Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-01-14 / 8. szám

TART.4lirt TI. Nirtfcystroraz»* és Erdély. fvlnev. Ftj le­mények II. Igazítás. T­a­rt­o­m­­á­n­­y­i i­r­o­d­a­l­o­m. (A magyar nemzet eredeti hona. Folyt.) T­ö­r­v­é­n­y­h­a­t­ó­s­ági t­u­­dósitások. Árvából (közgy. követszám... árvai ínség és védegylet.) Vidéki hírek. TiA­iBzemle. Budapesti Híradó. Jelenkor, Társal­kodó, Századunk. Külföld. Spanyolország. T’rancziaország. X.Briti­tannia. Belgium. Társulatok és Intézetek. Hirdetések. Pénzkelet. Gabonaár. N­AGIMKORSZ­­tt ét» ERDE­LT. () cs. kir. felsége által sz. kir. Pest város keblében a városi tanács tagjainak száma a halmazaii, ügyek gyorsabb tárgyalása s intézése okáért három tanács­nokkal megszaporitatván ezen tanácsnoki hivatalokra N­­e­p­p­e­s­v­á­ry Antal, Teréz­i Szilárd, és Góz­on Mátyás urak neveztettek, illetőleg mozditattak elő; s ugyanezen jeles egyének díszes hivatalaikra mai na­pon folyó évi január lakén a szokott eskü letétele mel­lett hatóságilag fel is avattattak. Pes­t, jan. 13. Fejlemények. is. Elősoroztuk már múlt számunkban mindazon for­dulatokat, mik azt szülték, hogy a hajdan kornál divatozó alkotmányos álladalmakban, általán véve igen sok s nagy tartományok valának alávetve hasonlítólag csak igen kis anyanemzeteknek; megemlítettük neve­zetesen azt, hogy ezen tartományok az anya­város vagy honnak szerkezetében épen nem részesültek; de felvilágosítottuk ellenben azt is, miszerint most már, tartományi bekebelezések s öszvesítések által igen nagy s igen hatalmas nemzetek alakultak egy s ugyanazon honná. Jelen alkalommal tehát idetartozólag azt kell még megemlítenünk, hogy az illy módon alakult nagy nemzeteknél az önkormányzásnak hajdani nemét gya­korlatba venni már csak annálfogva sem lehetett, mivel azoknál a honpolgári képesség minden hazafit egyenkint s egyiránt illetvén, a szóban levő intézke­désnél a fejenkinli szavazatot, és jelesül a népgyü­­léseknek azon számithatlan mekkoraságát kellett vala behozni, melly ■— ha más tekintet­ben nem forog — már csak a munka s tevékenység mostani viszonyinál fogva is, a társas lét tökéletes felforgatása nélkül teljességgel kivihetlen. Ezen körülményt, az ellenmon­dások nagy mestere, Rousseau, — úgy látszik, igen hajlandó volt feledni, midőn a népgyűléseknek szó­szólójául fellépve, csak röviden vitatja, hogy az, mi már volt, még lehet is, tehát tartathatnak népgyű­lések most is, mint tartattak hajdan. Illy viszonyok közt, az önkormányzási élet a Bullákban nyilvánult, miknek erejénél fogva a ne­messég, mint mivel több osztályzat tette magát az al­kotmányos jogok birtokába. De minekutána a mivelődés azon tényezők utján, miket is a s­zik cziklünkben elősorolánk csak nem általánosulni kezdett,és ez által az úgynevezett középosztályzat magának szellemi s anya­gi független állást s tehát politikai tekintetet szerzett, nála is felébredett a miveltöbb embernek —mint mon­dók — már természeténél fogva örökségül jutott ön­kormányzási vágy; és az érintett középosztályok Voltaire, Rousseau, D’Argent, Lamettrie, Svvnfft s más illynemű iratoktól mindinkább ingereltetve, a múlt században kezdettek alkotványi jogok utóéréséért vív­ni, kormányok s aristocratia ellen,­­ követeléseik igazolására a canalison túli rendszer tündöklő eredmé­nyeit mutogatván fel példányul. És ha az okok felett, mik a franczia forradalmat előidézték, eddigelé, bár egész kötetek írattak is már; nekünk azonban még­is nincsen az iránt kétségünk, hogy Európa, ha nem rögtön és szabály elleni szökkenések útján is, de mégis rázkódtatások nélkül vitte volna végbe a kornak igényeitől parancsolt kormányrendszeri módosításokat, és a lefolyt századok elavult formáiból békésen alakult volna fris,erős s vidor életre át,­ha az északamerikai tarifkális kérdés fel nem merül, és XVI Lajosnak egy balsors szülte órában eszébe nem jut, az angol kor­mánynak az által szerezni kétes és bizonytalan állást, ha hogy hadseregét Rochambeau és Lafayette vezérlete alatt, egy függetlenségért vívó népnek segítségére az oceanon túl küldi. Itt már mi a feledés fátyolét vetjük azon nagyszerű rettenetességekre, és szenvedésekre; mik a mivelt világot erény s­bőn, honfi szent hév s árulás phasisain ke­resztül, csak nem 40 évig tartó túl-emberi erőfeszítések s vívások útján nyomaszták, és a régi társas élet viszonyát majdnem egész sarkalapjából kiforgaták, s elég legyen egyáltalában csak annyit megemlítenünk hogy ma már a bullaris alkotmány betűszerinti fentartásának ideje tökéletesen lejárt, és a föladat, melly az idő által és a történet lapjaiból­ okulás utján reánk szállott, jelen­leg az: komoly óvatossággal s okos mérséklettel vin­ni keresztül az átalakulás munkáját, egy, a kor, s a miveltebb élet viszonyitól parancsolva követeltetett irány felé. És épen ezen igen terhes feladat körüli mű­ködésünkre vonatkozólag említettük mi ,­­k számunkban, hogy vannak némi tekintetek, mellyeket szemügyben tartanunk, s vannak sok­oldalú félreértések, mik fe­lett előlegesen tisztába jönnünk, múlhatlanul kell. Ám ezeket sorozandjuk tehát mi elő, s igazitandjuk meg, jelen,s következendő czikkeinkben. Ezen téveszmék s tévtanok, mellyeket a politika pártok, keserű szemrehányások s gyanúsítások utján egymástól megtartandók s elfogadandóknak, a haza ér­dekében követelnek, ezen téveszmék mondjuk majd azon hiányokban pontosulnak öszve, miket a felekezetek sa­ját különböző irányukkal egyezőleg megigazittatni kí­vánnak; majd pedig azon nézetek körüli félreértésekbne nyugszanak, mellyek minden pártok által egyiránt két­ségteleneknek s igazaknak vannak Ugyan el­fogadva, de mellyeknek valóságos ben mivoltuk felett, tulajdonkép egyik felekezet sincsen még tisztában, és mellyek nem ritkán a magok lehető józan benértelmü­kben, épen az ellenkezőjét jelentik s jelenthetik csak annak, mint a mit bennük, a mi alkotványosan élni s működni még meg nem szokott, a külföld utánzásának viszketegé­­től azonban hatalmasan izgattatott pártjaink, valóság­gal feküdni vélnek. Illy körülmények közt tehát már a pártok az átalakításnak s javításoknak lassúd s ered­ménytelen menetét jelesül a következendő fogyatkozá­soknál vélik szemlélni. Legelőször is mindjárt, mi itt egy közös, és min­den politikai felekezetiül egy iránt elfogadtatott s nap­világon fekvőnek állíttatott panaszt említünk; egy pa­naszt — melly minden részről ollyannak tekintetik, minek csalhatlan alapossága felett már valakinek csak kétkedni is teljességgel nem lehet; ez pedig a híres panasz, hogy a kormány nem áll ki a mozgalom élé­re. Az mondatik továbbá másodszor, hogy a fenálló alkotmányos élet és országgyűlési benoeconomia, sőt az egész közjogi szerkezet, már a maga vitális alap­elvében, azaz, az aristocratiában rész; jelesül, hogy a két kamarai rendszer csak fonák institutio, és az or­szág képviselőinek egy testületben s teremben kellene öszveülniök s tanácskozniok. Panaszoltatik harmadszor, hogy közdolgaink tárgyalásánál nem a kölcsönös ca­­pacitatio, hanem alkudozás és transactio gyakoroltatik. 4-szer hogy 10 millióból álló néposztály a megyei termekben és az országgyűlésen képviselve nincsen. 5ször mivel a panaszos urak tana szerint minden mi és institutio — elég már hogy ép és institutio — s azonnal félrevettetni s áldoztatni óhaj­tatik, azuj divat a politikai eszmék ulópjainak: ennélfogva ezen urak de facto feláldozni kívánják a megyei rendszert a centra­lisation fonákul felfogott s alkalmazott, és a parlamentáris önkormányt jelenteni akaró kedvencz elvnek, tehát 6szor szigorúan vett képviseleti rendszert s felelős kormányt követelnek. — Ezen panaszok, ezen hiány­felfedezések már most — kivéve az elsőt, mi, mint oda fen mondánk mind­két részről közös — többnyire csak egy oldalról jönnek; míg a másikról igen sűrűen nyil­vánulnak az aggodalmak; hogy az ellenzék nagy hévvel s megfeszítéssel viszi politikai működéseit; erős tehát a vélemény hogy azt fékezni kellene. Mellőzvén itt jelenleg azon pontokat, mik az alkotmányos közjognak valóságos életkérdései, és mik­nek alapos tárgyalása roliansokat, a hírlapi térem­ meg- s vitatása s felvilágosítása pedig a szerkesztő személyzet részére, időt, még pedig nagy s erős férfiúi elhatáro­zással s önmegtagadással túlélt időt kíván;—mellyeknek megvitatását azonban mi lélekismereti szorgalommal fogjuk fokonkint és érdemleg megkísérlem, —mellőzvén tehát mint mondok ez,en alkotványos életkérdéseket; egyedül azok irányába fogunk most nyilatkozni, mik felett az eligazodás , jelen s jövő egy pár czikk­eink keskeny "-hasábjaiban is utolérhető; utolérhető pedig azonnal, mihelyt magunkat a nehézségeknek valósá­gos ben érdemével meghittebb s tisztább viszonyba fog­juk helyezni. S igy jelen czikkünkben előlegesen véltük megvitatandónak a sik panaszt, hogy t. i. közdolgaink s tárgyalásunknál nem a kölcsönös capacitatio, hanem az alkudozás és transactio gyakoroltatik. Nekünk itt mindenek előtt is azon tételünk fel­világosításához kell visszatérnünk, mellyet mik szá­munkban csak körvonalakban mondottunk ki, és pedig előlegesen csak azért mondottunk ki, hogy az érdemes olvasónak öneszméletre,­s önbírálatra nyújt­sunk alkalmat. De mivel alapos okunk van gyanítani, hogy felül idézett tételünk, több oldalról egészen hely­telenül fogatott fel, annálfogva örömmel nyúlunk most az alkalomhoz, bővebben kifejteni s felvilágosítni azt.­­ Igen is, mi a politikai első rendű s nagy kérdéseknél, a két egymással ellenzékben levő politikai pártok vi­tatkozásaiból felmerülni szokott harmadik állás emberei vagyunk; ezt azonban nem kell máskép érteni, mint úgy, hogy nekünk is van ugyan önálló politikai hi­tünk s független önalkotott elvirányunk, a­mit valóban mindazok, kik lapjainkat már csak eddig is figyel­emmel olvasták, reményljtik, hajlandók lesznek elismerni.—■ de mi még­is világért sem kivánnók, hogy a mi hitünk s elvirányunk, feltéve bár, hogy az, az egész stabi­litási politikai párt irányával s nézetével egy s ugyan az, az ellenzékbeli megvitatás s meghányatás nél­kül rögtön életbe lépjen. Innen, valóban nem irigyel­jük az ellenzéknek azon szerencsét, mellyben, igen sok megyében a stabilitási pártnak elnémitása, s er­kölcsi intimidatioja — vagyis őszintén kimondva a mi indolentiánk — által részesülnie már nem egy ízben sikerült. Nem kívánjuk pedig mi azt, hogy a stabilitá­si pártnak elviránya minden meghányatás nélkül törvén­nyé is váljék —• egy részről azért, mert minekünk valóban a chambre introuvablenek **] egyhangúsága, első rendű politikai s nagy életkérdéseknél, olly ke­véssé tetszik, mint a conventé, vagy némelly megyék­ben az ellenzéké, — de nem kívánjuk más részről már csak azért is, mert az ellenzéknek jelen lelkesedése mel­lett azt teljességgel hiában kivánnók, miután az, job­ban ismeri alkotmányos hazafiai hivatását, sem hogy az indolentiának, vagy az úgy nevezett, ,basculer ***) rendszernek — a stabilitási pártnál valóban szomorú kedvességet nyert — czimne, s gyakorlatával be­érné; s tehát mindenhez minek történnie kell azonkívül is hozzá nem szólana.­­• De mentsen is meg a gondvi­selés, hogy annak erőteljes hozzászólása lehetlení­­tessék; mert akkor ez már világos jele lenne annak, hogy nincs alkotmány többé ! Mit is a közjogi nagy kérdések körül, egy véleményű, és akár servilis akár túlhevült­örvényhozási testületekről a chambre introuvable megemlítésével mondank , az pontosan s szigorúan gyakorlati tétel, s pedig olly tétel, melly egész­en tisztán áll azon szakértő státusembereknél, kik nem mindig csak kény s kedvükre kívánnak politikát csi­nálni, hanem elmélni s tapasztalni is óhajtanak, és kik Decazes politikai iratit és a franczia restauratio­s forradalom történeteit tanulták; s valóságos politikai szempontból bírálni, értik is akarják is. *) A félel t. i. hogy mi a két ellenvéleményes poli­tikai pártok vitatkozásaiból felmerülő harmadik ál­lásnak, és tehát egyenesen a politikai transactio­­nak emberei vagyunk. Szerk. **) Fellelhetlen páratlan kamara, melly a restauratio alatt a kormány szándékának feltétlenül hódolt, s ez által azt alkotvány elleni lépésekre bátoritá. ***) Decares minist­eriu­m alatt egy rendszer, melly az ingadozási vagy hintázkodási, azaz a határozatlan politikai fellépést jellemzi. Harminczkilenczedik év. 8. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csü­törtö­­kön, pénteken és vasárnap egy egy ív.NEMZETI ig Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd jan. 14. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél, Zöldkert utcza 4­8. szám alatt föld­szint , a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők.

Next