Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-09-11 / 143. szám
position gegen seine Herschermacht geschieht, seihst Gall mit seiner Schädellehre ist dieser Eifersucht nicht entgangen.“ Hogy Napoleon az alkotmányos elemektől idegenkedett , a közhelyekbeni vitatkozást nem szerette , azért a szólás és írásszabadságot elnyomd, hogy ő kemény és utálatos kémrendszert állított fel, a császári egyetem szörnyes épületével csak a francziák szellemét lebilincselni akarta, mindezekre Wachsmuth megcáfolhatatlan bizonyságokat nyújt. Tulajdonkép hát Francziaország alkotmányos élete csak XVIII. Lajos chartájával kezdődik, ez a talpköve polgári szabadságának, melly az országos gyűléseket és köztanácskozásokat a nemzeti képviselettel azokban ismét felélesztő. A hellén nemzet hajdan hagyomány után hitte Empusáról, hogy annak méhe meg van átkozva, s bár mindig holt gyermeket hozott is világra, mégis a tündöklő napfény sugára gyakran elcsábított jobb reményre, pedig jó előre tudta, hogy ismét csak halottat fog szülni. Illyés valamit mondhatni el a francziák csengéseiről szabad constitutiók után, amelyeket XVIII. Lajos óta mindegyre változtattak, nyirbáltak, vagy módosítottak, időt sem engedvén a charta rendelményeinek kifejlesztésére. Ez a nyughatatlanság, ez a viszkeleges anticipation jövőből, tetőpontját érte el 1830 ban, mikor Lajos Fülöp a nemzet kegyelméből felvállalta a királyságot , s ezen heroicus maga elszánás által elejét vette a bizonyosan kiütendő polgári háborúnak, melly az országot csak sírja felé vezette volna. (Folyt. köv.) TŐHVÉVVHKÓSÍ(;i tudósítások. Biharból aug. 6kán.*) Tisztválasztásunk kiegészítéséül, évnegyedes közgyűlésünk leírása elött, a t. olvasót szükségesnek látjuk, azon körülményről, melly jan. 28-án (szombati gyűlés) mint a tisztválasztási jegyzőkönyv meghitelesítésére kitűzött napon, mint alább látandjuk, a hivataltól elmaradt elégület—lenek roppant kárörömére—történt, annál inkább értesíteni, hogy elfogulatlan átlássa, mint támadt parányi szikrából emésztő lángvész, s miként fajulhat egész tömeg rész akaratává egyes ember bosszúja s hiúsága miatt a közügyi közigazgatás kimondhatlan kárára! A tény egyszerűen ebből áll: június 28-án főispáni helyettes , maga a jegyzőkönyvet meghitelesittetvén, találtak abban sok megjegyzésre méltót, mik pártingerültséget táplálva, főjegyző úr általi kiigazítást igényeltek, mi megtörténvén, habár látszottak is fenállók a baloldalon, de mivel szólásra magukat nem jelenték, ő maga a gyűlést bevégzettnek jelentvén, a teremet a sokasággal együtt elhagyd, azok pedig, kiknek a jegyzőkönyvhez szólni kedvük lett volna a baloldalon, benmaradván, Th. J. főszbirót esküdtestül a m. elnökhöz küldék, a BRek nevében megkeresendöalyhogy a gyűlést, mellyen még mind a jegyzőkönyvhez nem szólhattak, folytatni kegyeskedjék, maga mindazáltal a t. bíróságot azon válasszal, hogy a már bevégzett gyűlést folytatni nem fogja, visszabocsátá. Történt ez időközben, hogy a fő és másod aljegyző a f-i helyettes urat némi be- és kitáblázandó iratokról, hogy a felelőséget róluk ezekre nézve venné le, megkérve, értesítők, s ő maga az okot méltányolván , nemsokára megyei katonák s megyeház kapujára függesztett irat által gyülésfolytatásra összehívd a Rédeket — s mi történik? a baloldal szónokai megragadva ez alkalmat, jelen gyűlést törvénytelennek nyilvánítók. A be- és kitáblázásban czél szinte nem éretett, ugyanis a jegyzők jelentvén, miként az illető felek jelen gyűlést érvénytelennek tartva, kötelezvényeiket visszavették — jelen gyűlés eloszlott, — a leendő közgyűlés aug.lkára tüzelvén ki. **) Ez idő alatt az elégületlenek Bécsbe utaztak — majd hírek hallatszottak, hogy az évnegyedes közgyűlésre a Banusok B-yanusok nagy előkészületeket tesznek a f-i helyettes ellen.—Ennyit előleges felvilágosításul. És most lássuk az évnegyedes közgyűlést. Mielőtt ezt leirnák, engedjék meg a nyájas olvasók vérző kebelfájdalmunkat az iránt kijelentenünk, miként f. évi auglikai zűrzavaros gyűlésünkről rendszeres raj-szot adnunk annál kevésbbé lehet, minthogy ezt haos universumba merült emberi gyarlóság, személyeskedés , ingerültség, rosz szándék, rágalom, tiszteletlenség , korlátlan kicsapongás s mások elleni türelmetlenség jellemezvén, példátlannak tartjuk a maga nemében , melly megyei életünkre valaha homályt vethetett, s egyetlennek arra, melly rend nélküli szabadságból fejlődhetett szomorú tanúságául az utókornak arra, miként a hazafiság leple alatt olly tényeket követhetni el, mik a közügynek csak színlelt, s az önzésnek nyílt forrásából fakadván, mint egyfelől a nép-erkölcstelenitésre lefelé átkos példával hatnak, másrészt ezrek elmaradt ügyesbajos dolgaikból eredt sóhajokat húzván maguk után , a közigazgatás kerekeit akadályoztaták. Elkezdődvén a gyűlés, egy aggabira emelt legelső szót, felhozván s okokkal támogatván a szombati gyűlés törvénytelenségét, de illedelmes modorban , mire egy g. e. lelkész czifra , de a baloldal türelmetlensége miatt megzavartatva, hatástalanul elhangzott beszéddel az ellenkezőt igyekezett támogatni , f-i helyettes ur ezen lépését semmiségnek tartván, mit ismét B. D. czáfolván meg, semmiségnek már az okból sem tartá, mivel a főlsp. helyettes általa megsértve érezte magát. Ezalatt az elnök csöndet kért s megemlítve azt, miként a szombati gyűlés jegyzőkönyve meghitelesitve már felterjesztetett s igy vitatkozás tárgya nem lehetne, felszólító aket a közigazgatási tárgyak taglalására, mellyek halmozva feküdtek a zöld asztalon — de siikertelen, sőt a baloldalon mutatkozott zajongás, bármint igyekezett m mga rendszeres tárgyakra vonni figyelmüket, mindannyiszor a szombati gyűlést hangoztató tárgyalandónak. Míg ez igy folyt, egy szokatlan jelenet fordult elő , m. alispánunk felkelvén nyilvánitá, hogy háta megett B. J. a főisp. helyettest szemtelennek nevezé. Nem kelle több a különben is felingerült kedélyeknek, olaj vala ez a tűzre, mellynek borzasztó lángja Vezuvként fellobbant. Egy részről ugyan is „actio“ zúgott a tiszteletlen kitételre, másik ellenben a másod alispánt hazugnak nevező, és sokáig szakadatlanul folyt a szilaj lárma, kiáltozás s magány-személyeskedés elannyira , hogy ezt látva, a legzsibongóbb várospiacz jelenetét képzeltük — szóhoz jutni bárkinek alig lehetvén, a szólásszabadsági vitatkozás is felújult. Az elnök csendre szólitván a Réket, azon véletlen kiejtése által: „illy bögés közepett tanácskozni nem lehet“ az ingerült kedélyek uj anyagot nyertek — volt is érte leczke, szemrehányás, — s mindezekre e mlga nyugodt mosollyal azt felelvén, hogy ő olly incendilus hangnak más nevet nem adhatott; ismét Hiedelemre figyelmeztető a közönséget. Minden csekélységet e helyütt lerajzolni hálátlan munka lenne, bocsánat! ha azokat mint a megye méltóságával ellenkezőket elhallgatva, tárgyszűkében egyedül nevezetesb beszédek vázlatira szorítkozunk. Az előbbitől eltérő tárgy az actio elrendelés feletti vitatkozás vala. Kiemelendő itt először is Kl. I. tb. ezen nyilatkozata: (óráját kivevő) íme 11 óra, s még mit sem végeztünk, keserűségnél egyebet nem hallottunk! — Istenre kérem a te Reket! mikor szűnnek ezek meg? megőszültem, én is ültem a nemes megye másod alispáni székében, de hogy másod alispán a háta megelt hallottakat feljelentse, példát reá nem tudok. Ila valaki, én bizonnyal az elnöki szék iránt mindig tisztelettel valók, s ha táblabiró B. J. nyíltan azt mondotta volna: főisp. helyettes úr hazug, szemtelen, legelső én kértem volna adiót ellene, de becsületemre mondom, itt ülve mellette nem hallottam, s ha alispán úr hallotta, finom hallással kell bírnia. Ugyan Istenért! miért halmozzuk a keserűségeket? miért nem tette hallatlanná? Elnöknek kötelessége a nyíltan mondottakat előadni, magános dolgokat nem illik hallani. Ő magáról felteszem, hogy az már a BRek iránti figyelemből sem hallotta volna. Szomorú dolog illy fonáksággal tölteni az időt — s mi szenved mindezekért ? a közjó. Ha az első tárgy is illy ingerültté vált, mit fogunk végezni? ha B. J. az Hiedelemről megfeledkezett, ő mlga meg fogott tudni felelni. T. R.ek! ne legyünk olly bőkezűek az ackióval, tudjuk a múltakból , milly kedvetlenségeknek jön az forrása sat, s igy mellöztetni kiváná. — S. Gy. m. alisp. erre védelmid felhozó, hogy mint hallottat hallatlanná nem lehetvén, általa e maga személye iránti érzése nyilvánítását ne vegyék rész nevén a t.Rvek. — Ismét zaj támadván Isealispur szólító csendre a rajongókat, mondván, hogy egymás elleni suttogás helyett mondjuk ki nyíltan, hogy egymásra haragszunk — hasonló tanácskozás czélhoz nem vezet. N. J. tb. mély taglalásába bocsátkozván az actio kérdésének, mint magányosan történt tényt sz mga tekintélyével ellenkezőt, mellöztetni kiváná — a bőgés szóban találva sérelmet. Ekkor tb. B. J. emelt szót, előbbi sértő kiejtését azzal is súlyosbítván, hogy a m. alispánt delatori szerepjátszás miatt vádolá,kiu. m. már 1833ban B. L. tbirót feladta, s igy váratlan reá nézve sem volt; ezt azonban m. alispánunk azon állítással, hogy B. J. ur legközelebb is odafen volt árulkodni, visszatorolta. (baloldalon zugás: ez más!) Folytak pro et contra névfelirat során a szónoklatok, s fel lőnek melegítve az actio-kérdéssel a múltak bús emlékei s — történtek közbeszólások, mellyeket érinteni e lapokban helyén nem látunk; de minden ingerültség daczára is nevetséget idézett elő Dr. J. szkiró azon állítása, miszerint Angliában a serifet a kir. fiscussal azonosító, mire tb. B. Ö. mégis felelt, a kis és nagy jury, és serif fogalmáról értekezvén. A jobb oldal szónokai közt az Ise alügyvéd volt az, ki az ellenfél szivetét érintve, ennek ingerült bosszúját mimikákban úgy, mint szavakban kénytelen vala tapasztalni. Beszéde tartalma ide megy ki: „kár az időt hasonló személyeskedésekkel tölteni — ugyan, ha egy idegen jó érzésű ember jelen tanácskozásunkat hallgatja, minő fogalmat nyer azokról, midőn de lana caprina vitatkozunk, egymást rágalommal, gúnnyal illetjük; a fontos és közjót érdeklő tárgyakra nézve pedig eredményre nem jutunk? lehetlen gyomorémelygést nem kapnia. S miből származnak e kellemetlenségek? kenyéri hivatalvesztési elégületlenségből a közügy rovására. — Ha azon t. urak annyira szivükön hordozzák a közjót mint ajkaikon, ime most uj tér nyílt előttük, legyenek függetlenek , legyenek a hazáéi! ne növeljék az ingerültséget — de már az utczán is hírlik, hogy a B-ek a föisp. helyettest megakarják támadni sat. (zúgás) D. M. volt föügyvéd, személyében az actio kérdését tárgyazó leiratot, mint mellyben a megye jogai tisztábbá váltak, polgári dicsősségének tartja. — Az előbbi nyilatkozatra B. V. állott fel: igazsága van, u. m. Hr. J. urnak, hogy ki jelen gyűlés folyamát áttekintené, rendes fogalmat nyerne, midőn az ügyész is utczai hírekkel áll elő (baloldal zúg). Jegyezze meg magának, ügyvéd úr, hogy illy neveletlenség becsületes emberhez nem illik, vagy azt hiszi tán , hogy épen e korszakot választók illy fegyverre? illy emberrel én egy gyűlésben lenni sem kívánnék — átkozott azon hazafi! ki testi megtámadási szándékot visz a tanácskozási terembe — én u. m. mig agyvelőt kapacitálhatok, nyers erőhez nyúlni nem fogok — ha utczai hírekkel akarnék bíbelődni, én is tudnék elősorolni tényeket, mik ennek díszére nem válnának. Ez után főtiszt, Fáy úr fejtegeté az adkozási jogot, mellyel mint egyszerű keresetlevelet nemcsak főispánnak, de fő és alügyvédnek is, szerinte joga van feltenni, ha azt mondjuk, hogy a többség tegye fel, azt mondok : senki sem; mert a többség, midőn legkisebb kitérésért a kisebb számot sujtandja, magát, ha az érdekében nem áll, megnettóztatni nem engedi. A megyei végzésre, mellynél fogva némellyek a többségnek szeretnék az adkozási hatalmat tulajdonitni, támaszkodni nem lehet, mert az egyes esetekre hozatott sat. Feszült figyelmét ébresztő fel annak volt főjegyző T. D. ur dölyfös modorú felkelése, ki elfojtott bosszúvágytól környezve, a baloldal egyik főszerepét sejtető magában megszólamlása előtt már lappangani. Beszéde így hangzik: „Kinek nem volt még alkalma gyomor-émelygést tapasztalni, hallgatva Hr. J. ur beszédét, lehellen volt azt nem éreznie. Kérdisk.ur minő fogalmat visz el, ki tanácskozásunkban részesül, midőn ingerültség közepett látja e megyét? megfejtem azt, ügyeljen reá! — Azon fogalommal :,1) hol diploma!Ke ki van mondva , hogy az elnökség iránt nincs bizodalom, ott csendes tanácskozásról álmodni sem lehet; 2) hol önhiba miatt a kormányzói tekintély elveszett, azt visszaszerezni nem egykönnyen lehet. Azon fogalommal , hogy ahol a kisebb szám magát szuronyokkal alakítja többséggé, ott, midőn távoznak a szuronyok, előáll az alkotmány, előáll az értelmi erő s ismét többséggé lesz. Gúnyos hangon mondatik nekünk: „legyetek a hazáéi!“ e szó szépen hangzik, amennyire magánérdeket illet, könnyen felejtenék; de nem felejthetjük a sértett alkotmány, a közjog érdekében. Mondják elleneink: „ne ápoljunk ingerültséget,“ de az erre okot adott forrást vizsgálni nem akarják (felhozólaga máj. 19ki nyilatkozatát) ne csodálkozzunk tehát, folytató tovább. •) Csak most vettük bihari rendes levelezőnk tudósítását, s hosszas várakozásunkat azzal elégítk ki, miszerint véletlen akadályok miatt a közgyűlésen jelen nem lehetvén, annak folyamáról nem is tudósíthat. —■ E körülménynél fogva jónak láttuk, mint az igazságot leginkább jellemzőt, a „Jelenkor levelezőjének igen érdekes és alapos tudósítását lapjainkban is közzétenni. Szerk. «» Helyén látjuk itt megjegyezni», miszerint ezen említett betáblázásra való kötelezvények csak költöttek, s egyenesen az ellenzék által a főispáni helyettes behálózására koholt csín valának. Váljon Kuilly nevet érdemelnek azon egyének, kik a haza érdeket félre tevő, saját magán érdekük s személyes gyűlölségük oltáránál a közügyét minden perezben készen állnak feláldozni?.. Szerk. 578