Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-07-01 / 102. szám

tartalom. Hagyaroranó,­éa Erdély. Kinevezések. — A politi­kai pártok életműszerzése XIV. — Három botrány.­— Tör­­v­é­n­­y­h­­at­ó­s­á­g­i t­u­­d­ó­s­i­t­á­s­o­k. Liptóból (remik. közgy. a mérsékleti egyesület ügyében tett intézkedések, 6 felsége ada­kozására hálás felírás intézhetik. Ínséggel küzdők közötti gabna kiosztás.)—Budape­sti uj­d­ons­ágok. K­apHhenile. Jelenkor. H.in­rord. Duvergier de Itauranne egybevetési politikája. N. Britannia Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. 6 cs. kir. fels. a körösi görögkatholiku­s székes káptalan­­­­ban Holics­eh Miklós újvidéki plébáinst nagypréposttá, R­a­­dovínacz Márk fő­esperesi olvasó, Borcs Gábor radatovi­­­csi plébánust éneklő-kanonokká, Go 11 cs­eh János kaszti plebánust pedig őr-kanonokká, és Bu­­bano­vics Vazul schy­­di plebánust eszéki püspöki helyelnökké méltóztatott legkegyel­­mesebben kinevezni. Itt Pest, június 30-án, politikai pártok élel­miszerzése XIV. A jelen, mondhatlan fontosságu­ és egész átala­kulásunkra nézve, a szellemi gépezetet s erőt képvise­lő tárgynak további felvilágosításánál számithatlan mennyiségben, és ellentállhatlan kü­lönféleségben so­­kasulnak s tornyosulnak lelkünk elölt eszmék eszmék­re s combinatiók combinatiókra; — lesz is talán még alkalmunk más körülmények s viszonyok közt azok­ra nézve magunkat még egykor expectorálnunk, je­lenleg azonban , még terjedelmesebbekké lennünk, mint a­hogy már a nélkül is voltunk, az időszaki sajtó lére nem engedvén, csak röppenő eszmefolyam­ként jelen, s ezenkívül még egy pár czikkünkben néhány ultima differential mutatandunk fel, mostani politikai életünkre tekintve egész­en korszerűt s életgyakorla­tit. — Tudjuk, hogy ezen ultima differentiák körül, a nyilt beszéd, és a dolgoknak, eszméknek s az életnek gyakorlati mezitelenségébeni tántorithatlan, bátor s tartalékot nem ismerő férfias feltakarása , egy részről megütközést okozand ; másról a hivatások s köteles­­ségek egy uj nemére mutatás végett tán bosszúságot szüleiül; harmadik oldalról végre „en embarat de ri­­ch­esse(* *) a hüledezésnek (Verlegenheit) bizonyos nemét fogja előidézni; de az alkotvány s az alkotvá­­nyos élet miségének, és a constitutionalis súlyok pon­gyolára vetkeztetett egyszerű igazságainak végtére is szemébe kell egyszer már néznünk, s félre taszítva az elfogultságok, az előítélet és az eszméletlen kalan­dozások s álomképekbeni m­agatkotások—fér­fiaitan, sőt gyermekies éteneit, nem szabad többé elvitatni mások s magunktól a súlyokat, mellyek irányában csak bátor szembetekintés utján szegezhetünk — ha szük­ség — alkalmas ellensúlyokat­ — — s tehát: A melly osztály a politikai átalakulási mozgal­mak alkalmakor hátravonul, s akár mi oknál fogva a pártküzdelem cselekvéseiben részt nem veszen, az a pártok által el fog nyeleltetni. Ez a társas élet álalános szabálya, de kiváltképen a szabálya az alkot­ványos politikai életnek. Azon párt, melly vélem­é­­n­yi színezetére nézve létezik ugyan, de életének cselekvő jeleit nem adja, már csak annyiba vétet­hetik , mintha épen nem is léteznék. Az illy párt­ról sem kormány, sem más kormányférfi a határozá­soknál, s átalánlogva a politikai működéseknél tudo­mást épen nem vehet, mert alkotmányos életben az akarások és kívánások csak fellépés általi nyilvání­tás útján jöhetnek világosságra. Ezt azonban úgy kell érteni, hogy ha az igy párt a maga elemeiben fen van, de elnyomatott, akkor azt ezen elnyomástól menteni kell, és pártfogolni, hogy alakulhasson. De ha mindezen pártfogó­lás és alakulásral alkalomadás mellett is meg sem nyilvánul, úgy már csak a sö­tétben lappangó elégedetlenek, vagy rest egyked­­vűek s közönyösek szerepét játsza, és az első esetben megrovást s m­egtorolást érdemel, második­ban megvetést, és azt, hogy ignoráltassék. Egy fő­ispán vagy helyettes, ha megtett mindent, hogy a szigorúbb elvű mérsékleti elemek kifejljenek s párttá alakuljanak, csak kötelességét teljesítette; mert ha az illy erő magának gyalpontul s támaszul magát a főispánt vagy helyettest vette, akkor a loyalitáshoz tartozik, hogy ötét védje.—Itt az, hogy ezen párt ta­lán azon meggyőződés szerint kíván fellépni s cse­lekedni, melly a főispáné; a dolognak elvi józan­ságát épen nem ronthatja el, nevezetesen: a főispán vagy helyettes sohasem kerülhet szemrehányás és gyanúsítás alá, hogy az illy pártnak megalakítha­­tását, befolyásának pajzsával ernyőzte, hanem ha álalán fogva az illy minoritásnak alkalmat szolgálta­tott magát kifejleszteni és majoritásra emelkedni, csak hivatásának értelmében működött. Ezen eljárás keresztülkasul legális és okszerű; az teh­át, ki e nézettel ellenkezően vélekedik , vagy cselekszik, megtagadja a dolgok természetes állását, és vagy oktalan vagy részrehajló. Az elnök azért, mi­vel elnök, meg nem szűnik rész is lenni, mert van­nak saját meggyőződései is. Ő csak arra köteles , hogy a többség ellen ki ne mondja a határozatot, de őt arra kárhoztatni, hogy azon véleménynek, melly az övé is, — ha az elemek annak keresztülvitelére s foganatosítására jelen vannak — kifejlesztését meg­tagadja; annyit tesz, mint a dolgok okos érdemét tagadni meg, és elvitatni önmagunk elöl az igazságot részrehajló párt­érdek miatt. Ez egy a dolgok ter­mészetébe ütköző zsarnokság, egy terhes alaptalansá­­gu vád s gyanúsítás, mellynek már csak egy szikra józan, okszerű külszíne is teljességgel nincs ; ez puszta álnok decreditatio s rész akarat. — Annyiszor mon­dánk már, hogy teljességgel nyílt beszédet akarunk tartani, s hivatásunknak tűztük ki a haza alkotmá­nyos súlyait, ugy mint az életben léteznek s mű­köd­nek, leplezetlenül takarni fel. Ezt tenni már csak azért is czélszerű­, sőt szükséges, mert csak az illy nyilt értekezés és vitatkozás által jöhetnek világos nap­fényre, netalán az olly súlyok is, mellyeknek prae­­pendiuma irányában, mint felül mondánk, ellensúlyról kell gondoskodni. M­i tehát leplezetlenül kimondjuk: a főispán kormány­férfi. Az elv az, hogyha a kormány parancsa, indít­ványa, vagy intézkedése nem az ő meggyőződése, ak­kor ő lelép, mihelyt pedig le nem lép, akkor saját nézeteit identificálta a kormánynézettel. Tiltani teh­át ötet, hogy saját s a kormány nézeteiben a pártnak, melly ezen nézeteket kifejezi, támaszul, s mint mondánk, gyill­­pontul szolgáljon, egy nemleges alaptalan zsarnokság, melly a fenálló haza-erők kifejlesztése ellen van intézve, s igy egyenesen igazság, méltányosság s alkotvány elleni. Ez az alkotmányos aktív élet cselekvőségének elvitathatlan szabálya, és mindig a szerepek kever­­tetnek össze, ha az ellen kikelünk. Üdvözlöttük mi te­­­hát a mi igen lisztért barátunk az E. megyei kor­­mányhelyettes urnák bevezettetése alkalmakor tartott erre vonatkozó mestermű beszédét, melly csak néhány erőteljes szavakban egyenesen az általunk itt felhoza­­tott, s még felhozandó erre vonatkozó elveket fejezte ki s állította fel. Az im előadalos nézetek lojalitásának gyanúsí­tása azon parallelánál áll, mintha kétségbe vonni akar­­nók, hogy a demokratikus kormány az ő tisztei ál­tal ne legyen a demokratás felekezet gyálpontja­nál. Itt nem lehet álalános szabály gyanánt más elvet fel­állítani, mint azt, hogy alkotványos nemzeteknél a kormány mindig a fenálló rendszer érdekében tarto­zik működni, és minden alkotványosan szabados ru­­gonyokat mozgásba tenni, mellyek által az önkor­mányzási elvek szerint a constitution csüggő, s azt fén­ytani akaró felekezet, ezen meggyőződését kijelent­hesse, és az alapszerkezetnek másitása csak akkor válik toyálissá s elkerülhetlenül szükségessé, ha a fennállóért — habár csak elvben is nem találkozik annyi elem a nemzetben, hogy arra többséget lehessen kicsinálni. Ez az alkotmányos élet, és annak vona­lán a javításoknak elmélete is, gyakorlata is. — De ha már most elegendő igazságszeretettel s méltány­­lattal nem vagyunk a dolgokat természetüknél fogva tekintve, megengedni s bevallani,­hogy a kormány­nak nem egyedül joga van, hanem az alkot­mány integritására letett esküjénél fogva egyenesen kötelessége is, a felebbvitelt a fenálló alkotványos elemek majoritásához intézve,az önkormányi elemeknek, azaz: a többségnek manifestatiojára minden alkot­ványosan szabados utakat megkísérteni, és azokat, kik a tűzzel s robajjal működő túl­­zópárt által intim idá­ztattak , vagy hallga­tásra letorkoltalak—nyilatkozni engedni— akkor ez annyit tesz, mint felforgatni a dolgok értelmét és eszméjét, és azt állitni, hogy poli­­t­i­k­a­il­ag m­ű­k­ö­d­­n­i c­s­a­k a fenálló alkotm­á­nyo­s alapelvek ellen szabad, mellettük pedig tel­jességgel nem. Világosítsuk a dolgot példa által. — Mi elözönölve vagyunk Hevesből jövő panaszok­kal, s pedig a kormány elleni panaszokkal — hogy az v­olt, a szigorúbb elvű stabilitási pártot készakarva buk­tatta meg. Mi ugyan itt nem vagyunk a panaszlókkal egy értelemben arra nézve, mintha 1) Hevesben a szi­gorúbb elvű alkotmányos stabilitási párt valóban meg­bukott volna, mert Heves pártjainak politikai elemeit ismerve, ott a győztes párt nagy részét nem tekint­jük másnak, mint azon szigorúbb elvű stabilitási fe­lekezetnek, mellynek kezeiben a stabilitás elve — a túlnyomó földbirtok — fekszik; azt teh­át saját ér­dekében működésre kellene csak serkenteni, és állásá­ról felvilágosítani, s nem helljük, Hevesben semmi vesztve nem leszen. De feltesszük, hogy a panasz igaz, miszerint ott a szigorubb elvű stabilitási párt valóban megbukott: ez akkor calamitás lenne ugyan, de olly ca­­lamitás, mellynek mint okozatnak oka csak magának a megbukott pártnak tespedésében fekszik, — azu­tán pedig az ottani eljárás épen a kormány lojalitását mutatja ki, mert az ő hivatása s kötelessége; a res­­tauratióknál a pluralitás szerint tenni a tiszteket — már aztán ha a pluralitás calamitás is. — De van a kor­mánynak még egy más hivatása is, ez pedig az , hogy ernyőzze morális erejével és bátorításával a lenyoma­tott pártot, hogy magát constituálhassa, és ezt, nem kétljük, teljesíteni is fogja. Az hralik nekünk Hevesből, hogy ott a kormány a békének áldozta az igazságot.­­ Az elv, hogy a bé­két helyre kell állítni, azonnal veszedelmes elv, mi­helyt odáig megyen, hogy annak ára a jogállás meg­bontása legyen. Azért mi nem hihetjük, nem akarjuk hinni — hogy kormányunk ezen elvből indult volna ki Hevesben. — Ezen elv a magánjog terén igen alkal­maztatható , sőt egyetlen postuilaluma az egyezkedé­sek eszméjének, mert a szigorú jogtól mindkét rész­­ről­ eltérés lehet csak az illy egyességnek alapja. — De itt nem politikai transactioról van a szó, és az is nem a mindkét oldalról való jogban­ engedésről, hanem egyol­dalú elejtéséről egy párt meggyőződéseinek. — Fel­téve most, hogy ezen meggyőződés jogos alapon nyug­vók, akkor a kormány, mint pártbíró, az egyezkedés megkísérlete de nem sikeresítetése után, a szigorú jo­got volt már azontúl köteles kimondani.­­ Azonban valljuk csak meg őszintén, hogy miután a párt, melly a kormány­helyettes által tartatott tisztujitásban működött, a kir. biztos előtt éltének jeleit nem ad­ván, a gyakorlatban, az életben, a cselekvőségben, mint igazságot szorgalmzó corporativus felekezet már többé nem létezett, és nem maradott egyéb hátra, mint az első tisztujitás alkalmakor megválaszta­tott tisztikar, melly hivataláról lemondván, a pa­nasz jogilag is, tényleg is panasz lenni már teljes­séggel megszűnt.­­ Azon néhány alárendelt tiszt­viselő, melly még hivatalához ragaszkodott, a co­­missariatikai tisztépitést már részletes tisztépitéssé nem tehette; párttal pedig nem bírván,újra megválasztat­­nia már többé nem lehetett. — Nem használ itt többé a megbukott párt által kiválasztatott tisztikarnak felhoz- *) Gazdagság-szülte zavartság miatt. Negyvenedik év. 102. szám 1845. Előfizetési díj fil­ livre postán és hely­ben borítékkal (1 forint, boríték nél­kül házhoz ku­klva ) forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapit! KULTSÁR áb­la!)iró, kiadja Özvegye. 9 Kedd július 1. Előfizethetni minden es. kir. postahi­vatalnál s keb­ben a szerkesztőségnél. Zöldkeri­nteza 488. szám alatt föld szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittalik.

Next