Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-01-16 / 215. szám

7 per; vizsgálat alatt volt tehát összesen 38 per. Ezekből megvizsgáltatott rendes 29, szóbeli és som­más 7, összesen 36 per; és így vizsgálatlanul a jö­vő törvényszékre csupán 2 per maradt. Ez alka­lommal napfényre jött, hogy azon személy — a­ki egyik csárdában mint ezéhen kívüli dolgozásáért be­panaszoltatok a főszolgabíró előtt, a sebészi lát­lelet által férfi ruhába öltözött némbernek nyilvání­totok, és ki a néma szerepét játszván, mint szabó­legény vándorkönyvre is szert tett — nem egyéb, mint valamelly balsorsu sírásónak mostoha leánya Morvaországból, hova a megyei börtönből át is kü­ldeték. r F. VIDÉKI HÍREK. Sopronból. Az uj év beálltával — midőn az érzékeny szív és elme a mult kedves és kedvet­len napjainak letüntén végigtekintve, hálát ömle­­dez a világ urának a véle közlett áldásokért, és a szív legteljesb indulatjából esedezik a rajta keresz­tül ment csapásoknak bizonytalan jövendöjébeni eltá­­voztatásukért—a nyilvánítóim szokott jó szerencse­­kivánatok 323 lelkes egyén által legalább két vál­tó forinttal beváltatván, az illy módon begyült pénz­összeg , ama jótékony intézet alaptőkéjéhez csa­­toltaték, melly ezelőtt 19 évvel alapítaték a különfé­le betegségekben siülödő mesterlegények és cselé­dek számára. Egyszersmind két ezüst forintot szá­mos család lefizetvén , feljogositaték a jelen év le­folyása alatt egyik beteg állapotú cselédjének a ne­vezett intézetbei küldhetésére, hol gyógy- és tápsze­rekkel illő felvigyázat mellett elláttatandik. F. K Cl Ki F O Ja D. I?ran­czia«Ország. Pár­is, jan. 5. A napi kérdés jelenleg ez: miként használandja a kormány a kamrábani többségét? Ha a terjengő híreknek hitelt adni szabad, úgy a conservativ párt főnökei megkér­­deztettek, váljon tanácsosnak tartják-e Nemours­ég adományoztatása kérdésének ismétt felélesztését; a válasz nem igen bátorítólag ütött ki; mindazonál­tal a ministeri tanács többsége — mint tovább mon­datik — e tárgyat a kamra elébe terjeszteni határra. A „Debals“ úgy látszik, hogy a következő megjegy­zésre méltó czikkben e veszélyes lérem­ minden lé­pésnél , nagy elővigyázatot s óvatosságot ajánl. (Még emlékezhetni, hogy Soult ministeriuma, melly 1839ik é­vi máj 12kén alkottatott, 1840ik évi február végével az adományoztatás kivitelének megkísérlésén hajótörést szenvedett; a kamra akkorában 226 szóval 200 ellené­ben elhatárzá,az illető javaslatot még fontolóra sem ven­ni.) Az ellenzék gyengeségére intetik, a conserva­­tiv párt pedig óvatossá tétetik, hogy erejében enre bízza magát. „Mi nem akarunk zajosan diadalmas­kodni a conservativeknek a kamra első működései­nél nyert győzelmük felett. Mérsékeltségünkre két okunk volt: először, annyira ez esemény bennün­ket meg nem lepett; a kamra képviseli az országot; az ország csendes és elégült, miért legyen tehát a kamra felizgatott és elégületlen? aztán azt hívők, hogy tartózkodóknak kelle lennünk, mert sok függ attól, hogy a conservativ párt első győzelmei által magát el ne altassa. Már sokszor az ülések roszul kezdettek meg s jól végeztettek be, s ha akarjuk, hogy az illy jól megkezdett ülések roszul ne vég­ződjenek, akkor őrködnünk kell magunk felett, s min­dent megnyertnek tekintenünk nem szabad, úgy látszik, az ellenzék nem vala kész azon kudarczra , mellyel vallott. Mintegy 10 év előtt egy minister (ez Thiers vala!) szemükre vete,miszerint nem ismerik az országot s a közvélemény állásáról csodateljes fényképeket alkotnak maguknak. Ez akkorában na­gyon is igaz vala s ez igazság ma még nagyobb mértékben áll; mi nekünk különösnek tetszik az, hogy ép ezen minister, mióta az ellenzékhez áttért, veszté el tapintatát, melly vele a dolgok állását olly gyorsan s pontosan megismerteté. Hogyan ? ti azt hivétek, miszerint a pillanat jól van választva, hogy a bal oldallal határzott szövetséget kössetek? Azt képzelétek, hogy ezen erőszakos lépés az ország szemei előtt nektek ismét tekintélyt szerzend, s a kam­rában nagyobb súlyt kölcsönzend? Nem kelle sokáig várakoznotok a csalódásra. E csapást fájdalmasan kelle érezniötök, mivel rettenetes csalfénynek engedetek át magatokat. Az elnökségrel jelöltötök, mivel szö­­vetségtök jelöltje vala, egy pillanatig sem állható meg a conservativek jelöltje mellett. Négy al­elnök kö­zös soraitokból egyetlen egy sem vétetett. Múlt év­ben l­ufaure-t bírtátok s nem sok hiányzott, még Billault-ot is megnyerhettétek volna. Ez alkalom­mal minden kinevezések, mindjárt első szavazáskor, elhatárzó többséggel hajtottak végre, s azok ellenetek ütöttek ki; sőt magában a válaszfelirati bizottmányban is csak egy képviselőtök van, s pedig az is nagyon mér­sékelt. Ti bámultok s álmélkodtok az események felett. Mi részünkről csak azon álmélkodunk, hogy e dol­gok benneteket olly váratlanul leptek meg. Milly fo­galmatok volt tehát a kamráról s közvéleményről ? Nyitottátok volna csak ki szemeiteket s körültekin­tettetek volna, és az elsőtől, kivel találkoztok, meg­kérdezitek, azonnal átlátandjátok, hogy egyezkedé­si terveitek rémítő időszámitási hibát árulnak el. A­­zoknak mindjárt első napon össze kelle roskadniok, mi meg is történt. Múlt évben két pontotok vala a ministerek elleni megtámadásra: a kutatási jog s a j­ezsuiták. Ma azon pillanatban, midőn a kamrák ismét nyitvák, sem a kutatási jogot, sem a jezsui­tákat nem találjátok. Loyola fiainak ügye úgy áll, mint óhajtottátok, az az egyházi s világi hatalom közötti békés egyezkedés által elmellőztetett. Mi itt nem akarjuk kutatni, mit érezélek bensőtökben, mik va­­lának titkos óhajtásaitok; mi szavaitokat ér­vényeseknek hagyjuk; s végre ezen egyezkedést, mellyet ti olly kívánatra méltónak s nehezen elnyer­­hetőnek tartottatok, a ministerium kivivá. Mi nem kö­veteljük , hogy a kormányt dicsérjétek, hiszen tud­va van , hogy az ellenzék tetszést soha sem nyilvá­nít, hanem hallgat; s ez dicsőitési modorotok. De hogyan gondolhattátok azt, hogy az ország s kamra hálával ne viseltessék a kormány iránt, illy bonyoló­dott feladat szerencsés megoldásáért ? S mi lett a kutatási jogból ? Halljátok: őszintén éreztetek-e vagy nem , midőn olly szóvirágözönnel árasztottátok el a kutatási jogot, midőn olly ékesszólással sóhajtotta­tok lobogóink megaláztatása felett, midőn mindent megkísértettetek, hogy az ország szivében egy fél­reértett hatalmi érzelmet gerjesszetek? váljon sze­meitek előtt a kutatási jog valójában közvetlen szer vala, tengerészetünket az angolénak alárendelni, s a tengerek szabadságát a londoni admirálság kevély követeléseinek feláldozni? Mi hinni akarjuk, hogy ti mind e szólásmódokat komolyan vettétek. Mi nem akarunk benneteket olly gyalázattal vádolni, miként hogy e nyomoru ürügyet el ne szalajtsátok a ministe­reket gyötörhetni; tengerészeink vérét koczkáztat­­tátok s a világbékét veszélyeztettétek légyen. Annál­­fogva vallj­átok meg, hogy a kormány rendkívüli ered­ményt vívott ki, s hogy Anglia kutatási jogáról­ lemon­dása által biztos bizonyítójelt nyújtott nekünk a felöl, mennyire becsülje légyen szövetségünket. Megteszi­­tek-e ezt? Nem­ ti még keserűbb s hevesebbekké lesz­tek, még zajosabban fogjátok hangoztatni, mint valaha, hogy Guizot Angliávali viszonyainkban szolgai enge­­dékenységi vétket követe el. Mennyire jól választot­tátok a pillanatot e hamis vádra ! De hogyan is le­gyen kénytelen az ország, a kamra benneteket kihall­gatni s nektek hinni! Hallgatunk a kutatási jog meg­szüntetéséről , de épen most történt valami Angliá­ban, mi még feltűnőbben tanúsítja, milly nagymér­tékben kedvező ott a közvélemény a Francziaország­­gali békére s barátságra. Egy már majd egészen készen levő ministerium feloszlott, egyedül azért, mivel attól tartottak, hogy annak egy tagja a véle­ményt Francziaországban az 1840-i emlékek felidé­zése által n­yugtalanitni fogja. Anglia ránk nézve (lelkünkben) igézőbbnek mutatkozott, mint­sem ma­gunk hittük volna. Úgy van, Anglia saját házában ül; mi korán sem merünk ministerei választásába befolyni; nekünk semmi jogunk egy britt státusférfiu ellen veto-t mondani, hanem e veto-t maga Anglia — szerit Francziaországra irányozva — mondá ki. A whigministerium már meg vala alakítva, csak egy név, egyetlen egy név ne lett volna! s e név fel­­áldoztatott azon óhajtásnak, hogy még rövid időre se legyen kétség, a két cabinet két fejedelem s két ország közti barátság s szives egyetértés fen­­tartása felett. S az angolok, ezen eszélyes s higgadt elméjű emberek, kik a becsületre s függetlenségre a világ bármelly nemzeténél kevesebbet nem, söt többet tartanak, ez által nem vélék magukat meg­alázva lenni. Nálunk történjék ehez hasonló, s ha egy minister hasonló okból elmellöztetnék s háttérbe szo­­riltatnék,milly zajt emelne az ellenzék! Milly őrültséggel hangoztatná a „marseilliaise“-t vagy annak ezen utósó sorát: Jamais en France , jamais ! Anglais ne rég­­nera! — Hanem a „m­arsiellaise“-t énekelni s XIV- dik Lajos, Napoleon, s az orleansi szűz árnyékait Anglia ellen felingerelni, mialatt Anglia nekünk 6 hónap óta szives és őszinte jó voltának minden kigon­dolható tanujeleit adja, — nem annyit tesz-e ez , mint a közvéleményt nagyon is visszásan venni, s a világból tréfát űzni ? Dalloljátok csak a „marseillai­­se-t!—most az egyszer azt egyedit! éneklenditek; senki karban nem éneldend veletek. Mi a világ minden részeit átjárhatjuk —• mindenütt azt találnék, miként a dolgok állása az ellenzék állításait meghazudtolja, — azon ellenzékét, melly régi s elkopott szóvirágai mellett marad, még akkor is, ha a józan értelemnek árnyéka sem létezik többé benne. Spanyol- s Gö­rögországban, Konstantinápolyban s mindenütt, Fran­­cziaországot megtisztelve, dús befolyásúnak, jóté­konyan hatónak s az elnyomottak védőjének tekin­tendői. Sőt Afrikáért magáért sem táplál senki ko­moly aggodalmakat, mert meg vannak győződve , hogy ottani uralkodásunk rendülhessen. A beldolgok­­ban régen nem hallgatnak az ellenzék szátyárságá­­ra. Thiersnek 1846ik évre programoira volna szük­sége ; 6 O­dil­o­n B­ar­r­o­tnak 1832dik évi „Compte rendu“-jét kölcsönző, s ezen új­donsággal mutató magát a két főnök pártjaikkal együtt a kamrában, ez ál­tal reménylvén, a többséget maguk részére hódithatni. Szörnyű csalódás! tökéletes vakság! Maradjon csak az ellenzék ezen a pályán, az ország s közte levő mélység naponkint mélyebb leend, s nemsokára még csatavesztésük felett sem leend bátorságunk diadal­maskodni. A conservativ párt van fenn — rájuk nézve egy okkal több, hogy magukra vigyázzanak, mérsékel­tek maradjanak, s soraikban szigorú fegyelmet gya­koroljanak. Maga a győzelem is szírt— s tán a legveszélyesb. A meghasonlás könnyen elragadja tőletek azt, mit az egyetértés nyújtott. Az ellenzék hibái, melly kormányon nem létezik, könnyen elfelej­tetnek ; de az uralgó párt hibái az egész országban éreztetnek ; egyetlen egy szeszély (az adományzási szeszély!) könnyen tíz égi fáradság eredményét is veszélyezteti. Az ellenzék hiába hajlong minden irányban, mivel ügye nem igazságos , c óva­kodjunk jót adni kezébe. Az ország nekünk adá a többséget, mi azért az országnak jó kormánnyal tartozunk. Erre nézve egy pillanatig sem szabad engednünk. Az ellenzék nyugalmából zavar­tatott fel, de fel nem oszlott. A pártok el vannak nyom­va s csak alkalomra várnak; ők­ nem köszöntek le. Mi eléggé erősek vagyunk kormányozni; de hála Istennek nem vagyunk eléggé erő­sek büntelenül hibákat követni el, s ben­nünket ábrándoknak engedni át, mellyek végre a pártokat s b­irodalmakat min­d­e­n ko­r részbe döntik.“ N.If­ritaimia, London, jan 3. Ma reggel a cabinet tagjai közöl többen értekeztek Sir R. Pe­el­lel s azután Windsorba siettek, hogy az udvari körben a királynénál jelen legyenek. Szinte Windsorba uta­zott a londoni lordmayor, számos sherifnek, alderme­­nek s 140—150 városi tanácsos kíséretében, egész díszöltönyben. A „Standard“ e megjegyzést teszi: „A válaszok, mellyek ma London és Dublin városoknak a szabad gabonabevitel kérdésében a trónhoz be­nyújtott felirataikra következni fognak, nagy feszült­séggel váratnak, mire véleményünk szerint épen sem­mi ok sincs jelen. Hogy ő felségének válaszai kegy­­teliek leendnek, azt előre láthatni, de minden előz­ményektől nagyon eltérnének, ha a kormány néze­teit megfejtenék. A magyarázatok alkotmányszerűleg a parl­ament összejövetelére fognak fentartatni, s mind­az, mit felőle gyaníthatunk, tisztán tagadó nemű, a mennyire a titok megóvattathatott. A gabonatörvé­nyek teljes s mennél előbbi eltörlését, miként a „Ti­mes“ egy hónappal ezelőtt állttá, hogy a cabinet ál­tal elhatároztatott, a miniszerek indítványozni nem fog­ják, s­e mindaz,mit egy nem kabineti tag, idő előtt tudhat.“ Egy már említett hír azt állítja, hogy Peel határzott vámot — a gabona quarterjától 12 shil­ling — javasland, melly évenkint 2 shillinggel fogy­ni fog, úgy hogy 6 év után a gabona szabadon vi­zeltethetik be. Éhez hasonló tervnek valószínűségét említi a „Standard 44 is. Egy oxfordi puseyla Est court E. az Exeter­­collegium tagja, a római kath egyházhoz áttért. Északamerika­ egyesült statusok. Az uj-yorki postával dec. 17ről következő hírek ér­keztek. A közönség és sajtóban uralgó vélemény a bé­ke fentartását óhajtja. Azon harczias beszéd, mel­lyet Casz tábornok mint választmányi tag a katonai ügyekben a senatushoz tartott, kevés viszhangra ta­lált a kamrában és Mangun­s Archer whigg se­­natorok által felette roszallatott. Ama hír, miszerint Packenham a britt kormány által megbizatott, hogy az Oregon feletti alkudozásokat ismét megkezdje. 39

Next