Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-10-19 / 165. szám

jóra valósággal lenni képes voltam, illeti. Keblem legbensejéből óhajtom, hogy mind az, mi Isten ke­gyelméből még éltem napjaiból hátra van, ezen or­szág ügyei helyes intézésének, s a kedves hon fel­virágzásának, mellyre ez, a természet annyi adóala­nyinál fogva olly igen képes, minél dúsabb eredmény­nyel leendő eszközlésére szolgáljon.“ Tárnok­i excilja pedig: „Fömgukir, hely­tartótanács ! Egy nevezetes nap viradt ma ránk! ötven hosszú évek jelentékeny napjai felett ünnepélyesen kon­­dult meg a félszázad harangja —néhány percz még, s egy eredménydús korszak végórája elütött. Az örök természet szigorú szabálya szerint az időnek múlni kell; de a kor, melly azt jellemzi, a jövőben élve marad, az események jelentékeny szellemében ez el nem enyészik, mert a nemzedékek egymást váltó sorában nevezetes, emlékét, ennek hősei s eredménye folyvást fentartják. — E mai emlékezetes napot egy századon túl haladt még 59 évvel megelőző est alkonya vég letünte, s kinő tudná, hogy e hó akkori­aik napján és Budavára egy po­gány bitor uralmától megszabadult ?! — A napi esemé­nyek kimagyarázhatlan hatással bírnak a gondolkodó tehetségre — s a történettan keletkezésének alapja bi­zonyos ösztönszerü érzésben rejlik, melly a világ ren­geteg vadonjaiból hozatott már a szelídülő körökbe ál­tal: mert hol az emberi társaság léte első nyomára jö­vünk, ott egyelőre az idők történeti folytatását olvassuk. — A nagy világ tág terén egy darab föld jutott a ma­gyar népnek, s azóta ennek számára is folyton jegyez­tetett a napi események rendje, mellyből tudjuk, mikint ez fokonkint biztosítva társadalmi létét, elvégre egy ál­landó formát választott, melly,alkotmány* nevezet alatt maiglan fenáll. — Emberi mű tökéletes nem lehet, s ez állításból következik önkint a javítási hajlam üdvös volta; de ez gondos kezelést igényel, mert a kielégithetlen ter­mészet, vágyaitól ingerelve, többnyire megfeszített ka­rokkal siet elérni mindent, mi ujden alakjában kínálko­zik. — Illy kor viradt ránk főmért, kormányszék! s mi ebben élve, az előszázadok viszontagságteljes éveinek ránk nehezedő korát éljük; — mintha hivatva len­nénk a múltak mulasztását pótolni, a jövőnek pedig határokat szabni, mellyek körében utódink működé­sünk eredményét nyugodtan élvezhessék. — Illy terhes munkát juttatott nekünk osztalékul a véletlen sors, s ez Magyarország körülményei között annál nehezebb, mi­nél inkább érezvén a nemzet az elördök viharai okoz­ta elmaradását, a szerencsésebb helyzet, politikai lát­határa közt századok óta halkan haladt. — Ámde a természet szabályaival daczolni képtelenség, —­s azok, kik a szellemi haladás számtábláján, az első számokat átugorva, csak a végsőket vevők figyelem­­be, hibásan számoltak; mert a példák szomorú tanú­sága szerint biztos eredményhez nem jöhettek, sőt számolásuk hibáit az összeadásnál helyre hozni nem győzvén, kigázolhatlan tévelygésben sínylik a békét­lenség s türelemhiány romboló átkait. A Századok történetdús emléke vonul el e hon felett, s ki gondat­­latlanul nem sikamlik el a napi események felületén, de behat azok mélyébe, nem lehet annak nem bámulnia, hogy a tisztelt alkotmány annyi kül és bel ingerlések daczára ép maradt; — az évezred ismeretes történeti szakában, e félszázad nevezetessége mindent meg­halad , s úgy látszik, hogy ennek folytában a külön­böző viszonyok türelmetlen küzdést kezdjenek gya­korolni egymás ellenében azért, hogy egy állandó ki­békülést eszközöljenek. — Igen is, — sütét ború tor­nyosult honunk politikai egén, és a terhes felhősza­kadás vízözönétől — a nemzet sokszor rettegett...... De ki is ne borzadna vissza a csak nem rég múltra tekintve, midőn a szeretett hon határait kül ellenség lépvén át, a nemesi rendnek is harczra kelle szállnia; — a pénzzavart mellőzni nem lehetett; — az epemi­­rigy dühöngése következtében elhullt tömérdek áldo­zat az ország némelly részeiben néplázadást idézett elő; — az éh­inség egyszernél többször pusztított; mi pedig e közben a veszély pillanatát aggasztóbbá tette: az alkotványos elvek újabb vitatásul kímélet­lenül terítettek ki a nyilvános élet sík mezejére, az idegenkedés és bizalmatlanság, az egyetértés s biza­lom kötelékeit tágulni kezdő , az elméleti meddő vi­ták üresen csengő eredményért vágyódtak. — E fel­tűnő viszonyok dacza aggasztólag kezde már hatni a kedélyekre, de a külföld harczias szelleme bel álla­potunk óhajtott rendezésének kedvező épen nem va­la,— a nemzeti fejlődés lehetőségét a körülmények ha­talma elnyelő, és mégis a haladás jelszava tüzelőit min­denfelé a nemzeti lobogókra. — A dolgok illy állásában az országlás naponkint nehezebbé vált, s az óvatos vis­szatartás lehetett s volt egyedül a legjózanabb haladás;­­ és az így müveit mező mégis termé folyton nemesedő gyümölcseit. Vagy talán lehet egynémellyik, ki­derült homlokkal el nem ismerné, hogy a kor feladata teljesí­tésében hanyag nem vala ? van-e, ki állíthatná, hogy az alkotmány törvényszerű kezelői, a körülményekkel be­csületes alkura lépni vonakodának ? ki ezeket tagadni meri, ábránd képzetében önlélét tagadja meg. — Tör­vényeink tárába, közelebbi intézkedései dús eredményt biztositó betűkkel írattak, s nyilván elmondani merem, hogy a jelen félszázad utó fele a közjólét józan eszméit felfogni tudta is, akarta is; — s csak azt hagyandja a jövő kornak hátra, mit az alkotmányos lét forrásából tisztán kimeríteni ideje nem volt. — Ugyanis: a vallási küzdelem nyomasztó érdemében az anyavallás szent­ségének tiszteletben tartása mellett a lélekismeret sza­badsága biztosíttatott. — Személy- és vagyonbátorság nem hiányzik; a törvényhozás s közfigyelem czélsze­­rű­bb módja pedig erélyesen munkáltatván,közel sikerü­­lend.­A negyedik rend érdekében kormány és nemzet szót emelt, s a kiegyenlítés pillanata messze nincs. A teherhordó nép viszonyai szabályozvák, s az alkotmány sánczai a nélkül, hogy végkép szétromboltassanak, al­kalmas helyeken megnyitottak; nemzeti hitelünk neve­lésére előleges intézkedések tétettek, s részint már fen­­állanak; az anyagi állapot javítása tekintetében oksze­rűbb gazdálkodást űzhetünk, a közlekedési eszközök előállítására pedig kitűnő figyelem fordittatik; a tu­dományok terén méltó elöhaladást tapasztalunk; a nem­zeti nyelv szent ügye diadalt nyert!-------Hála a bölcs fejedelemnek, ki dicső erdőditől öröklött al­kotmány­ iránti hiv szeretete érzetében országlása ter­heit mindig azokkal törekedett megosztani, kiknek üd­vös szándéka irányában a szükséges rokonszenv in­gékony nem vala!-------buzgó köszönet, méltányos elismerés hazafiai fáradozásukért nagyainknak!—De femért, kormányszék, a jobblét most elősorolt ered­ményit kinek köszönje leginkább a méltányos hazafi? ------im soraikban a kor hőse!!! — „Üdvözlégy félszázados kir. helytartó, cs. kir. föherczeg, ismételve sokszor üdvözlégy! — ez em­lékezetes kor ötvenedik évét e perezben végzi be cs. kir. fenséged! Igen is , ma 50 éve foná egybe fö­­herczegséged hő keble búrjait a magyar alkotmány szív-ereivel; ma 50 éve, hogy cs. kir. fenséged ernyedetlen buzgalommal munkálva az ország bol­dogságát , őrangyalkint üli e kormánytanács elnöki székét, mellyet a dicsőültek sorába szállt fejedelem szerencsés tapintata választása részére kijelölt, a nemzeti bizalom szilárdított, s e testület tagjai hódo­­latteljes tiszteletükkel körülövedznek.......Cs. kir. fen­séged hiv sorsosa volt azóta a nemzetnek, mellynek maradandó emlékű gyűléseit tizenegyszer bámulatos ügyességgel, s hervadatlan eredménynyel vezette. Ezek folytán alkottattak legüdvösb törvényeink; ott tisztitatott meg fallyunövéseitöl a csemete, hogy a nemzeti boldogság kies kertjében mint ép­pa az idők viharai ellen nagyra nőhessen. Fenséged csüggedet­­len közremunkálása által értünk el mindent, mi nem­zeti nagyság s jólétre vezet. Az élő nemzedék kora nagyjai érdemeit csak szivében szokta hálálni, hir­detni azokat a történetkönyvek hosszú íveinek tarta­­tik fen.. .s ez helyesen van, mert az utókor az elő­dök becsülésében önléte fentartását eszközli.­­• Cs. kir. fenséged magasztos érdemeit a hon ismeri, tud­ja, nagyságát bámulja s ezek hálás méltánylását na­ponkint növekedő bizalmában élénken nyilvánítja , a kir. felség kegyelmes elismerése pedig nemes keblé­ről ragyog, a nemzet elibe tündöklő fényében visz­­szaidézve a dicső király emlékét, s intve, hogy év­ezred előtt adta ajándékát tiszteletben tartsuk; a nagy­­értékű emlék ragyogó fénye az ős alkotmány be­csére emlékeztet. S mi fömegy kir. helytartótanács, ennyi érdem kiálló méltánylása közepett e napot, melly törvényes elnökünk félszázados ünnepére hajnalion, meg ne üljük? tekintsünk szét — s egy férfikoszoru tisztes emlékét zöldelni látjuk ez asztal felett.------Eldö­deink várakozása meg nem hiúsult, — s ha azok, kik cs. kir. fenségedet fényes állásának hajnalán ma 50 éve e helyen fogadák, a remény biztos hiedelmében még csak a jó szándék láttára örvendtenek, váljon eltitkolhatjuk a örömérzelminket mi ? kiknek irigy­lendő szerencséül jura bizonyíthatni azt, hogy mi­vel század előtt a közjó érdekében még csak remény vala, im, fulemelkedett valóvá testesült! — Nem — ezt nem mulaszthatjuk, mert eldödink felettünk le­begő szelleme m­egboszulná méltatlan utódai bűnös közönyösségét; egykori eldödink méltatlan utódai lenni nem akarnánk. — Ők többé nincsenek, fön az égben esdenek ők az Istenség előtt fenséged fára­­dalmas élte napjai hosszabbításáért; azok pedig, kik a boldogultak terhes munkáinak már akkor ifjú részeseivé levén, fáradozásaik jutalmául magasb ál­lást víttanak magoknak , s máig fenmaradván , most jótékony nyugodalom kiérdemlett pillanatit élvezik — im ma azok is visszatértek — s örömüket tanúsítják. — E nap ünnepélyessége aggott korukra varázs-­­ erővel hat, mert a szív öröme lelki elégedéseket e­­melve , az agg testbe is újabb éltető erőt lehel.— — E hűséges kormányszék cs. kir. fenségednek sokszorozott hálával tartozik, mert valamint dicső , ép olly terhes is ennek törvényes feladása, s bár en­nek megfelelni emberi igyekezetét sohasem múlta— a nehéz szak közepett — volt még is idő, mellyben kötelességei elviselésére fenségednek bölcsesége nélkül képes alig lett volna, hogy igy — ha eddig­­elé a kir. helytartótanács a legfelsőbb várakozásnak s a nemzet drága bizalmának megfelelt, ez érdemfény is fenségedtől ragyogott rá vissza. — Cs. kir. fenséged­nek élte napjaiban nincs óra, nincs perez, melly a köz­boldogság előmozdításának nem lett volna szentelve, s e közben országos, szaporodó gondjai sem való­nak képesek magas figyelmét, e kormányszéktől el­vonni, csak egy pillanatra is. — Föherczegséged e kir. helytartótanács méltóságát és díszét folyton e­­melni igyekszik, mert rendithetlen törvényszerűsé­génél fogva bölcsen átlátja, hogy ez sülyedő állás­ban a törvények végrehajtásának hív­őrje nem lehet­ne. — Mi már minket egyénileg illet, engedje meg cs. kir. föherczegséged, hogy szivünk érzelmeit a­­zon mezítelen őszinteség színében tárjuk ki, melly hő keblünkben foganszott. — E testület minden ren­dű tagja cs. kir. föherczegségedben gondos atyját tisztelve szereti; — ezt én bővebben bizonyítgatni nem fogom, mert a hálaérzet árja elönti örömtől da­gadozó keblemet, s ki nem magyarázható érzés le­írása nincs hatalmamban. — Fenséged irántunk minden időben tanúsított kegyelmes hajlandósága nem szavak­ban, de tényekben nyilatkozott; s csak kevés perez előtt ajándékoza meg minket cs. kir. föherczegsé­ged kegyessége további megbecsülhetlen bizodalmá­val : mi ezt működésünk gazdag jutalmául tekintjük; ennél sem dusabb, sem kilünöbbre nem számíthatunk.— Fogadja azért cs.kir. fenséged is e kormányszék fél­százados hálája­im ismételve megújított zálogául ezen őszinte vallomásunkat; fogadja azon kegyes meg­győződéssel, hogy e kir. helytartótanács, fenséged most újabban biztosított kegyelmét, s őszinte tisztelt bizalmát bírni — fentartani — és kiérdemelni óhajtja, — s kötelességei legszebbikének ismeri. — Ti pe­dig főmnért, herczeg-primás, s többi tiszttársaim! kiknek összes, s mindenek felett drága bizalma, örömeitek is­­métlendő hálás kifejezésére engem jelölt ki, ti bocsás­satok meg, hogy azt — mit ma kebletekben éreztek, ki­magyarázni — s mit mondandónak véltetek, kimon­dani elégtelen voltam. — A pillanatok legszentebbi­­kében egy bizonyos érzés hat a szívre, s a magyarázó szó elakad. — Ernyi ünnepély becsét ennek bel érdeme teszi; külszinleg ezt megülni a legcsillogóbb fénnyel sem lehet.—E nap jelentékeny emlékében egy nemzeti jobb­lét dús eredményét tiszteljük. — Emlékezetes e nap reátok is nagybecsű hallgatók! — e terem ajlaji ma nektek is megnyíltának, a fenséges elnök atyai kegyel­me nem engedé,hogy ti, kik a munka terhének részesei vagytok, e mai örömünnep élvezetétől kirekesztessetek. — Szolgáljon nektek ez alkalom serkentő például; — a szeretett honnak közremunkálástokra szüksége van. —• És most főmért.kir. helytartótanács! vegyünk búcsút a nevezetes félszázad váló korától, — üdvözöljük a jö­vőbe lépendő fenséges elnökünket, hódoló tisztelettel. — A múltnak emlékében fenséged a nemzet alkonyáig élni fog, de a hon szent érdekében, melly további siker s eredmény után vágyódik, föherczegséged munkás éle­tére király s nemzetnek még sokáig szüksége van; é s azért buzgó imával kérjük a magyarok Istenét, hogy cs. kir. fenséged korahaladtával ifjudó erőben lépvén át fé­nyes állása félszázados sánczait, a jövőnek folytán ha­son erő­s egészségben , az emberi kor véghatáráig éljen!!!“ TÖRVÉN­YHATÁsom tudósítások. Tolnából. Szekszárd, oct. 12kén. Mint­hogy megyénk roppant kiterjedésű földvári járása mind a mellett, hogy egy sz.biróval s egy esküdtel több tisztviselővel bir, mint a többiek, olly felette össze­­bokrosodó foglalatosságokat ad hivatalnokainak, hogy azok általuk kellő időben s módon alig vagy alig sem végeztethetnek; e cs. ap. kir. felsége pedig azoknak mind pontosabb, mind gyorsabb teljesitendésük végett 662

Next