Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-06-01 / 85. szám

munka s fuvarbér majdnem hihetlen egyenetlenséget kö­vetkezteti. Ehez járul majdnem minden vizeink rakon­­czátlansága, melly ismét részint a tulajdont fenyegeti ve­széllyel, részint pedig a helyből mozdulás nehézségeit és költséges voltát szaporítja. Mennyi kívánni valót hagy hátra közigazgatásunk, akár a formák tökéletlenségét s az ügykezelési pontosság hiányát, akár a gyorsaságot, és egy inhumánus bánásmódnak ha nem épen mindenna­­piságát, de könnyen előfordulhatását vesszük figyelem­be, az eléggé tudva van, így például még városainknak nagy részében is, milly kevés pártolásra számíthat a mű­­ipar az illető testületek részéről, mihelyt valamelly régi balfogalommal, vagy a tanács, és választott polgárság néhány szálasabb tagjai, vagy kegyeltjeik képzelt, vagy valódi érdekeivel jön összeütközésbe! Azt sem szükség bővebben magyarázgatni, mikint honunk politikai kö­rülményei , az eszméknek azon forrása, melly senki sem tudja hol fog megállapodni, örökös czivódásunk kor­mányunkkal; azon kózállapot, hogy a politikai jogok gyakorlatát már majdnem mindig csupán a fegyveres erő közbejötté teszi lehetővé, vagy legalább életveszély nélkülivé; azon szörnyű turbulentia, mellyel még az ollyan tárgyakat is kezeljük, miknek a csend, és bé­ke életfeltételük; nem szükség, mondok, magyarázhat­ni, hogy mindezek hazánkat a külföldi ember előtt ,a lakhatóság nem épen legszebb színében tüntetik elő Higye el nekünk, tisztelt jelenkori barátunk, hogy mindezen, itt inkább csak érintett, mint kellőleg ele­mezett viszonyok ha nem is épen lakhatlanná, de kel­lemesen lakhatóvá ezen országot nem teszik, és a kül­­tőkepénzest sokkal inkább ijesztik, semhogy egy 10 pernyi védvám ezen bajoknak létezését szemeiben meg­semmisíthetné. Azt is hisszük mi ennélfogva, hogy minden, mit hozunk lakhatóbbá, kellemesebbé téte­lére cselekszünk, egyenesen a műipar buzdítása, és illetőleg költőkék bevándorlásának, külértelmesség ide szivárgásának érdekében történik, és egy 10 pernyi Ausztria elleni védvámnál — ha az lehető vagy czél­­irányos volna is — sokkal észrevehetőbben és az egész­re üdvösebben fogna hatni. Közlekedési eszközeinknek nem holmi foltozgatásokkal, hanem összefüggőleges nagybani javítása és átalános jó karba tétele; megyé­ink ollyan igazgatása, melly a rendet lehetővé, a tiszt­viselői önkényt pedig minél ritkábbá teszi, és hol elő­fordul, szigorúan fenyíti; városainknak jobb elrende­zése s a különféle egyedáruságok túlsúlyának meg­szüntetése, mi a közigazgatást illeti; szépítése és ké­nyelmessé tétele pedig, mi külalakjukra és beltulajdona­­ikra vitetik; czélirányosan kezelt takarékpénztárak elter­jedése sat., mindezek egyenkint is, de összefogva bizo­nyosan nagyobb vonzó hatást gyakorlanának, mint t. ba­rátunk 10 pernyi védvámja, és azon áthiedelem, hogy számtalan hiányaink, mert mi már hozzájuk szoktunk , a külföldi tőkepénzes szemeiben is csak olly jelentőség nélküliek, mint a­millyeknek egynémellyikünk hirdeti. És ha ez így van a kültőkepénzek tekintetében, bizonyosan még inkább igy kell annak lenni az ipar azon ágaira nézve, mellyek honi tőkék által hono­síttattak meg, vagy indíttattak azon emelkedésnek, melly itt ott tapasztalható. Ezek, az igaz, mint látszik, csak igen kevéssé vonták magokra jelenkori 1. barátunk figyelmét, mert legnagyobb részükre nézve védvámokat nem is hoz javaslatba, s kivált csak a pamut, len, kender, gyapjú és selyem-gyártmányokra kívánja eze­ket kiterjeszteni. Pedig az itt említett iparágakon kívül vannak még számosan egyebek, mellyek szinte fon­tosak, és ha már buzdításról van szó, annyiban ér­demlenek legalább ugyanannyi figyelmet, mint a feleb­­biek, mert valóban léteznek, több munkást és tőkét foglalkoztatnak mint azok, mellyek, mint p. o. a pa­mutgyáripar, úgy­szólván még nem is, vagy alig alig léteznek, és így tulajdonképen nem buzdítandók, ha­nem inkább még csak teremtendők. Nem tudjuk, mit vétett t. barátunknak, például a czukor, vas, bőr, szesz, üveg, kőedény s porczellán-ipar, hogy ezeket a 10 pernyi védvámban részesíteni nem kegyeskedik? Pedig ezeknek is van ám buzdításra szükségök, ámbár nem védvámokra, mert őszintén megvallva , sem az iroda­lom, sem pedig magánértekezés útján, egyetlen egy gyárossal vagy iparűzővel sem találkozunk, ki védvá­mokat kívánt volna, mellyeket eddig csupán a nem­­iparűzők, és igy ezen viszonyok által közvetlenül nem érdeklettek, kezdtek követelni. Azt sem kell felejteni, miszerint a honunkban ittott találtató iparágak, mel­­lyeknek némellyike egészséges jó karban van , és ha legnagyobb tökélyig nem hágott is, de a felé tart, mind mai napig nélkülözték a védvámokat, mellyek­­nek hiánya tudtunkra egyetlen egy honi iparágnak el­pusztulását sem következtette. Mi kik e sorokat írjuk, már hosszabb idő óta foglal­kozunk kétféle gyárral. Az egyik széksó(Soda, Natron), a másik szeszgyár. Mindkettő, ha nem épen a legna­gyobb, de olly lábra van állítva, miszerint az szép somma pénzt hoz mozgásba. Védvámmal az ausztriai ipar ellen ezen czikkeknek egyike sem védetik, és azért a gyártás mégis foly és nyereséggel űzetik. Mi különösen a szesz­gyártást illeti, az még akkor honosult nálunk és vidékün­kön meg, mikor Galicziából igen tetemes vala honunkba a behozatal, és mégis ezen körülmény daczára a gyártási nyereség által, legszigorúbb számítás szerint, öt eszten­dő leforgása alatt az egész gyárba befektetett tőkénk ki­fizette magát, pedig kellett ám akadályokkal küzdeni, ki­vált eleinte. Azonban ezek között, nem említvén a gazdá­­szati összes viszonyokat, mellyek például a burgonya­­termesztésre gyakran akadályozólag hatnak, de a mel­­lyeken csak számos körülmények változása segíthet, kü­lönösebben csak kettő érdemel említést: egyik a jó kéz­művesek ritkasága, másik a közlekedések rész állapotja. Ezen utóbbi körülmény hatását éreztük mindig leginkább és tapasztaltuk legkártékonyabbnak, minden számítást, előregondoskodást meghiúsítónak, és a gyártás hasznait, mind a szükséges anyagok eldrágítása, mind a kész kel­me elszállításának nehézségei és bizonytalanságai által leginkább csökkentőnek, sőt nagyrészben elnyelőnek. Mindezt pedig annyira, miszerint részünkről semmi egyéb buzdítást sem kívánunk, mint ezen körülmények jobbra változását, és így csak azon óhajtásunk marad fen, hogy mi az elsőt illeti, bár sikerülne az iparegyesületnek, hogy ebeli hiányaink minél inkább és minél rövidebb idő múl­va pótoltassanak, és bár látná által mindenki más részről, hogy a második körül tömérdek a halaszthatlan teendő! És mi itt, midőn elszámlálgatjuk azon főbb akadályokat, mellyek az ipar diszlését hátráltatják honunkban, és vizs­­gálgatjuk végig a külföldi tőkék beszivárgását elősegít­hető buzdítási módokat, nem azon iparágakat értjük, mel­lyek mellett magunk közvetlen érdekeltetünk, hanem mindazokat, mellyek kisebb-nagyobb mértékben már lé­teznek, vagy ezentúl keletkezendnek, mert ha nem mind­egyikre hat is a szükséges nyersanyagok szállításának nehézsége és költséges volta olly kézzelfoghatólag kár­tékonyan , mint azokra, mellyeknél az előállított kész gyártmány, súlyához és tömegéhez képest aránylag cse­kélyebb becsű, de azért minden létező iparág fogja érezni az illyen nem kedvező körülmények súlyát; kihat mind­egyikre a különbnemű honi productív erők és források­nak, a rosz­közlekedések miatt fejletlen és bedugult álla­pota; érzi az e miatt nem élénkülő bel- és külkereskedés, a pénz lassú forgása, a tömegek igen csekély fogyasztási képességének részint sújtó, részint akadályozó követke­zéseit minden létező ipar; a nem létező pedig vagy épen miattok nem keletkezik, vagy ha talán lábra kap is egyik vagy másik ága, miattok nem díszük kellőleg, vagy sinylik és elsorvad végtére. (Vége köv.) TI­RVEKTHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. BiBaarbol- V.-Olaszi, május 20dikán.Teg­nap rendkívüli gyűlésünk vala, zajos és lármás, de egybehasonlitván azt a letűnt évek hasonló körülmé­nyek között tartott népes gyűléseivel, lármátlan, sőt csendes. Tárgya: ő cs. kir. felségének a megyénk keblében munkálkodó biztosságnak legfelsőbb helyre tett jelentésére kiadott kegyelmes válaszát tudató, e folyó év február­jén kelt m. k. h tanács intézményé­­nek kihirdetése volt. Mielőtt azonban a gyűlés tör­ténetét adnók, legyen szabad némelly azt megelőző eseményeket megemlítenünk, mik, mint hisszük, gyű­lésünk menetelére, az ott egymással szemközt álló pártfelek kedélyhangulatára elhatárzó befolyással vol­tak. Kevés napokkal gyűlésünk határideje előtt Deák Ferencz Nagyváradon keresztül Erdélybe utazván, ígérte, miként visszatértével városunkban tovább fog mulatni. Váradjai visszatérendésének ideje, a gyűlést megelőző napra esvén, megyénk fiatalságának ellen­zéki része fáklyás zenét kívánt rendezni; gr. H. S., más alkotmányos országokban annyira divatos lakomát —bancpiet-et—indítványozott. De az indítvány, mivel a költségaláírásban senki első nem akart lenni, mi­vel az illy lakomák honunkban szokatlanok , mivel a fáklyás zenénél költségesebbek, megbukott. A lakoma megbukván, a fáklyás zene a körülmények retorjain fáklyás és énekes tisztelgéssé szűrődött. Mikép­p el­mondjuk. Rendkívüli gyűlésünk alispánunk elnöklete alatt vala megtartandó, mert, a meghirdető levél sza­vai szerint ,,akk­or ( máj. 19ki gyűlésen) valamint (főispán) helyettes ur ő nagyságának­ att. KK. és Eh­hez a tiszt­újítás tekintetéből meg­igazítandó nemesek összeírása iránt irt le­vele, úgy egyéb sürgetős tárgyak is felter­jesztendők.“ Főispáni helyettes urnak e politikáját, mint mondák, sokan helyeslik, mert e cselekvése ál­tal az ellenzék végkitöréseinek szabad tért engedvén, személyét a megtámadásoktól biztosította. A körül­mény azonban változott. Hit kezde városunkban szár­­nyaltani, miszerint ő nagysága gyűlésünkben elnökö­­lend. Szent János napja volt, névünnepe a conserva­­tiv fél egyik szónokának, ez elvrokonait a koszorú vendégfogadóban megvendégelé. E kis ünnepély adott létert egy más nagyobb ünnepély eszméjének, melly­­nek egyszersmind a conservativ-fél öregbült ereje demonstratiójának, és mintegy diadaljelének kelle len­nie; s ez eszmei tisztelkedés a gyűlés előestéjén a méltós, főispáni helytartó urnak. Az indítvány pártol­­tatik, a költségek kiszámitatnak, aláírási ivek adatnak ki, költséggyűjtők választatnak, másnap, a jobb oldal emberei a tervet tetszéssel fogadván, a költség nagy része megajánltatik, pár nap alatta kívánt men­nyiséget túlhaladó összeg gyűlvén, szónokul Hra­­bovszky János választatik, a barna hangászok meg­­béreltetnek, s az ünnepélyre előkészületek létetnek. Biz uraim, kár volt eddig is összedugni kezeiteket, kár volt meg nem tisztelnetek elvrokonaitok jelesleteit, mit a másik fél cselekszik. Vajha ezután azon elv vé­delmében , melly híveinek váltjátok magatokat, annyi erélyt fejtenétek ki legalább, mennyit érintett terve­tek kivitelében tanúsítottatok. De igazak P­e­r­g­e­r J. szavai, eddigi cselekvéstöket „félénk visszavonulás, elcsüggedés, az erőszak ellen hasonló erőt ellentámasz­tani kételkedő bátortalanság, s több gyakran politikai in­­differentismus s lassú erélytelen fellépés“ bélyegzi. Igaz könnyebb: zsarnokság, önkény, igazságtalanság, jog­talanság, s több más hason szabású szavakkal az elalta­tott hallgatóság tetszését megnyerni, magának tapsokat biztosítani; könnyebb a divatos elvek és eszmék mel­lett vívni, gyakran a legfonákabb elméletekre épített népjogok mellett harczolni, mert a nép rögtön szórja hervatag koszorúit, és nehezebb a legigazságosabb ügyet legyőző védokokkal támogatni, mert midőn az elsőbb esetekben csak felületes ismeretek kivántatnak, emez mély stúdiumot követel, s mig a nép az okos­kodásoktól elfordul, a könnyűség megkapja, csak kil­ires uraim! mert igaz e latin mondat: dii laboribus omnia bona vendunt. De menjünk tovább. — Illy elő­készületek közt a gyűlés előestvére bekövetkezék. Színé­szeink Deák Ferencznek, és vele utazó koszorús köl­tőnknek Vörösmartynak egy vígjáték előadásával, a fóti dal eléneklésével, Vörösmarty árvíz czimű­ költe­mény elszavalásával, s végül Mezei váradi festész által készült Deák, Wesselényi, Beöthy, és Vörösmarty találkozását ábrázoló transparenttel; számos nézőség és hallgatóság előtt, tisztelkedtek.­Míg a szini elő­adás tartott, a főispáni helytartó­k nagyságának laba előtt felszámítathatlan sokaság gyűlt össze. 10 óra táján a tisztelgők 119 fáklya fényénél zene kiséret mellett megérkeztek kitűzött helyekre, és hosszas éljen harsogás után Hrabovszky János elszavalt beszédét, s nagyságának válasza követé; ismét zene, s a tisztel­kedés be van fejezve. A hallgató sokaság előbbi helyéről áradatként az alispán lakja felé özönlött, s a színházból jövőkkel összetalálkozván, egyesült, az utcza lépve volt emberekkel. A fáklyások felkiáltás által történt határozat következtében a sokaság nyomán Deák Ferencz lakja felé vették „éljen“ rivalgások közötti útjukat; a fáklyavivők, a teendőkről jó eleve értesítve nem lévén, az alispáni lak előtt megállapodtak, de egy vezérhang által:„haladjunk, itt meg nem állunk“ menésre indíttatván, zenéjökkel elvonultak , s velök a zene­ csőditett sokaság egy része. A nagy utczán és kis­­h­idon keresztül szent László terére érkezvén, egy ve­zértag szavára: „Ide azért jöttünk, hogy a fák­lyákat eloltsuk, békességgel haza menjünk, holnap a gyűlésen meglátjuk egymást, eltá­voztak. Ez volt tehát az első demonstratio Biharban a conservativ részről a demokraták ellen ? — Fél órai időköz után érkeztek Deák tisztelgői, kevesebb fák­lyákkal. Az érkezők a sokaságba olvadván, egy har­sány : „Deák éljen“re fakadtak. A színészek Vörösmarty szózatát eléneklék. Szacsvay Imre beszédet tartott, s elmondá, mit illy alkalommal mondhatni. Deák vála­szolt. Beszédét, következő szavakkal végezvén­: „har­madszor mondom, Isten küldje el hozzátok a békesség, egyetértés és szeretet angyalát.“ Mi azt hisszük, hogy Deák Ferencznek e beszéde, gyű­­­lésünkön­ jelenléte, a conservativek demonstratiója, végül az a körülményke, miszerint jövő holnap 23 án tisztújítás tartandó, nagy befolyással voltak gyűlésünk békés menetelére s a kedélyek lehangolására. Gyűlés. Korán kell­ mennünk, hogy a gyűlési 339

Next