Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-09-12 / 144. szám
fakadásaikat azon mértékben, mint egyik vagy másik vesztesége érezhető volt. Főszerepet ezek táborában ez idő szerint játszik volt főjegyző, T. Ö. mint pártja által kikürtölt lángész, kinek jutott többi elégületlen pártfelei sérelmük tolmácslása általi fényes hivatásköre. (Vége köv.) Budapesti újdonságok. F. hóbón tette le hivatalos esküjét Széchenyi István gróf önmga, kinek hivatalos pályájától e haza olly sokat reményi, mindazon kárörvendök daczára, kik olly igen szeretnének a kormány minden lépéséből s igy a ns. gróf hivatalából is gúnyt űzni. Ki a ns. gróf eszélyességét és erélyességét csak legkevésbé is ismeri, lehetetlen józanul feltennie, hogy olly hivatalt vállaljon el, melly nem lenne egyéb — mint az ellenzék a kormány gyanúsítására olly igen szereti mondani— ,,olium cum dignitate.“— Budán legközelebb egy társaság alakult, melly a várhegyet keresztül furulván , tunnelt szándékozik épitetni. A terv mindenesetre nagyszerű, s igy biztosan lehet reményleni , hogy az eredmény — amúgy szokás szerint — kisszerű leend.....Egyébiránt részvény speculatiónak megjárja. — Hogy a civilisalióban fővárosunk a franciák fővárosától nem messze áll, s ahoz mindinkább közeledik, erről a különnemű naponta fejlődő újabbnál újabb iparlovagi csinlogások elég tanúbizonyságot tesznek; Ám egypár példa: a napokban egy csinosan öltözött arszlán, mintegy esti 8 órakor bemegy egy dohányos boltba, hol épen az asszonyt egyedül találván, külföldi szivart kér, s miután azt meggyujtva szájába vette, némi tettetett szégyenlősködés közben, azon helynek kulcsát kéri, hová, mint mondani szokás „a király is gyalog jár;“ a mit sem gyanító asszony a kulcsot azonnal kezébe adja, s mivel sötét volt, még hozzá egy értékes gyertyatartóban gyertyát is gyújtván számára, az arszlán kezébe veszi a gyertyatartót és kulcsot, s mai napig is oda van. Tehát „tolvaj szivarvétel által“ mondaná a „Gazelle de Tribuneaux.“ — Egy más arszlán pedig, bemegy egy ismeretes kávéházba, s nagy részvéttel s lelkesüléssel jelenti a kávésnak, miszerint „a juratusok“ egy része, ezután az ő kávéházába fog járni; s midőn ezen a kávés kérdéleg csodálkozását jelenté, az arszlán azonnal kész a magyarázatra, mondván: lássa ön, most az országban is két párt keletkezett, conservatív és ellenzéki, tehát a juratusok is két pártra oszlottak, s az egyik párt, az én közbejárásom után, önhöz fog jönni. A megörült kávés, ezen magyarázatnak hitelt adván, ugyancsak megvendégeli arszlánunkat, kávéval, puncsassal,— s ehez, még arszlánunknak — ki erszényét otthon félééinek szinlelé, egy pár alig kölcsönöz is, miután az arszlán nagy ígéretek közt eltávozik, a juratusokat pedig a jóhiszemű kávés mai napig is várja__íme — „tolvaj politikai pártok által,“ mondaná ismét, a „Gazette de Tribuneaux.“ — A vállalkozó szellemű derék Nartleben és Altenburger urak könyvkereskedésében legújabban megjelent „Világtörténet, a legrégibb időktől korunkig. Irta Baz a.“ Az egész munka négy kötetben lesz , s jelenleg az első könyv fekszik előttünk, mellynek ára 45 kr. pp. A könyv kiállítása igen csinos, nyomulása könnyen olvasható. Belbecséről majd akkor szólandunk, ha az egész munka készen teend, előlegesen csak annyit jegyezvén meg, miszerint az egészet Bajza correct nyelvészete s kellemes előadása lengi át, mi olvasását nem kevéssé teszi élvezetessé. Ugyan e könyvkereskedésben jelent meg a „Természetrajz“ első füzete, készítette Hanákkér. János. Ára egy füzetnek szinezellen ábrákkal 35 kr. szinez ikekkel pedig 54 kr. pp. A kiállítás szintén igen csinos, s a tartalom mind bőség, mind érdekes előadás által mentül nagyobb részvétre érdemes.—Szintén a napokban jelent meg egy illy czimü könyvecske „Egy szó Hunniában. Mikép lehetne a közszükség fedezésére néhány millió pengő forintot évenkint gyűjteni? mindenki terhe nélkül. Irta egy igaz honfi G. D.“ E czimnél aligha lehetne valami érdekesebbet kigondolni, a tartalom azonban nem mondjuk meg, majd megtudják kik elolvasták. *) *) Kötelességünknek tartjuk kijelenteni, miszerint e rovatunkat múlt hó 20kától más kezeli; előbbi érdemes újdonságírónk, komolyabb szépirodalmi munkák kiadásával foglalkozván, e végett kénytelen volt ezen rovatunk kezeléséről lemondani; mi érdekes s irodalmunk becsét nem kevéssé emelő vállalatához sok szerencsét s méltó elismerést kívánva, lapjaink érdekesitésére tett szives közremunkálásáért ezennel köszönetet szavazunk. Szerk. 583 VIDÉKI HÍREK. I.Hárály. Nyárutó tikán. Nem egyszer olvastuk a hírlapokban, s nem egyszer hallottuk magasztos szavakkal kiemelni ama nemeskeblü emberbarátokat, kik a honi emberiség javán állhatatlan lánggal csüggvén, jótékonyságuk által annak egyetemi jólétét előmozdítani meg nem szűnnek. Leszállóit mihozzánk is eme jótékony malaszt , s sükerteljes működésének nincsen ki szivéből nem örvendene. Zichy Karolina grófnő csillag keresztes dáma, e nagylelkű honleány, m. gr. Károlyi György érdemdús neje, kinek gyengéd érzetében az emberi erények legégiebebe, a jótékonyság, az ápoló kéz, és a nemes méltánylás csillagkint tündöklik, e vidéket sem mulasztja el kegyének harmatával öntözni. Öti. jelesen felfogván virágzó századunk szellemét, itten a középrend számára leányiskolát alapított, mellyel egyszersmind nyárutónkon, a nyilvános kísérlet alkalmakor, az egész m. grófi család, s nagyszámú vendégkoszorú kíséretében magas személye legelőször szerencsésbe. Áthatva itt e buzgó anyai szeretettől a kis csemeték, kettőztetett iparral fesziték meg szorgalmuk idegét, s valóban nemcsak a szülök, de más jelenvoltak szemeiben is örömkönnyek valának láthatók, midőn e kisded csemetéket minden kérdésre kielégitőleg halják felelni. De legnagyobb figyelmet ébresztő a szép női munkák roppant halmaza, mellyek a tisztelt tanítónő súlyos hivatásának pontos teljesítését, és fáradhatatlan buzgalmát tanúsítva, a szemnek megannyi örömélvezetet nyújtanak, nemkülönben a megmőnek ama nemes tette , miszerint ö bennek az erénycsiráját hervadhatatlan virággá érlelni akarván, szorgalmuk élesztése végett 175 leánykának különnemű becses értékű ruhaneműket saját kezével osztogata , megmutatván azt, hogy ő nemcsak alapítója eme jótékony intézetnek, hanem egyszersmind páratlan anyai szeretettel gondos ápolója és fentartója is. Vegye tehát azért buzgó köszönetünket, s adja az ég, hogy ezen buzgó anyai szeretet teremje meg az óhajtott gyümölcsöt, s őket egykor, mind saját mind édes szüleinek örömére és gyámolítására lássa felnőni. Vegye egyszersmind forró hálánkat a. t. László Alajos igazgató úr is, kinek rendületlen jelleme , és mindenkor éber igazgatási bölcsessége e kisdedek nevelésében legtöbb segélyt nyújt, élvezze majd egykor fáradsága diját ezeknek erényes életében és azon édes öntudatban, mit minden jó és szép tett után szoktunk érezni. Tornyosy Aurél: A LAPSZEMLE. Budapesti lfiradó. (234. sz.) Irányczikkében Vlik közlés adatik , mellyel egyszersmind bevégeztetik az „Állattenyésztés“ czim alatt több számon át folytatott igen jeles és közfigyelmet érdemlő értekezés , mellyet elannyira fontosnak tartunk , miszerint nem kétkedünk egyenesen kimondani, hogy ennél fontosabb és szükségesebb tárgyát az újabb időszaki sajtó még nem hozott szőnyegre. Tökéletesen igaza van szerzőnek, midőn mondja , hogy a tápszer szükségesebb a szép ruhánál, és hogy a gyáros és iparos oda nem is kivánkozhatik, hol a földművelő maga is éhezik; mert ha önmagát nem bírja táplálni, mikép fog az másnak valamit nyújtani; és ha nem producálja, mit nem nélkülözhet, mikép fog az szép ruháért producálni, ha pőre gatyájával is beéri, hogy a földművelés csak az állattenyésztéssel emelkedhetik, és hogy ezzel sülyed is; hogy a népesség szaporodóval s a városok nagyobbultával a húsfogyasztók száma is folytonosan növekszik , hogy mivel a marhaszám csökkenése az ár folytonos emelkedését hozza maga után, ugyanazon időben pedig a nép folytonos szaporodtával a concurrentia állat keresetében és gyárakban a napidíj folyvást lejebb száll, a nép nagyobb része a húst egészen nélkülözendi, ha az állattenyésztésben nem szinte annyira haladunk, mint a ruházati kelmék előállításában; hogy 50 év múlva Európa mai népessége két annyi lesz ; hogy ennek élnie kell, de miből, ha az állatok száma folyvást fogy és ennek következtében a földnek termő ereje pótolhatlanul kimerítletik, hogy az adó terhe folytonosan növekszik , a kormányzás mindig drágul, és ámbár a műipar a fényűzést mindig sarkantyúzza, mégis a melleit a keresetet és napidíjt mindig lejebb nyomja, úgy, hogy midőn az előbbi körülmények az élet árát mindig feljebb zuglatják, ez utósó , mellyre pedig minden uj találmány és minden gyáripari tökéletesbülés szünet nélkül törekszik, a fogyasztók millióit mindinkább képtelenebbekké teszi, hogy szükségeiket kielégíthessék. Illy körülmények közt nem csoda, hogy magában a híres Francziaországban is, hol az ipar olly tekintélyes fokra hágott, három nagy mintagulyának annyi fiókmintával való felállítása ajánltatik, mennyit a fejlő körülmények igénylendenek. Mi Magyarországot illeti: itt az állattenyésztés kiálló szükségének nagyságát onnét is kivehetni , hogy ugyanazon egy font húst, mellyel alig egy generalioval előbb 7 — 8 vkrajczárral fizettük, most 1845-ben nyár közepett 14—16 vkrajczárral vagyunk kénytelenek fizetni! — (235. sz.) „A sóról igénytelen javaslat“ czím alatt igen érdekes czikk közöltelik kiegészítő függelék gyanánt az álattenyésztésről irt becses értekezéshez , mellyben szerző számos példákban megmutatván a só olcsóságának szükségességét az állattenyésztéshez, úgy vélekedik, hogy miután a só iránti kérdés ország és kormány között már régen függőben van, méltó volna megfontolni, váljon nem volna e czélszerű azt olly módon végezni be, hogy a sónak ára törvény által meghatároztatván, a marha számára szükséges aljasabb minőségű és így olcsóbb sójövedelemnek a mostani bevétel kiegészítése után fenmaradt része, a törvényhozás rendelkezése alá bocsátassék, általa közezé- sokra fordítandó lévén ? Ezen után senki sem vesztene , sőt mindenki nyerne. A kincstár megtartaná jövedelmeit, az ország lakosai sikeresben tenyészt-hetnék marháikat, az ország pedig jövedelemre tenne szert, — és egyúttal egy régen függő kedvetlen törvényhozási kérdés el volna intézve. — (236. sz.) Gróf Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban megjelent „A szentgróti levél elemzése“ czimü általunk már megismertetett értekezéséből a XIVik vagyis utósó közlés adatik egész kiterjedésében. — (237— 238. sz.) főczikkében „Magyar egyházi rend polgári állása“ czim alatt mind históriai, mind politikai tekintetben érdekes és tanulmányos értekezés közöltésül. Szerző az egyházi rend polgári tekintetből felfogott nyilvános életének rövid vázlatát adván , felmutatja azon nagyszerű előzményeket, mellyeken mindannyi jogalapokon az egyházi rendnek honunkban méltóságos állása épült; nevezetesen megmutatja , hogy nem jön semmi nagy és dicső e honban , mi az egyházi rend közrehatása mellettével történt volna. Ügyesen feltárja azután azon igerültség kutforrásait, melly idő változtával az egyházi rend ellen olly nagy mértékben kezdett nyilvánulni, s melly újabb időkben is annyi keserű kitöréseknek volt oka; és annak megmutatására, hogy az egyházi rend tekintélyének s jogainak megsértése semmi esetre nem lehet a nemzeti nagyság és jólétnek alapja, azon eredmények nyomozásába bocsátkozik, mellyek az érintett ellenséges törekvésből felmerültek; felhoz t. i. több példát a história nyomán mind a régi mind az újabb világ eseményeiből, mellyekből napfénynél világosabban kitünteti, hogy a nemzeti jólét és szabadság az egyházi rend jogromjain nemcsak nem építhető , sőt ellenkezőleg ezen romokra mindenkor és mindenhol közmegingatás és veszély szokott összetornyosodni; különösen honunk történetét illetőleg megmutatja , hogy nem érdemli meg a hazafius babért, ki az idő, egyetértés feláldozásával népszerűsége repülő hidjául azon kíméletlen ösvényt választá , mellyen gúnnyal és ellenségeskedéssel szokták az egyháziakat illetni. — (240. sz.) „Vám VII.“ czim alatt egy, a P. N. figyelmébe különösen ajánlandó helyes értekezés közöltetik, mellyben szerző előrebocsátván azon közönségesen elismert státusoeconomiai axiómát, hogy a vám semmi egyéb, mint olly indirect adó, mellynek beszedése végtelenül bonyodalmas és költséges rendszerrel jár, ezer meg ezer csalásra vezet, s a kereskedésre minden tekintetben károsan , következőleg az ipar és földművelés fejlődésére akadályozóig hat; előrebocsátván: mikép ezen okoknál fogva Angliában, hol már különben is tetemes direct adó létezik, nem kételkednek ezen adót még inkább nagyobbítani, csakhogy a vámok megszüntettessenek, meglevén győződve, hogy a vámmal járó mellőzhetlen bajok megszüntetéséből okvetlenül nyernie kell a státusnak még akkor is, ha a direct adó eleinte sokkal kevesebbet jövedelmezne, úgy vélekedik, hogy ez nálunk annyival könnyebben volna alkalmazható, mivel nálunk még direct adó nem létezik az ország fekvő birtokának három negyedrészén , s így ha a kor haladtával amúgy is elkerülhetlen direct adóval az olly igen nyomasztó vámokat felcserélnék, előbb utóbb okvetlenül nyerni fogna a státus. Felmutatja azután szerző azon elvnélküli, ingatag és egymással ellenkező tanokat, mellyeket az ezen fontos országos tárgyat esetleges körülményeknek alárendelő, sőt feláldozó P. H. vámról írt