Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-16 / 146. szám

kívánjuk mi, hogy e zavargások hazánkban is tekin­tessenek, és ezt el nem fogjuk mulasztani a jövő or­szággyűlésére indítványba is hozni; különben az éj sötét leple alatt, a vagyon, a csend, a becsület folyton kockáztatva leend, és a politikai zajoskodás s köl­csönös ingerültség s türelmetlenség annyira mehet, hog­y a nyilvános életet élő egyénnek, a politikai el­­lenvéleményüektől, bátorságban még élete sem leend. ___ A szabadság­ szobrára szükség­es érer forr már, de maga a szobor koránt sincsen még megöntve: ki­sérjük őrszemmel a tűzterhes kemenezét, mert ügyet­len kezelés által könyör nélkül fel fogunk mindnyájan perzseltetni“ mond Danton. Mi ezen virányos és élet— hű metaphorát az átalakulásnak diadal­szobrára kí­vánnék alkalmaztatni! TÖRVÉNTIHATÓSÁGI TU­DÓSÍTÁSOK. Borsodból. Miskolcz. September 2án. Kár­hoztasson a balvégzet politikai lapok örökös levele­zőjévé, ha valót nem állítunk, hogy közelebbi év­­negyedes közgyűlésünktől mind a Pesti Hírlap, mind pedig egy más újságban közlött czikkekben a sulykot — messze vetették. Azt hinné a türelmes olvasó,meg­akarjuk a tisztelt közlőket c­áfolni. — oh nem! hiszen­­ mindkét részt leggyöngédebb oldalról sértenék, mint-­­ hogy boldog hitüktől fosztanák meg; lám! hiszen olly jól esik hinniök,hogy egymást czáfolák meg. — Gyö­nyörű az illy különböző pártnézetből világra jött hitelt igénylő czikkeket amúgy casinoi kényelemmel olvasgatni, és megmosolygani a történet musájának méltó bosszankodását, tapasztalván — mint rejtegetik avatatlan papjai az illy közlemények fénypontjait hi­teles adatokul penészes asztalfi­ókukba. — Közgyűlé­sünk augustus 11 napján, a Pesti Hírlap szerint idén kezdődött, — hétfői napon, ha ki nem reszeli, nézze meg a naptárt vagy a megyei jegyzőkönyvet — egyi­künknek igaza lesz. Első alispánunk megnyitó beszéde egy conservativ lap szerint ugyan bezárá az igazság szemét; erről a P. H. hallgat, — hiszen úgy is azt tartja — neki van igazsága; arról pedig hogy „Borsod eddig a dicsőség pályáján a többi megyék elött futott“ — jónak látta elhallgatni: qui tacet — sat. Egyik lap­ban az mondatik, hogy a Tisza szabályozása iránt Zemplén levelére tétetett indítvány; másikban — az ország főépítészeti igazgatóságától készített szabály­terv mondatik a nm. helytartó tanácstól leküldöttnek szükséges előkészületek végett; van valami a dologban — de kevés a dologból.—A Tisza, mondják, nagyon búsul, és szörnyen könyezi sorsát; folynak most is könyei, de tán öröm miatt a szép rónákon, hallván , hogy elfogadott indítvány folytában három határozta­­tott e­lsó nádor ö fenségének hálás köszönet magas buzgóságáért. 2. B. Vay Miklós ö­nmga legyen sza­bályozó királyi biztos. 3. Első alispánunk tiszamellé­­ki egyletet alakítson. — Nekünk katonai szemle nem kell, de bezzeg kell restauratio, pedig ez is czifra nyomorúság; sürgönnyel sürgetjük, hogy boldogabb megye mulassa magát illy hadjátékkal­, van ugyan szemlegyepünk — de kevés ám mit együnk. Inni ugyan ihatunk, bár elég, viz—sok is. — Borsodban az illusio örömet inditványozott; e szerencsét az. Hírlap ifjabb követünknek rójja fel; pedig tán öregebbet akart mon­dani , — miszerint a katonai karhatalomról­ kir. intéz­­vényben elismertetik, hogy a katonai hatalom a tör­vények végrehajtásában polgári helyhatóságoknak alá van rendelve; tőlünk függ e hatalom védő vagy vélő le­­gyen-e ? — A három szám, mint mindenütt a magyar életben, úgy határozatainkban is nagy szerepet ját­szik; p. o. határoztatott 1. hogy a hatalom úgy adatik mint hatóságnak. 2. Jelenleg, de csak ha a megye Rt. együtt nincsenek — (tán ha együtt nem tartanak) a főispáni és alispáni hivatalok a vele élhetéssel fel­­ruháztatnak. 3. Ezek felelősek a megye rendeinek. Borsodban tehát még az eszményi rémképek nem ki­sértenek, de hiszen csak megelőzték volna mieinket a honti és pesti gyűlések, főztek volna tudom egy kis borsos „borsodi paradicsom levest“. Hont, úgy látszik, praeveniálni akarja (mint megveri a macskát) Borsodot a dicsőség pályáján, s csak úgy termeszti mint a jó dohányt — élelmet nyújtó hivatalaikból ki­maradt néhány elégedetlen myopsaiból a politikai mar­­tyrokat és vendégi hősöket; oh dicső Flügelmannjai a „volum diffidentiae“-ből ködfátyolképezett „oppositios phalanxnak“ — im itt Borsodban is több rendbeli rek­­rutái támadtak, kik vagy nemiétve, vagy nem keresve maguknak nemesebb foglalkozást — a közállományi tá­borozásokban symbolikus vezérség alatt portyázgatnak, így párttá eretetik magukat, hogy ki tetteikben ollykor megbotránkozik, kényszerüljön ellenségükül tekintetni holott pártolni az igazat, tisztelni a törvényt, védni a gyöngét, vetekedni szép és nemes tettekben lenne felada­ta a fiatal lelkesedésnek és tettetének, a­helyett, hogy a vastag nyakú szenvedély egy két személyes vagy családi érdekből tápot nyerve, galád személyeske­­dési párttá phalanxirozza a sok - jobb sorsra érde­mes szellemi tehetségeket. Most is gyönyörű győze­lem jön eredménye a megyékben elharapózni kezdett „alarmiste“-ai pártoskodásnak. Szeretnék a győzők­nek súgni: „tout par amour, rien par force.“ — Az időben, hogy lön jó kedv az országban, és alakult va­­la védegylet, lönlánczmulatság is magyaros és,honi4 — és lön botrányos esemény, melly szül vala plety­kát és kölcsönös rágalmakat valóságos ,honiakat4 — mellyekért botrányos elégtételt(a P. Hírlap szerint csak „számadatást“) venni egy exclusiv joggal rágalom el­leni védegylet is alakult, s ezen egylet ,comite4-je — mint köztudomásra juttatott — becsületesen eljárt megbízatásában, s kimerítő jelentést is ten folyamo­­dási alakban a megyének, mellyröl megírva sok szép regéltetik a P. Hírlapban. — És támada kétség, mit lennének teendők a megye rendei. És választatott az illetők „éljen44 és „nem kell44 mennyei szózataival fel­magasztalt küldöttség, és készite véleményt, mellyböl egy politikai lap saját érdekében kiemelé, mikinthogy „a farsangi esemény,“ s ezt követő tett sem a társalgá­si hiedelemmel, sem az ifjúságtól a világ által köve­telt s általa igényelt műveltséggel össze nem egyez­tethető, és hibás s nagy erkölcsi betudást érdemlő tett ugyan — de sat.—Erre a P.Hirlap orrát fintorgatva megvetőleg mosolyga, és szinte önérdekében kimutat­ni kegyeskedett: „a rosz szándékot, melly e szószátyár­­ságot csak azért hozza a közönség s ő felsége elébe, hogy néhány szeplőtlen s­el­ép hivatalukban nem könnyen háborítható tisztviselők hitelét gyanúsíthassa.44 És mig amott erősen kefélgetnek, imitt erősen si­­mitgatnak; s az igazság istennője elkeseredve inti őket, hogy számos embernek s némelly hírlapnak jobb volna bizony hallgatni, s vervén mellét legfeljebb töredel­mesen azt mondani ,­mea culpa.44 — E tárgyban a nm. helytartó tanács véleményes tudósítást kívánt felter­jesztetni, jön hát vita a felett: ha magáévá tegye-e a megye küldöttsége véleményét a nélkül, hogy (mint gyakorlatilag s compromissio nélkül szükséges is) a tényről és adatokról tetileg ismeretet nyerjen; vagy — csupán tudósítását a küldöttség véleményével s az okiratokkal együtt terjeszsze fel a nm. helytartó tanács­nak.— Először komoly tanácskozás, aztán don quixotte-i harcz, végre „nem emberi hangokkal“ támogatott argumentumok ad hominem — az első véleményt vég­zéssé kanonizálták, és egy kis „infanterista csapat 44 után útfélen emelt fővel mondá egymásnak, mi vagyunk a többség, im most is győztünk; az öntudat pedig meg­­rezgetékeblüket, és kallatszék a százat, illy győzel­met nem kívánunk többé. — Pedig kortesek sem voltak ám, mint a P. Hírlap mondá — nem ám; legfeljebb — mint némelly megyékben tiszteletczímmel nevezni szo­kás: — legfeljebb — „kolomposok.“ Mindegy, de meggyőződéssel léptek ám a terembe (mint álisták) — kár is volt itt sokat okoskodni; mert igazsága is van ám a P. Hírlapnak, hogy némelly jó urak ötször hat­szor felszólaltak meggyőződésük mellett; jobb volna bizony, ha a zöld asztalt körülkoszorúzott tisztes fők emelkednének fel illy esetekben, s komoly becsüle­tes harczot vívnának, nem lett volna kénytelen az egy lap úgy vélekedni, hogy az egyik vélemény mellett „ha kik nem szóltak s higadtabbak ide nem számítva — volt a szólók többsége, a másik mellett az érdeklőtt felek­ rokonai, és a zajgó ifjúság — még is a lett a tö­b­b­s­é­g.“ — Ellenben a P. Hírlap így apodiktizálja nézeteit: „a szólók kétszeres többsége, s a gyű­lési közönség csak nem egyetemesen ez utóbbi véle­mény mellett (t. i. a kegyes kü­ldöttségi vélemény mel­lett) nyilatkozott.44 — Oh megyei közlök, s bihari, bonti et comp. miért nem írtok száz esztendős kalen­dáriumot az időjárásról — ki ne hinne nektek! Hogy mi okozza az igazsághoz e rendithellen hűséget, s a higgadt megyei tanácskozások elfajult typusát, — tán közelebbi alkalommal megkísértjük anatomizálni­­) , most még ennyit: táblabirákat in summa százat, szo­kott prosk­luliojával a titkos szavazásnak szeren­csésen választottunk. Kimaradtak, kiket akadunk , a többi maradhat. — Ráismertünk Borsod szép lelkére, midőn háttérbe szorítva a pártérdeket, csak a közjót bálványozva, nemes vélemény harcz után végzéssé tette, hogy jövő October elsejétől minden hónap első köznapján egyedül betáblázás végett közgyűlés fog tartatni, s a nm. helytartótanács köröztetés végeit meg­kéretni. — Zalával tartunk a részek visszakapcsolása tárgyában, és Borsod itt is derékül gondolkozik (de fogja-e tenni?) midőn felir, — a törvények végre­hajtása iránt egyúttal elismeri hibáját, és a fuvaro­sok iránti 1840: 20. s a puszta házhelyek iránt még 1837ben kirendelt küldöttség lethargiájábóli feléb­resztésével foganatosítandó törvényczikkeket végre­hajtani komolyan kívánja. Azt mondják a szándék és cselekvés közt az illyen (—) igen hosszú szokott lenni. — Volt főispáni helyettesünk b. Vay Miklós ő­nmaga elbúcsúzott tölünk. Érzékenyen megható le­velére Borsod nemcsak válaszol, de hova ö­nmaga rendelendi, egy fényes küldöttség is megy tolmá­csolandó, milly jó volt, még úgy volt mint sok éve­ken át vele, pedig azt mondják, egyik sem változott csak egyik távozott, de „Borsodban sincs úgy mint régen, nem az a nap süt az égen; a két színűvé vált pártok, csak jó hitelünknek ártók.“ — Jelen igen érdekes, és ünnepi genialitással s humorral irt czikkért a tisztelt, és a szépirodalmi pályán is jelesen is­meretes írónak őszinte elvrokoni köszönetet mondunk; és ígért bonczolatit, mellyeket lapunk é érdekesbé tételére előre is igen fontosoknak tekintünk, nagy örömmel várjuk. S­z­e r­k. 586 Budapesti ujdonságok. Hol fény van, ott az árny is bekövetkezik; hol öröm dérit, ott a hit is helyt foglaland; s hol erény nő, ott a bűn is csírázik: igy van minden dolognak két oldala, tehát a „magyar középponti vasut“nak is. Fényoldala e vasútnak, hogy építőit dúsan fizeti, mert főmérnö­kének havonként 640 ezüst ftot, s ezenfelül magas napidijakat ad; ezenkívül minden egyes mérnök ha­­vonként 120 ezüst ftot kap, s ez így megy le egész a napszámosig, s hazánkban jelenleg legdúsabb élel­mi keresetet nyújt; árnyoldala azonban, hogy a jobb fizetéseket többnyire külföldi egyének húzzák s talán nem épen saját hibánk miatt. Öröm fogja el kebelün­ket, ha elgondoljuk, hogy nemsokára a vasúton repülő gőz­mozgonyokat ezüsttel zsinórozott zöld attilás e­­gyének vezetendik, s reményt nyújtanak, hogy a ma­gyar öltözet s Europa civilisatiójának legújabb s legmagasb találmányi nem lesznek örökké egymásnak elviselhetlenek; ellenben bafátyolozza örömünk de­rűjét , midőn tapasztaljuk, hogy ezen mozgonyok conducteur-eit, számra hetet, hétszáz magyar fo­lyamodók közöl sem tudák betölteni, hanem Bécsből hozattak egyéneket, ezen hivatalt s magyar öltönyt, a magyar miveltség paródiájára viselőket. — Erény­nek valljuk a vasút­társaság azon legújabb határo­zatát, miszerint mind azon egyén, ki a vasút körül, habár csak napszámosi minőségben is működik, be­tegsége esetére a társaság költségén kórházba vite­tik , s betegsége ideje alatt fizetése is kijár; ellen­ben aljas s mivelt embert becstelenítő bűnnek ró­juk fel a társaság egyik mérnökének azon erősza­kos tettét, miszerint vakmerősödött békés polgáro­kat, kiket különben is megkárosított, mellre szegzett pisztollyal megtámadni, s egyikét, ha szakadásnak nem veszi ügyét, a napszámosok által eldöngettetni; vala­mint megbocsáthatlan gyengeségnek róvnánk fel azon törvényszéknek is tettét, melly illy erőszakoskodó goromba frátert, a helyett hogy legalább egy hóna­pi szoros elzáralással s böjttel fenyitene, mind­össze is hat éjszakára látja­ el szállással ?­­ Nap­palra szabadon ereszteti!... ” A „középponti vas­aktól , a „középponti lánczhidához áttérve, itt is min­dent mozgásban s haladásban találunk, s öt év múl­va alkalmasint megfizethetjük rajta átmentünkben el­ső krajczárunkat; addig azonban hány élet fog a természetnek, emberi önkénynek , erénynek , bűnnek, s vigyázatlanságnak esni áldozatul ?! Ez utóbbi szo­morú eset épen a lánczhidnál tegnapelőtt is megtörtént; ugyan­is a budai hidlábnál egy napszámos állomásáról lebillenvén, roncsolt tetemekkel huzatott fel, s nagy kínok közt, mint halljuk , lelkét nem sokára kiadá. — A halálnál eszünkbe öllik , miszerint nagy betegek, kik közel érzik halálukat, gyakran szeretik fekvőhelyü­ket változtatni; e változtatás eszmemenetünknél fog­va ismét eszünkbe hozza, miszerint, a „Nemzeti kör“ tegnap tartott nagygyűlésében ismét helyét változtató, még pedig úgy, hogy egészséges, szellős, tiszta új la­kását egészen ellenkezővel cserélte fel; igaz ugyan, hogy az országútról a hatvani utczai „Horváth“ házba jött, hol tagjain kívül már előre is számos ap­ró lakosokkal vannak megtöltve az e szerint üres­nek nem mondható szobák; s alkalmasint e „fundus instructus44 teszi, hogy az egyébiránt üres cassáju „Körü4 illy drága szállásba mert bevágni! .... Híjában csak igaz marad az: „de gustibus non est dispu- tundum.“

Next