Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-07-02 / 308. szám

nak egy jeles kitűnősége azt válaszolná, miszerint a nagyméltóságok országos gondjaik miatt a megyék kebelében nem honolhatván, apártmozgalmakat, kortes­­kedési merényleteket, lélekvásárlati csábokat, és az uralgó tisztépítési fondorkodásoknak ezerszinűi alakos­kodásait szemmel nem tarthaták: ez volt oka, melly mi­att korábbi illyetén végzeményeink nem foganato­síttattak. De most, midőn főispáni helyettesek je­lenlétüknek folytonosan örvendhetünk , elérkezett a kedvező pillanat, mellyben a korteskedést örökre megszüntetendő rendszabályok eredmény és foganato­sítás nélkül többé nem maradhatnak. Csak e méltó­sága tevékeny életének minden gondjait, minden óráit a megyei főkormányzásnak szentelve, a karok és ren­dek jellemének szilárdsága által gyámíttatva, képes egyedül gyógyító irt borogatni azon benső fekélyre, melly megyei életünk szellemvndorságát a korteskedés merényeiben halállal fenyegeti; egyedül ö csepegtethet enyhítő balzsamot sajgó testünknek vérző sebeire; csak ö moshatja le ezen szenyfoltot, melly Nógrádmegyében keletkezvén, törvényhatósági dicsőségünknek ragyo­­gását homályosítja;szóval,csak főispáni helyettesünknek illy magasztos lelkülete a főkormányzói magas hiva­tásnak illy eszélyes használatával, az administratori rendszernek illy szabadelvű és ildomos alkalmazásá­val lehet képes illy nagy, illy mélyen gyökerezett, illy borzasztó jövendővel rémítő, sőt politikai szabad­ságunknak illy bizonyos halálával bennünket rettegtető kártékony fenét a megyei testből kimetszeni. Egye­dül e méltósága, velünk társalogva, kísérheti éber figye­lemmel a pártmozgalmakat; ő az, kinek őrködő fel­­ügyelését a korteskedési vesztegetések ki nem játsz­­hatják, előtte titokban nem maradhatnak. Mire föis­páni helyettes e méltósága erélyesen igéré, miként ő fö­ispáni tisztének törvényes hatását egész kiterjedésé­ben oda forditandja, hogy a korteskedés megszünteté­sére irányzott megyei üdves végzéseket fentarts, fo­ganatosítsa, azok ne legyenek csak írott malaszt, ha­nem mindenkitől erőteljes visszautasíthatlan cselek­vés és életszabályokul tekintessenek, miknek ellené­ben a gazdagság, pénzszomj, hivatalvágy és önér­dek szülte igények minden követeléseinek el kell né­­mulniok. Fökormányzói szavát adá ő méltósága, mi­ként a korteskedők, lélekvásárlók közöl akár személye­sen, akár mások által működjék, megyei hivatalra senkit kitűzni nem fog. — Ezen helyettes főispáni nyilatko­zatokat az ellenzéknek színe és lángja nemcsak öröm­­tapsokkal és szívből ömlött rivalgásokkal üdvözlő, de szónoklásaiban is méltányoló, ismétlő, magáévá tévé és felkarolásával dicsérte. Ha, mint eddig az ellenzék hirdeté, az admi­­niszrttori rendszernek eszméje, és czélbavétele nagy­­méltóságu gróf Apponyi György másod főkanczellár­i excellentiája elméjében fogantatott, úgy ő nagy­­méltósága büszke öntudattal, és édes megelégedéssel fordíthatja szemeit Nógrádra, hol ezen eszme illy sze­rencsés sikerrel koszorúztatott; büszke örömérzettel tekinthet kegyelmes főispánunk, főtárnok ö excellen­tiája Nógrádra, hol magas személyessége illy kitűnő és szellemdús helyettes által képviseltetik; büszke öntudattal tekinthet maga körül helyettesünk ö méltó­sága Nógrádban, hol az ő akaratjának jogossága, tisz­tasága és az alkotmányos szabadság gyakorolhatása iránti kegyelete illy dicső viszhangra, illy rendíthet­­len bizalomra talál a megyei rendeknek nemes jelle­mében; büszke és örvendetes felvilágosodással ölel­hetik egymást Nógrád rendei, kik egy szerencsésebb meggyőződésre felmagasulva, túlszárnyalják a költött rémképekkel benépesített elfogultságok gözkörét, és a legtisztább fényözönben ragyogni szemlélvén a bol­dogító igazságot, az egy ideig gyanúsított, de a leg­szebb, legkívánatosb eredményekben leleplezett ha­zafias szándékoknak magasztossága és szűziessége által elbájoltatnak. P. F. Hevesből. Folyó évi junius tökén kezdet­tek meg megyénk évnegyedes közgyűlései főispáni helyettes ö­rságának elnöklete alatt. Mindenek előtt első alispánunk köszönő meg a rendeknek iránta ta­núsított abbeli kitüntetésüket, miszerint hivataláróli lemondását megértvén, visszalépése végett küldött­séggel tisztelétt meg, mellyet azonban azért, mert úgymond, az illy szokatlan megtiszteltetés a közhi­vatalokban hosszas évek során nyert érdemek ju­talma lehet, el nem fogadhatott. Visszalépett mind­­azáltal a rendek körébe, tanúsítandó a megyei ren­dek iránt viseltető tisztelet- s hálaérzétet, ámbár magán­ nyugalmát sőt igényeit is feláldozni kényte­len.­­ Tovább szólni nem volt képes, mert e szó­ 410 vak elérzékenyiték, s a kitörő ilyenek között a me­gyei kormányzásról kellő jelentésnek megtételével válta fel az elérzékenyitő szavakat. Elsőben is a bör­tönök tisztaságáról tett megjegyzést. A megye nyu­galma sem háborittatott meg — úgymond — kivé­ve a szentimrei jobbágyokat, kik az öszvesítés ál­tal sérelmeket képzelvén, nyugtalankodtak, de a rög­tön megjelenő törvényszék által rendre utasitottak.— A felosztott közmunkáknak az utaknak­ használatában azt vette észre, hogy a czél nincs elérve , mert az összecsoportosult szekerek gátolják egymást a köz­munkákban, — miért a közmunkának miképeni hasz­nálata iránt újabb tanácskozást javas, jelenté tovább, hogy az adóban künlevő tartozás 173 ezer po­ntot teszen, — mindazáltal a szűk idők ellenére is te­temes öszvegek fizettettek be az adózók által. — A februáriusi közgyűlés óta 2 rendkívüli közgyűlés tar­tatván, az előfordult tárgyak száma 135. — 6 kis gyűlésben 22 kir. parancs, 171 helytartói intézvény, 101. megyei levél, 104 tiszti jelentés, 26 folya­modás tárgyaltatott. Urb­­uriszék mártius és május hónapokban kétszer tartatott, mellyekben 7 rendű úrbéri csödtörvényszéken 4 rendű csödperek vizs­gáltattak meg. — Ugyan február óta két hétig pol­gári törvényszék tartatott, mellyben 40 polgári per, 16 felsőbb rendelet, 5 intézvény, 13 helytartói le­vél, 64 tiszti jelentés, 115 folyamodás tárgyalta­tok Fenyitó törvényszék szinte 2 hétig tartatott, mellyben 3 felsőbbi rendelvény, 19 hivatalos levél, 64 fenyitó per vétetett folyamatba; 18 per végkép elítéltetett, 331 hivatalos tudósítás, és 61 folyamo­dás tárgyaltatott. — Jelenti tovább , hogy 1845dik évi május­ától fogházban volt 116 megítélt rab, fo­lyamatban levő per alatt 51, feljebbvitt per alatt 11, törvényhatósághoz kísérendő 2 , elitéletlenül 23 ,— ezen idő óta behozatott 581 rab , és igy összesen volt 784; a fentebb megítélt 116 levonásával 668, rab közöl 161 bővebb próbákig elbocsátatott, bünte­tésül a fogház betudásával 40, börtönre ítéltetett 202, testi büntetésre 96, börtön nélkül testi bünte­téssel elbocsátatott 42, szökevény katona volt 8 , fenyitó per alatt fogházban 17 , kezességre fenyitó per alatt elbocsátatott 19, meghalt 6, itéletlenül maradt 34.­­ A legutósó törvényszék óta behoza­tott 34, és igy van jelenleg a börtönben 225 rab ; ezek közöl május 8tól meghalt 9. A közügyek tár­gyalására nézve összesen május 8tól a köz- és kis­­gyűléseken 2183, törvényszékeken 2720. rendű tárgy vétetett fel, melly jelentésből annyi tűnik ki, hogy a fenyitó ügyek már currentbe jöttek, mig a többi tárgyakra nézve is lelkes első alispánunk vas szor­galmától hasonlót szabad reményleni. Ezen hivatalos jelentés után felolvastatott­an. m. m. k. helytartó tanácsnak a főispáni helyettes őmél­tóságának törvényszékeken lehető elnökösködésére nézve közbejött azon k. intéző levele, melly által megyénknek a tisztikart főispáni helyettesünk elnök­sége alatti összeüléstől eltiltó határzatát megsemmi­síti. Gr. R. G. volt ez ügyben főnöke az ellenzéknek, s épen ellenkező fegyverrel, mint a múlt harczban élt az ellenzék, megvitatni igyekezvén, hogy a fő­ispánoknak az 1723: 56. nem rendel elnökösködést, mert csak „Justitiae curam habeant“ szavakkal él; természetes lett azután, hogy a gróf után ment az egész ellenzéki világ, s feledve a múlt gyűlésekben általok felhozott azon oklot, hogy a főispánnak meg­­engedtelik ugyan az elnökölhetés szabadsága, de a főispáni helyettesnek nem, mert — úgymond — supremus comest olvasnák törvénykönyvünkben — comes administratori azonban sehol sem, s igy a fő­ispáni helyettesek ez okból törvényszékeken nem el­­nökösködhetnek — most pedig már sem főispánnak, sem helyettesének nem engedik az elnökölhetési jo­got. — Mi, valamint mindig, úgy most is a dolog­ra applicative szólunk, s megmutattuk, hogy ha bár óhajtottuk volna, miszerint a főispáni helyettesek szaporítása érdemében a nemzet befolyt volna, — általánosan magára az administratori kinevezésre itt szólni nincs hely sem idő — egyedül Heves megye főispáni helyettesének elnökölhetése kérdését kíván­juk tárgyalni — figyelmeztetvén a rendeket, hogy Heves megye részéről egész­en tisztán áll a dolog, mert Heves megye nem csak félszázadot túlhaladó idők óta kapott administrátorokat, hanem a rendek magok is kértek bizonyos időkben, és igy azoknak törvényességét elismerték, ezen helyettesek törvény­székekéri elnökségét ekkorig eltűrték, s csodálatos, hogy épen a mostani főispáni helyettesnek, aki annyi érdemes és személyes jolosságekkel bir, s a státus bi­zalmával dicsekszik, elnökölhetést nem engednek. Ki­mondánk azt is, hogy mivel a főispánnak múlt vitatkozás alkalmával a törvényszékeken­ elnöklést megengedték, s csak a helyettestől tagadták meg e jogot, vélemé­nyünk szerint a főispáni helyettes a főispánnak hely­tartója lévén, csak akkor lesz törvénytelen kor­mányzó , ha a státus annak által vett jogaiból valamit elvon; mert hogy törvényes elnök legyen, megki­­vántatik, hogy a kormányzásra nézve ugyanazon jogokat gyakorolja , mellyeket alkotmányosan a fő­ispán gyakorol. Denique mind hasztalan­ ki volt tűz­ve a jelszó „el nem fogadjuk“ — határozatba ment e szerint, hogy ő felségét megkérik a rendek meg­hozott végzésüknek épségben hagyása végett. Leg­élénkebb mulatsága lehetett azonban a higgadtabb kebelnek más­nap, midőn a felírás és jegyzőkönyv olvastatott; ekkor valósult be , hogy a rész ügyet nem lehet támogatni; bár mint gyámolíttatott is az , nem lehetett nem látni az ellenmondást; maga az ellenzék sem volt magával tisztában. A felírásnak két fő pontja vonja magára figyelmünket: az lső pontban világosan mondatik, hogy a főispánoknak sem ismerik el a rendek törvényszéki elnökölhetési jogukat; a 2dik pontban pedig a htótanács által fel­hozott azon okfő ellenében, miszerint a hosszas gya­korlat a helyettesek elnökölhetése mellett szól, a ren­dek azt adják védekül, hogy mivel az administráto­­rokat soha sem ismerték el törvényes főispáni hiva­talnokoknak, az ezek által behozott gyakorlat is tör­vénytelen ; most már figyelmet kérünk ! E védők mellett következve annak kell állani, hogyha az ad­­ministrátorok a főispánokkal egyenlők volnának, vagyis úgy mint maguk a főispánok törvény által keletkez­tek volna, elnökösködhetnének; pedig az lső pontban még a főispánoknak sem engedtetik meg az elnökösköd­­hetés;de még ez hagyján, hanem a megyei rendeknek nem lehet méltóságukat koc­káztatni; mondják, hogy a főispáni helyettesek hivatalát soha sem ismerték tör­vényesnek; ugyan kérjük, miért kívánták néhai Gom­bos­o­rsága idejében főispáni helyettessel betölteni a széket, ha az administrátori hivatalt törvénytelen­nek ismerték? Ismét roppant ellenmondás , a­mit L. M. tari plébánus politikai kisszerűségnek nevezett. Olvastatott azután a nm. m. kir. helytartótanácsnak azon intézvénye, miszerint meghagyatik a megyé­nek , hogy az olly fenyitó ítéleteket, mellyek a nyug-­ díjas katonákat érdeklik — végrehajtás előtt felsőbb helyre terjesszék fel. — E tárgyban, bár mint tisz­telik is a megyei rendek ő felségének főfelügyelési jogát, olly rendelménynek azonban, melly átalában az igazság végrehajtását, gátolja, nem hódolhatnak, hanem abban egyeztek meg, hogy a végrehajtás és felterjesztés egyszerre történjék. A görög nem e­­gyesült híveknek az 1844dik évi 3dik t.czikk értel­mében szabad állalmenetet engedő k. k. leirat köröz­tetni fog ugyan, de jövő országgyűlésen ezen en­gedmény törvénybe iktatása sürgettetni rendeltetett. Továbbá a htótanácsnak azon k. intézvényére, melly szerint a megyei levelezésekben felkapott czimrövi­­ditést eltiltva, a megyei rendeket a régi alkotmányos gyakorlathoz, a törvényes ítéleteknek pedig közgyű­lésen szokott megnjithatása tárgyában e szokást meg­szüntetvén , ugyan e megyét a világos törvényhez utasítja; határoztatott: a czimrövidités marad, az íté­let a megújításnak megyénkben gyakorlott módjától sem állanak el jövő országgyűlésig, hol e részben tör­vényt kívánnak alkotni. Véleményünk e részben az volt, hogy ha az ekkorig fenálló törvény nem tet­szik, ne zavarjuk össze a juridicumot a politicummal; mi köze a közgyűlésnek az ítéletek megújításához? ez nem törvényes köre ; a felek újítsák azt mostani modorban, a törvényszékeken. — Ezután az isme­retes Zalamegye levele jött tárgyalás alá ; a vitatko­zás nem nagy volt, mert megyénk már a levélben foglalt tárgyakat országgyűlésen orvoslandó sérelmek­nek elfogadta. — E kérdéseknél P. P. maklári plé­bánus alaposan fejtegette: mikor a zalai levélben foglalt panaszok nem sérelmek, főleg az erdélyi ré­szek visszacsatlását érintve, világosan megmutató, hogy az 1831/6­ 2 Idik törvény az erdélyi rendek meghallga­tása nélkül születvén, az nyilvános ellenségeskedés nél­kül a magyar király által végre nem hajtható; sőt politi­kai tekintetekből nem is kívánatos , mert ha Erdélynek magyar megyéit elcsipkedjük, nem hiszi, hogy a szá­szok ellenében mikép fogunk boldogulni az egész Er­dély visszacsatolása dolgában, meggyengülve lévén a magyar nemzeti sympathia és erő az elszaggatás által. Ezen szónok véleményét magunk is osztónk , mert tudjuk, mikép a felidézett törvény végrehaj.

Next