Nemzeti Ujság, 1845. január-június (40 évfolyam, 1-101. szám)

1845-03-28 / 49. szám

TARTALOM. Magyaronság és Erdély. Jótékony adakozások. Viszonlátásig csak egy szó a Pesti Hírlaphoz. Tudo­mány és i­r­o­d­a­l­o­m­. Törvényhatósági tudósí­tások. (Liptóból (közgyű­l. fels. intézv. segélygyíijt. az orv. rész. közmünk, rendez.) Budapesti újdonságok. HOI fül u­. Francziaország. N.Britannia. Táraulistok és Intézetek. Hirdetések- Gabonaár. Pénzkelet. MAG­YARORSZÁG és ERDÉLY. Jótékony újlako­s­ások jegyzéke az Ínséggel küzdő szepesmegyei szegénység számára. A püspök-váczvárosi szeglővész egylet 8 p.fzt. A derék polgári egylet csak most keletkezvén, a jó­tékony adakozások jegyzékében már is nem először fordul elő; kívánjuk hogy ezen dicséretes példa men­tül több egyleteknél utánzókra találjon. Pest martius 27. Viszonlátásig; csak egy szó a Pesti Váll­atóh­oz. A legutósó számú P. Hírlapnak főczikkét író igen tisztelt báró szintúgy tudja mint mi, hogy a po­litikai hírlapok vezetője vagy szerkesztője mindig so­­lidaritásban van arra nézve, mit lapbíráló társa ir vagy mond; mert a lap elve, szelleme­s iránya egy­neműségének utóérésére szükséges egyetértésben mű­ködő bíráló, soha sem állíthat mást, mint egyedül azt, minek állítására kölcsönös elvrokon nézetek szerint a szerkesztőségtől fel van hatalmazva. — Ennélfogva tehát semmit sem késünk minden kétkedés nélkül tisz­tán magunkénak elfogadni lapszemle írónk abbeli tételét ,mi­szerint a centrális ált parlamen­táris önkormányt teljességgel az austriai öszves monarchia integritásába ütköző­nek tekintjük.“ Azonban magunkénak ismerjük e tételt a nélkül, hogy általa akár báró E. J.-fet, akár a P. Hírlapnak parlamentaris centralisatio körül bábás­­kodó egész leyális személyzetét a hűtlenség undok bűnével vádoltnak vélnénk tekintethetni. Csupán is csak ezen utoló pontra nézve szolgálandó igazolásunk czél­­jául legyen tehát egyelőre, jelenleg papirosra tett néhány sorunk futólag ide vetve. Nem is bírjuk mi megfogni, miként lehessen szemléltónk­ben meggyő­­ződés szent hevével párosulni szokott kissé erélyes előadását másra magyarázni, mint arra, hogy az ő politikai mélyebb számítása szerint a ti absolut fokra emelni terveztetett parlamentáris centralisatiotoknak, számítástok és sejtelmeteken kívül is, idővel a prag­­matica sanctio és az öszves monarchia egységét kell megtámadnia, —és ennek igazságáról mi mélyen meg vagyunk győződve. Tesssék csak a nj bárónak 43dik számunkban ada­tott irányczikkünket megolvasni, s látni, fogja, hogy mi a mostani P. Hírlapot minden parlamentaris centra­­lisatioi hatalmas aberratioi mellett is, egy loyalis, mér­sékleti democratai lapnak tekintjük, azaz: olly ellen­zéki orgánumnak, melly alkotványos országban nem csupán hasznos, hanem szükséges is. A P.H. minden, főbb politikai tekintetből tarthatlan délibábjai mellett is alkotványos és higgadt ellenzéke a fennálló , és — ha csak eszméletlen fonákságunk az egész állományi al­katot nemlegességhez nem erőszakolandják — még igen sokáig fennállandó monarchico-aristocratai rend­szernek ; ezt pedig azért, mert vele beszélni s vitat­kozni nem csak hogy lehet, sőt maga hiv fel a tár­gyak s dolgok komoly és szenvedélytelen megvitatá­sára. Mi itt egészen, mellőzzük a radicális reformatiói akarásokat, mik a 434 ik számban I. J. ur által, sza­batosan s tisztán kifejtett, egészen correct alakú par­lamentáris kormányformának lényegében fekszenek; mellőzzük tehát a nő bárónak s hírlapjának minden igenleges meggyőződéseit, mert azok nem ultimátum­ként viharoztatnak a rémülés által passivisált hazának nyakába, hanem az eszmecsere s eszmetisztulás pró­bakövének adatnak által, és ez, keresztül kasul s egész kiterjedésében egyeneslelkü, okos és becsületes hazafi működés. — Hasonló ezen elv s működés többi közt ahhoz, mint a miilyent Svecziának önválasztott bölcs és igazságos fejedelme az 1835-i országgyűlé­sen hű alattvalóitól követelt, midőn e szavakkal szó­­lott a trónról hozzájuk „Átlátom — úgymond — hogy javításokra szükség van, de azt kívá­nom, hogy a mi történeneik, az alaptör­vényeink szabálya szerint történjék, és nem a felhevülés időpereznyi enthusiasmusa szerint.“ A svéd nemzet — tehát éppen az a nem­zet, mellynek alkotványi foederativus közjogára nézve báró ur minket mintegy vizsgára kihívott — megér­té őszfürtü fejedelmének őszinte szózatát, elfogadáaát, és ha javításinak minden igényeit mindeddig még utól nem érhette is, azonban ezen idő óta is az élet s pol­gári posperitásban hasonlitólag annyit gyarapult, men­nyit tán egy mivelt nemzet sem a földön. A Pesti Hírlapnak teljességgel higgadt fontoló s mérsékleti modora tehát, mint mondánk, csak őszinte tiszteletünket s méltánylásunkat vívta ki magának; nem is késünk itt is kijelenteni azon meggyőződésünket, hogy mi a dicsért hírlapot a hon­i kormányra nézve egyaránt olly hűségű, olly loyális szándékú s akaratu­­nak tekintjük, miszerint azt a vak s túlbuzgó esze­­müeknél — ha hol illyenek még találkoznának — a haza s a trón érdekében számtalanszor üdvösbnek és szük­ségesebbnek kell tartanunk. Bár mi igen óhajtottuk volna is tehát a lovagias hírnevű bárót nem olly rögtönző hérörvénybe sülye­­dettnek szemlélni, miszerint — csak pusztán s szárazon a Svéd s Norvég szövetségre utalva — ne olly igen könnyűded bölcsen s uriasan sütötte volna reánk pará­nyiakra a tudatlanság bélyegét, és bár mi igen kí­vánnánk is a bárót egy politikai lap vezetője vagy szerkesztőjére nézve nem kevésé súlyos vádnak vo­nalán, visszatorlólag nem követni; annyit azonban még­is meg kell itt említenünk miszerint, mi magunk érezzük ugyan leginkább, melly sok legyen az, mit nem tudunk, ahoz képest, mit tudunk— nem tudunk, már csak például is, sem chartausikat, sem pedig falusi jegyző­ket írni, de hogy a képviseleti rendszer és parla­mentáris kormány elméletét egész a legmélyebb mély­ségig magunkévá tettük, és annak a világban eddigi gyakorlati alkalmazását minden redezeteiben ismerjük ; annyit, ugyan azon elménkből, mellynek sugalmából sok egyébbeni tudatlanságunkat csak az im becsületesen bevallottuk, valónak merünk állitni — és végre csak annyit mondunk, hogy a tudatlanság czimét igen szí­vesen elválaljuk a ns bárótól, mert úgy vesszük észre, miszerint nem igen fog az a valóságban annyira rúgni, hogy a ns báró tudósságát, a politikának egy s más ágában, jelesül pedig mindjárt a szigorúan parlamen­táris kormány ulti­ma r­a­ti­ójában és ennek a svecziai s norvégiai alkotmánytóli különbözésében, útba ne igazíthassuk. Mivel pedig igen reméljük, hogy a tudós báró bizonyosan bizond az okos emberek azon tényező tulajdonával, miszerint ha közel­jövőben ál­talunk meg fog arról győzettetni, hogy a centrálisan parlamentáris kormánynak hazánkbai behozatala a nagy monarchia egységét valóban veszélyeztetné, kétségkül hátat fordítani­ a centralisatio elvben éppen nem kárho­­zatos, de körülményeinkre nézve teljességgel nem al­kalmazható eszméjének, és kivivandja a diadalok ama legnagyobbikát, — t. i. a hajdani hibás meggyőződések feletti öngyőzelmet. — Van nekünk azonkívül is a nj báró centralisatio lobogójára nézve bizonyos titkos sejtelmünk, és az — őszintén szólva — azon előre lá­tásban nyugszik, hogy a báró utójára is bele fog ülni azon hálátlan feladatba, miszerint éltetni s fentartani törekedjék a Pesti Hírlap jeligéjét, mig ez által más oldalról a szeretett hon ügyét lássa fogárdos helyzetbe ejtetni, s tehát a báró legközelebb is által fogja azt látni, hogy a centralisatio körüli egész hősködés, nem más, azon hajdani mondatnál „propter vitam vivendi, perdere causam“ — mit itt azonban koránt sem akarunk másra, mint a Pesti Hírlap életének a haza ügye véli viszonyzására alkalmaztatni, sőt a félre­értések eltávolítására e mondatot oda magyarázzák, hogy ani báró miután más meggyőződést nyerend, nem fogja többé a Pesti Hírlap életigéje fentartásának áldo­zatul hozni azon feszült állását, mellybe a centralisatio mások által kitűzött zászlójának lovagias védése hely­zetté. A báró minden bölcsesége mellett is vagy nem ismeri , vagy politikailag nem jól fogta fel, s nem jól bírálta Sveczias Norvégia részletes közjogát, és tévely­­ben van aziránt, mintha e két birodalomnak — foe­­deralis állását tekintve, valami kölcsönös és befejezett foederativus actása léteznék. — Nem fogta fel jelesül e két hon alkotmányos rendszerét sem, ha abban a P. Hírlap 434 ik számában kifejezett s körülirt minden­ható parlamentáris önkormányt látja szerepelni, pedig éppen a teljesen és szigorúan kiképeztetett parlamen­táris kormányt mondjuk mi annak lenni, mi mellett a foederativ állás főleg két egyforma physicai erejű nem­zet közt, teljesen lehetlen. A bárónak Sveczia s Nor­végiára való utalása tehát — tisztelettel s engedelem­­mel legyen mondva —teljességgel fonák, sőt absurd állítás, melly vagy azt mutatja, hogy a báró a foe­­derativus országok állására a speciális alkotmányok mi­ségét befolyással, sőt egyetlen feltételezőséggel bírónak nem tekinti, mi statusembernél kimondhatlanul nagy hiba; vagy pedig azt, hogy ha ezen tekintetet figye­lemre méltatta, akkor éppen azon két status speciális közjogát nem ismeri, mellynek nem ismerése végett min­ket igen helytelenül mondott tudatlanoknak, mi ismét nagy hiba; — vagy végre azt mutatja, hogy a báró a parlamentáris kormányrendszernek ultima ratiójával sincsen még egészen tisztában, és jelesül, nem tudja azt, hogy — őszintén kimondva — a tökéletesen ki­képezett parlamentáris kormány, ha alulról tekintjük, mystificatioja a népnek; ha pedig felülről, akkor mys­­tificatiója és tökéletes nullificatiója a királyságnak; — minélfogva tehát — a meddig, s a hol, úgy mint nálunk, és Svecziában s Norvégiában a közjognak alapelve az, hogy a király tanácsnokait hallgatva maga határoz s kormányoz — addig, s ott, a foederalis állásnak min­dig van még olly közvetítő eleme, melly a kormányoz­­hatást legalább azon gyor s gyarló elv szerint — t. i. „megyen a dolog a mint csak legjobban mehet“ lega­lább lehetővé teszi, — de két hasonló erejű tiszta par­lamentáris és egyenkint felelős kormánnyal biró nemzet közt, vagy csak úgy is, ha az illy nemzeteknek egyike bir illy kormánnyal, a foederalis integritás addig, mig az emberek csak emberek s nem természet feletti lé­nyek, képtelenség, üres eszme, melly forradalmi vi­haroknak s nyugtalanságoknak rejtené anyagát. És illy foederalis állás báró úr — jegyezzük meg jól — sehol sem létezik a földön. De feltett czélunk ellenére túlléptük már azonkí­vül is a vonalt, mellyet e kis czikk kezdetén magunknak kitűztünk; a tárgy érdemét tehát később tárgyalandók, azon észrevétellel búcsúzunk az általunk őszintén tisz­telt és nagyra becsült bárótól, hogy mi az ő centra­lisatio körüli hálátlan s meddő fáradalmit csak episod­­nak tartjuk jobb czél s feladatra érdemes politikai éle­tében; mert ha nem,­­ akkor a bárónak a hazára nézve nincs és nem lehet politikai élete. Nincs hiz an­nak, a ti képviseleti parlamentaris kormányotoknak — ugy mint az, az uj divatu modorban kifejlett, és je­lesül I. J. ur által is híven ecseteltetett — semmi ki­gondolható plasticitása. Merő abstract szellemiség lesz az uraim! mellybe Prometheus sem képes életet s va­lóságot ihletni! Harminczkilenczedik ev. 49. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egyiv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. A jövő évnegyedre előfizetést elfogadunk Lapjainkra. Péntek m­art.28. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488 szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán Írott czimeket kérünk. Levelek a’ szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűk­kel öt ezüst kr. számittatik.

Next