Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-01-16 / 215. szám
7 per; vizsgálat alatt volt tehát összesen 38 per. Ezekből megvizsgáltatott rendes 29, szóbeli és sommás 7, összesen 36 per; és így vizsgálatlanul a jövő törvényszékre csupán 2 per maradt. Ez alkalommal napfényre jött, hogy azon személy — aki egyik csárdában mint ezéhen kívüli dolgozásáért bepanaszoltatok a főszolgabíró előtt, a sebészi látlelet által férfi ruhába öltözött némbernek nyilvánítotok, és ki a néma szerepét játszván, mint szabólegény vándorkönyvre is szert tett — nem egyéb, mint valamelly balsorsu sírásónak mostoha leánya Morvaországból, hova a megyei börtönből át is küldeték. r F. VIDÉKI HÍREK. Sopronból. Az uj év beálltával — midőn az érzékeny szív és elme a mult kedves és kedvetlen napjainak letüntén végigtekintve, hálát ömledez a világ urának a véle közlett áldásokért, és a szív legteljesb indulatjából esedezik a rajta keresztül ment csapásoknak bizonytalan jövendöjébeni eltávoztatásukért—a nyilvánítóim szokott jó szerencsekivánatok 323 lelkes egyén által legalább két váltó forinttal beváltatván, az illy módon begyült pénzösszeg , ama jótékony intézet alaptőkéjéhez csatoltaték, melly ezelőtt 19 évvel alapítaték a különféle betegségekben siülödő mesterlegények és cselédek számára. Egyszersmind két ezüst forintot számos család lefizetvén , feljogositaték a jelen év lefolyása alatt egyik beteg állapotú cselédjének a nevezett intézetbei küldhetésére, hol gyógy- és tápszerekkel illő felvigyázat mellett elláttatandik. F. K Cl Ki F O Ja D. I?ranczia«Ország. Páris, jan. 5. A napi kérdés jelenleg ez: miként használandja a kormány a kamrábani többségét? Ha a terjengő híreknek hitelt adni szabad, úgy a conservativ párt főnökei megkérdeztettek, váljon tanácsosnak tartják-e Nemourség adományoztatása kérdésének ismétt felélesztését; a válasz nem igen bátorítólag ütött ki; mindazonáltal a ministeri tanács többsége — mint tovább mondatik — e tárgyat a kamra elébe terjeszteni határra. A „Debals“ úgy látszik, hogy a következő megjegyzésre méltó czikkben e veszélyes lérem minden lépésnél , nagy elővigyázatot s óvatosságot ajánl. (Még emlékezhetni, hogy Soult ministeriuma, melly 1839ik évi máj 12kén alkottatott, 1840ik évi február végével az adományoztatás kivitelének megkísérlésén hajótörést szenvedett; a kamra akkorában 226 szóval 200 ellenében elhatárzá,az illető javaslatot még fontolóra sem venni.) Az ellenzék gyengeségére intetik, a conservativ párt pedig óvatossá tétetik, hogy erejében enre bízza magát. „Mi nem akarunk zajosan diadalmaskodni a conservativeknek a kamra első működéseinél nyert győzelmük felett. Mérsékeltségünkre két okunk volt: először, annyira ez esemény bennünket meg nem lepett; a kamra képviseli az országot; az ország csendes és elégült, miért legyen tehát a kamra felizgatott és elégületlen? aztán azt hívők, hogy tartózkodóknak kelle lennünk, mert sok függ attól, hogy a conservativ párt első győzelmei által magát el ne altassa. Már sokszor az ülések roszul kezdettek meg s jól végeztettek be, s ha akarjuk, hogy az illy jól megkezdett ülések roszul ne végződjenek, akkor őrködnünk kell magunk felett, s mindent megnyertnek tekintenünk nem szabad, úgy látszik, az ellenzék nem vala kész azon kudarczra , mellyel vallott. Mintegy 10 év előtt egy minister (ez Thiers vala!) szemükre vete,miszerint nem ismerik az országot s a közvélemény állásáról csodateljes fényképeket alkotnak maguknak. Ez akkorában nagyon is igaz vala s ez igazság ma még nagyobb mértékben áll; mi nekünk különösnek tetszik az, hogy ép ezen minister, mióta az ellenzékhez áttért, veszté el tapintatát, melly vele a dolgok állását olly gyorsan s pontosan megismerteté. Hogyan ? ti azt hivétek, miszerint a pillanat jól van választva, hogy a bal oldallal határzott szövetséget kössetek? Azt képzelétek, hogy ezen erőszakos lépés az ország szemei előtt nektek ismét tekintélyt szerzend, s a kamrában nagyobb súlyt kölcsönzend? Nem kelle sokáig várakoznotok a csalódásra. E csapást fájdalmasan kelle érezniötök, mivel rettenetes csalfénynek engedetek át magatokat. Az elnökségrel jelöltötök, mivel szövetségtök jelöltje vala, egy pillanatig sem állható meg a conservativek jelöltje mellett. Négy alelnök közös soraitokból egyetlen egy sem vétetett. Múlt évben lufaure-t bírtátok s nem sok hiányzott, még Billault-ot is megnyerhettétek volna. Ez alkalommal minden kinevezések, mindjárt első szavazáskor, elhatárzó többséggel hajtottak végre, s azok ellenetek ütöttek ki; sőt magában a válaszfelirati bizottmányban is csak egy képviselőtök van, s pedig az is nagyon mérsékelt. Ti bámultok s álmélkodtok az események felett. Mi részünkről csak azon álmélkodunk, hogy e dolgok benneteket olly váratlanul leptek meg. Milly fogalmatok volt tehát a kamráról s közvéleményről ? Nyitottátok volna csak ki szemeiteket s körültekintettetek volna, és az elsőtől, kivel találkoztok, megkérdezitek, azonnal átlátandjátok, hogy egyezkedési terveitek rémítő időszámitási hibát árulnak el. Azoknak mindjárt első napon össze kelle roskadniok, mi meg is történt. Múlt évben két pontotok vala a ministerek elleni megtámadásra: a kutatási jog s a jezsuiták. Ma azon pillanatban, midőn a kamrák ismét nyitvák, sem a kutatási jogot, sem a jezsuitákat nem találjátok. Loyola fiainak ügye úgy áll, mint óhajtottátok, az az egyházi s világi hatalom közötti békés egyezkedés által elmellőztetett. Mi itt nem akarjuk kutatni, mit érezélek bensőtökben, mik valának titkos óhajtásaitok; mi szavaitokat érvényeseknek hagyjuk; s végre ezen egyezkedést, mellyet ti olly kívánatra méltónak s nehezen elnyerhetőnek tartottatok, a ministerium kivivá. Mi nem követeljük , hogy a kormányt dicsérjétek, hiszen tudva van , hogy az ellenzék tetszést soha sem nyilvánít, hanem hallgat; s ez dicsőitési modorotok. De hogyan gondolhattátok azt, hogy az ország s kamra hálával ne viseltessék a kormány iránt, illy bonyolódott feladat szerencsés megoldásáért ? S mi lett a kutatási jogból ? Halljátok: őszintén éreztetek-e vagy nem , midőn olly szóvirágözönnel árasztottátok el a kutatási jogot, midőn olly ékesszólással sóhajtottatok lobogóink megaláztatása felett, midőn mindent megkísértettetek, hogy az ország szivében egy félreértett hatalmi érzelmet gerjesszetek? váljon szemeitek előtt a kutatási jog valójában közvetlen szer vala, tengerészetünket az angolénak alárendelni, s a tengerek szabadságát a londoni admirálság kevély követeléseinek feláldozni? Mi hinni akarjuk, hogy ti mind e szólásmódokat komolyan vettétek. Mi nem akarunk benneteket olly gyalázattal vádolni, miként hogy e nyomoru ürügyet el ne szalajtsátok a ministereket gyötörhetni; tengerészeink vérét koczkáztattátok s a világbékét veszélyeztettétek légyen. Annálfogva valljátok meg, hogy a kormány rendkívüli eredményt vívott ki, s hogy Anglia kutatási jogáról lemondása által biztos bizonyítójelt nyújtott nekünk a felöl, mennyire becsülje légyen szövetségünket. Megteszitek-e ezt? Nem ti még keserűbb s hevesebbekké lesztek, még zajosabban fogjátok hangoztatni, mint valaha, hogy Guizot Angliávali viszonyainkban szolgai engedékenységi vétket követe el. Mennyire jól választottátok a pillanatot e hamis vádra ! De hogyan is legyen kénytelen az ország, a kamra benneteket kihallgatni s nektek hinni! Hallgatunk a kutatási jog megszüntetéséről , de épen most történt valami Angliában, mi még feltűnőbben tanúsítja, milly nagymértékben kedvező ott a közvélemény a Francziaországgali békére s barátságra. Egy már majd egészen készen levő ministerium feloszlott, egyedül azért, mivel attól tartottak, hogy annak egy tagja a véleményt Francziaországban az 1840-i emlékek felidézése által nyugtalanitni fogja. Anglia ránk nézve (lelkünkben) igézőbbnek mutatkozott, mintsem magunk hittük volna. Úgy van, Anglia saját házában ül; mi korán sem merünk ministerei választásába befolyni; nekünk semmi jogunk egy britt státusférfiu ellen veto-t mondani, hanem e veto-t maga Anglia — szerit Francziaországra irányozva — mondá ki. A whigministerium már meg vala alakítva, csak egy név, egyetlen egy név ne lett volna! s e név feláldoztatott azon óhajtásnak, hogy még rövid időre se legyen kétség, a két cabinet két fejedelem s két ország közti barátság s szives egyetértés fentartása felett. S az angolok, ezen eszélyes s higgadt elméjű emberek, kik a becsületre s függetlenségre a világ bármelly nemzeténél kevesebbet nem, söt többet tartanak, ez által nem vélék magukat megalázva lenni. Nálunk történjék ehez hasonló, s ha egy minister hasonló okból elmellöztetnék s háttérbe szoriltatnék,milly zajt emelne az ellenzék! Milly őrültséggel hangoztatná a „marseilliaise“-t vagy annak ezen utósó sorát: Jamais en France , jamais ! Anglais ne régnera! — Hanem a „marsiellaise“-t énekelni s XIV- dik Lajos, Napoleon, s az orleansi szűz árnyékait Anglia ellen felingerelni, mialatt Anglia nekünk 6 hónap óta szives és őszinte jó voltának minden kigondolható tanujeleit adja, — nem annyit tesz-e ez , mint a közvéleményt nagyon is visszásan venni, s a világból tréfát űzni ? Dalloljátok csak a „marseillaise-t!—most az egyszer azt egyedit! éneklenditek; senki karban nem éneldend veletek. Mi a világ minden részeit átjárhatjuk —• mindenütt azt találnék, miként a dolgok állása az ellenzék állításait meghazudtolja, — azon ellenzékét, melly régi s elkopott szóvirágai mellett marad, még akkor is, ha a józan értelemnek árnyéka sem létezik többé benne. Spanyol- s Görögországban, Konstantinápolyban s mindenütt, Francziaországot megtisztelve, dús befolyásúnak, jótékonyan hatónak s az elnyomottak védőjének tekintendői. Sőt Afrikáért magáért sem táplál senki komoly aggodalmakat, mert meg vannak győződve , hogy ottani uralkodásunk rendülhessen. A beldolgokban régen nem hallgatnak az ellenzék szátyárságára. Thiersnek 1846ik évre programoira volna szüksége ; 6 Odilon Barrotnak 1832dik évi „Compte rendu“-jét kölcsönző, s ezen újdonsággal mutató magát a két főnök pártjaikkal együtt a kamrában, ez által reménylvén, a többséget maguk részére hódithatni. Szörnyű csalódás! tökéletes vakság! Maradjon csak az ellenzék ezen a pályán, az ország s közte levő mélység naponkint mélyebb leend, s nemsokára még csatavesztésük felett sem leend bátorságunk diadalmaskodni. A conservativ párt van fenn — rájuk nézve egy okkal több, hogy magukra vigyázzanak, mérsékeltek maradjanak, s soraikban szigorú fegyelmet gyakoroljanak. Maga a győzelem is szírt— s tán a legveszélyesb. A meghasonlás könnyen elragadja tőletek azt, mit az egyetértés nyújtott. Az ellenzék hibái, melly kormányon nem létezik, könnyen elfelejtetnek ; de az uralgó párt hibái az egész országban éreztetnek ; egyetlen egy szeszély (az adományzási szeszély!) könnyen tíz égi fáradság eredményét is veszélyezteti. Az ellenzék hiába hajlong minden irányban, mivel ügye nem igazságos , c óvakodjunk jót adni kezébe. Az ország nekünk adá a többséget, mi azért az országnak jó kormánnyal tartozunk. Erre nézve egy pillanatig sem szabad engednünk. Az ellenzék nyugalmából zavartatott fel, de fel nem oszlott. A pártok el vannak nyomva s csak alkalomra várnak; ők nem köszöntek le. Mi eléggé erősek vagyunk kormányozni; de hála Istennek nem vagyunk eléggé erősek büntelenül hibákat követni el, s bennünket ábrándoknak engedni át, mellyek végre a pártokat s birodalmakat minden kor részbe döntik.“ N.Ifritaimia, London, jan 3. Ma reggel a cabinet tagjai közöl többen értekeztek Sir R. Peellel s azután Windsorba siettek, hogy az udvari körben a királynénál jelen legyenek. Szinte Windsorba utazott a londoni lordmayor, számos sherifnek, aldermenek s 140—150 városi tanácsos kíséretében, egész díszöltönyben. A „Standard“ e megjegyzést teszi: „A válaszok, mellyek ma London és Dublin városoknak a szabad gabonabevitel kérdésében a trónhoz benyújtott felirataikra következni fognak, nagy feszültséggel váratnak, mire véleményünk szerint épen semmi ok sincs jelen. Hogy ő felségének válaszai kegyteliek leendnek, azt előre láthatni, de minden előzményektől nagyon eltérnének, ha a kormány nézeteit megfejtenék. A magyarázatok alkotmányszerűleg a parlament összejövetelére fognak fentartatni, s mindaz, mit felőle gyaníthatunk, tisztán tagadó nemű, a mennyire a titok megóvattathatott. A gabonatörvények teljes s mennél előbbi eltörlését, miként a „Times“ egy hónappal ezelőtt állttá, hogy a cabinet által elhatároztatott, a miniszerek indítványozni nem fogják, se mindaz,mit egy nem kabineti tag, idő előtt tudhat.“ Egy már említett hír azt állítja, hogy Peel határzott vámot — a gabona quarterjától 12 shilling — javasland, melly évenkint 2 shillinggel fogyni fog, úgy hogy 6 év után a gabona szabadon vizeltethetik be. Éhez hasonló tervnek valószínűségét említi a „Standard 44 is. Egy oxfordi puseyla Est court E. az Exetercollegium tagja, a római kath egyházhoz áttért. Északamerika egyesült statusok. Az uj-yorki postával dec. 17ről következő hírek érkeztek. A közönség és sajtóban uralgó vélemény a béke fentartását óhajtja. Azon harczias beszéd, mellyet Casz tábornok mint választmányi tag a katonai ügyekben a senatushoz tartott, kevés viszhangra talált a kamrában és Manguns Archer whigg senatorok által felette roszallatott. Ama hír, miszerint Packenham a britt kormány által megbizatott, hogy az Oregon feletti alkudozásokat ismét megkezdje. 39