Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-11 / 143. szám

position gegen seine Herschermacht geschieht, seihst Gall mit seiner Schädellehre ist dieser Eifersucht nicht entgangen.“ Hogy Napoleon az alkotmányos elemektől ide­genkedett , a közhelyekbeni vitatkozást nem szerette , azért a szólás és írásszabadságot elnyomd, hogy ő kemény és utálatos kémrendszert állított fel, a csá­szári egyetem szörnyes épületével csak a francziák szellemét lebilincselni akarta, mindezekre Wachsmuth megc­áfolhatatlan bizonyságokat nyújt. Tulajdonkép hát Francziaország alkotmányos élete csak XVIII. Lajos chartájával kezdődik, ez a talpköve polgári szabadságának, melly az országos gyűléseket és köztanácskozásokat a nemzeti képvi­selettel azokban ismét felélesztő. A hellén nemzet hajdan hagyomány után hitte Empusáról, hogy annak méhe meg van átkozva, s bár mindig holt gyermeket hozott is világra, még­is a tündöklő napfény sugára gyakran elcsábíto­tt jobb reményre, pedig jó előre tudta, hogy ismét csak ha­lottat fog szülni. Illyés valamit mondhatni el a fran­cziák csengéseiről szabad constitutiók után, amelye­ket XVIII. Lajos óta mindegyre változtattak, nyir­báltak, vagy módosítottak, időt sem engedvén a charta rendelményeinek kifejlesztésére. Ez a nyughatatlanság, ez a viszkeleges antici­pation jövőből, tetőpontját érte el 1830 ban, mikor Lajos Fülöp a nemzet kegyelméből felvállalta a királysá­got , s ezen heroicus maga elszánás által elejét vette a bizonyosan kiütendő polgári háborúnak, melly az országot csak sírja felé vezette volna. (Folyt. köv.) TŐHVÉVVHK­ÓSÍ(;i tudósítások. Biharból aug. 6kán.*) Tisztválasztásunk ki­egészítéséül, évnegyedes közgyűlésünk leírása elött, a t. olvasót szükségesnek látjuk, azon körülményről, melly jan. 28-án (szombati gyűlés) mint a tisztvá­lasztási jegyzőkönyv meghitelesítésére kitűzött napon, mint alább látandjuk, a hivataltól elmaradt elégület—­lenek roppant kárörömére—történt, annál inkább ér­tesíteni, hogy elfogulatlan átlássa, mint támadt parányi szikrából emésztő lángvész, s miként fajulhat egész tömeg rész akaratává egyes ember bosszúja s hiúsága miatt a közügy­i közigazgatás kimondhatlan kárára! A tény egyszerűen ebből áll: június 28-án fő­­ispáni helyettes , maga a jegyzőkönyvet meghitele­­sittetvén, találtak abban sok megjegyzésre méltót, mik pártingerültséget táplálva, főjegyző úr általi ki­igazítást igényeltek, mi megtörténvén, habár látszot­tak is fenállók a baloldalon, de mivel szólásra magu­kat nem jelenték, ő maga a gyűlést bevégzettnek je­lentvén, a teremet a sokasággal együtt elhagyd, azok pedig, kiknek a jegyzőkönyvhez szólni kedvük lett volna a baloldalon, benmaradván, Th. J. főszbirót es­küdtestül a m. elnökhöz küldék, a BRek nevében meg­­keresendöalyhogy a gyűlést, mellyen még mind a jegy­zőkönyvhez nem szólhattak, folytatni kegyeskedjék,­­ maga mindazáltal a t. bíróságot azon válasszal, hogy a már bevégzett gyűlést folytatni nem fogja, vissza­­bocsátá. Történt ez időközben, hogy a fő és másod al­jegyző a f-i helyettes urat némi be- és kitáblázandó iratokról, hogy a felelőséget róluk ezekre nézve venné le, megkérve, értesítők, s ő maga az okot méltányol­ván , nemsokára megyei katonák s megyeház kapu­jára függesztett irat által gyülésfolytatásra összehívd a Rédeket — s mi történik? a baloldal szónokai meg­ragadva ez alkalmat, jelen gyűlést törvénytelennek nyilvánítók. A be- és kitáblázásban czél szinte nem éretett, ugyanis a jegyzők jelentvén, miként az il­lető felek jelen gyűlést érvénytelennek tartva, köte­lezvényeiket visszavették — jelen gyűlés eloszlott, — a leendő közgyűlés aug.­­lkára tüzelvén ki. **) Ez idő alatt az elégület­lenek Bécsbe utaztak — majd hírek hallatszottak, hogy az évnegyedes közgyűlésre a B­anusok B-yanusok nagy előkészületeket tesznek a f-i helyettes ellen.—Ennyit előleges felvilágosításul. És most lássuk az évnegyedes közgyűlést. Mi­előtt ezt leirnák, engedjék meg a nyájas olvasók vér­ző kebelfájdalmunkat az iránt kijelentenünk, miként f. évi augl­­ikai zűrzavaros gyűlésünkről rendszeres raj-s­zot adnunk annál kevésbbé lehet, minthogy ezt h­aos universumba merült emberi gyarlóság, személyes­kedés , ingerültség, rosz szándék, rágalom, tisz­teletlenség , korlátlan kicsapongás s mások elleni tü­relmetlenség jellemezvén, példátlannak tartjuk a ma­ga nemében , melly megyei életünkre valaha homályt vethetett, s egyetlennek arra, melly rend nélküli sza­badságból fejlődhetett szomorú tanúságául az utókor­nak arra, miként a hazafiság leple alatt olly ténye­ket követhetni el, mik a közügynek csak színlelt, s az önzésnek nyílt forrásából fakadván, mint egyfelől a nép-erkölcstelenitésre lefelé átkos példával hatnak, másrészt ezrek elmaradt ügyesbajos dolgaikból eredt sóhajokat húzván maguk után , a közigazgatás kere­keit akadályoztaták. Elkezdődvén a gyűlés, egy agg­abira emelt leg­első szót, felhozván s okokkal támogatván a szom­bati gyűlés törvénytelenségét, de illedelmes modor­ban , mire egy g. e. lelkész czifra , de a baloldal tü­relmetlensége miatt megzavartatva, hatástalanul el­hangzott beszéddel az ellenkezőt igyekezett támo­gatni , f-i helyettes ur ezen lépését semmiségnek tart­ván, mit ismét B. D. czáfolván meg, semmiségnek már az okból sem tartá, mivel a főlsp. helyettes általa meg­sértve érezte magát. Ezalatt az elnök csöndet kért s megemlítve azt, miként a szombati gyűlés jegyző­könyve meghitelesitve már felterjesztetett s igy vitat­kozás tárgya nem lehetne, felszólító a­­ket a közi­gazgatási tárgyak taglalására, mellyek halmozva fe­küdtek a zöld asztalon — de siikertelen, sőt a bal­oldalon mutatkozott zajongás, bármint igyekezett m mga rendszeres tárgyakra vonni figyelmüket, mind­annyiszor a szombati gyűlést hangoztató tárgyalan­dónak. Míg ez igy folyt, egy szokatlan jelenet fordult elő , m. alispánunk felkelvén nyilvánitá, hogy háta megett B. J. a főisp. helyettest szemtelennek neve­­zé. Nem kelle több a különben is felingerült kedé­lyeknek, olaj vala ez a tűzre, mellynek borzasztó lángja Vezuvként fellobbant. Egy részről ugyan is „actio“ zúgott a tiszteletlen kitételre, másik ellen­ben a másod alispánt hazugnak nevező, és sokáig szaka­datlanul folyt a szilaj lárma, kiáltozás s magány-sze­mélyeskedés elannyira , hogy ezt látva, a legzsibon­­góbb várospiacz jelenetét képzeltük — szóhoz jutni bárkinek alig lehetvén, a szólásszabadsági vitatkozás is felújult. Az elnök csendre szólitván a Réket, azon véletlen kiejtése által: „illy bögés közepett tanács­kozni nem lehet“ az ingerült kedélyek uj anyagot nyer­tek — volt is érte leczke, szemrehányás, — s mind­ezekre e mlga nyugodt mosollyal azt felelvén, hogy ő olly incendilus hangnak más nevet nem adhatott; ismét Hiedelemre figyelmeztető a közönséget. Minden csekélységet e helyütt lerajzolni hálátlan munka lenne, bocsánat! ha azokat mint a megye méltóságával el­lenkezőket elhallgatva, tárgy­szűkében egyedül ne­­vezetesb beszédek vázlatira szorítkozunk. Az előbbitől eltérő tárgy az actio elrendelés feletti vitatkozás vala. Kiemelendő itt először is Kl. I. tb. ezen nyilatkozata: (óráját kivevő) íme 11 óra, s még mit sem végez­tünk, keserűségnél egyebet nem hallottunk! — Istenre kérem a te Reket! mikor szűnnek ezek meg? meg­­őszültem, én is ültem a nemes megye másod alispáni székében, de hogy másod alispán a háta m­egelt hal­lottakat feljelentse, példát reá nem tudok. Ila valaki, én bizonnyal az elnöki szék iránt mindig tisztelettel valók, s ha táblabiró B. J. nyíltan azt mondotta volna: főisp. helyettes úr hazug, szemtelen, legelső én kértem volna ad­iót ellene, de becsületemre mondom, itt ülve mellette nem hallottam, s ha alispán úr hallotta, finom hallással kell bírnia. Ugyan Istenért! miért halmoz­zuk a keserűségeket? miért nem tette hallatlanná? Elnöknek kötelessége a nyíltan mondottakat előadni, magános dolgokat nem illik hallani. Ő magáról fel­teszem, hogy az már a BRek iránti figyelemből sem hallotta volna. Szomorú dolog­ illy fonáksággal töl­teni az időt — s mi szenved mind­ezekért ? a közjó. Ha az első tárgy is illy ingerültté vált, mit fogunk végezni? ha B. J. az Hiedelemről megfeledkezett, ő mlga meg fogott tudni felelni. T. R.ek! ne le­gyünk olly bőkezűek az ackióval, tudjuk a múltak­ból , milly kedvetlenségeknek jön az forrása sat, s igy mellöztetni kiváná. — S. Gy. m. alisp. erre vé­delmid felhozó, hogy mint hallottat hallatlanná nem lehetvén, általa e maga személye iránti érzése nyilvá­nítását ne vegyék rész nevén a t.­Rvek. — Ismét zaj támadván Ise­alisp­­ur szólító csendre a rajongókat, mondván, hogy egymás elleni suttogás helyett mond­juk ki nyíltan, hogy egymásra haragszunk — hason­ló tanácskozás czélhoz nem vezet. N. J. tb. mély tag­lalásába bocsátkozván az actio kérdésének, mint ma­gányosan történt tényt s­z mga tekintélyével ellen­kezőt, mellöztetni kiváná — a bőgés szóban talál­va sérelmet. Ekkor tb. B. J. emelt szót, előbbi sértő kiejtését azzal is súlyosbítván, hogy a m. alispánt de­­latori szerepjátszás miatt vádolá,kiu. m. már 1833ban B. L. tbirót feladta, s igy váratlan reá nézve sem volt; ezt azonban m. alispánunk azon állítással, hogy B. J. ur legközelebb is odafen volt árulkodni, visszatorol­­ta. (baloldalon zugás: ez más!) Folytak pro et contra névfelirat során a szónoklatok, s fel lőnek melegít­ve az actio-kérdéssel a múltak bús emlékei s — tör­téntek közbeszólások, mellyeket érinteni e lapokban helyén nem látunk; de minden ingerültség daczára is nevetséget idézett elő Dr. J. szkiró azon állítása, mi­szerint Angliában a serifet a kir. fiscussal azonosí­tó, mire tb. B. Ö. mégis felelt, a kis és nagy jury, és serif fogalmáról értekezvén. A jobb oldal szónokai közt az Ise alügyvéd volt az, ki az ellenfél szivetét érintve, ennek ingerült bosszúját mimikákban úgy, mint szavakban kénytelen vala tapasztalni. Beszéde tartalma ide megy ki: „kár az időt hasonló szemé­lyeskedésekkel tölteni — ugyan, ha egy idegen jó ér­zésű ember jelen tanácskozásunkat hallgatja, minő fo­­galmat nyer azokról, midőn de lana caprina vitatkozunk, egymást rágalommal, gúnnyal illetjük; a fontos és közjót érdeklő tárgyakra nézve pedig eredményre nem jutunk? lehetlen gyomorémelygést nem kapnia. S miből származnak e kellemetlenségek? kenyér­­i hivatalvesztési elégületlenségből a közügy rovásá­ra. — Ha azon t. urak annyira szivükön hordozzák a közjót mint ajkaikon, ime most uj tér nyílt előttük, legyenek függetlenek , legyenek a hazáéi! ne növel­jék az ingerültséget — de már az utczán is hírlik, hogy a B-ek a föisp. helyettest megakarják támadni sat. (zúgás) D. M. volt föügyvéd, személyében az actio kérdését tárgyazó leiratot, mint mellyben a megye jogai tisztábbá váltak, polgári dicsősségének tartja. — Az előbbi nyilatkozatra B. V. állott fel: igazsága van, u. m. Hr. J. urnak, hogy ki jelen gyűlés folyamát áttekintené, rendes fogalmat nyerne, midőn az­ ügyész is utczai hírekkel áll elő (baloldal zúg). Jegyezze meg magának­­, ügyvéd úr, hogy illy neveletlenség be­csületes emberhez nem illik, vagy azt hiszi tán , hogy épen e korszakot választók illy fegyverre? illy em­berrel én egy gyűlésben lenni sem kívánnék — át­kozott azon hazafi! ki testi megtámadási szándékot visz a tanácskozási terembe — én u. m. m­ig agyvelőt kapacitálhatok, nyers erőhez nyúlni nem fogok — ha utczai hírekkel akarnék bíbelődni, én is tudnék előso­rolni tényeket, mik ennek díszére nem válnának. Ez után főtiszt, Fáy úr fejtegeté az adk­ozási jogot, mel­lyel mint egyszerű keresetlevelet nemcsak főispán­nak, de fő és alügy­védnek is, szerinte joga van feltenni, ha azt mondjuk, hogy a többség tegye fel, azt mondok : senki sem; mert a többség, midőn legkisebb kitérés­ért a kisebb számot sujtandja, magát, ha az érdeké­ben nem áll, megnettóztatni nem engedi. A megyei végzésre, mellynél fogva némellyek a többségnek szeretnék az adk­ozási hatalmat tulajdonitni, támasz­kodni nem lehet, mert az egyes esetekre hozatott sat. Feszült figyelmét ébresztő fel a­nnak volt főjegyző T. D. ur dölyfös modorú felkelése, ki elfojtott bosszú­vágytól környezve, a baloldal egyik főszerepét sej­tető magában m­egszólamlása előtt már lappangani. Beszéde így hangzik: „Kinek nem volt még alkalma gyomor-émelygést tapasztalni, hallgatva Hr. J. ur beszédét, lehellen volt azt nem éreznie. Kérdisk­.ur minő fogalmat visz el, ki tanácskozásunkban részesül, midőn ingerültség közepett látja e megyét? megfej­tem azt, ügyeljen reá! — Azon fogalommal :,1) hol diploma!K­e ki van mondva , hogy az elnökség iránt nincs bizodalom, ott csendes tanácskozásról álmodni sem lehet; 2) h­ol önhiba miatt a kormányzói tekin­tély elveszett, azt visszaszerezni nem egy­könnyen le­het. Azon fogalommal ,­ hogy a­hol a kisebb szám magát szuronyokkal alakítja többséggé, ott, midőn tá­voznak a szuronyok, előáll az alkotmány, előáll az ér­telmi erő s ismét többséggé lesz. Gúnyos hangon mon­datik nekünk: „legyetek a hazáéi!“ e szó szépen hangzik, a­mennyire magán­érdeket illet, könnyen felejtenék; de nem felejthetjük a sértett alkotmány, a közjog érdekében.­­ Mondják elleneink: „ne ápol­junk ingerültséget,“ de az erre okot adott forrást vizsgálni nem akarják (felhozó­l­aga máj. 19ki nyi­latkozatát) ne csodálkozzunk tehát, folytató tovább. •­) Csak most vettük bihari rendes levelezőnk tudósítását, s hos­szas várakozásunkat azzal elégítk ki, miszerint véletlen akadályok miatt a közgyűlésen jelen nem lehetvén, an­nak folyamáról nem is tudósíthat. —■ E körülménynél fog­va jónak láttuk, mint az igazságot leginkább jellemzőt, a „Jelenkor levelezőjének igen érdekes és alapos tudósí­tását lapjainkban is közzétenni. Szerk. «»­ Helyén látjuk itt megjegyezni», miszerint ezen említett be­­táblázásra való kötelezvények csak költöttek, s egyene­sen az ellenzék által a főispáni helyettes behálózására koholt csín valának. Váljon K­uilly nevet érdemelnek azon egyének, kik a haza érdeket félre tevő, saját magán ér­dekük s személyes gyű­lölségük oltáránál a közügyét minden perezben készen állnak feláldozni?­.. Szerk. 578

Next