Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)

1845-09-19 / 148. szám

TART­AI. 0­71. Magyarország és Erdély. Kinevezések. — Ok­szerű mezőgazdaság. II. — Törvény­hatósági tudósítá­sok. Szabolcsból (közgy. folyt. honti töredék levele, Tisza­­szabályozás, nyíregyházai kisdedóvó).—Budapesti új­donságok. Külföld. Spanyol-Francziaország. Anglia. Olaszország. Würtemberg. Porosz- Törökország. Értekező. (Védirat.) Hirdetések: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. felsége a pesti kir. sóhivatalnál ürességben levő ellenőrségre Győrffy István egri ellenőrködő sómázsa­­mestert kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. A nmlgy magyar kir. udv. kincstár Gábor Ferencz pécs­­kai kincstári ispánt bogsáni kincstári kasznárrá alkalmazta. Okszerű mezőgazdaság. 11. (Lásd Nemz. Újság 124 és 126ik számait). Tehát nem mező tudatlanságból, hanem legin­kább erő­s tehetséghiányból gazdálkodunk legtöbben okszerűtlen. Igaz, igen sokan igen sokat nem tudunk azon újításokból, mik mezőgazdaságunk körében leg­újabb időkben történtek, mert nem kínálkozik minden­kinek önkény­t jó alkalom mindent könnyű szerrel tapasz­talhatni, megtanulhatni, de ezek nagyobb részt még csak puszta kísérletek,s hasznosságuk bizonytalan lévén,épen nem kár, ha mindnyájan mindent idő előtt meg nem kísértünk. A birkamosás milly sok nemeit hirlelték, ajánlgatták nem régiben , milly sokan tettek illyféle fáradságos, költséges kísérleteket i­s most, miután legtöbben a régi asztuláshoz lassan kint visszatérnek, károsnak vallhatjuk-e, hogy legtöbben illy költséges kísérleteket haszontalanul nem leltek ? A tehetősek kísértsenek meg mindent, a gyengék várakozzanak, mig amazok kísérleteit siker koronázandja, s akkor minden veszedelem nélkül követhetik példájukat.­­ Az újításoknak másik részét pedig nem azért nem tudjuk, mintha megtanulásukra alkalmunk s tehetsé­günk teljességgel nem volna, hanem azért, mert bi­zonyosnak tartjuk, miszerint ha tudnék is, erő­s te­hetséghiány miatt nem használhatnék. Igaz, én nem tudom, van-e hazánkban olly gazdaság, melly ok­szerűsége tekinteténél fogva nézetem szerint is pél­dány-gazdaságnak felállittathatnék, mert a nézetek igen különbözők , s én szőrszálhasogatólag még egy gazdaságot sem vizsgáltam meg; de nem kétlem, kell illy gazdaságoknak létezni, mert már többek való­di édeneknek festettek s minden tartózkodás nélkül példányoknak elneveztettek. E szerint tehát, ha bár nem önkényt kínálkozik is jó alkalom mindenkinek ok­szerű gazdaságtanulásra, mégis legalább van alkal­munk azt megtanulhatni, ha akarjuk; mert ha nem is m­inden ember hazafi, ki e névvel kérkedik, vagy azt igényli, még­is vétek nélkül nem állíthatni, mikép ezen gazdaságok tulajdonosai mind olly szűkkeblű ön­zők, kik kizárólag csak magok kívánnának gazdagod­ni , s némelly gyárosok példáját követve, gazdasá­gukból még azok elött is titkot csinálnának, kik azt saját költségükön megtanulni s nekik felül rá még né­mi szolgálatokat is tenni készek. S itt még azon körülménnyel sem léphetni fel tu­datlanságunk mentségére, mintha imer példány-gaz­daságokat távol fekvésük s szegénységünk miatt gyer­mekeink több évekre meg nem látogathatnak ; mert ha a parasztnak, köznemesnek, polgárnak, nemes ur­nak, mágnásnak köztapasztalás szerint már régóta volt, s jelenleg is van módja, tehetsége, csekély kapaci­­tású gyermekét, gyakran szinte nyolc­ éveken keresz­tül, távol városokban, iszonyú költséggel olly tudomá­nyokra taníttatni, mellyeknek bizonyosan még akkor is csak alig vehetné némi hasznukat, ha azokban rend­kívül kitüntetné magát, most pedig, midőn a szokott mód szerint, legtöbben jó szerével még beléjök sem szagulnak, legcsekélyebb figyelemre sem méltathat­nak — akkor valójában szinte kézzelfogható hazug­sággal vádoltathatnánk, ha azt állítnák, hogy a leg­több hasznot ígérő, legkönnyebb, kényelmesebb élet­re vezérlő mesterségre,azaz okszerű mezőgazdaság­ra vagyunk képtelenek gyermekeinket szegénységünk miatt néhány éven át tanutlatni. Azt olvasom s hallom mondatni mindenütt, hogy a parasztság két annyit vehetne be telkéből, a nemes urak s mágnások jószágai két annyit jövedelmezné­nek, s átalában hazánk két annyit termeszthetne min­denből , mint valójában termeszt, ha mindnyájan ok­szerűen gazdálkodnánk; eszerint tehát csak akarnunk kell s nyomban mindnyájan még egyszer olly bol­dogok lehetünk mint valójában vagyunk, mert köz­vélemény szerint a gazdagság nyújtja azon bol­dog állást, mellyel e földön legtöbben elérni minden erejükből törekesznek. Tehát: miért nem nyúlunk azon eszközhöz, melly által olly könnyen meggazdagod­hatunk? Avagy nem gazdagodnánk-e meg egyszer­re, nem lenne-e gazdag , következőleg boldog is a parasztba nemes úr, a mágnás, ha az első ezer váltó he­lyett két­ezeret, a nemes úr ötezer helyett tízezeret, a mágnás százezer helyett kétszázezerét vehetne be tisztán? A csizmadia és takács mesterség például je­lenleg csak szűken nyújtanak mindennapi kenyeret, s csizmadiáink, takácsaink mégis napról napra sza­porodnak , ha e mesterségek jövendőre még egyszer annyi jövedelmet igérnének, mint jelenleg valójában nyújtanak , egy cseppet sem kételkedem , mai naptól kezdve nyomban még egyszer annyian adnák magu­kat e mesterségekre; ha pedig csalhatlanul biztosít­tatnánk, hogy ennekutána minden csizmadia és ta­kács okvetlen meg is gazdagodandik:­­ akkor kérdésen kívül nemcsak nemes uraink,hanem némelly mágnásaink is gyermekeik közöl legalább egy kettőt e mestersé­gekre taníttatnak, ha­bár a szükséges költségeket uzsora mellett kellene is a zsidóktól megszerezniük. Ugyan miért nem tanítatjuk tehát gyermekeinket ok­szerű mezőgazdaságra, ha ezáltal olly bizton meg­gazdagodhatni ? Ha eltudjuk Zágráb, Győr, Pozsony­ba hetedik nyolczadik iskolára küldeni, váljon miért nem küldhetnék őket azon példány-gazdaságokba,mel­­lyek okszerű gazdálkodás mellett kétszeresen jövedel­meznek? Avagy több hasznát veszik gyermekeink például az algebrának, mint az annyira boldogító ok­szerű mezőgazdaságnak ? Avagy ezt megtanulni csak néhány ember képes, a többiek pedig mindnyájuk kép­telenek ?! Száz meg száz olly paraszt ifjak hagyják el éven­­kint hazánkban a hetedik nyolczadik iskolát, kik nyolcz évi tanulásuk alatt még annyi tudományt sem szerettek maguknak, melly mellett csak egy évi szegény kenyérre tehetnének szert; s miután eszerint pár ezer forintot atyá­juk zsebéből kiloptak, végre katonák, mások, pandúrok, vármegye katonák , hajdúit, semmittevő kóborlókká lesznek, miré bizonyosan nyolcz évi tanulás s pár eze­­res költség nélkül is lehetének. Ha ezek két­ezer forint költség mellett nyolcz évig okszerű mezőgazdaságot gyakorlatilag tanulnak, milly nehezen várnák őket a jó atyák haza , tudván előre, hogy haza jöttük után pár év alatt gazdaságuk édenné változandik, s nemcsak kiadott két­ezer forintjuk térend ismét vissza zsebeik­be , hanem még utóbb is gyermekeik részére évenkint legalább ezer forintot félre tehetnek ; holott most bus szívvel néznek azon pereznek elébe, mellyben fiuk iskoláiból kiszabaduland s mint haszonvehetlen tag há­zukhoz visszatérend! Ha valaha Isten áldásával dicse­­kedhetek szegény hazánk, bizonyosan akkor dicse­kedhetnék vele, ha valami három négyszáz illy kiké­pezett mezőgazda telepednék le évenkint három négy­száz paraszt helységeinkben, mert e helységeknek minden paraszt gazdája, ezektől pedig más, több száz szomszéd helységek több ezer gazdái rövid idő alatt megtanulnák s pedig minden költség nélkül gyakorla­tilag az okszerű mezőgazdaságot. Hány ifjú ura is hallgatja s tanulja évenkint a törvényt, kik két éven át csak épen azon nyomom négy kérdést tanulják meg roszul, mellyeket nekik tanítóik négy félévi próbatételre előre kitűzni szoktak! A két év közönségesen tizenhatszáz váltóba kerül a jó atyáknak; a sorok, mellyeket a jó uracsak két éven át roszul megtanulnak, legfeljebb kétszázra rúg­nak. E roppant tudománnyal felkészülve haza­jönek, s miután legalább két évig pauzáltak, kávéházaztak, hálóztak, vadásztak, korteskedtek, több ezer adós­ságot csináltak, tandem esküdtek, birákká lesznek, honnan aztán néhány év múlva adóssággal terhelten jószágaikba visszavonulnak s nyomorognak. Ugyan nem használnak-e ezek többet szegény hazánknak, adósságba vert apjoknak, sőt maguknak is , ha tör­vényhallgatás helyett valahol okszerű gazdaságot tanulnak, s haza érkezésök után, birtokuk ötezeres jövedelmét tízezerre emelik! Hány fiatal mágná­­socska tanul össze iszonyú költségeskedés mellett száz­féle haszonvehetlenségeket, a gazdaságból pedig, mellynek jobb roszabb kezelésétől függ leginkább szerencséjének kereke, annyit sem, mennyit egy szarka farka megbirna; s miután százezeres jöve­delmeiket nemcsak keveselik mindig, hanem való­jában évenkint több kevesebb adósságot is csinálni kénytelenek, váljon nem volna-e czélszerűbb, mind magokra, mind szegény hazánkra nézve hasznosabb, ha okszerű gazdaságot tanulnak vala, s százezer he­lyett kétszázezeret vehetnének be !! Valamint tehát nem panaszkodhatunk, hogy ok­szerű mezőgazdaságtanulásra nincs alkalmunk, miután több példány-gazdaságok már régóta létezni állíttat­nak hazánkban; épen úgy nincs okunk szegénységünké­vel mentegetni magunkat, mert más sokkal szükség­telenebbekre van pénzünk gyermekeinket taníttatni. S már most az a kérdés: váljon miért nem tanulunk vagy nem taníttatjuk gyermekeinket okszerű mezőgazdaság­ra? Ha az okszerű mezőgazdaság — állítólag — két­szeresen jövedelmez, kétszeres jövedelmezés mellett pedig minden ember körülményei s sorsához aránylag meggazdagodhatik, meggazdagodni pedig legtöbbek­nek főtörekvések: valójában szinte megfoghatatlan, hogy hazánkban épen okszerű mezőgazdaságtanu­lásra szánja el legkevesebb ember magát. Mind­ezek olly furcsáknak tetszenek nekem, miszerint nem egyszer jövök már azon gondolatra, hogy minden állítások ellenére vagy nem is léteznek még ha­zánkban olly példány­gazdaságok, hol okszerűen gazdálkodnának, s úgy nincs alkalmunk a jót meg­tanulhatni; vagy a példányoknak kikiáltott gazdaságok minden okszerűségük mellett sem jövedelmeznek olly bőven, mint állíttatni szokott, s azért nincs kedvünk e példányokat utánozni; vagy végre azért nem tanu­lunk okszerű gazdaságot, mert előre bizonyosnak tart­juk , hogy erő­s tehetséghiány miatt okszerűen nem gazdálkodhatnánk, ha tudnánk is. S valójában, ha ez utósó okhoz még némelly körülményeket hozzá értünk, aligha jobban meg nem fejthetjük belőlök mezőgaz­­daságunkbani hátramaradásunkat, mint tudatlansá­gunkból , mellyel mindenki, ki gazdaságát uj kapta­fára verni mindekkorig késett, minden megkülön­böztetés nélkül vádoltatni szokott. Én ugyan, őszintén szólva, most sem tudom, mi teszi lényegileg a praetenciált okszerű mezőgazda­ságot, de nem kétlem, miszerint azok mindenesetre sokkal okszerűbben gazdálkodnak, kik például ezer holdból álló összelogosított területükből évenkint tiz­ezeret vesznek be, mint azok, kik ugyanakkora s épen olly minőségű földből csak ötezeret tudnak kisajtol­ni ; ha pedig ez áll, akkor világosan áll az is, mi­ Negyvenedik év. 148. szám 1845. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. NEMZETI ÚJSÁG. Megjelenik minden kedden , csütörtö­kön , pénteken és vasárnap egy egy ív. Lapjaink mindennemü hirdetményeket felvesznek. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja özvegye. Péntek sept. 19. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. ____ A folyó évi October­lsejétől kezdendő évnegyedre az előfizetést elfogadjuk lapjainkra helyben boríték nélkül házhoz küldve 2 ft. 20 krval, postán 3 fttal pengő pénzben.­­ S­z­erk.

Next