Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-12-04 / 397. szám

a reá bizott sereget ismerje, mert a tanár előtt csak egy évig van az ifjú, holott az igazgató őt több é­­ven át követheti ügyeimével. — Az illy élénk és tartós ifjúból válhatnának egykor a legjobb státus­­férfiak. Van collegáim közt egy közértelmüleg nagy talentumul elismert férfiú, kit megneveznem szerény­sége nem enged, ki tudományokbani nagyra menen­­dőségét igen korán kimutatta; és én ezen ifjúban és eml. collegám közt mind lelki hajlamaikra, mind testi alkotásukra nézve nagy hasonlatosságot találok, melly utósó tekintetből mindkettő száraz természetű hal­vány bőr­színt lévén, úgy látszik mintha mindkettő csupán- és rostrendszeri részekből volnának al­kotva, mindkettő a régiek értelmében valóságos fi­­bra stricta-ju ember. — Petrás Endre emlékező — tanuló — tehetsége kisebb ugyan mint az előbbié, de elég erős mégis, hogy a jobbak közé számitas­­sák, úgy hogy középszerű maga megfeszítésével is ki bírja víni jelesebbnek közés számitatását; tartóssága emlékezetének azonban mégis az elöbbeniével mél­tán vetélkedhetik, úgy hogy kissé nagyobb szorgal­ma által oda eljuthat, hol az elöbbeni van, már pedig a szorgalom és buzgóság nála épen nem hiányzik, honnét szinte reményünk van Moldvának benne igen érdemes hasznavehető férfiat adhatni, mit neki a na­gyobb fokban adott testi erők és ügyesség szinte bizto­sítanak. — Ferenczy Ferencz lelki tehetségei ugyan gyöngébbek a két elsőnél, de a gyöngébb erőkhöz adott a teremtő neki vas akaratot, kitartást és el­szántságot. Az ő felfogó erejében csak a sebesség hibázik , azért tanítójuknak vele kissé több türedel­­m­űnek kell lenni; az a fajta elmék nekem igen isme­retesek azért, mert gyermekkoromban magam is e­­zek közé tartoztam, s több e fajta tanítványaim vol­tak, kik sok sebes észjárásunkon túl tettek; ezek job­batlán lelkük legmagasabb tehetségeiből tanulnak, kiknél a tudomány nem betanult miatyánk, s azon jó­val jár, hogy elmebeli tehetségök noha csak lassan, mégis nőttön nő, úgy hogy később korukban sok egykor tüzes elméjűeken túl tesznek, alapos remé­nyem van tehát benne, hogy belőle szinte igen de­rék férfi vállandik, csak tanítója legyen, főkép kiker­­dés alkalmával tűrő, engedjen neki időt, hogy eszét összeszedvén, a feleletet nem annyira lelke emlék­­tárházából, mint inkább legmagasabb tehetségeiből kisüthesse. — Petrás György, ki a kegyes-rendiek pesti házának szállási és asztali jótéteményeivel élt, az ifjak közt elmebeli tehetségére nézve leggyön­gébb lévén, időközben haza kívánkozott, és csak­ugyan hazájába vissza is utazott. b) Az ifjak magokviselete s erkölcseire néz­ve a szó legvalóbb értelmében elmondhatom, hogy semmiféle erkölcstelenséget magokkal hazájukból nem hoztak; óhajtható tehát, min teljes erőnkből iparko­dunk, hogy erkölcseikre nézve, ha nem jobban, leg­alább úgy adjuk hazájuknak vissza, mint kaptuk őket. — Az ifjak legalább practice megtanulták hon azon neveltetési főelvét, hogy akaratukat, kivánataikat egészen nevelőjöknek átadva, ezekből maguk szá­mára még csak egy morzsányit sem tartottak meg, ők e tekintetből valóban ollyak,mint maga a jó akarat, mint a megtestesült engedetem. — Vajha minden szü­lő és nevelő mélyen vésné emlékébe azon nevelési el­vet , hogy melly ifjú gyermekkorában nevelőjének nem engedelmeskedik, az fölnöve önnön eszének nem engedelmeskedvén, indulatainak, szenvedelmeinek és roszra vonzó vágyainak bábjává teszen, egyik bűnből a másikba rohanva, a máskép növelve hasz­nos emberré vállandik, időnek előtte elszerencsétle­­nedik, elvesz, utósó órájában is átkozza szüleit, át­kozza nevelőit. — Ha szabad e három fiú házul ho­zott jó erkölcsei után ítélvén, moldvai rokonunk er­kölcseire következtetést hoznunk, róluk azt kell mon­danunk, hogy ők­ bizonyai jó emberek, és így aprán­­kénti elnemzeti ellenedésök reánk nézve kettős kár, mert részemről tisztelem ugyan, még­pedig véghetetlenül tisztelem a nemzeti szellemet, de a jó erkölcsnek még nagyobb tisztelője vagyok. Én azon uj divatu igen engedékeny nevelésnek, melly — úgy látszik a né­met szellemet utánozva, különösen nagyobb váro­sainkban méselyoz, s melly az ifjú szemtelensége , mondhatnám orczátlansága és idősebb korra tartandó elveit előlegezése által árulja el magát,mondhatom ba­rátja nem vagyok; sötszivemból óhajtom, hogy előde­­ink nevelési elvét egész szigorúsággal fölújitva, gyer­mekeink a legnagyobb engedelmességben neveltesse­nek. — De szóljunk még egy pár szót az ifjak egyéb erkölcseiről is, az ifjak tiszták, igaz kezűek, jó­tevőjükhöz ragaszkodók, iránta háladatosak, kevés­sel beérők, a nélkülözés nehéz mesterségét igen jól értők, munkásak, érzékeny szivüek. (Végeköv.) TÁRSULATOK ÉS INTÉZETEK. A m. gazd. egyesület mult évi június 7-én tartott köz­gyűlésén a következő pályakérdést tűzte ki: Magyarország igen nagy részében néphiány lévén egyik fő oka a mezőgazdaság hátramaradásának, és silány jövedel­­mezésének, váljon e hiánynak pótlására a bérrendszer tágabb alkalmazása, vagy állandó népesítés ígér-e biztosabb s kedve­zőbb eredményt? mellyek mindkettőnek lényeges akadályai hazánkban, s milly esetekben vagy is milly körülmények között érdemel egyik vagy másik rendszabály elsőséget? vannak-e példák egy vagy más vidékén az országnak, mellyek mind a két módnak jó vagy rész­eredményét párhuzamosan kimutatni képesek? Mik végre azon­ vezérelvek, mellyek a pusztai né­pesitések eszközléséül és előmozdításául hozandó törvények alkotásánál sinórmértékül kell hogy szolgáljanak, minélfogva egy részről­őször a földbirtokos biztosítva látván igazságos kö­veteléseit, gyarapodása pedig állandó közös érdek által lévén fűzve a telepedők sorsához, magát népesitésekre ösztönözve érezze; más részről ellenben 2szor a megtelepült családok sor­sa sem a földtulajdonos, sem a megyei vagy egyéb hatóság részéről önkénynek kitéve ne legyen, s hogy 3szor népesitések által hazánkban nem csak a napszámosok, hanem a vagyonos és önálló mezei gazdák száma is növekedjék; s hogy továbbá 4szer a népesitések következtében a hazában uj hűbéri viszo­nyok ne alakuljanak, sem őször az ország egyes vidékeinek népfölöslege külföldi bevándorlók tömegének, tán a nemzeti­ség ártalmával, föl ne áldoztassék? — E pályakérdésre az illő határnapra két munka érkezett; az egyiknek jeligéje: „A népek minősége nagyobb súly, sem mint azok száma.“ — A másik következő jel­igét visel: „Hic opus, hinc laudem fortes sperate coloni.“ A folyó évi november 16-án tartott közgyűlés a bemuta­tott versenyző munkákat kedvesen fogadta, s legkevésbé sem kétkedett, hogy egyike e két munkának tán teljesen megfele­­lend a kitűzött pályakérdésnek, mind a mellett az egyesület­hez több oldalról hathatósan támogatott azon folyamodás kö­vetkeztében, mellyel több névtelenek által a pályázási idő meg­hosszabbítása követett, nehogy tán valamelly nem reménylett jeles dolgozat kizáratni látszassák, — a pályázási idő a jövő 1­47dik évi márlius iső napjáig elhalasztatott s a már beér­kezett munkák a névrejtő jeligés levélkékkel egyetemben a gyűlés színén elnökileg lepecsételtettek. Azok tehát, kik a pályázási határnap ezen elhalasztásá­val élni kívánnak, ne terheltessenek, a jelen hivatalos hirdetést tudomásul venni. Pesten, november 20-án 1846. Török János egyesületi titoknok s. k. Az ismeretterjesztő szakosztály kertészetivé ala­kulván által,­lször is, miután a gyümölcstenyésztés azon ba­rátai s előmozdítói u. m. baranyai fiókegyesület, Gaján György­­biró, G­o­r­o­v­e Károly­­bíró, H­ö­­­c­z­e­r József tiszttartó, Nendtwich Tamás gyógyszerész, Sztraka Károly b.-csa­­bai tanító, és Wölffel József kőszegi polgár, kiknek szives küldeményéből jött létre a jelen gyümölcskiállitás, bejelentet­tek, e szívesség illő méltánylata, s kellemes tudomásul vétele mellett az imént említett társulat, s érdemes hazafiaknak az egyesület részéről őszinte köszönet szavaztatott; egyszersmind a beküldött gyümölcspéldányok bírálatára Havas Ignácz, Hegyessy Péter, Nagy István tbirák s egyesületi tagok kérettek föl. 2­2szor: Dr Encz a saját faiskolájában találtató gyümölcsfajok magyarított névjegyzékét a czélből mutatván be, miszerint az abban előforduló elnevezések iránt, hogy azok a közönség előtt nagyobb nyomatékot nyernének, az egyesü­let, mint szakbeli tekintély, véleményt adni, s illetőleg határoz­ni méltóztatnék; a szakosztály a gyümölcstenyésztésnek a ha­zában minden oldalróli előmozdítását különben is az egyesü­let egyik igen szép, igen fontos föladásának tekintve, dr. Én ez úr korszerű igyekezete iránt a legillőbb elismerést véli tanu­­sitni akkor, midőn e tárgybeli munkálat tökéletes kiegészítése s befejezésére egész készséggel kezet nyújtandó, abban álla­podott meg, miszerint a pomologia barátai szerte a hazában az ott körükben találtató gyümölcsfajok neveinek beküldésére kérettessenek, hogy ekként azok rendszeres összeállítása által a gyümölcstenyésztő közönség egy tökéletes gyümölcslajstrom birtokába jusson, minek czélszerü elintézésére a szakosztály ngos Havas József helyt, tan., Havas Ignácz,Nagy István s Hegyessy Péter tbirák, Vass Pál debreczeni kertész s egyesületi tagokat bízta s kérte föl. — Végre 3 szor az idei érdemdijazásra négy hazánkfia elevén ajánlva, különösen­­ször Sztraka Károly békés-csabai iskolatanitó, a benyújtott me­gyei s községi hiteles bizonyítványok szerint még 1831-től kezdve állandóul buzgón iparkodik a gyümölcstenyésztés elő­mozdításán— terjedelmes faiskolájából a községet s vidéket számos nemes gyümölcscsemetékkel látván el, s tanítván növen­dékeit a gyümölcstenyésztés gyakorlati fogásaira; 2szor Szar­­vassy István, szinte tanító Lajoskomáromban, ki saját nemes gyümölcsfáit, megyei, uradalmi s községi bizonyítványok sze­rint, részint igen jutalmas áron, de részint ingyen osztogatja lakos­társainak, sőt azok gyümölcsfáit önmaga nemesíti is, s tanitja hetenkint annak gyakorlatára növendékeit; 3szor Háry Károly kassai polgár, kit a­z. évben Kassán s Eperjesen tartott magyar orvosok s természetvizsgálók gyűlésének gaz­dasági szakosztálya ajánl a megjutalmazásra, mint olly szen­vedélyes gyümölcstenyésztőt, kinek fáradhatlan szorgalma s tárgyszeretete után a legmostohább helyen szemlélhetni Po­mona áldását, s ki 30—40 ezer eladható nemes csemeték­kel bírván, ez által s fáradhatlansága példájával s szakisme­retével igen igen eszközli a gyümölcstenyésztés terjesztését s előmenetelét; végre 4szer Farkas Imre enyingi tiszttartó, ki a herczegi uradalomban egy terjedelmes faiskolának léte­sítésén kívül, a jobbágyoknak a gyümölcstenyésztésre szorr­galmas ébresztője, nemcsak példája, melly az­ utak mindenütti beültetésében is szépen mutatkozik, hanem az által is, hogy azoknak a faiskola-helyek leendő megajánlását tárgyazó ké­relmeiket az illető helyen sikeresen pártolja, mindezen hiteles bizonyítványok, s tanúsított lelkes ügyszeretetnél fogva, ébresz­tésül másoknak is a követésre, a szakosztály a kellő méltány­­lat őszinte érzete mellett, fölhivatva érzi magát a gyümölcste­nyésztés említett barátai s hazafiaknak a lelkes gr. Zichy Miklós bőkezűségéből alapított érdemdijak­ megjutalmazást in­dítványozni. Pesten, nov. tökén 1846. Péterfy József s. k. szakosztályi segédjegyző. A kir. magyar természettudományi társulat. A folyó év november 14-én délutáni 5 órakor tarta a kir. magyar természettudományi társulat évnegyedes közgyűlését. A szép számmal egybegyült tagtársak körében Bugát Pál másodelnök, a társulat jelen állását híven ábrázoló díszes be­széddel nyitá meg a tanácskozást. A társulat évnegyedes mun­kálatairól adván számot, annyival inkább nagyobb örömmel hallok, hogy mind a kis- mind pedig a szakgyűlésekben tu­dományos jelentőséggel bíró jeles munkálatok fordulanak elő, mivel tudtuk, hogy részint az orvosok s természetvizsgálók nagygyűlése, részint az iskolai szünnapok miatt, a társulat munkásabb helybeli tagainak nagy része a fővárost évenként elhagyván, ez által a társulat működései is nagy részben meg szoktak szűnni. Dicsérettel kiemelhetjük az előforduló munká­latok között: a) Dr Rhédey Antal választmányi tagtól ha­zánk egyik sajátlagos állatfajának t. i. a vakonynak tökéletes kimerítő pontossággal véghezvitt boncz- és élettani vizsgá­latát és annak leírását. — b) Molnár János r. tagtól a rókus­­kórházi kútvizek vegybontását. — c) Nendtwich Károly val. tag, a lőgyapot előállításáról értekezett. — d) A társulat a Kubinyi féle pályakérdést elfogadván, közzétette----A szak­gyűlésekben a) Doleschall Gábor r. t. több csodaállato­kat küldött be, egyszersmind Miskolcz vidékének több termé­szeti ritkaságait irá le levelében, u. m. egy csepegőkő-bar­­langot, a három helyen található csigatelepeket s kövesedé­­seket s a Miskolcztól egy órajárásnyira található kőszenet; b) Kósa Mózes vízaknai orvos székfoglaló értekezést küldött be az ember és tehénhimlőről; c) Lenhossék József vas.­tag Milne Edward Nagy Péter által magyarra fordított állat­tana bírálatát olvasá föl. Kedvesen vevék a jelenvoltak azon fényes s ünnepélyes eljárásróli jelentést, mellyel a társulat nevében egy díszes ki­küldöttség teljesíteni szerencsés vala János cs. kir. főher­­czegnél s mellyről a társulat másodelnöke bővebben tudósi­­tandja a t. ez. közönséget. A könyvtárt s gyűjteményeket ajándékaikkal szaporították. Nendtwich Károly a szerzők nevében: „Geognostische Karte vom nördlichen Deutschland entworfen von W. v. Clemens Milvitz Berlin 1835.“ „Geognostische Karte vom Oberungarischen Bergbezirk von Fest. 4 Blätter.“ Zeyk Miklós galvanoplasticai készítmé­nyeket küldött. — Szígly Gábor: „Természethistoria és mesterségtudomány. Készítette K. Sz. Pe­­the Ferencz. Első kötet. Bécs 1815.“ Horovitz Fülöp : „Cr­is­tall­ographia hungarica. Pars I. Prá­gáé 1776.“ Hanák K. János „Über einige neue Pseudomorphosen von Wilhelm Haidinger.Prag . Chronologischer Raupenkalender von Ch. Frid. Vogel.“ Berlin 1845. — „Plantarum ima­gines et descriptiones Floram russicam illus­trates. Con­fectt E.R. Trau­vetter. Mo­nach­ii 1845.“ és Természetrajza 4dik füzetét. Dr. Kratzmann Emil ma­­rienbach orvos saját munkáit,u. m.„Die neuere Medicin in Frankreich 1846.“ „Die Lehre von Saamen der Pflanzen. Prag. 1839.“ „Das wichtigste über Marienbader N­eilwässer, welche versendet werden.“ — „Der Ferdinandsbrunnen zu Ma­rienbad“ — Reisinger János k. tanácsos saját mun­káját : „Állattan a gerinczesekről- Első kötet. Buda, 1846.“ —Török József másodtitoknok: „Van Swieten Erläuterungen der Boerhawischen Lehr­sätze von Erkenntniss und Heilung der Krank­­h­ei­te­n. Wien 1755. 7. kötet.“— D. Laur. „Heisters Chirurgie Nürnberg 1752.“—„Hu­fe lan­d­s Jour­­nal.für practisc­he Heilkunde“ 1799—1831 dik évi folyamatait — B­é­lt­e­k­y Zsigmond egy darab aranyásványt Er­délyből.— Virnay János balsa­ fa hasábot délamerikai Val­­peireso vidékéről.—Eckstein Frigyes: „Collection de plantes alpines des montagnes qui avoism­ent le va 11 e de Ghamounixu czimű sveiezi növénygyűj­teményt. Elnök­e excja megküldé számunkra a Berko-féle ha­gyományból vásárlott ásványgyüjteményt. Fodor András egy darab mészkövüket Slunyadmegyéből. (Folyt. köv.) Lipthai Sándor vezetése mellet szerkeszti Illava Oláh Járnom Hirdetés. A természettan sat. Mű szótárának i­tolik csomója már kijött, tehát az előfizető urak azt már az illető helyeken kezökt­öz vehetik. — IVdik vagy utosó csomója ezen munká­nak már sajtó alá ment. Kelt Pesten nvemberben 1946. Kováts Mihály m. k. (1—3) kétszer-orvos és táblabiró. B3T Lapunk mai számához a Pesti Divatlap programul­ja van mellékelve. Nyomatik Trattner­ Károlyi betűivel, uri-utcza 453. szám. — Papírját a kir. egyetem körmöczi papírgyára ada.

Next