Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-05-30 / 84. szám

eső vidékek vannak legsűrűbben népesítve, és hogy a gyáriparost tőkeberuházásra bíró körülmények között, az illy vidéki sűrűbb népesség ismét csak egy fac­­tort képez, úgy már nem fogunk ezen statistikai adat­nak kelletinél nagyobb fontosságot tulajdonítani. És hogy is tulajdoníthatnánk, mikor a mindennapi élet tanúsítja, hogy a mezei ipar, a­ statistika szerint épen nem ritka népességű vidékeken is igen gyakran vagy nélkülözi a szükséges kezeket, vagy igen drágán kénytelen megfizetni! Kérdezzük meg csak például répa-, burgonyatermesztőinket sat., és elég illynemü panaszt fogunk hallani. Jól tudjuk azonban, hogy az efélék nem sokat nyomnak némi újólag feltámadt iparapostolok sze­meiben. Nekik csak igen kis rokonszenvök van minden olly ipar iránt, melly a mezei gazdasággal van kap­csolatban, és valamint némelly lóbohócznak a ló, ha nem telivér, nem is ló; úgy nekik az ipar, ha nem gyapotipar, nem is ipar, a gyár nem is gyár, ha nem gyapotfonó. Távol vagyunk ugyan attól, hogy tisztelt barátunkat, ki az eféle léhaságokon sokkal felül áll, akarnék illy iránnyal vádolni, de azért nem mulaszt­hattuk el azon ferde irányra, mellyet az eszmék venni kezdenek, figyelmeztetni. Erre annyival inkább felhi­vatva éreztük magunkat,mert noha teljességgel nem tar­tozunk azon elavult és az élet által megczáfolt theoria bajnokihoz, melly azt tartja, hogy a civilisatio bizo­nyos stádiumok szerint haladván, ezek elsejét a mar­hatenyésztés, másikát a földművelés képezik, s ezt követi aztán a kézműi és végre gyáripar, miből azon eredményt akarják némellyek aztán levonni, hogy honunk még csak a másodikhoz jutott el, és így a két utóbbira nézve vagy semmit, vagy igen keveset kell tenni— mert noha,mint mondok,ezen theóriát és a belőle levont követ­keztetést teljességgel magunkénak nem valljuk, de azt hisszük és valljuk, hogy valamint már maga a kézmű- és gyáripar kifej­lé­se tényleg bizonyos fokozatok szerint halad előre, úgy valahányszor ezeknek ki­fejtéséről van szó, ezen fokozatokra minden esetre szükség lenne tekintettel. Ha tehát a gyáripar kifejté­séről van szó, nem szabad soha kifelejteni a számítás­ból mind­azon iparágakat, mellyek tulajdon mezei gaz­daságunk terményei feldolgozásával foglalkozhatnának, és a mellyeknek minél inkábbi elterjesztése okszerűbb és előbbvalónak tartandó, ha akár csekély gyáripari élelmességünkre, akár számos egyéb hiányunkra , és feldolgozható nyers­anyagbeli bőségünkre figyelme­­zünk, mint sok más, mi ma a kedvencz­ eszmék so­rába tartozik. Számos czélszerű műmalom és olajgyár, például az alföldön, búzánk és repc­énk feldolgozásá­ra, hogy lisztet és olajat küldhessünk ki repcze és búza helyett, a fuvarbért pedig megkímélhessük, s a gyár­tási nyereséget mintsebünkbe tehessük, igen reánk illenék. És kérdjük, az ottani csekély népesség, a be­lőle következő, és mind a termesztési, mind a gyárlé­­tesítési és feldolgozási összes viszonyokra kiható ma­gas munkabér, az i­lyen iparágak meghonosulásának egyik akadályául nem tekintendők ? Vagy talán ezek nem is gyárak, mert nem gyapjút és pamutot fonnak, szőnek? H1a tehát például a trencsini sűrű népesség kedvez a gyapjúgyár-iparnak, az alföldi csekély né­pesség ismét az olaj-és liszt­ipar felvergődésére hat, több más okokkal együtt kártékonyan, és így a roszul elosztott népesség csakugyan egyik akadálya a nem­zeti ipar diszlésének, mert ez nem csupán fonás és szövés körül forog. Szomorú dolog, hogy az illyen kézzelfogható igazságokat még bizonyítgatni is kell, és pedig még olly férfiak irányában is, mint tisztelt Elle­nünk!“ (Folyt. köv.) Igazítás* Múlt szám. főczikk. 2dik hasáb alul­ról felfelé 34diksor: ,,d’ Herois s Courton“ he­lyett olv.: „d’ H e r­b o i­s s C o­u­rt o­n.“ TÖRVÉNYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK.­ ­ Árvából. Folyó évi május 8-án szeretve tisz­telt ujdon kinevezett magos főispáni helyettesünknek beigtatási ünnepélyét ültük. Külsőleg millynemü ün­­nepély­ességgel vitetik véghez illy nemzeti ünnepély, ki ki tudja, ki hírlapokat forgat kezeiben; de viszont, hogy millynemü lelkesedés szelleme lenge körül az illy ünnepélyeken jelenlevőket, azt mindenki nem tudja. S épen e szempontból kiindulva, hogy megyénk e jelen­tékeny napjának jellemét visszatükrözzem , sietve ra­gadok tollat, annak vázlatát hű szinezetű főbb voná­saiban napfényre deríteni. — Midőn szeretve tisztelt fő­kormányzónk Bécsből szerencsésen visszaérkezett, mély tiszteletünk s szeretetünk eldelelet máshol nem találhatott, mint főispáni helytartónk társalgása kö­rében, s ez okból egy díszes küldöttség kormányzónk üdvözletére kineveztetvén, sietve tolmácssá irántai hála­­vonzalmunkat s forró szeretetünket. S valóban öröm­s tisztelet érzetétől dagadozott kebleink annyira mozgás­ba jöttek, hogy azt sem tudák, kit válasszanak szónokul; s csakhamar két párt alakulván, egyik a papság részéről n.t. alsó-kubinyi népészt, valóban érdemes aggastyánt óhajtá, mig a másik Párniczky Károly első aljegy­­zőtakaró; végre azonban szavazatiján csakugyann. t. Rukovánszky Károly urnak jutott ezen tisztes hiva­tás, mit ő szívesen el is fogada. — Május 7én, minthogy már főispáni helyettesünk ő magának Alsó-Kubinbai ün­nepélyes bevezettetése következett, az esős idő daczára is egy nevezetes küldöttség díszes bandérium kíséretében egészen Lestinre—főkormányzónk lakelyére—ment az árvai uradalmi igazgató lelkes szónoklata mellett. Aza­latt pedig Alsó-Kubiny utczája a rajongó s folyvást to­longó mindennemű s rangú néptől szinte hemzsegett, nem volt, ki nem érzett volna keblen átrezgeni édes érzelmeket, mindenki szemeiből öröm, vágy s kíván­csiság szikrázott, mig taraczkok durrogása s a ban­dérium kapitányának sebes elővágtatása, s ünnepélyes zene harsogása várva várt főispáni helyettesünk jö­vetelét értésünkre nem adá; végre elérkezvén a megye­háza előtti térre, a jelenvolt sokaságtól sokáig harso­gó éljen s tapsözön között a méltányos tisztelet min­den kitelhető jeleivel fogadtatott, s este a díszes fest­ményekkel ékített megyeházas az egész város kivilágit­­tatott. Az árvaiak, mint tudósittatám, Tajnay volt hajdani főispáni helyettes beigtatása idejétől óta, illy nagyszerű ünnepélynek még tanúi nem valának. — Ezen ünne­pély nagyobbszerüsitésében kitűnő részt vettek Israel fiai is , kik a megyeháza előtt két pompásan kivilágított gúlát felállitattak. Csak az kár, — s ezt tartozó köte­lességemnek is merem nyíltan kimondani , hogy raj­tuk a felírások német nyelven valának. Szerintem ez bűn, s alig hiszem, hogy nemzeti nyelvünk elhanya­golásával polgárisodhatásuk eszméjének eleget tenné­nek , mert ki idegen elemet terjeszt még akkor is, mi­dőn kézzelfoghatólag tapasztalhatja, hogy az által re­ményeinek hiusultát csak sietteti, nem érdemes a párt­fogásra, melly egyesek véleményeiben nyilatkozik. — Végre az epedve várt beigtatási nap bekö­szönt; reggel hét óra tájban az evangélikus tem­plomban méltóságos főispáni helytartónk jelenlétében tartatott szertartások végeztével,a római katholikus egy­házban, szinte főkormányzónk s a KK. és RR. jelenlé­tében, főtisztelendő Zahora János td­bli kanonok s ro­­senbergi népész által a szent Lélek hívása mellett mu­lattatott fel Istennek a vér nélküli áldozat. — Ezután a megye teremébe érkezve, legelőbbis a díszes nő és hölgykoszoru tűnt szemembe , melly a számukra készí­tett helyet elfoglalva, részt ven megyei ünnepélyünkön, mivel eddigelé Árvában a nők közgyülésekeni feljele­nése vajmi szokatlan dolog volt!.. Felolvastatván a k. kir. intézvény az összegyűlt t. KK. és RR. előtt, azon­nal egy küldöttség által, a felnevezett főtisztelendő ur szónoklata mellett, főkormányzói széke elfoglalására meghivatott, s szűnni nem akaró éljen harsogása között nemzeti díszruhában főkormányzói székét elfoglalva, az esküt létéve, s lelkes szavakba öntött szónoklata végeztével, melly tapsözön s harsány éljenzések által többször félbeszakasztatott, ősi szokás szerint­i fő­szolgabíró által kormányzói székében felemeltetett. Szó­noklatában ő maga kifejté: mikép áldva felséges feje­delmünk kegyelmét, melly neki ezen elnöki széket aján­­dékozá, legszentebb kötelességének ismerendi e kor­mányzói székéről felséges fejdelmünknek a hazával kö­zös érdekeiben czélszerűen működni, s csak erről a helyről véli szeretett megyéje javát legbiztosabban elő­mozdíthatni ; s kikéré a KK. és RR. olly számtalanszor tanúsított bizodalmukat továbbra is, mert jó és czélszerű közigazgatásnak, szerint csak a szeretet és viszont bizo­­dalom lehet biztos alapja ; s ezen hitében erősíti azon igen kedvező körülmény, hogy olly KK. és RRet van szerencséje tisztelni, kiket bölcs belátás, igazságsze­retet, s az alkotmány sánczai közti a haza javát sze­melő haladás diszesit; olly tisztikart ismer, melly a közjó előmozdításán vetélkedve működik, a hozott határzatoknak pontos és hátramaradás nélküli végre­hajtását szent kötelességének tartja, s minden eljá­rása szeplőtelen; s eszerint hiszi, hogy valamint ed­dig , úgy aztán is tisztelni fogjuk felséges fejedel­münk törvényes rendeletit, haladni fogunk a nagy me­zőn, mellyel felséges fejedelmünk kegyelme a haza mind szellemi, mind anyagi kifejlődésére nyitott, szeretni fogjuk hazánkat tisztán s valódi értelemben, hogy igy bebizonyítsuk, miszerint fejedelmét s alkotmányos ha­záját egyiránt hőn szerető Árvának korcsosultlan fiai vagyunk. Továbbá hevültebb hangulattal buzditólag in­te, mikép távol legyen tőlünk minden pártoskodás, melly csak ritkán szül üdvös eredményeket, távol az emberi méltóságot törpitő lélekvásárlás, melly sok megyékben annyira szétharapózott káros következ­ményeivel! — segítsünk közakarattal azon alkotmá­nyos állásunkat lealacsonyító bajon , bizonyítsuk be , hogy ezen pusztító kórt gyökeresen kiirtani csak rajtunk áll; mit sikeresen csak úgy létesíthetendünk, ha tetteink nem alaptalan gyanúsításokon, hanem az egyetértést an­nyira eszközlő viszonti felvilágosításon alapulandnak; végre kinyilatkoztatva , mikép hivatalos eljárása nyomán bebizonyitandja, hogy koronás fejedelmünk­nek hű jobbágya, Árvának pedig, melly­től megválni soha sem akar, háladatos fia élete végső perczeig ma­radni kíván; a KK. és RR. iránta bebizonyított szíves­ségüket és bizodalmukat hálás érzéssel megköszöné.— E mély hatásban osztozott jeles szónoklatra derék má­sodalispánunk Monyák József válaszola a BR. nevében, s tolmácsolá­sbeli örömünket, miszerint koronás fejedel­münk bölcs intézkedése által megyénk kormányára, mellyen mindig dicső emlékű férfiak ültek, jelenleg is olly tisztes férfiút juttatni kegyelmesen méltóztatott, hogy közügyeinket vezesse, s minket a már ismert ös­vényen vezéreljen, ki becses­élte első zsengéjét e me­gyében nyerő, s munkás korának működéseit s fá­radozásait is szeretett megyéje közjavának szentelé; nyilvánitá továbbá: mikép mondhatlanul örvendünk, hogy magos főkormányzónk e magas hivatására tett magasítását egyedül önérdemeinek, önerényeinek kö­szönheti, s hogy megyénk főkormányzása olly alkot­mányos elvű férfiúra bízatott, ki helyzetünk minden körülményeivel tökéletesen ismeretes, s közboldogi­­tásán buzgóan működni akar és tud; s kinyilatkoztat­tá, hogy ezen örömtől buzdittatva, hódoló tisztelettel sietünk kegyelmes koronás fejedelmünk legmagasb pa­rancsát elfogadni, mellynélfogva utasitalunk, hogy ő magát főispáni helytartónknak ismerni, tisztelni, s minden időben nekik engedelmeskedni kötelességünk­nek tartsuk; ennélfogva teljes készséggel sietünk O­mlga főkormányzói igazgatása iránt minden engedel­­meskedési készségünket annál inkább is nyilvánítani, mert tökéletesen meg vagyunk győződve, hogy Ómlga fáradozásait egyedül közjólétünk előmozdítására fordí­tani, és főképen oda törekedni méltóztatandik, miszerint a kormány s haza közt olly sokszor s olly szomorúan történni szokott elkülönözés megszüntetésével ennek jog s java, az amannak jog­­s javától soha el ne választassák; kinyilatkoztatá továbbá, hogy a KK. és Rt. teljes meg­nyugvással látják a megyei főkormányt ő maga kezei­ben letéve, mellynek magukat alávetni sohasem ké­telkednek, biztos megelégedéssel belépve az előttük kitárt mezőre, mellyen ő maga bölcs vezérlete alatt minden köztanácskozásokban résztvenni, a közügyek megfontolásába befolyni, s azok elintézése körül mű­ködni nem annyira szoros kötelességnek, mint inkább örömteljes foglalatosságnak tekintendik minden alkot­mányos szabadsági jogok gyakorlatát, mert ő maga bölcs vezérlete alatt teljesen biztosítva vannak, hogy azoknak békés élvezése körüli szorgos kivivására soha szorittatni nem fognak. Végre hatályos oltalmába ajánlá ő magának az adózó népet, mellynek majd kilenczven ezerre menő száma ő mlgában minden szomorú sorsá­nak enyhítőjét, számos szükségeiben gyámolóját, s balhelyzetében legerősebb támaszát tisztelni meg nem szünendik.—Ezen szokásos szónoklati tisztelgések után Smrecsányi János közkedvességü főszolgabiránk, miután ő cs. kir. ap. felsége által a nm m. kir. httanács titoknokává kineveztetett, hivataláróli leköszönése s a megyétők­ érzékeny bucsuzása következett; s a sok­oldalú 28 éves férfim, ki a mérsékleti haladó pártnak egyik fő támasza, s a túlzók hatalmas ostorozója volt, a szó legszorosb értelmében búcsúzott, s minden hang­ejtése, minden arezvonása mondhatlan fájdalomban osztozott; s hogy az utókor is tudja, milly keserv­teli érzettel vettük megyénkbeli távozását, másnap közkívánatra elhatároztatott, hogy jeles szónoklata jegyzőkönyvbe igtattassék. Én pedig nekie őszintén kívánom, hogy a magyarok hatalmas Istene lépteit olly utakon vezérelje, hol csupán a megelégedés s öröm honolni szokott. Az egész ünnepélyt, miután magos főispáni helytartónk némelly kül-s belmegyeieket még táblabirákul kinevezett volna, egy vig s fesztelen la­koma zárá be. A következő napon, midőn a történ­­tek hitelesíttettek, s magos főkormányzónk által még némelly megyebeli egyének, mellyek között csekély személyem is találtatik, táblabirákul kineveztettek vol­na , a gyűlés eloszlott. C. M. SSaranjából május 22-én. Megyénk teg­nap igazi örömünnepet ült, midőn azt, kit eddig istö­römmel és nemes büszkeséggel mondott a magáénak, ifjabb székhelyi Majláth Györgyöt, elfoglalni látó fő- 335

Next