Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-05-12 / 280. szám

280. szám, 1840. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­­kön, pénteken és vasárnap egy egy év napjaink mindennemü hirdetményeket felvesznek. Egy egy hasáb-sorért apró hetükkel öt ezüst kr. számittatik. Negyvenedik év. Kedd május 12. Előfizethetni minden cs.­kir- postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­­lendünk. t­artalom: JWAgyaroktatáff éa Erdély. Előléptetések. Adako­zások. — Deák Ferencz és a zalai körlevél. (A honti sérelem.) — Törvény­hatósági tudósítások. Somogyból (tisztujitás). — Vidéki hírek (Esztergomból). Vegyes újdonságok. Külfööld. Spanyol-, Franczia-, Svéd- és Norvégország. Társulatok és intézetek. József nádor nemzeti képcsarnoka. — Vége. Barsmegyei gazdasági fiókegyesület.) Hirdetések: MAG­YAK­ORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő cs. ap. kir. felsége S­eymann Béla kir. bányagyakor­nokot dognácskai kir. bányamérnökké érdemesíteni legkegyel­mesebben méltóztatott. A károlyvári kir. pénzverő-hivatalnál megüresült pénztár­­ellenőrségre Will Antal ugyanottani művezető alkalmaztatott. József nádor nemzeti képcsarnoka pénzalapjának gya­rapításaid ő fensége Fer­en­cz Károly csász. kir. főherczeg két száz ezüst forintot, nemkülönben ő fensége István cs. kir. főherczeg s Csehország kormányzója százötven pen­gő forintot méltóztattak az intézet pénztárának kegyelmesen beküldetni. a cs. kir. fenségüknek e nemzeti vállalat iránti ma­gas figyelmüket és kitüntető pártolásukat az említett nemzeti képcsarnokot alakító egyesület nevében forró hálaérzelem ör­vendetes nyilvánítása mellett mély tisztelettel közli Mátray G­á­b­o­r egyesületi titoknok. •Jótékony adakozások jegyzéke a tűz­vész által károsult szegény kassaiak számára. Szer­kesztő hivatalunkhoz Neszl Mátyás soborsini plé­­bános 6 fi 32’0 kr. p. p. álló gyűjteményét küldte be. És igy az egész eddig beérkezett ősz vég leszen 11 ft. 32*U krt. p. p. Pest, május tlkén. A zalai költével, Deák, s a honti sérelem. Ismeretes lesz — nem kálljuk — nyájas olvasó­ink elött amaz igen is az életből meritett mese, melly szerint a gondos pásztor figyelmét sehogy sem tud­ván kikerülni a farkas, egy vén rókától olly taná­csot kapott: öltöznék vadász köntösbe, s a hű gond­viselőnél beköszöntvén, iparkodnék azt sok szó s szín­lelt rémülés közt egy száguldozó rettenetes oroszlán­nak nyája ellen forralt terveiről értesíteni, aztán pe­dig ajánlaná meg neki, hogy a közelgő zivataros éjen keresztül a jószág mellett ő is kész virrasztani s a felügyelést a pásztorral megosztani. A kár, illy körülmények közt, habár az nem azon oldalról jött is, honnan jönni gyanutlatott, mégis megtörtént, sőt ép ezért, mert a nem gyanított oldalról jött, elmel­lőzhetlenül meg kelle történnie...... És mi e mesét felidézve, távol vagyunk ugyan a benne felállított szerepeket bármelly személyekre is alkalmazni; a­­z­onban nem lehet nem figyelmeztetnünk azon hason­latosságra , melly e mese összeges eredménye kö­zött s ama panaszos bárgyú s keservteljes politika, t. i. az oppositionak örökös remegtetésre épített kis­szerű s kártékony gravaminalis politikája között léte­zik. Ezen sérelemkovácsolás az erőteljes nemzeti testet, haladási erőfeszítéseire szolgáló legjobb szivvó­­rölól fosztja meg nadály gyanánt perczenkint, és a kár nem onnan ered, hogy sérelem van , mert az tulajdonképen legtöbbször távolról sem létezik , ha­nem onnan, hogy az opposilio majd meggyőződés­ből , majd színlelt párt­taktikából mindenütt a sérel­mek ál- a rémalakját mutogatja fel, s a nemzet e­­rejét olly ellenség elleni küzdelemben fecsérli, melly csak az ő politikailag híg agy velejében létezik, s ez által azon elmellőzhetlen jótékony súlyt, melly or­szágos javításainknál a kormány közremunkálásában fekszik, mint daczosan panaszos gyermek szilajul s paj­kosan elveti. Példája ennek a zalai körlevélben a hat helyettes főispán ellen felhozott sérelem, ezen úgy­nevezett sérelem, mellynek aligha lehet más akár­mi kigondolható alapja, mint az, hogy általa a majoritási rendszernek , — ezen az alkotmányos kormányozhass lehetőségét egyedül s kizárólag fel­tételező kelléknek — egy kitűnő tehetségekkel ál­dott erélyes híve, egy férfiú t. i., kinek eszmélő te­hetsége elött a conservativ negátiók pangásaiból a conservativ cselekvőség üdvös mezejére, átmenetei szükségessége előbb nyílt fel, mint sok mások előtt; hogy, mondjuk, ezen férfiú minél inkább elnépszerűt­­lenü­l essék, s ez által a conservativ ügynek minél ke­vesebb szolgálatot tehessen. Jól tudja azt az opposilio, hogy a conservati­­vismus csak akkor hathat az alkotmányos életre, s csak akkor viheti keresztül az ő elve s szelleme sze­rint a küszöbön álló átalakulást, ha magának állandó s biztos majoritást sikerülehol alkotnia; jól tudja te­hát azt is , mi kincset bir a;', ama híveiben, kik ele­gendő ész és erélyen kivül, bizonyos népszerűségi képességgel is bírnak, olly képességgel t. i. melly szerint a conservativ elvek s véleményeknek öszpon­­tositása körül hatályosan működvén, az illetőket lel­­kesilni s a kitűzött alkotmányos czélok keresztülvite­le felé vezetni értik is, akarják is, — s innen a fá­­radhatlan s szakadatlan megtámadások, mellyeknek ép illy ritka tulajdonú férfi van kitéve, mint a mily­­lyent mi a conservativ alkotmányos politikai ügy ér­dekében, a mi nagyrabecsült barátunkban, a honti he­lyettes főispánban olly hőn­e olly méltán tisztelünk. — De ép ezért nem kelljük itt minden ingadozás nélkül kimondani, hogy e lertsa tiszta keblét s elvét, min­den oppositionális ármány daczára, okvetlenül s csakha­mar méltatni fogja a conservativeknek összes összege, és ha némellyek ezen méltánylással még késni ta­lálnának, az még koránt sem fogná azt mutatni, hogy az ő elvei, működései s meggyőződései hibásak, ha­nem legfeljebb is azt, hogy ő az alkotmányos élet kifejlődésének fokjelenségét tekintve, náluknál egy évtizeddel előbb járván, egyenesen arra van hivatva, hogy a constitutionalis élnitudásnak s véleményi eliga­zodásoknak egyik elszánt s erélyes zászlóhordozója legyen; — egy hivatás, melly mi igen terhes is a jelenben , a jövőnek elismerését méltán aratandja. „Hont vgye főispáni helyettesének hivatalos el­járása ellen súlyos vádak emeltettek, vizsgálatot kértek a panaszoskodók ő­felségéhez terjesztett felírásukban (?) , azt kívánták, hogy bűnhődjék, ki a részrehajlás nélküli vizsgálat után vétkesnek talál­­tatik. Pártoltuk mi is felírásunk által a panaszoskodók­­nak igazságos kérelmét, semmit sem kételkedve, hogy a vizsgálat meg fog rendeltetni, s annak folytá­ban szigorú feleletre vonaték mind­az, ki törvényt sértett, és Hont ügyének megzavart nyugalma ismét helyre álland. De a joggal kért és méltán remél­­lett vizsgálat helyett kir. leirat érkezett Hont vmegyé­­hez, mellyben a vádlott főispáni helyettes je­lentésének folytában annak eljárása helyesel­tetek, a panaszoskodóknak felszólalása pe­dig szigorúan roszak­atván, azok keményen megro­vatnak. Nem csak alkotmányos országban, de még olly közállományban is, hol a kormánynak hatalmát alkotmányos törvények nem korlátolják, a rendnek és igazságnak érdekében múlhatlanul szükséges, hogy midőn valaki törvényes jogainak sérelméről panaszos­­kodik, midőn vádat emel a köztisztviselő ellen , hogy az túllépett hivatalos hatalmának korlátjn,­­ a panasz és vád szigoruan megvizsgáltassák. És még is a magyar kormány határozott frontmegye főispáni helyettesé­nek ügyében, a vádakat figyelemre sem méltatva, egye­dül a vádlottnak jelentésére hivatkozva határo­zott a panaszoskodók ellen , kik panaszaiknak a vád­jaiknak bebizonyíthatására vizsgálat kiküldését várták, azok bővebb meghallgatása nélkül. Ilyen kormányi el­járás nem biztos az alkotmányos szabadsággal párosult rendnek fentartására, mert a rendnek csak igazság le­het biztos alapja, az igazság pedig azt kívánja, hogy a főbb hatalom egyiránt méltányos legyen panaszoskodó és panasz­ott ellen, s részrehajlatlan eljárásának szigo­­ruságát politikai tekinteteknek soha fel ne áldozza. Meg­vagyunk győződve, hogy a kormány méltóságát és a kormányt tisztviselők tekintélyét, semmi annyira nem csökkentené, mintha a kormány önmaga palástolná tisztviselőinek hibáit, s a vádakat, mik azok ellen emel­tetnek, vagy figyelem nélkül mellőzné, vagy kímélő kedvezéssel mentegetné sőt védené. Mert akkor mind azon keserűség, melly a panasztott tisztviselők hi­bás cselekvéseiből származik, az összes kormányra megy állal. A mesterséggel ápolt s az erőszakkal fen­­tartott tekintély szellemi gyengeségnek jele minden­kor , s ugyanazért biztos és állandó soha sem lehet.“ így szól a zalai körlevél a honti ügyekre nézve. Ezen speciosus szerkezet csaknem minden tételé­ben egy kiállhatatlan subreplio, obreptio, fallacia s sophism­a, melly csak oda van számítva, hogy az elő­adás végén levő közigazságok (loci communes) ma­gára a honti dologra átvitessenek, s hiedelmet ger­­jesszenek, holott ezek magokban állva igazak ugyan, Hontra azonban nem alkalmazhatók. Ugyanis: miért nem magyarázza ki magát bővebben a zalai levél, midőn azt mondja, hogy a honti főispáni helyettes ellen súlyos vádak emeltettek ? Itt meg kellene mindenek előtt mondani: ki által emeltettek? és mik azok a vá­dak? ezen reservatával teljes előadásból — hozzá gondolva még a zalai kitűnőség eddigi infallibilitása nimbuszát — azt vélhetné az olvasó, hogy vagy Hont vgye közönsége, vagy legalább egyesek magán­ügy­ben emeltek a főispáni helyettes ellen vádakat; azt vélhetné, hogy a súlyos vádak alatt erkölcstelen cse­lekvések, hivatalbeli visszaélések, egyenesen vagy az egész megyén elkövetett jogtiprás értetik ! És ez mind nem igaz! mert Hont vmegye, mint me­gyei közönség soha sem panaszkodott főispáni he­lyettese ellen, sőt köszönetet szavazott mind­azok iránt, mikkel a névtelen töredék fellépett; mint ezt annak i. é. január 7diki közgyűléséből szétküldött körleveléhez mellékelt augustus 12dikén kelt me­gyei végzésből megolvashatták Zala megyének ren­dei.­­És ha valóban volt volna is sérelem abban, miről a névtelen töredék panaszoskodott, miután Hornnak rendei azt az ellenzék általi initiatívára még azon gyű­lésen , több órai vitatkozás tárgyává tették, és úgy a szólók mint a szavazók többsége által a megye factumává fogadták, az már többé a főispáni helyet­tes ellen semmi esetre sem formáltathatik. — Itt bi­zonyos egyének, vagyis egy megyei fractio ezt mon­­dá, hogy ők a megyei közönség; a valóságos megyei közönség pedig, már 3 egymásutáni közgyűlésen át azt mondja , hogy azok nem a megyei közönség. Ez most már befejezett lénnyé vált dolog. Haszontalan itt minden pletyka s­­zivódás. Ha a megyék önmaguk nem képesek constatirozni azt, a­mik ők , s azt, hogy azok­nak részletes frackiója nem a megye, akkor a megyék authonómiája meghalt. Itt az egész vita arra megy ki, váljon a megye megnyugodott e azon, hogy a főispáni helyettes a gyűlést egy nappal elhalasztotta? Ha igen, akkor Deák tuteláját olly kevéssé fogadhatja el ar­ra nézve, hogy megnyugvásából sérelem gyártassák, mint el nem fogadhatja Pestet s Zaláét, és ezt ismét olly kevéssé fogadhatja el, mint el nem fogadhatná Pest, ha Hont sérelmet látna abban, hogy a mondott Pest a múlt augustusi közgyűlésben elnézte, miszerint fő­ispáni helyettese az ülést eloszlatá. De egyesek sem panaszkodtak, mert akkor azok­nak becsületes nevét kelle a panasz alá írniok ; igen, de ezt nem tették , sőt Hont vmegye közönségének nevét bitorolva, s akkint hamis leveleket koholva, ano­­nymus delátorokká váltak, miről Hont vármegye az említett január 7diki közgyűlésen hozott végzése által azt mondja : „hogy azon vádak nem egyebek, mint hivatalvágy szülte bosszúból keletkezett rágalom ,“ a felírás alakjára nézve pedig, hogy „törvénytelen gyü­lekezetből kelt hamis levelek.“ Ilyen névtelen, ha­mis levélkoholak által tett vádakra, — mellyek ha va­lódiak lennének is, nem a helyettest, de a megyét érdeklik, — és mellyek nem egyedül a főispáni he­lyettes hivatalos jelentésével, de a megyének szokott hivatalos után felküldött meghite­­lesített jegyzőkönyveivel is megczáfolva vol­tak ; illy világosan hamis névtelen feladásra, hogy ő felsége vizsgáló királyi biztosságot rendeljen, csak az kívánhatja, kinek a praktikus kormányzásról csak sejtelme sincs, vagy ki felebarátjának politikai pá­lyáját konokul megsemmisíteni, kormányzói állását

Next