Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-09-19 / 148. szám
TARTAI. 071. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Okszerű mezőgazdaság. II. — Törvényhatósági tudósítások. Szabolcsból (közgy. folyt. honti töredék levele, Tiszaszabályozás, nyíregyházai kisdedóvó).—Budapesti újdonságok. Külföld. Spanyol-Francziaország. Anglia. Olaszország. Würtemberg. Porosz- Törökország. Értekező. (Védirat.) Hirdetések: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. felsége a pesti kir. sóhivatalnál ürességben levő ellenőrségre Győrffy István egri ellenőrködő sómázsamestert kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. A nmlgy magyar kir. udv. kincstár Gábor Ferencz pécskai kincstári ispánt bogsáni kincstári kasznárrá alkalmazta. Okszerű mezőgazdaság. 11. (Lásd Nemz. Újság 124 és 126ik számait). Tehát nem mező tudatlanságból, hanem leginkább erős tehetséghiányból gazdálkodunk legtöbben okszerűtlen. Igaz, igen sokan igen sokat nem tudunk azon újításokból, mik mezőgazdaságunk körében legújabb időkben történtek, mert nem kínálkozik mindenkinek önkényt jó alkalom mindent könnyű szerrel tapasztalhatni, megtanulhatni, de ezek nagyobb részt még csak puszta kísérletek,s hasznosságuk bizonytalan lévén,épen nem kár, ha mindnyájan mindent idő előtt meg nem kísértünk. A birkamosás milly sok nemeit hirlelték, ajánlgatták nem régiben , milly sokan tettek illyféle fáradságos, költséges kísérleteket is most, miután legtöbben a régi asztuláshoz lassan kint visszatérnek, károsnak vallhatjuk-e, hogy legtöbben illy költséges kísérleteket haszontalanul nem leltek ? A tehetősek kísértsenek meg mindent, a gyengék várakozzanak, mig amazok kísérleteit siker koronázandja, s akkor minden veszedelem nélkül követhetik példájukat. Az újításoknak másik részét pedig nem azért nem tudjuk, mintha megtanulásukra alkalmunk s tehetségünk teljességgel nem volna, hanem azért, mert bizonyosnak tartjuk, miszerint ha tudnék is, erős tehetséghiány miatt nem használhatnék. Igaz, én nem tudom, van-e hazánkban olly gazdaság, melly okszerűsége tekinteténél fogva nézetem szerint is példány-gazdaságnak felállittathatnék, mert a nézetek igen különbözők , s én szőrszálhasogatólag még egy gazdaságot sem vizsgáltam meg; de nem kétlem, kell illy gazdaságoknak létezni, mert már többek valódi édeneknek festettek s minden tartózkodás nélkül példányoknak elneveztettek. E szerint tehát, ha bár nem önkényt kínálkozik is jó alkalom mindenkinek okszerű gazdaságtanulásra, mégis legalább van alkalmunk azt megtanulhatni, ha akarjuk; mert ha nem is minden ember hazafi, ki e névvel kérkedik, vagy azt igényli, mégis vétek nélkül nem állíthatni, mikép ezen gazdaságok tulajdonosai mind olly szűkkeblű önzők, kik kizárólag csak magok kívánnának gazdagodni , s némelly gyárosok példáját követve, gazdaságukból még azok elött is titkot csinálnának, kik azt saját költségükön megtanulni s nekik felül rá még némi szolgálatokat is tenni készek. S itt még azon körülménnyel sem léphetni fel tudatlanságunk mentségére, mintha imer példány-gazdaságokat távol fekvésük s szegénységünk miatt gyermekeink több évekre meg nem látogathatnak ; mert ha a parasztnak, köznemesnek, polgárnak, nemes urnak, mágnásnak köztapasztalás szerint már régóta volt, s jelenleg is van módja, tehetsége, csekély kapacitású gyermekét, gyakran szinte nyolc éveken keresztül, távol városokban, iszonyú költséggel olly tudományokra taníttatni, mellyeknek bizonyosan még akkor is csak alig vehetné némi hasznukat, ha azokban rendkívül kitüntetné magát, most pedig, midőn a szokott mód szerint, legtöbben jó szerével még beléjök sem szagulnak, legcsekélyebb figyelemre sem méltathatnak — akkor valójában szinte kézzelfogható hazugsággal vádoltathatnánk, ha azt állítnák, hogy a legtöbb hasznot ígérő, legkönnyebb, kényelmesebb életre vezérlő mesterségre,azaz okszerű mezőgazdaságra vagyunk képtelenek gyermekeinket szegénységünk miatt néhány éven át tanutlatni. Azt olvasom s hallom mondatni mindenütt, hogy a parasztság két annyit vehetne be telkéből, a nemes urak s mágnások jószágai két annyit jövedelmeznének, s átalában hazánk két annyit termeszthetne mindenből , mint valójában termeszt, ha mindnyájan okszerűen gazdálkodnánk; eszerint tehát csak akarnunk kell s nyomban mindnyájan még egyszer olly boldogok lehetünk mint valójában vagyunk, mert közvélemény szerint a gazdagság nyújtja azon boldog állást, mellyel e földön legtöbben elérni minden erejükből törekesznek. Tehát: miért nem nyúlunk azon eszközhöz, melly által olly könnyen meggazdagodhatunk? Avagy nem gazdagodnánk-e meg egyszerre, nem lenne-e gazdag , következőleg boldog is a parasztba nemes úr, a mágnás, ha az első ezer váltó helyett kétezeret, a nemes úr ötezer helyett tízezeret, a mágnás százezer helyett kétszázezerét vehetne be tisztán? A csizmadia és takács mesterség például jelenleg csak szűken nyújtanak mindennapi kenyeret, s csizmadiáink, takácsaink mégis napról napra szaporodnak , ha e mesterségek jövendőre még egyszer annyi jövedelmet igérnének, mint jelenleg valójában nyújtanak , egy cseppet sem kételkedem , mai naptól kezdve nyomban még egyszer annyian adnák magukat e mesterségekre; ha pedig csalhatlanul biztosíttatnánk, hogy ennekutána minden csizmadia és takács okvetlen meg is gazdagodandik: akkor kérdésen kívül nemcsak nemes uraink,hanem némelly mágnásaink is gyermekeik közöl legalább egy kettőt e mesterségekre taníttatnak, habár a szükséges költségeket uzsora mellett kellene is a zsidóktól megszerezniük. Ugyan miért nem tanítatjuk tehát gyermekeinket okszerű mezőgazdaságra, ha ezáltal olly bizton meggazdagodhatni ? Ha eltudjuk Zágráb, Győr, Pozsonyba hetedik nyolczadik iskolára küldeni, váljon miért nem küldhetnék őket azon példány-gazdaságokba,mellyek okszerű gazdálkodás mellett kétszeresen jövedelmeznek? Avagy több hasznát veszik gyermekeink például az algebrának, mint az annyira boldogító okszerű mezőgazdaságnak ? Avagy ezt megtanulni csak néhány ember képes, a többiek pedig mindnyájuk képtelenek ?! Száz meg száz olly paraszt ifjak hagyják el évenkint hazánkban a hetedik nyolczadik iskolát, kik nyolcz évi tanulásuk alatt még annyi tudományt sem szerettek maguknak, melly mellett csak egy évi szegény kenyérre tehetnének szert; s miután eszerint pár ezer forintot atyájuk zsebéből kiloptak, végre katonák, mások, pandúrok, vármegye katonák , hajdúit, semmittevő kóborlókká lesznek, miré bizonyosan nyolcz évi tanulás s pár ezeres költség nélkül is lehetének. Ha ezek kétezer forint költség mellett nyolcz évig okszerű mezőgazdaságot gyakorlatilag tanulnak, milly nehezen várnák őket a jó atyák haza , tudván előre, hogy haza jöttük után pár év alatt gazdaságuk édenné változandik, s nemcsak kiadott kétezer forintjuk térend ismét vissza zsebeikbe , hanem még utóbb is gyermekeik részére évenkint legalább ezer forintot félre tehetnek ; holott most bus szívvel néznek azon pereznek elébe, mellyben fiuk iskoláiból kiszabaduland s mint haszonvehetlen tag házukhoz visszatérend! Ha valaha Isten áldásával dicsekedhetek szegény hazánk, bizonyosan akkor dicsekedhetnék vele, ha valami három négyszáz illy kiképezett mezőgazda telepednék le évenkint három négyszáz paraszt helységeinkben, mert e helységeknek minden paraszt gazdája, ezektől pedig más, több száz szomszéd helységek több ezer gazdái rövid idő alatt megtanulnák s pedig minden költség nélkül gyakorlatilag az okszerű mezőgazdaságot. Hány ifjú ura is hallgatja s tanulja évenkint a törvényt, kik két éven át csak épen azon nyomom négy kérdést tanulják meg roszul, mellyeket nekik tanítóik négy félévi próbatételre előre kitűzni szoktak! A két év közönségesen tizenhatszáz váltóba kerül a jó atyáknak; a sorok, mellyeket a jó uracsak két éven át roszul megtanulnak, legfeljebb kétszázra rúgnak. E roppant tudománnyal felkészülve hazajönek, s miután legalább két évig pauzáltak, kávéházaztak, hálóztak, vadásztak, korteskedtek, több ezer adósságot csináltak, tandem esküdtek, birákká lesznek, honnan aztán néhány év múlva adóssággal terhelten jószágaikba visszavonulnak s nyomorognak. Ugyan nem használnak-e ezek többet szegény hazánknak, adósságba vert apjoknak, sőt maguknak is , ha törvényhallgatás helyett valahol okszerű gazdaságot tanulnak, s haza érkezésök után, birtokuk ötezeres jövedelmét tízezerre emelik! Hány fiatal mágnásocska tanul össze iszonyú költségeskedés mellett százféle haszonvehetlenségeket, a gazdaságból pedig, mellynek jobb roszabb kezelésétől függ leginkább szerencséjének kereke, annyit sem, mennyit egy szarka farka megbirna; s miután százezeres jövedelmeiket nemcsak keveselik mindig, hanem valójában évenkint több kevesebb adósságot is csinálni kénytelenek, váljon nem volna-e czélszerűbb, mind magokra, mind szegény hazánkra nézve hasznosabb, ha okszerű gazdaságot tanulnak vala, s százezer helyett kétszázezeret vehetnének be !! Valamint tehát nem panaszkodhatunk, hogy okszerű mezőgazdaságtanulásra nincs alkalmunk, miután több példány-gazdaságok már régóta létezni állíttatnak hazánkban; épen úgy nincs okunk szegénységünkével mentegetni magunkat, mert más sokkal szükségtelenebbekre van pénzünk gyermekeinket taníttatni. S már most az a kérdés: váljon miért nem tanulunk vagy nem taníttatjuk gyermekeinket okszerű mezőgazdaságra? Ha az okszerű mezőgazdaság — állítólag — kétszeresen jövedelmez, kétszeres jövedelmezés mellett pedig minden ember körülményei s sorsához aránylag meggazdagodhatik, meggazdagodni pedig legtöbbeknek főtörekvések: valójában szinte megfoghatatlan, hogy hazánkban épen okszerű mezőgazdaságtanulásra szánja el legkevesebb ember magát. Mindezek olly furcsáknak tetszenek nekem, miszerint nem egyszer jövök már azon gondolatra, hogy minden állítások ellenére vagy nem is léteznek még hazánkban olly példánygazdaságok, hol okszerűen gazdálkodnának, s úgy nincs alkalmunk a jót megtanulhatni; vagy a példányoknak kikiáltott gazdaságok minden okszerűségük mellett sem jövedelmeznek olly bőven, mint állíttatni szokott, s azért nincs kedvünk e példányokat utánozni; vagy végre azért nem tanulunk okszerű gazdaságot, mert előre bizonyosnak tartjuk , hogy erős tehetséghiány miatt okszerűen nem gazdálkodhatnánk, ha tudnánk is. S valójában, ha ez utósó okhoz még némelly körülményeket hozzá értünk, aligha jobban meg nem fejthetjük belőlök mezőgazdaságunkbani hátramaradásunkat, mint tudatlanságunkból , mellyel mindenki, ki gazdaságát uj kaptafára verni mindekkorig késett, minden megkülönböztetés nélkül vádoltatni szokott. Én ugyan, őszintén szólva, most sem tudom, mi teszi lényegileg a praetenciált okszerű mezőgazdaságot, de nem kétlem, miszerint azok mindenesetre sokkal okszerűbben gazdálkodnak, kik például ezer holdból álló összelogosított területükből évenkint tizezeret vesznek be, mint azok, kik ugyanakkora s épen olly minőségű földből csak ötezeret tudnak kisajtolni ; ha pedig ez áll, akkor világosan áll az is, mi Negyvenedik év. 148. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI ÚJSÁG. Megjelenik minden kedden , csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemü hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja özvegye. Péntek sept. 19. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. ____ A folyó évi Octoberlsejétől kezdendő évnegyedre az előfizetést elfogadjuk lapjainkra helyben boríték nélkül házhoz küldve 2 ft. 20 krval, postán 3 fttal pengő pénzben. Szerk.