; mit sikeresen csak úgy létesíthetendünk, ha tetteink nem alaptalan gyanúsításokon, hanem az egyetértést annyira eszközlő viszonti felvilágosításon alapulandnak; végre kinyilatkoztatva , mikép hivatalos eljárása nyomán bebizonyitandja, hogy koronás fejedelmünknek hű jobbágya, Árvának pedig, mellytől megválni soha sem akar, háladatos fia élete végső perczeig maradni kíván; a KK. és RR. iránta bebizonyított szívességüket és bizodalmukat hálás érzéssel megköszöné.— E mély hatásban osztozott jeles szónoklatra derék másodalispánunk Monyák József válaszola a BR. nevében, s tolmácsolásbeli örömünket, miszerint koronás fejedelmünk bölcs intézkedése által megyénk kormányára, mellyen mindig dicső emlékű férfiak ültek, jelenleg is olly tisztes férfiút juttatni kegyelmesen méltóztatott, hogy közügyeinket vezesse, s minket a már ismert ösvényen vezéreljen, ki becsesélte első zsengéjét e megyében nyerő, s munkás korának működéseit s fáradozásait is szeretett megyéje közjavának szentelé; nyilvánitá továbbá: mikép mondhatlanul örvendünk, hogy magos főkormányzónk e magas hivatására tett magasítását egyedül önérdemeinek, önerényeinek köszönheti, s hogy megyénk főkormányzása olly alkotmányos elvű férfiúra bízatott, ki helyzetünk minden körülményeivel tökéletesen ismeretes, s közboldogitásán buzgóan működni akar és tud; s kinyilatkoztattá, hogy ezen örömtől buzdittatva, hódoló tisztelettel sietünk kegyelmes koronás fejedelmünk legmagasb parancsát elfogadni, mellynélfogva utasitalunk, hogy ő magát főispáni helytartónknak ismerni, tisztelni, s minden időben nekik engedelmeskedni kötelességünknek tartsuk; ennélfogva teljes készséggel sietünk Omlga főkormányzói igazgatása iránt minden engedelmeskedési készségünket annál inkább is nyilvánítani, mert tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy Ómlga fáradozásait egyedül közjólétünk előmozdítására fordítani, és főképen oda törekedni méltóztatandik, miszerint a kormány s haza közt olly sokszor s olly szomorúan történni szokott elkülönözés megszüntetésével ennek jog s java, az amannak jogs javától soha el ne választassák; kinyilatkoztatá továbbá, hogy a KK. és Rt. teljes megnyugvással látják a megyei főkormányt ő maga kezeiben letéve, mellynek magukat alávetni sohasem kételkednek, biztos megelégedéssel belépve az előttük kitárt mezőre, mellyen ő maga bölcs vezérlete alatt minden köztanácskozásokban résztvenni, a közügyek megfontolásába befolyni, s azok elintézése körül működni nem annyira szoros kötelességnek, mint inkább örömteljes foglalatosságnak tekintendik minden alkotmányos szabadsági jogok gyakorlatát, mert ő maga bölcs vezérlete alatt teljesen biztosítva vannak, hogy azoknak békés élvezése körüli szorgos kivivására soha szorittatni nem fognak. Végre hatályos oltalmába ajánlá ő magának az adózó népet, mellynek majd kilenczven ezerre menő száma ő mlgában minden szomorú sorsának enyhítőjét, számos szükségeiben gyámolóját, s balhelyzetében legerősebb támaszát tisztelni meg nem szünendik.—Ezen szokásos szónoklati tisztelgések után Smrecsányi János közkedvességü főszolgabiránk, miután ő cs. kir. ap. felsége által a nm m. kir. httanács titoknokává kineveztetett, hivataláróli leköszönése s a megyétők érzékeny bucsuzása következett; s a sokoldalú 28 éves férfim, ki a mérsékleti haladó pártnak egyik fő támasza, s a túlzók hatalmas ostorozója volt, a szó legszorosb értelmében búcsúzott, s minden hangejtése, minden arezvonása mondhatlan fájdalomban osztozott; s hogy az utókor is tudja, milly keservteli érzettel vettük megyénkbeli távozását, másnap közkívánatra elhatároztatott, hogy jeles szónoklata jegyzőkönyvbe igtattassék. Én pedig nekie őszintén kívánom, hogy a magyarok hatalmas Istene lépteit olly utakon vezérelje, hol csupán a megelégedés s öröm honolni szokott. Az egész ünnepélyt, miután magos főispáni helytartónk némelly kül-s belmegyeieket még táblabirákul kinevezett volna, egy vig s fesztelen lakoma zárá be. A következő napon, midőn a történtek hitelesíttettek, s magos főkormányzónk által még némelly megyebeli egyének, mellyek között csekély személyem is találtatik, táblabirákul kineveztettek volna , a gyűlés eloszlott. C. M. SSaranjából május 22-én. Megyénk tegnap igazi örömünnepet ült, midőn azt, kit eddig istörömmel és nemes büszkeséggel mondott a magáénak, ifjabb székhelyi Majláth Györgyöt, elfoglalni látó fő- 335