Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-06-01 / 85. szám
munka s fuvarbér majdnem hihetlen egyenetlenséget következteti. Ehez járul majdnem minden vizeink rakonczátlansága, melly ismét részint a tulajdont fenyegeti veszéllyel, részint pedig a helyből mozdulás nehézségeit és költséges voltát szaporítja. Mennyi kívánni valót hagy hátra közigazgatásunk, akár a formák tökéletlenségét s az ügykezelési pontosság hiányát, akár a gyorsaságot, és egy inhumánus bánásmódnak ha nem épen mindennapiságát, de könnyen előfordulhatását vesszük figyelembe, az eléggé tudva van, így például még városainknak nagy részében is, milly kevés pártolásra számíthat a műipar az illető testületek részéről, mihelyt valamelly régi balfogalommal, vagy a tanács, és választott polgárság néhány szálasabb tagjai, vagy kegyeltjeik képzelt, vagy valódi érdekeivel jön összeütközésbe! Azt sem szükség bővebben magyarázgatni, mikint honunk politikai körülményei , az eszméknek azon forrása, melly senki sem tudja hol fog megállapodni, örökös czivódásunk kormányunkkal; azon kózállapot, hogy a politikai jogok gyakorlatát már majdnem mindig csupán a fegyveres erő közbejötté teszi lehetővé, vagy legalább életveszély nélkülivé; azon szörnyű turbulentia, mellyel még az ollyan tárgyakat is kezeljük, miknek a csend, és béke életfeltételük; nem szükség, mondok, magyarázhatni, hogy mindezek hazánkat a külföldi ember előtt ,a lakhatóság nem épen legszebb színében tüntetik elő Higye el nekünk, tisztelt jelenkori barátunk, hogy mindezen, itt inkább csak érintett, mint kellőleg elemezett viszonyok ha nem is épen lakhatlanná, de kellemesen lakhatóvá ezen országot nem teszik, és a kültőkepénzest sokkal inkább ijesztik, semhogy egy 10 pernyi védvám ezen bajoknak létezését szemeiben megsemmisíthetné. Azt is hisszük mi ennélfogva, hogy minden, mit hozunk lakhatóbbá, kellemesebbé tételére cselekszünk, egyenesen a műipar buzdítása, és illetőleg költőkék bevándorlásának, külértelmesség ide szivárgásának érdekében történik, és egy 10 pernyi Ausztria elleni védvámnál — ha az lehető vagy czélirányos volna is — sokkal észrevehetőbben és az egészre üdvösebben fogna hatni. Közlekedési eszközeinknek nem holmi foltozgatásokkal, hanem összefüggőleges nagybani javítása és átalános jó karba tétele; megyéink ollyan igazgatása, melly a rendet lehetővé, a tisztviselői önkényt pedig minél ritkábbá teszi, és hol előfordul, szigorúan fenyíti; városainknak jobb elrendezése s a különféle egyedáruságok túlsúlyának megszüntetése, mi a közigazgatást illeti; szépítése és kényelmessé tétele pedig, mi külalakjukra és beltulajdonaikra vitetik; czélirányosan kezelt takarékpénztárak elterjedése sat., mindezek egyenkint is, de összefogva bizonyosan nagyobb vonzó hatást gyakorlanának, mint t. barátunk 10 pernyi védvámja, és azon áthiedelem, hogy számtalan hiányaink, mert mi már hozzájuk szoktunk , a külföldi tőkepénzes szemeiben is csak olly jelentőség nélküliek, mint amillyeknek egynémellyikünk hirdeti. És ha ez így van a kültőkepénzek tekintetében, bizonyosan még inkább igy kell annak lenni az ipar azon ágaira nézve, mellyek honi tőkék által honosíttattak meg, vagy indíttattak azon emelkedésnek, melly itt ott tapasztalható. Ezek, az igaz, mint látszik, csak igen kevéssé vonták magokra jelenkori 1. barátunk figyelmét, mert legnagyobb részükre nézve védvámokat nem is hoz javaslatba, s kivált csak a pamut, len, kender, gyapjú és selyem-gyártmányokra kívánja ezeket kiterjeszteni. Pedig az itt említett iparágakon kívül vannak még számosan egyebek, mellyek szinte fontosak, és ha már buzdításról van szó, annyiban érdemlenek legalább ugyanannyi figyelmet, mint a felebbiek, mert valóban léteznek, több munkást és tőkét foglalkoztatnak mint azok, mellyek, mint p. o. a pamutgyáripar, úgyszólván még nem is, vagy alig alig léteznek, és így tulajdonképen nem buzdítandók, hanem inkább még csak teremtendők. Nem tudjuk, mit vétett t. barátunknak, például a czukor, vas, bőr, szesz, üveg, kőedény s porczellán-ipar, hogy ezeket a 10 pernyi védvámban részesíteni nem kegyeskedik? Pedig ezeknek is van ám buzdításra szükségök, ámbár nem védvámokra, mert őszintén megvallva , sem az irodalom, sem pedig magánértekezés útján, egyetlen egy gyárossal vagy iparűzővel sem találkozunk, ki védvámokat kívánt volna, mellyeket eddig csupán a nemiparűzők, és igy ezen viszonyok által közvetlenül nem érdeklettek, kezdtek követelni. Azt sem kell felejteni, miszerint a honunkban ittott találtató iparágak, mellyeknek némellyike egészséges jó karban van , és ha legnagyobb tökélyig nem hágott is, de a felé tart, mind mai napig nélkülözték a védvámokat, mellyeknek hiánya tudtunkra egyetlen egy honi iparágnak elpusztulását sem következtette. Mi kik e sorokat írjuk, már hosszabb idő óta foglalkozunk kétféle gyárral. Az egyik széksó(Soda, Natron), a másik szeszgyár. Mindkettő, ha nem épen a legnagyobb, de olly lábra van állítva, miszerint az szép somma pénzt hoz mozgásba. Védvámmal az ausztriai ipar ellen ezen czikkeknek egyike sem védetik, és azért a gyártás mégis foly és nyereséggel űzetik. Mi különösen a szeszgyártást illeti, az még akkor honosult nálunk és vidékünkön meg, mikor Galicziából igen tetemes vala honunkba a behozatal, és mégis ezen körülmény daczára a gyártási nyereség által, legszigorúbb számítás szerint, öt esztendő leforgása alatt az egész gyárba befektetett tőkénk kifizette magát, pedig kellett ám akadályokkal küzdeni, kivált eleinte. Azonban ezek között, nem említvén a gazdászati összes viszonyokat, mellyek például a burgonyatermesztésre gyakran akadályozólag hatnak, de a mellyeken csak számos körülmények változása segíthet, különösebben csak kettő érdemel említést: egyik a jó kézművesek ritkasága, másik a közlekedések rész állapotja. Ezen utóbbi körülmény hatását éreztük mindig leginkább és tapasztaltuk legkártékonyabbnak, minden számítást, előregondoskodást meghiúsítónak, és a gyártás hasznait, mind a szükséges anyagok eldrágítása, mind a kész kelme elszállításának nehézségei és bizonytalanságai által leginkább csökkentőnek, sőt nagyrészben elnyelőnek. Mindezt pedig annyira, miszerint részünkről semmi egyéb buzdítást sem kívánunk, mint ezen körülmények jobbra változását, és így csak azon óhajtásunk marad fen, hogy mi az elsőt illeti, bár sikerülne az iparegyesületnek, hogy ebeli hiányaink minél inkább és minél rövidebb idő múlva pótoltassanak, és bár látná által mindenki más részről, hogy a második körül tömérdek a halaszthatlan teendő! És mi itt, midőn elszámlálgatjuk azon főbb akadályokat, mellyek az ipar diszlését hátráltatják honunkban, és vizsgálgatjuk végig a külföldi tőkék beszivárgását elősegíthető buzdítási módokat, nem azon iparágakat értjük, mellyek mellett magunk közvetlen érdekeltetünk, hanem mindazokat, mellyek kisebb-nagyobb mértékben már léteznek, vagy ezentúl keletkezendnek, mert ha nem mindegyikre hat is a szükséges nyersanyagok szállításának nehézsége és költséges volta olly kézzelfoghatólag kártékonyan , mint azokra, mellyeknél az előállított kész gyártmány, súlyához és tömegéhez képest aránylag csekélyebb becsű, de azért minden létező iparág fogja érezni az illyen nem kedvező körülmények súlyát; kihat mindegyikre a különbnemű honi productív erők és forrásoknak, a roszközlekedések miatt fejletlen és bedugult állapota; érzi az e miatt nem élénkülő bel- és külkereskedés, a pénz lassú forgása, a tömegek igen csekély fogyasztási képességének részint sújtó, részint akadályozó következéseit minden létező ipar; a nem létező pedig vagy épen miattok nem keletkezik, vagy ha talán lábra kap is egyik vagy másik ága, miattok nem díszük kellőleg, vagy sinylik és elsorvad végtére. (Vége köv.) TIRVEKTHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. BiBaarbol- V.-Olaszi, május 20dikán.Tegnap rendkívüli gyűlésünk vala, zajos és lármás, de egybehasonlitván azt a letűnt évek hasonló körülmények között tartott népes gyűléseivel, lármátlan, sőt csendes. Tárgya: ő cs. kir. felségének a megyénk keblében munkálkodó biztosságnak legfelsőbb helyre tett jelentésére kiadott kegyelmes válaszát tudató, e folyó év februárjén kelt m. k. h tanács intézményének kihirdetése volt. Mielőtt azonban a gyűlés történetét adnók, legyen szabad némelly azt megelőző eseményeket megemlítenünk, mik, mint hisszük, gyűlésünk menetelére, az ott egymással szemközt álló pártfelek kedélyhangulatára elhatárzó befolyással voltak. Kevés napokkal gyűlésünk határideje előtt Deák Ferencz Nagyváradon keresztül Erdélybe utazván, ígérte, miként visszatértével városunkban tovább fog mulatni. Váradjai visszatérendésének ideje, a gyűlést megelőző napra esvén, megyénk fiatalságának ellenzéki része fáklyás zenét kívánt rendezni; gr. H. S., más alkotmányos országokban annyira divatos lakomát —bancpiet-et—indítványozott. De az indítvány, mivel a költségaláírásban senki első nem akart lenni, mivel az illy lakomák honunkban szokatlanok , mivel a fáklyás zenénél költségesebbek, megbukott. A lakoma megbukván, a fáklyás zene a körülmények retorjain fáklyás és énekes tisztelgéssé szűrődött. Miképp elmondjuk. Rendkívüli gyűlésünk alispánunk elnöklete alatt vala megtartandó, mert, a meghirdető levél szavai szerint ,,akkor ( máj. 19ki gyűlésen) valamint (főispán) helyettes ur ő nagyságának att. KK. és Ehhez a tisztújítás tekintetéből megigazítandó nemesek összeírása iránt irt levele, úgy egyéb sürgetős tárgyak is felterjesztendők.“ Főispáni helyettes urnak e politikáját, mint mondák, sokan helyeslik, mert e cselekvése által az ellenzék végkitöréseinek szabad tért engedvén, személyét a megtámadásoktól biztosította. A körülmény azonban változott. Hit kezde városunkban szárnyaltani, miszerint ő nagysága gyűlésünkben elnökölend. Szent János napja volt, névünnepe a conservativ fél egyik szónokának, ez elvrokonait a koszorú vendégfogadóban megvendégelé. E kis ünnepély adott létert egy más nagyobb ünnepély eszméjének, mellynek egyszersmind a conservativ-fél öregbült ereje demonstratiójának, és mintegy diadaljelének kelle lennie; s ez eszmei tisztelkedés a gyűlés előestéjén a méltós, főispáni helytartó urnak. Az indítvány pártoltatik, a költségek kiszámitatnak, aláírási ivek adatnak ki, költséggyűjtők választatnak, másnap, a jobb oldal emberei a tervet tetszéssel fogadván, a költség nagy része megajánltatik, pár nap alatta kívánt mennyiséget túlhaladó összeg gyűlvén, szónokul Hrabovszky János választatik, a barna hangászok megbéreltetnek, s az ünnepélyre előkészületek létetnek. Biz uraim, kár volt eddig is összedugni kezeiteket, kár volt meg nem tisztelnetek elvrokonaitok jelesleteit, mit a másik fél cselekszik. Vajha ezután azon elv védelmében , melly híveinek váltjátok magatokat, annyi erélyt fejtenétek ki legalább, mennyit érintett tervetek kivitelében tanúsítottatok. De igazak Perger J. szavai, eddigi cselekvéstöket „félénk visszavonulás, elcsüggedés, az erőszak ellen hasonló erőt ellentámasztani kételkedő bátortalanság, s több gyakran politikai indifferentismus s lassú erélytelen fellépés“ bélyegzi. Igaz könnyebb: zsarnokság, önkény, igazságtalanság, jogtalanság, s több más hason szabású szavakkal az elaltatott hallgatóság tetszését megnyerni, magának tapsokat biztosítani; könnyebb a divatos elvek és eszmék mellett vívni, gyakran a legfonákabb elméletekre épített népjogok mellett harczolni, mert a nép rögtön szórja hervatag koszorúit, és nehezebb a legigazságosabb ügyet legyőző védokokkal támogatni, mert midőn az elsőbb esetekben csak felületes ismeretek kivántatnak, emez mély stúdiumot követel, s mig a nép az okoskodásoktól elfordul, a könnyűség megkapja, csak kilires uraim! mert igaz e latin mondat: dii laboribus omnia bona vendunt. De menjünk tovább. — Illy előkészületek közt a gyűlés előestvére bekövetkezék. Színészeink Deák Ferencznek, és vele utazó koszorús költőnknek Vörösmartynak egy vígjáték előadásával, a fóti dal eléneklésével, Vörösmarty árvíz czimű költemény elszavalásával, s végül Mezei váradi festész által készült Deák, Wesselényi, Beöthy, és Vörösmarty találkozását ábrázoló transparenttel; számos nézőség és hallgatóság előtt, tisztelkedtek.Míg a szini előadás tartott, a főispáni helytartók nagyságának laba előtt felszámítathatlan sokaság gyűlt össze. 10 óra táján a tisztelgők 119 fáklya fényénél zene kiséret mellett megérkeztek kitűzött helyekre, és hosszas éljen harsogás után Hrabovszky János elszavalt beszédét, s nagyságának válasza követé; ismét zene, s a tisztelkedés be van fejezve. A hallgató sokaság előbbi helyéről áradatként az alispán lakja felé özönlött, s a színházból jövőkkel összetalálkozván, egyesült, az utcza lépve volt emberekkel. A fáklyások felkiáltás által történt határozat következtében a sokaság nyomán Deák Ferencz lakja felé vették „éljen“ rivalgások közötti útjukat; a fáklyavivők, a teendőkről jó eleve értesítve nem lévén, az alispáni lak előtt megállapodtak, de egy vezérhang által:„haladjunk, itt meg nem állunk“ menésre indíttatván, zenéjökkel elvonultak , s velök a zene csőditett sokaság egy része. A nagy utczán és kishidon keresztül szent László terére érkezvén, egy vezértag szavára: „Ide azért jöttünk, hogy a fáklyákat eloltsuk, békességgel haza menjünk, holnap a gyűlésen meglátjuk egymást, eltávoztak. Ez volt tehát az első demonstratio Biharban a conservativ részről a demokraták ellen ? — Fél órai időköz után érkeztek Deák tisztelgői, kevesebb fáklyákkal. Az érkezők a sokaságba olvadván, egy harsány : „Deák éljen“re fakadtak. A színészek Vörösmarty szózatát eléneklék. Szacsvay Imre beszédet tartott, s elmondá, mit illy alkalommal mondhatni. Deák válaszolt. Beszédét, következő szavakkal végezvén: „harmadszor mondom, Isten küldje el hozzátok a békesség, egyetértés és szeretet angyalát.“ Mi azt hisszük, hogy Deák Ferencznek e beszéde, gyűlésünkön jelenléte, a conservativek demonstratiója, végül az a körülményke, miszerint jövő holnap 23 án tisztújítás tartandó, nagy befolyással voltak gyűlésünk békés menetelére s a kedélyek lehangolására. Gyűlés. Korán kell mennünk, hogy a gyűlési 339