Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-05-26 / 288. szám

képviselői, hogy csaknem tartanunk kellett, misze­rint eredményhez nem juthatunk. Ennek tolmácsolá­sára pedig hisebb adattal nem szolgálhatok, mint kö­zölve a jegyzőkönyvet, mi jeles tollú másod aljegy­zőnk feltevése szerint minden változtatás nélkül egy­hangúlag helybenhagyatott. Ám itt következik: „Elő­terjesztetvén, mikép Földváry Gábor a­nga, ki elébb e megye helytartójául vala kinevezve, most újabban, köztudomás szerint, legfelsőbb rendelvény által Pest­megyébe tétetett át, s ez által e megye kormányzói széke ismét tettleg ürességbe jött, indítványba hoza­tott, hogy miután másodszor harmadik éve foly­t telik be nem sokára, midőn e megyében az utósó tisztújító szék tartásával a törvény által minden harmadik évre biztosított tisztválasztási jog gyakoroltatott, s jelenleg főkormányzó nem léte miatt e jég rendszerű gyakor­latától a rr. tettlegesen elzárva volnának, holott azt, alkotmányos szemponton kívül, még azon körülmény is, miszerint a majdnem kétszer kiszolgált tisztikar, szolgálatának évei alatt számos tagjait elvesztvén, fe­lette hiányossá lett, a legsürgetőbben követelné; a rr. e tisztikart hivatalainak viselésére még három hó­napig megbízván, annak elteltével, ha addig is ki­elégítő intézkedés nem fogna legfelsőbb helyről e me­gye sorsára nézve történni, tisztikaruk megújítását maguk a megye rr. vegyék munkába.“ „Ezen indítvány nyomán a kk. és rt. hossza­sabban tanácskozván azon kérdés felett: mit kelle­ne, mit lehetne tenniök törvényest, jogost és igaz­ságost, a megyének illy rendkívüli állapotában ? Végre törvényes érzelmektől lelkesített tisztikaruknak, melly valamint az előbbi gyűlésekben, úgy jelenben is, késznek nyilatkozott, kötelességének világos öntu­datában, a kk. és rr. által felhivatva, a megyei egyetem kezeiből vett hivatalait ugyanannak kezeibe és rendelkezése alá visszaadni, ezen törvényszerű nyilatkozatára alapított lemondását elfogadni elha­tározták.“ „Bármilly sürgető azonban a szükség, bár­milly parancsoló a körülmények hatalma , igen jól érezték, mikép ez­úttal még tovább lépni, s a megye ügyét talán bonyodalmakba vinni nem volna tanácsos, és könnyen összeegyeztethető azon határtalan hódoló tisztelet és elhamvadhatlan bizodalommal, mellyel minden ügyeiben ő cs. kir. s ap. felségére tekinteni soha meg nem szűnnek.“ „Itt tehát ez alkalommal megállapodva , lelépni késznek nyilatkozott tisztikarukat, hogy a közigaz­gatás, és igazságkiszolgáltatás folyama fel ne akad­jon , kezeikből a rr. által visszafogadott hivata­laiknak még két hónapon általi viselésére bizodalma­­san felkérték és megbízták , kik is e kívánatnak a közjó tekintetéből engedve, hivatalaiknak a kitelt ideig folytatását elvállalták. Ezek szerint azonban a tisztikarnak hivatalos élete két hónap múlva végkép megszünendvén, a rr. azon kénytelenségben talál­ták magokat, hogy folyó évi julius 6dik napján rend­kívüli közgyűlést tűzzenek ki, mellynek feladata le­­end a tovább teendő lépéseket elhatározni.“ — Ed­dig? a jegyzőkönyvnek idézett része, hátralevő ré­szének lényege abban központosul, hogy jelen ha­tározat,fontos és sürgetés volta miatt, ö felségéhez gyors postán felirassék azon remény kifejezésével, vajha a rendkívüli közgyűlésre kitűzött záros határidő elteltéig a rr. ö felségének legmagasb atyai figyelme által jog­szerű igényeiket kielégítve tapasztalandanak! — Egyszersmind egy küldöttség neveztetett ki, melly junius 20k áig mind a tisztikartól, mind a kikülde­téseket vett ibizáktól elvégzendő hivatalos dolgaikról a beszámolást vegyék be, minden hivatalos iromá­nyokkal egyetemben. — Nevezetes tárgy vala még első napon a fenséges nádornak, illyen hivatalosko­­dása félszázada megünneplésének Pestmegye javaslata szerint, május első napjára Pestre küldendő köve­teik általi eszközlésétől elállani megyénket is fel­szólító levele. S ezzel kapcsolatban Bártfay László táblabiránknak, kit e­zenérintett nádori félszázados ünnepély előtervének kidolgozásábani részvétre kép­viselőül megbízónk, tudósítása, s a Pesten csaku­gyan folyó évi május iső és­ödik napján Zólyom, Pest , Nógrád, Hont, Bihar és Arad megyék kül­döttei részvétükkel megtartott tanácskozmány ered­ményét részletesen előadó jegyzőkönyvi irat. Erre azonban kijelenteseti, hogy a megye a fenséges nádorunk nagyszerű és fényes érdemei irányá­ban kicsinyli, és a nemzet méltóságához nem illő­nek találja olly kisszerű hála és tisztelet-nyilat­kozatot , a millyenre mint eredményre a tanácskoz­­mány javalata vezetne; melly okból most ugyan a javalathoz nem járul, hanem fentartja magának jöven­dőben bármilly olly tervhez, melly az érdem nagy­ságához méltó fellépést tárgyaz , teljes készséggel csatlakozni. Bártfay tbiránknak pedig eljárási buzgal­máért elnökileg tudatandó köszönet szavaztatott. — A levelezések között szőnyegre került Zalamegyének a kormány ellenében sérelmeket elpanaszló ismeretes nagy levele, mellyet — miután az abban kifejtett több pontok, jelesül a részek visszakapcsolása, s a horvát ügy iránt már megyénk ő felségéhez többször felirt, s jelenleg is az abban tárgyalt országos érdekű állapotok nálunk méltó figyelemmel találkoztak, — az országgyülési utasitvány tervezésére kirendelendő vá­lasztmányhoz kiválólagos tárgyalás végett utasitandó­­nak határozta. — Ahoz utasitattak Zágráb megyének, az utóbbi horvát tartományi gyűlésen történt sérel­meik orvoslásának eszközlésére e megyét is felkérő , — valamint Varasd megyének ellenkező értelmű le­velei. — Szabolcsnak, országgyűlést sürgető leve­lére , már e tárgyban levő határozatunk nyomán az országgyűlés tartásának rendes idejét bevárjuk. (Vége köv.) Szent-Gy­ö­rgy n­é!. Városunkban folyó hó 12kén tartatott a tisztujitás, Jankó Mihály Pozsony­­megye első alispánja mint kir. biztos elnöklete alatt. Eredménye következő: polgármesterré lön: Csel­­tey József hites ügyvéd, újonnan választott tanács­nok; bíró: Barabás István; kapitány: Vlahovsz­­ky János; népvéd: Voleitner Pál; gazdasági ül­nök: Kner Márton és Grün János; választó­pol­gárokká lettek a kathol. részről N­oslik György, Rolland Lőrincz, az evang. részről pedig Grün János és Uleich József, és igy a 30 főből álló vá­lasztó­polgárok száma ismét betöltetett. Végre Man­gold Károly köz- és váltójogi ügyvédet a városi tanács alügyésznek nevezé ki. VIDÉKI HÍREK. Tűzvész. Beszterczebánya május 19. A tegnapi délután szomorú részt hozott városunkkra, ugyanis fél egy órakor a piac­ nyugati szögletén tűz támadván, a keletnyugati erős szél dühöngése mellett, rövid idő alatt 52 ház jön a romboló elem marta­léka. Épen hetivásár lévén, nem hiányzott segéd­kéz a lángok oltására, de a tűz­ okozta elviselhet­­len forróság s a vad orkántól hajtott füst s lán­goló zsindelyek, minden fáradságot sikerellenné tet­tek. Az elégettek kára hivatalosan ugyan még nem ludalik, de előleges felszámítás után 200,000 forin­tért minden esetre túlhalad. Ember ugyan igen sok sérült meg, de életét, eddigi tudomás szerint, csak egy szolgálóleány veszté, kinek fejére egy födél­­tégla zuhanván, velejét azonnal a koponyából kiszo­rító. E szerencsétlen csapás megyés püspök e mél­tóságát a legérzékenyebbül fujjá , mert f. h.­lsején Sz. Kereszt, (birtokának fővárosa) nagyobb részint templomostól elégvén , most másodszor nehezült reá az emésztő elem vad keze. Egyedül a szentkereszti épületek helyrehozására egy évi jövedelme elégte­len , most pedig újra több ezernyi kárt vallván, alig b­enne képes több év után is kárát helyrehozni. Mi pedig atyai bőkezű szivének leginkább fáj, az , hogy szerencsétlen jobbágyain segíteni nem képes, s kény­telen azokat vigasz nélkül elbocsátani. Hazánk egy­házi nagyjai!... Ti, kik a szerencsétlenség, a ve­szély vas csapásainál mindenkor elsők vagytok vi­gasztaló segédkéz-nyújtással!.. Ti, mondom, nem fogtok késni illy súlyosan meglátogatott társaitok kön­nyeit felszántani. De hozzátok is emelem szavamat hazánk nagylelkű férfiai, hozzátok Pest polgárai. A beszterczebányaiak magokat minden szükségnél je­lesen tüntetők ki; ők házról házra járatták tisztvi­selőiket mind a pesti vízáradás , mind az éhhalállal küzdő árvaiak, mind más akár­mi módon okozott szükség enyhítésére segedelmet gyűjteni; ők a ha­zai ipart nem csak szorgalommal, de nagy áldoza­tokkal is emelni szíves készséggel törekedtek. Nem volt szegény, nem szerencsétlen, ki vigasztalva nem ment városunkból, ha azt irgalomra felszólító. Bő adakozások küldettek Pestre, bővek Árvába, s mindenhova annyi, mennyit e város tehetsége en­gedő. Most maga szorult külsegedelemre, maga kény­telen felszólitni mások irgalmát; hiszem is, nem hi­­ányzandnak hazafiak, kik könyörülnek azon, ki már előbb könyörült szerencsétlen emberlásain. Bátor­kodom tehát a tekintetes szerkesztőséget az emberi­ség nevében felszólítani, lenne szíves a besztercze­­bányaiakkal is ama dicséretes jótékonyságot éreztetni, mellyben már olly sok kárvallott vagy szükséget szenvedett részesült; s hivatalában az elégettek szá­mára segedelmet gyűjteni, az összegyüjtöttet pedig a nemes városi tanácsnak igazságos szétosztás végett átküldeni. ”) Hasonló segedelemgyüjtésre a többi ha­zai lapok t. ez. szerkesztői hivatalait is ezennel alá­zatosan megkérni kötelességemnek tartom. K. J. flusmegye Szobráncz vidékéről május 8-án. A gabona csökkent árán, s a khanaáni termésről szóló s hirlapilag közlöit különbféle jóslatokon, nekünk, e vidékieknek, annál őszintébb örömünk van, minél cse­kélyebb azok beteljesedéséhez a remény; mert őszi ve­téseink jelentős része, részint — határaink lapályos fek­vése miatt, — a szomszéd Kárpátokról lecsalt eső s ide s tova álló viz, részint pedig az igen nedves ősz miatt ki­ázott, vagy elcsilányult, a mi pedig a lejtöbb helyeken megmaradt, azt, kivált a rozsot, az april elején néhány napig uralgott, olly iszonyúan száritó erejű szél, mi­szerint a felásott földet két negyed alatt erős fagy­­kint majd kökeménységüvé varázsoló, — tetemesen megritkította, olly annyira, hogy a búzát—melly a dombos helyeken elegendően jó — kivéve, e vidéken tökéletesen szép őszi vetést nagyobb mennyiségben nem is láthatni; a tavaszi is hibás, pedig a rosz idő­járás miatt sok őszi föld tavaszinak maradt, mert a föld részecskéi az őszi tartós esőzésektől nagyon ösz­­szesimulván, a téli gyenge fagy által át nem porha­­ngosiltathattak, miért is erős s agyagos földben, mii­lyen a mienk, jó szántás sehol sem esett, mi pedig egyik fő kelléke a jó termésnek; — és igy, ha csak a legkívánatosabb meleg esős idő nem járand, a tava­lyinál jobb aratásnak aligha nézünk elébe. — Sőt ha e folyó hó első napjaiban uralgott dereket, s a jelen­legi szárazságot — midőn egy jó meleg eső mannául nézetnék, — tekintetbe vesszük, okunk van a legkö­zelebb múlt évinél sokkal silányabb aratástól tartani. A nép nagy része itten roppant szegénységgel s kenyérhiánnyal küszködik, s küszködnék még sok­kal nagyobb mértékben, ha némelly részről, kegyes földesuraik által nem támogattatnék. D­e keservteli­ állapotot azonban nem annyira a múlt évi silány ara­tás, mint inkább­ az iszonyúan dühöngő marhavész*) **), miilyenre még agg emberek sem emlékeznek, idézett elő, — a nagyobb részint,­lulcsigázott kamatra köl­csönvett pénzen ***) Marmarosból m. e. tavasszal ki­hajtott tömérdek juh ősszel utósáig mind kidöglött, a marha falunkint, két- háromszázankint is kiveszett, s folyvást vész, — a tavalyi hornyák közöl több hely­ségben alig egy két pár maradt meg, s e szomorú esemény, melly miatt sok tehetős­ gazda is tönkre jutott, — mondom, a silány aratásnál sokkal epesz­­tőbb nyomort idézett elő; mert máskor, bár milly drá­ga időben, a szegény ember eladott marhájából ke­nyeret is vett, s olcsóbb marhára is maradt pénze: most azonban e szerencsében csak igen kevés része­sül. — A köznép közöl sokan félnek, nehogy a marha­vész után kutyák dühödése következzék, melly hie­delmükben egy szomorú esemény által még jobban megszilárdultak. Múlt hó közepe táján ugyanis Sóly­mos helységbe egy nagy dühödt kutya jött; s az ot­tani g. k. lelkész kertjébe ugorván, egyenesen az ak­kor méhekkel foglalkozó lelkész felé tartott, de az őt kergető kutyák által visszatartóztatván, a derék lelkész is az iszonyú veszedelemtől megmenekült; — a dühödt állat miután e helységben két embert megmart, a szom­széd Jeszk­ed helységbe ment, hol is egy embert cse­kélyebből, számos marhát, egy lovat, melly megve­szett s meg is öletett, s majd minden kutyát megmart; — a kutyák nagyobb része gazdáik által — valamint a dühödt is — megöleltek; az emberek rögtön or­vosi segélyt nyertek, s folyvásti orvosoltatásuk mel­lett eddig semmi különös állapot sem jelentkezett rajtuk. A pálinka -s más szeszes italok ivása elleni mér­sékleti egylet e vidéken még a múlt évben hozatván ba szép s okszerű móddal néhány erélyes lelkész ál­tal , a néptől annyira megkedveltetett, s közöttük olly nagyon elterjedt, hogy a kik, kivált a fertelemteli bü­dös pálinka italról lemondani elég erősek nem való­nak , szégyenökben csak lopva hódoltak a részegség istenének; s ha ezen kiszámíthatlanul hasznos egylet *) A legnagyobb készséggel. _ S z o r k. **) Mételyre, nagy epére s bőralatti vízre hűl leginkább a marha. í,n'H,t) i.] vidéken egy bizonyos ur imigyen szokott keresztényi­­leg (!) a megszorult szegénységen segíteni: kölcsönöz félévre törvényes kamatra lati víztot; ezen összegből 16, azaz: tizenhat viztnyi kamatot azonnal lehúz, s csak a többi ercet kézbesíti, é­s jaj neked szegény megszorult, ha a kijelölt időre tisztán le nem űzeted a locata lírain! jó volna imádott pénzes ládádra s lakodra legalább száz­szor memento mozi­t írni. 330

Next