Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-10-23 / 167. szám
lésből alázatosan meg fog kéretni, hogy Dalmátország, Sorvát- skótországokkal közvetlenül összekapcsoltassék. 4. ) Azon indítvány, miszerint a határőrezredek is, mint ezen országok kiegészítő részeit a találományi gyűlésre meghívassának, ezen országok törvényeitől eltérő , különös igazgattatásuknál fogva jelenleg tanácskozás tárgya nem leend, hanem a küldöttségé azon véleményben van, hogy különösen panaszkép terjesztessék fel, miszerint a határőrvidékek ezen országokkal egyesittessenek s ezen országok törvényeinek értelmében igazgattassanak. E két pont (3 és 4), mint a rendezéshez nem tartozók, a sérelmek s kiváraatok sorába utasittattak.5. ) Hogy a követek illő megválasztásához s a tartományi gyűlésre szükséges utasítások kidolgozásához megkívántató , s a tartományi gyűlést szükségkép megelőző megyei s tanácsi gyűlések, mind a megyékben, mind a városokban elég jókor megtartassanak, s hogy az illető hatóságoknak elég idejük lehessen követeiket megválaszthatni, s őket minden tárgy felett, mellyek a tartományi gyűlésben felvétethetnek , utasítással ellátni, szükség a követek megjelenésére legalább 30 napi határidőt kijelölni, ha csak más fontos okok azt lehetlenné nem teszik. E pontban a Varasd- és Körös megyei követek kívánatéra e hely: „ha csak más fontos okok azt lehetlenné nem teszik“, mivel ez számos visszaélésre ürügyül szolgálhatna, kihagyatott. 6. ) Minekutána a küldöttség megegyezett, hogy kik hivassanak meg a tartományi gyűlésre, a tanácskozás folyama alatt, magától azon kérdés fejlett ki: váljon a fenkijelölt rendek s személyeken kívül, ezen országok tartományi gyűlésében még másoknak is adassék-e szavazati jog ? e tekintetben a küldöttség azon véleményben van, miszerint egyes, művelt, s a hely méltóságához illően öltözködött nemesnek a tartományi gyűlésbei bemenet meg nem hilatik, sem öt véleménye nyilvánításában gátolni nem fogják; minthogy a közjó megkívánni látszik, hogy az ismeretek tömege e gyülekezetekben a lehetőségig sza- s porittassék; mindazonáltal azt véli a küldöttség, miszerint a tartományi gyűlés határzataiban behatási jog, vagy mint közönségesen mondatik : eldöntő szavazatjog, a második pontban különösen megemlített rendeken s személyeken kívül, egyátalában senkinek se adassék, mivel a tartományi gyűlések magas rendeltetése meg nem engedi, hogy minden egyes nemes szavazati jogának gyakorlata által a megyei gyűlésekkel hasonlábra állíttassák; egyébiránt is tisztán áll, hogy bizonytalan szavazatmennyiség, nyilvános gyülekezetek valódi rendezésével épen meg nem egyezhető, s már maga a képviseleti rendszer eszméje követeli, hogy egy tartomány gyűlése, a hatóságok helybeli befolyásától , mellynek kebelében tartalik, független maradjon. Mindazonáltal hogy ezen országok rendei között súlyegyen uralkodjék (mi a megyéknél , mellyek az alkotmány szerint mindnyájan egy fokon állnak, kérdést sem szenved), a küldöttség javaslatot tesz, miszerint minden káptalan, legyen az két vagy egy követ által képviselve, egy szavazattal bírjon; minden városnak, küldjön az egy vagy két követet, két szava legyen; a turopolyai grófnak egy s a többi bánlevél által meghívott s személyesen megjelent rendek mindegyikének egy szava; és hason számú szavazatok, mint a mennyivel ezek összesen bizándnak, adassék összesen az országok megyéinek, hogy a fentebb állított elv szerint az összes megyékre szánt szavazatmennyiségből minden megye egyenlő részt nyerjen, ha küldöttjei egyike akadályozva vagy beteg volna s csak egy vehetne részt a szavazásban. Ez a rendezés kérdésében legfontosabb pont a leghosszabb vitatkozást idéző elő. Miután elhatároztatott, hogy eldöntő szavazattal (volum decisivum) csupán a bánlevél által meghívott személyek kirondnak, azon kérdés keletkezett: váljon a tanácskozhatok jogi szavazat (volum informativem) a máskép is megjelent szánlevél által meg nem hívott nemességre kiterjesztessék-e vagy nem? Ezen alkalommal K. J. bvániorvát—, lót-, s Dalmátországok tartományi gyűlésének eredeti lényébe s kifejtésébe mélyebbel hatolt, hogy azokból a jelen rendezés alapvonalai kivonhassa.—S horvát nyelven tartott beszéde mintegy a következőkbe foglalható: „Én azon véleményből vagyok, — mondá szónok — hogy nekünk nemzet tartománygyülésünk rendezésénél s az abbani szavazatok elosztásánál, rendkívüli vigyázóknak kell lenni mert mi nemcsak a jelen kornak, hanem hazánk távol jövendője számára is munkálunk. De minthogy a jövendő kor számára épülni akarunk, kénytelenek vagyunk az anyagot a múltból előszedni; ez kész-etét engem, hogy hajdani tartományi vagy nemzeti gyűlésünk alakját s lényegét megemlítsem, s úgy a jelen tartománygyűlés rendezése kérdésére vonatkozólag néhány javaslatot tegyek. Mi mindnyájan, mint itt összegyűltünk, csekély kivétellel, szlávok vagyunk ; s ha vannak is köztünk, kik nem mint igaz szlávok gondolkoznak s éreznek , mégis mi összesen a szlávokat képviseljük, t. i. a horvátokat és slavonitákat; minélfogva szükséges, hogy tartományi gyűlésünk rendezésénél s a szavazatok elosztásánál szláv alapelvet kövessünk. Már a legrégibb időkben a szlávok Európa minden részeiben, nevezetesen: a csehek, lengyelek s oroszok országában, nem különben Iltkiában is tartományi gyűléseikben törvényhozó testülettel bírtak, mellyel közügyeik felett tanácskoztak. E tartományi gyűlésekre, minden község, regidősbeit, mint képviselőit küldő; mert akkorában eldédeink között sem nemesek, sem mágnások nem voltak, s átalában semmi kiváltságos osztály nem létezett, hanem mindnyájan hónuk szabad fiai valának, mellyhez őket egyenlő kötelesség kóló, s mellyel ők hasonló szeretettel ápolónak. Szabad ős apáink ezen tartományi gyűléseiket komolyan s ünnepélyesen vagy isteneik templomaiban, vagy csendes erdőkben és szent berkekben, vagy pedig hőseik sirhalmai felett tárták, később más helyeken is. Ezen szokásukat megtarták szabadságuk elveszte után is, a rómaiak és góthok járma s a hunnok és avarok zsarnok kezei alatt; a byzantiak alatt Prokop idejében , a szlávok minden nemzet között egyedül valának, kiknek nemzeti vagy tartományi gyűlésük volt. A régi horvátokról tudjuk, hogy tartományi gyűlésük egyikében Zvonimir királyt agyonütök; hogy egyik tartományi gyűlésükről Kálmán királyhoz 12 követet küldöttek; hogy az előbb említett király a horvátok tartományi gyűlésében esküvel erősítő, miszerint jogaikat tisztelni fogja s nekik továbbra is megengedendi, hogy tartományi gyűléseket tarthassanak. A 14i. században, Dalmátországban ezen gyűlések (olt parlamentum névvel) már annyira szabályozva valának, miszerint a beszédek megzavarása és félbeszakítása tiltva volt, s a szónokot mindnyájan figyelemmel hallgatók, ki egy bizonyos helyről (mi Arengheria-nak neveztetett) tartó előadását. Így tehát nemzetünknek már három évszázaddal ezelőtt volt rendezett tartományi gyűlése, vagyis parlamentuma, mint Angol- és Francziaországnak. Hogy azon időkben valamennyi rend képviselői a tartományi gyűlésen megjelentek, a többiek között János zágrábi püspök egy szabadalom levele is bizonyítja, ki 1396ik évben mint korlátnok s Zsigmond király felhatalmazottja , és mint Sorvát- , Tót- s Dalmátországok kormányzója Nonaban (línin) tartományi gyűlést tartott, mellyre minden rend küldöttjei (cujusvis status, condilionis, ei praecminensiae homines) megjelentek. Ez időből Zsigmond királynak több levele előmutatható, mellyben ő a városok küldöttjeit tartománygyűlésre meghívja , s pedig majd Zengg, majd Körös és Kninbe is. De nemsokára a török Európába rohant, bekövetkeztek a folytonos harcz véres napjai, s ekkor kezdek meg, csak borostyánkoszoruval övedzett hősöket, kik fegyvereiketal nemességet s javakat villák ki, hívni meg a tartományi gyűlésekre. Ezek szoktak későbben, kivétellel bár, személyesen megjelenni a tartományi gyűlésekben, s ez mindaddig tartott, míg egyes megyéket képezni s szabályozni nem kezdettek. Ez időtől fogva küldöttek mind a mieink, mind a magyar megyék követeket az országgyűlésre. Ezt erősíti azon körülmény is , miszerint a slavoniai megyéknek, midőn 1745ik évben (tehát ép egy évszázaddal ezelőtt) Horvátországgal ismét egyesítettek, különös törvény által meghagyatott, hogy ide követeket küldjenek; minde mellett egyes nemeseknek is szabad volt a tartományi gyűléseken megjelenni, s ott nézeteiket, de eldöntő szavazat nélkül, méltán s illőleg előterjeszteni. Ez tartományi gyűléseink alakja a mai napig. Mi azonban tartománygyűléseink hatalmát s kiváltságait illeti, nem szabad felednünk, miszerint a legrégibb idők s Magyarországgali egyesülésünk óta egész mostanáig csak bánunknak van joga a tartományi gyűlést összehívni, mint azt a tartományi gyűlések jegyzőkönyvei, a folytonos szokás s számos kir. rendeletek tanúsítják; így a többiek között ezen országok rendéi, midőn Miksa király l.507ik évben a tartományi gyűlést maga összehívó, ellene felírtak s azon választ nyerék, miszerint ezután a régi szokás meg fog tartatni. Az sem lehet előttünk közömbös, hogy tartományi gyűlésünk a magyar országgyűléstől mindenkor független vala, s hogy abban számos rendeletek alkottattak, mellyeket a magyar királyok a magyar országgyűlés közbevonása nélkül szentesítettek s törvényekké emeltek,bizonyítják ezt a törvénykönyvekbe felvett 1492ik évi redeletek második Ulászló alatt, mellyek 1609—1634ben második Ferdinand király által, és 1644— 1681ben Iso Leopold által megrösitettek,nemkülönben az 1715—ik évben Vívik Károly alatt alkotott 120—ik czikk. — Ezen régi alapra kell tehát tartományi gyűléseinket továbbá is építenünk. Láttuk, hogy az őszkorban a nép legidősbjei, mint legtiszteletre méltóbb s legértelmesebb férfiak, a középkorban majd az idősb községek küldöttei, majd a nemesek , mint a haza legbirtokosabb s tevékenyebb védői, a jelenkorban pedig a főpapok, mágnások, a megyei nemesség s egyrészt a városok követei, képviselik a nemzetet. E formák mindegyikében az idő szelleme van kimondva, s ezen szellemnek kell nekünk is sinórmértékül szolgálnia. A legidősb korszak természeti vala; a középkor a vad erőszak korszaka volt (minélfogva a dús s hatalmas földbirtokosok , kik a fegyverforgatás mesterségét jól érték , gyengébb s szegényebb polgártársaik felett az ural—gásra kivívták); a jelenkor szellemi s emberi korszak — az egész müvelt világ felett a felvilágosodott korszellem hősei uralgnak: az értelmiség és emberiség. — E szellem leheletétől kell hazánknak is áthatva lenni, ha csak a látható status quo-ban örökké maradni nem kívánunk, ha mi is haladni s más minket megelőzött nemzetekkel valaha egy korlátban lépni óhajtunk. — Ama szellemtől vezérelve, jövő tartományi gyűlésünk alakítására következő álalános szabályt terjesztek elő: a szavak három negyedét az értelmiség és nép bírja, egy negyedét a birtok. *) Az értelmiség és nép többsége alatt értem a megyéket és városokat, mint az értelmiség, ipar s kereskedés középpontját, továbbá a kerületeket s tudományos akadémiákat a többi elemi iskolákkal s tanintézetekkel; a birtok alatt érteni a dús földbirtokosokat, nevezetesen a főpapokat, mágnásokat, káptalanokat, és a kormány s más távollevők képviselőit. S mivel a megyék az értelmiség, népesség s birtok legnagyobb részét képviselik , annál fogva a szavak legnagyobb része is őket illeti, mi csak az által lenne elérhető, ha az összes szavak két negyede nekik adatnék; a harmadik negyed a városok, kerületek s akadémia közt oszlatnék fel, s az utosó negyed pedig a föntebb említett hátralevő képviselőké maradna. Ezenkívül azon véleményben vagyok, hogy az eldöntő szavazat egy műveit nemestől most se vétessék el; mindazonáltal ha ez el nem fogadtatnék, úgy indítványom az volna, hogy a megyéknek joga legyen több mint két követet küldhetni, s a távollevő mágnások képviselői számára a tanácskoztatási jog és szavazat fogadtassék el. Végre , hogy a szónokok számára különös hely (tribune) rendeltessék, napló vitessék, s minden szónoknak szabadságában álljon diák vagy szláv nyelven szólhatni; mert egyedül a szláv nyelvben látom hazám egyetlen megmentő palládiumát.“ Rövid közi és. Kedden oct. 14én a tizedik üléssel záratott be a jelen tartományi gyűlés. Minekutána a szerémi főispán indítványára a cs. kir. nádor főherczegségének félszázados ünnepére köszönő felirat szavaztatott, továbbá a tartománygyűlési jegyzőkönyv s ő felségéhez intézett számos feliratok (köztök a horvát-félországi helytartó tanácsért, a lutopolyaiak szavazatjogáért, a zágrábi püspöknek Horvátország prímásává leendő emeltetéséért sah) felolvastattak , bán ő excellentiája a mágnásokat és rendeket egy ünnepélyes végbeszéddel elbocsátó. Ipiaczunkon naponkint emelkedik az élelmiszerek ára, s mennyiségük naponkint lefeib száll: a hús gyógyszertári fonton méretik, s még az is csak különös kedvezésből; a zsemlyék a lilipurok gyomrához szakittatnak, a kenyerek pedig mindinkább közelítenek a hajdani zsemlyékhez ; a fa ára óriási lépésekkel halad felfelé, s v) Ennál veszedelmesebb elv nem is létezhetik; azon állo(idom, melly illy ingatag minden órában változékony alapokra’ alkottatnék, meg lenne fosztva fenállhatásúnak mi,ul.Mi biztosilókállol, mit a sinusban egyedit csak a földiátok mint a, változékonyságnak legkevésbé alávetett alap nyújthat. Szerk. 670