Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-07-10 / 107. szám
jók, ez okból azt jelenleg mellőzve, csak a végbe ment tisztujitás körül történtekről szólok. Már feljebb mondom, miszerint napjainkban a tisztujitásoknak harmadik epocháját éljük, hogy tehát a külső formára nézve, ezen epochalisszin nálunk sem maradhatott el, úgy hisszük, ki Bihar szellemét ismeri, teljességgel nem kétkedhetik; valamint nem kétkedhetik azon sem,hogy ezen szín ellen azok protestálnak leginkább,kik ahol a legtöbb festékanyagot készítették. Ezen azonban mit sem csodálkozhatunk, ha elgondoljuk, miszerint a nálunknál politikailag kissé nagykorúbb Angliában is, Palmerston lordot kikelni halljuk saját politikája ellen is, valahányszor csak azt Aberdeen-től s nem magától szemléli tétetni; és miután az emberek csekély különbséggel természeti főbb hajlamaikban s indulataikban mindenütt egyformák, s igy egyformák a politikai életben is; a mi ellenzékünk tehát szintúgy mind azon alkotmányos kinövéseket és sebeket, mellyek az ő rend ellen életük következménye, a kormányra s annak egyes hivatalnokaira szeretné hárítani, s mind azon egyedárulkodást s zsarnokságot— mellyben hajdan annyira tetszelgett magának, mig a megyében a kormányrudat vivő — most midőn valódi ellenzékké — s igy rendes helyére—szoritlatott, a másik felekezet tetteiben létezni ha nem is szemléli, de legalább véli. — Nagy tehát a panasz Bihar ellenzékének szájában és pedig következő: a főispáni helyettes az ellenzék jelöltjét Bernáth Józsefet ki nem jelölte, s a tisztválasztás alatt a katonaságot nemcsak hogy kiállítatta , hanem még némileg a nemesség ellen használta is. — Az első panaszra nézve először is szabad legyen, kérdezem: váljon hol van azon ember, kit elnöki székbe juttatott a sors — a mi bizony nem mindig irigylendő helyzet — hogy midőn csak hatvan megyei tisztviselő hivatal létezik, mellyre legfölebb is kétszáz egyént lehet kijelölni, s hatszáz folyamodik — mint épen jelenleg nálunk történt — hogy mind ezen hatszáznak eleget tegyen ? Vagy talán csak épen B. J. úr bírt azon praerogativával, hogy ő minden áron kijelölendő? az ellenzék hite szerint meglehet, részemről azonban másként áll a dolog, ugyanis: törvényeink szerint egyedül az első alispán az, ha csak időközben törvényes kifogás alá nem esik — kit candidálni köteles a főispán; de B. J. első alispán nem volt, mivel B. J. mint első alispán leköszönése, még arra nem elegendő, hogy B. J-ből azonnal első alispán legyen. Vagy talán ott fekszik az erőszak és törvénytelenség, mivel B. J. az ellenzéknek egyetlen jelöltje volt az első alispánságra? Erre csak azt felelem: törvényeinkben nyoma sehol sincs annak, de még a folytonos gyakorlatban sem, hogy eme vagy ama párt jelöltjét kelljen kijelölni, mivel nemzeti életünk eddig reális politikai pártokat nem is ismeri, s így az alkotványosság ezen garantiájával nem bírhatott, s nem is birt soha; ám ismerje el ezután a nemzet, milly sok alkotványos biztosíték fekszik a politikai szilárdul organizált pártokban, de addig ne panaszkodjunk, hogy ollyasvalamitől megfosztottak bennünket, a mivel nem is bírtunk. *— Ha tehát jelen állásunkban ez oda magyaráztathatnék, hogy a kormány kissé tettlegesübben kívánja magát képviseltetni a nemzeti alkotványos téren, a megyei teremekben, az tőle dicséretes lépés, s örvendetes jelenet volna , mivel ezzel azt mutatja meg, miszerint alkotványos életünknek barátja, s abban maga is részt véve azt velünk együtt fentartani törekedik; valóban szomorú idők voltak azok reánk nézve, midőn egészen magunkra hagyatva, dolgaink ibant qua poterant, ez bizonyára legkevésbé volt azon időszak, melly hazánk évkönyveiben dicsőségünk lapját töltendi be.— Miután pedig azon szerencsétlen helyzetünknél fogva, melly minden alkotványos életre nézve halál kaszája, miszerint nem is tartottuk hazafinak, aki nem opponált, nálunk semmiféle kormánypárt*) még eddig nem létezett, a mi ép olly megbocsáthatlan alkotmányos nemzeti bűn, mint az, ha az egész nemzet csupa kormány embere volna , s annak minden rendeletét szó nélkül teljesítené; és miután ezen ellenzék nemcsak jónak látja, de rendszerintinek is képzeli, miszerint minden bármilly törvényes felsőbb parancsok egyelőre félre tétessenek , ellenökrepresentáltassék sat. — s igy a kormány rendeletei mentül később sikeresittessenek; kötelessége a kormánynak — ha alkotványunknak igaz barátja — hogy ő is jónak s rendszerintinek vegye, miszerint ezen rendeleteit sikertelenitő ellenzéket, a mennyire lehet, törvény engedte eszközökkel fékezze, erejét lankassza , s mivel máskép — szilárdul rendezett pártok nem létezvén — ezt nem teheti, legalább a megyei tisztviselőkben fog magának olly pártot alakítani, melly az ellenzék ellenében öt igazságos és törvényes lépéseinél pártolja és támogassa, rendeleteinek sikert eszközleni törekedjék, s alkotványos institulióinkat, nemcsak mint örökös akadék szert, hanem mint eleven élettel s erővel biró testet tüntesse fel. — Ez a legtermészetesebb s leglegálisabb logika, s ki ez ellen okoskodik, az vagy nem barátja alkotványunknak, vagy nincs fogalma az alkotványos életről. — Az ellenzék maradjon meg ellenzéki szerepénél — s ne kívánjon kormányozni, mert e kellő egybe nem egyeztethető. — Ami a második ellenvetést illeti ez szomorú tény, igaz, de feleljenek azok érte, kik a nyers tömeget a féktelenségnek azon stádiumára érlelték, hogy személy s vagyon máskép nem lehet előttük biztosítva; s ha e nyers tömegnek az ellenzéktől vezéreltetve szabadságában állott a főispán helyettes szobábra rohanni,s ott az ajtókon erőszakoskodni; szabadságában söl kötelességében állott a főispáni helyettesnek is saját és mások személye biztosítása tekintetéből ezen nyers féktelenkedők garázdálkodásainak a fegyveres erő közbejövetelével véget vetni. Nyers erőt, csak nyers erő győzhet le; ne adja az ég , hogy ezen tétel többször alkalmaztassék lisztválasztásainknál. — Befejeztetvén igy tisztujitásunk, főispáni helyettes ur több országosan tisztelt jeles hazafiakat fűzött táblabiráink sorába , u. m. Apponyi György gróf alkanczellár, Lonovics József Csanádi püspök önméltóságukat. Széchenyi István és Desewffy Emil grófokat, és e lapok vezetőjét Lipthay Sándor urat. — U. i. Az ellenzék néhány tagja, mint halljuk, Bécsbe rándult panaszt tenni — igen helyesen , mivel az orvosok azt tartják , hogy epés betegeknek hasznos az utazás.Ilolnából. Szekszárd juhán. Utósó rendkívüli s népes közgyűlésünk után, kis időköz elteltével , múlt hó sokán ismét egy sorkivülire s ismét népesen jövénk együvé. Egybegyülekvésünk okát éljenek közt széket foglaló A. A. Zsod alispán ideiglenes elnök a megyei kormány ez idő alatti változtában tudata velünk, előadván, miképp cs. ap. kir. felsége nm. gr. Eszterházy Károly főispánt és Györmegye kormányára tette ugyan át, de bennünket sem hagva pillanatig is föárván, adván az elvett derék helyébe gazdag pótlékot m. Ürményi József alnádor nagybecsű személyében, kinek is nevét sokszoros s hangos éljen követé. — Szomor és öröm sajátságos vegyes érzete foglalá el kebleinket, miglen mindkettőtől azokat a komoly megnyugvást vette át. — Most felolvastatott a legmagasb kinevezési okirat; nyomon utánanm. gr.Eszterházy Károly, minden soraiban gyengéd s őszinte meleg érzelmeket lehelő búcsúzó levele , mellynek hasonlag kebles éljen jön harsány viszhangja. A mik után r. cs. kir. kamarás indítványára fényes küldöttség nevezteték: m. Ürményi Józsefnél ugyan a megye örömindulatit tolmácslandó, s hogy kebelébe, mellyet az epedé várás kitára elébe, haladéktalan jöjön , öt tisztelettel meghívandó; gróf örmságánál pedig kezességet teendő le az iránt, miképens megye rendei is osztatlanul viszonozzák ő excjának irántuki érzelmeit, s az iránt, hogy kedves emléke náluk feledéknek adatni soha nem fog. — Ez édes szóömledezések csergését Nógrádnak a főispáni helyettesek elleni panaszos levele állítá meg, melly ügy most már harmadszor fordult meg Tolnamegye szőnyegén. Az ellenzék, melly annak kétszeri temetését gyászolta, hogy a nógrádi galvanisatióra ismét megmozdult, fennen örült, s hogy tartós életre üdítse azt fel, kísérletien mit sem hagyott. B. J. hálás ügyet érdemlő pompás szónoklattal vívott mellette, hivatkozván többi közt Tolna néhai dicsőségére , melly szerint az valamikor csak valamelly constitutionális életügy a nemzetben aggalmat keltett, s azt éberkedésre szólita, Tolna mindannyiszor a résen s gáton az elsők közt volt szemlélhető; jelenleg pedig többet attól ő sem kíván, hanem csak annyit, miképp felsége keressék meg, hogy a constitutiója s municipiumai iránt féltékeny nemzetnek ezúttal méltó aggályát, a behozott uj rendszer indokait s végczéljának előterjesztése, szóval egy legális declaratio által nyugtassa meg. — íme megint bizonyos s pedig folytonos ecclypsist szenvedő párt magára a nemzet ampullosus nevét bigyeszti! És kérdés: Tolnának előbbi-e vagy jelen politikáját kelljen eszélyes-alkotmányilag fényhozóbbnak tekinteni? Melly kérdés megfejtését mi nem messze jövendőtől nyugton várjuk. P. M. tb. egészen neki borult kedéllyel vajmi szánandólag zsémbes lamentókra szállt le a miatt, hogy sokan, kik csak nem rég az ő zászlójuk alatt harczoltak, „signa deserverunt44. Melly vádra E.tb. (minthogy ő egyenesen nevezve volt) lovagias őszinteséggel körülbelül ez értelemben válaszolt „egy politikai csolnakban ültem, igaz, egykor az urakkal, de mivel észrevettem, hogy a csolnak lélekvesztő volt, kényelmetlenül éreztem benne magamat, s kiszóltam inkább a biztos parton gyalogolandó czélom felé, mint a szélkapkodta lélekvesztőn czéltalanul barangolandó.“ A túlzók néhány újabb experimentálgatásai, s nevezett szerint önadóztatásuk felett is szigorú de tanulságos kritikát hallunk, neve ómenjének igazán megfelelő szónokunktól. — A mérsékelt pártiak részéről tett amaz észrevételnek, hogy amiket az ellenzék felhord az administrátorok ellen, még mindig diplomatikai súlynélküliek , ugyan P. M. avval állt elbe ,hogy A. A. Tod alispántól pár évvel ezelőtt az üldözött orosz katholikusok érdekében tett indítvány sem épült diplomatikaibb adatokon, mind az administrátori eljárásokra nézve Nógrád, Sopron , Esztergom s Baranyából vett értesülések. Mit az érintett alispán úr azzal sorja vissza , hogy ő amaz indítványának alap-adatait *) hevez. Altieri pápai nunciustól s ez által magától a sz.széktől nyerte legyen, miknél sem hitelesb, sem nyomatékosabbakra szert nem is tehetett. — De senki a dologhoz velősebben nem szólott, mint D. G. kir. táblai ülnök ő nagysága, ki is az opponensek minden védveit összefogta , rendbe állította, s egyenkint nyakukat szegdelte. Az ellenséget igazán ,castris exuit. De kérjük is őt az ügy nevében, illyes expeditiót minden telhető alkalommal bizonyos babér- s csatanyerésre Pestről hazánk tenni ne terheltessék. A vita fináléja lett: az ellenzéki ügynek 3szom, s hisszük, utósó eltemettetése. — Érdekest csak ennyire is egyebet nem irhatok. Rendes levelező. Budapesti ujdoviságok. Tudjuk, hogy ritkán jár a szerencsétlenség bajtárs nélkül. A magyarhoni hírlap-kiadóknak örökös és mindeddig — fájdalom — orvoslás nélkül elkesergett panasza, miszerint lapjaikkal épen azon után, melly azoknak gyors és biztos szállítására volna rendelve, történnek a legtöbb visszaélések s rendetlenség ; e magában is nagy bajhoz legújabban gondatlansági s rablási merény is járult: a Szegedről jövő posta, I. Soroksár körül egy levéltáskát elvesztett, melly aztán lelkismeretlen emberek kezeibe került. E veszteség annál nagyobb, mert a táskában mintegy 800 pártnyi összeg volt hírlapokravidéken befizetett pénzekből. A tetteseket azonnal nyomozni kezdék, s szerencsésen rájuk is akadtak, az elveszett pénzből azonban eddig csak kevéssel került meg több felénél.—Az,Ungarn egy czikket közöl a bécsi Saphirtól, mellyben többi közt ezeket olvassuk: „Ha az ember (Magyarhonban) akkor is hazafivá lehetett volna az által, hogy németül sem olvasni sem írni nem tud, úgy engem nagyapám valóságos hazafivá nevelt volna.. Ez elmésségnek megjárja, s egyszersmind tökéletesen azon hangon van írva,mellyen S. szülöhonáról szólni szokott; de midőn a magyarhoni lap, különösen melly azt állítja, hogy ő magyar érdekeket képvisel, illy gúny állításokat lapjaiba felvesz, akkor illenék állásához, hogy a rágalmazót útba igazítsa, vagy ha talán a bécsi vitzgyárussal egy véleményen van, legalább megmutassa nekünk: hol és merre van azon zug Magyarhonban, hol épen a németül írni s olvasni nem tudásba helyeztetik a hazafiság? Mi valóban mind az ,Ungart mind minden más lapot megbecsülünk minden jó törekvésiben, de ehez hasonló tévedést szó nélkül hagynunk lehetlen, annál inkább, mert sokan vannak még köztünk német atyánkfiai közöl, kiket hasonló állítások uralkodó balvéleményeikben erősitnek meg; ezt tenni pedig nem egyezik meg ,Ungarn bajtársunk programmjával. — A szabadelmüséget — amazt t. i. melly a szakálban helyeztetik — nagy vészes pusztulás fenyegeti: a lipcsei német divatlap szerint a piperköczök arczának nem szükség többé szőrrel tömve lenni; a szakálok rövidülnek és sűrű barkókat csak kovácsok fognak viselni. — Az ez évi s néhány nap múlva megnyitandó műkiállitást igen érdekesnek hirdetik, mellyben egyebek közt több hazai festőktől lesznek jeles müvek láthatók. — Budáról egy orvos Bécsbe ment, a fájós lábunkat gyógyítani;... s igy reményünk *) Jesen körülményeink közt a kormánypárt név alatt egyedül a stabilitási conservativ pártfelekezetet értjük. Szerk. *) Úgymint a pápai allocutiot, s mind azon docuraentumokat? mellyeken ez épült. 432