Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-08-07 / 123. szám
nem exszirpatioját tervezgetik.Egyébiránt mi azon esetre, hogy ha a jelen és hozzá hasonló kérdések maguknak az időszaki sajtó terén átalánosabb álláspontot találnának kivívni, ezúttal világosan fentartjuk azon közvetítő eszménknek s expediensnek előadását, mellyel, mint a dolognak elintézésére s kiegyenlítésére szolgáltatóval, magunkkal teljességgel tisztában vagyunk. — l óin t HM lóS í fcI TlZDÓSrrÁ§OH. Hystrából jul. 25én. In animis hominum magnae lntebrae sunt, et magni recessus. Ezt főleg a politikában tapasztalhatni mindennapi az alkalom , ha az ember a világ történeteinek drámáját minden eseményeivel magának előtükrözteti, szüksége van, hogy egy egy nagyobbszerű jelenetnél állomásozzék, és edze meg lelkét a jóval számosabb leverő jelenetek szemléletéhez, valamint az egyes emberi élet, úgy egész nemzetek élete rendszerint kevés örvendeztetőt képes nyújtani, és valamint ez hajdan , és mindig így való, úgy van az most is, és igen valószínűleg leszen mindörökké. A tegnap lefolyt rendkívüli közgyűlés szemléleténél állomásozni szeretnénk, mert ez valt jó idő óta az első , melly alkotványos rendekhez illő, elégtételt nyertek, és az életben helyeseknek bebizonyultak a „Nemzeti Újság“ jelen szerkesztőségének azon részbeni nézetei is, hogy alkotványos országban pártoknak lenni kell; milly máskép vitattatik meg akkor a tárgy, mint ha csak egyoldalú a tanácskozás !—csakugyan a „Nemzeti Újság“ 45. számának vezérczikkében ezek is olvashatók : „Valljuk csak meg egyenesen, és becsületesen, hogy a garantia, melly a megyékben feltalálható, semmi másban nem fekszik, mint azon ténysulyban, melly „nos Universitas“ eszméje, s lényege által fejeztetik ki, és igy a megyéknek közjogi igen nevezetes súlya, nem a fő, vagy alispán hatáskörében, hanem egyenesen csak abban nyugszik, hogy kivéve a törvény által körülírt ellenörködési, s tisztépitési jogokat, ezen két magiskalura egyaránt a „nos universitas“tól veszi egész administrativus hatóságát“ sat.— mindezekkel való összefüggésben a tegnapi közgyűlésünkben több oldalról kellően megvitattatván azon tény, váljon a pecsétlő székeken ezentúl főispán önmsága által iratnak e alá a megyei levelezések vagy pedig nem ? a nos Universitas által határoztatott, hogy azokat ezentúl az 1550 : 62 t. ez. nyomán a jegyző írja alá; tán igaza van tehát a „Nemzeti Újságnak“ hogy csak alakuljanak pártok s a „nos Universitas“ lényege épen lartassék, és nincs mitől rettegnünk. Érkezett hozzánk is a nm. helytartótanácsnak már ismeretes körlevele a katonai hatalomkar tárgyában, mi kétségeskedni nem akarunk a helytartótanács jó szándékáról, de el nem titkolhatjuk aggodalmunkat, nincs e jelen körülményeinkben elhibázva az eszköz, s hivatkozunk ismét a „Nemzeti Újság“ tartalomdús hasábjaira, s midőn annak 54 ik számában P. J. által mély ügyismerettel irt megyei rendszerében ezt olvassuk : „Hibázik itt valami a megyei tisztek megválasztásánál, mit mi értelmi, s erkölcsi kelléknek neveznénk. Nálunk minden nemes ember, ha a mi vertség külházával bír—Biharnak legújabb példája szerint már ez sem szükséges — tisztviselővé választathatja magát, bár ha tegnapelőtt a kártyabarlang fosztogató vámpyrjai közé tartozott, vagy csík imént hagyta el iskoláit — mellyekből kicsapattatott“ — midőn ezeket életbün rajzolva szemléljük, aggódunk, hogy amint mondani szokás, a fürdővel a gyermek ki ne öntessék, és végre többi közt még a korteskedésben is ne legyen szerepe a katonai hatalomkarnak; jelenleg választmányra bízzuk az intézmény megrostálását, megírjuk maga idejében a végzést.— Csongrád megyének nézetei, a fejedelmi lakás iránt pártolást nyertek;—végre pedig örömmel említjük, hogy az idei összevonuló katonaság, nyilvános árverés útján nyert vállalkozók által fog ellát— látni; óhajtjuk, hogy ez előállója legyen több hasonnemű üdvös és annyira szükséges reformoknak, legyen haladó hajnala egy derültebb időnek. E rövid czikkünket befejezzük igazolásunkra annak megemlítésével, hogy azon bizonyos szolgabirói eljárás körül megígért irományok másolatait, még folyvást meg nem küldhetjük a t. szerkesztőségnek, mivel azokat az érdeklett ügyvéd az illető helyen, többszöri szorgalmazás daczára még ekkorig sem kaphatta meg, ámbátor folyamodására már ezelőtt egy hónappal végzés keletkezett, hogy azok nekik hiteles alakban kiadatassanak; no de sebaj, ennél még nagyobb dolgok is szoktak történni a magyar ég alatt. Cil(sai fenti íijilonságok. Nagy jutalmat mernénk rá lenni, hogy nem mutat nekünk senki várost, mellyben egy élet kevesebbre becsültetnék, mint a mi kedves Budapestünkön; alig mondjuk el tavaszkor hálaimáinkat, hogy tél folytában kegyesek voltak a rögtönzött révészek irántunk s nem temettek részeg irgalmatlanságukban a Duna hullámai s jégtorlatai közé, jő a nyár, s mi a halál angyalainak alul, a vízmederben, nem sükerült, azt felülről a háztetőkről kezdik kisértgetni, bontott vagy javítgatott háztetőkről cserép-villámokkal sujtogatván felénk, mikép hajdan boszus Zeusz sujtogatott a pártos óriásokhoz ; s ha e cserép-villámok nem képesek is — mint egykor Prometh-et—kősziklához szegezni bennünket, de igen is képesek arra, hogy Pest járdáin, vagy hegyes kőburkolatain holtan elterítsenek. .. És hányszor emelt már szót, hányszor rimánkodott az összes journalislrka az illetőkhöz, méltóztatnának valahára megtenni azon egyszerű s valóban kevés fáradságba kerülő rendelést, miszerint az ácsolt házfödelek javításakor — minden rendesebb város példájára—a födél alsó részének felbontása, vagy az ereszre felfogó ládák alkalmazása által gondoskodjanak róla, hogy míg ők munkájokkal pénzt keresnek, addig az arra járók ne legyenek kitéve az élet elvesztésének. Mind hiába egy kis veres kereszt fügesztetik a javítandó fedelü ház mellé, mellyel az arra menő sokszor csak akkor vesz észre, ha rá egy hátára dobbant cserép által figyemeztetett, — szerencséje , ha a cserép nem úgy esik, hogy a veres keresztet tüstint sírkeresztül is lehessen használni. Napokban is csöndesen haladtunk egy ház mellett, midőn egyszerre megrettentő robajjal tömérdek cseréphalmaz zúdul elénk , melly elég lett volna nem csak bennünket, de a budapesti szerkesztőségek valamennyi ujdonság-iróit halálfiaivá tenni, a min bizonyos emberek hihetőleg nem keseregtek volna igen nagyon; s pedig ugyanazon szűk utczán keresztül sűrűn jártak apró, gondatlan , játszadozó gyermekek iskolába, kik — mert e cserépzuhatagok szinteliy véletlenül és sűrűn ismételődtek — e szerint e megfoghatlan gondatlanság miatt szüntelen életveszély közt forogtak, míg végre egy közelben lakó uraságnak megesvén szíve a könnyen ontandhalolt ártatlan véren , szolgáját állitá a ház közelébe , hogy a fenyegető veszélyre minden arra menőt figyelmeztessen, a mi magában bizonyosan köszönetet érdemel, — igen de tudjuk, hogy Budapesten illy jószivü s embertársairól gondoskodó uraság nem minden utczában lakik, annál kevesbbé, minden ház közelében, mellyek tetejéről békés polgárok fejére orgyilkosul öldöklő cserepek hajigáltatnak. — Köszönettel tartozik a színházi közönség az éber hírlapok zaklató felszólalásainak, mellyeknek sükerült kissé — tán épen uj erőgyűjtés végett — pihenni indult színházunkat fris mozgékonyságra bírni, mellynek jele az egymásután sűrűn adatni ígért eredeti darabok, mikből—miután egyet múlt hó végével láttunk — még e hónap folytában hárommal fogunk megismertetni. Azonban e köszönet a színház részére nem fog azon ballel-tánczosok iránt is kiterjesztetni, kik Bécsből e nemzeti intézet számára meghivattak, hogy az ép ízlésű s magyar szellemű közönséget harlequinádaikkal, bohókás szökdeléseikkel, minden képzelhető sőt eddig általunk nem is képzelt tag- és izombatorgatások undoraival boszantsák. Ezen Pantaleonok vonzalmasságának, e Columbinák szereidre méltóságának ideje már lejárt. A milly barátai vagyunk a művészileg szép táncznak , szintelly kevéssé bírunk efele ízléstelenségekkel megbarátkozni. 492 / VIDÉKI HÍREK. B£ékcs!iöl. Gyulájuk 31. Vetéseink a múlt hónapokban igen bő aratás reményével kecsegtetőnek, de az aratást megelőzött napokban folyvást tartott rekkenő hőség a szemnek tökéletes kifejtését meggátolván , e szép reményt meghiúsította. Aratásunk azonban középszerű mégis csak leendett vala , ha a folyó hó fékén beállott, és két hétig tartott esőzés a gabonatermék betakarítását meg nem akadályozza. Most azonban a learatott gabona kisebb nagyobb csomókba, keresztekbe összerakva, kicsirázott, s rothadásnak indult, kivált a lapályos tereken, mellyek nagy részint vízzel boritvák, sőt ha az eső még tovább is tart, félő , hogy harmad ízben is vízveszély érendi megyénket. Ezen aratáskori hosszas esőzés tetemesen felszöktette a gabonaárt. Az aratást megelőzött napokban a tiszta búza köblének *) legmagasb ára (9 forint volt, most azonban már 9 forintra emelkedik. A szénatermést, melly különben elég bő leendett, a határainkat másod izben elborított vizár tetemesen megrontotta. Azonban a sarju igen szép, s gazdag kárpótlást igért az anya-szénában szenvedett kárért. Repczevetéseink a hernyók s más ártalmas férgek által egészen megemésztettek. A dohány-kukoricza-és káposztaföldek igen bő terméssel biztatnak , noha ezekben is okozott a jégeső imitt adott némi kárt. Az árpának köblét 3 fr. 30 kron, a zabét 4 forinton, a kukoriczáét 5 forinton veszik jelenleg nálunk. S. A. Tihely július 28-án. Már negyedik hónapja, hogy városunk alatt folyó, egyébként kis medrű patak felett épült kőhidunkat a tavaszi vízár féktelen hullámai romba dönték, és azóta mindig egy melléje aggasztott pellékhíd volt közlekedési eszközünk. A jelenleg reánk súlyosodva tartós esőzések ismét hatalmas folyammá dagaszták e hegyi patakot, melly neki rohanván ez újfaludnak, folyó hószkén azt is elvivé. Az ezután történt hidépítésről, és annak ismét lerombolásáról commentárt írhatnék, ha a bekövetkezett vérfagylaló jelenet agyamban még más gondolatnak is helyet engedhetne, tökén délután, t. i. a rögtönzött hídon és a patak partján tömérdek nép gyűlt össze a már apadásnak indult, azonban még mindig zajongó elem bámulatára , midőn a nyomorult palló a rajta álló 20—25 különböző korú egyénnel együtt a dühöngő vizárba hullott. E borzasztó látványra néhány szivrázó néma perez következett, mellyel csak a habokkal küzdők jajveszéklése szakita ollykor ollykor félbe. Gyors segélyről gondolni sem lehetett, mert a felhullámzó vízár halálkeblére sodorva tova ragadó szerencsétlen áldozatit. Többen töredezett gerendákba s a viz színén úszó fa darabokba kapaszkodva, szerencsésen partot értek , nyolczan pedig — valamennyien zsidók — a rideg vizmeder ölén találók hullámsirukat. A fájdalom, mellyet e gyászos esemény az emberkeblekben előidézett, már hegedezni kezdett, a híd — amúgy more patra — ismét felépült, csak az eső irgalmatlanul szakadt. E folyvásti esőzés következtében patakunk ismét kis tengerré áradt, s most már nemcsak rónáinkról hordta el a már learatott gabonát, de mezővárosunk alantabb fekvő részét majdnem egészen elárasztván, tömérdek házfalakat lerombolt, és hidunkat ez évben negyedszer elsöpré. Az okozott kár számithatlan, a rémülés pedig átalános , mellyet a Hernád-völgyről folyvást érkező aggasztó hírek csak növelnek. Valóban mondhatjuk:nehezen fekszik rajtunk a sors keze. L. V. Székes-Fejérvár. jul. 18. Az idei téli repete a várakozásnak meg nem felelt, mert ahol 2—3000 pozsonyira számoltak, ott alig kaptak 1000—1200 pozsonyi mérőt. A minőség ellen panaszkodni nem lehet, mivel még a száraz időjáratkor mind betakarittattak. A jul. 3tól egész 14ig tartott rendkívüli hőség, a gabna átalános szem-kiképzésére kedvezőtlenül halott, mert jólehet a szemek már tökéletesen kiképezve valónak, de ezen rögtöni forróság, kivált a búza, rozs és árpát nagyon összeaszalta, úgy hogy vidékünkön teljes szép szemű gabonát alig láthatni,—ezen felül a szörnyű északi széllel három nap óta folytonosan tartott esőzés a legnagyobb aggodalomba ejt, mert jólehet az aratás alig kezdetett meg, s óraidban alig egy negyed rész van learatva, de e kevés is vontatókba rakva, könnyen kicsirázhat; a mi pedig arátallan, jóságából és szép színéből nagyon veszit, s a lapos szemek következésében a mennyiség is középszerű lennne. Alalában szomorúak a kilátások s a mezei gazdára nézve épen nem kecsegtetők. Torosstálból. Nagy Becskerek, jul. Sírkén. Ámbár megyénkben az aratás tökéletesen befejezve még nincsen, mindazáltal nem lesz érdektelen a hazát most már a folyó különös év terméséről, miként t. i. eddig nálunk mutatkozik, tudósítani; sőt azt vélem, nem csekély szolgálatot teend a „Nemzeti Újság“ igen tisztelt szerkesztősége földmivelő nemzetünknek, ha a termés állapotjáról az ország minden részeiben évről évre adatokat közölni szives leend.**) Mondom, különös a folyó év, mivel öreg emberek sem emlékeznek hasonlóra, s miként azt— magam is parányiságomban mezei gazda lévén — fi 1 köböl 1 4 véka, 1 vékára 30 iterét számítva. **) E tekintetben már rendelkeztünk, s reményijük is, miszerint t. levelezőink elvbaráti szives kérésünknek megfelelendnek, sőt már eddig is több t. levelezőinktől kaptunk ez ügyben becses tudósításokat. Szerk.