Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-07-10 / 313. szám

honnét van az, hogy ott, a­hol buzgó őseink pom­pásan kiéltek, de még utódaiknak takarítottak is, a jelen nemzedék nemcsak ki nem él, de a zsidó mar­talékául is adja magát ? S a nép­­ a szegény nép­­ már­is sorsával elégületlen , vágyai ingerültek , s ki fogja kiszámítani: mikor és miként fogja azokat elfoj­tani akarni ? Remekel az engedetlenségben, s már­is tűrhetetlen nyűgnek tartja a napról napra nagyobb ro­vatokban neki vetett tartozásait; hogy is ne­m egy csak silány viskót bíró mesterember mondá egyszer előttem , hogy ő, a­ki még alig érte el a negyven évet, több év előtt adó fejében nem fizetett többet egy tallérnál váltó pénzben, holott most már négy pengő forintot fizetni köteles. Váljon a takarékos­ságnak ez­­ a gyümölcse? A példaadás által lassan elharapódzó vallás iránti közömbösségnek tulajdonít­hatni csak, hogy a nép között is számosan találtat­nak, a kik gonoszságaikkal már pöffeszkedve di­csekednek. Valóban sajnálatra méltó vagy a nép, hogy olly barátokra tevél szert, a kik midőn nem keresett érveket s jogokat neked szájhősiesen osz­togatni akarnak, példájukkal legnagyobb kincsedtől, a vallásosság szende érzetétől észrevétlenül megfosz­tanak. Legyen elég ezen minden jobb kebelre sé­relmesen ható tárgyról. — Összegyűltünk tehát A­­ranyos-Maróthon, az ájtatossági gyűléstől elvált, s a messeriálissal párosult közgyűlésre junius lödikén, s a szokott főispáni üdvözlet után, megyénk némelly belügyeit érdeklő jelentéseket hallottunk, jelesen pe­dig az épülő kálnai hídról, és az épülendő megyei börtönökről; a költséget mind a kettőre a nemesség nagylelkűleg megajánlotta, de a megajánlás sikerbe nem igen látszik menni; hogy tehát föl ne süljünk, a fölkelő­ sereg pénztárához, és az úgynevezett ká­polnai alapítványból megtakarított néhány ezerhez nyúltunk; mennyire fogunk haladni hidunk építésével, minekutána még ügyes kőmives mesterünk sincs, nem tudora. Ezek után Zalának ismeretes levele jőve szőnyegre, s megyénk azon oknál fogva, hogy te­kintetével a végzések változtatása nem egyeznék , már a benfoglalt tárgyak iránt azelőtt kifejtett néze­teinél maradt: jelesen az erdélyi megyék bekebelez­­tetését jövő országgyűlésen követeink által sürgetni fogjuk. A túrmezei nemesek ügyében már föl is ír­tunk ő felségének, kérvén őt, hogy nektek a kö­vetválasztás és követi utasítás alkalmával, a szokott voksolási jogot a tartományi gyűlésben meghagy­ja ; ügyöket egyébiránt ezentúl is figyelemmel kisér­rendjük, és jövő országgyűlési utasításainkat azokhoz alkalmaztatandjuk. — Pest és Pozsony küldöttségének el nem fogadásában mi sérelmet nem láttunk. — Bi­har iránt, csak tőle veendő tudósítás után mondand­­juk ki véleményünket; azon állítás igazsága egyébi­ránt, hogy az elnöknek magának valakit megad­tózni joga nincs, átalában elismertetett. — Gróf Apponyi György­­ excellentiájának üdvözlő felirat határoztatok; Szabolcs levelét, valamint Pest vármegyéét is, ez iránt már időközben történvén nálunk intézkedés, tudomásul vettük.— Ő felségének azon intézkedése, miszerint a görög nem egyesült vallásra is szabad át­meneteit enged, átalánosan sérelmes és a törvénybe ütközőnek ismertetett, s az egy szónok által az 1791: 27. t.czre való hivatkozás alaposnak nem találtatott, mivel az érintett törvényczikk, ő felségének a gö­rög nem egyesült vallás iránt föntartott jogát, a más vallásokkal való viszonyokra ki nem terjeszti; me­gyénk e tárgy iránti végzése az, hogy mivel ő felsé­gének ezen intézkedése törvénykívüli, csak akkor fog az törvényesnek elismertetni, ha azt a jövő or­szággyűlés szentesíteni fogja. Turopolya panaszát megilletődéssel hallottuk, s ha bennünket ügyük fo­lyamáról idővel tudósítani fognak, a dolgok illy állá­sában pártolásunkra számolhatnak. E gyűlés folytán tanultuk, mennyire becsülik némelly nemes urak a törvényt, miképen azt egészen mellőzve, az ön­kénynek annyira pártolói, hogy az eljáró biró törvé­nyen alapult rendelésével is daczolva , csak a tulaj­don agyukban szülemlett jogoknak engedelmeskednek. Ő fenségének a koronarionális hátramaradások be­küldését sürgető leirata , mivel az annak idejében be­gyült pénz a cholera költségeire elköltetett, arra ha­tározd a megyét, hogy az a nemesség által nagy­lelkűleg pótoltassák. E gyűlés folyama aluli történt indít­ványok közöl kiemelhetők e következendők. sör: Egy érdemteljes táblabiránk, azon már egyszer sikertelen elhangzott indítványát ismétlő, miszerint a gyűlés­ben előfordulandó nagyobb figyelmet érdemlő tár­gyak még a gyűlés előtt köztudomásra jönnének. 2or .Másod alispánunk tekintetbe vévén, ez idei, a tava­knál reményl­ető jóval szűkebb termést, föbiráinkat, az e tárgyban — a jövő közgyűlésre — adandó ki­merítő jelentésre szólitá föl. — 3or. Az országgyű­lési munkálatokkal foglalkozandó választmány alakí­tását sürgető , hogy a tárgyak időközben választmá­nyig üzemeltetvén és megvitattatván, a közgyű­léseknek előterjesztessenek. 4er. Ugyan azon 2od al­ispán azon oknál fogva, hogy megyénk a jövő évben alig leend képes az itt állomásozó katonaságot eltar­tani , egy felírást indítványozott, a mellynek nyomán kérjük ő felségét, kegyeskednék az úgy is már terv­ben levő aerariális provisiót sikeresiteni s ez által az adózókat atyai gondoskodásában részesíteni. Budapesti újdonságok­ (To­ma la­ur) július 12-ére újólag nagy népünnepet rendezett a Slermina-gyepen, s hogy ismét soha meg nem neve­zett jótékony czélra, az szinte természetes.. Lesz ott ismét nagyszerű spectaculum, mint volt tavaly június 22kén; lesz iszonyú zene, egész a fülkínzásig, és lesz­nek hideg ételek, egész a hideglelésig; szóval: lesz ott minden, mit a „gyönyörűség és mulatság, kénye­lem és indulás, vigság és közszükség“ csak igényleni is képes , és e szörnyű élvezet 10 pengő kiért leend megszerezhető. Bővebb értesítést a minden utczaszög­­leten fölaggatott ajtónyi nagyságú napi hirdetmények­ből nyerhetni... — (Napokban egy falusi vagy mezőv­ár­osi gazdasszony­-forma jelent meg a tudakozó inté­zetnél, s a hatvani vendéglőbe szobalányt és szakács­nőt keresett, s a sok közös, kik ott szolgálatot várnak, két csinos külsent ki is választott, s jó fizetés ígérete mellett magával el is vitt. Kevés idő múlva kocsiba ül­tek, s az asszony elhajlatott. De milly vala bámulatuk, midőn Hatvan helyett Körösön találá magát a két lány, hol olly csapszékbe szállíttattak, mellynek már kül­sőétől is visszaborzad a nemesb lánykebel. Ismeretle­nek lévén az alsóbb vidékkel, egész a beszállásolásig könnyen sükerült csele a keb­lönének. De midőn ren­deltetésüket szép szavak özönében fényes ígéretek kö­zött megmagyarázd az álnok nő, rögtön odahagyák a büntanyát, s a hatóságnál keresvén oltalmat, nagy baj­jal még­is ügyük azon méltányosságot nyeré, misze­rint a kerilönének ismét saját költségén vissza kellett őket Pestre szállítani... Illy botrányos rászedések nem egyszer történtek Budapesten. (Van Pesten egy utcza), tövében a nem­zeti museumnak, és ezen néptelen és sötét utczában egyetlen lámpa sem ég, pedig ott annyi éjjeli ma­darak tartózkodnak, hogy ha a városi rendőrség oda egyszer kisétálni méltóztatnék, bizonyosan annyi csavargót szedhetne össze, mennyivel jódarabig ké­nyelmesen beérhetné. Ezt a személyes bátorság te­kintetéből nyilvánítjuk, mivel meg nem foghatjuk, mi­kép kerülhető el eddigelé ezen tolvajtanya a rend­őrség figyelmét; annyival is in inkább , mert saját szemeinkkel még alig 9 óra tájban láttuk, miként bujkálnak a museumot kerítő új s­ó fal közti jókora rézsen át ki s be az elaljasult emberek, s miként füttyentgetnek egymásra kívül s belől, felül hogy préda érkezik. — Késő lesz majd akkor erélyesen intézkedni, midőn már a szerencsétlenség megtör­tént. Rajta tehát uraim, rajta! Tegyék veszélytelen­né ez utczát is, hisz ez úgy is a rendőrség szigorú kötelessége. (Tegnapelőtt egy dandy­ szép nő társa­ságában az Orczy-kertbe kocsizott. A bérkocsisnak várást parancsolva, mindketten kiszállok s a kertbe mentek. Egész 9 óráig várá a bérkocsis jó remény fejében vendégei visszaérkezését, de ezek bizon még akkor sem jöttek, s a csalatok­ azon gondolatra jött, miszerint a dandy a falon mászott keresztül, a nő pedig másokhoz csatlakozva szerencsésen kikerü­lő őrködő figyelmét. (Az idei műkiállítás) f. hó 12-én nyittalik meg... Ha a hírnek hinnünk lehet, egyike leend a legjelesbeknek... A külföldi képek jobbjai azonban aligha illendő helyet nyernek a kiállításban, miután a bécsi műkiállításon elkésve, csak a megnyitás után ér­­kezendnek meg... Váljon nem lehetett volna e né­hány nappal hátrább tenni a megnyitás idejét?.. (Legújabban megjelent) Hartleben K. A.nál „Tanulmányok a kommunismusnak egy humánus ellenszeréről.“ Irta le. Bercsényi János.. Ha a mü czimének jól megfelel, úgy min­den esetre egy a legajánlhatóbb s érdekesb­irodalmi újdonságok közöl. — Vegyes ujdon­ságcok. (Kölnb­ől írják) hogy a rajnai vaspálya is egy napszámos polka­ halálának volt szintére, ki is a gőzmozgony kerekei alá vetvén magát, azoktól el­­tapostatott, (Frankfurtban Gagern már régóta­ egy nagyszerű munkán dolgozik „az európai polgármű­­veltség elöhaladása fölött. (Váljon fog e még sok u­­tat írni Guizot után ?) (Göttingarhirck szerint sikerült végre) hosszas fáradság után Bürger költőnek sírhelyét fel­találni. A sirásó ugyanis még emlékezett, hogy egy öreg szabó arról fog tudni valamit... A szabó fel­­szólitatván, elbeszélő , hogy ő a mint ezelőtt 52 év­vel idegen földről haza vándorolt, találkozók a nagy költő temeltelésének gyászmenetével, melly csak néhány kísérőből állott. Sírjára Dietrich könyv­kötő ültettetett egy akáczfácskát, melly ismertető je­lül szolgálhatand. Az akáczfa csakugyan megtaláltatott, s általa a sirüreg is, mellynek fölébe a tanuló if­júság jelenleg illő márvány-emléket akar állíttatni. (Madridban legközelebb olly­ rendőri parancs jelent meg, mellynél fogva mindenki, ki a játékházakban találtatik, rang, vagy személy tekintet nélkül, a hírlapokban kihirdettetik.... Nem ártana, ha e jó példát nálunk is követnék. (Citeaux hires urodalma) hol három év­vel ez­előtt néhány kommunista szellemű angol telepe­dett meg, ép úgy, mint a sz. simonisták, tovább — bár ha itt még a pénz tekintetében is mindenkire szi­gorú gond viselteték,— föl nem állhatván, — 991,500 frankon eladatott. Ezen költséges s sokakra nézve keserű tapasztalásnak, ha egyéb nem, legalább azon haszna jön, hogy a világ újra meggyőződhetik, mi­kép a kommunistái új politikai rendszer valósulhatását józan ésszel sem félni, sem remény sem nem kell. Olly eszme az csak, mi a gyakorlati életben mindenkor kivihetetlen. (Legújabb időkben az orosz irodalom­ az egyszerű s műveletlen pórnép köréből is kezd már eredeti költői szellemeket előmutatni, mi annál figye­lemre méltóbb, mivel a teremtő genje, minden lelki ki­­képződést nélkülöz. Aksenovszky pórnak egy kö­tetnyi költeményei ép mostanában hagyák el a sajtót, mellyekben a teremtő szellem hatalma elvitathatatlan. (Hogy milly roppant pénzösszeg) pa­­zaroltatik el Párisban a város által ünnepélyekre, bi­zonyíthatják csak a következők is: a császár meg­­koronáztatására 1,745,646 , — a császárnak Maria Louizávali egybekelése alkalmával pedig 2,670,932,— a bordeauxi herczeg születésekor 668,000,—Ndik Károly megkoronáztatása ünnepélyekor 1,164,097,— tehát ezen századnak kezdete óta a 800,000 frankba­ kerülő trocaderi ünnepéllyel együtt,összesen 7,048,675 L­ frank tékozoltatott el. Ide nem értvén azon tömérdek­ű költséget, melly 1830 óta különféle alkalmak , s külö­nösen az orleansi herczeg egybekelésekor létettek. (A dunaiak azt beszélik Chu-hi csá­szárról) hogy annak egy olly lükre volt, melly mind a test, mind a szellem képét visszaadta, és hogy az ő 300 kéjhölgyeinek ezen varázs tükör elött minden reggel meg kell e testek és lelkek tisztítása végett jelenniük. Miért is körében nem vala senki, ki erényei által nem tündöklött volna. Kár hogy e tükör elveszett! (Ugyan ki képes elhinni,­ hogy Angliában, a beefteaks ezen hires országában, évenkint 8,000en múlnak ki szerencsétlen szerelem miatt ? KÜLFÖLD, Francziaország. A „Constitutionnel“ ar­ról értesít, miszerint az orleansi várőrségből a 25dik könnyű gyalogezred két zászlóalja Issoudounba in­dult, mi volt ott a gabonadrágaság miatt zavaroktól tartottak. Több lapban a következő szomorú tudósítást olvashatni: „Egy már többször erősen sújtott s bal­sorsa által nevezetessé vált családot, a Lesurques­­családot, ismét egy új szerencsétlenség érte. Lesur­­ques legidősb leánya, ki már negyven év óta meg­­törhetlen buzgalommal iparkodott atyjának becsületét helyreállítani s jogtalanul elkobzott vagyonát ismét visszaszerezni, a bút, mellyet az igazság ki nem szol­gáltatása neki okozott, tovább nem tűrhető s önmaga gyilkosa lön. Lesurques gyilkolásról vádolva, a ké­tes jelenségek nyomán halálra ítéltetett, s jóllehet vég-­ pillanatáig ártatlanságát erősítő, még­is fájó nyaktiló alatt eselt el. A valódi gyilkos csak később fedezte­tett föl. Az örökösök mind­eddig hiában perlekedtek javaik visszanyeréséért.“ Az „Univers“ ezen megjegy­zést teszi: „Tévedés ölé meg Lesurques-t, s­ a té­vedés , ha még olly irtózatosnak is látszik ezen e­­setben, még­is mindig menthető. De rendszer újtó, meg 430

Next