Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-05-28 / 289. szám

azért téve, hogy az őt üldöző rész szellemek­től menekülhessen. (Anglia) újra megszaporodott fegyenczeivel teli hajókat küldött Ausztráliába olly szándékkal, hogy ott Sidney-ként megint csodagyarmatot tele­pítsen , é­s minthogy e telep az újvilág egyik leg­­érczdúsabb tájára fog szállíttatni; tehát néhány igen jelesen készült egyén is küldetett velük, kik az újjá született polgárokat bányászokká képezzék. — — Teljes hatalmú kormányzójuk altábornagy Bárny úr leend. (Ibrahim basa) miután az angol kormány nyilván kijelenté abban leendő örömét: ha keletnek illy derék fia személyes látogatásával szerencséltet­né a britt földet, — még e hónap végére Londonba ígérkezett; — de bizonyos az is, hogy honába tér­te előtt meglátogatja még Berlint és Bécset is. — (Egy angol gyámok) 10,000 egeret fog­­lalkoztat fonógyárában jármocskákba fogva, még pe­dig olly sikerrel, hogy e minden kétségkívül olcsó ki­­tartásu napszámoskák uruknak évenkint mindannyian egy egy félfont sterling tiszta hasznot jövedelmez­nek.­­ (A földtekén ma) a leghosszabb vasútvonal Boston és Albany között van, hol a mozgony foly­tonosan menve, egyik vonaltól a másikig 434 óra alatt jut el. (Porosz Silesiában) mostanában csak né­hány hétnyi időköz alatt 58 katholikus község alakult, mellyekben a lelkek száma összesen majd tizenhét ezerre megy.­­Wormsban is egyszerre 22 csa­lád tért át, de Frankfurtban s Bajorhonban is ezereket halad már a különböző viszonyok miatt meggyőződéseiket még titkolni kénytelen igaz hívők száma; — sőt a hohenzolleri trónt öröklő herczeg­­nő is, öt környező egész udvari személyzetével ,kath. hitre tért, melly lépésében öt bármilly kis eréllyel s önállással bíró honabeli főbb rangú hölgyek napon­kint számosabban követik.­­ (A­z angol és franczia) egymással párhu­zamosan szemben levő parti széleken, a két kormány, viszonyos közlönyül, még e nyár folytában telegra­­phokat fog felállíttatni. (Vágura lembergi erőművész) egy gya­korlatilag bebizonyított tökéletességű arató gépet készített, mi­által részint az olly­annyira életet nye­rő robotváltság miatt sok helyütt kétséges állásba jött földes­urak aggályán könnyithetni, — de sokkal üd­vösebben és jótékonyabban hat a szegény földmivelő népre, kiknek legmegrontóbb foglalkozásuk volt az év legforróbb szakában olly huzamosan szabad ég alatt tartó aratás. — (Baselben egy a napokban elhalt) 93 évet élt aggharczosnak tetemeit csak saját törs-sar­­jai közöl 118an kisérék örök nyugalomra. (Páris és Amiens között) hol Francziaor­­szágnak legnagyobb hajó­építő-gyára van, a már tö­kéletesen elkészült vasútvonal jun­­tjén fog megnyit­­tatni. (A londoni főposta-hivatal­ számadásai szerint a múlt 1845dik évben­­ kétszázhetvenegy és fél millió levél fordult meg az állomáson. (Anglia egyik kisebb városában) él egy szorgalmas szabó mester, ki olly gyorsan dolgozik, miszerint oldala mellett mindig egy vízzel telt edény­nek kell állani, a lángoló tűje meghütésére. (A forró égöv alatt) olly roppant hőség uralg, hogy az emberek zsebeiben már az ezüst pénznemek is felolvadnak. K fl L F O L D Francziaország, Páris, május 18. A kö­vetek kamrájában ma a kiadási budget feletti ta­nácskozások megkezdettek. Az ellenzék egy indítványt szándékozik tenni, melly a kormányt s a pak­kam­­rát kényszerithesse az évi jövedelmek meg­változtatásához fogni. — Ez által mintegy 12— 13 millió kimél­elnék meg. Mint hírlik, pápa­i szentsége a franczia clerus praelatusaihoz egy körlevelet irányzott s abban a legközelebb múlt lengyel forradalombani viseletüket voszalá. Londonból május 1örül kelt levél szerint Rio- Janeiroban azon hit terjeng, miszerint Thibault parancsnok és 600 franczia baszk, a montevideoi kormánnyal történt összekocczanás következtében fegyverüket letevék s az uruguayi köztársaság szol­gálatát odahagyák. A franczia kereskedői kar követei Chinából „Alcmene“ naszádon már­­lökén Rochefortba meg­érkeztek. „Alcmene“ Macaoban jan. Gkán szállott tengerre, tehát az átevezésre 130 napra vala szüksé­ge. A foknál mart. 8tól 12ig pihentek. TV. ISzláamilti. London, máj. 16. A gabona­­bili feletti végvitatkozás d’ Israelinek Sir Robert Peel álmatlansága, vagy mint a protectionisták ne­vezik, azon párt elárulása miatt intézett éles megtá­madása által tűnt ki, melly őt 1841 ben kormányra emelé. Ezen szemrehányás, miszerint a conservativek vezére zászlóját odahagyva, az ellenséghez átment, múlt évi december óta mindenféle alakban s száz meg száz változatban számtalanszor hozatott szőnyegre, sőt sokszor maga Peel által is, mint nem érdemlet­­len, de mégis a nyomasztó körülmények s magasabb kötelezettség által mentegetve, elismertetett; azonban ezen vád még eddig gúnyosabb szófalánkokkal felsujtá­­sozva nem vala, mint d’ Israeli jelen beszéde, nemkü­lönben Peer elszakadása okát is soha őszintébben nem nyilvánító, mint az utósó éjjel. Ha meggondoljuk, hogy a 229nyi erős kisebbség többnyire az elnökminister egykori párthíveiből áll, akkor könnyen megfoghatni, milly mélyen gyökeredző változásnak kelle a pártok bel­gépezetébe férkőznie s megcsonkilnia a whig és lory ősi nevek jelentékenységét. Nem tagadhatni, hogy d’Israeli már két év előtt Peel kormányzatának sebhelyét gyöngédtelenü­l érintő, azt nyilvánítván, mi­szerint a védvámok ügye olly állapotban létezik, mint a protestantismusé 1828ban; mint tudva van, Peel akkorában az angol egyház mellőzésével, a katholi­­kusoknak politikai jogokat nyújtott, mellyek kevés év múlva a repeal-izgalomra vezettek. „Barátaim — monda d’Israeli—boszankodtak állításom felett, ma azonban nagyon is tisztán átlátják, hogy abban semmi rágalom, hanem egyedül csak jóslat létezik. Sir Ro­bert Peel valójában szerencséről beszélhet, hogy si­­kerülhet e pártját illy tökéletesen rászedni. Egy minister, ki kötelezve vala a protectionisták ügyét védeni, akarja Angliát kormányozni a gabonatörvény­ elleni­­szövetség pártolása alatt. Sir R. Peel bizonyossá tesz bennünket, hogy ő magát megalázva nem érzi: e fe­lett lehetjen tisztába jönni, mert az érzemények sokszor az egyén vérmérsékletétől és idiosincrasiájától függnek. Én azonban a nagyon tisztelt gentlemannak azt mondom, hogy ha ő magát megalázva nem is érzi, de az ország egé­szen más hangulatban van. Ahelyett, hogy a nemzet ke­­vély lehetne olly státusférfiúra,ki a helyzet és viszonyok által polgártársai között a legmagasb fokra jutott, kény­telen megismerni, hogy e stálusférfiunak szerencsétlen­sége hibás lépéseket elkövetni, és pedig most,a dráma utósó jelenetében, miután pártját (mint állítja, nem szánt­­szándékosan !) elárulá s akaratlanul megsemmisité, s lénye természetéhez híven egy javaslatot vitt ke­resztül, melly nem általa gondoltatok ki, sőt azzal már egy előbbi ministerium (Melbourne-Russell cabinete) megkináltatott s attól visszautasittatott. Én teljes bizodalommal viseltetem földjeim józan eszük iránt, s hiszem, hogy a kincstár vagy a politikai há­zaló nyomasztó zsarnokságát továbbá nem viselendi, ki pártját a legolcsóbb áron vásárló, hogy azt a leg­drágábban ismét eladja. Igaz, azt vagyok kénytelen hallani, miszerint elmúlt az idő, mikor még lehetsé­ges vala, ama nagyszerű ösztönökre és gerjedelmek­­re hivatkozni, mellyek egykor a britt jellem­zölő ele­me valónak. Tudom, hogy ma mi meghívást intézünk egy néphez, melly a nyilvános játékdüh által elcsá­­bittatott s megrontatott, s melly egy rövidlátó minis­terium által merényekre izgattatik s bátorittatik. Na­gyon jól tudom, hogy a közönség ittas azon tervek­től, mellyek minden munka s fáradság nélkül meggaz­­dagulásra vezetnek, s ép olly jól tudom, hogy nyilvános jellemeink iránti minden bizalom elmerült s eltűnt. Mind­­azonáltal bátorságomat el nem vesztem, s azt az angol jel­lem elpornyadhatlan alaplényére kívánom épiteni.Megle­­het,hogy a nemzet a részegség hevítő mámorában elte­metve,ma engemet nem hall,hanem olly hangosan fogok kiáltani, hogy a felébredés órája eljövend s a zavar vége közeledni fog. A sötét s elkerülhetlen órának be kell következnie: akkor tán Anglia visszatér azon alapelvekre, mellyeknek nagyságát köszöni, s mellyek nélkül nagy nem maradhat. Ekkor aztán a nép szives érzelmekkel emlékezendik ama férfiakra, kik magukat elárulva s eladva, még sem ret­tegtek fellépni, s ó Angolország igaz ügye mellett küzdeni, olly ügyért, melly a legnépszerűbb elvekkel és legnemzetiebb érzelmekkel összeolvad­va van, a dolog, nép s Anglia ügye mellett.“ — Peel beszédéből csak a főhelyeket említhetjük meg. A többi közt mondá : „Már majd három hónapja múlt el, midőn először, mint a kormány organja, e rend­szabályt javaslatba hozom , melly — mint reménytem — ma éjjel az alsóház szentesítését megnyerendi. Ha ama terjedelmes s olly hosszúra nyúló vitatkozá­sokat, mellyek megtörténtek, tekintetbe veszem; — minthogy el nem titkolhatom, hogy a nemzet e viták végének aggállyal s türelmetlenül néz elébe ; — úgy érzem, hogy a házra nézve megsértés lenne, ha szemé­lyes szóvitába ereszkedném. Előre látom, hogy azon az úton, mellyet választanom a kötelesség a közügy ellenében parancsolt, néhány komoly áldozatot kel­le vala hoznom; kikerülhetlen eredményül előre lá­tom , hogy barátságos viszonyokat s politikai összeköt­tetéseket fog kelleni elszaggatnom, mellyek sokáig kevélységem valának. Azonban a legcsekélyebb bün­­hödés, mellyet magamra vonni es nem kerülhetők,bi­zonyára a shrewsburyi tag kifáradhatlan mérges ki­töréseiben fekvék. Már többször gondoltam azon kö­rülményekre, mellyek múlt évi novemberben köteles­ségemmé tevék, olly pályát választanom, mellynek alkalmas volta felelt végre a ház határozand. Megle­het, hogy azon benyomásnak, mellyet ezen körülmé­nyek (az Irhonbani nyomor és szükség) rám tőnek, na­gyon sok helyet engedtem ; bármikép legyen is, kö­telességemnek ismertem, az éhséggel fenyegetett nép számára az élelemszerek szabad bevitelét eszközleni. Érzelmem őszinteségének legnagyobb bizonyságát kész valók hivatalos állásom lemondásával tanusitni. An­nyi mindazonáltal elöttem s barátaim előtt tisztában va­la, hogy a gabonatörvényeknek egyszer el­határozott megszüntetése után lehetsen s a jól felfogott földmivelési érdekre nézve épen nem ked­vező teend, a bevitel folytonos korlátozá­sait ismét életbe léptetni.“ Peel megemlíti továbbá, miként ő már 20 évvel ez­előtt közösen Huskisson­nal a kereskedelmi rendszert átvizsgál­­gatá s itt a szabadkereskedés elvét követő; 1841ben pedig, midőn a conservativ párt által hatalomra jutott, épen nem ígérte meg, hogy a gabonáral védvámot csonkitlanul meghagyandja. A ház több részébőli ezen kiáltásra: „de igen! igen!“ Peel megjegyzé, mi­szerint ezen esetben, azaz: ha az 1841-i választá­soknál kötelezettség fogadtatott el az idegen gabo­nával beviteli jogokat csonkítlanul fentartani, akkor a többség nagyon hibázott, midőn öt különféle ke­reskedelmi reformjaiban , nevezetesen a változékony scala behozatalánál pártolta. Erre azon nézet terje­delmes keresztülvitele következik, miként a protectio­­nisták, valamennyi körülmények békés megfonto­lása mellett, kénytelenek meggyőződni, miszerint a gabonatörvények megszüntetése, a földmivelők és földbirtokosok saját érdekeiknél fogva is az idegen gabona alábbszállított s folytonosan ingó vámjánál előbb­re teendő. Peel nagyon is alaposan megmutatja, mi­szerint a gabonatörvények eltörlése ellen folytatott, s mi több, eredménydús ellenállás a democratai elemnek a britt alkotmányban épen túlnyomó befolyást biztosí­tana. Ékes beszédében még egyszer mind azon okokat felhozza, mellyek­et arra bírák, sőt kényszerítők, hogy a gabonatörvényekkel, mellyeket olly sokáig vé­dett, végre is felhagyj­on. „Ha tekintetbe veszem a koro­na kiváltságait, az egyház helyzetét s az aristocratia befolyását, mitsem vethetek szememre, hogy olly utat választok, melly a conservativ elvektől elvezetett, s a törvényhozóság némelly ágaira s intézeteink bármel­­lyikére is veszélyt idézett volna elő. Legkomolyabb óhajtásom, mindaddig, míg a hatalom kezeim közt leend, mindig az volt, — bár sikerülne! — hogy ezen or­szág népében azon meggyőződést fentartsam, mi­szerint a parl­ament a törvényhozásban a méltányos­ság és igazságosság alapelveit szem elől soha sem té­veszté. Én azon szilárd hitben élek, miszerint a kor­mánynak magasabb czélja nem lehet, mint a nép­osztály társas felemelése, melly a parl­amenti választásokban részt nem vesz. Én e néposztályt (kö­zönségesen s fökép dolgozónak nevezik!) meg­győzni kívánom, miszerint szándékunk az adóztatást a kép intézni el, hogy a szorgalom és munka minden méltatlan teher alól felmentessék s az adó súlya, mennyire a közjóval megegyezik inkább azon osztályt terhelje, melly legin­kább képes azt elviselni. Látom az országban uralgó békét; látom, miként az elégületlenségi han­gulat nyoma sehol sem mutatkozik; látom a közvéle­ményben álalánosan uralgó csendet; látom, miként a nemzet bizalma azon arányban növekedik, mint a ke­reskedelmi korlátok eltávolítására, s a műiparnak igaz­­ságtalan terhektöl megszabaditására intézett lépteink, hol előbb elégületlenség tanyázott, ott megelégedést látok; a nemzet a legszerencsébb hangulatban van: 335

Next