Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-04-16 / 265. szám

egybevetése is aligha hagyhat kétséget a felett, hogy a horvát köznemességet a tartománygyűlésbeni egyéni szavazatától eltiltó legközelebbi királyi rendelet, egye­nesen nem egyéb, mint folytatólagos magyarázata az 1759diki Theresianus rendeletnek, m­elly rendelet ha jogos volt, akkor az utóbbinak is jogosnak kelle lennie. Innen nincs menekülés !.. A talán fogva: a kormánynak a horvát tartományi gyűlést illető akár közvetett, akár közvetlen elrendezési jogát megtagadni bajosabb, mint gondolnók. És hogy ez iránt még világosabban s tisztáb­ban láthassunk, lebbentsük fel a múltak fátyolát, és ke­ressük meg a causalitást,melly Maria Theresiát a három horvátmegye hatóságának felállítására; az odavaló sza­bálytalan s elemeire nézve folytonos egyenetlenségek­re okot szolgáltató tartományi gyűlésnek rendszeresí­tésére; és ez által a horvát nemesség magyar ország­­gyűlésem képviseltetésének mássan alakítására határzá. Mielőtt azonban ezt megtennék, igazítsuk itt már út­ba habár csak némi fövonásokban is a pesti német memorandumnak felül idézett okoskodását, rövidebb s szabatosabb taglalhatásuk végett, pontonkint. Az isére nézve. Ez nem igy van, mert ere­detileg a megyék Horvátországban is azok voltak, mik M.országban; de későbben a tartományi gyűlés, melly a 15ik 16ik 17ik században a török fegyverzörgések alkalmakor évenkint több ízben tartatott — mint jö­vő czikkünkben látni fogjuk — a megyéknek hatás­körét egész­en magához rántotta, úgy hogy azoknak tisztviselőket is adott. A flikra. Ez sem igy van, mert — mint szinte jövő czikkünkben látni fogjuk — voltak olly esetek, hogy a tartományi gyűlésekre csak a főrendnek hi­vattak meg, a bán vagy kapitány, vagy a nádor mint főkapitány által. A Illikra. Ez sem áll, mert ép az, hogy M. The­resia a megyéket visszaállította , és azokból a köz­nemesség a tartományi gyűlésre már követeket kül­dött; ez által minden jog s okos combinatio szabályá­nál fogva már tényleg kizárottnak kell felvenni azt, miszerint a köznemesség azon követekkel, kiket ki­küldött s kiknek utasítást is adott, még eldöntőleg sza­vazzon is, a M­ikre. Ezen jogot a nemesség nem a me­gyék által gyakorlottá, hanem épen, mióta a megyei élet ott visszaállitatott, csak követeket küldött a tar­tományi gyűlésre. Az V-ikre. Abból, hogy Magyarországban a ,,re­­sortális“ rendszer nem uralkodik, még nem következik, hogy illyen az életből Horvátországban ki nem fejthe­­tett, és ha ez kifejlett, akkor a tény ellen á álalános közjogi hasonlatossági elvek s okoskodások alapján — menni nem lehet. Mert ha elfogadnék is, hogy a köz­vetlen választási rendszer a maga üdvös korteskedé­­si áldásival egyetemben valóban jobb s czélszerű­bb, mint a közvetett, még­is mind­addig, a­míg a köz­vetett választás a megye és a tartományi gyűlés­­már magában is közvetett természetű, egy lépcső­vel több, s ez által a magyarországi állapotoktól egész­­en különböző­ institutiojának elméletéből s gyakor­­latából áll s létezik ; a kormányt abban, ha lépéseit s rendeleteit a szerint intézte, okozni teljességgel igaz­­ságtalan. —­ Miután tehát csakugyan ezen állapot a fenálló , s nem ama másik, mellyet az opposilio szor­galmaz , itt sérelemnek helye teljességgel nem lehet, hanem annak helye ellenben akkor lett volna Hor­vátország részéről, ha a kormány ezen fenállót, a magyar opposilio és a láropolyai ispán szorgalmazá­sára eltörli, és ez által újításhoz nyúl. TÖRVÉN¥HATé§IOS TUDÓSÍTÁSOK. If ilmrivól. Számos előkészületekkel várt gyű­lésünk előtt vag e nap az ellenzék két helyen is ta­nácskozván, elhalázza , hogy a réginél marad any­­nyiban , miszerint jelelve a haladás és szabad szólás leendő — a másik párt pedig a méltányos­­ságot és rendet tüze vezérfonalául. E pár sorból úgy látszik, mintha megyénkben az ügyek rózsaszínbe lépendtek , azonban az előre látó el nem felejtheti, hogy a külső szín sokat megcsal. A gyűlést előzött nap és este, székesvárosunk olly csendes volt, mint mkkor a temető ; esteli tizen­egy órán túl alig lehet­ egy utcrán egy ablakból ki­ríható világot láthatni, és alkalmasint élt egy nő , egészségétől megfoszlott férjel, vagy egy anya nyug­­hatlan magzatát őrző, ápolá­s nyugtaid. Március 30 án reggel kilencz órakor szép számú , mondhatni értelmes közönség seregjen össze, me­gyénk sorsa jövő alapjának figyelemmeli kísérletére, mellykor főispáni helytartónk, ki éljenzésekkel fo­gadtatott, a rendeket üdvözölvén, a tanácskozásban,­ méltányosságra és rendre kére; — ezután felolvas­­tatott ő felsége kegyelmes parancsa, melly szerint roszaltalik, hogy illy soká, az az egy év óta a gyű­lések és megyei tanácskozások a kellő rendként nem tartattak; roszaltatnak továbbá az e megyébeni fék­telenkedések, melly végre kív.­lan, és Esztergom me­gyei főispáni helytartó Andrássy József ő méltósága királyi biztosnak neveztetett. — Ennek felolvasása után küldöttség neveztetett, melly a kir. biztosnak a megye örömét nyilvánítsa, s a végre szónokolni mélt. püspök F. M. szíveskedett; — miután a küldött­ség visszatért, a királyi biztos által lett kedvesen fo­gadtatásukat nyilvánítva, kijelentetett, miszerint a ren­dek mély figyelmébe ajánltatik a béke és a csend, a különben szigorú bűnhödés terhe alatt, még­pedig azon megjegyzéssel, hogy királyi biztos ,­aganem annyira az oktalan s fiatal rendbontókat, mint azoknak inger­lőit, a pártfönököket veendi kérdésre. Ezek múltával volt másod alispán B. J. emelt szót, ki igen hoszas beszédében előadd, hogy a gyülésteremtől borzad; — továbbá ő fel­ségét és jelen parancsát is szereti s tiszteli, mert min­­denik jó, de nem kielégíthető, s igy az utóbbira ész­revételét oda nyilvánítja, hogy ő a parancsot csak óvással fogadja el, mivel neki nem tetszik, mi­szerint ők, mielőtt kihallgattattak volna, egyenesen és végkép a királyi biztos hatalma alá vettettek; é­s ezen parancsot mint törvénybe ütközőt el sem is akará egy részről fogadni, mivel olly törvényczikke­­ket idézett elő,mellyek értelmével az udvari rende­letet félre lehet tenni. — Ezekre megfelelt F. M. püspök e méltósága , ki is az óvást pártold , mivel a parancsban a közönség rovalik meg a gyűlés nem tarthalás miatt, szónok pedig ezen roszalást az óvás által azokra intéző, kiket majd a királyi biztosi vizs­gálat bűnösöknek tartand, s ez el is fogadtatott; tör­tént még e felett több beszéd, nevezetesen Bige Imre ügyvéd kijelenté, hogy jelen alkalommal utőszor emel hangot e teremben, mivel ő a szabad státusok­ba igyekszik. — Szólott első aljegyzőnk is, ki már a tárgyat kimerítve látá­s időkimélet s discussio ke­rülése végett óhajlandta, (ha már ennek végeztével más tárgyra mennének át) mivel a sok semmi be­szédnek nem más a vége, mint a népszerűségnek por­ba mászássali megszerzése. Ezután ügyvéd L. Gy. nyilvánítá véleményét, miszerint ő az óvást csak hideg ruhának tartja, s minthogy a halálra kár­hoztatott bűnösnek is utóló kérése nem csak meg­­hallgattatik, hanem lehetőkép telj­esittetik is; ennél­fogva felterjesztett esedezések iránt ő felségét újó­lag és megyeileg megkeresni, s e végett a nemzet minden megyéit felkérni indítványozd ; — azonban megéljenzett szavai elhangzottak. Ennek végeztével olvastatott az egészségjöli állapotról való értesítése az országos szemésznek és körünkbeli főorvosunknak, minélfogva sok szemfájá­sok megépültek és néhány betegek meg is haltak.­­ A katonaság telepezése érintetett, miről azonban, mihelyt előadatokt, hogy hol az előbbi dzsidások men­nyin voltak, ezen most érkezett könnyűlovagok ugyan csak azon helyeken és annyin vannak, helyesnek ta­láltatott. Később szóba jött a mult évi szüret kihirdetése, mit a közönség egybehivása nélkül az első alispán kihirdeté letett, mit ügyvéd B. K., törvény és hivatal nem értés miatt, vagy ugyan ezekkeli szándékos visszaélés­nek gondolván, ebeli gondolatát jegyzőkönyvbe kére ik vallatni; de miután okokkal felvilágosullatok­, misze­­rint a szüret mikor tartásáróli előjelentéseket a szom­széd megyékbe kellett megküldeni, s egyéb szorgos körülményeknél fogva is az szükségesnek látszatvan , annyival is inkább, minthogy jobb valami, mint semmi; — határozatta jön, hogy­ ezentúl a megyei ren­dek a szüret iránti tanácskozásra annyival inkább kí­vánják meghivatásukat, mivel ennek nem történtével a birtokosok maguknak tartják fel jogaikat a szüret mikori tarthatására. Végre cil­ló főispáni helyettes úr, hogy a na­pokban, a múlt lisztújításkor kinevezett ülnököket fele­cskélleli; — mi ellen L. Gy. tiltakozó szót eincit, mivel szerinte az azok kinevezéséröli jegyzőkönyv meghiselve még eddig sincs , ennélfogva ezt azon szakmába véli tartozónak lenni, mi a királyi biztos vizs­gálatára tartozik; —a tetszők az ellenzéknek annyival is inkább, mivel azt a főjegyző is igazolni látszék.­Azon­ban ez ellen J. M. levéltárnok, kiben az ellenzék büszkélkedik, csodálkozását nyilvánítá, mivel az ülnö­kök kinevezése egyedül a főispánt, vagy helytartóját illeti; csodálkozók továbbá, mivel még a lisztujitáskor is eskettek már ezen k ülnökök közöl fel, s akkor ki sem tiltakozott. — Erre volt alispán B. J. véleménye­­lint jónak látá , s erre a főispáni helytartót fel is kére, hogy azon táblabirákat most újra nevezze ki, mire a baloldalról harsány óhajok kiabáltattak; ezután L. S. aljegyző szólott, ki is a múlt lisztujításkor kinevezett ülnökök újólagos kinevezése kívánásában az ellenzék óhaját egy kiszámított ravasz ürügynek véli: mivel ha megtörténik azon ülnökök jelenleg ismételendő ki­nevezése, ebből az következnék, hogy a főispáni he­lyettes és mérséldeltek a múlt tisztujitást s jegyző­könyvét helyesnek s hitelesnek önkényt­ei nem ismerik, mert ám az ülnökök kinevezése egyszer nem helyes, úgy a választás által lett hivatalnokoké minden eset­re legalább kétszer helytelen; ámde minthogy múlt decembe 15én tartatni akart közgyűlésünkre egy ke­gyes intézmény érkezvén, melly a rendeknek ő felsége legnagyobb rászalását és vissza­tetszésé­t nyilván itj­a, mivel az uj tisztikart kellőleg tisztelni nem akarják, s továbbá a rendeket oda inti, hogy az uj tisztikar irá­nyába kellő tiszte­lettel és mérséklettel vi­seltetni kötelezte­ss­enek, szónok úgy véli, hogy ez által a tisztikar meg van erősítve*). — Csodálko­­zék továbbá, hogy az ülnökök kinevezéséről szóló czikkre a jegyzőkönyvben végzés ne volna, mert a főjegyzőnek jegyzőkönyvéből már kihralá azon czik­­ket, mivel azt azon alkalommal kinevezett ülnök mar­quis Somoriva kiváná, s ottan a végzésben ez áll: tudomásul vétetett. Végre kimondd főispáni helytartó úr , hogy az újólag leendő kinevezésről hallani sem akar, hanem a napokban, kik közülök itt lesznek , feleskelteti, s evvel a gyűlés első napjának vége jön. Második nap a scontro olvastatott, s minthogy régiek is valának közte, igy annak ügyesb viheté­­séről tanácskoztak, melly alkalommal ügyvéd ifj. A. J. említésbe tevő, miszerint a már egykor in­dítványban volt állandó iroda felállításával az akkor létesítendő kiadó hivatalnok kötelessége lenne a scon­­troról egy külön jegyzőkönyvet vezetni, s ez helyes­nek is találtatott. Következett azon jelentés, mellynek értelmé­ben gróf Széchenyi István hivatalnokká lön s az el­nöklete alatti vizszabályozáshoz többek is alkalmaz­tattak ; — erre L. Gy. sérelmet jegyez meg, mert hivatalokat felállitni az állomány rendei nélkül nem lehet, — minthogy azonban itt a kormánynak jó czélját hiheti, hódol ü­dves rendeletének; de mind a mellett is ezt országgyűlési sérelmül kívánja jegy­zőkönyvbe vétetni; s ez el is fogadtatott. A püspök F.M. indítványára a jegyzőkönyvbe a rendek örömét kívánta iklattatni, mivel ezen megbízással az olly is­meretes érdemdús és teltek embere gr. Széche­nyi István tiszteltetett meg, (bár ebben B. M. s az ellenzék, ellenkeztek , mert véleményök szerint Széchenyi nem az, ki azelőtt volt, mivel e hivatalt elfogadó) m­indazáltal a rendek ebbeli öröme jegyző­könyvileg kimondatott. A még 1773 és 1816 években a nép ínségé­nek enyhítése végett az egyetemes kincstártól költsön­­zött összeg, mellyre a megyére esett része hova hamarébb visszafizettetni sürgelteb­b­, minthogy ez alkalommal is ínséggel küzdünk; de különben is né­pünk a terhes adóval olly annyira el van nyomva, miszerint annak visszafizetésére tehelsen; ennélfogva a nmélt. kir. kincstár ennek elengedésére meg­­kérelni rendeltetett. Olvastatott továbbá egy kegyelmes rendelmény, mellynek folytán, megyénkbeli két oláhnak, kiknek bankjegyei a tűz által elégtek, az egyiknek 25, a másiknak 40 po­ntról a megye által a váradi sóhiva­­talhoz utasitványozandó nyugtatványok kiadása leg­­kegyelmesebben megengedtetik , mire hálaköszönet szavaztatott. Egy udvari rendelet olvastatolt fel, melly a nem­telenek szavazhatási jogait általánosan eltiltja. Az ezután következett intézvényben megyénk volt követeinek azon lelte roszaltalik, miszerint levele­iket nem a megye egyetemének, hanem az alispánnak czímezék, a mellyre B. Ö. nyilvánítá, m­isze- Aljegyző L. S. beszédébe a főjegyző közbeszólott, mivel egy gramaticalis hibát ejtett; mire hangos kaczaj emel­kedett, holott az ellenzék 9zion telvék grammaticalis hibák­kal; s mi több, a tisztelt főjegyző ur hivatalos leveleiben is igen sok és nagyobb hibák kimutathatók, ha hiváatatis, kár az illyes annonce, s igy az ember szólását block­­­ozni, annyival is inkább, bár hogy szóló tisztelt főjegyző úr elismeri tudományát és jártasságát, de a folyó beszéd­ben eshető hibákérli nyilvános megrovást, ha akarná, a főjegyzőnek tízszeresen visszaadhatná. Hú fi. 238

Next