Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-09-16 / 146. szám
kívánjuk mi, hogy e zavargások hazánkban is tekintessenek, és ezt el nem fogjuk mulasztani a jövő országgyűlésére indítványba is hozni; különben az éj sötét leple alatt, a vagyon, a csend, a becsület folyton kockáztatva leend, és a politikai zajoskodás s kölcsönös ingerültség s türelmetlenség annyira mehet, hogy a nyilvános életet élő egyénnek, a politikai ellenvéleményüektől, bátorságban még élete sem leend. ___ A szabadság szobrára szükséges érer forr már, de maga a szobor koránt sincsen még megöntve: kisérjük őrszemmel a tűzterhes kemenezét, mert ügyetlen kezelés által könyör nélkül fel fogunk mindnyájan perzseltetni“ mond Danton. Mi ezen virányos és élet— hű metaphorát az átalakulásnak diadalszobrára kívánnék alkalmaztatni! TÖRVÉNTIHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Borsodból. Miskolcz. September 2án. Kárhoztasson a balvégzet politikai lapok örökös levelezőjévé, ha valót nem állítunk, hogy közelebbi évnegyedes közgyűlésünktől mind a Pesti Hírlap, mind pedig egy más újságban közlött czikkekben a sulykot — messze vetették. Azt hinné a türelmes olvasó,megakarjuk a tisztelt közlőket cáfolni. — oh nem! hiszen mindkét részt leggyöngédebb oldalról sértenék, mint- hogy boldog hitüktől fosztanák meg; lám! hiszen olly jól esik hinniök,hogy egymást czáfolák meg. — Gyönyörű az illy különböző pártnézetből világra jött hitelt igénylő czikkeket amúgy casinoi kényelemmel olvasgatni, és megmosolygani a történet musájának méltó bosszankodását, tapasztalván — mint rejtegetik avatatlan papjai az illy közlemények fénypontjait hiteles adatokul penészes asztalfiókukba. — Közgyűlésünk augustus 11 napján, a Pesti Hírlap szerint idén kezdődött, — hétfői napon, ha ki nem reszeli, nézze meg a naptárt vagy a megyei jegyzőkönyvet — egyikünknek igaza lesz. Első alispánunk megnyitó beszéde egy conservativ lap szerint ugyan bezárá az igazság szemét; erről a P. H. hallgat, — hiszen úgy is azt tartja — neki van igazsága; arról pedig hogy „Borsod eddig a dicsőség pályáján a többi megyék elött futott“ — jónak látta elhallgatni: qui tacet — sat. Egyik lapban az mondatik, hogy a Tisza szabályozása iránt Zemplén levelére tétetett indítvány; másikban — az ország főépítészeti igazgatóságától készített szabályterv mondatik a nm. helytartó tanácstól leküldöttnek szükséges előkészületek végett; van valami a dologban — de kevés a dologból.—A Tisza, mondják, nagyon búsul, és szörnyen könyezi sorsát; folynak most is könyei, de tán öröm miatt a szép rónákon, hallván , hogy elfogadott indítvány folytában három határoztatott elsó nádor ö fenségének hálás köszönet magas buzgóságáért. 2. B. Vay Miklós önmga legyen szabályozó királyi biztos. 3. Első alispánunk tiszamelléki egyletet alakítson. — Nekünk katonai szemle nem kell, de bezzeg kell restauratio, pedig ez is czifra nyomorúság; sürgönnyel sürgetjük, hogy boldogabb megye mulassa magát illy hadjátékkal, van ugyan szemlegyepünk — de kevés ám mit együnk. Inni ugyan ihatunk, bár elég, viz—sok is. — Borsodban az illusio örömet inditványozott; e szerencsét az. Hírlap ifjabb követünknek rójja fel; pedig tán öregebbet akart mondani , — miszerint a katonai karhatalomról kir. intézvényben elismertetik, hogy a katonai hatalom a törvények végrehajtásában polgári helyhatóságoknak alá van rendelve; tőlünk függ e hatalom védő vagy vélő legyen-e ? — A három szám, mint mindenütt a magyar életben, úgy határozatainkban is nagy szerepet játszik; p. o. határoztatott 1. hogy a hatalom úgy adatik mint hatóságnak. 2. Jelenleg, de csak ha a megye Rt. együtt nincsenek — (tán ha együtt nem tartanak) a főispáni és alispáni hivatalok a vele élhetéssel felruháztatnak. 3. Ezek felelősek a megye rendeinek. Borsodban tehát még az eszményi rémképek nem kisértenek, de hiszen csak megelőzték volna mieinket a honti és pesti gyűlések, főztek volna tudom egy kis borsos „borsodi paradicsom levest“. Hont, úgy látszik, praeveniálni akarja (mint megveri a macskát) Borsodot a dicsőség pályáján, s csak úgy termeszti mint a jó dohányt — élelmet nyújtó hivatalaikból kimaradt néhány elégedetlen myopsaiból a politikai martyrokat és vendégi hősöket; oh dicső Flügelmannjai a „volum diffidentiae“-ből ködfátyolképezett „oppositios phalanxnak“ — im itt Borsodban is több rendbeli rekrutái támadtak, kik vagy nemiétve, vagy nem keresve maguknak nemesebb foglalkozást — a közállományi táborozásokban symbolikus vezérség alatt portyázgatnak, így párttá eretetik magukat, hogy ki tetteikben ollykor megbotránkozik, kényszerüljön ellenségükül tekintetni holott pártolni az igazat, tisztelni a törvényt, védni a gyöngét, vetekedni szép és nemes tettekben lenne feladata a fiatal lelkesedésnek és tettetének, ahelyett, hogy a vastag nyakú szenvedély egy két személyes vagy családi érdekből tápot nyerve, galád személyeskedési párttá phalanxirozza a sok - jobb sorsra érdemes szellemi tehetségeket. Most is gyönyörű győzelem jön eredménye a megyékben elharapózni kezdett „alarmiste“-ai pártoskodásnak. Szeretnék a győzőknek súgni: „tout par amour, rien par force.“ — Az időben, hogy lön jó kedv az országban, és alakult vala védegylet, lönlánczmulatság is magyaros és,honi4 — és lön botrányos esemény, melly szül vala pletykát és kölcsönös rágalmakat valóságos ,honiakat4 — mellyekért botrányos elégtételt(a P. Hírlap szerint csak „számadatást“) venni egy exclusiv joggal rágalom elleni védegylet is alakult, s ezen egylet ,comite4-je — mint köztudomásra juttatott — becsületesen eljárt megbízatásában, s kimerítő jelentést is ten folyamodási alakban a megyének, mellyröl megírva sok szép regéltetik a P. Hírlapban. — És támada kétség, mit lennének teendők a megye rendei. És választatott az illetők „éljen44 és „nem kell44 mennyei szózataival felmagasztalt küldöttség, és készite véleményt, mellyböl egy politikai lap saját érdekében kiemelé, mikinthogy „a farsangi esemény,“ s ezt követő tett sem a társalgási hiedelemmel, sem az ifjúságtól a világ által követelt s általa igényelt műveltséggel össze nem egyeztethető, és hibás s nagy erkölcsi betudást érdemlő tett ugyan — de sat.—Erre a P.Hirlap orrát fintorgatva megvetőleg mosolyga, és szinte önérdekében kimutatni kegyeskedett: „a rosz szándékot, melly e szószátyárságot csak azért hozza a közönség s ő felsége elébe, hogy néhány szeplőtlen selép hivatalukban nem könnyen háborítható tisztviselők hitelét gyanúsíthassa.44 És mig amott erősen kefélgetnek, imitt erősen simitgatnak; s az igazság istennője elkeseredve inti őket, hogy számos embernek s némelly hírlapnak jobb volna bizony hallgatni, s vervén mellét legfeljebb töredelmesen azt mondani ,mea culpa.44 — E tárgyban a nm. helytartó tanács véleményes tudósítást kívánt felterjesztetni, jön hát vita a felett: ha magáévá tegye-e a megye küldöttsége véleményét a nélkül, hogy (mint gyakorlatilag s compromissio nélkül szükséges is) a tényről és adatokról tetileg ismeretet nyerjen; vagy — csupán tudósítását a küldöttség véleményével s az okiratokkal együtt terjeszsze fel a nm. helytartó tanácsnak.— Először komoly tanácskozás, aztán don quixotte-i harcz, végre „nem emberi hangokkal“ támogatott argumentumok ad hominem — az első véleményt végzéssé kanonizálták, és egy kis „infanterista csapat 44 után útfélen emelt fővel mondá egymásnak, mi vagyunk a többség, im most is győztünk; az öntudat pedig megrezgetékeblüket, és kallatszék a százat, illy győzelmet nem kívánunk többé. — Pedig kortesek sem voltak ám, mint a P. Hírlap mondá — nem ám; legfeljebb — mint némelly megyékben tiszteletczímmel nevezni szokás: — legfeljebb — „kolomposok.“ Mindegy, de meggyőződéssel léptek ám a terembe (mint álisták) — kár is volt itt sokat okoskodni; mert igazsága is van ám a P. Hírlapnak, hogy némelly jó urak ötször hatszor felszólaltak meggyőződésük mellett; jobb volna bizony, ha a zöld asztalt körülkoszorúzott tisztes fők emelkednének fel illy esetekben, s komoly becsületes harczot vívnának, nem lett volna kénytelen az egy lap úgy vélekedni, hogy az egyik vélemény mellett „ha kik nem szóltak s higadtabbak ide nem számítva — volt a szólók többsége, a másik mellett az érdeklőtt felek rokonai, és a zajgó ifjúság — még is a lett a többség.“ — Ellenben a P. Hírlap így apodiktizálja nézeteit: „a szólók kétszeres többsége, s a gyűlési közönség csak nem egyetemesen ez utóbbi vélemény mellett (t. i. a kegyes küldöttségi vélemény mellett) nyilatkozott.44 — Oh megyei közlök, s bihari, bonti et comp. miért nem írtok száz esztendős kalendáriumot az időjárásról — ki ne hinne nektek! Hogy mi okozza az igazsághoz e rendithellen hűséget, s a higgadt megyei tanácskozások elfajult typusát, — tán közelebbi alkalommal megkísértjük anatomizálni) , most még ennyit: táblabirákat in summa százat, szokott proskluliojával a titkos szavazásnak szerencsésen választottunk. Kimaradtak, kiket akadunk , a többi maradhat. — Ráismertünk Borsod szép lelkére, midőn háttérbe szorítva a pártérdeket, csak a közjót bálványozva, nemes vélemény harcz után végzéssé tette, hogy jövő October elsejétől minden hónap első köznapján egyedül betáblázás végett közgyűlés fog tartatni, s a nm. helytartótanács köröztetés végeit megkéretni. — Zalával tartunk a részek visszakapcsolása tárgyában, és Borsod itt is derékül gondolkozik (de fogja-e tenni?) midőn felir, — a törvények végrehajtása iránt egyúttal elismeri hibáját, és a fuvarosok iránti 1840: 20. s a puszta házhelyek iránt még 1837ben kirendelt küldöttség lethargiájábóli felébresztésével foganatosítandó törvényczikkeket végrehajtani komolyan kívánja. Azt mondják a szándék és cselekvés közt az illyen (—) igen hosszú szokott lenni. — Volt főispáni helyettesünk b. Vay Miklós őnmaga elbúcsúzott tölünk. Érzékenyen megható levelére Borsod nemcsak válaszol, de hova önmaga rendelendi, egy fényes küldöttség is megy tolmácsolandó, milly jó volt, még úgy volt mint sok éveken át vele, pedig azt mondják, egyik sem változott csak egyik távozott, de „Borsodban sincs úgy mint régen, nem az a nap süt az égen; a két színűvé vált pártok, csak jó hitelünknek ártók.“ — Jelen igen érdekes, és ünnepi genialitással s humorral irt czikkért a tisztelt, és a szépirodalmi pályán is jelesen ismeretes írónak őszinte elvrokoni köszönetet mondunk; és ígért bonczolatit, mellyeket lapunk é érdekesbé tételére előre is igen fontosoknak tekintünk, nagy örömmel várjuk. Sze rk. 586 Budapesti ujdonságok. Hol fény van, ott az árny is bekövetkezik; hol öröm dérit, ott a hit is helyt foglaland; s hol erény nő, ott a bűn is csírázik: igy van minden dolognak két oldala, tehát a „magyar középponti vasut“nak is. Fényoldala e vasútnak, hogy építőit dúsan fizeti, mert főmérnökének havonként 640 ezüst ftot, s ezenfelül magas napidijakat ad; ezenkívül minden egyes mérnök havonként 120 ezüst ftot kap, s ez így megy le egész a napszámosig, s hazánkban jelenleg legdúsabb élelmi keresetet nyújt; árnyoldala azonban, hogy a jobb fizetéseket többnyire külföldi egyének húzzák s talán nem épen saját hibánk miatt. Öröm fogja el kebelünket, ha elgondoljuk, hogy nemsokára a vasúton repülő gőzmozgonyokat ezüsttel zsinórozott zöld attilás egyének vezetendik, s reményt nyújtanak, hogy a magyar öltözet s Europa civilisatiójának legújabb s legmagasb találmányi nem lesznek örökké egymásnak elviselhetlenek; ellenben bafátyolozza örömünk derűjét , midőn tapasztaljuk, hogy ezen mozgonyok conducteur-eit, számra hetet, hétszáz magyar folyamodók közöl sem tudák betölteni, hanem Bécsből hozattak egyéneket, ezen hivatalt s magyar öltönyt, a magyar miveltség paródiájára viselőket. — Erénynek valljuk a vasúttársaság azon legújabb határozatát, miszerint mind azon egyén, ki a vasút körül, habár csak napszámosi minőségben is működik, betegsége esetére a társaság költségén kórházba vitetik , s betegsége ideje alatt fizetése is kijár; ellenben aljas s mivelt embert becstelenítő bűnnek rójuk fel a társaság egyik mérnökének azon erőszakos tettét, miszerint vakmerősödött békés polgárokat, kiket különben is megkárosított, mellre szegzett pisztollyal megtámadni, s egyikét, ha szakadásnak nem veszi ügyét, a napszámosok által eldöngettetni; valamint megbocsáthatlan gyengeségnek róvnánk fel azon törvényszéknek is tettét, melly illy erőszakoskodó goromba frátert, a helyett hogy legalább egy hónapi szoros elzáralással s böjttel fenyitene, mindössze is hat éjszakára látja el szállással ? Nappalra szabadon ereszteti!... ” A „középponti vasaktól , a „középponti lánczhidához áttérve, itt is mindent mozgásban s haladásban találunk, s öt év múlva alkalmasint megfizethetjük rajta átmentünkben első krajczárunkat; addig azonban hány élet fog a természetnek, emberi önkénynek , erénynek , bűnnek, s vigyázatlanságnak esni áldozatul ?! Ez utóbbi szomorú eset épen a lánczhidnál tegnapelőtt is megtörtént; ugyanis a budai hidlábnál egy napszámos állomásáról lebillenvén, roncsolt tetemekkel huzatott fel, s nagy kínok közt, mint halljuk , lelkét nem sokára kiadá. — A halálnál eszünkbe öllik , miszerint nagy betegek, kik közel érzik halálukat, gyakran szeretik fekvőhelyüket változtatni; e változtatás eszmemenetünknél fogva ismét eszünkbe hozza, miszerint, a „Nemzeti kör“ tegnap tartott nagygyűlésében ismét helyét változtató, még pedig úgy, hogy egészséges, szellős, tiszta új lakását egészen ellenkezővel cserélte fel; igaz ugyan, hogy az országútról a hatvani utczai „Horváth“ házba jött, hol tagjain kívül már előre is számos apró lakosokkal vannak megtöltve az e szerint üresnek nem mondható szobák; s alkalmasint e „fundus instructus44 teszi, hogy az egyébiránt üres cassáju „Körü4 illy drága szállásba mert bevágni! .... Híjában csak igaz marad az: „de gustibus non est dispu- tundum.“