Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)
1845-01-16 / 9. szám
selő orgánuma nincsen, s ennek véleményök szerint a kormány az oka, tehát minden törvénysértés nélkül mindjárt sérelem. A m. püspök pedig a hozzánk intézett turopolyai körlevél következésében magát az ország színe előtt tisztitó levelét — mellyben a turopolyai körlevélben koholt, személyére vonatkozógiényrágalmakat, ráfogott álhireket teltül talpig első betűtől utósóig valótlanoknak állítja — higgadt kedélylyel fontolóra vevén, azon, hogy nemzetiségünkhöz forróan ragaszkodó szellemmel a gyanút magáról elhárítani törekszik, örömérzést tapasztalánk kebleinkben, melly örömérzésünket levélben is a n. m. püspökkel tudatni elhalázzánk azon hozzá csatolt óhajtással, hogy nem csak a gyanút elhárítani törekedjék, de tettleg is bizonyitsa be vonzalmát nemzeti kincsünk iránt főkép ott, hol nemzetiségünk ellen olly forradalom harapózott el. Erre azonban lassaban nagy szócsata keletkezett ; ellenvetésül felhozatott, mikép lehet a bevádlott irta levél következtében azonnal s pedig levélben örömet nyilvánítani? holott nem tudjuk apodictice, valljon a turopolyai körlevélben előhordott tények alaptalanoké, de lelkes alispánunk megújítván indítványát erőteljes okokat horda elő, mig végre magunkévá tettük indítványát; ismételve mondás, mikép öröm-nyilatkoztatás más indokból nem létetik, mint azon törekvés méltánylásából, mellyel — daczára azon országszerte elhiresült illirismushozi állítólagos ragaszkodásnak — törekedik elhárítani azon balvéleményt, mintha magyar létére ön honának nemzetiség tekintetében ellensége volna.—Pro coronide talán kedves szolgálatot teendek, ha nyomorban sinlődő lakosaink erkölcsiségi s műveltségi fokát tanúsító lajstromot ide mellékelve küldöm. Az 1843. évi november hótől 1844. évi October hó 31 kéig tettes Árva vmegye fogházában 120 rab fordult meg; és pedig ezek közt férfi 107, asszony 13, vallásra nézve r. katholikus 110, * evangelicus 7, óhitű 1, zsidó 2, vétségekre nézve feleség-gyilkos 1, gyermek-gyilkos 2, történetes ember-gyilkos 2, gyújtogató 1, atyaverő 1, Isten ellen káromkodó 2, tolvaj 38, vérengző 10, csalárd 4, politialis vétségei 38 , gyanús kóborló 21 ; ezek közöl ez évben ítéltettek 65, származási helyekre visszautasíttattak 21, per alatt van; ezek köze a már múlt évben elitélt 33 is számítandó. Mindezen rabok közt 7 czigány személy — és pedig férfi 5 , asszony 2. A most említett rabok közöl belföldi volt 108, külföldi 12. Belföldiekből pedig kebelbeli 99 , és Liptó vmegyei 6, Gömör 1, Zemplén 1, Nyitra 1, ezek közt pedig nemes 8, mezővárosi 12 , nemtelen 88. Külföldiekből pedig Galicziából 9, Morvaországból 1, Orosz birodalomból 1, és Poroszországból 1. Mindezeken kívül még négy személy büntető perben szabadságból védelmezi magát. Budapesti E napokban nagy híre volt fővárosunkban, hogy egy úri hölgy az eltemettetés veszélyének volt kitéve, bővebb orvosi vizsgálat azonban kitüntető, hogy a testből csakugyan végkép eltűnt az élet. Ez alkalommal egyik helybeli német lap megemlíti, miszerint ugyan a napokban a vácziut melletti temetőben egy régi sirt ástak fel, mellyben a tetem kétségtelen jeleit mutatá az elevenen eltemettetésnek. Lehetlen, hogy illy szívrázó hírek hallatára ismét eszünkbe ne jusson a halottas kamrák szüksége, s lehetlen, hogy mellettük fel ne szólaljunk, akadjanak bár még annyian, kik az elevenen eltemettetés eseteit olly szerfelett ritkáknak tartják, miszerint ez ügyben költségesen rendelkezni fölösleges fáradság volna. Hogy azonban e borzasztó esetek nem ritkák , statistiai példákkal lehet bebizonyítni olly boldog országokból, hol az embertársakról e részben is keresztényileg gondoskodni nem tekintetik fölösleges dolognak; így p. o. Új-Yorkban, mióta egy új rendelet szerint a koporsók csak 8 nap múlva rejtelnek föld alá, 1200 eltemetendő közül 6 (tehát 200 közül 1} volt tetszhalálban; Angliában (miként ezt Kocsis József orvostudor értekezéséből „A halottasházak szükségéről“ látjuk) 22 év alatt 2173 ébredt föl; Amsterdamban 25 év alatt 990, Hamburgban pedig 5 év alatt 107 tetszhalott tért vissza az életre!... Kinek szíve lelke van, bizonyosan nem tekintendő e számokat olly csekélyeknek, miket mellőzni lehessen, főkép hol embertársak életéről és a képzelhető legkínosabb kimúlásáról van szó, melly szörnyükül — orvosi s mathematicai biztos számítások szerint — korán sem néhány perczig, de óráig is eltarthat! Tisztelettel kell tehát az emberszerető fejdelemre emlékeznünk, ki még 1771 ben kiadá parancsát, hazánkban is a halottasházaknak létrehozása végett; e parancs azóta többször meguyittatott, — de kitől várhatjuk hazánkban, hogy bár a legkegyesebb parancsot is végrehajtsa? holott még a törvény rendeletei is sokszor és sok helyen csak kegyelemből részesülnek illy megtiszteltetésben? Bizonyos vagyunk benne,hogy ha a hallomasházak felállítását országos törvény parancsolná is meg, mégis akadna köztünk boldogtalan ember, kinek a törvények iránti tiszteletlenség és a végrehajtásban hanyagság feltartaná azon borzasztó szerencsétlenséget, hogy az üdvös rendelet végre nem hajtatásáról sírfenéken gondolkozzék.Európában csupán a halotti ruhákra®s koporsókra (nem számítván a sokszor igen drágán vásárlott sírhelyeket és emlékeket) harmincz millió forint pazaroltatik évenkint a föld gyomrába, melly összegnek része is elegendő volna a halottasházak megalapítására s fentartására, s bizonyos lehetnénk benne, hogy a halottak az egyszerűbb temetésért legkisebbé sem neheztelnének ránk, sőt némelly boldogtalan tetszhalott örök hálát mondhatna az üdvös rendelkezésért! Eszünkbe jut itt egy főfő úr, most olly magas polcton álló, hogy hathatós szava az említett királyi parancs megújítását és végrehajtását lehető sükerrel eszközölhetné, ki szinte kitéve volt fiatal éveiben az elevenen eltemettetés iszonyú veszélyének, s kit e kínszenvedéstől egyedül orvosa gondossága s emberszeretete mentett meg és eszközlé, hogy az élet ne csak hosszú legyen számára, de egyszersmind alkalmat nyerjen általa, magasra emelkedni , s hazájának haszonnal tündöklő szolgálatokat tehetni. Milly szép volna, uramfia! ha meg tudnánk emlékezni, hogy a bajokból és veszélyekből, mikben magunk megfordultunk , más szerencsétlen áldozatokat is megmenteni iparkodni szent kötelesség! Adj nekünk, uram Isten! halottasházakat! — Hogy e szomorú tárgyról kellemesebbre térjünk át, üdvözöljük az időt, melly miután hetekig ködös, nedves, esős és lágy vala, — 11 dike óta derülni s hidegebbre fordulni kezd. — F. h. 13án estve egyik divatlapunk derék szerkesztőjét isteni gondviselés és rendőri közbejövetel szerencsétlen csapástól menté meg, mellyet cselédi hűtlenség és gaz ármány szőtt ellene; a házi dajka t. i. egy volt urasági komornyikkal volt szerelmi összeköttetésben, kivel elhatárzák, a nevezett estre, míg a szerkesztő színházban leszen, a szállást kirabolni, minden pénzt és elszállítható értéket elortani, s ha a dolog máskép nem megy, a hon betegen és ágyban fekvő nőt meggyilkolni. E gaz czél biztosabb véghez vitelére még egy izraelita czinkostársat vettek maguk mellé, ki is egy zsidó úgynevezett naderernek, még eddig nem tudni mi okból, a gaz merényt felfedezte. Anallerer a szándélott merényről azonnal előre értesíté a város alkapitányát, ki is, hogy a gonosztettet megakadályozza, s egyszersmind a rablókat kézre kerítse, csöndben és zaj nélkül még nap közben megrakatá a lak szomszéd szobáit rendőrszolgákkal. S a tőrbe várt madarak estve csakugyan előszállottak s az egyetértő dajka szobájában elrejtőztek, kit (előleg kiszőtt egyezkedés szerint , hogy igy rája legkisebb gyanú se háramoljék) már megkötözének, midőn a vigyázó rendőrök minden oldalról előtörtek. Azonban a gaz czimborák közül csak kettőt sikerült elfogniok,a harmadik gyors megugrással szabadítván meg magát; az elfogottaknál a gyilkolásra szánt éles késeken kividorkulcsokat és törővasakat is találtak. Midőn egy részről a derék egytársnak e veszélyből szerencsés menekülésén örvendezünk, lehetlen más részről újra meg újra fel nem sóhajtanunk ama boldog idő után, midőn az elegendő s erélyesen kezelt rendőrség fővárosunkban képes leszen előre is visszarezzenteni az illy gonosztevőket, hogy hasonló merényekbe,minőkről most—ha más alakban is —nem ritkán kell hallanunk, kezdeni se merjenek. HILFÖLD, Pest, jan. 15. The statutes of premonire. így neveztetik Angliában Erzsébet királynénak azon statútuma, miszerint minden romávali viszony büntetés terhe alatt tiltatik. — E törvény erejénél fogva II.Britannia követ által Romában képviselve mind ez ideig nem volt; a mi annál feltűnőbb, mivel, mint köztudomású dolog, alig van a földön ismeretes nemzetek sorában — bármilly pogány vallást kövessen — csak egy is, mellyel a britt kormány kisebb vagy nagyobb politikai összeköttetésben nem volna, s mellynél kisebb vagy nagyobb mértékben nem képviseltetnék. — Ezen vallási zajoskodás szülte politikai balfogását, a status-politikai élet és viszonyok minden esmneiben — egész a legcsekélyebb árnyéklatig — művészileg gyakorlott nemzetnek csodálnunk lehetne, ha axiomakint nem állana előttünk a természetnek azon rejtélyes ellentéte, mi, mint egyes emberekben, úgy nemzetekben is egyiránt csudálatosan működik, s mi abból áll, hogy gyakran a legeszélyesebb ember, vagy nemzet a legnagyobb botlást követi el. Az angol státusférfiak közt első volt Pitt — ezen valódi nagy statusférfiui példány — kinek a messze jövők eseményeit, s ez eseményeknek a jelenben létező okait — átlátó nagy elméjében, ez oktalan, s egyszersmind barbár törvény kiirtása megfogamzott, élte azonban rövidebb volt hogy sem azt kivívható, s általa a britt kormányt a jelen repeüt mozgalmak okozta zavarból kimenthető vala. Most sajnálkozva tekint a múltba az angol sajtó, és sóhajt küldve a nagy elhunyt emlékének hirdeti: „Ha Pitt tovább él, már ezelőtt 30 évvel megszabadulunk ez oktalan törvénytől.“ — És az angol sajtónak valóban oka van így sóhajtani, mert olly szabad elemekre alkotott constitutionalis országban, miilyen az aristocratico-democraticus.Britannia, alig lehet nagyobb — s következményeiben károsabb — politikai balfogást elkövetni, mint népsége egyharmadának vallási szolgáit birtoko s politikai befolyástól megfosztani,s vallási fejükkel, minden politikai viszonyokat megszakítani. Azt mondánk lapjainkak száma külföldi főczikkében, miszerint „amennyiben a catholicus papság a repealban érdekelve van, azt mint Irhon fiai s nem mint katholikus lelkészek teszik“; ámde ezen állításunk igazságát legkisebbé sem ingatja meg azon tétel,mellyet most fogunk kimondani, t.i. „a repeal mozgalom soha létre nem jő, vagy legalább jelentőségre soha sem kap, ha Irhon lelkészei, ahelyett, hogy mint izgatók léptek fel, inkább érdekükben állott volna mérséklőkül fellépniük.“ — És ime itt van azon politikai kulcs, mellyel számtalan botrányoknak, és vérengzéseknek be lehet zárni kapuját, s mellyet egy józan nemzetnek és státusférfiunak sem szabad kezéből csak egy pillanatig is kibocsátania, nem szabad pedig különösen, szabad elemekre alkotott constitutionalis országban, hol a kedélyek felizgatására nagyobb tér, s az izgatásoknak befogadására több erély létezik. Bizonyos franczia encyclopaedista azt monda egykor: „Az utósó pap bélével fog megfojtatni az utósó király.“ Ezen ember agyában bizonyosan nyomatási hiba történt, s alkalmasint azt akarta mondani, miszerint „az utósó pap kimultával romba dőlend az utósó polgárzat.“— Avagy ki tagadhatná, miszerint, a saját birtok szolgája ugyan alapul a társulati szövetségnek, de ezen szövetséget fentartó törvényeknek a vallás szerez legfőbb sanctiót, és kölcsönöz tekintélyt. A franczia lázadás csak csekély ideig élhetett — és pedig milly életet !Isten — és pap nélkül, s mit mondott erre a legtisztább keblű republicanus Robespierre ? „Ha Isten nem volna is, magának a polgárzatnak kellene azt alkotni, hogy felállhasson.“— Már most ha ezen tételünk áll — s hogy áll, senki józan nem tagadhatja — miszerint a vallás ad a törvényeknek legfőbb sanctiót, s kölcsönöz tekintélyt *), önkényt következik, hogy azokat, kik ezen vallási tekintélyt mintegy irányozzák, a statusnak legfőbb érdekében áll, mentül erősebb kapcsokkal magához csatolni. — Anglia — ezen egyedüli ország, melly az alkotmányos szabadság, és tartósság minden kellékeit ismeri s használja is — ezen fő politikai szempontot nem tévesztette szem elől, s gyakorló és gyakorolja is azt statusegyháza szolgáinak irányában, s hogy ihoni híveit ebből kifeledé, annak most eléggé izli keserű gyümölcseit; s im, mint lapjaink utóbbi két számában látható , lépéseket tesz, nehogy a keserű gyümölcs megérjék. A,,The statutes of prenumite“— a jövő parliamenti ülésekben, bizonyosan enyészet keblébe száll, s mikint a legújabb —lapjainkban közlött —kormányi mozgalmak gyanittatják, közel az idő, hol az ir katholikus papság, minden kapcsaival az alkotmányos nemzeti életnek— a britt kormány érdekéhez csatoltatik, a mi egyiránt odvadó lesz mind.Britanniának, mint a katholika egyháznak. Peel státusférfiu gyakorlott szemei mélyen belátnak Europa népmozgalmiba, s mint bölcs kormányzó, elegendő tapintattal bir, megválasztani az eszközöket, s eltalálni azon súlyegyenlítőt, melly egyedül képes, az itt ott democraticus köpeny alatt feltünedező anarchicus szellemnek gátat vetni. De erről más alkalommal. Angolorsszág, Madrid, dec. 28. Azt beszélik, miszerint a kormány parancsot bocsáta ki, hogy Ramarino tábornagy ki elfogatott Francziaországba visszakisértessék.—A képviselőkamrák mai gyűlésében 17 követ nyújta be elbocsáttatását. A tanácselnök kinyílni hozta rá, miszerint a kormány e kilépéseket mély sajnálkozással tekinté, s nem kiván mást mint parliamenti kormányt, melly iránt a legnagyobb tisztelettel vi * ) Megyj egy.emlős miszerint: megyénk lakosai közt csak igen kevés acatholicus találtatik. *) Im csak legközelebb, milly szomorú példája a vallástalanságnak Swercz. 35