Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-10-23 / 167. szám

lésből alázatosan meg­ fog kéretni, hogy Dalmátor­­szág, S­orvát- s­kótországokkal közvetlenül össze­­kapcsoltassék. 4. ) Azon indítvány, miszerint a határ­őr­ezre­­dek is, mint ezen országok kiegészítő r­észeit a tal­á­lományi gyűlésre meghívassának, ezen or­szágok törvényeitől eltérő , különös igazgattatásuknál fog­­va jelenleg tanácskozás tárgya nem leend, hanem a küldöttségé azon véleményben van, hogy különösen panaszkép terjesztessék fel, miszerint a határ­őr­vidékek ezen országokkal egyesittessenek s ezen or­szágok törvényeinek értelmében igazgattassanak. E két pont (3 és 4), mint a rendezéshez nem tartozók, a sérelmek s kiváraatok sorába utasit­­tattak.5. ) Hogy a követek illő megválasztásához s a tartományi gyűlésre szükséges utasítások kidolgozá­sához megkívántató , s a tartományi gyűlést szükség­­kép megelőző megyei s tanácsi gyűlések, mind a megyékben, mind a városokban elég jókor megtar­tassanak, s hogy az illető hatóságoknak elég idejük lehessen követeiket megválaszthatni, s őket minden tárgy felett, mellyek a tartományi gyűlésben felvé­tethetnek , utasítással ellátni, szükség a követek meg­jelenésére legalább 30 napi határidőt kijelölni, ha csak más fontos okok azt lehetlenné nem teszik. E pontban a Varasd- és Körös megyei követek kívánatéra e hely: „ha csak más fontos okok azt lehetlenné nem teszik“, mivel ez számos visszaélésre ürügyül szolgálhatna, kihagyatott. 6. ) Minekutána a küldöttség megegyezett, hogy kik hivassanak meg a tartományi gyűlésre, a tanács­kozás folyama alatt, magától azon kérdés fejlett ki: váljon a fenkijelölt rendek s személyeken kívül, ezen országok tartományi gyűlésében még másoknak is adassék-e szavazati jog ? e tekintetben a küldöttség azon véleményben van, miszerint egyes, művelt, s a hely méltóságához illően öltözködött nemesnek a tartományi gyűlésbei bemenet meg nem h­ilatik, sem öt véleménye nyilvánításában gátolni nem fogják; minthogy a közjó megkívánni látszik, hogy az isme­­­­retek tömege e gyülekezetekben a lehetőségig sza- s porittassék; mindazonáltal azt véli a küldöttség, mi­szerint a tartományi gyűlés határzataiban behatási jog, vagy mint közönségesen mondatik : eldöntő szavazat­jog, a második pontban különösen megemlített rende­ken s személyeken kívül, egyátalában senkinek se adassék, mivel a tartományi gyűlések magas ren­deltetése meg nem engedi, hogy minden egyes ne­mes szavazati jogának gyakorlata által a megyei gyű­lésekkel hason­lábra állíttassák; egyébiránt is tisztán áll, hogy bizonytalan szavazat­mennyiség, nyilvános gyülekezetek valódi rendezésével épen meg nem egyezhető, s már maga a képviseleti rendszer eszméje követeli, hogy egy tartomány gyűlése, a hatóságok helybeli befolyásától , mellynek kebelében tartalik, független maradjon.­­ Mindazonáltal hogy ezen országok rendei között súlyegyen uralkodjék (mi a megyéknél , mellyek az alkotmány sze­rint mindnyájan egy fokon állnak, kérdést sem szen­ved), a küldöttség javaslatot tesz, miszerint minden káptalan, legyen az két vagy egy követ által kép­viselve, egy szavazattal bírjon; minden városnak, küldjön az egy vagy két követet, két szava legyen; a turopolyai grófnak egy s a többi bánlevél által meghívott s személyesen megjelent rendek minde­gyikének egy szava; és hason számú szavazatok, mint a mennyivel ezek összesen bizándnak, adassék összesen az országok megyéinek, hogy a fentebb állított elv szerint az összes megyékre szánt szavazat­­mennyiségből minden megye egyenlő részt nyerjen, ha küldöttjei egyike akadályozva vagy beteg volna s csak egy vehetne részt a szavazásban. Ez a rendezés kérdésében legfontosabb pont a leghosszabb vitatkozást idéző elő.­­ Miután elhatá­roztatott, hogy eldöntő szavazattal (volum decisivum) csupán a bánlevél által meghívott személyek kirondnak, azon kérdés keletkezett: váljon a tanácskozhatok jog­i szavazat (volum informativem) a máskép is megje­lent s­zánlevél által meg nem hívott nemességre ki­­terjesztessék-e vagy nem? Ezen alkalommal K. J. bvá­n­i­orvát—, lót-, s Dalmátországok tartományi gyűlésének eredeti lényébe s kifejtésébe mélyebbel hatolt, hogy azokból a jelen rendezés alapvonalai kivonhassa.—S horvát nyelven tartott beszéde mintegy a következőkbe foglalható: „Én azon véleményből vagyok, — m­ondá szónok — hogy nekünk nemzet tartománygyülésü­nk rendezésénél s az abbani szava­zatok elosztásánál, rendkívüli vigyázóknak kell len­ni mert mi nemcsak a jelen kornak, hanem hazánk távol jövendője számára is munkálunk. De minthogy a jövendő kor számára épülni akarunk, kénytelenek vagyunk az anyagot a múltból előszedni; ez kész-e­tét engem, hogy hajdani tartományi vagy nemzeti gyűlésünk alakját s lényegét megemlítsem, s úgy a jelen tartománygyűlés rendezése kérdésére vonat­kozólag néhány javaslatot tegyek. Mi mindnyájan, mint itt összegyűltünk, csekély kivétellel, szlávok va­gyunk ; s ha vannak is köztünk, kik nem mint igaz szlávok gondolkoznak s éreznek , mégis mi össze­sen a szlávokat képviseljük, t. i. a horvátokat és sla­­vonitákat; minélfogva szükséges, hogy tartományi gyűlésünk rendezésénél s a szavazatok elosztásánál szláv alapelvet kövessünk. Már a legrégibb időkben a szlávok Európa minden részeiben, nevezetesen: a csehek, lengyelek s oroszok országában, nem kü­lönben Iltkiában is tartományi gyűléseikben törvény­hozó testülettel bírtak, mellyel közügyeik felett ta­nácskoztak. E tartományi gyűlésekre, minden köz­ség, regidősbeit, mint képviselőit küldő; mert akko­rában eldédeink között sem nemesek, sem mágná­sok nem voltak, s átalában semmi kiváltságos osz­tály nem létezett, hanem mindnyájan hónuk szabad fiai valának, mellyhez őket egyenlő kötelesség kóló, s mellyel ők hasonló szeretettel ápolónak. Szabad ős apáink ezen tartományi gyűléseiket komolyan s ün­­nepély­esen vagy isteneik templomaiban, vagy csen­des erdőkben és szent berkekben, vagy pedig hő­seik sirhalmai felett tárták, később más helyeken is. Ezen szokásukat megtarták szabadságuk elveszte után is, a rómaiak és góthok járma s a hunnok és avarok zsarnok kezei alatt; a byzantiak alatt Prokop ide­jében , a szlávok minden nemzet között egyedül va­lának, kiknek nemzeti vagy tartományi gyűlésük volt. A régi horvátokról tudjuk, hogy tartományi gyűlé­sük egyikében Zvonimir királyt agyonütök; hogy egyik tartományi gyűlésükről Kálmán királyhoz 12 követet küldöttek; hogy az előbb említett király a horvátok tartományi gyűlésében esküvel erősítő, mi­szerint jogaikat tisztelni fogja s nekik továbbra is megengedendi, hogy tartományi gyűléseket tarthas­sanak. A 14i. században, Dalmátországban ezen gyű­lések (olt parlamentum névvel) már annyira sza­bályozva valának, miszerint a beszédek megzavarása és félbeszakítása tiltva volt, s a szónokot mindnyájan figyelem­mel hallgatók, ki egy bizonyos helyről (mi Arengheria-nak neveztetett) tartó előadását. Így tehát nemzetünknek már három évszázaddal ezelőtt volt rendezett tartományi gyűlése, vagyis parlamen­­tuma, mint Angol- és Francziaországnak. Hogy azon időkben valamennyi rend képviselői a tar­tományi gyűlésen megjelentek, a többiek között Já­nos zágrábi püspök egy szabadalom­ levele is bizo­nyítja, ki 1396ik évben mint korlátnok s Z­si­gmond király felhatalmazottja , és mint S­orvát- , Tót- s Dalmátországok kormányzója Nonaban (línin) tar­tományi gyűlést tartott, mellyre minden rend kül­döttjei (cujusvis status, condilionis, ei praecminensiae homines) megjelentek. Ez időből Zsigmond ki­rálynak több levele előmutatható, mellyben ő a váro­sok küldöttjeit tartománygyűlésre meghívja , s pedig majd Zengg, majd Körös és Kninbe is. De nemso­kára a török Európába rohant, bekövetkeztek a foly­tonos harcz véres napjai, s ekkor kezdek meg, csak borostyánkoszoruval övedzett hősöket, kik fegyvereik­etal nemességet s javakat villák ki, hívni meg a tarto­mányi gyűlésekre. Ezek szoktak későbben, kivétellel bár, személyesen megjelenni a tartományi gyűlésekben, s ez mindaddig tartott, míg egyes megyéket képez­ni s szabályozni nem kezdettek. Ez időtől fogva kül­döttek mind a mieink, mind a magyar megyék kö­veteket az országgyűlésre. Ezt erősíti azon körül­mény is , miszerint a slavoniai megyéknek, midőn 1745ik évben (tehát ép egy évszázaddal ezelőtt) Hor­vátországgal ismét egyesítettek, különös törvény által meghagyatott, hogy ide követeket küldjenek; minde mellett egyes nemeseknek is szabad volt a tar­tományi gyűléseken megjelenni, s ott nézeteiket, de eldöntő szavazat nélkül, méltán s illőleg előterjesz­teni. Ez tartományi gyűléseink alakja a mai napig. Mi azonban tartománygyűléseink hatalmát s kiváltsá­gait illeti, nem szabad felednünk, miszerint a leg­régibb idők s Magyarországgali egyesülésünk óta e­­gész mostanáig csak bánunknak van joga a tartomá­nyi gyűlést összehívni, mint azt a tartományi gyű­lések jegyzőkönyvei, a folytonos szokás s számos kir. rendeletek tanúsítják; így a többiek között ezen országok rendéi, midőn Miksa király l.507ik év­ben a tartományi gyűlést maga összehívó, ellene fel­írtak s azon választ nyerék, miszerint ezután a ré­gi szokás meg fog tartatni. Az sem lehet előttünk közömbös, hogy tartományi gyűlésünk a magyar országgyűléstől mindenkor független vala, s hogy abban számos rendeletek alkottattak, mellyeket a ma­gyar királyok a magyar országgyűlés közbevonása nélkül szentesítettek s törvényekké emeltek,bizonyítják ezt a törvénykönyvekbe felvett 1492ik évi redeletek második Ulászló alatt, mellyek 1609—1634ben második F­e­r­din­and király által, és 1644— 1681ben Iso L­e­o­p­o­l­d által megrösitettek,nemkülönben az 1715—ik évben Vívik Károly alatt alkotott 120—ik czikk. — Ezen régi alapra kell tehát tar­tományi gyűléseinket továbbá is építenünk. Láttuk, hogy az őszkorban a nép legidősbjei, mint legtiszte­­letre méltóbb s legértelmesebb férfiak, a középkor­ban majd az idősb községek küldöttei, majd a ne­mesek , mint a haza legbirtokosabb s tevékenyebb védői, a jelenkorban pedig a főpapok, mágnások, a megyei nemesség s egy­részt a városok követei, képviselik a nemzetet. E formák mindegyikében az idő szelleme van kimondva, s ezen szellemnek kell nekünk is sinórmértékü­l szolgálnia. A legidősb kor­szak természeti vala; a középkor a vad erőszak kor­szaka volt (minélfogva a dús s hatalmas földbirtoko­sok , kik a fegyverforgatás mesterségét jól érték , gyengébb s szegényebb polgártársaik felett az ural—­gásra kivívták); a jelenkor szellemi s emberi korszak — az egész müvelt világ felett a felvilágosodott korszel­lem hősei uralgnak: az értelmiség és emberiség. — E szellem leheletétől kell hazánknak is áthatva lenni, ha csak a látható status quo-ban örökké maradni nem kívánunk, ha mi is haladni s más minket megelőzött nemzetekkel valaha egy korlátban lépni óhajtunk. — Ama szellemtől vezérelve, jövő tartományi gyűlé­sünk alakítására következő álalános szabályt terjesz­tek elő: a szavak három negyedét az értelmiség és nép bírja, egy negyedét a birtok. *) Az értelmiség és nép többsége alatt értem a megyéket és városokat, mint az értelmiség, ipar s kereskedés középpontját, továbbá a kerületeket s tudományos akadémiákat a töb­bi elemi iskolákkal s tan­intézetekkel; a birtok alatt érteni a dús földbirtokosokat, nevezetesen a főpa­pokat, mágnásokat, káptalanokat, és a kormány s más távollevők képviselőit. S mivel a megyék az értelmiség, népesség s birtok legnagyobb részét kép­viselik , annál fogva a szavak legnagyobb része is őket illeti, mi csak az által lenne elérhető, ha az összes szavak két negyede nekik adatnék; a harma­dik negyed a városok, kerületek s akadémia közt osz­latnék fel, s az utosó negyed pedig a föntebb em­lített hátralevő képviselőké maradna. Ezenkívül azon véleményben vagyok, hogy az eldöntő szavazat egy műveit nemestől most se vétessék el; mindazon­által ha ez el nem fogadtatnék, úgy indítványom az volna, hogy a megyéknek joga legyen több mint két követet küldhetni, s a távollevő mágnások kép­viselői számára a tanácskoztatási jog és szavazat fo­­gadtassék el. Végre , hogy a szónokok számára kü­lönös hely (tribune) rendeltessék, napló vitessék, s minden szónoknak szabadságában álljon diák vagy szláv nyelven szólhatni; mert egyedül a szláv nyelvben látom hazám egyetlen megmentő pallá­diumát.“ Rövid közi és. Kedden oct. 14én a tizedik üléssel záratott be a jelen tartományi gyűlés. Mi­nekutána a szerémi főispán indítványára a cs. kir. nádor főherczegségének félszázados ünnepére köszönő felirat szavaztatott, továbbá a tartom­ánygyű­lési jegy­zőkönyv s ő felségéhez intézett számos feliratok (köz­tök a horvát-félországi helytartó tanácsért, a luto­­polyaiak szavazatjogáért, a zágrábi püspöknek Hor­vátország prímásává leendő emeltetéséért sah) fel­­olvastattak , bán ő excel­lent­iája a mágnásokat és rendeket egy ünnepélyes végbeszéddel elbocsátó. Ipiaczunkon naponkint emelkedik az élelmiszerek ára, s mennyi­ségük naponkint lefeib­ száll: a hús gyógyszertári fon­ton méretik, s még az is csak különös kedvezésből; a zsemlyék a lilipurok gyomrához szakittatnak, a ke­nyerek pedig mindinkább közelítenek a hajdani zsem­lyékhez ; a fa ára óriási lépésekkel halad felfelé, s v) Ennál veszedelmesebb elv nem is létezhetik; azon állo­­(i­dom, melly illy ingatag minden órában változékony ala­pokra’ alkottatnék, meg lenne fosztva fenállhatásúnak mi,ul.Mi biztosilókállol, mit a sinusban egyedit csak a föld­iátok mint a, változékonyságnak legkevésbé alávetett alap nyújthat. Szerk. 670

Next