Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-01 / 102. szám
tartalom. Hagyaroranó,éa Erdély. Kinevezések. — A politikai pártok életműszerzése XIV. — Három botrány.— Törvényhatósági tudósitások. Liptóból (remik. közgy. a mérsékleti egyesület ügyében tett intézkedések, 6 felsége adakozására hálás felírás intézhetik. Ínséggel küzdők közötti gabna kiosztás.)—Budapesti ujdonságok. KapHhenile. Jelenkor. H.inrord. Duvergier de Itauranne egybevetési politikája. N. Britannia Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. 6 cs. kir. fels. a körösi görögkatholikus székes káptalanban Holicseh Miklós újvidéki plébáinst nagypréposttá, Radovínacz Márk főesperesi olvasó, Borcs Gábor radatovicsi plébánust éneklő-kanonokká, Go 11 cseh János kaszti plebánust pedig őr-kanonokká, és Bubanovics Vazul schydi plebánust eszéki püspöki helyelnökké méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Itt Pest, június 30-án, politikai pártok élelmiszerzése XIV. A jelen, mondhatlan fontosságu és egész átalakulásunkra nézve, a szellemi gépezetet s erőt képviselő tárgynak további felvilágosításánál számithatlan mennyiségben, és ellentállhatlan különféleségben sokasulnak s tornyosulnak lelkünk elölt eszmék eszmékre s combinatiók combinatiókra; — lesz is talán még alkalmunk más körülmények s viszonyok közt azokra nézve magunkat még egykor expectorálnunk, jelenleg azonban , még terjedelmesebbekké lennünk, mint ahogy már a nélkül is voltunk, az időszaki sajtó lére nem engedvén, csak röppenő eszmefolyamként jelen, s ezenkívül még egy pár czikkünkben néhány ultima differential mutatandunk fel, mostani politikai életünkre tekintve egészen korszerűt s életgyakorlatit. — Tudjuk, hogy ezen ultima differentiák körül, a nyilt beszéd, és a dolgoknak, eszméknek s az életnek gyakorlati mezitelenségébeni tántorithatlan, bátor s tartalékot nem ismerő férfias feltakarása , egy részről megütközést okozand ; másról a hivatások s kötelességek egy uj nemére mutatás végett tán bosszúságot szüleiül; harmadik oldalról végre „en embarat de richesse(* *) a hüledezésnek (Verlegenheit) bizonyos nemét fogja előidézni; de az alkotvány s az alkotványos élet miségének, és a constitutionalis súlyok pongyolára vetkeztetett egyszerű igazságainak végtére is szemébe kell egyszer már néznünk, s félre taszítva az elfogultságok, az előítélet és az eszméletlen kalandozások s álomképekbeni magatkotások—férfiaitan, sőt gyermekies éteneit, nem szabad többé elvitatni mások s magunktól a súlyokat, mellyek irányában csak bátor szembetekintés utján szegezhetünk — ha szükség — alkalmas ellensúlyokat — — s tehát: A melly osztály a politikai átalakulási mozgalmak alkalmakor hátravonul, s akár mi oknál fogva a pártküzdelem cselekvéseiben részt nem veszen, az a pártok által el fog nyeleltetni. Ez a társas élet álalános szabálya, de kiváltképen a szabálya az alkotványos politikai életnek. Azon párt, melly véleményi színezetére nézve létezik ugyan, de életének cselekvő jeleit nem adja, már csak annyiba vétethetik , mintha épen nem is léteznék. Az illy pártról sem kormány, sem más kormányférfi a határozásoknál, s átalánlogva a politikai működéseknél tudomást épen nem vehet, mert alkotmányos életben az akarások és kívánások csak fellépés általi nyilvánítás útján jöhetnek világosságra. Ezt azonban úgy kell érteni, hogy ha az igy párt a maga elemeiben fen van, de elnyomatott, akkor azt ezen elnyomástól menteni kell, és pártfogolni, hogy alakulhasson. De ha mindezen pártfogólás és alakulásral alkalomadás mellett is meg sem nyilvánul, úgy már csak a sötétben lappangó elégedetlenek, vagy rest egykedvűek s közönyösek szerepét játsza, és az első esetben megrovást s megtorolást érdemel, másodikban megvetést, és azt, hogy ignoráltassék. Egy főispán vagy helyettes, ha megtett mindent, hogy a szigorúbb elvű mérsékleti elemek kifejljenek s párttá alakuljanak, csak kötelességét teljesítette; mert ha az illy erő magának gyalpontul s támaszul magát a főispánt vagy helyettest vette, akkor a loyalitáshoz tartozik, hogy ötét védje.—Itt az, hogy ezen párt talán azon meggyőződés szerint kíván fellépni s cselekedni, melly a főispáné; a dolognak elvi józanságát épen nem ronthatja el, nevezetesen: a főispán vagy helyettes sohasem kerülhet szemrehányás és gyanúsítás alá, hogy az illy pártnak megalakíthatását, befolyásának pajzsával ernyőzte, hanem ha álalán fogva az illy minoritásnak alkalmat szolgáltatott magát kifejleszteni és majoritásra emelkedni, csak hivatásának értelmében működött. Ezen eljárás keresztülkasul legális és okszerű; az tehát, ki e nézettel ellenkezően vélekedik , vagy cselekszik, megtagadja a dolgok természetes állását, és vagy oktalan vagy részrehajló. Az elnök azért, mivel elnök, meg nem szűnik rész is lenni, mert vannak saját meggyőződései is. Ő csak arra köteles , hogy a többség ellen ki ne mondja a határozatot, de őt arra kárhoztatni, hogy azon véleménynek, melly az övé is, — ha az elemek annak keresztülvitelére s foganatosítására jelen vannak — kifejlesztését megtagadja; annyit tesz, mint a dolgok okos érdemét tagadni meg, és elvitatni önmagunk elöl az igazságot részrehajló pártérdek miatt. Ez egy a dolgok természetébe ütköző zsarnokság, egy terhes alaptalanságu vád s gyanúsítás, mellynek már csak egy szikra józan, okszerű külszíne is teljességgel nincs ; ez puszta álnok decreditatio s rész akarat. — Annyiszor mondánk már, hogy teljességgel nyílt beszédet akarunk tartani, s hivatásunknak tűztük ki a haza alkotmányos súlyait, ugy mint az életben léteznek s működnek, leplezetlenül takarni fel. Ezt tenni már csak azért is czélszerű, sőt szükséges, mert csak az illy nyilt értekezés és vitatkozás által jöhetnek világos napfényre, netalán az olly súlyok is, mellyeknek praependiuma irányában, mint felül mondánk, ellensúlyról kell gondoskodni. Mi tehát leplezetlenül kimondjuk: a főispán kormányférfi. Az elv az, hogyha a kormány parancsa, indítványa, vagy intézkedése nem az ő meggyőződése, akkor ő lelép, mihelyt pedig le nem lép, akkor saját nézeteit identificálta a kormánynézettel. Tiltani tehát ötet, hogy saját s a kormány nézeteiben a pártnak, melly ezen nézeteket kifejezi, támaszul, s mint mondánk, gyillpontul szolgáljon, egy nemleges alaptalan zsarnokság, melly a fenálló haza-erők kifejlesztése ellen van intézve, s igy egyenesen igazság, méltányosság s alkotvány elleni. Ez az alkotmányos aktív élet cselekvőségének elvitathatlan szabálya, és mindig a szerepek kevertetnek össze, ha az ellen kikelünk. Üdvözlöttük mi tehát a mi igen lisztért barátunk az E. megyei kormányhelyettes urnák bevezettetése alkalmakor tartott erre vonatkozó mestermű beszédét, melly csak néhány erőteljes szavakban egyenesen az általunk itt felhozatott, s még felhozandó erre vonatkozó elveket fejezte ki s állította fel. Az im előadalos nézetek lojalitásának gyanúsítása azon parallelánál áll, mintha kétségbe vonni akarnók, hogy a demokratikus kormány az ő tisztei által ne legyen a demokratás felekezet gyálpontjanál. Itt nem lehet álalános szabály gyanánt más elvet felállítani, mint azt, hogy alkotványos nemzeteknél a kormány mindig a fenálló rendszer érdekében tartozik működni, és minden alkotványosan szabados rugonyokat mozgásba tenni, mellyek által az önkormányzási elvek szerint a constitution csüggő, s azt fénytani akaró felekezet, ezen meggyőződését kijelenthesse, és az alapszerkezetnek másitása csak akkor válik toyálissá s elkerülhetlenül szükségessé, ha a fennállóért — habár csak elvben is nem találkozik annyi elem a nemzetben, hogy arra többséget lehessen kicsinálni. Ez az alkotmányos élet, és annak vonalán a javításoknak elmélete is, gyakorlata is. — De ha már most elegendő igazságszeretettel s méltánylattal nem vagyunk a dolgokat természetüknél fogva tekintve, megengedni s bevallani,hogy a kormánynak nem egyedül joga van, hanem az alkotmány integritására letett esküjénél fogva egyenesen kötelessége is, a felebbvitelt a fenálló alkotványos elemek majoritásához intézve,az önkormányi elemeknek, azaz: a többségnek manifestatiojára minden alkotványosan szabados utakat megkísérteni, és azokat, kik a tűzzel s robajjal működő túlzópárt által intim idáztattak , vagy hallgatásra letorkoltalak—nyilatkozni engedni— akkor ez annyit tesz, mint felforgatni a dolgok értelmét és eszméjét, és azt állitni, hogy politikailag működni csak a fenálló alkotmányos alapelvek ellen szabad, mellettük pedig teljességgel nem. Világosítsuk a dolgot példa által. — Mi elözönölve vagyunk Hevesből jövő panaszokkal, s pedig a kormány elleni panaszokkal — hogy az volt, a szigorúbb elvű stabilitási pártot készakarva buktatta meg. Mi ugyan itt nem vagyunk a panaszlókkal egy értelemben arra nézve, mintha 1) Hevesben a szigorúbb elvű alkotmányos stabilitási párt valóban megbukott volna, mert Heves pártjainak politikai elemeit ismerve, ott a győztes párt nagy részét nem tekintjük másnak, mint azon szigorúbb elvű stabilitási felekezetnek, mellynek kezeiben a stabilitás elve — a túlnyomó földbirtok — fekszik; azt tehát saját érdekében működésre kellene csak serkenteni, és állásáról felvilágosítani, s nem helljük, Hevesben semmi vesztve nem leszen. De feltesszük, hogy a panasz igaz, miszerint ott a szigorubb elvű stabilitási párt valóban megbukott: ez akkor calamitás lenne ugyan, de olly calamitás, mellynek mint okozatnak oka csak magának a megbukott pártnak tespedésében fekszik, — azután pedig az ottani eljárás épen a kormány lojalitását mutatja ki, mert az ő hivatása s kötelessége; a restauratióknál a pluralitás szerint tenni a tiszteket — már aztán ha a pluralitás calamitás is. — De van a kormánynak még egy más hivatása is, ez pedig az , hogy ernyőzze morális erejével és bátorításával a lenyomatott pártot, hogy magát constituálhassa, és ezt, nem kétljük, teljesíteni is fogja. Az hralik nekünk Hevesből, hogy ott a kormány a békének áldozta az igazságot. Az elv, hogy a békét helyre kell állítni, azonnal veszedelmes elv, mihelyt odáig megyen, hogy annak ára a jogállás megbontása legyen. Azért mi nem hihetjük, nem akarjuk hinni — hogy kormányunk ezen elvből indult volna ki Hevesben. — Ezen elv a magánjog terén igen alkalmaztatható , sőt egyetlen postuilaluma az egyezkedések eszméjének, mert a szigorú jogtól mindkét részről eltérés lehet csak az illy egyességnek alapja. — De itt nem politikai transactioról van a szó, és az is nem a mindkét oldalról való jogban engedésről, hanem egyoldalú elejtéséről egy párt meggyőződéseinek. — Feltéve most, hogy ezen meggyőződés jogos alapon nyugvók, akkor a kormány, mint pártbíró, az egyezkedés megkísérlete de nem sikeresítetése után, a szigorú jogot volt már azontúl köteles kimondani. Azonban valljuk csak meg őszintén, hogy miután a párt, melly a kormányhelyettes által tartatott tisztujitásban működött, a kir. biztos előtt éltének jeleit nem adván, a gyakorlatban, az életben, a cselekvőségben, mint igazságot szorgalmzó corporativus felekezet már többé nem létezett, és nem maradott egyéb hátra, mint az első tisztujitás alkalmakor megválasztatott tisztikar, melly hivataláról lemondván, a panasz jogilag is, tényleg is panasz lenni már teljességgel megszűnt. Azon néhány alárendelt tisztviselő, melly még hivatalához ragaszkodott, a comissariatikai tisztépitést már részletes tisztépitéssé nem tehette; párttal pedig nem bírván,újra megválasztatnia már többé nem lehetett. — Nem használ itt többé a megbukott párt által kiválasztatott tisztikarnak felhoz- *) Gazdagság-szülte zavartság miatt. Negyvenedik év. 102. szám 1845. Előfizetési díj fil livre postán és helyben borítékkal (1 forint, boríték nélkül házhoz kuklva ) forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden , csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapit! KULTSÁR ábla!)iró, kiadja Özvegye. 9 Kedd július 1. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál s kebben a szerkesztőségnél. Zöldkerinteza 488. szám alatt föld szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittalik.