Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-12 / 144. szám

fakadásaikat azon mértékben, mint egyik vagy másik vesztesége érezhető volt. Főszerepet ezek táborában ez idő szerint játszik volt főjegyző, T. Ö. mint pártja által kikürtölt lángész, kinek jutott többi elégületlen pártfelei sérelmük tolmácslása általi fényes hivatás­köre. (Vége köv.) Budapesti újdonságok. F. hó­bón tette le hivatalos esküjét Széchenyi István gróf önmga, kinek hivatalos pályájától e haza olly sokat reményi, mindazon kárörvendök daczára, kik olly igen sze­retnének a kormány minden lépéséből s igy a ns. gróf hivatalából is gúnyt űzni. Ki a ns. gróf eszé­­lyességét és erélyességét csak legkevésbé is ismeri, lehetetlen józanul feltennie, hogy olly hivatalt vál­laljon el, melly nem lenne egyéb — mint az ellen­zék a kormány gyanúsítására olly igen szereti mon­dani— ,,olium cum dignitate.“— Budán legközelebb egy társaság alakult, melly a várhegyet keresztül furulván , tunnelt szándékozik épitetni. A terv min­denesetre nagyszerű, s igy biztosan lehet remény­leni , hogy az eredmény — amúgy szokás szerint — kisszerű leend.....Egyébiránt részvény speculatiónak megjárja. — Hogy a civilisalióban fővárosunk a fran­­c­­iák fővárosától nem messze áll, s ahoz mindin­kább közeledik, erről a különnemű naponta fejlődő újabbnál újabb iparlovagi csinlogások elég tanúbi­zonyságot tesznek; Ám egypár példa: a napokban egy csinosan öltözött arszlán, mintegy esti 8 óra­kor be­megy egy dohányos boltba, hol épen az asszonyt egyedül találván, külföldi szivart kér, s miután azt meggyujtva szájába vette, némi tettetett szégyenlősködés közben, azon helynek kulcsát kéri, hová, mint mondani szokás „a király is gyalog jár;“ a mit sem gyanító asszony a kulcsot azonnal kezébe adja, s mivel sötét volt, még hozzá egy értékes gyertyatartóban gyertyát is gyújtván számára, az arszlán kezébe veszi a gyertyatartót és kulcsot, s mai napig is oda van. Tehát „tolvaj szivarvétel ál­tal“ mondaná a „Gazelle de Tribuneaux.“ — Egy más arszlán pedig, bemegy egy ismeretes­ kávé­házba, s nagy részvéttel s lelkesüléssel jelenti a ká­vésnak, miszerint „a juratusok“ egy része, ezután az ő kávéházába fog járni; s midőn ezen a kávés kérdéleg csodálkozását jelenté, az arszlán azonnal kész a magya­rázatra, mondván: lássa ön, most az országban is két párt keletkezett, conservatív és ellenzéki, tehát a juratusok is két pártra oszlottak, s az egyik párt, az én közbejárásom után, önhöz fog jönni. A megörült kávés, ezen magyarázatnak hitelt adván, ugyancsak megvendégeli arszlánunkat, kávéval, puncsassal,— s ehez, még arszlánunknak — ki erszényét otthon fé­lééinek szinlelé, egy pár alig kölcsönöz is, miután az arszlán nagy ígéretek közt eltávozik, a juratusokat pedig a jóhiszemű kávés mai napig is várja__íme — „tolvaj politikai pártok által,“ mondaná ismét, a „Gazette de Tribuneaux.“ — A vállalkozó szellemű derék N­artleben és Altenbur­ger urak könyvkereskedésében legújabban meg­jelent „Világtörténet, a legrégibb időktől ko­runkig. Irta B­a­­­z a.“ Az egész munka négy kötet­ben lesz , s jelenleg az első könyv fekszik előttünk, mellynek ára 45 kr. pp. A könyv kiállítása igen csi­nos, nyomulása könnyen olvasható. Belbecséről majd akkor szólandunk, ha az egész munka készen teend, előlegesen csak annyit jegyezvén meg, miszerint az egészet Bajza correct nyelvészete s kellemes előadása lengi át, mi olvasását nem kevéssé teszi élvezetessé.­ Ugyan e könyvkereskedésben jelent meg a „T­e­r­m­é­­szetr­aj­z“ első füzete, készítette H­an­á­k­kér. János. Ára egy füzetnek szinezellen ábrákkal 35 kr. szine­­z ik­ekkel pedig 54 kr. pp. A kiállítás szintén igen csi­nos, s a tartalom mind bőség, mind érdekes előa­dás által mentül nagyobb részvétre érdemes.—Szin­tén a napokban jelent meg egy illy czimü könyvecs­ke „Egy szó Hunniában. Mikép lehetne a közszükség fedezésére néhány millió pengő forin­tot évenkint gyűjteni? mindenki terhe nélkül. Irta egy igaz honfi G. D.“ E czimnél aligha lehetne valami érdekesebbet kigondolni, a tartalom azon­ban­ nem mondjuk meg, majd megtudják kik elol­vasták. *) *­) Kötelességünknek tartjuk kijelenteni, miszerint e rovatun­kat múlt hó 20kától más kezeli; előbbi érdemes újdon­­ságírónk, komolyabb szépirodalmi munkák kiadásával fog­lalkozván, e végett kénytelen volt ezen rovatunk kezelé­séről lemondani; mi érdekes s irodalmunk becsét nem kevéssé emelő vállalatához sok szerencsét s méltó elisme­rést kívánva, lapjaink érdekesitésére tett szives közremun­­kálásáért ezennel köszönetet szavazunk. Szerk. 583 VIDÉKI HÍREK. I.Há­r­ály. Nyárutó tikán. Nem egyszer ol­vastuk a hírlapokban, s nem egyszer hallottuk ma­gasztos szavakkal kiemelni ama nemeskeblü ember­barátokat, kik a hon­i emberiség javán állhatatlan lánggal csü­ggvén, jótékonyságuk által annak egyetemi jólétét előmozdítani meg nem szűnnek. Leszállóit mi­­hozzánk is eme jótékony malaszt , s sükerteljes működésének nincsen ki szivéből nem örvendene. Zi­chy Karolina grófnő csillag keresztes dáma, e nagylel­kű honleány, m. gr. Károlyi György érdemdús neje, kinek gyengéd érzetében az emberi erények leg­­égiebebe, a jótékonyság, az ápoló kéz, és a nemes méltánylás csillagkint tündöklik, e vidéket sem mu­lasztja el kegyének harmatával öntözni. Öt­i. jele­sen felfogván virágzó századunk szellemét, itten a középrend számára leányiskolát alapított, mellyel egy­szersmind nyárutó­nkon, a nyilvános kísérlet alkalma­kor, az egész m. grófi család, s nagyszámú vendég­­koszorú kíséretében magas személye legelőször sze­rencsésbe. Áthatva itt e buzgó anyai szeretettől a kis csemeték, kettőztetett iparral fesziték meg szorgal­muk idegét, s valóban nemcsak a szülök, de más je­lenvoltak szemeiben is örömkönnyek valának láthatók, midőn e kisded csemetéket minden kérdésre kielégi­­tőleg halják felelni. De legnagyobb figyelmet ébresz­tő a szép női munkák roppant halmaza, mellyek a tisz­telt tanítónő súlyos hivatásának pontos teljesítését, és fáradhatatlan buzgalmát tanúsítva, a szemnek megan­nyi örömélvezetet nyújtanak, nemkülönben a megm­­­őnek ama nemes tette , miszerint ö bennek az erény­csiráját hervadhatatlan virággá érlelni akarván, szor­galmuk élesztése végett 175 leánykának különnemű becses értékű ruhaneműket saját kezével osztogata , megmutatván azt, hogy ő nemcsak alapítója eme jó­tékony intézetnek, hanem egyszersmind páratlan anyai szeretettel gondos ápolója és fentartója is. Vegye tehát azért buzgó köszönetü­nket, s adja az ég, hogy ezen buz­gó anyai szeretet teremje meg az óhajtott gyümölcsöt, s őket egykor, mind saját mind édes szüleinek örömére és gyámolítására lássa felnőni. Vegye egyszersmind forró hálánkat a. t. László Alajos igazgató úr is, ki­nek rendületlen jelleme , és mindenkor éber igazga­tási bölcsessége e kisdedek nevelésében legtöbb se­gélyt nyújt, élvezze majd egykor fáradsága diját e­­zeknek erényes életében és azon édes öntudatban, mit minden jó és szép tett után szoktunk érezni. Tornyosy Aurél: A­ LAPSZEMLE. Budapesti lfi­radó. (234. sz.) Irányczik­­kében Vlik közlés adatik , mellyel egyszersmind be­­végeztetik az „Állattenyésztés“ czim­ alatt több számon át folytatott igen jeles és közfigyelmet érdemlő értekezés , mellyet elannyira fontosnak tartunk , mi­szerint nem kétkedünk egyenesen kimondani, hogy ennél fontosabb és szükségesebb tárgyát az újabb időszaki sajtó még nem hozott szőnyegre. Tökélete­sen igaza van szerzőnek, midőn mondja , hogy a táp­szer szükségesebb a szép ruhánál, és hogy a gyá­ros és iparos oda nem is kivánkozhatik, hol a föld­művelő maga is éhezik; mert ha önmagát nem bírja táplálni, mikép fog az másnak valamit nyújtani; és ha nem producálja, mit nem nélkülözhet, mikép fog az szép ruháért producálni, ha pőre gatyájával is beéri, hogy a földművelés csak az állattenyésztés­sel emelkedhetik, és hogy ezzel sü­lyed is; hogy a népesség szaporodóval s a városok nagyobbultával a húsfogyasztók száma is folytonosan növekszik , hogy mivel a marhaszám csökkenése az ár folytonos emel­kedését hozza maga után, ugyanazon időben pedig a nép folytonos szaporodtával a concurrentia állat ke­resetében és gyárakban a napidíj folyvást lejebb száll, a nép nagyobb része a húst egészen nélkülözendi, ha az állattenyésztésben nem szinte annyira haladunk, mint a ruházati kelmék előállításában; hogy 50 év múlva Európa mai népessége két annyi lesz ; hogy ennek élnie kell, de miből, ha az állatok száma folyvást fogy és ennek következtében a földnek ter­mő ereje pótolhatlanul kimerítletik, hogy az adó ter­he folytonosan növekszik , a kormányzás mindig drá­gul, és ámbár a mű­ipar a fényűzést mindig sarkan­­tyúzza, még­is a melleit a keresetet és napidíjt mindig lejebb nyomja, úgy, hogy midőn az előbbi körülmé­nyek az élet árát mindig feljebb zuglatják, ez utó­­só , mellyre pedig minden uj találmány és minden gyáripari tökéletesbülés szünet nélkül törekszik, a fo­gyasztók millióit mindinkább képtelenebbekké teszi, hogy szükségeiket kielégíthessék. Illy körülmények közt nem csoda, hogy magában a híres Francziaor­szágban is, hol az ipar olly tekintélyes fokra hágott, három nagy mintagulyának annyi fiókmintával való fel­állítása ajánltatik, mennyit a fejlő körülmények igény­­lendenek. Mi Magyarországot illeti: itt az állatte­nyésztés kiálló szükségének nagyságát onnét is ki­vehetni , hogy ugyanazon egy font húst, mellyel alig egy generalioval előbb 7 — 8 vkrajczárral fizettük, most 1845-ben nyár közepett 14—16 vkrajczárral vagyunk kénytelenek fizetni! — (235. sz.) „A só­ról igénytelen javaslat“ czím alatt igen érde­kes czikk közöltelik kiegészítő függelék gyanánt az álattenyésztésről irt becses értekezéshez , mellyben szerző számos példákban megmutatván a só olcsó­ságának szükségességét az állattenyésztéshez, úgy vélekedik, hogy miután a só iránti kérdés ország és kormány között már régen függőben van, méltó volna megfontolni, váljon nem volna e czélszerű azt olly módon végezni be, hogy a sónak ára törvény által meghatároztatván, a marha számára szükséges aljasabb minőségű és így olcsóbb sójövedelemnek a mostani bevétel kiegészítése után fenmaradt része, a törvény­­hozás rendelkezése alá bocsátassék, általa közezé- sokra fordítandó lévén ? Ezen után senki sem vesz­tene , sőt mindenki nyerne. A kincstár megtartaná jövedelmeit, az ország lakosai sikeresben tenyészt-­­hetnék marháikat, az ország pedig jövedelemre tenne szert, — és egyúttal egy régen függő kedvetlen törvényhozási kérdés el volna intézve. — (236. sz.) Gróf Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban megjelent „A szentgróti levél ele­mz­és­e“ czimü általunk már megismertetett értekezéséből a XIVik vagyis u­­tósó közlés adatik egész kiterjedésében. — (237— 238. sz.) főczikkében „Magyar egyházi rend polgári állása“ czim alatt mind históriai, mind politikai tekintetben érdekes és tanulmányos érteke­zés közöltésül. Szerző az egyházi rend polgári te­kintetből felfogott nyilvános életének rövid vázlatát adván , felmutatja azon nagyszerű előzményeket, mel­­lyeken mind­annyi jogalapokon az egyházi rendnek honunkban méltóságos állása épült; nevezetesen meg­mutatja , hogy nem jön semmi nagy és dicső e hon­ban , mi az egyházi rend közrehatása mellettével tör­tént volna. Ügyesen feltárja azután azon igerültség kutforrásait, melly idő változtával az egyházi rend ellen olly nagy mértékben kezdett nyilvánulni, s melly újabb időkben is annyi keserű kitöréseknek volt oka; és annak megmutatására, hogy az egyházi rend te­kintélyének s jogainak megsértése semmi esetre nem le­het a nemzeti nagyság és jólétnek alapja, azon ered­mények nyomozásába bocsátkozik, mellyek az érintett ellenséges törekvésből felmerültek; felhoz t. i. több példát a história nyomán mind a régi mind az újabb világ eseményeiből, mellyekből napfénynél vilá­gosabban kitünteti, hogy a nemzeti jólét és szabad­ság az egyházi rend jogromjain nemcsak nem építhe­tő , sőt ellenkezőleg ezen romokra mindenkor és min­denhol közmegingatás és veszély szokott összetor­­nyosodni; különösen honunk történetét illetőleg meg­mutatja , hogy nem érdemli meg a hazafius babért, ki az idő, egyetértés feláldozásával népszerűsége re­pülő hidjául azon kíméletlen ösvényt választá , mel­lyen gúnnyal és ellenségeskedéssel szokták az egy­háziakat illetni. — (240. sz.) „Vám VII.“ czim alatt egy, a P. N­. figyelmébe különösen ajánlandó helyes értekezés közöltetik, mellyben szerző előrebocsátván azon közönségesen elismert státusoeconomiai axiómát, hogy a vám semmi egyéb, mint olly indirect adó, mellynek beszedése végtelenül bonyodalmas és költ­séges rendszerrel jár, ezer meg ezer csalásra ve­zet, s a kereskedésre minden tekintetben károsan , következőleg az ipar és földművelés fejlődésére aka­dályozóig hat; előrebocsátván: mikép ezen okok­nál fogva Angliában, hol már különben is tetemes direct adó létezik, nem kételkednek ezen adót még inkább nagyobbítani, csakhogy a vámok megszün­­tettessenek, meglevén győződve, hogy a vámmal járó m­ellőzhetlen bajok megszüntetéséből okvetlenül nyernie kell a státusnak még akkor is, ha a direct adó eleinte sokkal kevesebbet jövedelmezne, úgy vélekedik, hogy ez nálunk annyival könnyebben volna alkalmazható, mivel nálunk még direct adó nem létezik az ország fekvő birtokának három negyedré­szén , s így ha a kor haladtával amúgy is elkerül­­h­etlen direct adóval az olly igen nyomasztó vámokat felcserélnék, előbb utóbb okvetlenül nyerni fogna a státus. Felmutatja azután szerző azon elvnélküli, ingatag és egymással ellenkező tanokat, mellyeket az ezen fontos országos tárgyat esetleges körülmé­nyeknek alárendelő, sőt feláldozó P. H. vámról írt

Next