Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-10-10 / 160. szám
nem egy nemzetes urra lehetne mulatni, mint uj nagyságos urra. Várhellyi. O) LAPSZEMLE. Pesti Nii'lup. (535. sz.) Főczikkében „Mi teszi megyei rendszerünket az alkotmány biztosítékává?44 czim alatt maga lapvezető báró úr értekezik, s miután saját elveit a B. P. N. megtámadásai ellen védelmezőleg eléggé szerencsétlenül polemizált, végre a józanabban gondolkozóknak azon állítását, miszerint a kinövésektől megtisztított megyei rendszerünk alkotmányunknak nem csak jelenleg teszi egyik fő garantiáját, de egyszersmind ollyan, mellynél mi magyarok, helyzetünkben jobbat s biztosabbat nem találhatunk, bonczkés alá, vagy inkább kinzópadra vonja; s azon tulajdonokat, mellyek felfogása szerint megyei szerkezetünket az alkotmány biztosítékává teszik, megemlítvén, oda nyilatkozik, hogy megyei rendszerünk tulajdonkép csak akkor garantiája alkotványunknak, midőn garantiára szükségünk nincsen; de például egy olly kormány ellenében , melly a törvényességnek még színe után sem vágyódik, nem megyei rendszerünk, hanem egyedül törvényhozásunk nyújtott s nyújt biztosítékot, mellynek az alkotványosság valódi garantiája, t. i. az adó és hadsereg meghatározása jogaiban fekszik. Boldog Isten! hova nem ragadhatja az embert a félszeg hrány és ferde combinatio! hát a magyar törvényhozás azon alkotó része, mellynek hatáskörét szerző olly igen terjeszteni buzgólkodik, nem egyenesen s tisztán kifolyása é a magyar megyéknek ? avagy lehetne é a magyar törvényhozásnak, „az alkotmányosság valódi garanciájának”, az adós hadsereg mennyiségének meghatározásában, a megyék többségének nyilvános utasítása és kívánsága ellen intézkedni? felelet : nem, mert akkor a megyék többségében nyilatkozó nemzet szabadsága egyenesen a követek önkényének igája alá szokhatnék. Hol tehát az adó és hadsereg meghatározásában helyezett alkotmányosság valódi garantiájának ultima ratioja? felelet: a megyék többségében, vagyis a megyei rendszerben. Igen, tisztelt báró úr! a magyar törvényhozás azon alakjában, mellyre jelenleg kifejtett, nem maga a nemzet, hanem csak képviselője a nemzetnek; a nemzet pedig az, melly országszerte lakik, az egész országot bírja, és különösen a megyékben nyilatkozik , hol a „semmit rólunk nélkülünkben44 rejlő arany szabadságát főleg az által gyakorolja, hogy még országgyűlési követét is megkötheti, miszerint „róla nélküle44 vagy „róla ellene44 semmit ne tehessen , és a „róla ellene44 hozott intézkedést csak akkor tiszteli, ha azt az országgyűlésen nyilatkozó megyék többsége kívánta, ha a felső tábla elfogadta, s a felség sanctionálta, azaz: ha törvénnyé vált. És igy harmadik tulajdon , melly által megyei szerkezetünk az alkotvány biztosítékává válik, mellyet azonban szerző — mint ellene szólót — igen bölcsen mellőzött, az, hogy a magyar megyében még a törvényhozás sem gyakorolhat önkényt; mert hacsak a követek hűtlenül nem sáfárkodnak, ollyasmi soha törvénnyé nem válhatik, mit a megyék többsége nem kiván vagy épen ellenez; ellenben törvénnyé válhatik mindaz, mit az összes nemzet kiván, habár egyes megyének nem tetszenek is. És is ez oka, miért hogy mi, mint magyarok, a „semmit rólunk nélkülünk”4 elvben rejlő, s megyéinkben közvetlen élvezhető magyar szabadságnak szent palládiumát, kiterjeszteni igen, de holmi centralisatioi boldogtalan eszméknek balgatagul feláldozni, mindörökké vonakodni fogunk.—Egyébiránt figyelmeztetjük tisztelt olvasóinkat s az egész magyar közönséget, hogy ugyanazon nemes báró, kinek vezetése alatt a P. N. i. e. január 23-án, fel nem foghatván mit jelentsen az: „M. vezérlete vagy vezetése mellett szerkeszti N.N.44. ellenünk s a B. P. N. ellen olly keserű gúnnyal méltóztatott kikelni, most önmaga az egész olvasó közönség előtt nyíltan bevallja, hogy bit a P.H. is már egy évnél tovább ö általa vezettetik, következőleg hogy már jan. 23-án is ö általa vezettetett. Már miután a „vezetni4” szónak ma sincs egyéb értelme, mint volt jan. 23kán, kérdjük: illeté, szabad volt é, lehetett é a P. Hírlapnak pirulás nélkül öntettét másban gúnyolni s kárhoztatni? Valóban különös egy centralisatios loyalitás, melly önök hitelét aligha nem fogja kissé decentralizálni! — no de semmi, hisz ez csak mnemonikai fiasco! — (536. sz.) Főczikkében ismét lapvezető báró úr értekezik illy—mystificalióra számított — helytelen kérdő czim alatt: „Mit szükség erősítenünk, törvényhozásunkat-e, vagy megyei rendszerünket?44 s miután a logika kigúnyolására merő álokoskodásokkal több mint két hasábot megtöltött, azt kívánja , hogy a megyék „természetes hatáskörükbe szórhassanak, s tisztán a törvényhozáshoz tartozó tárgyakkal ne bízassanak meg.44 És e kívánat igen helyes, ha helyszerinti értelemben, azaz úgy vételik , mikint írva jön; mert hogy a megyék a tisztán törvényhozáshoz tartozó tárgyakat via facti megyeileg el ne dönthessék s foganatba ne vehessék, ahol pedig illy visszaélések csempésztettek a megyei rendszerbe, azok eltöröltessenek , s a megyék a maguk természetes , azaz törvényes hatáskörükbe szórhassanak, ez minden esetre a maga rendén van; de midőn szerző a megyék törvényes hatáskörét olly módon kívánja megszoríttatni, hogy azok országos tárgyakról ne is tanácskozhassanak, a hozandó s általuk is megtartandó törvények anyagáról eleve ne is vitatkozhassanak, az országgyűlési követnek utasítást ne adhassanak, a követet semmiféle esetben feleletre ne vonhassák, hanem annak mind eszében, mind szívében eleve vak engedelmességgel kompromittáljanak , szóval, hogy a magyar megyék saját szájukra hétszeres lakatot zárván, a képviseleti rendszer külföldi recipeje szerint más szájával kívánjanak s kénytelenittessenek jóllakni ; midőn mondom szerző ezt kívánja , akkor ő egyenesen a képviseleti törvényhozás érdekében működik ; de akkor igen fonákul függesztő értekezése töli be azon czímkérdést , hogy „mit szükség erősítnünk, törvényhozásunkat-e, vagy megyei rendszerünket?44, mert a józan logika szabályainál és a dolgok természetes állásánál fogva , akár minemű törvényhozást csak törvényhozással lehetvén összehasonlítani vagy alternatívába tenni, a czimkérdést szabályszerűleg így kellett volna felállítnia: „Mit szükség erősítnünk, a megyék utjáni törvényhozást-e, vagy a képviseleti rendszer utjánit?44, s akkor, ha magában az értekezésben nem is, legalább annak czimkérdésében lett volna némi logikai összefüggés. KÜLFÖLD. Francziaország. Garnier-Pagés-nek választóihoz tartott beszéde az összes franczia sajtót izgalomba hozó. Mindenesetre vannak benne fontos helyek, jólehet a szónok politikai nézetei elvont ábrándoknál nem egyebek. Garnier-Pagés szerint három hatalom küzd az uralkodásért: első a morális hatalom, melly — mint magából értetődik — Francziaország által képviseltetik; az ipari hatalom, azaz Anglia; s a durva, vad hatalom, azaz Oroszország. Engedtessék-e a vad hatalomnak a győzelem? Ez annyit lenne, mint a világot a vadság korszakába visszavezetni. Vagy az ipari hatalomnak? De ez önző, vak, csak személyes érdekek által vezéreltetik, az arany utáni szenvedély által megbűvölve, neki minden eszköz jó, pénzért mindent elnyel, megsemmisít; illyen Anglia, így tehát a morális hatalomnak kell győzedelmeskednie, mert ez által jutott Francziaország a műveltség élére s ez által győzedelmeskedett a szövetséges seregek felett. Annálfogva Francziaországnak épen nem szabad egy lehelsen szövetség kötését ezen ellenmondó s ellenséges hatalmakkal megkísérleni, hanem Európa központjának szövetségét annak ágazatjai ellen, egy szövetséget Franczia-, Spanyol-, Olasz- s Németország között Anglia s Oroszország ellen. Természetes, hogy itt Németország csak a „hamupeper44 szerepét játszaná, ki, még a kevély nővérek tánczolni mennének, a szolgai házi ügyeket kénytelen ihetnék vinni. A „J. des Debals44 mulattatónak találja , hogy Garnier-Pages az országokat olly gyorsan összeolvasztani tudja, s olly könnyen Európa felett rendelkezik. Guizotnak a csekély tahitii ügy bizonyára nagyobb fáradságába került, mint Garnier- Pagesnek beszédében rögtönzött világhóditása.Garnier-Pages beszédének fontossága az ellenzék ama százezer részecskéi, mellyekre az oszolya van, felek nyilvánított nézeteiben fekszik ; előbb azt gondolák, hogy az ellenzék minden részecskéje elegendő , hogy mások urává legyen, azonban ezen képzelődésből most kijózanultak , mivel maga Garnier-Pages is egységet s kibékülést hirdetget az ellenzék különböző töredékei között. Ez utóbbira a „J. des Debats44 megjegyzi, miszerint felette, keveset gondolkozni, épen nem árlandó conservativeknek. Németország. (Könneritz kir. szász státusminister nyilatkozványának folytatása). „A papok körutazásokat tettek, hogy nézeteiket, taneveiket s követeléseiket továbbá terjesszék; egyletek alakultak, azok szélesztésére; nyilvános gyülekezetek tartattak ezerek összesereglése mellett, s itt ama ügy mint az egyház fogalma, a tanelvek s eredményei felett az egyházban nyilvánosan tanácskoztak; az alapelvek, mint például: „nincs szentegyház 44, ha jelen többet ér mint a múlt,44 nyilván hirdettettek. Mi szolgált ürügyül ama szomszéd országokbani mozgalomra: váljon nem-e egy vélt benső szükség ? nem-e egy határzott philosophiai irányhozi átalános vonzalom? nem-e egy durva túlzó párt egyoldalú kedvezéseitőli aggodalom? ezt elemezni a szász kormánynak nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy Szászországban ez utósó tekintetben viszszahatásral ok nem létezett. Szinte akkor megkísértetett azon mozgalmakat Szászországba is átültetni. Szászország egyes papjai—jólehet nagyon csekély számmal — külföldön ama népgyülekezetben részt vettek. Nyilvános felszólítások bocsáttattak ki Szászországban az ő mozgalomhozi csatlakozásra. Sőt mi több, egy pap nyilvánosan tanácsla, hogy az evangélikus egyháztól eltérjenek s az úgynevezett németkatholikusokhoz lépjenek át. Egyszersmind gyűlések tartottak ama tárgyak nyilvános taglalgatására, egyletek alakultak, s azon mozgalmak vezérei a szomszédországokban résztvenni hivattak. Ha illy, nyilvános beszédek tartásával vegyes, népgyülekezetek s egyletek képzése már magában véve rendőri tekintetben meg nem tűrhetők valának, annál kevésbbé voltak megengedhetők, e tárgynál, mellyet illettek. S ha e mellett minden vallásos hit alapja kérdőre vonatott, akkor a népnek legszentebb érdekeiben érintetnie s felizgattatnia, az egyházi békének pedig megzavartatnia kellett. Sőt maga a protestáns egyházra nézve is, ama törekvések, mint azok legközelebb külföldön nyilvánultak , nagyon veszélyeseknek tartottak. Ha a főnököknek sikerülend e közös vallás helyébe az észt állítani, akkor minden vallástanárnak szabad lett volna, minden korlátozás és szabály nélkül azt tanítani, mit egyesek saját esze nemcsak a sz. Írásból kifürkészni képes, hanem annak legvilágosabb helyeivel ellentétben, azt tartani igaznak, mit ő jónak talál, s igy, minthogy minden egyesnek felfogása különböző lehet s leend, az egység, melly minden egyház lényegéhez tartozik, azonnal megzavartatott volna. A protestáns szabadság ürügye alatt más irányban ép olly könnyen a kath. egyház hitelvei tanitathattak volna. Annálfogva egyházunkra nézve az atheismus és pantheismus ép olly veszélyes lehetend, mint a katholicismus. Ha az egyházi alkotmány körében egyes helybeli egyházi községeknek , korlátlan önállomás engedtetnék, akkor a kisebbség, szavazás által egy sokkal súlyosabb vallási kényszerítésnek s egy véletlen, folytonosan változó többségnek lenne alávetve, s a közös egyház ép annyi egyházra vagy felekezetre oszolnék, mint a mennyi helybeli község létezik. S épen nem kell hinni, hogy az úgynevezett protestáns világosság barátainak törekvései nagyon is setét színekkel vannak előtüntetve s a veszély nagyon is nagynak rajzolva. Egy olly törekvés, melly minden magasbat s istenit megvet , mire czéloz légyen , a Halléban aug.ián tartott nyilvános gyülekezetek utóbbikainak egyikében , ama párt vezére nyíltan kimondá. A többiek közt kijelenté , miszerint a protestáns barátok ezután a szabadtudomány nevében s alapján minden tekintélyi hit ellen óvást tesznek. A mostani hívők minden tekintélyt megvetnek, csak egyhez, Krisztus tekintélyéhez ragaszkodnak még erősen. De ezen elv , a tekintélyt egy helyen megtartani, ép olly hamis elv, mintha minden helyen megtartatnék. Azért kénytelen ezen egyetlen pontot is, utósó védfalát (Krisztus tekintélyét) elhagyni, s a szabadtudomány szellemének engedni44 sót. Most valójában, ha az egyház további képezésének elve felett, evangélikus szempontból tekintve , gondoljanak bármit, ha még annyira elismerik is, hogy vallási irataink némelly dolgokat foglalnak magukban, mellyeknek felvétele csak az akkori czél s politikai tekintetek által vala ajánlva; s ha elismerik, hogy néhány hitelvet tartalmaz , melylyek további vizsgálat s tisztázott fogalmak által most máskép tűnnek fel, egyszersmind azt is el kell ismerniük , hogy ama mozgalmakból nem felvilágosodás , hanem az egyház alapja feldúlásának kell következni, hogy egy kormány sem szenvedheti meg olly egyletek alakulását, mellyek illy elveket akarnak terjeszteni, s hogy illy elvek nyilvános gyülekezetekben kimondassanak. Egy kormány sem vállalhatja magára a felelőséget, a kereszténységet felforgatni engedni, s hogy a néptől a legszentebbet, atyáiktól öröklött vallásukat, melly nekik szerencsétlenségben reményt, 643