Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-05-28 / 289. szám
azért téve, hogy az őt üldöző rész szellemektől menekülhessen. (Anglia) újra megszaporodott fegyenczeivel teli hajókat küldött Ausztráliába olly szándékkal, hogy ott Sidney-ként megint csodagyarmatot telepítsen , és minthogy e telep az újvilág egyik legérczdúsabb tájára fog szállíttatni; tehát néhány igen jelesen készült egyén is küldetett velük, kik az újjá született polgárokat bányászokká képezzék. — — Teljes hatalmú kormányzójuk altábornagy Bárny úr leend. (Ibrahim basa) miután az angol kormány nyilván kijelenté abban leendő örömét: ha keletnek illy derék fia személyes látogatásával szerencséltetné a britt földet, — még e hónap végére Londonba ígérkezett; — de bizonyos az is, hogy honába térte előtt meglátogatja még Berlint és Bécset is. — (Egy angol gyámok) 10,000 egeret foglalkoztat fonógyárában jármocskákba fogva, még pedig olly sikerrel, hogy e minden kétségkívül olcsó kitartásu napszámoskák uruknak évenkint mindannyian egy egy félfont sterling tiszta hasznot jövedelmeznek. (A földtekén ma) a leghosszabb vasútvonal Boston és Albany között van, hol a mozgony folytonosan menve, egyik vonaltól a másikig 434 óra alatt jut el. (Porosz Silesiában) mostanában csak néhány hétnyi időköz alatt 58 katholikus község alakult, mellyekben a lelkek száma összesen majd tizenhét ezerre megy.Wormsban is egyszerre 22 család tért át, de Frankfurtban s Bajorhonban is ezereket halad már a különböző viszonyok miatt meggyőződéseiket még titkolni kénytelen igaz hívők száma; — sőt a hohenzolleri trónt öröklő herczegnő is, öt környező egész udvari személyzetével ,kath. hitre tért, melly lépésében öt bármilly kis eréllyel s önállással bíró honabeli főbb rangú hölgyek naponkint számosabban követik. (Az angol és franczia) egymással párhuzamosan szemben levő parti széleken, a két kormány, viszonyos közlönyül, még e nyár folytában telegraphokat fog felállíttatni. (Vágura lembergi erőművész) egy gyakorlatilag bebizonyított tökéletességű arató gépet készített, miáltal részint az ollyannyira életet nyerő robotváltság miatt sok helyütt kétséges állásba jött földesurak aggályán könnyithetni, — de sokkal üdvösebben és jótékonyabban hat a szegény földmivelő népre, kiknek legmegrontóbb foglalkozásuk volt az év legforróbb szakában olly huzamosan szabad ég alatt tartó aratás. — (Baselben egy a napokban elhalt) 93 évet élt aggharczosnak tetemeit csak saját törs-sarjai közöl 118an kisérék örök nyugalomra. (Páris és Amiens között) hol Francziaországnak legnagyobb hajóépítő-gyára van, a már tökéletesen elkészült vasútvonal juntjén fog megnyittatni. (A londoni főposta-hivatal számadásai szerint a múlt 1845dik évben kétszázhetvenegy és fél millió levél fordult meg az állomáson. (Anglia egyik kisebb városában) él egy szorgalmas szabó mester, ki olly gyorsan dolgozik, miszerint oldala mellett mindig egy vízzel telt edénynek kell állani, a lángoló tűje meghütésére. (A forró égöv alatt) olly roppant hőség uralg, hogy az emberek zsebeiben már az ezüst pénznemek is felolvadnak. K fl L F O L D Francziaország, Páris, május 18. A követek kamrájában ma a kiadási budget feletti tanácskozások megkezdettek. Az ellenzék egy indítványt szándékozik tenni, melly a kormányt s a pakkamrát kényszerithesse az évi jövedelmek megváltoztatásához fogni. — Ez által mintegy 12— 13 millió kimélelnék meg. Mint hírlik, pápai szentsége a franczia clerus praelatusaihoz egy körlevelet irányzott s abban a legközelebb múlt lengyel forradalombani viseletüket voszalá. Londonból május 1örül kelt levél szerint Rio- Janeiroban azon hit terjeng, miszerint Thibault parancsnok és 600 franczia baszk, a montevideoi kormánnyal történt összekocczanás következtében fegyverüket letevék s az uruguayi köztársaság szolgálatát odahagyák. A franczia kereskedői kar követei Chinából „Alcmene“ naszádon márlökén Rochefortba megérkeztek. „Alcmene“ Macaoban jan. Gkán szállott tengerre, tehát az átevezésre 130 napra vala szüksége. A foknál mart. 8tól 12ig pihentek. TV. ISzláamilti. London, máj. 16. A gabonabili feletti végvitatkozás d’ Israelinek Sir Robert Peel álmatlansága, vagy mint a protectionisták nevezik, azon párt elárulása miatt intézett éles megtámadása által tűnt ki, melly őt 1841 ben kormányra emelé. Ezen szemrehányás, miszerint a conservativek vezére zászlóját odahagyva, az ellenséghez átment, múlt évi december óta mindenféle alakban s száz meg száz változatban számtalanszor hozatott szőnyegre, sőt sokszor maga Peel által is, mint nem érdemletlen, de mégis a nyomasztó körülmények s magasabb kötelezettség által mentegetve, elismertetett; azonban ezen vád még eddig gúnyosabb szófalánkokkal felsujtásozva nem vala, mint d’ Israeli jelen beszéde, nemkülönben Peer elszakadása okát is soha őszintébben nem nyilvánító, mint az utósó éjjel. Ha meggondoljuk, hogy a 229nyi erős kisebbség többnyire az elnökminister egykori párthíveiből áll, akkor könnyen megfoghatni, milly mélyen gyökeredző változásnak kelle a pártok belgépezetébe férkőznie s megcsonkilnia a whig és lory ősi nevek jelentékenységét. Nem tagadhatni, hogy d’Israeli már két év előtt Peel kormányzatának sebhelyét gyöngédtelenül érintő, azt nyilvánítván, miszerint a védvámok ügye olly állapotban létezik, mint a protestantismusé 1828ban; mint tudva van, Peel akkorában az angol egyház mellőzésével, a katholikusoknak politikai jogokat nyújtott, mellyek kevés év múlva a repeal-izgalomra vezettek. „Barátaim — monda d’Israeli—boszankodtak állításom felett, ma azonban nagyon is tisztán átlátják, hogy abban semmi rágalom, hanem egyedül csak jóslat létezik. Sir Robert Peel valójában szerencséről beszélhet, hogy sikerülhet e pártját illy tökéletesen rászedni. Egy minister, ki kötelezve vala a protectionisták ügyét védeni, akarja Angliát kormányozni a gabonatörvény elleniszövetség pártolása alatt. Sir R. Peel bizonyossá tesz bennünket, hogy ő magát megalázva nem érzi: e felett lehetjen tisztába jönni, mert az érzemények sokszor az egyén vérmérsékletétől és idiosincrasiájától függnek. Én azonban a nagyon tisztelt gentlemannak azt mondom, hogy ha ő magát megalázva nem is érzi, de az ország egészen más hangulatban van. Ahelyett, hogy a nemzet kevély lehetne olly státusférfiúra,ki a helyzet és viszonyok által polgártársai között a legmagasb fokra jutott, kénytelen megismerni, hogy e stálusférfiunak szerencsétlensége hibás lépéseket elkövetni, és pedig most,a dráma utósó jelenetében, miután pártját (mint állítja, nem szántszándékosan !) elárulá s akaratlanul megsemmisité, s lénye természetéhez híven egy javaslatot vitt keresztül, melly nem általa gondoltatok ki, sőt azzal már egy előbbi ministerium (Melbourne-Russell cabinete) megkináltatott s attól visszautasittatott. Én teljes bizodalommal viseltetem földjeim józan eszük iránt, s hiszem, hogy a kincstár vagy a politikai házaló nyomasztó zsarnokságát továbbá nem viselendi, ki pártját a legolcsóbb áron vásárló, hogy azt a legdrágábban ismét eladja. Igaz, azt vagyok kénytelen hallani, miszerint elmúlt az idő, mikor még lehetséges vala, ama nagyszerű ösztönökre és gerjedelmekre hivatkozni, mellyek egykor a britt jellemzölő eleme valónak. Tudom, hogy ma mi meghívást intézünk egy néphez, melly a nyilvános játékdüh által elcsábittatott s megrontatott, s melly egy rövidlátó ministerium által merényekre izgattatik s bátorittatik. Nagyon jól tudom, hogy a közönség ittas azon tervektől, mellyek minden munka s fáradság nélkül meggazdagulásra vezetnek, s ép olly jól tudom, hogy nyilvános jellemeink iránti minden bizalom elmerült s eltűnt. Mindazonáltal bátorságomat el nem vesztem, s azt az angol jellem elpornyadhatlan alaplényére kívánom épiteni.Meglehet,hogy a nemzet a részegség hevítő mámorában eltemetve,ma engemet nem hall,hanem olly hangosan fogok kiáltani, hogy a felébredés órája eljövend s a zavar vége közeledni fog. A sötét s elkerülhetlen órának be kell következnie: akkor tán Anglia visszatér azon alapelvekre, mellyeknek nagyságát köszöni, s mellyek nélkül nagy nem maradhat. Ekkor aztán a nép szives érzelmekkel emlékezendik ama férfiakra, kik magukat elárulva s eladva, még sem rettegtek fellépni, s ó Angolország igaz ügye mellett küzdeni, olly ügyért, melly a legnépszerűbb elvekkel és legnemzetiebb érzelmekkel összeolvadva van, a dolog, nép s Anglia ügye mellett.“ — Peel beszédéből csak a főhelyeket említhetjük meg. A többi közt mondá : „Már majd három hónapja múlt el, midőn először, mint a kormány organja, e rendszabályt javaslatba hozom , melly — mint reménytem — ma éjjel az alsóház szentesítését megnyerendi. Ha ama terjedelmes s olly hosszúra nyúló vitatkozásokat, mellyek megtörténtek, tekintetbe veszem; — minthogy el nem titkolhatom, hogy a nemzet e viták végének aggállyal s türelmetlenül néz elébe ; — úgy érzem, hogy a házra nézve megsértés lenne, ha személyes szóvitába ereszkedném. Előre látom, hogy azon az úton, mellyet választanom a kötelesség a közügy ellenében parancsolt, néhány komoly áldozatot kelle vala hoznom; kikerülhetlen eredményül előre látom , hogy barátságos viszonyokat s politikai összeköttetéseket fog kelleni elszaggatnom, mellyek sokáig kevélységem valának. Azonban a legcsekélyebb bünhödés, mellyet magamra vonni es nem kerülhetők,bizonyára a shrewsburyi tag kifáradhatlan mérges kitöréseiben fekvék. Már többször gondoltam azon körülményekre, mellyek múlt évi novemberben kötelességemmé tevék, olly pályát választanom, mellynek alkalmas volta felelt végre a ház határozand. Meglehet, hogy azon benyomásnak, mellyet ezen körülmények (az Irhonbani nyomor és szükség) rám tőnek, nagyon sok helyet engedtem ; bármikép legyen is, kötelességemnek ismertem, az éhséggel fenyegetett nép számára az élelemszerek szabad bevitelét eszközleni. Érzelmem őszinteségének legnagyobb bizonyságát kész valók hivatalos állásom lemondásával tanusitni. Annyi mindazonáltal elöttem s barátaim előtt tisztában vala, hogy a gabonatörvényeknek egyszer elhatározott megszüntetése után lehetsen s a jól felfogott földmivelési érdekre nézve épen nem kedvező teend, a bevitel folytonos korlátozásait ismét életbe léptetni.“ Peel megemlíti továbbá, miként ő már 20 évvel ezelőtt közösen Huskissonnal a kereskedelmi rendszert átvizsgálgatá s itt a szabadkereskedés elvét követő; 1841ben pedig, midőn a conservativ párt által hatalomra jutott, épen nem ígérte meg, hogy a gabonáral védvámot csonkitlanul meghagyandja. A ház több részébőli ezen kiáltásra: „de igen! igen!“ Peel megjegyzé, miszerint ezen esetben, azaz: ha az 1841-i választásoknál kötelezettség fogadtatott el az idegen gabonával beviteli jogokat csonkítlanul fentartani, akkor a többség nagyon hibázott, midőn öt különféle kereskedelmi reformjaiban , nevezetesen a változékony scala behozatalánál pártolta. Erre azon nézet terjedelmes keresztülvitele következik, miként a protectionisták, valamennyi körülmények békés megfontolása mellett, kénytelenek meggyőződni, miszerint a gabonatörvények megszüntetése, a földmivelők és földbirtokosok saját érdekeiknél fogva is az idegen gabona alábbszállított s folytonosan ingó vámjánál előbbre teendő. Peel nagyon is alaposan megmutatja, miszerint a gabonatörvények eltörlése ellen folytatott, s mi több, eredménydús ellenállás a democratai elemnek a britt alkotmányban épen túlnyomó befolyást biztosítana. Ékes beszédében még egyszer mind azon okokat felhozza, mellyeket arra bírák, sőt kényszerítők, hogy a gabonatörvényekkel, mellyeket olly sokáig védett, végre is felhagyjon. „Ha tekintetbe veszem a korona kiváltságait, az egyház helyzetét s az aristocratia befolyását, mitsem vethetek szememre, hogy olly utat választok, melly a conservativ elvektől elvezetett, s a törvényhozóság némelly ágaira s intézeteink bármellyikére is veszélyt idézett volna elő. Legkomolyabb óhajtásom, mindaddig, míg a hatalom kezeim közt leend, mindig az volt, — bár sikerülne! — hogy ezen ország népében azon meggyőződést fentartsam, miszerint a parlament a törvényhozásban a méltányosság és igazságosság alapelveit szem elől soha sem téveszté. Én azon szilárd hitben élek, miszerint a kormánynak magasabb czélja nem lehet, mint a néposztály társas felemelése, melly a parlamenti választásokban részt nem vesz. Én e néposztályt (közönségesen s fökép dolgozónak nevezik!) meggyőzni kívánom, miszerint szándékunk az adóztatást a kép intézni el, hogy a szorgalom és munka minden méltatlan teher alól felmentessék s az adó súlya, mennyire a közjóval megegyezik inkább azon osztályt terhelje, melly leginkább képes azt elviselni. Látom az országban uralgó békét; látom, miként az elégületlenségi hangulat nyoma sehol sem mutatkozik; látom a közvéleményben álalánosan uralgó csendet; látom, miként a nemzet bizalma azon arányban növekedik, mint a kereskedelmi korlátok eltávolítására, s a műiparnak igazságtalan terhektöl megszabaditására intézett lépteink, hol előbb elégületlenség tanyázott, ott megelégedést látok; a nemzet a legszerencsébb hangulatban van: 335