Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-07-02 / 308. szám
nak egy jeles kitűnősége azt válaszolná, miszerint a nagyméltóságok országos gondjaik miatt a megyék kebelében nem honolhatván, apártmozgalmakat, korteskedési merényleteket, lélekvásárlati csábokat, és az uralgó tisztépítési fondorkodásoknak ezerszinűi alakoskodásait szemmel nem tarthaták: ez volt oka, melly miatt korábbi illyetén végzeményeink nem foganatosíttattak. De most, midőn főispáni helyettesek jelenlétüknek folytonosan örvendhetünk , elérkezett a kedvező pillanat, mellyben a korteskedést örökre megszüntetendő rendszabályok eredmény és foganatosítás nélkül többé nem maradhatnak. Csak e méltósága tevékeny életének minden gondjait, minden óráit a megyei főkormányzásnak szentelve, a karok és rendek jellemének szilárdsága által gyámíttatva, képes egyedül gyógyító irt borogatni azon benső fekélyre, melly megyei életünk szellemvndorságát a korteskedés merényeiben halállal fenyegeti; egyedül ö csepegtethet enyhítő balzsamot sajgó testünknek vérző sebeire; csak ö moshatja le ezen szenyfoltot, melly Nógrádmegyében keletkezvén, törvényhatósági dicsőségünknek ragyogását homályosítja;szóval,csak főispáni helyettesünknek illy magasztos lelkülete a főkormányzói magas hivatásnak illy eszélyes használatával, az administratori rendszernek illy szabadelvű és ildomos alkalmazásával lehet képes illy nagy, illy mélyen gyökerezett, illy borzasztó jövendővel rémítő, sőt politikai szabadságunknak illy bizonyos halálával bennünket rettegtető kártékony fenét a megyei testből kimetszeni. Egyedül e méltósága, velünk társalogva, kísérheti éber figyelemmel a pártmozgalmakat; ő az, kinek őrködő felügyelését a korteskedési vesztegetések ki nem játszhatják, előtte titokban nem maradhatnak. Mire föispáni helyettes e méltósága erélyesen igéré, miként ő föispáni tisztének törvényes hatását egész kiterjedésében oda forditandja, hogy a korteskedés megszüntetésére irányzott megyei üdves végzéseket fentarts, foganatosítsa, azok ne legyenek csak írott malaszt, hanem mindenkitől erőteljes visszautasíthatlan cselekvés és életszabályokul tekintessenek, miknek ellenében a gazdagság, pénzszomj, hivatalvágy és önérdek szülte igények minden követeléseinek el kell némulniok. Fökormányzói szavát adá ő méltósága, miként a korteskedők, lélekvásárlók közöl akár személyesen, akár mások által működjék, megyei hivatalra senkit kitűzni nem fog. — Ezen helyettes főispáni nyilatkozatokat az ellenzéknek színe és lángja nemcsak örömtapsokkal és szívből ömlött rivalgásokkal üdvözlő, de szónoklásaiban is méltányoló, ismétlő, magáévá tévé és felkarolásával dicsérte. Ha, mint eddig az ellenzék hirdeté, az adminiszrttori rendszernek eszméje, és czélbavétele nagyméltóságu gróf Apponyi György másod főkanczellári excellentiája elméjében fogantatott, úgy ő nagyméltósága büszke öntudattal, és édes megelégedéssel fordíthatja szemeit Nógrádra, hol ezen eszme illy szerencsés sikerrel koszorúztatott; büszke örömérzettel tekinthet kegyelmes főispánunk, főtárnok ö excellentiája Nógrádra, hol magas személyessége illy kitűnő és szellemdús helyettes által képviseltetik; büszke öntudattal tekinthet maga körül helyettesünk ö méltósága Nógrádban, hol az ő akaratjának jogossága, tisztasága és az alkotmányos szabadság gyakorolhatása iránti kegyelete illy dicső viszhangra, illy rendíthetlen bizalomra talál a megyei rendeknek nemes jellemében; büszke és örvendetes felvilágosodással ölelhetik egymást Nógrád rendei, kik egy szerencsésebb meggyőződésre felmagasulva, túlszárnyalják a költött rémképekkel benépesített elfogultságok gözkörét, és a legtisztább fényözönben ragyogni szemlélvén a boldogító igazságot, az egy ideig gyanúsított, de a legszebb, legkívánatosb eredményekben leleplezett hazafias szándékoknak magasztossága és szűziessége által elbájoltatnak. P. F. Hevesből. Folyó évi junius tökén kezdettek meg megyénk évnegyedes közgyűlései főispáni helyettes örságának elnöklete alatt. Mindenek előtt első alispánunk köszönő meg a rendeknek iránta tanúsított abbeli kitüntetésüket, miszerint hivataláróli lemondását megértvén, visszalépése végett küldöttséggel tisztelétt meg, mellyet azonban azért, mert úgymond, az illy szokatlan megtiszteltetés a közhivatalokban hosszas évek során nyert érdemek jutalma lehet, el nem fogadhatott. Visszalépett mindazáltal a rendek körébe, tanúsítandó a megyei rendek iránt viseltető tisztelet- s hálaérzétet, ámbár magán nyugalmát sőt igényeit is feláldozni kénytelen. Tovább szólni nem volt képes, mert e szó 410 vak elérzékenyiték, s a kitörő ilyenek között a megyei kormányzásról kellő jelentésnek megtételével válta fel az elérzékenyitő szavakat. Elsőben is a börtönök tisztaságáról tett megjegyzést. A megye nyugalma sem háborittatott meg — úgymond — kivéve a szentimrei jobbágyokat, kik az öszvesítés által sérelmeket képzelvén, nyugtalankodtak, de a rögtön megjelenő törvényszék által rendre utasitottak.— A felosztott közmunkáknak az utaknak használatában azt vette észre, hogy a czél nincs elérve , mert az összecsoportosult szekerek gátolják egymást a közmunkákban, — miért a közmunkának miképeni használata iránt újabb tanácskozást javas, jelenté tovább, hogy az adóban künlevő tartozás 173 ezer pontot teszen, — mindazáltal a szűk idők ellenére is tetemes öszvegek fizettettek be az adózók által. — A februáriusi közgyűlés óta 2 rendkívüli közgyűlés tartatván, az előfordult tárgyak száma 135. — 6 kis gyűlésben 22 kir. parancs, 171 helytartói intézvény, 101. megyei levél, 104 tiszti jelentés, 26 folyamodás tárgyaltatott. Urburiszék mártius és május hónapokban kétszer tartatott, mellyekben 7 rendű úrbéri csödtörvényszéken 4 rendű csödperek vizsgáltattak meg. — Ugyan február óta két hétig polgári törvényszék tartatott, mellyben 40 polgári per, 16 felsőbb rendelet, 5 intézvény, 13 helytartói levél, 64 tiszti jelentés, 115 folyamodás tárgyaltatok Fenyitó törvényszék szinte 2 hétig tartatott, mellyben 3 felsőbbi rendelvény, 19 hivatalos levél, 64 fenyitó per vétetett folyamatba; 18 per végkép elítéltetett, 331 hivatalos tudósítás, és 61 folyamodás tárgyaltatott. — Jelenti tovább , hogy 1845dik évi májusától fogházban volt 116 megítélt rab, folyamatban levő per alatt 51, feljebbvitt per alatt 11, törvényhatósághoz kísérendő 2 , elitéletlenül 23 ,— ezen idő óta behozatott 581 rab , és igy összesen volt 784; a fentebb megítélt 116 levonásával 668, rab közöl 161 bővebb próbákig elbocsátatott, büntetésül a fogház betudásával 40, börtönre ítéltetett 202, testi büntetésre 96, börtön nélkül testi büntetéssel elbocsátatott 42, szökevény katona volt 8 , fenyitó per alatt fogházban 17 , kezességre fenyitó per alatt elbocsátatott 19, meghalt 6, itéletlenül maradt 34. A legutósó törvényszék óta behozatott 34, és igy van jelenleg a börtönben 225 rab ; ezek közöl május 8tól meghalt 9. A közügyek tárgyalására nézve összesen május 8tól a köz- és kisgyűléseken 2183, törvényszékeken 2720. rendű tárgy vétetett fel, melly jelentésből annyi tűnik ki, hogy a fenyitó ügyek már currentbe jöttek, mig a többi tárgyakra nézve is lelkes első alispánunk vas szorgalmától hasonlót szabad reményleni. Ezen hivatalos jelentés után felolvastatottan. m. m. k. helytartó tanácsnak a főispáni helyettes őméltóságának törvényszékeken lehető elnökösködésére nézve közbejött azon k. intéző levele, melly által megyénknek a tisztikart főispáni helyettesünk elnöksége alatti összeüléstől eltiltó határzatát megsemmisíti. Gr. R. G. volt ez ügyben főnöke az ellenzéknek, s épen ellenkező fegyverrel, mint a múlt harczban élt az ellenzék, megvitatni igyekezvén, hogy a főispánoknak az 1723: 56. nem rendel elnökösködést, mert csak „Justitiae curam habeant“ szavakkal él; természetes lett azután, hogy a gróf után ment az egész ellenzéki világ, s feledve a múlt gyűlésekben általok felhozott azon oklot, hogy a főispánnak megengedtelik ugyan az elnökölhetés szabadsága, de a főispáni helyettesnek nem, mert — úgymond — supremus comest olvasnák törvénykönyvünkben — comes administratori azonban sehol sem, s igy a főispáni helyettesek ez okból törvényszékeken nem elnökösködhetnek — most pedig már sem főispánnak, sem helyettesének nem engedik az elnökölhetési jogot. — Mi, valamint mindig, úgy most is a dologra applicative szólunk, s megmutattuk, hogy ha bár óhajtottuk volna, miszerint a főispáni helyettesek szaporítása érdemében a nemzet befolyt volna, — általánosan magára az administratori kinevezésre itt szólni nincs hely sem idő — egyedül Heves megye főispáni helyettesének elnökölhetése kérdését kívánjuk tárgyalni — figyelmeztetvén a rendeket, hogy Heves megye részéről egészen tisztán áll a dolog, mert Heves megye nem csak félszázadot túlhaladó idők óta kapott administrátorokat, hanem a rendek magok is kértek bizonyos időkben, és igy azoknak törvényességét elismerték, ezen helyettesek törvényszékekéri elnökségét ekkorig eltűrték, s csodálatos, hogy épen a mostani főispáni helyettesnek, aki annyi érdemes és személyes jolosságekkel bir, s a státus bizalmával dicsekszik, elnökölhetést nem engednek. Kimondánk azt is, hogy mivel a főispánnak múlt vitatkozás alkalmával a törvényszékeken elnöklést megengedték, s csak a helyettestől tagadták meg e jogot, véleményünk szerint a főispáni helyettes a főispánnak helytartója lévén, csak akkor lesz törvénytelen kormányzó , ha a státus annak által vett jogaiból valamit elvon; mert hogy törvényes elnök legyen, megkivántatik, hogy a kormányzásra nézve ugyanazon jogokat gyakorolja , mellyeket alkotmányosan a főispán gyakorol. Denique mind hasztalan ki volt tűzve a jelszó „el nem fogadjuk“ — határozatba ment e szerint, hogy ő felségét megkérik a rendek meghozott végzésüknek épségben hagyása végett. Legélénkebb mulatsága lehetett azonban a higgadtabb kebelnek másnap, midőn a felírás és jegyzőkönyv olvastatott; ekkor valósult be , hogy a rész ügyet nem lehet támogatni; bár mint gyámolíttatott is az , nem lehetett nem látni az ellenmondást; maga az ellenzék sem volt magával tisztában. A felírásnak két fő pontja vonja magára figyelmünket: az lső pontban világosan mondatik, hogy a főispánoknak sem ismerik el a rendek törvényszéki elnökölhetési jogukat; a 2dik pontban pedig a htótanács által felhozott azon okfő ellenében, miszerint a hosszas gyakorlat a helyettesek elnökölhetése mellett szól, a rendek azt adják védekül, hogy mivel az administrátorokat soha sem ismerték el törvényes főispáni hivatalnokoknak, az ezek által behozott gyakorlat is törvénytelen ; most már figyelmet kérünk ! E védők mellett következve annak kell állani, hogyha az administrátorok a főispánokkal egyenlők volnának, vagyis úgy mint maguk a főispánok törvény által keletkeztek volna, elnökösködhetnének; pedig az lső pontban még a főispánoknak sem engedtetik meg az elnökösködhetés;de még ez hagyján, hanem a megyei rendeknek nem lehet méltóságukat kockáztatni; mondják, hogy a főispáni helyettesek hivatalát soha sem ismerték törvényesnek; ugyan kérjük, miért kívánták néhai Gombosorsága idejében főispáni helyettessel betölteni a széket, ha az administrátori hivatalt törvénytelennek ismerték? Ismét roppant ellenmondás , amit L. M. tari plébánus politikai kisszerűségnek nevezett. Olvastatott azután a nm. m. kir. helytartótanácsnak azon intézvénye, miszerint meghagyatik a megyének , hogy az olly fenyitó ítéleteket, mellyek a nyug- díjas katonákat érdeklik — végrehajtás előtt felsőbb helyre terjesszék fel. — E tárgyban, bár mint tisztelik is a megyei rendek ő felségének főfelügyelési jogát, olly rendelménynek azonban, melly átalában az igazság végrehajtását, gátolja, nem hódolhatnak, hanem abban egyeztek meg, hogy a végrehajtás és felterjesztés egyszerre történjék. A görög nem egyesült híveknek az 1844dik évi 3dik t.czikk értelmében szabad állalmenetet engedő k. k. leirat köröztetni fog ugyan, de jövő országgyűlésen ezen engedmény törvénybe iktatása sürgettetni rendeltetett. Továbbá a htótanácsnak azon k. intézvényére, melly szerint a megyei levelezésekben felkapott czimröviditést eltiltva, a megyei rendeket a régi alkotmányos gyakorlathoz, a törvényes ítéleteknek pedig közgyűlésen szokott megnjithatása tárgyában e szokást megszüntetvén , ugyan e megyét a világos törvényhez utasítja; határoztatott: a czimrövidités marad, az ítélet a megújításnak megyénkben gyakorlott módjától sem állanak el jövő országgyűlésig, hol e részben törvényt kívánnak alkotni. Véleményünk e részben az volt, hogy ha az ekkorig fenálló törvény nem tetszik, ne zavarjuk össze a juridicumot a politicummal; mi köze a közgyűlésnek az ítéletek megújításához? ez nem törvényes köre ; a felek újítsák azt mostani modorban, a törvényszékeken. — Ezután az ismeretes Zalamegye levele jött tárgyalás alá ; a vitatkozás nem nagy volt, mert megyénk már a levélben foglalt tárgyakat országgyűlésen orvoslandó sérelmeknek elfogadta. — E kérdéseknél P. P. maklári plébánus alaposan fejtegette: mikor a zalai levélben foglalt panaszok nem sérelmek, főleg az erdélyi részek visszacsatlását érintve, világosan megmutató, hogy az 1831/6 2 Idik törvény az erdélyi rendek meghallgatása nélkül születvén, az nyilvános ellenségeskedés nélkül a magyar király által végre nem hajtható; sőt politikai tekintetekből nem is kívánatos , mert ha Erdélynek magyar megyéit elcsipkedjük, nem hiszi, hogy a szászok ellenében mikép fogunk boldogulni az egész Erdély visszacsatolása dolgában, meggyengülve lévén a magyar nemzeti sympathia és erő az elszaggatás által. Ezen szónok véleményét magunk is osztónk , mert tudjuk, mikép a felidézett törvény végrehaj.